Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-25 / 20. (2537.) szám

2 19S1 január 25, vasárnap. küldhet oda delegációt. A küszöbönálló svájci gazdasági konferenciára sem küld Oroszország megbízottakat, mert a gazda­sági konferencia aligha foglalkozhat csupán gazdaságtechnikai kérdésekkel és kényte­len lesz a politikába is átkalandozni, úgy­hogy a kiküldött szovjetdelegáció jellege végeredményben politikaivá válna és ezt Moszkva n©m akarja. Benes kikul* ott a jelűitek kőiül! Genf, január 24. A népszövetségi kérdéseik* ben jól értesült Journal de G-enov© szerint a lefegyverzési konferencia összehívásával fog­lalkozó tegnap esti titkos tanácsülésen Benes jelölése ellen elsősorban Németország és Olaszország tiltakozott. Az Uttstein-iroda ér­tesülése szerint ez a hír nem felei meg a va­lóságnak. A genfi francia lap ennek ellenére fönntartja vádjait és szemére veti Németor­szágnak és 0laezországnaik, hogy magatartá­sával húzza-halasztja a konferencia megtűr­^IWgAlMAfii^HngtSg tárát. Ha a* elnököt csak májusban választ­ják meg, aligha lesz módjában, hogy pontosan megismerkedjék a konferencia óriási anyagá­val. A lap megállapítja, hogy a lefegyverzési konferenciát máris a következő jelzővel lehet ellátni: konferencia, amely rosszul kezdődik. fiz Unió Dawes elnöksége ellen Washington, január 24. Au United Press értesülése szerint az amerikai kormány egyáltalán nem teszi magáévá a genfi ir de­legátus álláspontját és nem szívesen látná, ha a lefegyverzési konferencia elnöke az Egyesült államok egyik delegtusa volna. Félhivatalos utón a washingtoni kormány máris értesítette erről az illetékes genfi köröket. Stimson államtitkár, akihez az United Press képviselője kérdést intézett Daw es jelölésének ügyében, egyelőre bitért a válaszadás elől s csupán annyit felelt, hogy az amerikai kormány hivatalosan még nem szerzett tudomást ilyesféle tervekről. A német-lengyel ellentét a megoldás előtt Genf, január 24. A német és a lengyel delegáció tegnap éjszaka egy óráig tár­gyalt, hogy likvidálja a felsősziléziai né­met kisebbségi kérdési Az államférfiak és a szakértők egyelőre nem találták meg azt a formulát, amelyet mindkét kormány elfogadhat. A vita magvát a lengyelországi felkelő szervezetek feloszlatásának köve­telést© alkotja, mert Lengyelország ezt a német kívánságot semmiesetre som akarja teljesíteni. Viszont a németek eonditio sine qua non-nak tartják ezt a kívánságot s a lengyelek egyéb engedékenységét neon veszik komolyan, illetékes körök mind­azonáltal remélik, hogy ma estig sikerül kompromisszumot találni é« a népszövet­ségi tanács befejezheti működését A francia sajtó máris békés megállapo­dásról tud. A birodalmi német kívánságok a párisi lapok szerint még mindig túlzot­tak és sok tekintetben többet követelnek, mint a lengyelországi németek maguk. Curtius szemmelláthatóan a német ki­sebbségnél is németebb akar maradni Lengyelország hajlandó eleget tenni a legtöbb német kívánságnak, igy nyilváno­san beismerni, hogy hibát követett el a német kisebbséggel szemben, kifejezni sajnálkozását, jóvátenni a károkat és a jö­vőben hatványozott mértékben gondos­kodni a kisebbségek védelméről. Viszont határozottan visszautasítja a felsősziléziai vajda vissaahiváaán vonatkozó kívánságot és nem hajlandó a hazafias szövetségeket feloszlatni. A sze!m külügyi bizottsága elfogadta a német választ Varsó, január 24. A lengyel szejm külügyi bizottsága tegnap rövid vita után 14 szava­zattal 5-tel szemben elfogadta a német-len­gyel likvidációs szerződést. A szerződés el­len a jobboldali pártok szavaztak. A halálraítélt előadásokat tart Mozskva, jauár 24. Egyedülálló a történe­lemben, hogy egy halálraítélt előadásokat tart­hasson. Ramsin Leonid tanár, akit a legutóbbi nagy moszkvai összeesküvési pörbeoi halálra ítéltek, majd kegyelmet kapott és a halál- büntetést börtöubün totósáé változtatták, most Moszkvában van és orosz tudósoknak előadá­sokat tart a thermodynaimikáról. Ramsin ezen a téren a világ egyik legkiválóbb autoritása és Oroszországban egyetlen tudós sincs, aM pótolhatná. Az United Press eraerint Ramsin börtöne alig van ötven kilométerre Moszk­vától és a szervjetkormánv most a fogoly tisz­teletére egy pompásan fölszerelt laboratóriu­mot helyezett el a fegyháaépületben. — Otesaoruág Mro-ága közel negyvenhárom­millió. Rómából jeteatálk: A legújabb népeeáuniá- líásá stattsEÜkB aaxarsat a seaieMeek máma a múlt évbe® 1,065.163 vek, ÓASTB-caa több, mint 1929-ben. 1660-ban 570.151 hafláttoada volt, úgyhogy a lakoo- eóg asaporcrlata ebbe® m évbe® 515.012. 1930 de- oaenber 31-én Ohanonsnág hfeoanága 42,874901 vök. Mikor utalják ki az 1925. előtt nyugdíjazott bírák magasabb Illetményeit? Szfillö Géza dr. országos keresztényszociaiista párti képviselő interpellációja az igazságügyi miniszterhez Prága, január 24. Saüllő Géza dr., az orszá­gos keresztényszoci alista párt elnöke és kép­viselője az 192-5 január elseje e*óít nyugdíja­zott ezlovenszkói és msziuszkói bírák, vala­mint özvegyeik nyugdijába fi© nem számított bírói pótlék sürgős kiutalása tárgyában az igazságügyi miniszterhez a következő mter- peMiációt nyújtotta be: 1929 végén és 1930 elején a pozsonyi, va­lamint kassai felsőbíróságok elnökségei a pozsonyi vezérpénztigyigaagatósággal egyet értve kiutalták az 1925 január elseje előtt nyugdíjazott szlovenszkói és ruszinszkói bírák illetve özvegyeik részére a bírói pótléknak az 1924. évi 290. sz. törvény 5. és 11. paragrafusa alapján a fizetésbe és ezzel a nyugdíjba való beszámítása követ­keztében emelkedett nyugdijat, azonban nem 1925 január elsejétől, hanem csupán 1926 jutius elsejétől kezdődően, holott az illetők az elévülési határidő lejárta előtt kérték a pótlék beszámítását ét a többlet kiutalását. Az érdekelt nyugdíjasok legnagyobb ré­sze a két ítélőtábla elnökségén az igazság- ügyminiszterhez címzett panaszt, illetve fellebbezést nyújtott be amiatt, bogy a többlet kiutalása nem 1925 január elsejé­től, hanem osak 1926 julint elsejétől tör­tént és igy másféléri többlettől, a 287-924. sz. törvény 9. paragrafusában és a 103-926. sz. törvény 151. paragrafusának 6. pontjá­ban foglalt rendelkezések ellenére, eles­tek. Bár a jogorvoslatot a kiutaló határozat kézbesítésétől számított 15 napos törvé­nyes határidőn belül nyújtották be, mind­ezidáig semmilyen elintézést nem kaptak, belőtt azóta már egy esztendő is eltelt. A fellebbezések még mindig az említett felső báróságokon feküszenek, ahonnét azokat az igazságögyminisztériumba fel nem terjesz­tették. Kérdendő: tehát Igazságügy miniszter Urat: 1. Hajlandó© a legsürgősebben intéz­kedni, hogy a ezlorenszkói felsőbíróságok A bukaresti törvényszék egyévi börtönre ítélte Variassy Lajos dr. volt kormánybiztost Bukarest, január 24. A törvényszék tegnap ítélkezett Varjassy Lajos dr., a Károlyi-kor­mány volt aradi kormány biztos a é» Rosu nyu­galmazott ezredes ügyében. A nevezettek Giur- gáiu dunai kikötőben hengermalmot alapított- tak, amelynek részvénytőkéje azonban el­úszott és a károsultak bűnvádi feljelentést tet­tek a két alapító ellen. A bukaresti törvény­szék Rosut két évi, V&rjassyt pedig egy évi börtönre ítélte. Varjassy Lajos dr.-nak már többázben gyűlt meg a baja a büntető hatóeár i gokkal. * VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (81) A támadás tőlünk balra folyt. Egy tölcsér- fészek körül zajlott a harc. A G. P. ugatott. A kézigránátok villámai susforoglak. Ekkor a géppuska hirtelen elhallgatott. Municióza- var. A fészket azonnal oldalba kapták. Még néhány pillanat és elvágták volna. Hehl látta. — A keserves mindenségit, — átugrott a hevenyészett mellvéden, — rajta! Muníció vele együtt repült át, Bethke és Hehl hamar dobástávolságban feküdtek és dobtak, Hehl már megint előreugrott, — őrült volt ilyen pillanatokban, maga az eleven ör-. dög. De a kis manőver sikerült. A tölcsér­beliek bátorsága visszatért, a G. P. megint dolgozni kezdett, az összeköttetés megvolt és mi valamennyien hátraugrottunk, bogy elér­jük hátunk megott a betontömböt. Az egész oly gyorsan ment, hogy a Tommyk észre se vették, hogyan ürítettük ki a fészkel. Még mindig rángtak tovább a villámok az elha­gyott tölcsérekbe. Egy kis nyugalom következett. Aggódva kerestem Ludwigot, de ott volt. Aztán Bethke kúszott elő: — Wessling? — Mi van Wesslinggel? — Hol van Wessling? — kiabáltuk mind­nyájan a messzehordó ágyuk tompa m n-ajlá- aában. — Wessling... Wessling ... Hehl megjelent. .— Mi az? — Wessling hiányzik. Tjaden mellette feküdt, amikor hátrave­tettük magunkat, de aztán nem látta többé. — Hol? —- kérdezte Kosole. Tjaden előremutatott. — Azt a hétszentséges...! — Kosole Beth­Fordifotfa: Szabó Lőrinc kére nézett, Bethke Kősóiéra. Mindketten tudták, hogy ez már talán az utolsó ütköze­tünk volt. Egy pillanatig sem haboztak. — Mindegy, — morogta Bethke. — Rajta, — dünnyögte Kosole. Eltűntek a sötétben. Utánuk Hehl ugrott ki. Ludwig mindent előkészített, hogy azon­nal előretörjön, ha a három bajtársunkat meg­támadnák. Egyelőre minden csöndes maradt. Egyszerre azonban kézigránátok robbanása villám lőtt. Revolver lövések kattogtak közbe. Ludwig és Laher már csaknem kiért, ami­kor fölmerült Bethke és Kosole verejtékes arca. Egy sátorlapban valakit vonszoltak. Hehl? A nyögő ember Wessling volt. Hehl? A támadókat tartotta föl, ő lövöldözött; de már jött is vissza. — Kampec az egész bandának a tölcsér­ben, — ordította, — és még kettőt, revolver­rel ... Aztán Wesslingre meredt: — Na, mi baj? Wessling nem felelt. Felszakadt hasa olyan volt, mint egy nyi­tott mészárszék. Nem lehetett látni, hogy mi­lyen mély a seb. Ideiglenesen ugy-ahogy, be­kötöztük. Wessling vízért nyögött, de nem kapott. Haslövéssel nem szabad inni. Aztán takarót kért. Didergett, túlsók vért veszített. Küldönc érkezett azzal a paranccsal, hogy folytassuk a visszavonulást. Wesslinget ma­gunkkal vittük egy sátorlapban, amelyen puskát dugtunk keresztül, hogy szállítani le­hessen, amíg majd hordagyat találunk. Óva­tosan mentünk, libasorban. L ássunk int meg­virradt. Ezüst ködök a bokrok közt. Elhagy­tuk a harci zónát. Már azt,hittük, túl vagyunk mindenen, amikor halk zirregés közeledett és valami koppant. Ludwig szótlanul lökte magasba a zubbonya ujját. Golyót kapott a karjába. Weil bekötötte. Mentünk bátra. Hátra. Az enyhe levegő olyan volt, mint a bor. Nem november volt ez, hanem március. Az ég sáipadt-kék és tiszta. Az ut mentén a tó­csák a napot tükrözték. Egy nyárfa-alléban mentünk. A fák megvoltak az ut mindkét szóién, csaknem sértetlenül nyúltak a ma­gasba, alig néhol hiányzott egy-egy. Ez a vi­dék régebben hinterland volt, nem ért© olyan pusztítás, mint az előtte lévő kilométereket, amelyeket nap-nap után méterről-méterre adtunk fel. A nap beragyogta a barna sátor­lapot és mialatt mentünk a sárga fasorban, minduntalan levelek vitorláztak le rá. Néhány rajta is maradt. A kórház-állomás zsúfolásig tele volt. Sok sebesült már a kapu előtt feküdt. Wesslinget egyelőre melléjük tettük. Egy csomó karlövéses, fehér kötéssel, in­duláshoz sorakozott. A kórházat feloszlatták. Egy orvos ide-oda szaladgált és vizsgálta az újonnan jöttékét, egy embert, akinek térdben kitörve lógott a lába, azonnal bevitetett. Wessling csak kötést kapót és kint maradt. Felébredt kábult szén deréből és nézett az orvos után.­— Miért megy el? — kérdezte. — Majd visszajön, — feleltem. — De engem vigyenek be! Engem meg kell operálni I — egyszerre rendkívül izgatott lett és tapogatva kereste a kötést. — Hisz ezt azonnal varrni kell! Próbáltuk megnyugtatni. Egészen zöld volt és csüngött róla a verejték félelmében: — Adolf, szaladj utána, jöjjön azonnali Adolf egy pillanatig tétovázott. De — Wessling szemelátára — nem tehetett mást, habár tudta, hogy semmi értelme sincs. Lát­tam, amint az orvossal beszélt. Wessling kö­vette a szemével, ameddig csak tudta; irtóza­tos volt, ahogy fordítani igyekezett a fejét. Bethke úgy jött viasza, hogy Wessling nem láthatta; intett, hogy nem, az ujján 1-et mu­tatott és hangtalanul szó tagolta a szájával: — Egy ó-ra... Bizakodást erőltettünk az arcunkra. De ki tud megtéveszteni egy haldokló parasztot! Mikor Bethke azt mondta neki, hogy később fogják operálni, a sebnek kissé hegednie kell, Wessling már mindent tudott. Egy pillanatig hallgatott, aztán felorditott: — ügy! Ti meg itt vagytok és bámultok és semmi bajotok... négy esztendő.és most ez... és éppen én?,, itt vagytok és semmi bajotok ... és én ... és most ez,,, most ez,.. négy év... és most ez.,, A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezokkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta keterOvBs. A/ :gmándi keserüviz kapható rtnnden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletbcn. jsenjger^^minösés! Itt a legfőbb ideje, hogy Gottdoier^ezsgöt igyunk I HÉÉBH elnökséged & visszatartott panaszos bead­ványokat mielőbb aa igazságügyminiszfcé- liumha felterjesszék? 2. Hajlandó-e intézkedni aziránt, bogy ott azokat, tekintettel arra, hogy túlnyomó részt életük alkonyán járó, magaskoru é* anyagiakban szűkölködő nyugdíjasokról van szó, soronklvül elintézzék é« 3. hajlandó-e Intézkedni, hogy ei a* el­intézés az idézett törvények félre nem ma­gyarázható rendelkezéseinek megfelelően kedvező legyen ,vagyis, hogy az 1925 jár nuár elseje előtt nyugdíjazott bírák, illet- ve özvegyeik részére a bíród pótlék beszár mdtáfsa által felemelt nyugdijat pótlólag at 1925 január 1-től 1926 junins 80-lg terjedő másfél évre is haladéktalanul kiutalják?

Next

/
Thumbnails
Contents