Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-27 / 21. (2538.) szám
2 tm<mMa<Aarhirmp 1981 j&nuAr 27, tedd. ül— IBIMIliiil 17'ifflT TTHBMH—I Olasz-magyar tümletés Jugoszlávia ellen? Prága, január 27. A Reformra cseh iparos- párti lap „Tüntető imagyar-olasz közeledés CseihszJo'váikiia és Jugoszlávia elten" óimén a kővetkezőket inja vezető helyen: Számos magyar szervezet, amely kultur- és sport- egyesület külszíne alatt működik,' néhány turisztikai utat készit elő Olaszországba. Az utat a turisztikai és idegenforgalmi főszezonban fogják megvalósítani.. Habár a turista ki rándulás kifelé magánjelleggel bir, valójában egy jól átgondolt politikai vállalkozásnak mondható. Az utasok többsége a magyar katonai szövetségek és egyesületek tagijainak sorából kerül ki, élükön a magyar hadsereg volt aktív tisztjeivel. Mint az Indu- press jelentig Magyarországon nagy agitáció indult meg a végből, hogy mennél szélesebb rétegek vegyenek részt ezekben az utazásokban. E forrás szerint a kirándulóik a fasiszta szervezetek vendégei lesznek. A résztvevőknek meg fogják mutatni az olasz hadihajóikat és hadikiíkötőket, a hadfelszerelési gyárakat, repülőihangárokat és az uj katonai repülőgépeket. A kirándulók vezetőit Mussolini miniszterelnök is fogadni fogja s ez alkalomhó! tüntetőén manifesztálni fognak az olasz-magyar közeledés mellett. A magyar körök ezt az egész akciót — fejezi be ! cikkét a Reformra — Jugoszlávia és Cseh- j Szlovákia ellen irányuló demonstrációs vál- j JaUkozásnak tekintik. 350.000 miiuenzms beteg Madridban Madrid, január 26. Hivatalos statisztika szerint a madridi lakosságnak 40 százaléka, azaz mintegy 350.000 ember betegedett meg influenzában. A betegség könnyű lefolyású. Betörtek a bukaresti francia követségre Bukarest, január 26. A bukaresti francia követségen vasárnapra virradó éjszaka betörést követtek el. A tettesek 170.000 leit zsákrná.- , nyoltak. Olasz katona! misszió Bulgáriában i Páris, január 26. Az Echo de Paris értesülő- , se szerint a bolgár kormány olasz katonai bi- j zotfcságot- kért a bolgár hadsereg reorganizáld- . sara. A javaslatot Rómában elfogadták és az J olasz katonai misszió a közeljövőben elutazik 1 Bulgáriába. 1- Beruházási kölcsön a gazdasági válság leküzdésére? Srámek miniszter a politikai helyeiről - A jövőbeli nem az iskoláim! miniszter, hanem a minisztertanács határoz az iskolareform kérdésében Prága, január 26. A cseh néppárt legerősebb választási fészke, a brünni körzet vasárnap gyűlést tartott, amelyen Sramek unifi- kácíós miniszter beszédet mondott a politikai helyzetről. Hangsulyoztatta, hogy az erőket össze kell fogni a gazdasági válság enyhítése céljából. Az iskolareform kérdésében a jövőben nem a reszortminiszter fog dönteni, hanem a m i nis atertanáes. A gazdasági helyzet következtében alakult meg annakidején a gazdasági koncentrácó kormánya és Sramek lehetetlennek tartja, hogy ma ebből a koalícióból egy párt kilépjen. A cseh néppárt azt kívánja, hogy ez a kormány á válság ideje alatt helyén maradjon. Élesen kritizálta a genfi rendszert, amely a mai nehéz időknek nem felel meg s ezt egy csehszlovák rendszerré kell átalakítani. Föltétlenül szükséges a segélyezés körüli érdekeltségbe a munkaadó köröket is belevonni. Ha ezek a körök a műnk anélkül iek segélyezésében érdekelve lesznek, akkor a munka- nélküliséget is lehet majd csökkenteni. A nemzetgyűlés által megszavazott 150 millió koronás krízis alapot igen nehéz lesz elosztani és talán rövidesen egy beruházási kölcsönhöz kell folyamodni, ha a helyzet nem javul. Ebben a kérdésben azonban még eiőtanács- kozások sem folytak. A gyűlés tudomásul vette Sramek miniszter jelentését és további fölhatalmazást adott a párt vezetőségének, hogy gazdasági, szociális és kulturális téren állítsa föl a párt követeléseit és juttassa el a kormányhoz. I dunaszerdahelyi gazdaértekezlet .elhatározta a csallóközi politikamentes pilisiifetsii megalakítását Pártjaink eagyjeiesitáségfi kezdeményezése élénk visszhangom keit a gazdakörökben Pozsony, január 26. Az országos k©resztény- • szocialista párt és a magyar nemzeti párt járási értekezlete nagy érdeklődés mellett folyt le pénteken Dunaszerdahelyen a Kázmér-ven- déglő nagyi érmében. Az értekezlet főleg gazdasági jellegű volt. Uhrooics Vendel dr. kér. szoc. járási elnök megnyitójában üdvözölte a nagy számban megjelent gazdaközönséget, majd Aixinger László dr. orsz. főtitkár röviden vázolta a nyomasztó gazdasági helyze-. tét. A második szónok Várady Béla kosuti plébános volt, kinök közhasznú gazdasági tevékenységét a csallóközi gazdák nagyon jól ismerik. Meggyőző előadásban beszélt a gazdasági krízisről, illetve azon módozatokról, amelyeknek igénybevételével segíteni lehet a bajon. Hangoztatta, hogy a komoly cselekvés terére kell lépni a gazdatársadalomnak, minden pártpolitikát kizárva, gazdaságilag kell szervezkednie, mert ez az egyedüli kivezető irt a gazdasági vilzgkriz’eből. Előadása után Szakáll Balázs lityid beszédben ismertette, a magyar nemzeti munkáspárt programját. Utána Galambos Béla hidaskürti plébános lelkesítő beszédben a magyarság örökös létküzdelmét ecsetelte. A jobb jövőt csak az egymáson való segítséggel tudjuk biztosítani. Következő szónok Koczor Gyula magyar nemzeti párti párt igazgató volt, ki . alapos szaktudásával meggyőző érvekkel ecsetelte a gazdasági szervezkedés hasznos és szükséges voltát* példának állítva el ént a külföldi tőkeerős gazdasági szervezkedés hasznos és szükséges voltát, példának állítva elénk a külföldi tőkeerős gazdasági szervezeteket. Kása Lajos pimkekancsai kisgazda és Méhes Rudolf titkár felszólalása után elhatározta az értekezlet, hogy megalakítja a teljesen politikamentes csallóközi gazda- szövetséget. < | A szervezés megindítására bizottságot választottak, mely bizottság működését Ferenczy Károly titkár ismertette. A gazdaszövetség ezen szervezőbizottságéba.; a következő tagokat választották: Pagács Rezső Pozsonyeperjes, Kovács Ignác Balka, Kosa Dezső Csallóköznyék, Nagy Béla, Farkas Alajos Lödérpatony, László József Padány, Gödény József Lidertejéd, Kása Lajos Pinkekarcsa, Hodossy Benő Neme*- abony, Petényi György Dunaszerdahely. Várady Béla üdvözli a megválasztott bizottságot, működéséhez Isten áldását kérte. Végül Bartol Iván, a magyar nemzeti párt járási elnöke rövid beszéddel zárta be az értekezletet.-------- Ml....... II IIIIIIWI ll oyd isene ®ítm mmlémúm az aj inpS nemzedékkel London, január *26. Dávid Llovd George-ot 68. ezűlriiéöüia'pja alkalmából az ország minden részéből 6zerenct< eiktvánatdkíka'l halmozták el. Lioyd George kijelentette az ujeágirákmaik, hogy teljesen firŰBB erőben érzi magát, de kelta származású és igy babonás. A kelták azt tartották, hogy nem v* az embernek eklic&ek odrai az egészségével. E pia- Laniaitban az tölti el a legnagyobb büszkeséggel — •mondotta —, hogy sikerült kitenyésztenie egy narancsizü faialmáh Háborús emfléköivel kapcsotaitban kijelentette, hogy a népek sorsa a legválságoeabb nercekben az egyes államférfiak váltam nyugodott. Ha Németországinak a háború vége felé meg lett volna az a vezetője, akiben a nép a legsötétebb percekben is bízott volna, akkor össíohasonlithatatlanul előnyösebb békeleliéte- leket biztosíthatott volna magának. — Nem mondom, hogy Németország győzött volna ebben az esetiben — folytatta Llovd George —, de ne feledjük el, hogy a békekötés pillanatában még idegen területek felett rendelkezett. Érthető, hogy én és Clemenoeam is mind ént megtettünk országunk érdekében. Olemeeceau akkor már közelebb volt a nyolcvanhoz, marat a hetvenhez, mégis uj erőt öntött Franciaországba, ami viszont nem történt meg Németországban, mert nem volt egyetlen olyan állaniférfia sem, aki est megtehette volna. Nem volt senki, aki Németországot véséssé, amidőn rendszere megbukott. — Nem vagyok vaikaam magas termetű ember — •tette hozzá tréfás mosollyal —, de még én is „le tudtam némi" Oleamemceaurt és n (ti alacsony termetű ember volt Frandfloreoaág lelke, Aa aj nemzedék g<mdolko*4smddja nem az, ami a régié veit* Az uj nemzedék nem akar doflgoznáu csak lesik a* órái, ahelyett, hogy effliweidiélefckei] betefaküdné nek a munkába. VISSZA A HÁBORÚBÓL Érleli Ma ria Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndieate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan Í6 tilos.) (32) őrülten markolt a keze a holmijába, amit melléje tettünk. Szótlanul álltunk körötte és vártuk, hogy elmúljék a rohama. Nem tarthatott soká, mert Wessling már meglehetősen gyenge volt. De ő hirtelen egy kis revolvert rántott elő amelyet egy angoltól örökölt és hadonászni kezdett vele. Szétugrot- tunk, ő csakugyan lőtt és ordított, és mi hiába kiabáltunk, nem hallgatott ránk. Ha valaki közeledni próbált hozzá, célba vet te és nyögve és lihegve mondta:-- Csak el akartok pusztítani... meg akartok ölni... Segítség ,,, segítség ... De akkor egy se jut haza közülelek ... egy se... —- Vigyétek be, akkor majd megnyugszik, — szólt ránk az orvos. De Wessling semmire sem hallgatott. Meg kellett próbálni, hogy elvegyük tőle a revolvert. Bethke futva jött és egy hosszú lécet hozott, hogy kiüsse vele a fegyvert Wessling kezéből. De már nem volt rá szükség. A kéz erőtlenül lehanyatlott. — Na... ne fussatok el.., maradjatok,,, ide ... ide ... jaj. a feleségem ., szegény feleségem ,.. — nyöszörgőit Wessling és a hangja már olyan különös, csöndes é3 vékony volt, mitha egy kis gyermek laknék a nagy testben. — Előbb dobd el a revolvert, — kiáltott rá óvatosságból Willy. Wessling elejtette és mi a léccel elhalásztak a fegyvert a közeléből. Wessling megint észnél volt. — Most majd bekerülsz a kórliázba, lioim- ridb{ —. vigasztalta Botok* Fordifoffa: Szabó Lőrinc • Intett, hogy ne nyúljunk hozzá: — Hagyjatok... Ettől kezdve már alig beszélt. Nem akarta, hogy bevigyék, kint kívánt maradni. A kórház egy kis lejtőn állt. Innen magasról mesz- sze végig lehetett látni a fasort, amelyen jöttünk. Tarka és arany volt. A föld csendesen és puhán és biztonságosan terült el, néhol még szántóföldeket Is lehetett látni, kis felásott darabokat, közvetlenül a kórház mellett. Ha a szél elsöpörte a vér- és genyszagot, érezr hettük a szántóföldek nyers páráit. A messzeség kék volt és minden csupa békesség. Mert- a kilátás innen nem a frontra nyílt. A front jobbfelül esett. Wessling hallgatott. Mindent igen pontosan megnézett. A szeme figyelt és tiszta volt. ö, a paraszt, még jobban és másképpen tudott egyesülni a tájjal, mint mi. Tudta, hogy vége van. Ezért semmit sem akart elmulasztani és le nem vette pillantását a földről. Percről-percre sápadtabb lett. Végre megmozdult és ezt suttogta: — Ernst... Lehajoltam a szájához. — Vedd elő a dolgaimat, — mondta. — Ugyan, ráérünk, Heinrich .. „ — Nem, nem. Vedd elő. Eléberaktam mindent. Kopott vászon levéltárcáját, a kést, az órát, a pénzét, már nekünk is csupa ismerős holmit. A tárcában ott volt a .elesége fényképe. — Mutasd meg, — mondta. Kivettem a képet és úgy tartottam, hogy láthassa. Tiszta, barnás arc volt. Wessling nézte. Egy idő múlva ezt suttogta: — Most már soha többé. £• AI a^kjü fflwaegtek, ) í Végül elfordította a fejét. — Tedd el, — mondta. Nem tudta, mire gondol, de nem akartam sokat kérdezgetni, ezért a tárcába tettem a fényképet. — Ezt vidd el neki, — a többi apróságra nézett. Intettem, hogy elviszem. — És mondd meg neki, — rám nézett, különös, nagy pillantással, mormogott valamit, a fejét ingatta és nyögött. Görcsösen próbáltam még valamit megérteni, de már csak nyögött, kinyúlt, nehezebben és lassabban lélekzett, szünetekkel, elakadozva, — aztán még egyszer egészen mélyen és sóhajtva, — és a szeme hirtelen olyan lett, mintha megvakult volna. És meghalt. Másnap reggel feküdtünk utoljára a fronton. Lövés már alig esett, A háborúnak vége volt. Egy órával később keltett indulnunk. És visszatérni soha többé. Ha most elmentünk, őrökre elmentünk. összeromboltuk, ami ősszerombolnivaló még akadt. Nem sok. Néhány fedezék. Aztán jött a parancs az elvonulásra. Különös pillanat volt. Egymás mellett álltunk, és néztünk előre. Könnyű ködök feküdtek a terepen. A tölcsérek vonalait és a lövészárkokat tisztán kivehettük. A leghátsó vonalak voltak ugyan, mert ez a rész már a tartalékáüásokhoz tartozott, de még mindig a tüzzónába estek. Hányszor mentünk előre ezekben a futóárkokban; hányszor jöttünk vissza bennük, megfogyva, megkevesbedve. — Szürkén feküdt előttünk az egyhangú táj, messze a kis erdő maradványa, a facsonkok, a falu romjai, köztük egy magas, Árva fal, amely még mindig állt. — Hej, — szólalt meg Bethke elgondolkozva, — négy esztendeig volt a tanyánk. — Az ám, a keservit, — bólintott Kosok. — És most egyszerűen shisz. — Fiuk, fiuk, — Willy a mellvédnek dőlt. — Furcsa, hogy igy, ugy-o,», Álltunk és bámultunk. A major, az erdőrész, a magaslatok, a szemközti horizont vonalai: iszonyú világ volt ez és nehéz élet. És most csak elmaradt, amint előre rakdossuk a lábunkat, tepésről-lépósre süllyedt mögöttünk és egy óra múlva eltűnt, mintha sohasem létezett volna. Ki bírná ezt megérteni. Ott álltunk és mosolyognunk kellett volna és üvöltözni örömünkben — és mégis valami langyos émelygés volt a gyomrunkban, mintha seprüt ettünk volna és most ki kellene hánynunk. Nem nagyon beszélt senki. Ludwig Breyer fáradtan támaszkodott az árok szélének és felemelte a kezét, mintha szemközt valaki állana, ö meg intene neki. Megborzadtam, mert úgy tetszett, mintha most valami csakugyan emelkednék a föld ráncaiból, fehéren és ©sontszinüen, egy nagy homlok, egy lesltelődő koponya, mintha felemelkednék, de csak a szem és az orr üregéig, egy óriási vigyorgó halálfej, — aztán láttam, hogy csak egy ködhullám volt, amely foszladozóban felfelé szállt. Megjelent Hehl. — Nem tudok megválni tőle. mi? Persze, most aztán jön a sz.. Ledderhose csodálkozva nézett rá: —• Dehogy, most jön a béke. — Azt mondom én is, a sz.. — ismételte meg Hehl és tovább ment. Olyan volt az arca, mintha az anyját siratná. — Sajnálja, hogy lemaradt a Pour te Mé- rite-ről, — összegezt a véleményét Ledderhose. — Eh, fogd be a szád, — szólt rá Albert. — Na, indulás, — mondta Bethke, de ő maga is csak álldogált tovább. — Elegen maradnak ott közülünk, — mondta Ludwig. — Elegen — Brandi, Müller, Kát Haie. Bftumer, Bertinl ___ — SaudlfuhJ, Meinders, a két Terbrllggeu, Hudo, Bernhard, „ „
