Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-18 / 14. (2531.) szám
ttU jaawtáf IS, vasárnap. 7 A magyar Edison, egy makói parasztfíu időnként szenzációs találmányokkal és Santasztikas értékesítési feltételekkel lepi meg a világot Az olvadékony lövedékért íelhőharcotót, a motoros ekéért hadihajót követelt ellenértékűi — Tárgyalásai a német és japán érdekeltségekkel Budapest. Január 16. Csodálatos különc az az egyszerű parasztgyerek, aki ritka természeti adományaival és hatalmas technikai képességeivel most már világszerte feltűnést kelt és egyszeriben kiharcolta magának a „magyar Edison" díszítő jelzőt. Szakács Miklósnak hívják ezt az embert s bár csodálatos képességek szunnyadnak benne, még most is ott él édesapjának makói portáján éa agyafúrt találmányokon töri a fejét. Tizenhat éves sem volt még, amikor az egyik aüg használt istállóépületet kiüríti és laíboratóriummá változtatja. Az öreg egy- ideig tiltakozik, de a fiatal győz. Ünnepélyesen szögez ki az istálló kapujára egy pa- pendeldli lapot, amelyre iromba betűkkel írja fel: Idegeneknek szigorúan tilos a bemenet. A „táltos", ahogy ettél kezdve a városlkában szél t éfoen-ho sszában nevezik, éjjel-nappal dolgozik, nem megy az ebédhez, nem tér nyugovóra s egy szép napon — 1918 egyik véres háborús napja volt az — kijelenti az értelmetlenül bámuló öregnek, hogy feltalált egy lövedékei, amelynek robbanása alkalmával minden alkatrésze elolvad, úgy hogy nem maradnak meg alkatrészek, amelyekből idáig mindig meg lehetett állapítani, hogy a lövedékei honnan tempirozták. Azt mondta apjának, hogy ez a találmány az eddigi lövedékgyártáet teljesen fejtetőre állítja. A fiú a találmánnyal éló szőr a csend- őrséghez fordult Nem tudnak tanácsot adni neki s ö nem tud mihez kezdeni, mert összeköttetései nincsenek és üzleti szellem sincs benne. Végül atyjának egy üzleti barátija megadja neki Németország egyik legnagyobb pénzintézetének a címét. Beküldi a tervet é* a számításokat és várakozik. Három hét múlva feleletet kap: „Véleményünk szerint a haditechnika szempontjából találmánya a legnagyobb jelentőségű- Azonnal érintkezésbe lépünk az illetékes birodalmi körökkel..." | Ködben azonban „kitör" a béke és a makói parasztgyerek szép álmának is egyszerre véget vet. Két év múlva újból levelet kap a német pénzintézettől: tudna-e konstruálni egy motoros ekét? Egészen különleges fajtájút! Postafordultával megy a válasz: Hát hogyne, természetesen. Négy hónap múlva a tervek és a számítások a bank kezében vannak. Egy müncheni gyárban elkészítik a modellt. Felülmúlt minden várakozást. Megkezdődnek a tárgyalások. Szakács választhat az üzleti feltételek között: részesedhetik a jövedelemiből, vagy pedig egy összegben kap hatalmas végkielégítést. Szakács egyiket sem választja. Ezeket mondja: Uraim, a motoros eke patentjogát csak egy feltétellel szerezhetik meg: egy felhőkarcoló árán. Építtessenek nekem Münchenben egy 13 emeletes házat és ón a motoros ekén kívül lekötöm önöknek a következő négy találmányomat: Tabló! A bank szakemberei a különös feltételre egészen meg vannak zavarodva ér minden rábeszélőképességüket igénybe veszik, hogy a lehetetlen feltétel megmásitásá- ra bírják a magyar Edisont. Hiába. És hiába beszél a fejével édesapja, hiába a városka tekintélyes emberei, Szakács Miklós konokul hajtogatja, ez az egyetlen feltétele. A következő napon a bank embered elutaznak Makóról. Mintha mi sem történt volna, Szakács Miklós újra istállójába megy, rajzol, fux^fanag. kalapáosoL, tervez. Hónapok, érvek telnek el, sokáig senki sem törődik vele, míg végre újból előfordul egy olyan epizód a magyar Edison életében, amely az egész közvélemény figyelmét a magyar Makóra fordítja. A japán kormány érdeklődik a szétolvadó lövedék iránt. Egy katona-mérnöki szakbizottság megvizsgálja és pompásnak találja a dolgot. Szakácsnak át kellene költöanie Okitóba, hogy ott átvegye a gyár vezetéséi Tárgyalnak, megegyeznek az anyagú feltételekben, de a tárgyalásuk végén Szakács még egy feltételt Aliit: „...és most még egy kivánságoot van, uraim, a japán kormány küldjön hadihajót értem, amely engem átszállítson Japánba". Tabló! A japán tisztek a különös feltételre egészen meg vannak zavarodva és minden rábeszélőtebetségűkef igénybeveezák, hogy « lehetetlen feltétel xnegmásitására bírják a magyar Edisont. Hiába és hiába beszél a te* jével az édesapja, hiába a városka tekintélyes embered, Szakács Miklós konokul hajtogatja, hogy; kitart emellett a teltétel mellett A következő napon a japán tisztek elutaztak Makóról. És Szakács Miklós most újból ott üt aa totál! óban, rajzol, fur-farag, kalapácsod és tervez. Nemsokára újabb zseniális' találmányokkal lepd meg a világot és azt kívánja majd, hogy az Esryesült Államok kormánya haity- tyukkal vontatott aranyhalén szállítsa majd ki az Újvilágba, mint a modem technika Lo- hengrinjét. Újra íeíépiiik az érsekujvári lengyárat Lecsökkenteti létszámmal máris megindult a munka — A vizsgálat eredménye szerint fatális véletlen okozta a tüzet Érsekújvár, január 17. Az érsekujvári kender- és lengyár keddi tüzkatasztrófája legfőképpen azért tett mély benyomást az érsekujvári közvéleményre, mert a jelentős ipartelep üzeanszüneteléee miatt több mint 200 munkásemiber veszíti ed keresetét A leégett gyár a Oontinentale biztositő Intézetnél volt biztosítva. Az intézet képviselői már napok óta Érsekujváxott tartózkodnak s a likvidáiási munkálatok igen előrehaladott stádiumban vannak A tűz okát már csaknem kétségtelenül megáilapitótták s bizonyosnak látszik, hogy szereesétlen véletlennek kel! tulajdonítani, hogy az egyik ventilátorban felgyűlt száraz lenpor ismeretlen okból keletkezett szikrától tüzet fogott s a könnyen gyúlékony anyagok gyorsan terjesztették a tüzet. A lengyár igazgatóságának tagjai közűd többen Érsekújváréit jártak s az Engel Lajos igazgatóval folytatott tanácskozások irtán elhatározták, hogy amennyire a pillanatnyi lehetőségek megengedik, tovább folytatják a gyár üzemét, hogy a telepen levő anyagokat feldolgozzák. Ezért 70 munkás újból foglalkoztatást kapott. A* igazgatóság tagjai elhatározták, hogy megteszik a szüksége* intézkedéseket a gyártelep újjáépítése érdekében- Amint a biztositó társaság likvidálta a tűzkárt azonnal elkészíttetik az nj gyártelep terveit s a tavaszi idő beálltával újból felépítik a leégett tilolótermeket. Érsekujvárott miimdemeeetre megnyugvást kedt az a remény, hogy rövidesen, még a nyár folyamán teljes üzembe helyezik « lengyárat a a kenyerüket vesztett munkások iámét keresethez jutnak. txxtLoságbar^&an£ahL Prága egyik külvárosában 12 családot kifelejtettek a népszámlálásból Prága, január 17. A belügyminisztérium kiadott egy hivatalos jelentést, amely szerint jut utolsó népszámlálás alapján Csehszlovákiának 14,723.235 lakosa van. A Poledni List mai száma ezzel kapcsolatban most azt írja, hogy Prága egyik külvárosában, Vrsovitzban vau egy faházakihól álló kolónia, amelynek három házában tizenkét családot, azaz 48 lakost a népszámlálásból kifelejtettek « ez a tizenkét család a kitöltött népszámlálási Ívvel a mai napig várja a népezámláló biztost. Eszerint tehát —» írja a lap — a belügyminisztérium által közhit népszámlálási eredmény nem felel meg a valóságnak. Ami Prága külvárosában történhetett i— írja a lap —, edőfordülhatot máshol te. BALOK Irta: CSATHÓ KÁLMÁN A Dunán szürke párában úszik az alkonyat, de már sárgásán ködük át rajta a budai part lámpasora. Délután félöt leheti A villamoson alig egypáran gubbasztunk, szürke, érdektelen alakok, akik fölött unottan siklik tovább a tekintet. A Vigadó-téren azonban felszáll két elegáns hölgy s egyszerre minden szem feléjük fordul, ahogy friss, ítiiszta, téli illatot árasztva maguk körül, edsuhognak előttünk és beülnek szemben velem egy négyszemélyes páholyba, egymásmellé. Tudom jól, hogy nem illik idegeneket megbámulni, de vagyok olyan udvarias, hogy illetlen legyek és leplezetlen kíváncsisággal nézegetem őket. Miért is ne, mikor minden, amit viselnek és ahogyan viselik, azt kiabálja felém: idenézz! Ezt a drága- prémes bundájuk, ezt a keblükön kikandifcá- ló eeflyemkombiné esipkeezegélye, ezt az arcból kicsapott, -divatos, kis kalapjuk, ezt az egyiknek az epezöld keztyü je s a másiknak a seJyemh a rianyás térde, amint merészen egymásravetette a lábát. A villámzáras magas gumicsizmájuk az egyetlen rajtuk, ami takar. Egyéb minden tálalj sőt kínál. Más szórakozás hijjján találgatom, hogy ki- félék, miféléik lehetnek? Egykoruaknak véltem őket első pillanatra, de figyelmesebben megnézve, most már határozottan megállapíthatom, hogy a zöldkeztyüs mégis idősebb lehel Erre vall az enyhe blazirteág a szája szegletén, erre a fáradt nemtörődömsége, ahogy ül és erre az is, hogy sokkal halványabb a társnőjénél, sőt annyira az, hogy még rúzs sincs az ajkán. Ezen kissé meg is döbbenek, mert szinte képtelenségnek látóik, hogy egy elegáns hölgynek a mai világban ne legyen kifestve a szája, ha nyilvánosan mutatja magát. Hogy nem szégyell így emberek közé menni? De nem, nem! Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni! Pillanatnyi lehervadás lehetett csak, véletlen, mint mikor a cipő- szalag kioldódik. Toalettüliíba, amit már észrevett és igyekszik is helyrehozni. Kinyílik a rétikul, lekerül kezéről a keztyü, apró tükröt vesz elő, megvillan a kis aranytok, amely a piros sültet rejti — egy pillanat és már vér színű az <5 ajka is. Ám az arca még mindig halavány és unott, mintha nem telnék öröme se\razsban, se bundában, se csipkés kombinében, se semmiben. Abban sem, ahová megy és abban sem, ahonnan jön. Páradt gardedámra emlékeztet eleven és kicsattanó ifjuságu társnője mellett, s látszik rajta, hogy csak annak a kedvéért vállalkozott erre a kirándulásra, mert az egyedül nem mehetne társaságba. A kalauz odalép hozzájuk: — Jegyet tetszik... Természetesen ő nyúl a tárcájába, az idősebb, a zöldkeztyüs, a gardedám, ö nyúl a tárcájába, de ahogy belenéz, hirtelen megszólal. Odafordul a fiatalabbhoz és azt mondja neki: — Van aprópénze, mamuskám? Most látom, hogy nálam nincs.. ó rádió! ó repülőgép! ó minden csodája a modern technikának! Mik vagytok ti ehhez képest? Az idősebbik hölgy, imel — leánya a fiatalabbnak! Hogy mondja Hamlet? „Ez valaha paradox volt, de a jelenkor bebtzonyitá" ... Még harcolok egy pillanatig magamban: talán mostohaleánya? De nem, mert hasonlítanak is egymáshoz letagadhatótlianul. Most újra állomáshoz érünk és felszáll egy fiatalúr. Amikor meglátja a két hölgyet, hozzájuklép és a kalapját egy ujjal megbökve rájukköszön: — Ki'szti! — s megkérdi viccesen: — Ropni jönnek? Ropni? — Maga is? — lelkendezik a mama e a leányához fordul: — Látod, a Pista is odajön! „A Pista*4 tatár arcvonásait meghazudtoló argóban feled: — Nuná! Motjd nem odamegyek! — Azzal egy kis ibolyabokrétát, amit a kezében szorongatott, nyújt a leány felé: — Akarja? Most nyomorított meg vei© egy öreg rokkant. Magának adom! — Hogyisne! — hangzik a válasz. — A világ legunalmasabb virága! A könyökömön jön ki. Egész esztendőben ezzel ölik az embert. Csak tartsa meg! — Adja nekem! — szól közbe a mama. — Én szeretem, mert a tavaszt hirdeti! — És már nyúl is érte és rátűzi gondosan a reti- kűljére, A leány elneveti magát gúnyosan: — Tavasz!... A mamában még van romantika! A fiatalember nem fedél. De a gúnyos vigyorgásában benne van, amit elhallgat. Legyint és leül. Megint a leány szólal meg: — Hanem magát azért nem értem, Pista! Hogy, akinek nem muszáj, táncolni megy! Pista válla ivón: — Szépen nem muszáj! Egy könnyelmű percemben megígértem a Ouci mamájának, hogy megtanítom tangani... Tanganí : tangózást jelent, de nem érek rá ezen tűnődni, mert a mama ingerült hangját hallom, amivel a leányára támad: —< Neked talán muszáj táncolni, vagy akarsz, vagy sem? Úgy teszel, mintha én kénys&eritené&ek... Otthon is maradhattunk volna, ha csak egy szót szólsz... Sőt még most is hazamebetünk!... — Érezni lehet a hangján, hogy halálosan szerencsétlen volna, ha szavánfognák, de a leánya nem is olyan kegyetlen, öregesen, bölcs megadással feleli: » —- Ha már felöltöztem, most már csak menjünk el! Különben is, megint hiztam három dekát. Azt le kell dolgoznom! A mama egyszerre felragyog, megbékélve: — Na látod! — mondja elégedetten. ... Sajnos, megérkeztem oda, ahol le kell száll nem. Nem hallgathatom tovább ezt a tanulságos társalgást, pedig ma elmennék szívesen akár oda is, ahová igyekeznek, annak az előkelő hotelnek a habjába, ahol ilyenkor szól a jazz és unottan csoszogó párok járják a tangót, lázasan keresve valamit, amiben a fiatalok nem hisznek ugyan, mert soha sem találkoztak még vele, a amiben a mégfiatatlaíbb mamák hiába hisznek, mert már eltáneolták őrökre: a mámort, amit valaha ez a kurta kis szó jelentett: bál Ezen tűnődőim, mialatt a sötété* meüék- uocán ballagok, ahol nem világítanak a szemembe gyilkos fényreklámok, s ahol ebben, a percben nem járnak autók sem véletlenül, úgy hogy egy pillanatra elfelejthetem, hogy ezerkilenoszázharminoegyet kunk. Régi keringő dallama zsong a fülemben és megelevenedik előttem az a világ, amikor a bál még ünnep volt, s a beteljesülését jelentette a leányálmoknak, a mamák számára pedig édes, szép emlékeket, amik félénken keltek uj életre szivükben azon a nevezetes napon, mikor a kisleányuk felserdült és elkövetkezett az idő, hogy bálba vigyék. Hiszen igaz,, igaz! Ma más világot élünk. Ma odaengedik a nőket a szavazóurnához, meg az egyetem zöld asztalához, a bonooló- kést a kezükbe vehetik ők is és senki sem emelhet ellene kifogást, ha beülnek a gimnázium katedrájába tanítani. Neon szorulnak a férfiak támogatására, segítségére, udm- riaakodására. És okosabb dolog 1* ez Így, mint mikor arra nevelték a kisleányokat, hogy tartózkodók legyenek és szemérmesek. Büszkék a női méltóságukra, de emellett szerények, mert hiszen az értük rajongó férfiak úgyis csak az alkalmas pillanatot lesik, hogy lábaikhoz omolva felajánlják alázatos szolgálataikat ajkuk egyetlen mosolyáért. Ez a pillanat elérkezik, ha majd nagyleányok lesznek és báliba viszik őket. Bálba!... Micsoda káprázatos boldogság Ígérete lappangott ebben a szóban. Mennyit lehetett erről ábrándozni, álmodozni, s hallgatni közben a mama és a nagymama sóba jós, szép, pirulva mesélt emlékeit hajdani báli éjszakákról, bálkirálynői dicsőséges szereplés-
