Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-17 / 13. (2530.) szám
tow<m-Mag£a&-hxrlae? 1981 frutnár 17, wwníhai előtti ülés, mint ismeretes, független a nép- szövetség tanácsülésszakától. Az európai konferenciára külön meghívókat bocsátottak ki és ülésein azok az európai külügyminiszterek is megjelentek, akik nem tagjai a tanácsnak, úgy hogy a® összejövetelnek csaknem olyan jellege van, mintha a népszövetség európai plénuma ülésezne* A firenzei megfigyefőáü ujahbkatasztrofális földrengést jelzett a szeizmográf Gént, január 16. A ma délelőtt megnyitott második európai konferenciát nagystílű miniszterkonferenciának kel! tekinteni. Az ülésen huszonhárom .külügyminiszter jelent meg, közöttük három miniszterelnök s rajtuk kívül külön egy miniszterelnök. Bulgária ugyanis a külügyminiszterrel együtt miniszterelnökét is elküldte a konferenciára. A miniszterek izgalommal és érdeklődéssel várják Colijn volt holland pénzügyminiszter ma délutáni előadását, mert benvatoti körök szerint a miniszter kemény igazságokat fog az európai, kormányok fejéhez vágni. Colijn volt az, aki az európai államok második sikertelen vámbékekonferenciája után elnöki állását a népszövetségi tanács rendelkezésére bocsátotta és kijelentette, hogy fölösleges dolognak tartja, hogy az európai kormányok állandóan olyan gazda- . sági delegátusokat küldjenek Geníbe, akik • egyáltalában nem akarják azt, hogy a gazdasági bajokon tényleg segítsenek. Colijn ma délutáni tanácsainak lényege az lesz, hogyha az európai kormányok nem hajlandók áldoza- ; tokát hozni gazdasági téren, akkor nincs ér- t telme, hogy a miniszter urak a jövőben Genf- 1 be fáradjanak. A jelentést valószínűleg nagy vita követi, . amelynek folyamán a mezőgazdasági hitelek kérdése is szóba kerül, mert ezzel a probléma- J val a mezőgazdasági szakértők bizottsága már részletesen foglalkozott A második európai konferencia alatt az európai együttműködés tanulmányi bizottsága « meglehetősen észrevétlenül európai tmmkabi- • zotísággá feg átalakulni, mert ezí a változást 2 senki sem ellenzi \ Mint ismeretes, a szovjet bejelentette tiltakozását az ellen, hogy a nagy lefegyverzési j konferenciát Gsnfben tartsák meg. Ez a íilta- í á kozás népszövetségi körökben mély benyomást keltett, ámbár senki sem hiszi, hogy Moszkva kívánságának eleget tesznek. Ha a lefegyverzési konferenciát nem Géniben tartanák meg, akkor rengeteg hivatalnokot és rengeteg feldolgozott anyagot több hónapra el kellene vinni Géniből, ami rendkívül körülményes. Sokkal egyszerűbb, ha a nagy konferenciát ott tartják meg, ahol megvan a szükséges anyag. Nem biztos, hogy a tanács már januári tárgyalásai alatt végérvényesen megállapodik a lefegyverzési konferencia színhelyében, épp úgy, mint az sem biztos, vájjon a lefegyverzési konferencia elnökét már most kinevezik, vagy - megszívleli az orosz tiltakozást és az összehívandó konferenciára bízza az elnök megválasz- j fását. Az a tradíció, hogy a tanács nevezi ki í az általa összehívott konferenciák elnökeit, ji annyira begyökeresedett már* hogy most aligha változtatnak rajta. Újabb ötéves fegyverbarátsáa Varsó, január 16. Jelentettük, hogy Lengyel- ország és Románia külügyminiszterei tegnap Géniben meghosszabbították a két állam közötti katonai szerződést. Az uj szerződést öt évre kötötték. A lengyel kormánysajtó tisztán defenziv jellegüeknek mondja a katonai megállapodásokat, melyek kizárólag arra szolgálnak, hogy a békeszerződéseket megőrizzék Kelet-európábán. Egyelőre nem tudni, hogy az ttj megállapodások mennyiben módosították meg az eddig érvényben lévő szerződést Németország nem fegyverkezik Páris, január 16. A Quai d'Orsay ma határozottan megcáfolja azokat a híreket, amelyek szerint a nagykövetek konferenciája legutolsó ülésén körlevelet dolgozott ki, amelyben leleplezi Németország illegális fegyverkezését A konferencia egyetlen pillanatig sem gondolt ennek az állítólagos körlevélnek megszerkesztésére. A lefegyverzés! konferenciát Siairitzbaa tartják meg? Paris, január 16. A Petit Journal értesülése szerint népszövetségi körökben az a gondolat merült föl, hogy az 1932-re tervezett lefegyverzési konferenciát Biarritzban, a Pyreneusok tövében fekvő francia strandfürdőben tartják meg. S mimSfarceg iáliüeilábi ütmeit London, január 16. A walesi herceg, Anglia „legjobb kereskedelmi utazója4, mint a kormánypárti Daily Héráid neveri, becsének kíséretében ma hajóra szálill és Délarnerikába utazik, ahol Buenos Airesben megnyitja a nagy angol kiá-llitást. A walesi herceg délamerikái utazásának Angliában nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert tőle várják, hogy a kereskedelmi viszony Anglia és Délamerika között megjavuljon. ír" — Az uj meisseni püspök. Berlinből jelentik: Az apostoli nuiw'ia túra közlése szerint Gröber Konrád dr.-t, a freiburgi érsekség nagyprépostját, a szentszék meisseni püspökké nevezte ki. Newyork, január 16. A Mexikóból kapott utolsó telefonjelentéeékből kitűnik, hogy amennyire eddig megái lapítható volt, Mexikó váróéban a földrengésnek 18 halottja és nagyszámú sebesül tje van. Hogy a város környékén volt-e ember életben veszteség és ha igen, milyen arányokat öltött a pusztulás, arról ezideig nem érkezett értesítés. Mint Oaxakából jelentik, ott huszonöt halottja és ugyancsak sok se- besiiltje van az elemi katasztrófának. A Mexikóból érkezett -híradások hézagosait, ami abban leli magyarázatát, h-ogy a földrenUngvár, január 16. (Ruszinezkói szerkesztőségünktől.) Felette pikáns ügy7 foglalkoztatja most Ungvár magyar közvéleményét Történt ugyanis, hogy hetekkel ezelőtt Rozsypal országos elnök 15.000 K-t ajándékozott a magyar színtársulat fel segélyezésére. A ruszinszkói magyar sajtó ekkor egyöntetűen a legnagyobb dicsérettel emlékezett meg Rozsypal e példátlanul álló nemes cselekedetéről és háláját fejezte ki az országos elnöknek. Az ajándékozás pedig a következőképpen történt: Egy ungvári bank utasítást kapott Rozsypal országos elnöktől, hogy nyugta ellenéiben fizessen ki Polgár Károly szín igaz- j gatőnak 15,000 K-t. A bank készséggel tett eleget az utasításnak és Polgár úgyszólván percek alatt jutott a fejedelmi ajándékhoz. Telteik azonban a napok- A bank kiváncsi volt, hogy kitol fogja a 15.000 K-t visszakapni, mire azt az értesülést szerezte, hogy kérje az összeget a Magyar Szinnártoló Egyesülettől. A bank érdeklődött a Magyar Szirupé rtoló Egyesületnél, ahol azonban mit sem tudtak arról, hogy az Egyesület 15.000 koronával! tartoznék a banknak. A Szín,pártoló Egyesültet v-mont a .lapokból értesült arról, hogy az országos választóé* a telefon- és téviróvomlakat tg megrongálta. A Popokabepeti vulkán, amely 87 kilométernyi távolságra von a fővárostól, állandó működésben vau. Mexikó City, január 18. Gaxafea város aránylag a legtöbbet szenvedett a földrengés köve tkeotében. Egész városrészek rorabadőltofc, a sebesültek orvosi ellátása igen hiányos, sem elegendő orvos, sem gyógyszer s kötszer nem áll a hatóságok rendelkezésére. Attól tartanak, hogy a katasztrófa áldozatainak száma jóval felülmúlja az eddigi beesőéért. mány az egyesület azébvenciő iránti kérvényét letárgyalta és « ciánén 15.000 K szubvenciót utalt ki a színpártolónak, melyből & magyar színtársulat támogatásán kívül a műkedvelői sziaujátszás támogatása is lehetővé vált volna. Bár a kiutalás megtörtént, a szin(pártoló egyesület a kiutaló végzést nem kapta meg. Ennek oka pedig a következő volt: Rozsypal tartományi elnök — úgy látszik — később meggondolta a dolgot és rájött arra, hogy mégis csak túlságosan gavallér volt, mikor 15.000 K-t adományozott a magyar szlniügyre. ügy segített tehát a dolgon, hogy önihabakmulag elrendelte, miszerint a srinpártoló egyesület 15.000 K szubvencióját, az országos választmány határozata ellenére, a banknak fizesse ki ax otrsnágoe pénztár. A helyzet-tehát az, hogy a azlnpáríoM egyesület szubvenció néücül áll, a magyar szín- társulat pedig természetszerűleg elesik a másik 15.000 K szubvencióból remélt segélytől. . • Az országos elnök eljárása éles kritikát vált ki nemcsak az országos vál ármány éb lenzéki tagjainál, de Ungvár őslakos magyar közönsége kőmött is. Rozsypal nsilisili tartományi elnök 1S JOO koronás „alándika11 a magyar szintársiiiatifik, amelyben nincs köszönet A tartományi e nők e’őre, öniistaimulag kihelyezte a Szinpártoió Egyesület szubvencióját VISSZA A HÁBORÚBÓL Fordifotta: Szabó Lőrinc Erlcb Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosai, ie tiios.) (24) Az igazgató elsápadt. Azon töpreng, hogy a fegyelmet tartsa-e meg, vagy inkább csendesítse a hangulatot. De sehogy sem tud zöldágra vergődni magával. — Direktor ur, kezdi Albert Trosske — nem azért vagyunk itt, hogy öntől megtudjuk, milyen jól végeztük a dolgunkat, noha győzni, sajnos, nem tudtunk. Erre mi ............ A szóra az igazgató megrándul, vele együtt az egész kollégium, az aula inog, az orgona megreszket. — Kérnem kell önöket, legalább a kifejezéseikben ... — próbálkozik erkölcsi bázison nyugvó életének teljes energiájával a direktor, — De ............ és ............ és harmadszor is...........— ismétli Albert. — Éveken kere sztül ez volt minden harmadik szavunk, vegye végre tudomásul. Bárki előtt eresztette volna meg a lövészárokban a hősi tirádáit, ugyanezt a választ kapta volna, ráadásul még egy zaftos billentést. ön, úgy látszik, egyáltalán nem sejti, mi van itt. ide nem gyerekek jöttek, akiket egy kicsit meg kell dicsérni és akik aztán megint illedelmes diákok lesznek, mint voltak, ön biztosan igy gondolta. Csakhogy itt katonák állanak, akik követelnek! — Számadást követelünk! ön és társai küldtek ki a szavalataikkal és slágv-o Ttjaikkal bennünket a háborúba, és a háború egészen más volt, mint aminek önök gondolták, Nagyon sokan elpusztultak közülünk. A maradék azonban itt van. és mi most az kérdezzük öntől, hogy7: Miért? Hiszen olyan jól tudta, mielőtt elmentünk! Hajlandó ön most, — és Albert Walldorfra, Rademac,borra és a többi nyomorékra mutat — hajlandó a programot mégegysxer megismételni? — De uraim, — kezdi az öreg csaknem könyörögve — ne tegyünk egy szót ilyen vita kiindulópontjává... Nem tudja befejezni a szavait, Hugó Rei- nersmann szakítja félbe, aki sebesült testvérét a legnehezebb tűzben hozta viasza és már csak halottan tehette le a kölözőhélyen. — Elestek! — mondja vadul. — Elestek, de nem azért, hogy szónokoljanak fölöttük! Bajtársaink voltak és kész, nem tűrjük, hogy lefetyeljenek róluk. Maguk itt vannak megint, bankettdiszben, a bankett-gondolkozásukkal, és tósztozni akarnak, — hősi emlékművek, koszorúk, ünnepi tisztelgés, — igen, a legjobbjaink' elestek és a maradék már nem sokat számit... De maguk még valamennyien élnek 1 Ketrecbe kellene zárni magukat mind és kiakasztani a pergőtűzbe, csak egy órára; — majd meglátnék, volna-e kedvük tovább szónokolni, vaksi könyvmolyok! Hál csak fogják be a szájukat és hagyják békén a baj társa in ka ti Az igazgató tehetetlenül áll a helyén. A tanári kar olyan, mint egy csapat megriasz- lott tyuk. Mi azonban érezzük, hogyan tör ki az elkeseredés az alól a tompa nyomás alól, amely eddig ránk nehezült. Amikor idejöttünk. félig még fuldokoltunk. Most itt az első fellélegzés. Homályosan sejtjük, hogy valami sima, szappan szeri! langyosság akar körülvenni és lefogni és magába tapasztani. Nem az igazgató, nem az intézet, ezek mind csak a képviselői valami másnak; — a puffogó szavaknak és a megpudvásodotl fogalmaknak a világa az ellenségünk, az az egész világ, amelyben hittünk valaha, amikor kimentünk és kijózanodtunk. Odakint megkeményedtünk és kijózanodtunk. Most már érezzük a hazugot, a felemást, a felfújt nyomorúságot, a gyámoltalan fontoskodást r- anynyira érezzük, hogy dühünk szinte megvetéssé változik. * Az igazgató rászánta magát, hogy mindenáron kibékit bennünket. Túlságosan sokan vagyunk és Willy tulhangosan trombitál az orra előtt. Ki tudja, mi nem telik ki ezektől az elvadult katonáktól, a következő percben, talán már kézigránátokat szednek elő a zsebükből. Úgy hadonász a karjaival, mintha egy arkangyal csattogtatná a szárnyait. Senki sem hallgat rá. Végül mégis tulharsogja a lármát: — Hát akkor mondják meg legalább, hogy mit akarnak! Nyugalom támad. Jó, jó, ha azt csak úgy egyszerűen, egy mondatban meg lehetne mondani! Erős érzés bugyborog bennünk homályosan, — de rögtön szavak is? Nem tudjuk mi azt megmondani. Talán majd később! Westerholt m égis át tolakszik a sorainkon és az igazgató elé áll. — Nem emlékbeszédeket, hanem praktikus prepozíciókat akarunk hallani. Hogyan gondolták önök a mi dolgunkat? Itt van hetven katona és vissza akar menni az iskolapadba? Mi ennek a módja? Én megmondom Önnek őszintén már most; úgyszólván semmi az, amit még tudunk, és éppen ilyen kevés a kedvünk ahhoz, hogy sokáig itt üljünk. Az igazgató megmagyarázza, hogy erre- vonatkozólag a fölöltes halóság még semmi utasítást nem adott. Egyelőre tehát vissza kellene térnünk az osztályokba. Ki-ki oda. ahonnan elment. Később majd kiderül, hogy mit lehet tenni. Harsogó nevetés a válasz. — Azt ugyan Ön sem hiszi, —- mondja Willy fenyegetően — hogy visszaüljünk a padba, gyerekek mellé, akik nem voltak katonák, és illedelmesen feltartjuk az ujjúnkat, ha tudunk valamit. Mi együtt maradunk. Csak most látjuk igazán, milyen komikus az egész. Éveken át lőhettünk, szúrhattunk, ölhettünk a szivünk vágya szerint; most pedig az legyen n fontos, hogy a hetedik vagy a nyolcadik osztályból indultunk-e a frontra. Az egyik már két, a másik még csak egy ismeretlennel tudott számolni. Itt ilyen különbségek számítanak. Az igazgató megígéri: megtesz minden lépést, hogy külön tanfolyamokat rendezhessenek a katona-növendékek részére. — Erre nem várhatunk — mondja Albert röviden. — Majd mi magunk vesszük kezünkbe a dolgot. Az igazgató semmit se felel; hanem némán az ajtóhoz megy. A tanárok utána. Mi is kiballagunk. Előbb azonban Willy leveszi a szónoki emelvényről és a földhöz csapja a két cserép virágot. — Úgyse szerettem soha a főzeléket — mondja bosszúsan. A babérkoszorút Westerholt fejére bontja: — Főzz magadnak levest belőle... Füstölnek a szivarok és pipák. Együtt ülünk a gimnázium hadviseltjeivel és tanácskozunk. Több mint száz katona, tizennyolc hadnagy, harminc őrmester és altiszt Albert Trosske szerzett egy régi iskolai szabályzatot és részleteket olvas fel a füzetből. Csak lassan jut előre, mert minden szakasznál viharos nevelés szakítja félbe. Nem birjuk megérteni, hogy mindé* valaha törvény volt a szemünkben. — Hetedik paragrafus: Az osztályfőnökök utasításának minden diák föltétlenül engedelmeskedni tartozik. — Megtettük, — mondja Willy — elmentünk engedelmesen a háborúba. — De nem győztünk, pedig ezt i* akarták — veti ellen Westerholt. — Te csak hallgass, — válaszolt Willy — !e jobban blamáltad az osztályfőnöködet mindenkinél. Jelentették, hogy elestél, erre meghatott emlékbeszédet kaptál az igazgatótól, mint hőst ünnepeltek, és most mégis vagy olyan szemtelen, hogy mindezek után elevenen visszájősz! Az osztályfőnököd azt som tudja, fiu-e vagy lány. Most mindent vissza kell vonnia, mert algebrában és német dolgozatírásban ma is biztosan olyan gyenge vagy, mint voltál. (Folytatjuk.) 2 Coüjns leleplezései
