Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-16 / 12. (2529.) szám

Mai szdmnnM 12 oftfal Mai istnmh 12 eftfa! Előfizetési án évente 300, félévre 150, negyed- a a j , . 7 *• 71 >7 • * , y Szerkesztőség: Prága II. Panská ulice 12* évre 76. havonta 26 Ké; külföldre évente 450, ** SZlO'UGtlSZKOl GS TllSZlTXSZKOl GLIGLIZCICI pCtFÍOfC ||, emelet. — Telefoni 30311. - Kiadóhivatalt félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. nfl/ltllfm Tlfiniiflnin Prága li» Panská ulice IX 111. emelet, ifl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több iÖSjtetk€±£!Ői * ' ' f"€Í6/Ői ■SS6rk£SSÍŐ» Telefon: 34184 E^yes szára ára 1.20 Ké, vasárnap 2. - Ké. DZURA^Y/ LÁSZLÓ FCR6AC / GÉZA SŰROÖNYCIM HÍRLAP. PRflHfl ü francia biioliisl Unwelorszás ellen — Leitisrei-román katonai szerződés Üiw©» millió Albert Thomas, a genfi nemzetközi mun- kaütyi hivatalnak nagytekintélyű vezetője, akit az angol szakszervezeti életből és mun- .kásparii mozgalmakból a nemzetközi rnunica szenemi irányítására szólítottak uj feladatai, nemrégiben Prágában járt és itt előadást tanoit a UKUikanerkiLiseg problémáiról. Kormán Angel tételét, begy rossz üzlet a babom, a történelemnek minőén példája iga­zolta idáig és a ma embere, aki a saját bő­rén tan inja a történő.mot, tapasztalatainak árán állapíthatja meg, hogy koiiekiv szem­pontból, az áiiami háztartások, a nagy nép- tömegek és a nemzetgazdasági viszonyok szempontjából a bábom téuy.eg az elképzel­hető legrosszabb üzlet. Elenyésző kis százalé­ka az emberiségnek az a réteg, amely anyagi hasznot húzott a véres kataklizmából, ameiy milliárdjaihoz újabb miliiárdökat halmozott, de az ilyen nagy vagyonok összeharácsolása a nyomor egyetemessé tételével jár. Két teoretikus szemszögből Ítélik meg a közgazdasági irók és politikusok a bánom utáni idők áliandó válságjelenségeit. Az egyik a kapitaiisztikus, a másik a szocialista felfo­gás. A szocialisták Marx tanításából meritik bölcsességüket és akik merev dogmatikusok, szentül hiszik és hirdetik, hogy a kapitalizmus válságát Marx megjósolta, hogy ebből a krí­zisből nincs kiút és a megváltás csak a szocia- | lista termelési rendire áttérésből várható. A másik felfogás a kapitalista teoretikusoké, akik a válságjelenséget súlyosnak, de nem áthidalhatatlannak tartják ás ezért keresik azokat a remádiumokat, amelyekkel a folyto­nos krízisekből ki.ábolni és a termelés zavarta­lan rendjét biztosítani lehetne. A genfi nemzetközi munkaügyi hivatal, amelyet szocialista világszemléletü munkáspo­litikus irányit, a kapitalista berendezésű álla­moknak egy olyan berendezése, ameiy nem­zetközi intézkedésekkel akar a válságra or­vosszert találni. Vizsgálja az egyes országok­ban felmerült jelenségeket, statisztikát készit róluk és tanulmányai alapján javaslatokat dolgoz ki, melyeket azután a népszövetségben képviselt kormányok megtárgyalnak, illetve elfogadják, vagy elvetik azokat, közben pedig a krizis nő és dagad s a tömegek kezdik el­veszíteni hitüket és regényüket a javulás le­hetőségében. Albert Thomas prágai előadásában kimutat- ta, hogy tizennégy millió ember van munka nélkül és ez azt jelenti, hogy ötven millió em­ber ellátatlan. Nincs, aki ötven milliónak ke­nyeret adjon, nincs, aki ötven milliót meleg fedél alá juttasson. Mit jelent ez a szám? Azt, hogy Európa népességének egy kilenced része csak máról holnapra tengeti életét és a jósá­gos ég a megmondhatója, hogy miből él. Min­den kilencedik ember éhes, aki szembejön ve­led az uccán. Nincs munkája, nincs kenyere, nem termel és nem is fogyaszt. Ám ne gondol­juk azt, hogy a másiknak nagyon jól megy a dolga. A másik nyolból legalább négy olyan, aki a hivatalosan megállapított létminimum körüli pénzecskéből tengeti nyomorúságos éle­tét, kettő olyan, aki éppen hogy meg tud élni és így egy ilyen kurzusban talán egy embert sem találunk, aki emberhez méltó életet élhet, aki legalább egyszer hetenként fürdödhetik, könyvet vásárolhat és színházba járhat. Hogy iíyu embereket találjunk, a kilencesnél na­gyobb turnusokat kell alkotnunk. Mi le3z a jövőben, ha ez az állapot nem vál­tozik? És van-e remény, hogy hamarosan jóra forduljon minden? Aligha- Azok a közgazdák ós po'itikusok, akik a gazdasági élet pulzusán tartják kezüket és ismerik annak minden rez­dülését, nagyon sötét képet festenek a falra és az uj esztendőre nemhogy a helyzet javulá­Páris, január 15. Briand és Henderson ma reggel együtt Párisból Génibe utazott. A két miniszter útközben valószínűleg folytatja tanácskozását a küszöbön álló genfi programról. Az Éeho de Paris sze­rint Henderson tegnap megígérte Briand- nak, hogy mindent el fog követni Berlin „mérséklésére**. A F.oreign Office a Len­gyelországgal szemben támasztott német követeléseket túlzottaknak tartja. A Maiin szerint Genfben Németországnak és Len­gyelországnak egyformán megadják a jo­got, hogy tételeiket zavartalanul és a leg­teljesebb szabadsággal kifejthessék. A két hatalomnak mindenesetre köteleznie kell magát;, hogy a szerződések keretén belül marad..ak, mert a szerződések nemcsak jogokat, hanem kötelességeket is rónak a hatalmakra. Sauerwein szorini Lengyel- ország hajlandó jóvátenni a német kisebb­ségnek okozott károkat. Ilyen körülmé­nyek között helytelen volna, ha Németor­szág kiélezné a konfliktust. Hitler győzel­me következtében a birodalom amugyis gyönge nemzetközi érvényét súlyos csa­pás érte s a berlini kormány most nem követhet el újabb merényletet a külföldi hatalmak bizalma ellen, mert ilymódon az európai megértés utján egyetlen lépéssel sem lehetne előrehaladni. A félhivatalos sajtó lengyelbarát maga­tartásával ellentétben a párisi baloldali sajtó határozottan a német álláspontot tartja helyesnek. A Populaire-ban Vander- yelde belga szocialista vezér egyenesen szégyennek nevezi, ha a lengyel kormány Géniben egy szabad nép képviselőjeként jelentkezik. A legutóbbi lengyel választá­sok a logborzalmasabb, legálszenteske- dőbb és a legmegvetendőbb merényletet jelentik nemcsak a német és a többi ki­sebbség ellen, hanem a lengyel nép több­sége ellen is s kétségtelenül az utóbbi tiz év egyik legsajnálatraméltóbb cselekedete volt Európában — Írja Vandervoldo. — Ugyanilyen energikusan nyilatkozik a ra­dikális Répnblique is. amennyiben megál­lapítja, hogy a hivatalos Lengyelország a legutóbbi választásokon nemcsak a német kisebbségek, hanem mindenekelőtt a de­mokratikus alapelvek ellon vétett. A Jel- sősziléziai határok minden tekintetben lo­gikátlanok és számtalan ellentmondást sát várják, hanem úgy hiszik, hogy a világkri- zls még nem is érte el kulminációs pontját. Amikor Szlovenszkó válságos gazdasági helyzetéről panaszkodtunk, hivatalos körökből mindig azt a sztereotip kijelentést kapjuk, hogy világjelenséggel állunk szemben, amely alól Sz’ovenszkó sem lehet kivétel. Nagyon egyszerű elintézési mód ez, amellett túlságo­san kényelmes, de alaposnak nem mondható. Szlovenszkó tényleg szenved az általános vi- lágkrizis hatása alatt, amely Thomas szerint is elsősorban a békekötések gazdasági hatásá­nak következménye, de a centralista többségi pártok gazdasági politikája tizenkét év alatt semmit sem tett, ami a már tízéves szloven- szkói válság enylxité&érej csökkentésére ve­rejíenek magukban. Lengyelország maga­tartása e lehetetlen határok következmé­nyeit még végnélkiili sikanériákkal növel­te és a helyzet a legutóbbi választási kon­fliktusok után tarthatatlanná vált. A né­met-lengyel feszültségért kétségtelenül Lengyelországot terheli a felelősség. A napirend Gcnf, január 15. A népszövetség főtit­kársága ma hivatalosan közli, hogy a len­gyelországi német szövetség petícióját és a német kormány Folsösziléziára vonatko­zó jogyzékeit a tanácsülés napirendjére tűzték. Mivel a petíció ugyanarról a tárgy­körről szól, mint a nemet jegyzékek, a fő­titkár ezt is sürgősnek jelentett© ki. A pe­tíció szövegét máris eljuttatták a tanács tagjaihoz. Zateski Mironescuval tárgyal Varsó, január 15. Az ideérkezett jelen­tései? szerint Zaleski lengyel külügymi­niszter genfi tartózkodásának első napját fölhasználta arra, hogy részletes megbe­széléseket folytasson az ugyancsak Genf­ben tartózkodó Mironcscu román külügy­miniszterrel. A két államférfin bizonyára a lengyel-román katonai szerződés meg­hosszabbításáról tanácskozott, mert, mint ismeretes, ez a szerződés néhány napon belül lejár. A két vezérkar állásfoglalása után kétségtelen, hogy a katonai szerző­dést megújítják, de egyes részleteiben je­lentéktelen változtatásokat eszközölnek. A szovjet Benes ellen Moszkva, január 15. A szovjetkormány ber­lini, párisi, londoni, tokiói, római, os­lói, teheráni és varsói diplomáciai ügyvivői révén egyforma szövegű nyilatkozatot tett közzé, amelyben foglalkozik az általános le­fegyverzési konferencia elnöki kérdésével és azzal a hellyel, ahol ezt a konferenciát meg­tartják. A jegyzék valószínűnek veszi, hogy a januári genfi tanácsülés foglalkozni fog e kérdéskomplexummal s mivel a szovjet nem tagja a népszövetségnek, e nyilatkozat révén kíván állást foglalni. A szovjetlkormány azt a tételt állítja köve­teléseinek előterébe, hogy a lefegyverzési zethetett volna és így speciális szlovenszkó: válságot termeltek k.i, amely már akkor is akut volt, amikor a világgazdaság a konjunktúra je­gyében állott. Albert Thomas pompás statisztikai adatok­kal felszerelve ismertette a gazdasági krizis egyik kisérő jelenségét, a munkanélküliséget. A népjóléti miniszternél tegnap járt az érsek- újváriak küldöttsége és a miniszter elcsodál­kozva, szinte megdöbbenve vette tudomásul, hogy Szlovenszkón nagy tömegben vannak munkanélküliek. Kijelentette, hogy erről neki eddig nincs tudomása, megbízható jelentése­ket nem kapott az illetékes hatóságok részéről és igy nem is tudott megfelelő intézkedéseket tenni a munikanélkülkóg leküzdésére^ és a konferencián minden résztvevő számára ga- rantálni kell a teljes, egyenjogúságot. Az elő­készítő konferencián a szovjetunió nem volt egyenrangú fél, különösen az elnök (a holland Loudon) tapintatlansága és gyakran goromba magatartása miatt. Az elnök nyílt párlosikodá- sát az magyarázza, hogy kormánya és a szov­jet között szünetel a diplomáciai viszony. A szovjetkormány e tapasztalatok követ­keztében azon az állásponton van, hogy a le­fegyverzési konferencia elnökének kérdését nem döntheti el egy államcsoport, vagy egy olyan szervezet, amelynek nem tagja vala­mennyi résztvevő állam, egyszóval a népszö­vet ség sem, hanem a választást egyedül a le­fegyverzési konferencia ejtheti meg. Az orosz kormány továbbá azon a véleményen van, hogy a konferencia elnöke nem lehet egy, olyan államnak képviselője, amely állam már az előkészítő bizottságban határozottan elle­nezte a lefegyverzést, nem utolsó sóiban az­ért, mert államában óriási a fegyverkezési ipar. Az ilyesféle államok már gazdasági okok­ból is hívei a tokozott fegyverkezésnek. To­vábbá egy olyan államnak képviselője sem válhat a konferencia elnökévé, amely állami nem tart fönn diplomáciai viszonyt vala­mennyi résztvevő állammal. A konferencia helyének kérdésében az orosz kormány mindenekelőtt a biztonságot és a munkához szükséges nyugalmat ikivánja. Genfben az orosz delegáció számára ezek az előfeltételek nincsenek meg. Éppen ezért olyan, országot kell választani, amely valamennyi résztvevő állammal diplomáciai viszonyt, tart fönn. Ha a hatalmak tényleg komoly munkát akarnak végezni a lefegyverzési konferencián, akkor az orosz követeléseket, mint techni­kailag helyénvalókat^ föltétlenül el kell ismer­niük. Uj diktatúra Spanyolországban? P á r i s, január 15. A Havas-ügynökség madridi jelentése szerint Spanyolországban már csak napok kérdése a diktatúra kikiál­tása; A kormány elérkezettnek látja az időt, hogy a forradalmi propaganda ellen teljes energiával föllépjen. Diktátorrá egyik ismert- nevű tábornokot nevezik ki. A királyi ud­varhoz közelálló Inlcrmaíiones nevű lap sze­rint a spanyolországi monarchisták gyávasá­gának láttára az udvar kénytelen lesz a dik­tatúra eszközét igénybe venni. munkanélküliség támogatására. Hát ez mindenesetre érdekes jelenség, amely egyszeriben éles reflektorral világit rá a Szlovenszkóval szemben érvényesülő gaz­dasági politikára. Még ott sem tartunk, hogy pontosan regisztrálják a munkanélküliek számát, számon tartsák az ellátatlanok légió­ját, minek következtében a miniszterek és i osztálytanácsosok abban a naiv hitben rin- j gatják magukat, hogy Szlovenszkón nincsen ! semmi baj, mert nem érkezik hivatalos jelen­tés a munkanélküliség számáról. A nemtö­rődömségnek hallatlan példája ez, amelyet külön lapon kell megörökíteni a centralista kormányzat szlovenszkói gazdasági politika jának krónikájában.

Next

/
Thumbnails
Contents