Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-16 / 12. (2529.) szám
4 1931 január 16, péntek. Esti séta az anarchista magyar gróffal Krapoihin herceg barátja, gróf Batthyány Ervin Leányfalun és az Orsó uccában A magyar anarchista mozgalomnak egykori vezére megtagadja mustját és fiatalságát — »Eitévedtem az életben, nem érdekel semrnia — Halvány emlékezések Krapotkinra és az anarchista összeesküvésekre — A szénatéri kofák között a kiábrándult gróffal Budapest, január bő. A lexikonban ez áll róla: „Gróf Batthyány Ervin, a Pál-vonal Imre-ágából, ifj. B. Ferenc ée Tre- fort Edit fia, született 1877 .okt. 17. Réeztvett a magyarországi anarchista mozgalmakban ée egy- ideig vezető alakjuk volt, amikor a Társadalmi Forradalom cimü lapot előbb Szombathelyen, majd Budapesten kiadta. Jelenleg Londonban él és főként külföldi lapokba dolgozik. Munkái: Az anarch.zmus. A társadalmi fejlődés iránya (Budapest, 1905) cimü kötetben és külön is; több eredeti és fordított füzet; cikkek a Huszadik Század-ban. Németre fordította Edward Carpenter Toward democracy cimü munkáját Dér Freiiet entgegen cim alatt 4 kötetben.“ Az anarchista magyar gróf lexikoni adatai mindenben helyesek, csak egy ponton szorulnak módosításra. Aki módosítja, az élet é6 az újság, amely az élet eseményeiről értesül. Gróf Batthyány Ervin nemrég csendben, feltűnés nélkül, hazatért Magyarországra. De nem mint magyar jött haza, hanem mint angol állampo.gár, aki az angol világbirodalom védelme alatt áll Régi bűnei. amelyek miatt emigrálnia kellett, elévültek és homályba vesztek. A hatósági szerv, amely az anarchista grófot a sok többi idegennel együtt nyilvántartja és ellenőrzi, rég nem emlékszik már a nevére. A szervnek eszeágában sincs, hogy húszéves dolgokat számonkérjen tőle ée megzavarja vissza- vonultságát és nyugalmát Az anarchista gróf nyomában a nyomozás moz zanatait, amelyek bizonyára érdeklik a nyilvánosságot az újságíró munkájának megfelelően két reszre kell osztanunk. I. Leányfalun da jó Krieztus-modell volna egy festőnek. Lio- nardo da Vinci felkiáltott volna örömében, ha ezzel az emberrel találkozik az „Utolsó vacsora" modellkereséeei közben. * — önt keresem, gróf ur! Megáll. Rámbámul. — Engem? — kérdezi csodálkozva. — Meg akarom látogatni, gróf ur. Kezet nyújt a bemutatkozásnál, nem úgy. mint egy anarchista, hanem mint egy jólnoveit gróf. — Nagyon sajnálom, — mondja mentegetőzve — de be kell mennem a városba a szénatéri piáéra bevásárolni vacsorára. Meglóbálja a kezében az üres cekkert Nem mosolyog, természetesnek és mindennapinak találja, amit mond. A gróf ur piacra megy a kofák közé. Megállapodunk, hogy elkísérem és útközben beszélgetünk. A gróf ur és méltóságos ur megszólítás ellen nem tiltakozik. öyalog megyünk a Pasaréti utón. A gróf nem ül villamosra. Félóra alatt leérünk kényelmesen a Széna-térre. — Még mindig anarchista, gróf ur? — kérdezem tőle. — Megöregedtem. — Ez mit- jelent? — Már kinevetem a fiatalságomat. Az én anarchistaságom a fiatalság volt. Vége ennek is, annak is. — Miért lett anarchista? — A tudásvágy, az élet mohósága, az idealizmus ... Semmi érthetetlen nincs benne. Minden fiatalembert érhet ilyen baleset. — Szóval megtagadta a múltját? — Meg. — A barátait is? — Azok meghaltak. Herceg Krapotkin azt hiszem, hat éve. Edward Carpenter pedig három éve. ők voltak a legjobb barátaim. Végük. — Emléküket megtagadja? —- Holtuk után is szeretem őket. Herceg Krapotkin a fiatalságom, Carpenter a férfikorom. Az orosz forradalmár nagy hatással volt rám. Szent és nagy ember volt. Csodálatos egyéniség. Meg kellett hajolni előtte. Én fiatal fantaszta voltam, lelkesülő világmegváltó eszmékért rajongó fiatalember. Mesterem volt. Londonban ismerkedtem meg vele. Persze jóval azután, hogy megszökött az orosz börtönből és Skandinávián át Londonba ment. A fiatal forradalmárok egécz köre vette őt körül. Tiszteljük éles elméjét, munkabírását és azt a képességét, hogy áldozni és szenvedni tud. — És Carpenter? — Igazi mesterem mégis Carpenter volt, akivel haláláig jóbarátságban voltam. Mindenben aláírtam filozófiáját, amely a hindu gondolkozásnak Európára való alkalmazása. Lényegében a Bagavadgitá-n alapult ez a filozófia. — Ha gróf ur nem anarchista, filozófiája azért a régi? — Az is elmúlt. Minden elmúlt. Megházasodtam. Visszavonultan élek. Semmivel nem foglalkozom. Nem olvasok, nem irok, nem érdekelnek a világ dolgai. — Kiábrándult a világból? — Minden okom megvan erre. — Mit szól Krisnamurthihoz? — Miért? — Nem tudja, hogy itt volt Budapesten? — Nem tudom. Újságot sem olvasok. A taozó- fusok pártoskodása különben gém érdekel. — Dehát mégis, gróf ur, — próbálom szóra bimi — ön az anarchista magyar mágnás.... — Angol állampolgár vagyok. — Mégis, mi érdekli önt? Az angol munkáskormány?... A munkanélküliség...? Az orosz dumplng?... Sztálin?...-— Egyik sem. A világ eseményei nem érdéi kelnek. Ráeszméltem, hogy minden eszme és gondolat önmagáért való. Nincs véleményem már semmiről. Nem is akarom, hogy véleményem legyen. Eltévedtem az életben. Eltévedésem végérvényes. Én is meghalok, mint barátaim meghaltak. — Tolsztoj? — Előbb rájöttem arra. ho<rv nem érrlp-v ,-s, mint Tolsztoj. Sajnálom, ami történt és sajnálom, begy elmúlt. Tolsztoj népiskolájára terelem a beszélgetést. Nem ig akar emlékezni az iskolára, amelyet busz év előtt a birtokán állított fel. — Azért is kár volt. Mindenért kár volt. — Dehát mondja meg végre: mit vár a világtól, gróf ur? — Semmi jót. Már nem vagyok tudós, nem vagyok anarchista, nem vagyok filozófus, nem vagyok ... A Széna-térig csak arról beszél, hogy mit nem gondol és mit nem csinál. Nem militarista és nem pacifista. A háború alatt még pacifista volt. Pacifizmusát azzal dokumentálta, hogy nem állt be angol katonának. — Mi van a negyvenezer holdjával? — kérdezem tőle, amikor a Széna-térre érünk a bódékhoz. Egy kosár krumplin akad meg a szeme. Megtapogat egy krumplit. — Nem fagyos ez a krumpli? — kérdezi a kofától, aztán rám néz. — A birtokom?... Igazán nem tudom, hány gazdát cserélt húsz év alatt. De már az egész nem érdekli. Aggódó Krisztus-arca rámered a krumplira. Fél, hogy becsapják és otthon rossz lesz a vacsora. Rab Gusztáv. ^ Orosz karácsony napjain a zsúfolásig meg az oroszországi templomokat Az istenfagadóh lapja az ateista propaganda teljes fiaskójáról számol be — „Az egyház a proletariátus szervezete lett“ — írja egy szov,eípo gár A leányfalusi nyaralók gyakran találkoztak az idén nyáron egy kihajtott ingü, szandálos, merengő szemű, szőkeszakállag úrral, aki néha kijött egy nagy kert közepén épült villából, les >- tált a Dunához, leült a partra és órákig nézte a Duna folyását. Eleinte senki sem tudta, kicsoda. Az emberek megfigyelték, hogy a Nadler-villá- ban lakik, amely a hegyoldalon áll Móricz Zsig- mond háza közelében. Nyaralóvendég, — gondolták az emberek s csakhamar megtudták, hogy a szótalan, szőke szakálla^ férfi gróf. Soha senkivel sem beszélt, senkivel sem ismerkedett meg, nem járt a vendéglőkbe, nem érdekelte a nyaralók élete és a fiatalok tánca. A Nadler-vLlla kertjének vasrácsai mögött locsolta a virágokat és oltogatta a rózsákat. Alkonyattájt mindig egyedül lement a Dunapartra és leült a kavicsos homokba. Pedig ekkor már nem vendég volt a Nadler- villában a hallgatag szőkeszakállas ... * Fagyos utón megyek fel a hegyoldalon a Nad- ler-villához. Kihalt a falu. Néptelenek a behavazott kertek. A Nadler-villa kerti vaskapuja zárva. Csengő nincs a kapun. Rázom a kilincset, dörömbölök. Senki. A szomszédból előkerül egy öreg béres. — Kit keres az ur? — A gróf urat — Nem lakik az mán Rt. — Nyáron még itt volt? — őszig itt járogatott a kertben. Oszt elment, ahogy gyütt. — Külföldre utazott? — Azt mi nem tudjuk. Az öreg azért biztat, hogy dörömböljek tovább. — Hé! Szabóóó! — ordít torkaszakadtából. Negyedórás kilincsrázás, dörömbölés és ordilát, után előkerül a villa kertésze. — Hol a gróf ur? — Elköltöztek. A villa is eladó. — Mi az, hogy elköltöztek? Ki költözött még el? — A nagyságos asszony, a villa tulajdonosnője Együtt mentek el. — Hová? — Az uj villájukba, a Pasarétre. Hát nem tetszik tudni? — Mit? — A gróf ur feleségül vette Nadlerné nagyságát, a Nadler Berbert állatkerti igazgató ur édesanyját... II. Pasarétén Pasaréten, az Orsó-uccában az idén épült fel az anarchista magyar gróf villája, ahol együtt lakik feleségével. Úgy, mint Leányfalun, itt is begyre vezet a behavazott, csúszós ut a villa felé. A Fenyves-ucca és az Orsó-ut sarkán szembejön volerri egy férfi. Puha szürke kalap a fején, sárga bőrlábezárvédő bakancsos lábán, vékony zöld vadászkabát leng sovány testén, pamutkesztyűé kezében lapos fonott kosár, cokkor, ahogy mondják. VÖrösés-szŐkeszakállas arcáról aszkótás sápadtság, mogkinzotteág éí nyugtalanság árad. világoskék szemének nézése a messzibe kalandozik. Az ember első, frappáns impressziója: mi csőMoszkva, január 15. A pravoszláv naptár értelmében a karácsonyt tizenhárom nappal később ünnepli'k Oroszországban. Milyen volt ezidén az orosz karácsony? A világlapok moszkvai képviselői kivétel nélkül azt táviratoztak haza, hogy a pravoszláv templomok a szentestén és karácsony két napján zsúfolva voltak hívőkkel, akik ezidén nem tudták minden akadály nélkül elvégezni áj tatosságukat, noha a szovjethatóságok ezúttal aktive nem avatkoztak bele az ateista szövetség féktelen agitációjába. A templomok rendkívüli látogatottsága annál inkább is feltűnő volt, mert Oroszországban tudvalévőén ötnapos munkahét van s valamennyi dolgozó nem szünetel egyszerre, hanem mindennap csak egy-cgv ötödiik. Az ünnepnapokat és vasárnapé Icát természetesen eltörölték az ötnapos hét deklarálása alkalmával. Ha tekintebbe vesszük azokat a csaknem korlátlan eszközöket, amelyek fölött a szov- jetoroszországi Istentagadók Szövetsége rendelkezik, szembetűnő a kiáltó ellentét a vallásellenes propagandába befektetett energia s az eredmény között. Mi ennek az oka? Hol kell keresni a magyarázatát annak, hogy a szó vjetiha lóságok ezidén szemet hunytak a karácsonyi áj tatosságok fölött? Egyik magyarázatát a moszkvai félhivatalos Izves'ztija közölte a napokban. A lapban nemrégiben megjelent egy istenfélő szovjet- polgárnak a levele, aki figyelmezteti a szovjethivatalokat arra a le nem tagadható tényre, hogy a helyi szovjetekben senki sem fog élhetni szavazójogával és senkit sem fog lehetni a helyi szovjetekbe beválasztani, ha a szovjet ellenségeinek fogja tekinteni a hívőket. Az egyház — hangzik tovább a levél _ a szegényemberek, a nyomorgók és a falusi középparasztság szervezete lett, azaz egyszerűen szólva: a proletariátusé, burzsoák ér kapitalisták nincsenek henne. Az Izvesztija olymódon igyekezett kiutat találni a kényes helyzetből, hogy a hívőket két osztályba sorozta be: a vallásos emberek és a pópáknak hivő emberek osztályába. A lap szerint a szovjet csupán az utóbbiaknak tiltja meg, hogy a helyi szovjetek ben aktív vagy passzív választójoggal) bírjanak, Ae nem az igazán vallásos és a pópáknak hitelt nem adó hívőknek. Egyidejűleg ezzel a felette érdekes aprósággal, amely világosan mutatja az egyháznak a szovjet egyik legfontosabb politikai intézményére, a belyi szovjetekre gyakorolt befolyását, szovjellapokban bőviben olvashatunk őszinte siráhkozóst aiölött, hogy az Istentagadók Szövetsége semmilyen befolyásra sem tud szert tenni a munkásság és a földmivesnép között. A szövetség hivatalos orgánuma, „Az istenPozsony, január 15. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése.) A pozsonyi jogá-sz- világnak és a pozsonyi kerületi bíróságnak napok óta kínos szenzációja van. Linhart Ferencet, a Tuka-per ismert vizsgálóid ráját felettes hatósága napokkal ezelőtt rövid utón menesztette állásából. Tény, hogy Linhart Ferenc mór nincs is Pozsonyban, december 3bén Prágába utazott, ahol egy magánvállalatnál helyezkedett el. Linhart Ferenc, aki mindössze 30 éves, mintegy öt-hat évvel ezelőtt került Pozsonyba, előkelő összeköttetésekkel rendelkezett és erre vezethető vissza, hogy az aránylag fiatal emberre 1929-ben rábízták az utolsó évtized egyik legnagyobb biinpörének, a Tuka-bünpör vizsgálatát. ő volt az, aki 1929 január S-án Tuka Béla dr. volt egyetemi tanárt, szlovák néppárti képviselőt letartóztatta. A Tulka-pör után mindenki azt hitte, hogy Linhart Ferenc karrierje felfelé ivei és elő fogják léptetni, ezzel szemben az történt, hogy a vizsgálóbíróból járásbiró lett. és a pozsonyi K ölben- palotában mint büntető járásbiró működött. Pár héttel ezelőtt : \ hivatali ténykedéséből kifolyólag kelletagadó munkában" cimü lap ugyan gúnyolódik a karácsony fölött, de az egyes városokból és falvakból a laphoz befutott jelentések nyugtalankodva állapítják meg az ateista agitlció teljes eredménytelenségét A lap többek között beszámol arról, hogy „A vörös vegyész" nevű nagyüzemben az istentagadószervezet tétlenül alszik. Számos munkásházban ikónok függnek, a gyár némély üzemében csak úgy hemzsegnek a hívők, áót a szektariánusok is. Egy másik gyárban kijelentették a munkások é\ rauukásnők, hogy már régen beléptek volna a kommunista pártba, ha a kormány megengedné, hogy az emberek Istenhez imádkozzanak. Egy harmadik üzemben a hitetlenek külön agitációs programot fektettek föl, de az üzemi munkásság kulturszekciója az ilyenfajtáju agitációt teljesen fölösleges luxusnak jelentette ki. Egy külön nagy cikkben, amelynek „Az isten tagadók munkája a csőd szélén" a cime, azt írja a lap, hogy az egyik helyi szervezet gyűlésére mindösz- sze a diászervozetek képviselője ment el. Szovjetoroszország vallási frontján a helyzet változatlan. metlenséged támadtak felettes hatóságával. Ez a kellemetlenség értesülésünk szerint azzal végződött, hogy linhart Ferenc maga kérte a bíróság kötelékéből rövid utón való elbocsátását, amiit felettes hatósága teljes itett is. Ez a rövid utón való elbocsátás egyenlő a menesztéssel. Linhart Ferenc szóbanforgó kellemetlenségei nem a Tuka-pörből kifolyólag, hanem egy más vizsgálati ügyből kifolyólag támadtak. Az elbocsátás a bíróság kötelékéből minden végkielégítés és nyugdíjjogosultság nélkül történt. A pozsonyi kerületi bíróság elnöki osztályán természetesen semmi fötvilágositást nem adnak az ügyről és úgy állítják be a dolgot, mintha Linhart Ferenc betegszabadságon volna, de jólinfor máitok úgy tudják, hogy ez a betegszabadság ad infinitum tart már és Linhart soha nem tér vissza többé a bíróság szolgálatálba. A pozsonyi járásbíróságon már Pavliotti dr. volt vizsgálóbíró tölti be Linhart helyét. A Linhart-affért még Fajuor Vladimír dr., a pozsonyi felsőbíróság volt elnöke intézte el, akinek ez volt az itteni utolsó hivatali ténykedése. Linhart Ferencet, a vizsgálóbíróját rövid utón menesztették állásából A volt vizsgálóbiró egy prágai magáncégnél helyezkedett el
