Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-16 / 12. (2529.) szám
Mai szdmnnM 12 oftfal Mai istnmh 12 eftfa! Előfizetési án évente 300, félévre 150, negyed- a a j , . 7 *• 71 >7 • * , y Szerkesztőség: Prága II. Panská ulice 12* évre 76. havonta 26 Ké; külföldre évente 450, ** SZlO'UGtlSZKOl GS TllSZlTXSZKOl GLIGLIZCICI pCtFÍOfC ||, emelet. — Telefoni 30311. - Kiadóhivatalt félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. nfl/ltllfm Tlfiniiflnin Prága li» Panská ulice IX 111. emelet, ifl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több iÖSjtetk€±£!Ői * ' ' f"€Í6/Ői ■SS6rk£SSÍŐ» Telefon: 34184 E^yes szára ára 1.20 Ké, vasárnap 2. - Ké. DZURA^Y/ LÁSZLÓ FCR6AC / GÉZA SŰROÖNYCIM HÍRLAP. PRflHfl ü francia biioliisl Unwelorszás ellen — Leitisrei-román katonai szerződés Üiw©» millió Albert Thomas, a genfi nemzetközi mun- kaütyi hivatalnak nagytekintélyű vezetője, akit az angol szakszervezeti életből és mun- .kásparii mozgalmakból a nemzetközi rnunica szenemi irányítására szólítottak uj feladatai, nemrégiben Prágában járt és itt előadást tanoit a UKUikanerkiLiseg problémáiról. Kormán Angel tételét, begy rossz üzlet a babom, a történelemnek minőén példája igazolta idáig és a ma embere, aki a saját bőrén tan inja a történő.mot, tapasztalatainak árán állapíthatja meg, hogy koiiekiv szempontból, az áiiami háztartások, a nagy nép- tömegek és a nemzetgazdasági viszonyok szempontjából a bábom téuy.eg az elképzelhető legrosszabb üzlet. Elenyésző kis százaléka az emberiségnek az a réteg, amely anyagi hasznot húzott a véres kataklizmából, ameiy milliárdjaihoz újabb miliiárdökat halmozott, de az ilyen nagy vagyonok összeharácsolása a nyomor egyetemessé tételével jár. Két teoretikus szemszögből Ítélik meg a közgazdasági irók és politikusok a bánom utáni idők áliandó válságjelenségeit. Az egyik a kapitaiisztikus, a másik a szocialista felfogás. A szocialisták Marx tanításából meritik bölcsességüket és akik merev dogmatikusok, szentül hiszik és hirdetik, hogy a kapitalizmus válságát Marx megjósolta, hogy ebből a krízisből nincs kiút és a megváltás csak a szocia- | lista termelési rendire áttérésből várható. A másik felfogás a kapitalista teoretikusoké, akik a válságjelenséget súlyosnak, de nem áthidalhatatlannak tartják ás ezért keresik azokat a remádiumokat, amelyekkel a folytonos krízisekből ki.ábolni és a termelés zavartalan rendjét biztosítani lehetne. A genfi nemzetközi munkaügyi hivatal, amelyet szocialista világszemléletü munkáspolitikus irányit, a kapitalista berendezésű államoknak egy olyan berendezése, ameiy nemzetközi intézkedésekkel akar a válságra orvosszert találni. Vizsgálja az egyes országokban felmerült jelenségeket, statisztikát készit róluk és tanulmányai alapján javaslatokat dolgoz ki, melyeket azután a népszövetségben képviselt kormányok megtárgyalnak, illetve elfogadják, vagy elvetik azokat, közben pedig a krizis nő és dagad s a tömegek kezdik elveszíteni hitüket és regényüket a javulás lehetőségében. Albert Thomas prágai előadásában kimutat- ta, hogy tizennégy millió ember van munka nélkül és ez azt jelenti, hogy ötven millió ember ellátatlan. Nincs, aki ötven milliónak kenyeret adjon, nincs, aki ötven milliót meleg fedél alá juttasson. Mit jelent ez a szám? Azt, hogy Európa népességének egy kilenced része csak máról holnapra tengeti életét és a jóságos ég a megmondhatója, hogy miből él. Minden kilencedik ember éhes, aki szembejön veled az uccán. Nincs munkája, nincs kenyere, nem termel és nem is fogyaszt. Ám ne gondoljuk azt, hogy a másiknak nagyon jól megy a dolga. A másik nyolból legalább négy olyan, aki a hivatalosan megállapított létminimum körüli pénzecskéből tengeti nyomorúságos életét, kettő olyan, aki éppen hogy meg tud élni és így egy ilyen kurzusban talán egy embert sem találunk, aki emberhez méltó életet élhet, aki legalább egyszer hetenként fürdödhetik, könyvet vásárolhat és színházba járhat. Hogy iíyu embereket találjunk, a kilencesnél nagyobb turnusokat kell alkotnunk. Mi le3z a jövőben, ha ez az állapot nem változik? És van-e remény, hogy hamarosan jóra forduljon minden? Aligha- Azok a közgazdák ós po'itikusok, akik a gazdasági élet pulzusán tartják kezüket és ismerik annak minden rezdülését, nagyon sötét képet festenek a falra és az uj esztendőre nemhogy a helyzet javuláPáris, január 15. Briand és Henderson ma reggel együtt Párisból Génibe utazott. A két miniszter útközben valószínűleg folytatja tanácskozását a küszöbön álló genfi programról. Az Éeho de Paris szerint Henderson tegnap megígérte Briand- nak, hogy mindent el fog követni Berlin „mérséklésére**. A F.oreign Office a Lengyelországgal szemben támasztott német követeléseket túlzottaknak tartja. A Maiin szerint Genfben Németországnak és Lengyelországnak egyformán megadják a jogot, hogy tételeiket zavartalanul és a legteljesebb szabadsággal kifejthessék. A két hatalomnak mindenesetre köteleznie kell magát;, hogy a szerződések keretén belül marad..ak, mert a szerződések nemcsak jogokat, hanem kötelességeket is rónak a hatalmakra. Sauerwein szorini Lengyel- ország hajlandó jóvátenni a német kisebbségnek okozott károkat. Ilyen körülmények között helytelen volna, ha Németország kiélezné a konfliktust. Hitler győzelme következtében a birodalom amugyis gyönge nemzetközi érvényét súlyos csapás érte s a berlini kormány most nem követhet el újabb merényletet a külföldi hatalmak bizalma ellen, mert ilymódon az európai megértés utján egyetlen lépéssel sem lehetne előrehaladni. A félhivatalos sajtó lengyelbarát magatartásával ellentétben a párisi baloldali sajtó határozottan a német álláspontot tartja helyesnek. A Populaire-ban Vander- yelde belga szocialista vezér egyenesen szégyennek nevezi, ha a lengyel kormány Géniben egy szabad nép képviselőjeként jelentkezik. A legutóbbi lengyel választások a logborzalmasabb, legálszenteske- dőbb és a legmegvetendőbb merényletet jelentik nemcsak a német és a többi kisebbség ellen, hanem a lengyel nép többsége ellen is s kétségtelenül az utóbbi tiz év egyik legsajnálatraméltóbb cselekedete volt Európában — Írja Vandervoldo. — Ugyanilyen energikusan nyilatkozik a radikális Répnblique is. amennyiben megállapítja, hogy a hivatalos Lengyelország a legutóbbi választásokon nemcsak a német kisebbségek, hanem mindenekelőtt a demokratikus alapelvek ellon vétett. A Jel- sősziléziai határok minden tekintetben logikátlanok és számtalan ellentmondást sát várják, hanem úgy hiszik, hogy a világkri- zls még nem is érte el kulminációs pontját. Amikor Szlovenszkó válságos gazdasági helyzetéről panaszkodtunk, hivatalos körökből mindig azt a sztereotip kijelentést kapjuk, hogy világjelenséggel állunk szemben, amely alól Sz’ovenszkó sem lehet kivétel. Nagyon egyszerű elintézési mód ez, amellett túlságosan kényelmes, de alaposnak nem mondható. Szlovenszkó tényleg szenved az általános vi- lágkrizis hatása alatt, amely Thomas szerint is elsősorban a békekötések gazdasági hatásának következménye, de a centralista többségi pártok gazdasági politikája tizenkét év alatt semmit sem tett, ami a már tízéves szloven- szkói válság enylxité&érej csökkentésére verejíenek magukban. Lengyelország magatartása e lehetetlen határok következményeit még végnélkiili sikanériákkal növelte és a helyzet a legutóbbi választási konfliktusok után tarthatatlanná vált. A német-lengyel feszültségért kétségtelenül Lengyelországot terheli a felelősség. A napirend Gcnf, január 15. A népszövetség főtitkársága ma hivatalosan közli, hogy a lengyelországi német szövetség petícióját és a német kormány Folsösziléziára vonatkozó jogyzékeit a tanácsülés napirendjére tűzték. Mivel a petíció ugyanarról a tárgykörről szól, mint a nemet jegyzékek, a főtitkár ezt is sürgősnek jelentett© ki. A petíció szövegét máris eljuttatták a tanács tagjaihoz. Zateski Mironescuval tárgyal Varsó, január 15. Az ideérkezett jelentései? szerint Zaleski lengyel külügyminiszter genfi tartózkodásának első napját fölhasználta arra, hogy részletes megbeszéléseket folytasson az ugyancsak Genfben tartózkodó Mironcscu román külügyminiszterrel. A két államférfin bizonyára a lengyel-román katonai szerződés meghosszabbításáról tanácskozott, mert, mint ismeretes, ez a szerződés néhány napon belül lejár. A két vezérkar állásfoglalása után kétségtelen, hogy a katonai szerződést megújítják, de egyes részleteiben jelentéktelen változtatásokat eszközölnek. A szovjet Benes ellen Moszkva, január 15. A szovjetkormány berlini, párisi, londoni, tokiói, római, oslói, teheráni és varsói diplomáciai ügyvivői révén egyforma szövegű nyilatkozatot tett közzé, amelyben foglalkozik az általános lefegyverzési konferencia elnöki kérdésével és azzal a hellyel, ahol ezt a konferenciát megtartják. A jegyzék valószínűnek veszi, hogy a januári genfi tanácsülés foglalkozni fog e kérdéskomplexummal s mivel a szovjet nem tagja a népszövetségnek, e nyilatkozat révén kíván állást foglalni. A szovjetlkormány azt a tételt állítja követeléseinek előterébe, hogy a lefegyverzési zethetett volna és így speciális szlovenszkó: válságot termeltek k.i, amely már akkor is akut volt, amikor a világgazdaság a konjunktúra jegyében állott. Albert Thomas pompás statisztikai adatokkal felszerelve ismertette a gazdasági krizis egyik kisérő jelenségét, a munkanélküliséget. A népjóléti miniszternél tegnap járt az érsek- újváriak küldöttsége és a miniszter elcsodálkozva, szinte megdöbbenve vette tudomásul, hogy Szlovenszkón nagy tömegben vannak munkanélküliek. Kijelentette, hogy erről neki eddig nincs tudomása, megbízható jelentéseket nem kapott az illetékes hatóságok részéről és igy nem is tudott megfelelő intézkedéseket tenni a munikanélkülkóg leküzdésére^ és a konferencián minden résztvevő számára ga- rantálni kell a teljes, egyenjogúságot. Az előkészítő konferencián a szovjetunió nem volt egyenrangú fél, különösen az elnök (a holland Loudon) tapintatlansága és gyakran goromba magatartása miatt. Az elnök nyílt párlosikodá- sát az magyarázza, hogy kormánya és a szovjet között szünetel a diplomáciai viszony. A szovjetkormány e tapasztalatok következtében azon az állásponton van, hogy a lefegyverzési konferencia elnökének kérdését nem döntheti el egy államcsoport, vagy egy olyan szervezet, amelynek nem tagja valamennyi résztvevő állam, egyszóval a népszövet ség sem, hanem a választást egyedül a lefegyverzési konferencia ejtheti meg. Az orosz kormány továbbá azon a véleményen van, hogy a konferencia elnöke nem lehet egy, olyan államnak képviselője, amely állam már az előkészítő bizottságban határozottan ellenezte a lefegyverzést, nem utolsó sóiban azért, mert államában óriási a fegyverkezési ipar. Az ilyesféle államok már gazdasági okokból is hívei a tokozott fegyverkezésnek. Továbbá egy olyan államnak képviselője sem válhat a konferencia elnökévé, amely állami nem tart fönn diplomáciai viszonyt valamennyi résztvevő állammal. A konferencia helyének kérdésében az orosz kormány mindenekelőtt a biztonságot és a munkához szükséges nyugalmat ikivánja. Genfben az orosz delegáció számára ezek az előfeltételek nincsenek meg. Éppen ezért olyan, országot kell választani, amely valamennyi résztvevő állammal diplomáciai viszonyt, tart fönn. Ha a hatalmak tényleg komoly munkát akarnak végezni a lefegyverzési konferencián, akkor az orosz követeléseket, mint technikailag helyénvalókat^ föltétlenül el kell ismerniük. Uj diktatúra Spanyolországban? P á r i s, január 15. A Havas-ügynökség madridi jelentése szerint Spanyolországban már csak napok kérdése a diktatúra kikiáltása; A kormány elérkezettnek látja az időt, hogy a forradalmi propaganda ellen teljes energiával föllépjen. Diktátorrá egyik ismert- nevű tábornokot nevezik ki. A királyi udvarhoz közelálló Inlcrmaíiones nevű lap szerint a spanyolországi monarchisták gyávaságának láttára az udvar kénytelen lesz a diktatúra eszközét igénybe venni. munkanélküliség támogatására. Hát ez mindenesetre érdekes jelenség, amely egyszeriben éles reflektorral világit rá a Szlovenszkóval szemben érvényesülő gazdasági politikára. Még ott sem tartunk, hogy pontosan regisztrálják a munkanélküliek számát, számon tartsák az ellátatlanok légióját, minek következtében a miniszterek és i osztálytanácsosok abban a naiv hitben rin- j gatják magukat, hogy Szlovenszkón nincsen ! semmi baj, mert nem érkezik hivatalos jelentés a munkanélküliség számáról. A nemtörődömségnek hallatlan példája ez, amelyet külön lapon kell megörökíteni a centralista kormányzat szlovenszkói gazdasági politika jának krónikájában.
