Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-23 / 18. (2535.) szám

v Ma) ufinmk U2 ©>'«fai X. évf. 18. (2535) szám . Péntek • 1931 I 2^JZtt^^”ZXSZ A szlavenszkái és ruszinszkói ellenzéki pártok Kr^^'m-Klt^ {Tz.s&xzl&ezZ'Zi /w*«* p®^ /*»«*«* Prás'"- "izl:^"- m eme,et Egyet nám ára 1.20 Kt, vasárnap 2. - Kt DZURAM LÁSZLÓ FORGACh GÉZA sürgönyöm, hírlap, prrhp Német-lengyel vita helyett titkos ülés Genfiben A kisebbségi kérdést egyelőre levették a napirendről — A lefegyver­zési konferencia előkészítése — Az európai konferencia befejezése €enf szellemet (sp) Prága, január 22. A francia lapok klas­szikus ver etil szózatának nevezték Curtius és Zaleszki tegnapi genfi összecsapását, de mi haszna, ha a világot a népszövetségi tanáéi ílvegverandájának hires patkóaUaku asztala mel­lől akadémiai remekművekkel gyönyörködtetik, mi haszna, ha Curtius Stresemanná.l is széllé- mesebb irodalmi idézetekkel diszit-i fulmináns füiippikáit és Zaleszki világhíres ügyvédeket megszégyentő lendülettel veri vissza a vádakat, mi haszna mind ennek az ujságtblteléknek, ha köziben az ügy — sajnos, a mi ügyünk, a ki­sebbségek ügye — elvész a fő- és albizottságok krétai labirintusában, ahonnét Dádaloishoz és Ikaroszhoz hasonlóan, valóban csak szárnyak­kal tudna kimenekülni. Holott éppen a hatvan­kettedik népszövetségi tanácsülésszak igazolja újból, hogy nem elég a kisebbségi kérdés kon­fliktusainak élét letompitani, a fölháborodotta­kat lecsititani, marcipánt nyomni a verekedők kezébe: ez még nem megoldás. Az oroszlán nem válik békés háziállattá, ha karmait íenyesik, mert a karom fiziológiai igazsága, hogy hamar utánanö. A rosszakaratú daganatokat sem elég­séges megstnccolni, ők i» utánanőneb, s aki egészséget akar, annak a teljes ezervezet bioló­giai egyensúlyát kell helyreállitania. Géniben a német—léngy’ei kisebbeégpolitlkai ellentét szemmelláthatólag eleaitulóban van, s örvendez­nek mindnyájan, akik a népszövetség nagy kva­litásait hirdetik. íme — hangoztatják —, a gen­fi gyülekezet ismét mestermüvet termelt. Sike­rült a veszedelmes kérdést, amely a háború előtt •bizonyára fegyveres konflagrációkra vezetett volna, a népszövetség bevált eltussoló, elmosó metódusával jelentéktolenné változtatni. A nép­szövetség szerintük éppen e negatív föladatok­ban nagy: a hozzá érkezett komplikált kérdése­ket addig rakosgatja, addig párolja, addig húz­za-halasztja, mellékvágányokra tereli, unalmas jogi formaruhákba öltözteti, amig a felek meg­unják a dolgot, megfoledkeznek dühükről s a nagy harag elvéez a feledébenység homályában, így sok virtuális dühkitöréet sikerült már ka- nalizálni, s ugyanezt az eredményt érte el a tanács a német—lengyel viszállyal is, amennyi­ben klasszikus, de .veszélytelen szóvitatkozáesá nemesitette. örüljünk ennek az eredménynek? Dicsérjük a népszövetség agyafúrt módszerét, amely úgy kerül ki háborúkat, hogy sok beszéddel akta- csomókba ássa el az akut haragot, s addig gya­lul, tompít, rendez és szőrszálfhasogat, amíg végre mindenki megfeledkezik az eredeti neki­lendülésről s az ügy elalszik? Bizonyára ez is kvalitás, s a magunk részéről — pro socundo — mi is örülünk, hogy a német—lengyel ellentétet sikerült ezzel az elzsibbasztó metódussal rend­behozni. Elvégre bennünket baráti kötelék fűz mindkét államhoz, s nem szeretnők, ha komoly ellentét támadna köztük. Azt is tudjuk, hogy a szerencsétlen német—lengyel korridort, ami mindennek az oka, V emai l l esben sötét számítás­sá' a győző nagyhatalmak vetették Erisz almá­jaként Németország és Lengyelország közé, mert tudták, amig megvan, a két hatalom soha­sem békül ki. örülnénk tehát, ha mintegy a nagyhatalmak háta mögött mégis megállapodás jönne létre közöttük, s Curtius és Zaleszki tény­leg valóra váltanák hangoztatott békekészségü­ket. De — s ezt pro primo — félmegold ásók kai, el altatások kai csak ideiglenes eredmény érhető el, e ha a gyógykezelés nem tökéletes, a most kivágott daganat újra kinő. A népszövetség módszere, bármily eredményes is, a kisebbségi probléma krónikus betegségével szemben nean G e n f, január 22. A népszövetségi tanács előadója tegnap óta tárgyal Németország és Lengyelország delegátusaival a felsősziléziai német kisebbség kérdésében, de egyelőre megállapodás nem történt. Ennélfogva a fel­sősziléziai ügyet levették a ma délelőtti ülés napirendjéről. Helyette Marinkovics jugoszláv külügyminiszter elmondotta jelentését a man- dátumbizottság működéséről, majd Hender- son, mint Nagybritannia delegátusa, az iraki kérdésről nyilatkozott. Később a tanács egy háromtagú vizsgálóbizottságot küldött ki a libériái köztársaság helyzetéről szóló jelentés tanulmányozására. A nyílt ülésen csupa jelentéktelen ügy sze­repelt. Utána titkos ülés volt, amely a lefegy­verzési konferencia előkészítésével foglalko­zott. Egyelőre még ma sem sikerült megálla­podni a k-sJeréaaa idejében és. színhelyében, A francia javaslat szerint a lefegyverzési kon­ferenciát 1932 március elsején kellene meg­nyitni, de a németek azt kívánják, hogy a megnyitás már 1931 november 5-én megtör­ténjék. E terminus ellenzői fölhozzák, hogy az előmunkálatok oly nagyarányuak, hogy őszig lehetetlen mindent elvégezni és külön­ben sem alkalmas az őszi dátum, mert ötheti - tárgyalás után már karácsonyi szünetet kel­lene tartani. Beavatott körök szerint valószí­nűleg kompromisszum jön létre, amennyiben a konferencia megnyitását 1932 február else­jére halasztják. A konferencia megtartásának színhelye is tisztázatlan. Genf ellenzői egy­előre nem szereltek le és San Sebastian, Dics, Biarritz nevei sűrűn szerepelnek a beszédek­ben. Mások viszont egy Genf közelében fekvő határvárost ajánlanak, például Lausannet. Az elnöki kérdés ugyancsak megoldatlan. A jelöltek között első helyen szerepel Benes csehszlovák külügyminiszter neve, továbbá Politis görög tanáré, Munch dán külügymi­niszteré és legújabban fölmerült Dawes lon­doni amerikai nagykövet neve Is, aki — mint ismeretes — csak dekorációként hordja a tá­bornoki címet és a világbéke egyik leglelke­sebb propagálója. Beavatott körök szerint Dawes kilátásai nem kedvezőtlenek, Uj Európa-manifesztum Genf, .január 22. Franciaország, Anglia, Né­metország és Olaszország külügyminiszterei teg­nap este az európai konferencia utolsó ülésén Briand elnök javaslatára manifesztumot szöve­geitek meg és fogadtak el, amely mintegy a konferencia eredményeit és pszihoíógiai alapját vázolja. A kiáltvány a következőképpen hang­zik: — Az elmúlt napokban átvizsgáltuk és megtárgyaltuk kormányaink problémáit és úgy találtuk, hogy a gazdasági újjáépítés egyik legnagyobb akadálya a jövőben való bizalom hiánya. Az általános európai aggo­dalmat bizonyos olyan hirek is növelik, ame­lyeket felelőtlen elemek egy nagy nemzetközi háború lehetőségéről terjesztenek. EHsmer­jelent megoldást. Az Esprit de Génévé, az el- zsibbasztás, itt nem alkalmazható. Mindnyájunk érdekében — az európai föderáció érdekében, s a német—lengyel megbéküilés érdekében is — radikálisabb módszerekhez kell nyúlni, hogy egyrészt megjavuljon a 40 milliónyi kisebbség sorsa, másrészt a magyobblélegzetü problémák utjából egyszersmind önkorra eltűnjön a kisebb­ségi kérdés mesterségesen odavetett gátja. jük, hogy Európában jelenleg politikai nehéz­ségek vannak és a nehézségeket a stabilitás hiánya, valamint a gazdasági rendezetlenség okozzák. A helyzet megjavítása érdekében jobbat nem tehetünk, mint hogy eloszlassuk az európai béke szolidaritásának hiányáról szóló áíbireket. Mint az európai népek kül­ügyminiszterei, illetve felelős képviselői nagy súlyt helyezünk arra, hogy kinyilvánítsuk, hogy most inkább, mint valaha, alkalmazni kívánjuk a népszövetség békés eszközeit és az erőszak valamennyi eszközét kizárjuk munkánkból. Briand záróbeszédében a szomorú európai helyzetrőil értekezett. Munch dán külügyminisz­ter egy politikai bizottság k&a’ió/o.* kérte, amely elsősorban szellemi 'kérdésekké! foglal­kozzék és erkölcsileg előkészítse a nemzetközi lefegyverzést. A konferencia befejezése után Briand fogadta a világsajtó európai munkatársait és kijelen­tette előttük, hogy a konferenciát az európai delegátusok a testvériesség szellemében tartot­ták meg s elejétől végig a legnagyobb egyetér­tés uralkodott közöttük. Curtius sikere Párísban P á r i s, január 22. Curtius dr. német kül­ügyminiszter tegnapi népszövetségi beszédét a párisi sajtó rendkívül kedvezően fogadta. A lapok aláhúzzák, hogy Curtius határozott energiája ellenére rendkívül fegyelmezetten viselkedett és hangja' mindvégig mérsékelt maradt. A Petit Párisién megállapítja, hogy a német—lengyel ellentét nem vezetett arra a halálos párbajra, amitől a népszövetségi ta­nács tagjai féltek, hanem csak klasszikus tisz­taságú szóváltássá vált. A német külügymi­niszter nem tette magáévá a német „ynzetl szocialisták hangját és nem pengetett hábo- [ rus húrokat. Ilyen körülmények között beszé­de a népszövetségi tanácsban nagyon kedve­ző benyomást keltett. A szoijef habomra készül? Moszkva, január 22. Vorosilov hadügyi népbiztos a kommunista ifjúság kongresszu­sán nagy beszédet mondott, amelyben állandó harci készséget és fokozott fegyverkezést kí­vánt az orosz néptől. Megállapításai szerint a háború küszöbön áll és az orosz hadsereg kötelessége, hogy a harcot minél kevesebb vérveszteséggel annak az országnak a terüle­tére helyezze át, amely Oroszországot megtá­madja. A szovjet egyetlen pillanatig sem fe­lejtheti el azt a veszedelmet, amely a külföld­ről fenyegeti. Állításai igazolására Vorosilov fölolvasta Ludendorff tábornok könyvének egyik szakaszát, amely a küszöbön álló kapi­talista háborúról szól. A szenátus elfogadta a Romániával kötött kereskedelmi cvanűilácl Böhm ont. kerentényszocialista sze- ucreuiical nátor felszólalása a szenátusban Prága, január 23. A szenátus ma délelőtt ülést tartott s letárgyalta a csődeljárásról szóló javaslatot és rövid vita után, melyben Robim Rudolf országos keresztényszocialista párti szenátor is fölszólalt, ratifikálta a Ro­mániával kötött kereskedelmi szerződést. Továbbá munkaprogram hiányában ezután bizonytalan időre ismét elnapolták a szená­tust. Az ülést Soukup elnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg s a plénum az alkotmányjogi bizottságnak kiadta letárgyalás végett a fiatalkorúak büntethetőségéről szóló javas­latot. Ezután Rozkosny (szenátor referált a Romániával kötött kereskedelmi szerződéi­ről s hangsúlyozta, hogy ez a szerződés meg- erősitá mindkét állam barátságát nemcsak gazdasági, hanem politikai tekintetben is. A vita első szónoka a kommunista Medvcd volt, aki Románia belső viszonyairól oly éles hangon beszélt, hogy Soukup elnök kétszer is rendreutasitóttá. A vita második és utolsó szónoka Böhm Rudolf országos kerosztéayszocialista szená­tor volt, kinek nagyérdekességü gazdaság- politikai beszédét lapunk legközelebbi szá­mában közöljük. Elfogadják a szerződést Rozkosny előadó záróbeszédében vissza­utasította a szövetséges állam ellen elhang­zott támadásokat s a szerződés ratifikálását javasolta. A szentáus többsége ezután első olvasásban el is fogadta a kereskedelmi szerződést. A napirend következő pontja volt a csőd- és kényszerkiegyezésről szóló törvényjavas­lat feletti vita folytatása. A vitában részt- vett: HeUer német szociáldemokrata és Fa- oek cseh nemzeti demokrata szenátor. Majd felolvasták a koalíciós pártok által benyúj­tott módosító javaslatokat s gyorsított eljá­rással első és második olvasásban fogadták el a módosításokkal együtt a javaslatot. Egy mentelmi ügy elintézése után véget ért az ülés. A legközelebbi ülést i.rásbsJ Heg lógják egybehívni

Next

/
Thumbnails
Contents