Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-15 / 11. (2528.) szám

^i^gai-AWAap.-hirlap 1931 január 15, csütörtök. A jelen század regénye Az előkelő, finom, kedves ur tragédiája világszenzációvá vált, arról, alku a tartalmas lelkek természetes diszkréciójával annyira kerülte a zajos nyilvánosságot és műkincsei, kedvenc könyvei, írásai fantázia-világába menekedet't, most hasábokat innak a világ­lapok, kiteregetik életének minden rejtett mozzanatát, keresik élettragédiájának ma­gyarázó indokául Ő maga finom, de nem di­lettáns regényeket irt és most regén yhősső vált alakija, igazolásául annak a tételnek, hogy az élet a legnagyobb regényíró és re- géuyhősök járnak-kelnek és élnek és halnak itt közöttünk. Rég volt, amikor a regény egyszerűen szépirodalmi műfaj volt és elfért a könyv­ben egypár száz oldalon. Rég volt, amikor a regényhősök egyszerűen az iró fantáziájából pattantak ki, amikor Monté Christokat kel­leti alkotnia az írónak, hogy a fantasztikus hős köré az élet fantasztikus lehetőségeinek szövedékét fonhassa. Azóta a regény lesza­kította a könyvszekrény ajtaját és felborítot­ta az asztalt és — egy kicsit felborította az egész világot is. Igen, a regény otthagyta a könyvet, kisétált az életbe e a meseszövés szálait maga az élet fonja. Az Írónak már nem kell túlságosan meg­erőltetnie fantáziáját, hogy mesét szőhessen és regényalakokat formálhasson. Leírja a mezítelen életet, részleteket vág ki a való éleiből és központ körül csoportosítja ezeket a részleteket. Nem azt mondja, nézzétek, ilyen az élet, ilyennek látom, hanem ilyen az élet és úgy Írtam le, ahogy az valójában jelentkezett. Az én tragédiám s a te tragé­diád és ha valakive.l szembetalálkozol az uc­cun, ha valaki felugrik melléd a villanyosra, tisztelettel tekints rá, mert regény-hőst ün­nepelhetsz benne. Ne is vitatkozzunk rajta, van-e jogosulttá-' ga és művészi formának tekinthető-e a kulcs regény. A világsikereket aratott írások mind ilyen kulcsregények, az iró fotóripor­terré vált s egyszerűen lekapja az élet elé­be vetődő eseményeik portrét fest az esemé­nyek cs-elekvő és szenvedő hőseiről. Fantá­ziájának működését csafk aibb3m kontrollál­hatjuk, hogy kellő pillanatban csat tant ja-e el a gépet s technikai készségét úgy mér­jük, hogy éles-e a lencséje? Hatalmas riportokat imák most Hofer Kunó esetéről, de a történet hőseivel együtt éppen ugv megfér a regény kereteiben s giocset csinálna az az iró, aki hozzátenne vagy elvenne valamit belőle. Egy Jókai re­gényhős hullott most el. A fehér hegyek or­szágából jött el a dunai síkságra és megejti a magyar táj és föld mély varázsa. író, tu­dós és diplomata, jogász, műgyűjtő és nagy- birtokos. Nagy vadászatokat rendez és visz- szavonu! finom könyvek mellé. Anker- sdhmidt lovag, Berend Iván és Kárpálhy Já­nos egy személyben. A királyréti kastély­ban, a tizenegyezer holdas birtok központjá­ban, patriarkális együttélésben foTrad össze a gazda és a munkása, a boldogságnak ezen a kis szigetén az éhséget és a nyomort nem ismerik, üt nincsenek agyagviskók, csak kő- í házak s a múlt század elején épült széles, sárga épület termei és folyosói az uj földes- ur szettemét lehelik. ! De sokrétű az élet és ezernyi a színe. A ' királyréti kastély az igaz] otthon, boldog családi élet tűzhelye, ám Hofer Kunó, az előkelő diplomata, a kifinomult ízlésű világfi ' egy más életet is él, amely ott zajlik le a nemzetközi társaság legragyogóbb miliőié­ben- Míg otthon csak családjának, birtoká­nak és telke nemes bajiam a inak él, itt a nagy társaság forgatagába kerül s feléje sodródott a tengerszemü hölgy, aki végzeté- vé válik. Ki tudja most még, hogy és mint... vala­mi furcsa árnyvadászat talán, a messzeség­ből jön egy idegen asszony, aki fél Európán át, hegyek alján és tengerpart fényében álomképként űzi, kergeti maga előtt, míg egyszerre a faShionab’e sanktmoritzi. hotel szobájában eldördül néhány lövés, a férfi holtan hanyatlik le az életből és egy szép és boldog családi élet összeomlik. „Az én történetem", ez volt Hofer egyik munkájának .a elme. A történet most véget ért s a nagy regény folyik tovább. Meséjét az emberiség idegeiből szövi és sodorja, bo- 1 2 3 4 nyolilia tovább az élet, amelynek szín pádon , is meo-'5nekelt „Napos oldalán" is ilyen sö­tét árnyékban dobja tragédiáit a „Jelen ’ Század Regénye". A regény folyik tovább 1 fantaszíAuimokban és utópiákban, világgaz- « da.sági krízisek tombolásában és szerelmi I éizenvedólyek szörnyű explozlójában, ame- J KRISHNAMURTI — Négyszemközt a — Irta: KARINTHY FRIGYES 1931 január Legyünk tárgyilagosak, legalább annak elismerésében, hogy nehéz helyzet az övé. Prófétának lenni, a szó két- és négyezer­éves értelmében, a huszadik század közepe- felé és pláne Európában —• vagy teljes, százszázalékos bukás, vagy teljes, százszáza­lékos siker, harmadik eset nincs a számára, holott ez a kor éppen csakhogy e harmadik eset keretein beiül engedi meg a tengődést a felülről lefelé hanyatló, alulról fuldokló szellemi és testi élet gépezetében. Egy pró­féta nem kaphat osztályzatot, egy prófétát nem lehet feltétetekhez kötni, elismerni benne jótulajdonságokat és fogyatékosságo- got, nem mondhatom rá, hogy elég jó prófé­ta, vagy nagyon intelligens próféta, kezdő próféta, tehetséges próféta, ha igyekszik, egész kiváló próféta lehet belőle idővel, vi­heti valamire ezen a pályán. Vagy elisme­rem prófétának, és akkor le kell borulni előtte, otthagyni nőt és gyermeket, hogy kö­vessem őt, vagy nem ismerem el, akkor meg ostoba fuíóbolondnak, legjobb esetben szemtelen szélhámosnak vagyok kénytelen minősíteni. Budapesten, nagy általánosságban, utóbbi nézet felé hajlott a közvélemény szegény „Krishnajcsi“-val szemben. Rosszkor jött, mindenki el van keseredve rossz viszonyok, még rosszabb kilátások, be nem váltott ígé­retek és „megválások", beváltott fenyegeté­sek miatt, — mi a csudát akar ez itt rnekeg- ni a kiskátéból, holmi végső igazságokról, amiket „mein System" alapon kell elsajáti- taui, minden reggel tíz percig folytatott lel­ki gyakorlattal, — ki ér rá ilyesmire, ilyen nehéz időkben? Aztán meg a szanató­riumi appartement, titkársereg, komfortos felvonulás is ártott a tekintélyének, — ha próféta, mondta a jő pesti ember, menjen a pusztába zebracsordát legeltetni. El is maradt az előadás. Talán nemcsak azért, mert a fi nőm idegzetű hindu fiatalem­ber elrontotta a gyomrát. A lelkigyomorral is történhetett valami (ha lelkiszem lehetsé­ges, miért ne volna egyéb lelki szervünk is?) — a próféta, bár újságot nem olvas, megérzett valamit És e<z, ha igaz, dicséretére válik. ízlésre vall, érzékenységre és disztinkcióra — e a gyanú, hogy e képességek megvannak ben­ne, minden prőiFétaságon innen és túl, elég volt számomra, hogy kiváncsi legyek kitűnő kollégámra a világmegváltás akadémiáján, ahol mint elméletiszakos bizonyos óvatos­sággal szoktam kezelni magam is a gyakor­lat embereit. * A hindu ember idegenszerűségét legin­kább a hajzat okozza. Ez a furcsa, egydarab- ból való, éjfekete sapka valami szertartásos jelleget ad a karcsú figurának, természetes koronát visel, mint az oroszlán, vagy a bu- bosbanka. De a szeme igazán szép. Két bánatos láng a barna arc olajmécsesén — s ez a láng fel­lobban és visszahanyatlik, minden szónál, amikor beszéL És szép az egyenes orr s az ovális áll s az egész törékeny alak. Ariszto­kratikus jelenség, a legősibb értelemben: állatian szép jelenség. Biztosítom róla, hogy nagyjában ismerem „tanait" és nem fogom unalmas kérdések­kel ismétlésekre kényszeríteni. Hogy gon­dolatvilágába mégis bekapcsolódjam, udva­riasan idézem egyik ttűrhetően művészi „gon­dolatát" s úgy teszek, mintha vitatni akar­nám. A félelemről van szó, mint centrális mozgatójáról lelkűnknek — (kedvenc, régi témám). Olyan közel húzza a széket, hogy első percben kényelmetlenül hátrálok. Aztán, félperc alatt, felismerem a mozdulat ked­ves, egyszerű célját és eredetét: a kisgye­rek szokta ilyen közel húzni a zsámolyt, lá­bunkhoz, mikoT mesél akar hallani, vagy mondani. És úgy is néz a szemembe. Olyan közel­ről, olyan kíváncsian, unszolóan, tágan, szin­te ujjongó örömével, a (gyermek számára) na^y eseménynek: hogy most mi ketten be­szélni fogunk egymással, valami újat tu­dunk meg egymástól. Alig tudom elrejteni a mosolygást, olyan ismerős ez a lelkendező ujjongás. A gyer­lyek a napi gondok sötét tömegében meg­állítják egy percre az emberi, akit regén y- létmának választolt ki az étel, mint valami­kor az iró az életet- Avion. mek és — bocsánat — a fiatal kutyus szo­kott igy ,^beszélgetni" az emberrel. Bizonyisten, megható. Ez a kedves, gyermekesen boldog és naiv fiatalember, aki tizenöt éve egyebet nem csinál, mint „beszélget" és beszél, nem- csakkogy nem unta meg, nem lett modoros­sá az állandó, s még hozzá nagyjában ugyanazon témakörben s mindig, ugyan­olyan stílusban tartott eszmecseréktől, de egyre élénkebben mulattatja a dolog, egyre frissebb kedvvel csinálja, egyre kíváncsib­ban. Nem, ez nem színjáték, ezt nem lehet csi­nálni — nem volna értelme, nem is volna érdemes, észszerűtl-en és céltalan volna, ép­pen az ő „prófétai" szempontjából, ezt ko- médiázni. Ez őszinte. Ez a fiatalember kíváncsian beszélget, ez még kiváncsi rá, hogy mi jön ki a beszélge­tésből. Szinte hihetetlen. Fejletlen értelmű volna? Butácska? Leplezni akarná... vagy csakugyan nem tudja, vagy nem hiszi — amit mi felnőttek tudunk már? Hogy... hogy nem jöhet ki semmi a pusz­ta beszélgetésből? * Zavarba hoz. Igenis, zavarba hoz, s én is úgy teszek, mintha lehetségesnek tartanám, hogy mi most ketten, lóugrás szerint, megfejtjük a világrejtvényt Ahelyett, amit gondolok, ilyeneket mon­dok kínomban: — No igen... hiszen a közönséges bol­dogságban is az igazságot keressük... való­színűnek látszik, hogy ha közvetlenül ju­tunk hozzá, fölöslegessé lesz a köznapi érte­leimben vett boldogság... Ujjongva néz a szemembe, kitágult lobo- gássaJ, mintha szőröstől-bőrőstől fel akarna falni a szemével. A térdemet gyömöszöli, tü­relmetlenül, mohón rángatja egész teatét, hevesen bólogat. — Aha ... Aha ... igen,várjon csak! Oldal tfordul, összecsücsöriti ajkát, behú­zott szemöldökkel, mélyen gondolkodik, mint az elemista, aki számtani kérdést ka­pott. Aztán fellángol a mécsláng. Megvan! Megint beléimbujik. Boldognak lenni annyit tesz, mint jelen lenni — magyarázza szótagolva — csak aki jelen van életében, ismerheti meg önmagát és az életet! Ellhiülve nézek rá, 5 pedig tapsol, hátra- kaipja fejét, teli torokból kacag, szinte szik­rázik valószínűtlenül fehér fogsora. El van ragadtatva! Megfejtette! Megfejtette! Az a bizonytalan érzésem van, hogy nem fogok ellenállni tudni, ha a következő pilla­natban felkér: perdüljünk táncra, afölött való örömünkben, hogy ezt a kérdést egy- szerőmindenkorra elin téztük. * Egy bizonyos s ezt vallom és hittel, hitele­sen állítom és igazolom: ez a fiatalember jóhiszemű, semmiképpen nem szélhámos és kalandor. A mértéke lehet hamis: a mérle­ge semmiképpen seim az. Bőrét viszi vásár­ra, tulajdon képzeteiből építi fel gondola­tait, a szavakat nem dobálja, véletlenre bíz­va magát, mint a kockavető — hisz benne, hogy az összefüggés, amit találni vélt közöt­tük, igazolódik a valóságban. A szónak gyer­meki és emberi értelmiében gondolkodik. Csakkát, persze... az eredmény ... Az eredmény bizony gyengécske. V iszonylagosan. Ahhoz képest, amire szánta ezeket a gon­dolatokat. S igy számomra, akit se világsiker, se szánalmas kudarc fel nem világosit egy je­lenség felismeréséiben, ha nem a két sze­mem: mégse marad más, minthogy a helyét állapi tsam meg egy olyan rangsorban, amelyben hitványabbak és sokkal külön­bek vannak nála­A jóhiszeműség és őszinteség legnagyobb lángolása, paroxiamusa fel nem töri, fel nem olvasztja az Igazság kemény dióját, kedves Krishnajcsi fiacskám — egyéb dol­gok kellenek ahhoz. A kételkedés zároldó csodákulcsáról (Írásodból látom) magad is tudsz — de ho) vagy te még az igazi kétel­kedéstől, hol vagy a csalódásoktól, amik el­vezetnek oda, a kacskariugós utón? Nyakkendő-újdonságok, lehérnemü mér­ték után üálek & Tesárnál, Pozsony-Bra­tislava, Zemskó Banka- pa óta. Hogy magadból nem ábrándultál még ki, érthető — de a híveidből igazán ki kellett volna már ábrándulnod. Hát nem vetted észre, milyen mindegy ezeknek, a Bölcsek kövét, az éleiebtirt fe­dezted fel számukra, vagy a spanyolviasz­kot, ha ők egyszer rajongaai akarnak érted? Már pedig — spanyolviaszk ez, fiacskám, nagyrészt spanyolviaszk: tizedszeres máslá- sa, lőréje a Bornak, amely ott forrt ki egy­kor a valódi Igazságkutatók mustoskádjábaru Az a Próféta, aki kétezer évvel ezelőtt kí­nálta még ma is sokakat részegítő borát és eleven kenyerét: a régi törvény szerény kis változtatásának nevezte virág rászóló felfe­dezését. Te meg, fiacskám, a fél re to tagadott, visszaremdezgetett kis fogalomkövecs'írékről úgy beszélsz, mintha egy uj naprendszer alapjait raktad volna le. Házi dolgozatnak (feltéve, hogy otthon se­gített valaki) dicséretre méltó mindaz, amit „feljegyeztek" gondolataidból. Egy lelkes, induló uj irodalmi szemle ha­sábjain is egész jól hatna. De próféta ságnak? Világmegváltásnak? Najcsi, Najcsi! * Ja igaz, még azt akartam mondani, egyik versedben (amennyire fordításból meg tu­dom ítélni) van egy igazán finom sor- Ha prófétáim tudnám a különbséget, amennyivel ez az egy sor többet ér az egész általad felfedezett legújabb Testamentum­nál. I ruszin konszofldádé és a DycteOTfótMársasás Az eperjesi Duchncvitíh-társaság fölkért a követ­kező nyi'kiitik-oza't közléeége: Különféle lapok ha­sábjain a ká rpátor oszokról sók mindenféle cikk jelent meg, mely a nagyközönség tájékozódását meglehetősen megnehezítette. A preáovi Duchno- vitíh-társaság szükségét érzi megvilágításúi a kö­vetkezők közlésének: 1. A kárpátorosz nép a forradalomig teljesen egységes volt kulturális, nyelvi és vallási szem­pont bői. Nagyjainak kultúrál is működése (Foga­ra sy, Szabó, Fenczik, Sztevrovszílcy, Duchnovich, még Voloeim is) az átSbaláooB orosz kultúrán, iro­dalmi tevékenysége az általános orosz Irodalom alapján óik Riad ványaik, újságjaik (Ceríkovnaja gazella, Sviift, Novyj Svát, Kárpát, Lielok. még Vétóéin Nanka-ja is) mind ebben az irányban Íródnak. Csak a forradalom után alakul ki az újabb ukrán irányzat, melynek ma a tembe-rgi eredetű uíhorodi Prosviia és Voloein lapja, a Svábod® szószólói. Azelőtt a szocialista és kommunista- pártok is támogatták ezt az irányt, ma már azok se. Dacára a hatalmas segélyezésnek, az ukrán irány Podkwmnitszká Rus népének csak jelenték­telen (10—20%) részét tudta meghódítani, azt is Usizi Jód Bróm Gyógyvíz A kontinens legerősebb jód-bróm (orrásai. Kérje az ivókúra használati utasítását Csizfürdő. ti tiimh1— i■■mii ni in i i ii uBauBBfeuzik** csők azért, mert eleinte népies (národovec) iránynak vallotta magát és leplezte az ukraániz- m üst. Ma már nyál tan ukránnak vallja magát s épp azért, még kevé&blbé népszerű. Elegendő rá­mutatni arra, hogy mig a Dudhnovidh-tánsaság- nak Podkoirpatszká Rus területién 250 olvasóköre van, az ukrán Pros vitának csak 37. Ketetszloven- szkon a Prosvitának csak két olvasóköre van, a Duchnovicih-tái'saságnak pedig igen sok község­ben. A prágai egyetemi hallgatóság jó nagy több- siége szintén a hasonló irányú Vozrczsdenie körűi csoportosul. A parlamenti képviselők közül az egy Husnaít kivéve — mind a Duchnovich irány­zatot támogatja. 2. A Ducibnovioh társaság a kárpátorosz nép for­radalom előtti egysége alapián áll és hazai tra- iicAókban kívánja tovább építeni, azaz az orosz iro­dalmi grammatika alapján tovább fejleszteni a iárpátorosz nyelvet, megőrizve ezeréves kiejtését te nem szorgalmazva sem a nagyorosz, sem az ukrán kiejtést, mert csak úgy tudja szolgálná a lép művelődését. Minden más irányzat egyéni nmbiciómak teli intendő. Idegen, galíciai-ukrán rányzatok behozatalát nemi tartja sem szükségee- íek, sem pedig ésszerűnek. 3. A kárpátorosz nép ezer éven át szlovákokkal, cehekkel, németekkel, ma^várokkal é’i együtt íékésen, úgy akar továbbra is élni, és idegen- ledik minden idegen befolyástól. 4. A Duóhuovioh-lánsa&ág a csehszlovák állam leretein belül fejti tévéké- ' ét, függ?'emit ninden idegem befolyásból s ragaszkodik o kár­rá toros® nép bíztositott ku'furálils jogaihoz. 5. Vallási szompoir'lhól respektálja a kárpátnr lép egyetemes kaloliikus, keleti szertartásul egy - lázát és nem hajlandó semmi olyan tevőkul y- =égben rész tvenni, ami azzal eMení-éibc hozná. PreSov, 1931. évi január hó !ű. napján. Szmaudray Simon dr. $. k. elnök. , Kizák Jtfcscí dr. f. k. tditkán. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents