Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-22 / 17. (2534.) szám
^ ttal ssdmunSt ta ©í«faí ^ ^ ^ SZ^m 5 kktÖFtÖk s 1931 január 22 Cldfizetéai éri évente 300, félévre 150, negyed* évre 76. havonta 26 Ké; külföldre- évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki A képes melléklettel havqnként 2.50 Ké-val több Egyes szám áré 1,20 Ki vasárnap 2, -Ki A szlovenszkói és ruszinszkái ellenzéki pártok Főszer kevuői politikai napilapja Felelős szerkesztő* DZURANY! LÁSZLÓ FORGACh GÉZA Szerkesztőség: Prága (I. Panská ulice 12, IL emelet — Telefonj 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL Panská ulice 12. 111. emelet Telefon 34184 SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, PRHHA A KISEBBSÉGEK NAGY NAPJA GENFBEN Curtius vádolja Lengyelországot Szokatlanul éleshangu beszéd — A népszövetségi tanács* ülésszak legfontosabb kérdése — Békés záróakkord Zaleski visszautasítja Curlitis vádiait Vihar egy interpelláció körül Pakots József a magyar képviseloházban interpeJációt terjesztett be azokról a sérelmekről, amelyeket a romániai és csehszlovákiai népszámlálás alkalmával a magyar kisebbség szenvedett. A képviselő arra szólította fel a magyar kormányt, hogy a nép- szövetség fórumán hasson oda, hogy a magyarság sérelmei orvoslást nyerjenek s hogy a magyai ka-ebbséget a népszámlálás eredményei alapján el ne üthessék nyelvi jogai gyakorlásának lehetőségétől. Bethlen István gróf magyar miniszterelnök az interpellációra adott feleletében kijelentette, hogy a magyar kormány nem fordul petícióval a népszövetséghez, mert nem kíván beavatkozni egy szomszédos állam belső ügyeibe. Külöb&n is a csehszlovákiai magyarság parlamenti képviselőd már petícióval éltek a népszámlálás ügyében, a magyar kormány viszont őrködni fog azon, hogy a népszövetség érdemben foglalkozzék a magyarság népszámlálási sérelmeivel, mint eminens kiseb kségpol itikai üggyel. : Pakots interpellációja s a miniszterelnök felelete nagy visszhangot vert az egész európai sajtóban, amely már kezdettől élénk figyelemmel kiséri a csehszlovákiai népszámlálás eseményeit s hasábos cikkekben foglalkozik a kisebbségeket ért sérelmekkel. Eiég ha . a Times, Daily Telegraph, Maasbode, Vossisohe Zeitung és Corriere de la Sera világlapok több ízben közölt hatalmas cikkeire hivatkozunk, eiég, ha rámutatunk Sir Róbert Gower- nek az angol alsóházban Hendersonhoz intézett interpellációjára, hogy bebizonyítsuk, miszerint a külf Id helyesen Ítéli meg a nép- számlálás jelentőségét s abban nem egyszerű statsztilkai aktust, hanem a kisebbségek szempontjából nemzetközi jelentőségű ténykedést lát és egyetemleg elismeri, hogy a nemzetiség megállapításában szenvedett sérelmek a kisebbségvédelemhez tartoznak, ezekkel tehát a népszövetségnek nolens-volens foglalkoznia kell. Az is természetes és a nemzetközi szerződésekben biztosított joga a magyar kormánynak, hogy éberen őrködjék, vájjon a más országokban kompakt tömegekben és nagy számban élő magyarságnak biztositják-e a szerződésekben megállapított jogait? Joga, sőt kötelessége ezen őrködni s ha úgy találja, hogy ezeken a jogokon sérelem esik, joga és kötelessége a népszövetségben védelmére sietni a magyar kisebbségeknek. Ezen a természetes és szerződésekből eredő joga és kötelessége alapján terjesztett be legújabban a német kormány petíciót a lengyelországi választásokon a német kisebbséget ért sérelmek ügyében s ez a petíció éppen ma kerül tárgyalásra a népszövetség tanácsülésén. A magyar kormány békeszeretetére és lojalitáséira igazán jellemző, hogy a csehszlovák népszámlálás ügyében nem él a peticionálás jogával, hanem pusztán arra szorítkozik, hogy őrködjék a magyar kisebbség beterjesztette petíció sorsa felett Nem látunk semmi különöset benne, nem tartjuk illetéktelen beavatkozásnak, sőt természetesnek tartjuk, hory a magyar parlamentben szóba kerültek kisebbségi sérelmeink. Elvégre, ha az indiifferens angol parlamentben interpelláció volt emiatt, ne lásson benne senki illetéktelen beavatkozást, ha a csehszlovákiai magyarság sorsát figyelemmel kísérik a Dunaiparti palotában. Hiszen gyak nn előfordult az is, hogy a Rudolfinumban felvetették a magyarországi szlovák kisebbség sorsát, Hmusoveky és Dérer több beszédjére hivatkozhatunk. A lényeg ilyenkor mindig Genf, január 21. A népszövetségi tanács a ma délelőtti nyilvános ülésen megkezdte a lengyel felsőssiiéziai és pomeraniai választásokkal kapcsolatos német panaszok tárgyalását. Mint ismeretes, a lengyelországi németellenes terrorcselekedetek vitája a népszövetségi tanács hatvankettedik ülésszakának legfontosabb tárgysorozati pontját alkotja s az érdeklődés teljesen erre a kérdésre összpontosul. Mindenki tudja, hogy Európa képe a jövő években ettől az aránylag jelentéktelen problémától függ. Ha sikerül a német—lengyel ellentéteket kiküszöbölni, akkor a többi munka békésen megkezdhető, ha nem, minden más program illuzórikussá válik. Mivel az ülés nyilvános volt, a tárgyalótermet teljese';] megtöltötte az érdeklődő közönség és az újságírók beláthatatlan tábora. Á'Z ülés napirendje a következő: 1. Az 1930. november 27. és december 12-i német jegyzékek tárgyalása. E jegyzékek címe: „A német kisebbség helyzete a sziléziai (Lengyelország) vajdaságban4*. A jegyzékekkel együtt a lengyelországi német szövetség január 7-én kelt petíciója is szóba kerül. 2. Az 1930. december 17-én kelt német jegyzék, amely a poseni és pomeraniai (Lengyelország) vajdaság német kisebbségének helyzetével foglalkozik. Curtius német külügyminiszter pontosan 10 óra 30 perckor lépett a terembe s tiz perc múlva Zaleski lengyel külügyminiszter követte több magasrangu lengyel hivatalnok kíséretében. Henderson elnök kisvártatva megnyitotta az ülést és a szót átadta Curtius német külügyminiszternek. A nagy beszéd Á miniszter beszédének elején a német jegyzéket kommentálta, majd az egyes terrorcselekedetek bemutatása után a lengyel válaszjegyzékek érveit igyekezett megcáfolni. Felszólította a tanácsot, hogy döntsön afelől, vájjon a lengyel jegyzékbe foglalt Ígéretek kielégitőek-e a megtörtént jogtalanságok jóvátételére, vagy sem. A jóvátételt mindenesetre praktikusan is végre kell hajtani s a tanácsnak azon fordul meg, hogy az ilyen felszólalást tények támasztják-e alá, vagy pedig alaptalan és jogosan visszautasa tható vádaskodásokban merül-e ki? Most mégis azt látjuk, hogy Sir Róbert Gower interpellációjára alig reagált a prágai sajtó, Pakots interpellációja viszont nagy vihart vert fel s Benes németnyelvű félhivatalosa, a külföldi propagandára szánt Prager Presse három nagy vezetöcLkkben is foglalkozik Pakots interpellációjával s az arra elhangzott miniszterelnöki felelettel. Az egyik cikkben Auerhan dr., az állami statisz ti kai hivatal elnöke száll síkra Pakots- csal szemben. Már a cikk címe is jellemző: „Dér Balken Lm eignen Aug‘“. És az összes cikkeknek ez az elcsépelt frázis a vezérmOttójuk. Vagyis a kérdést mellékvágányra terelik; a magyar kormány pedig a saját portája előtt" söpörjön, mert a hírhedt magyar népszámlálások nem adnak neki semmi morális alapot, hogy kritikát gyakoroljon a csehszlovákiai népszámlálás felett. A magyarországi népszámlálásoknak ez megfelelő garanciákat kell kérnie. Mindenekelőtt intézkedni kell, hogy hasonló esetek a jövőben meg ne ismétlődhessenek. Rámutatott arra a veszedelemre, amely a felsősziláziai német kisebbséget a katonailag szervezett lengyel szövetségek aktivitása révén fenyegeti, mert e lengyel szervezetek az államhatalommal 1 karöltve állandóan veszélyeztetik a német kisebbségek létét Itt az ideje, hogy a népszövetségi tanács foglalkozzék ezekkel a szervezetekkel és kikutassa, hogy mi tulajdonképpen a rendeltetésük. A rendszert mindenesetre meg kell változtatni, mert különben a kisebbségek védelméről szóló törvényeket nem lehet végrehajtani. Curtius beszéde feltűnően éles volt. Egyes részel olyan hangot ütöttek meg, amilyet a népszövetségi tanácsban még senki sem hallatott. A rövid összefoglalás után szükségesnek tartjuk, hogy a rendkívül hosszú beszéd érdekesebb részeit szórul-szóra közöljük. Éles fordulatok A beszéd elején Curtius a német kormány álláspontját vázolta. — Teljes nyomatékkai követelem, hogy a népszövetségi tanács, tekintet nélkül arra az államra, amely az ügyet fölhozta, garanciáké teles sógeinek megfelelően gondoskodjék, a kisebbségi jogok betartásáról. Nagy súlyt helyezünk arra, hogy a népszövetség ezt megtegye. Nem tagadjuk, hogy erős belső kötelék fűz azokhoz a németekhez, akik a határon túl idegen szuverenitás alatt élnek. Ez a szoros belső kötelék okozta, hogy a lengyelországi választások után a német nép óriási felháborodással vette tudomásul az eseményeket. A lengyel válaszjegyzékben egyetlen egy olyan érvet sem találtam, amely álláspontunkat és a német nép jogos fölháborodá- sát megcáfolhatta volna. Félő, hogy na a népszövetségi tanácsnak a jövőben nem sikerül elejét venni a hasonló eseményekaz adatok s tények felsorolása nélkül való megtámadása kényelmes dialektikai fogás, de alkalmazása hasonlatos az olyan vádlott védekezéséhez, ki úgy védekezik, hogy tudomása szerint X. Y. is hasonló bűncselekményt követett el. A népszámlálási vita széles keretekben mozog s igy alkalmunk lesz érdemileg is elintézni ezt a „döntő'* argumentumot. Most csak egyel. Amikor a magyar népszámlálás az anyanyelveu kívül a beszélt nyelveket is kérdi, kontrolláló eszközt ad a nemzetiségek valódi arányának megállaipitására, minálunk minden kontroll hiányzik. Ahogy a biztos kilépett a kapun, attól kezdve az ellenőrzés minden lehetősége megszűnt. Egy másik tény. A „hírhedt‘* magyar népszámlálás egyéni számlálőtapok kai dolgozik, mi pedig tudjuk, hogy mit jelent a senki által alá nem irt, senki által neim kontrollálható ösázeirási lap alkalmazása. De mondottuk: ez mellékvágány. A kérdés az, történtek-e a csehszlovákiai népszámláláson sérelmek? Tömegesen történtek. Van-e nék és ha a múltat a bűnösök nem teszik jóvá, a kisebbségek bizalma megrendül a népszövetségben. A kisebbségi petíciók szomorú katalógusa bizonyítja, hogy a testi megfenyitésektől a szellemi és anyagi vagyon elpusztításáig s a legagyafurtabb erkölcsi kényszerekig a lengyelek minden eszközt megragadtak, hogy a lengyelországi németek belpolitikai jogait megkurtítsák. Jegyzékeinkből kitűnik, hogy közvetlenül a lengyel választások előtt vé- gighöimpölygött Felsőszilézia védtelen német lakosságán a lengyel terror borzalmas hulláma. — Ami a felsősziléziai eseményeket egységbe forrasztja és nem teszi véletlenszerűvé, az az, hogy egységes és zárt akarat idézte elő. A németek ellen régóta koncentrált agitáció folyt. Rá kell mutatni bizonyos hazafias és legalizált lengyel szövetségek szisz- tematikus németellenes akciójára, hogy ez az igazság nyilvánvalóvá váljék. Curtius dr. ezután vázoLja a lengyel szervezetek munkáját, majd a lengyel válaszjegyzék ellenérveivel foglalkozik. Sorra megcáfolja a lengyel argumentumokat s igy folytatja: — A tanácsot ai a lengyel érv sem befolyásolhatja, hogy a német kisebbséget nem érte nagyobb bántódás, mint a lengyel ellenzék más csoportjait. Távol áll tőlem, hogy e belpolitikai kérdéseket a nemzetközi fórum előtt érintsem. Más azonban az, amikor a lengyel válaszjegyzék azt hangoztatja, hogy a többi lengyel- oTSzági kisebbséggel a választások előtt ugyanúgy bántak, mint a német kisebbséggel. A párhuzam megvonásánál kétségtelenül elsősorban az ukrán kisebbségről van szó. Ha igazak azok a feltűnést keltő hírek, amelyek az ukránokkal szemben elkövetett terrorcseJekedetekröl a nemzetjoga a magyar kormánynak erre a körülményre felhívni a népszövetség figyelmét? Van joga. Lehetséges és erkölcsileg elfogadható álláspont az, amely visszaéléseket azzal akar mentegetni, hogy másutt is előfordultak visszaélések? Nem lehetséges. A statisztikai hivatal elnöke az idézett cikkben nem foglalkozik érdemileg a magyarságot ért sérelmekkel. Ez a második megnyilatkozása a népszámlálás ügyében. Első ízben Földes Béla nyílt levelével szemben a nemzetközi statisztikai hivatal elnökéhez fordult, védelmébe vette a népszámlálást és nemzetközi vizsgálatot ajánlott fel. A tudós, a statisztikai szakember ezzel a ténnyel felelősséget vállalt a hatáskörébe nem tartozó politikai hatóságok működéséért és egyszerűen propaganda célokra adta oda tekintélyét. Erre csupán egy felelet lehetséges: Módot kell adni Auerhan dr. miniszteri tanácsosnak, hogy megismerje a magyarság konkrét sérelmeit és ki kell provokálni állásfoglalását a konkrét s bizonyítható sérelmekkel szemben. raasKasssEJSfca
