Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-03 / 2. (2519.) szám

TIVttM-MAGÍAR-mKLM* 1031 január 8, szombat Három hónappal meghosszabbítják a munkanélküliek segélyezési idejét A legfelső bíróság döntése a lakbérvédelem egyik vitás kérdésében Prága* január 2. A bírósági judikatura ed­dig következetesen azt az álláspontot képvi­selte, hogy a bérlő lakása nem esik a tör­vény védelme alá, ha a bérlő a háztulajdo­nos kérésére ugyanabban a házban más la­kásba költözködik. A legfelső bíróság most ezt az álláspontot megdöntötte.. Ha a bérlő a háztulajdonos kérésére abbéi a lakásaiból kiköltözködött, amelyben évek óta törvényes védelem alatt lakott és ugyanabban a ház­ban ugyanolyan nagyságú lakásba a régi lak­bér mellett költözködött át, úgy ezt olyan­nak kel! tekinteni, mintíha a felek között, ha hallgatólagosan is, olyértelmü egyezmény jött volna létre, mely szerint az uj lakbér­szerződés — legalább is az anyagi előnyök tekintetéiben — a bérlő számára épp olyan kedvező marad, mint az eddigi lakbérszer­ződés, vagyis a szerződés csakis a lakók vé­delméről szótő törvényben felsorolt okok alapján mondható fel, tekintet nélkül arra, vájjon a törvény az uj bérszerződésre ki­mondottan vonatkozik-e vagy sem, A legfel­ső bíróság ugyanis érthetően elutasítja azt az álláspontot, hogy a bérlő, aki a háztulaj­donos kérésére tölcséréi te ugyanabban a házban a lakását, lemondott volna az anyagi előnyre vonatkozó jogairól, amelyeket neki a törvény biztosit és ivv a háztulajdonos nem vallhatja azt az álláspontot, hogy a bér­lő ilyen lakásváltoztatás esetében a törvé­nyes védelem előnyeiről lemondott volna. Nem bí r jelen tőséggel a t örvényes előnyök további érvé nyesi lésénél az, hogy a felek erre vonatkozólag kimondottan enyezsé^et nem kö'őttek, mert evy fi ven formájú kötést hallgatólagosan is lehet kötni. Prága, január 2, A népjóléti! mínisratécium 1930 december 29-ről kék 23.200—! II.—E—1930 számú hirdetményében a pénzügyminisztérium a keres­kedelemügyi ég foki® Tvelósügyi mmisztériumok­kal egyetemiben 1931 január elsejével érvénybe lépteti a* 1930. évi 74. számú törvény Ifi. cikkelyében foglalt rendelkezéseket a következő hivatási ágaknál: textilipar, üvegipar, fémipar, bőripár, szénipar, faipar és könyvnyomda-ipar. A hirdetmény az egész köztársacág területére vonatkozik egyelőre 1931 március 31 ig, s kimondja, hogy az alkal­mazottak szakszervezete!, melyek a munka­nélküli segély állami hozzá jár u'ásának kifize­tésére fel vannak jogosítva, 1931 január 1-től azon tagjaiknak, akiknek a szakszervezeti sza­bályok értelmében munkanélküli segélyre még jogigényük nem volna, de azon a napon, amikor a segélyre vonatkozó igénylésüket érvényesí­tették, már legalább három hőnapja tagjai voltak a szakszervezetnek, avagy a munka­nélküli segélyt Időtartam tekintetében már ki- moritettek, rendkívüli munkanélküli segélyt fizethetnek ki további tizenhárom héten keresz­tül as említett törvény terjedelmében. Azon szakszervezetek, amelyek ezzel a meg- halalimazáasal élni akarnak, köteleseik a népjóléJ m misztérium által engedő’yezetil segélyezési sza­bályzatukba olyan rendelkezést is fe’venni, hogy tagjaiknak ilyen renókivüii maakanóliküM segélyt is folyósítanak. A nép jóléti mnniisztémim ezeei rendeleti tehát a munkámé'kútiek további segélyezését teszi lehetővé. HIT "" .....Hl-—"" II HIHimi|||IWBlHg««W» Mé gsem remélheti! erre az évre a madat vivendi teljet végrehajtása A Lidové Listy ismerteti azokat a nehézségeket, melyek a szlovenszkóf püspökök kinevezése elé gördülnek Prága, január 2. A külügyminisztérium évi jelentésében, mint már jelentettük, a modus vivendi vAgrehaj Iá sáriak gyors megvalósítását Ígérte. A cseh néppárti -Lidővé Listy erről a kérdésről egy jól informált személyiségtől érdekes felvilágosító nyilatkozatot közöl. A nyilatkozat már nem olyan optimista, mint a külügyminisztérium jelentése s józanul rámu­tat azokra az eddig meg nem oldott nagy dif­ferenciákra a,melyek a csehszlovák kormány Joíire halálküzdelme Páris, január 2. A ma röggel közzétett orvos! bulletin szerint Joffre marsall állapota változat­lan. A beteg az egész éjszakán önkívületi álla­potban volt Páris, január 2. Újév napján a lapok cikkeik­ben megállapítják, hogy az 1931 e« év nem kezdő­dik a legkedvezőbb auepiciinnotk mellett. Joffre, a népszerű marnei győző, aki a francia nép hőéi energiáját testesíti meg, halálosan beteg. Poincaré, a közelmúlt második nagy alakja, súlyosan beteg és egészségi állapota kedvezőtlen. A politikai hely­zetben ugyan karácsony táján fegyverszünet állott be, de január közepén, az uj szesssáó megnyitása­kor, iámét csökönyös harcok várhatók 1931 junhi- sá'bac tejár Doumengue köztársasági elnök hét éves hiva'.aloekodási ideje és az uj köztársasági el­nök megválasztásának problémája bizonyára óriási politikai, megrázkódtatásokat fog előidézni. A de- taiil -iker e&kede lemben ész lelek tő drágulás vesze­delmes mérteket ölt. a gazdasági és mezőgazdasági ■krízis napról-napra nő és a munkanélküliség réme eljutott Franciaországba. Az újév egyetlen barát­ságos jelensége a nagy nemzetközi gyarmati kiállí­tás lesz, amelyet április végén nyitnak meg Pá­rtéban. és a Vatikán közt még íennállanak és meg­oldásra várnak. A modus* vivendi első szakasza azt kíván­ja, — írja a lap, — hogy Csehszlovákia meg­egyezzen a Szentszékkel az egyházmegyék uj határaira vonatkozóan, úgy hogy egyetlen egyházmegye se lépje túl az államhatárokat. Ezzel egyidejűleg rendezni kell a csehszlová­kiai egyházmegyék dotációját is. Az egyházi bizottság már befejezte munkáját, az állami bizottság még nem készült el végső javasla­tával. Az állami bizottságnak nemcsak az egyházmegyék uj határaira vonatkozóan keli javaslatot kidolgoznia, hanem a küLföldi álla­mokkal való vagyoncserét is végre kell haj­tania. Azonkívül az újonnan' létesülő és az uj határokkal bíró egyházmegyék dotációiról is* kell gondoskodni s így tekintettel kell lennie olyan egyházi testületek követeléseire, ame­lyeknek az egyik államban van a székhelyük, de a másik állaimban van k vagyonuk. Az esztergomi és boroszlói érseki egyházmegyék­nek úgyszólván egész vagyonuk Csehszlová­kiában van, a kassai püspökségnek a Sze- pességen és részben Magyarországon, az ol- mützinak részben Poroszérszágbaji is vannak birtokai. így tehát ezen államok kormányai­val is kell tárgyalni, miáltal a helyzet külö­nösen Magyarországgal kapcsolatban erősen komplikálódik. A dotáció kérdésének súly­pontja a földreformot, elsősorban az erdőre­formot érinti. Amíg a földreformot teljesen végre nem hajtják, addig a dotáció kérdését nem lehet megoldani. Továbbá gondolnak arra is, hogy egyes szlovénekéi egyházmegyéket meg­szüntetnek, mert túl kicsinyek és éppen ezért feladatai­kat, különösen ami a papnevelést illeti, nem teljesíthetik. Ezzel szemben nincs kizárva, hogy talán uj egyházmegyéd kot létesítenek Morvaországban és Csehor­szágban s uj görögkatolikus egyházmegyét Keletszlovenszké számára. A Szentszéknek az lesz a feladata, hogy a két bizottság javaslatait összhangba hozza a po­rossz és magyar ellenkövetetésekkel. Ezek a tárgyalások azonban aligha fejeződ­hetnek be ebben az esztendőben. A modus vivendi második cikke az egyházi vagyon állami kény szer kezeié sere vonatkozó egyezméuyt tartalmazza. Ez elsősorban Szlo- vensskóra vonatkozik. Ezt a pontot úgyszól­ván már végre is hajtották, a kényszerkezeiéi alól fölszabadították az egyházi birtokokat és azok kezelésére bizottságot létesítettek, mely­nek elnöke a püspöki kar megbízóija. A har­madik cikk, amely a csehszlovák területen működő rendekre és kongregációkra vonat­kozik, ugyancsak végre van már hajtva Nagy nehézségek forognak fönn az egyházi méltóságok kinevezésének kérdésében. A püspökök kinevezése úgy történik, hogy a jelölt személyét a Szentszék előzőleg tudomá­sára hozza a csehszlovák kormánynak s ez vi­szont értesíti a Szentszéket, hogy a jelölt el­len niiicsenek-e politikai természetű kifogá­sai. Az apostoli adminisztrátorok azonban e rendelkezés alól ki vannak véve, mert a mo­dus vivendi róluk nem emlékezik meg. A Szentszék mindaddig, amíg a modus vivendií teljesen végre nem hajtják, megelégrzik apostoli adminisztrátorok kinevezésével Kormányunk azonban megtagadta ezen püspökök elismerését, — Írja a Lidové Listy. _ Ez vonatkozik főleg Hupka, Jan- tausoh, Bubnics és Csárszky püspökökre. A kormány nem hivatkozhat a modus vivendi szövegére, mert abban az adminisztrátorok kinevezéséhez semmiféle feltételeket nem kö­tött ki. Csehszlovákia hivatkozik az osztrák császárok ée a magyar királyok régi privilé­giumára, amelyek viszont a Vatikán nézete szerint ezen államok szétesésével énrón>iiket vesztették. Ezért ragaszkodik a Szentszék a maga jogaihoz ? kinevez egyházi méltóságo­kat, jóllehet a kormány azok kinevezését el nem ismeri. Ezért nem töltik be egyes egy­házi hivatalok vezető helyeit. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye fCopyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (14) — Elcsórták a pénzedet a hurik? — kér­dezi Willy résztvevőén. Tjaden a fejét rázza. — See... Se... — Vigyázz! — vezényel Willy. Tjaden összerándul. A csuklása elmúlt. — Seelig... megtaláltam Seeligetl.— ki­áltja ujjongva. — Te! — Willy félóráit. — Ha most ha­zudsz, kiváglak az ablakon! Seelig az őrmesterünk volt, elsőrangú bes­tia- Két hónappal a forradalom előtt, sajnos, áthelyezték, úgyhogy mindeddig nem tud­tunk hozzáférkőzni. Tjaden elmondja, hogy az őrmester most a König Wilbelm kocsma gazdája és remek sört mér. — Indulás! — kiáltom és tolongunk ki­felé. — De Ferdinand nélkül nem megyünk, — mondja Willy — előbb őt kerítjük elő. Schröder miatt, van egy kis eiszámolnivalója Seeliggel. 3. A lakása előtt addig fütyülünk és lármá­saink, mig végre bosszúsan az ablakhoz jön Kosole­— Micsoda marhaság — morogja — az *1bŐ estén. Nem tudjátok, hogy nős ember nagyok? — Megtaláltuk SeeHget — ordítja Willy. • Ferdinánd egyszerre megelevenedik. — Megyek! — Mondja, öt perc tr/ílva lent mn. Neki iramodunk. A Dóm-udvar emberektől hemzseg. Ki­éhezett nők tüntető menete vonul át ép a té­ren. Egy gabon&cibert vonszolnak magukkal Fordította; Szabó Lőrinc és üres piaci kosaraikkal püfölik a fejét. A színház lépcsőjén egy katona szónokol. Kré- tás karbidfóny ráng az arcán. A vékony, szaggatott hang orgonaszó hullámába fullad, amit a közeli Dómból dob ide a szél. A püs­pöki palotánál csődület támad. Egy teher­autó elgázolt egy munkást. A balláb egyet­len zúzott roncs. A sofíör káromkodik. A se­besült hallgat. A városháza előtt köíegenkint osztogatják a röpiralokat. A szél beléjük kap és örvénye magasra sodorja őket, mint egy csapat fehér galambot. A fák kopár ágai közt mindenütt ott lógnak és zörögnek a papírlapok. A Mária-templom felől néhány lövés hal­latszik. Két gyászruhás nő felsikolt. Az egyik elájul. Valamit nyöszörög Ypernről. Willy felénk fordul és széttárja a karjait: — Ab fiuk, milyen kolosszális csönd és nyugalom ez Flandriához képest, mi? Bekanyarodik a Hakenstrasséba. Rohanás közben fellök egy embert. — Víziló! — ordty utána a földről az idegen. Willy visszamegy és fenyegetően az em­ber elé álL — Pardon, mondott valamit? — kérdezi és sapkájához nyúl. A másik feltápászkedik és felnéz rá.. — Nem, semmit, — mondja zordan.-- Szerencséje, — hangzik a válasz — ahoz tudniillik, hogy engem lehordhasson, önnek nincsen megfelelő testalkata. Átmegyünk egy kis kerten és megállunk a „König Wilhelm*4 kocsma előtt. A eimét már. átfestették. Mostani neve: „Deutscber Hof“. Willy a kilincsre teszi a kezét. Egy pillanat! — Kosole visszahúzza Willy patáját, « X«k ■=» mondja nyomatéko­san — ha ütni kell, akkor én ütök! Kezet rál — Rendben! — jelenti ki Willy és feirántja az ajtót. Lárma, füst és fény zuhan ránk. Poha­rak csörögnek. Valami zeneautomata a Vig özvegy indulóját mennydörgő A söntésasztal csapjai ragyognak. Nevetés-özön örvénylik a bádogmedence körül, ahol két lány mossa a habot a poharakról. Köröttük egy rakás fiatalember. Viccek robbannak. A viz kilocs- csan. Ronggyá szakadozva tükröződnek benne az arcok. Egy tüzér egy runda snapszot ren­del és belemarkol a lány ülepébe. — Ez még békeáru, te Lina! — bőgi lel­kesen. Áttörünk a tömegen. — Ott van ni — mondja Willy. Magasragyürt ingujjban és* nyitott ingben, izzadva csapolja a sört a pult mögött a vö- rösnyaku kocsmáros. Kövér keze alatt bar­nán és aranysárguan folynak a sugarak a po­harakba. Most feltekint. Széles mosoly csú­szik a képére. — Aggyisten! Szintén itt? Világos tetszik vagy barna? — Világos, őrmester uH — felel Tjaden kihívóan. A kocsmáros szeme megszámlál bennün­ket. — Hét — mondja Willy. — Hét — ismétli Seelig és Ferdinandra néz. — Hal meg Kosole, tény. és való. Ferdinand a pulthoz tolakszik, öklével az asztal párkányára dől. — Mondd csak, Seelig, van nálad rum is? A kocsmáros tesz-vesz a nikkel-rudak mö­gött. — Rum? Persze hogy van. — Kosole ránéz, alulról. — Azt szereted nyakalni, ugy-e? Seelig megtölt egy sor konyakos poharat. — Persze, hogy szeretem. — Tudod még, mikor ittál iljret utoljára? Á * » » j — De én tudom! — bömböli Kosole és úgy áll ott, mint bika a sövény előtt. — Emlék* szel a Schröder névre? — Schröder nagyon sok van — mondja a kocsmáros odavetve. Ez több, mint amennyit Kosole elbir. Már- már uekiugrik Seelignek. Willy megfogja és lenyomja egy székre. — Előbb iszunk! Hét világos! — «zól t pult mögé. Kosole hallgat. Letelepszünk egy asztal­hoz. A gazda maga teszi elénk a félliteres po­harakat. — Proszt — mondja. — Proszt — felel Tjaden és iszunk. Aztán hátradől: — Na, mit mondtam? Ferdinand a kocsmárost nézi, aki vissza­megy a helyére. — Te, ha csak rá gondolok, •— csikorog a fogai közt a szó — hogy hogyan büzlött ez a disznó a rumtól, amikor Schrödert temet­tük!... — Csak meg nem puhulni — mondja Tja­den. Akkoriban egy szétlőtt árok részben fe­küdtünk a front mögött és egész éjszaka egy tömegsíron kellett dolgoznunk. Nem áshat­tuk tulmélyre, mert a ialajviz hamar feltört. Végül már sűrű iszapban dolgoztunk. Beíhke, Wessling és Kosole az oldalfala- kát döngölték keményre és szilárdra, a töb­biek az előtérben heverő hullákat szedték össze és hosszú sorban egymás mellé fektet­ték őket, amíg a sir készült. Albert Trosske. az altisztünk, elszedte tőlük a dögcédulát és a zsoldkönyvüket, már amennyiben még' meg­volt. Néhány halottnak fekete, rothadt volt az arca, mert a testi bomlás az esős hónapok­ban hamar bekövetkezik. Viszont égjük sem volt olyan büdös, mint a nyári hullák. Néme­lyik levedzetí és megdagadt a víztől, mintha szivacs volna. Az egyik, mikor megtaláltuk. ezéUárt jMupral feküdt 4 Jöldöru 2

Next

/
Thumbnails
Contents