Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-28 / 22. (2539.) szám

^MGAI-7V\AG^AR-H1RMP 1981 Január 28, exortLa. „Politikai programunk alapja az autonómia** SzOilö Géza beszéde az országos keresztémrszociatista párt eperjesi szervezetének érteiiezletén — Zaborovszky prelátus elismerő szavai Szíiilő politikai multiáről Kassa, január 27. SziilJö Géza dr. nemzet- gyűlési képviselő, az or»z. lver, szoc. j>árt or­szágos elnöke, pénteken meglátogatta a kas­sai pártközpontot. Látogatásának célja volt a keletszlovenszkói pártügyek menetének átvizsgálása és a párt további munkaprog­ramjának megállapítása. A párt keleti veze­tősége a legnagyobb szeretettel fogadta az országos elnököt, aki kassai tartózkodása kapcsán a szomszédos Eperjesre is ellátoga­tott, aihol szombaton este a pártvezetőség meleg ünneplésben részesítette az országos pártelnököt. A pártvezetőség nevében Dobránszky Já­nos nemzetgyűlési képviselő üdvözölte Szül- lő Géza dr.-t. Köszönetét mondott azért a nagy munkáért, amelyet Szüllő Géza dr. vé­gez az ittélö magyarságért és a velünk érző őslakosságért. A keresztén yszocíal i sta párt minden tagja büszke arra, — mondotta Dob- ráuszky, — hogy ilyen pártvezére van. Az elmúlt napokban — folytatta tovább — is­mét mozgalmas lett a szlovenszkői politikai élet. A szlíavák kormánypolitikusok érzik, hogy sok mulasztás terheli őket a néppel szem­ben és most szeretnének valamit csinálni. Mi már régen megállapítottuk hogy a szlo­vák kormánypolitikusok téves utakon halad­nak. amikor a centralista politikát támogat­ják és megfeledkeznek Szlovénszkó érde­keiről. Mi mindig az igazságért és Szlovén­ekéért dolgoztunk és ezt fogjuk csinálni to­vábbra is országos pártelnökünk, Szüllő Gé­za dr. vezérlete alatt Síül® déia beszéde Általános éljenzés közepette emelkedett szóllásra Szüllő Géza dr. Először szlovák nyelven beszélt., kijelentve, hogy szivében együttérez mindazon szlovákokkal, akik megértették a keresztényszocialista párt esz­méit és politikai programját és a keresz­tényszocialista párthoz csatlakoztak. Majd magyarul folytatva beszédét, megköszönte a szívélyes fogadtatást és azon felfogásának adott kifejezést, hogy amikor Őt ünnepük valahol, akkor tulajdonképpen art a gondolatot ünnepük, ajncüynek ö a képviselője. Saját politikai felfogását már számtalanszor kifejezte. A szlovenszkói magyarok és szlovákok magyaroknak és szlovákoknak akarnak maradni. A jog minden nemzetisé­get megillet ebben az államban. A magyar kisebbség a maga hite és lelke szerint akár élni itt, amint élt ezer évig. Ez az ittélö magyarság nem fog megvál­tozni, amint a fecskéből sem lesz soka ve­réb. Nekünk a* a feladatunk, hogy meg­tartsuk nemzeti jellegünket. Egy miniszter mondotta az elmúlt napokban: A mai gazdasági válságban elpusztul az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, azon­ban a jövő generáció mindezt visszaszerez­heti. Ez elég őszinte megnyilatkozás volt, de mi nem fogadjuk él. A szlovenszkói magyar- 1 ság nem támogathatja az olyan politikát, amely vagyonából és nemzeti jellegéből akarja kiforgatni. Ellenkezőleg minden erőnkkel küzdeni fogunk ellene. A munka- né’kiUiség terén kormányunk Anglia példá­ját akarja követni. Nálunk azonban nincsen olyan nagy vagyon, mint Angliában és az erre a célra szükséges száz milliókat az adó­fizetőkből kell kipréselni. Kéri az eperjesi pártszervezetet, hogy támogassa öt nehéz munkájában. Azt a leghatározottabban lesze­gezi, hogy olyan törvényeket, amelyek népünk és val­lásunk ellen irányulnak, sem Ö, sem kép­viselőtársai nem fogják a parlamentben soha megszavazni. Politikai programunk alapja az autonómia. Mi követeljük és akarjuk az autonómiát, de ez az autonómia uem lehet csak cégtábla üres bolttal. Kéri, hogy maradjanak meg továbbra is a Keresztényfzooiaüsta párt hűséges híveinek és legyen mindnyájunk jelszava, hogy: „Pravda vitazí“. Marfesztáciők a pártvezér mellett Szüllő Géza nagy lelkesedéssel fogadott sza­vai után Magyar József helyi pártelnök szlo­vák és magyar nyelven örömének adott ki­fejezést, hogy az eperjesi párt/vezetőség lát­hatta és hallhatta vezérét. A következő felszólaló To»t, Barna prelá- tus-plébános volt, aki a kassai pártszervezet nevében üdvözölte az eperjesi pártvezetésé- get, valamint Róvó Gyulát, a párt által meg­választott agilis eperjesi polgármesterhelyet­test. Róvó Gyula az elismerő szavakért köszöne­tét fejezte ki és rámutatott arra, hogy az eperjesi pártszervezetben mindenki a közért és egymásért dolgozik. Plei&obmann Gyula dr. tartományi félő, kerületi főtitkár rámutatott arra az ál­talános nagyrabecsülésre és szeretetre, amellyel egész Keletszlovenszkón viseltetnek Szüllő Géza dr. országos elnök iránt. Az ő gondolatait és elveit itt mindig megértették és a kassai és eperjesi két hatalmas párt­szervezet mindig hűségesen és rendületlenül áll vezére mögött. Ezután Zaborovszky Béla próport-prelátus, eperjesi plébános emelkedett szólásra. Kifej­tette, hogy ő mindig konzekvens volt és mint az elmúlt évtizedekben, úgy most is a keresz­tény igazságokért alkart é? fog harcolni. Még a háború előtt egyike volt azon elsők­nek, akik a keresztény politikai elveket magukévá tették. Ismeri Szüllő Gézát még a múltból, amikor együtt dolgoztak a kato­likus néppártban. Amint nagyrabecsülte őt a múltban, ugyanúgy változatlan nagyrabe­csüléssel viseltetik iránta most is. Kiemelve papkollégája, Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő törvényhozói mun­kájának jelentőségét és fontosságát, a maga részéről kijelenti, hogy a na.gv politikában, mint eddig, ezután sem kíván résztveoni, azonban Eperjes város ügyeiben és a város- politikában továbbra is befolyást alkar gya­korolni ée dolgozni. Zaborovszky prelátus szavait a. párt-veze­tőségi tagok nagy - lelkesedéssel fogadták. Utána mégegysaer felszólalt Dobránszky Já­nos képviselő és a pártvezetőség nevében kö­szönetét mondott a pártvezetősóg tagjainak azért, hogy oly nagy számmal jelentek meg és szeretetü'k olyan lelkes tanujelét adták a pártvezér és a körükben megjelent vendégek iránt. Ezután a vendégek és a helyi párt-vezető­ség tagjai társarvacsorára gyűltek össze az eperjesi Gellért-szálló vendéglőjében. Szüllő Géza még másnap, szombaton is Kassán ma­radt s az esti vonattal hazautazott. Sértett hiúság hullámai csapkodnak magasra a magyar szépségkirálynő választása körül Egy pesti uriasszony meg akarja fellebbezni a zsűri döntését, mely szerint Tasnády-Fekete Mária lett Miss Magyarország 1931. „Isíén és ember előtt felelősséggel tartozom, hogy leányom legyen Miss Hungária!“ — sírja kétségbeesetten Konkoly Atadárné — Ha kell, egész Párlsig viszi „ezt a világraszóló botrányt" Budapest, január 27. A Mátyás-ucca 13. szá­mú házban nagy az izgalom. Nem csoda, hiszen a ház egyik lakójának, Konkoly Aladárnak 18 esztendős leánya, Melinda, résztvett a tegnapi Miss Hungária 1931-es választáson és csak — mint mondják — fatális véletlenen, vagy ami még ennél is súlyosabb, súlyos rosszak aratón múlott, hogy nem ő lett Magyarország ezidei szépségkirálynője. Konkoly Melinda édesanyja alig győzi fogad­ni a látogatókat és a szomszédokat a földszinti kis lakásban, ahol szinte végeszakadatlanuíl me­séli leányának tegnapi nagy balszerencséjét. Még ahhoz sem jutott hozzá a déli órákban, hogy kitakaríthassa a lakást, mert folytonosan keli fogadnia az érdeklődőket. Nem engedi a letkiismeretem! — Valami történt tegnap... — mond ja izga­tott kétségbeeséssel —, valami történt! Nem akarom kimondani magyarán, hogy micsoda, mert nem tudok bizonyítani. Senkit sem akarok gyanúsítani és vádolni, isten őrizz! Nagyon örülök az uj Misének, hogy őt választották meg,.. igazán nagyon örülök, de belenyugodni nem tudok. Nem engedi a lelkiismeretem! Hiába faggatjuk a kétségbeesett anyát, nem akarja pontosan elmondani, miképpen marad­hatott ki leánya a döntőből. Egyes verziók sze­rint állítólag elvesztette azt a cédulát, amely a döntőben való résztvételre jogosit föl, más ver­ziók szerint pedig rosszakaratú ellenfelek el­hitették vele, hogy neki már úgy sincsen esélye. Ezért ment kétségbeesett lemondással az étte­rembe, ahol már csak akkor találták meg, ami­kor megtörtént a döntés és igy Konkoly Melin­da csak az egyik udva-rhőlgyi tisztre kerülhe­tett be. Világfaszó tó botrány! — Én már tegnap a választáson úgy harcol­tam a leányomért, mint egy oroszlán a köly- kéért, — meeéB Konkoly Aladároé. — A zsűri elé akartam jutni mindenáron, de nem enged­tek be. Hiába sírtam, könyörögtem, rimáukod- t-arn, hogy itt egy világraszóló ügyről van szó, egy világraszóló botrányról, nem akartak be­engedni. Az ájulás környékezett, amikor meg­tudtam, hogy csak a véletlenen múlott, hogy nem az én kis Melindám lett az idei Miss Hun­gária. Könnyekkel lesz tőle az anya szeme, miköz­ben a szekrényből előkeresi leányának fényké­peit s mutatja, miilyen szép szőke leány az ő kis Melindája. — Nem én mondom, hogy milyen gyönyörű. Mások mondják, hogy 10.000 közül osak egy akad ilyen bűbájos, csodálatosan szép leány. Ezért is vittem el a versenyre, pedig rokonaim ellenezték, hiszen az ón Melindám urileány, aki a legjobb nevelésben részesült, de szépsége mindenütt föltűnt. Ha nyáron a etrandra ment, a férfiak csapatostól! álltáik körül ób bámulták. Családom haragszik ie, hogy miért volt szükség erre a világraszóló Uamázsra. Melinda nem mehet térihez ? — Dehát ón anya vagyok! Anya, akinek kö­telességei vannak gyermekével szemben, T alán nem volna szüksége rá, hogy szépaégkirálynő legyen, mert anélkül is férjhez mehetne minden pillanatban. Talán a jó Isten, a sors akarta, hogy igy legyon, de én mégsem tudok belenyu­godni! Leányom addig neon is mehet férjhez, amig ezt a hibát nem roparálják, mert örök éle­tében szemrehányást tehetne nekem, hogy talán az én hibámból nem lett ő a szépségkirálynő nemcsak Magyarországon, hanem talán az egész világon. Itt a földön és az égben is f !a- Id-séggel tartozom neki ezért. Ha kell, egész Páriáig megyek, oeakhogy az igazságot ér­vényre juttassam. Reszket egész testében az izgalomtól. Sírás í szorongatja a torkát és- egvre csak ezt hangoz­tatja: — Ilyen pech!... Ilyen malőr... Ilyen vi­lágraszóló malőr! De én tudom, hogy kinek tu­lajdonítsam ezt a csúnyaságot. Valóságos ösz- szeeaküvé'st szőttek az én kis Melindám ellen. Neon akarok senkit sem vádolni, de az a fekete- bajuszos. feketehaju, szemüveges fiatalember, aki semmi áron sem akart beengedni a zsűri elé. nagyon gúnyosan nevetgélt rám. Ott áll­tam a döntő stádiumban tehetetlenül és azt hit­tem, hogy összeróskadok. Petíció készül! — Még egyszer hangsúlyozom, én nagyon örülök a megválasztott uj Miss Magyarország­nak. Tegnap gratuláltam is neki. De ha már a leányom olyan szerencsés lett, hogy nagy mű­vészek és előkelőségek elé került, ahol úgy ünnepelték, mint egy királynőt, akkor miért nem lehetett igazi királynő? Én nem bánom, maradjon meg az idei Miss Magyarország, le­gyen nagyon boldog, kívánok sok szerencsét neki, de abba csak akkor tudok belenyugodni, ha reparálják a dolgot és a jövő választáson az én Melindám lesz a szépségkirálynő. Nem aka­rok senkit sem presszionálni, de az igazság igy kívánja. —> Mert nemcsak csodálatosan szép az én kisleányom, amint mondják, hanem nagyon jó nevelésben is részesült. Elvégezte a kereskedel­mit kitűnő eredménnyel. Egy versenyen már első volt, igaz, hogy az gépiróversenv volt. Most nyelveket tanúi és zongorázni, egy kis háztartást is, mint afféle urileány. Mert ter­veink vol tak vele...-- Terveink ... Terveink... — csapja össze a kezét kétségbeesetten. — Szép leány, vinni kell ide is, oda is, lásson egy kis világot, hogy őt. is lássa mindenki. Éh nem tehetek róla, hogy olyan szépnek született. Hazaérkezik Melinda is Valóban szép ezőke leány. Nagyon le van hangolva, elzárkózik minden nyilatkozattétel elől. — Én csak udvarhölgy vagyok... A király­nő udvarhölgye... Nem tudom, hogyan nem találhattak meg... — De te is egy kicsit ügyetlen voltál! — tá­mad rá most az anyja. — Biztosan zavarban voltál. Pedig hogyan tanítottalak mindig, mi­képpen kell viselkedni a világ előtt. A szőke kis Melinda lehorgaszt-ja fejét s a világért sem árulná el, hogy csakugyan elvesz­tette-e azt & cédulát, amely a döntőben való résztvételre jogosította. — Annyira azért mégsem ügyetlen az én kis­leányom — tiltakozik ez ellen az anya —, még- egyezer mondom, nem akarok senkit sem gya­núsítani, de az a feketebajuszos, szemüveges fiatalember, aki nem akart a zsűri elé engedni, nagyon gúnyosan nézte, hogyan sírok, gyötrő­döm, Ajnidozam én, mint egy oroszlán a köly- kéérít. — Ma délben megbeszélek mindent az uram­mal ... Jaj, Istenem, erről Jut eszembe, takarí­tani is kéne, ebód sínesen... De olyan izgatot­tak vagyunk... annyira meg vagyunk zava­rodva ... Igen, igen, az urammal fogom megbe­szélni * ha van rá mód, megteszünk mindent, hogy egy esetleges újabb választáson a kisleá­nyommal hasonló eset ne történhessen meg. De Isten és ember előtt diadalra fogom vinni az én leányom szépségét... * Ennyit mond a riporter beszámolója mind­arról, ami a Miss Hungária idei választását kö­vette. De tudni kell, hogy nemcsak Konkoly ók­nál, hanem 7000 magyar házban (ennyien je­lentkeztek a vasárnapi nagy szépségversenyre) folynak most leányok könnyei, 7000 lélekbe fészkeli be magát, a féltékenység és keserűség. A sok könnyből és keserűségből tevődik össze a talmi korona a szépségkirálynő fejecskéjén. S talán ő, a győztes érzi és tudja legjobban, hogy papirvirágos álom az egész, mely nyomta­lanul elillan egy-kettőre. Takarékossági rendeletet ad ki a kormány Enalis Dénzügyminiszter február közepéig szabadságon marad Prága, január 27. A kormány rendeletet készít elő, amelyben a miniszterelnök és a pénzügyminiszter a legnagyobb takarékos­ságra szólítja fel az összes állami hivatalo­kat. A rendelet tulajdonképpen ai ezóvi pénzügyi törvény végrehajtási rendelete lesz. A rendelet eléggé terjedelmes, húsz szakaszból és részletes indoklásból áll. A rendelet kimondja, hogy havonta az évi költségvetési összegnek csakis a tizenkét ted részét szabad elkölteni, csak kivételes esetekben többet, de a következő hónapok­ban ezt a túllépést be kell hozni. Ea ter­mészetesen nem vonatkozik a bérekre, lak­bérekre stb. A rendelet szerint a szubven­ciók és segélyek kifizetésénél is takaréko­san kell eljárni s csakis valóban elkerülhe­tetlen esetekben történjenek kiadások. Prága, január 27. Englis pénzügyminiszter, aki jeleuleg még Tátralomnloon tartózkodik, a hót végén Prágába tér vissza, hogy leg- aább azokban a kérdésekben teremtsen ren­det, amelyeknek elintézése az ő személyes beavatkozásától és döntőiétől függ. A Prager Presse értesülése szerint azonban a pénzügy - miniszter —■ mihelyt a helyzet megengedi — ismét visszatér a Tátrába é? előreláthatólag február közepéig távol fogja magát tartani a kormányügyek tői, hogy egészségi állapotát teljesen helyreállíthassa. Az utóbbi napok­ban a pénzügy minisztert Tátralotiiuicon fel­kereste Berán képviselő, a csehszlovák ag­rárpárt főtitkára és hosszasan tárgyalt vele. Eddig még nem biztos, hogy Englisnek meg­engedi-e az egészségi állapota, hogy a jelzett, terminusra átvehesse hivatalát, vagy bősz- sziabb üdülési szabadságira lesz-e kénytelen menni. ____________________ —■ Farkas Janó, a Slovák volt kiudóhivatuíi igaz gatójának rendtörvéuyes Ugye a pozsonyi bíróság előtt. Pozsonyi werkeoirtó&ógtVnk telefonálja: A po­zsonyi keribeH bíróság Pótlóik tanácsa ma tárgy;:: in Farkas Janó, a Slovák volt kitadóhivakili ignigalő jánatk rend törvényéé bűnügyét. Farkas bünkül föl­di mérésével volit vádolva, mert 1929 október JO-ón, a Tu Ica-Ítélet után öt nappal egy választási nép gylilóeen, amelyen Time József dr. volt mlnW.ter is tartott beszédet. Tűk át éltette. Farkén, aram! is volt. vádolva, hogy Zohoron egy népgyük* alkalmával rend törvénybe ütköző kijelentést, tett. 'A bíróság több tianuí kihallgatott, de mivel Király rendőrka­pitány kSha'Wgatáaa is szükí égéitó vált, «i tárgyakéi bizonytalan időre ebapolta. 4

Next

/
Thumbnails
Contents