Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-04 / 3. (2520.) szám

^•^MtMAfctoR-HlRLAK 1931 Janó A? 4, vasárnap. Országot nem nevezik ki taitomáissri elsőknek? Prága, január 3. A Slovák prágai értesü­lése szerint Országli József tartományi alel- nöknek tartományi elnökké való kinevezése elé akadályok gördültek. E hir szerint a lé­gionárius szervezetek és a rendőrség egy cso­portja, nemkülönben egyes magasállásu egyé­nek közbeléptek Prágában a köztársasági el­nök kabinetirodájánál, hogy bizonyos szemé­lyi és tárgyi okora hivatkozva meghiúsítsák Országli Józsefnek tartományi elnökké való kinevezését. Kerítik i Sslrsk a sztevanszkói érsekségről Prága, január 3. A múlt héten az a hir járta ibe a sajtót, hogy a szl'ovenszkói egyházi kérdé­sek rendezésével kapcsolatban tárgyalások folynak arról is, hogy Pozsony székhellyel föl­állítják az önálló szJovemszkói érsekséget és el­ső érseknek Blaha Mariánt fogják kinevezni. Ezen hírrel szemben a németnyelvű félhivatalos Prager Presse illetékes helyen a következő érte­sülést kapta: — Eddig Csehszlovákia ée a Szentszék kö- aött még egyáltalában nem folytak tárgyalások egy Pozsonyiban, vagy Szlovenszkó más helyén fölállítandó érsekség felől, annál kevésbé egy határozott személy dezignálásáról. Ami a szlo­vének ói egyházmegyék határainak és vagyon- viszonyainak a rendezését illeti, ezzel az illeté­kes hatóságok foglalkoznak és remény van rá, hogy ez év folyamán e tekintetben meglesz a végleges megoldás. Misa: A szfovenszkói esyiittmttScIésbeii rétit fes vsnrsi Siterssififcé valamennyi pártja Hcdzsa egyetlenegy regionális intézményben akarja egyesíteni a szlovenszkói érdek- és szaktestiiietek munkáját — Uj kereszíényszocíalista szervezetek. Ér­sekújvárról jelentik: A keresztényszocialista munkásmozgalom egyre erősebb gyökeret ver Érsekujvárott, ami a szakszervezeti vezetőség agilitásának köszönhető. E napokban alakult meg a lengyári munkások szakcsoportja. Az alakuló gyűlésen Prohászka Lajos titkár beszé­de után az uj szervezet elnökének Kovács Fe­rencet., alól nőkének Bállá Ferencet, pénztárosá­nak Egyed Istvánt, jegyzőnek Vörös Lajost és ellenőröknek Miclialik Pált és KMnkó Mihályt választották meg. — Ugyancsak e napokban tartotta alakuló gyűlését az országos kérész- fcényszocialista párt babindáli helyi szervezete. A gyűlésen Kipke János körzeti alelnök és Truchly Alajos titkár mondott hatásos beszé­det. Helyi elnöknek Gyuricza Imrét, ale!nőknek Srankó Miklóst, pénztárosnak Gyuricza Kál­mánt s ellenőröknek Gyuricza Istvánt és Urbán Imrét választották meg. Prága, január 3. A Siovensky Dennik új­évi számában Hodza Milán dr. volt miniisz- ter föl'tűnést keltő cikket irt a ezlovenszikói pártok regionális együttműködésének lehe­tőségei rőíl. Hodza megállapítja, hogy a speci­ális szlovenszikói célokkal és szükségletekkel foglalkozó munka örvendetesen erősödik és gyarapszik, de ez a munka céltudatos politi­kai alátámasztást igényel. Ma rendkívül sür­gős föladat az is, amit vidéki kutatásnak és Szlovenszkó regionális determinációjának neveznék — írja többek, közt Hodza. — A földművelésügyi tanács, a közgazdasági ta­nács, a nemzetgazdasági tanácsadó testüle­tek, a kereskedelmi és iparkamarák, a gyáriparosok szövetsége és más egyélb szak­testületek nagy adathalmazt gyűjtöttek ös-z- sze Szlovenszkó jelenlegi helyzetéről és ar­ról, mit kell tenni, hogy Szlovenszkó fejlő­déséiben meg ne álljon, hanem előrehalad­jon. Ezt a széttagolt munkát egy egységes s*lo- venszkój regionális intézetben kell egye­síteni. Ha az illető testületekben megvan rá a hajlandóság, akkor ennek az intézet­nek a megszervezése mindössze egyhóna­pi munkát igényel. Még a logigazabb Igazságnak is szüksége van aktív erőre, amely alapot szolgáltat ne ki és megvalósítja. Ez azt jelenti, hogy a szlovenszkó! regionális követeléseknél is kell hogy legyen valaki, aki azokat meg­valósítsa. venszkói együttműködés ilyen vagy más íormaóan meg is valósul. Minden kezdeményezésnél találkoznak ké­telkedők. A szlovenszikói együttműködésnek azonban nincs szüksége kishitű emberekre. Mellékes célt követő taktikai manővereket sem tűrhet. A szlovenszkó! együttműködésben részt íog venni Szlovenszkó valamennyi pártja, akik súlyt helyeznek arra, hogy Szloven­szkó no maradjon el a történelmi ország­részek mögött, hogy Szlovenszkén csök­kenjen a termelés és a munkaalkalom, hogy védekezzünk a gazdasági válság leg­károsabb következményei ellen és igy megvédjük Szlovemszkót a fenyegető kata­sztrófától. A szlovenszkéi együttműködés nem lesz és nem lehet regionális politikai rebellió, de kétréthajlő gerincokre sincs szükség. A szlovenszkói bajokat elhallgat­ni annyit jelentene, mint akaratlanul csal­ni saját magunkat, Prágát és Szlovenszkói. Másrészről agyonpolitizálni őket azt. jelente­né, mint a politikai és pár t v?llongások örvé­-------------------------------------------------------------------------mi———■ ■■■IIWI—« l Hl I ITITlI ke n, igen, a minőség! Itt a legfőbb ideje, hogy Gottdiener pezsgőt igyunk! nyébe fultosztani problémáinkat. Rossz bizo­nyítvány volna a mai politikai generáció számára, ha képtelennek bizonyulna Szlo- venszkónk megmentésére, amiért pedig mindannyian egyformán felelősek vagyunk. Szlovenszkó teljes joggal várja parlamenti és tartománygyiilési képviselőitől, hogy egyesítik erőiket és Szlovenszkói kiránt­ják a kátyúból. Az uj esztendő küszöbén adjuk meg Szloven- azkónak a szilárd hitet, hogy nem fog csalat­kozni felelős embereiben. Panamában a tűzoltóság tartja fim a rendet Végétért az opereft-forradalam — Alfaro dr. lesz as uj einSk Valaki: de ki legyen ez a „valaki"? Bs itt; kezdődik a szfovenszkói törvényhozók mun­kája. Az együttes, felelős, ki nem kerülhető munka. A mi páribeli széttagoltságunk mel­lett nem könnyű feladat megorganizálni a szlovenszkói politikai tényezők politikai együttműködését. De ha ez a feladat jóval nehezebb volna is, mint amennyire az, miég abban az esetben is erős akarattal fogunk hozzá. Két héttel ezelőtt a szlovenszkói együttműködés számára bizonyos szervezeti formát ajánlottam. Meg vagyak győződve afelől, hogy a Aado­Newyork január 3. Panamában tegnap * helyreálott a rend és Arias, a köztársaság ideiglenes elnöke, letette az esküt. Az eskü­tétel után az ideiglenes köztársasági elnök fogadta a sajtó képviselőit, akik előtt kije­lentette, hogy Panama tiszteletben fogja tartani a nemzetközi szerződéseket. Arias munkaideje rövid íesz. A legfőbb bíróság tegnap a forradalmárokkal karöltve elhatá­rozta, hogy az eddigi köztársasági elnök le­mondása után Alfaro dr-t, a köztársaság je­lenlegi washingtoni követét választják meg uj elnöknek. Alfaro máris beleegyezett a tervbe és néhány nap múlva Waehintenból elutazik Panamába. Arosemena, a megbu­kott elnök, az amerikai zónába költözött Néhány volt köztársasági elnök a délameri­kai követségeken keresett menedéket, más politikusokat viszont letartóztattak. A ren­det a jelien pillanatban a legfelső bíróság vezetése alatt álló tűzoltóság tartja fönn. A rendőrség körömszakadtáig védte a volt el­nököt és a forradalom alatt több rendőrt agyonlőttek. A rendőresapatok egyelőre szolgálaton kívül állanak. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regény© Fordifotta: Szabó Lőrinc (Copyright by U. Feature Syndicaíe and by Prágán Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosam is tilos.) 15 (15) Anii-ut felemeltük, láttuk, hegy úgyszólván csak az egyenruha rongyai vannak a kezünkben, annyira stetronosoiódobt a teste. A halákédu- laja se veit meg. Végre a nadrágjának egy darabjáról felismertük, hogy Glaser örvezető. A külön talált karokat, lábakat és fejeket egy sátorlapba gyűjtöttük össze. Mikor Gla- sert vittük a gödörhöz, Bethke igy szólt:-- Elég. Több nem fór. Néhány homokzsákban meszel hoztunk, amit Jupp egy széles ásóval el teregetett a gödör alján. Nemsokára jött Max Weil és fakereszteket hozott hátulról. Nagy csodálko­zásunkra Seelig őrmester is előkerült a ho­mályból. Az volt a dolga, hogy mondjon egy imát; lelkész ugyanis nem volt a közelben és a két tisztünk betegen feküdt. Az őrmes­ternek emiatt rossz kedve volt, mert nem toirt vért látni, bármilyen kövér volt is. Kü­lönben is vaksi ember, éjszaka alig látott. Ez annyira idegessé tette, hogy eltévesztette a gödör szélét, és beleesett. Tjaden harsány nevetésben tört ki és fojtott hangon kiáltotta: — Betemetni... betemetni... Ezen a helyen véletlenül épp Kosole dol­gozott a gödörben. Seelig pont az ő fejére esett. Körülbelül két mázsa élősúly. Kosole gyilkos káromkodást eresztett meg. Aztán felismerte az őrmestert, de azért, mint öreg frontkulyához illik, nem fogta be a. száját, hiszen már 1918-at irtunk. A kövér disznó feltápászkodott, meglátta Kosolét maga előtt, felrobbant és ráorditott. Kosole visszaordi- tott. Bethke, aki szintén lent volt, igyekezett szétválasztani őket. Az őrmester azonban taj- tékozott dühében és Kosole, érezve, hogy sú­lyos igazságtalanság történt vele, semmit sem hagyott magán száradni. Evekre vissza­nyúló ellenségeskedés tört ki hirtelen belő­lük. Ekkor Willy is leugrott, hogy Kosole segítségére lehessen. Szörnyű orditozás hang­zott fel a gödörből. Odafent, a nevetéstől ké­küldözve, Tjaden szakadatlanul nyögte: — Betemetni... betemetni... — Csönd — szólt hirtelen egy hang. Gyen­ge volt ugyan, de a lárma tüstént megszűnt. Seelig nagyokat fújva kimászotv a sírból. Az egyenruhája mésaportől fehérlett és az egész ember olyan volt, mint egy cukormázzal be­vont trombitás angyal. Kosole és Bethke szintén kijöttek. Csak Willy maradt lent. Fenn, séta botjára támaszkodva, Ludwig Breyer állt, a hadnagyunk. Eddig, két kö­penybe burkolózva, a fedezék előtt feküdt; mert már két hete súlyos vérhas kínozta. Rég kórházban kellett volna lennie; de ö nem akart elválni tőlünk. — Mi történt? — kérdezte. Hárman is siettek a magyarázattal. Lud- wig fáradtan leintette őket: — Különben, úgyis mindegy. Az őrmester azt állította, hogy Kosole tnel Ibevágta. Kosole erre megint tajtékozni kezdett. — Egy szót se! — dühöngött Seelig. — Maga szolgálat közben tettlegesen bántal­mazta a feljebbvalóját! Ekkor tompán és energikusan felzugott Willy hangja a mélységből: — Nem igaz. Csak segített neki, hogy fel­ülihasson. Tanú vagyok rá­Mint egy dogg, fordította meg nagy hasát az őrmester, hogy bekapja az uj ellenfelet. De nem látta sehol. Csali később fedezte fel Willyt, aki a gödörben állt. — Csönd —- szólt Ludwig megint. Mindenki elhallgatott. Breyer fáradtan kér­dezte: — Összeszedted mind a dögcédulákat, Al­bert?-- Össze — válaszolt Trosske. és hozzá­tette, halkan, hogy Kosole ne hallja: ~~ Sohröder is köztük van. — Tehát megsem fogták el. Hol van? Albert végigvezette a hadnagyot a halottak során. Bröger meg én utánuk; mert Schrö- der a diákpajtásunk volt. Trosske megállt egy hulla előtt, amelynek homokzsák fedte a fejét.. Breyer lehajolt. Albert visszahúzta. —- Ne takard fel, Ludwig — kérte. Breyer megfordult. A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leosgő Napfény Fürdő ^ Diéta teeaerliwS*, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. — De — mondta nyugodtan — látni alkarom­Schröder felsőtestéből már semmit sem lehetett megismerni. A gránát palacsintává lapította. Az arca olyan simává zúzódott, mint egy deszka, és egy fogakkal koszoru- zott, ferde, fekete lyuk jelezte a száját Breyer szótlanul takarta be megint. — ő tudja? — kérdezte és abba az irány­ba nézett, ahol Kosole dolgozott. Albert a fejét rázta. Schröder Kosole barátja volt. Sohasem ér­tettük a barátságukat igazán, mert Sohröder finom, gyönge legény volt, valóságos gyer­mek, tökéletes ellentéte Férdinandnak; de Kosole úgy oltalmazta, mintha az anyja lett volna neki. Mögöttük ekkor szuszogás hallatszott. See­lig volt, aki utánuk jött és most itt állt, tágra nyitva a szemeit. — Ilyet még sohase láttam, — dadogta —> hát ez hogy történt? Senki sem válaszolt; mert Sehrödernek tu­lajdonképpen egy héttel ezelőtt szabadságra kellett volna mennie, de Seelig, aki ki nem állhatta, eldisznólkodta szegény fiú dolgát. Bs Schröder most itt van, halotton. Odább mentünk, mert ebben a pillanatban nem bírtunk a kövér gazemberre nézni. Lud­wig visszamászott a köpenyek alá. Csak Al­bert maradt, Seelig dermedten nézte a hul­lát. A hold kibújt egy felhő mögül és megvi­lágította őket. Ott állt az őrmester, vastag felsőteste előre dőlt, és nézte a szanaszét fe­hérlő fakó arcokat, amelyeken olyan csönddé fagyott a borzalom megfoghatatlan kifeje­zése, hogy már caknem üvöltött. Albert hidegen kérdezte: — Most mondja el az imát, vagy később? Az őrmester megtörölte a homlokát. — Nem birotn — mormogta. Elfogta az irlózat. Ismertük ezt, heteken át semmit sem érzett az ember és egyszerre, egészen váratlanul, leütött bennünket az iszo­nyod ás. Seelig el zöldült arccal támolygott a fedezékhez. — Ez az alak azt hitte, hogy itt csokoládé- bonbonnal dobálódznak — mondta Tjadein szárazon. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents