Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-03 / 2. (2519.) szám
TIVttM-MAGÍAR-mKLM* 1031 január 8, szombat Három hónappal meghosszabbítják a munkanélküliek segélyezési idejét A legfelső bíróság döntése a lakbérvédelem egyik vitás kérdésében Prága* január 2. A bírósági judikatura eddig következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy a bérlő lakása nem esik a törvény védelme alá, ha a bérlő a háztulajdonos kérésére ugyanabban a házban más lakásba költözködik. A legfelső bíróság most ezt az álláspontot megdöntötte.. Ha a bérlő a háztulajdonos kérésére abbéi a lakásaiból kiköltözködött, amelyben évek óta törvényes védelem alatt lakott és ugyanabban a házban ugyanolyan nagyságú lakásba a régi lakbér mellett költözködött át, úgy ezt olyannak kel! tekinteni, mintíha a felek között, ha hallgatólagosan is, olyértelmü egyezmény jött volna létre, mely szerint az uj lakbérszerződés — legalább is az anyagi előnyök tekintetéiben — a bérlő számára épp olyan kedvező marad, mint az eddigi lakbérszerződés, vagyis a szerződés csakis a lakók védelméről szótő törvényben felsorolt okok alapján mondható fel, tekintet nélkül arra, vájjon a törvény az uj bérszerződésre kimondottan vonatkozik-e vagy sem, A legfelső bíróság ugyanis érthetően elutasítja azt az álláspontot, hogy a bérlő, aki a háztulajdonos kérésére tölcséréi te ugyanabban a házban a lakását, lemondott volna az anyagi előnyre vonatkozó jogairól, amelyeket neki a törvény biztosit és ivv a háztulajdonos nem vallhatja azt az álláspontot, hogy a bérlő ilyen lakásváltoztatás esetében a törvényes védelem előnyeiről lemondott volna. Nem bí r jelen tőséggel a t örvényes előnyök további érvé nyesi lésénél az, hogy a felek erre vonatkozólag kimondottan enyezsé^et nem kö'őttek, mert evy fi ven formájú kötést hallgatólagosan is lehet kötni. Prága, január 2, A népjóléti! mínisratécium 1930 december 29-ről kék 23.200—! II.—E—1930 számú hirdetményében a pénzügyminisztérium a kereskedelemügyi ég foki® Tvelósügyi mmisztériumokkal egyetemiben 1931 január elsejével érvénybe lépteti a* 1930. évi 74. számú törvény Ifi. cikkelyében foglalt rendelkezéseket a következő hivatási ágaknál: textilipar, üvegipar, fémipar, bőripár, szénipar, faipar és könyvnyomda-ipar. A hirdetmény az egész köztársacág területére vonatkozik egyelőre 1931 március 31 ig, s kimondja, hogy az alkalmazottak szakszervezete!, melyek a munkanélküli segély állami hozzá jár u'ásának kifizetésére fel vannak jogosítva, 1931 január 1-től azon tagjaiknak, akiknek a szakszervezeti szabályok értelmében munkanélküli segélyre még jogigényük nem volna, de azon a napon, amikor a segélyre vonatkozó igénylésüket érvényesítették, már legalább három hőnapja tagjai voltak a szakszervezetnek, avagy a munkanélküli segélyt Időtartam tekintetében már ki- moritettek, rendkívüli munkanélküli segélyt fizethetnek ki további tizenhárom héten keresztül as említett törvény terjedelmében. Azon szakszervezetek, amelyek ezzel a meg- halalimazáasal élni akarnak, köteleseik a népjóléJ m misztérium által engedő’yezetil segélyezési szabályzatukba olyan rendelkezést is fe’venni, hogy tagjaiknak ilyen renókivüii maakanóliküM segélyt is folyósítanak. A nép jóléti mnniisztémim ezeei rendeleti tehát a munkámé'kútiek további segélyezését teszi lehetővé. HIT "" .....Hl-—"" II HIHimi|||IWBlHg««W» Mé gsem remélheti! erre az évre a madat vivendi teljet végrehajtása A Lidové Listy ismerteti azokat a nehézségeket, melyek a szlovenszkóf püspökök kinevezése elé gördülnek Prága, január 2. A külügyminisztérium évi jelentésében, mint már jelentettük, a modus vivendi vAgrehaj Iá sáriak gyors megvalósítását Ígérte. A cseh néppárti -Lidővé Listy erről a kérdésről egy jól informált személyiségtől érdekes felvilágosító nyilatkozatot közöl. A nyilatkozat már nem olyan optimista, mint a külügyminisztérium jelentése s józanul rámutat azokra az eddig meg nem oldott nagy differenciákra a,melyek a csehszlovák kormány Joíire halálküzdelme Páris, január 2. A ma röggel közzétett orvos! bulletin szerint Joffre marsall állapota változatlan. A beteg az egész éjszakán önkívületi állapotban volt Páris, január 2. Újév napján a lapok cikkeikben megállapítják, hogy az 1931 e« év nem kezdődik a legkedvezőbb auepiciinnotk mellett. Joffre, a népszerű marnei győző, aki a francia nép hőéi energiáját testesíti meg, halálosan beteg. Poincaré, a közelmúlt második nagy alakja, súlyosan beteg és egészségi állapota kedvezőtlen. A politikai helyzetben ugyan karácsony táján fegyverszünet állott be, de január közepén, az uj szesssáó megnyitásakor, iámét csökönyös harcok várhatók 1931 junhi- sá'bac tejár Doumengue köztársasági elnök hét éves hiva'.aloekodási ideje és az uj köztársasági elnök megválasztásának problémája bizonyára óriási politikai, megrázkódtatásokat fog előidézni. A de- taiil -iker e&kede lemben ész lelek tő drágulás veszedelmes mérteket ölt. a gazdasági és mezőgazdasági ■krízis napról-napra nő és a munkanélküliség réme eljutott Franciaországba. Az újév egyetlen barátságos jelensége a nagy nemzetközi gyarmati kiállítás lesz, amelyet április végén nyitnak meg Pártéban. és a Vatikán közt még íennállanak és megoldásra várnak. A modus* vivendi első szakasza azt kívánja, — írja a lap, — hogy Csehszlovákia megegyezzen a Szentszékkel az egyházmegyék uj határaira vonatkozóan, úgy hogy egyetlen egyházmegye se lépje túl az államhatárokat. Ezzel egyidejűleg rendezni kell a csehszlovákiai egyházmegyék dotációját is. Az egyházi bizottság már befejezte munkáját, az állami bizottság még nem készült el végső javaslatával. Az állami bizottságnak nemcsak az egyházmegyék uj határaira vonatkozóan keli javaslatot kidolgoznia, hanem a küLföldi államokkal való vagyoncserét is végre kell hajtania. Azonkívül az újonnan' létesülő és az uj határokkal bíró egyházmegyék dotációiról is* kell gondoskodni s így tekintettel kell lennie olyan egyházi testületek követeléseire, amelyeknek az egyik államban van a székhelyük, de a másik állaimban van k vagyonuk. Az esztergomi és boroszlói érseki egyházmegyéknek úgyszólván egész vagyonuk Csehszlovákiában van, a kassai püspökségnek a Sze- pességen és részben Magyarországon, az ol- mützinak részben Poroszérszágbaji is vannak birtokai. így tehát ezen államok kormányaival is kell tárgyalni, miáltal a helyzet különösen Magyarországgal kapcsolatban erősen komplikálódik. A dotáció kérdésének súlypontja a földreformot, elsősorban az erdőreformot érinti. Amíg a földreformot teljesen végre nem hajtják, addig a dotáció kérdését nem lehet megoldani. Továbbá gondolnak arra is, hogy egyes szlovénekéi egyházmegyéket megszüntetnek, mert túl kicsinyek és éppen ezért feladataikat, különösen ami a papnevelést illeti, nem teljesíthetik. Ezzel szemben nincs kizárva, hogy talán uj egyházmegyéd kot létesítenek Morvaországban és Csehországban s uj görögkatolikus egyházmegyét Keletszlovenszké számára. A Szentszéknek az lesz a feladata, hogy a két bizottság javaslatait összhangba hozza a porossz és magyar ellenkövetetésekkel. Ezek a tárgyalások azonban aligha fejeződhetnek be ebben az esztendőben. A modus vivendi második cikke az egyházi vagyon állami kény szer kezeié sere vonatkozó egyezméuyt tartalmazza. Ez elsősorban Szlo- vensskóra vonatkozik. Ezt a pontot úgyszólván már végre is hajtották, a kényszerkezeiéi alól fölszabadították az egyházi birtokokat és azok kezelésére bizottságot létesítettek, melynek elnöke a püspöki kar megbízóija. A harmadik cikk, amely a csehszlovák területen működő rendekre és kongregációkra vonatkozik, ugyancsak végre van már hajtva Nagy nehézségek forognak fönn az egyházi méltóságok kinevezésének kérdésében. A püspökök kinevezése úgy történik, hogy a jelölt személyét a Szentszék előzőleg tudomására hozza a csehszlovák kormánynak s ez viszont értesíti a Szentszéket, hogy a jelölt ellen niiicsenek-e politikai természetű kifogásai. Az apostoli adminisztrátorok azonban e rendelkezés alól ki vannak véve, mert a modus vivendi róluk nem emlékezik meg. A Szentszék mindaddig, amíg a modus vivendií teljesen végre nem hajtják, megelégrzik apostoli adminisztrátorok kinevezésével Kormányunk azonban megtagadta ezen püspökök elismerését, — Írja a Lidové Listy. _ Ez vonatkozik főleg Hupka, Jan- tausoh, Bubnics és Csárszky püspökökre. A kormány nem hivatkozhat a modus vivendi szövegére, mert abban az adminisztrátorok kinevezéséhez semmiféle feltételeket nem kötött ki. Csehszlovákia hivatkozik az osztrák császárok ée a magyar királyok régi privilégiumára, amelyek viszont a Vatikán nézete szerint ezen államok szétesésével énrón>iiket vesztették. Ezért ragaszkodik a Szentszék a maga jogaihoz ? kinevez egyházi méltóságokat, jóllehet a kormány azok kinevezését el nem ismeri. Ezért nem töltik be egyes egyházi hivatalok vezető helyeit. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye fCopyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (14) — Elcsórták a pénzedet a hurik? — kérdezi Willy résztvevőén. Tjaden a fejét rázza. — See... Se... — Vigyázz! — vezényel Willy. Tjaden összerándul. A csuklása elmúlt. — Seelig... megtaláltam Seeligetl.— kiáltja ujjongva. — Te! — Willy félóráit. — Ha most hazudsz, kiváglak az ablakon! Seelig az őrmesterünk volt, elsőrangú bestia- Két hónappal a forradalom előtt, sajnos, áthelyezték, úgyhogy mindeddig nem tudtunk hozzáférkőzni. Tjaden elmondja, hogy az őrmester most a König Wilbelm kocsma gazdája és remek sört mér. — Indulás! — kiáltom és tolongunk kifelé. — De Ferdinand nélkül nem megyünk, — mondja Willy — előbb őt kerítjük elő. Schröder miatt, van egy kis eiszámolnivalója Seeliggel. 3. A lakása előtt addig fütyülünk és lármásaink, mig végre bosszúsan az ablakhoz jön Kosole— Micsoda marhaság — morogja — az *1bŐ estén. Nem tudjátok, hogy nős ember nagyok? — Megtaláltuk SeeHget — ordítja Willy. • Ferdinánd egyszerre megelevenedik. — Megyek! — Mondja, öt perc tr/ílva lent mn. Neki iramodunk. A Dóm-udvar emberektől hemzseg. Kiéhezett nők tüntető menete vonul át ép a téren. Egy gabon&cibert vonszolnak magukkal Fordította; Szabó Lőrinc és üres piaci kosaraikkal püfölik a fejét. A színház lépcsőjén egy katona szónokol. Kré- tás karbidfóny ráng az arcán. A vékony, szaggatott hang orgonaszó hullámába fullad, amit a közeli Dómból dob ide a szél. A püspöki palotánál csődület támad. Egy teherautó elgázolt egy munkást. A balláb egyetlen zúzott roncs. A sofíör káromkodik. A sebesült hallgat. A városháza előtt köíegenkint osztogatják a röpiralokat. A szél beléjük kap és örvénye magasra sodorja őket, mint egy csapat fehér galambot. A fák kopár ágai közt mindenütt ott lógnak és zörögnek a papírlapok. A Mária-templom felől néhány lövés hallatszik. Két gyászruhás nő felsikolt. Az egyik elájul. Valamit nyöszörög Ypernről. Willy felénk fordul és széttárja a karjait: — Ab fiuk, milyen kolosszális csönd és nyugalom ez Flandriához képest, mi? Bekanyarodik a Hakenstrasséba. Rohanás közben fellök egy embert. — Víziló! — ordty utána a földről az idegen. Willy visszamegy és fenyegetően az ember elé álL — Pardon, mondott valamit? — kérdezi és sapkájához nyúl. A másik feltápászkedik és felnéz rá.. — Nem, semmit, — mondja zordan.-- Szerencséje, — hangzik a válasz — ahoz tudniillik, hogy engem lehordhasson, önnek nincsen megfelelő testalkata. Átmegyünk egy kis kerten és megállunk a „König Wilhelm*4 kocsma előtt. A eimét már. átfestették. Mostani neve: „Deutscber Hof“. Willy a kilincsre teszi a kezét. Egy pillanat! — Kosole visszahúzza Willy patáját, « X«k ■=» mondja nyomatékosan — ha ütni kell, akkor én ütök! Kezet rál — Rendben! — jelenti ki Willy és feirántja az ajtót. Lárma, füst és fény zuhan ránk. Poharak csörögnek. Valami zeneautomata a Vig özvegy indulóját mennydörgő A söntésasztal csapjai ragyognak. Nevetés-özön örvénylik a bádogmedence körül, ahol két lány mossa a habot a poharakról. Köröttük egy rakás fiatalember. Viccek robbannak. A viz kilocs- csan. Ronggyá szakadozva tükröződnek benne az arcok. Egy tüzér egy runda snapszot rendel és belemarkol a lány ülepébe. — Ez még békeáru, te Lina! — bőgi lelkesen. Áttörünk a tömegen. — Ott van ni — mondja Willy. Magasragyürt ingujjban és* nyitott ingben, izzadva csapolja a sört a pult mögött a vö- rösnyaku kocsmáros. Kövér keze alatt barnán és aranysárguan folynak a sugarak a poharakba. Most feltekint. Széles mosoly csúszik a képére. — Aggyisten! Szintén itt? Világos tetszik vagy barna? — Világos, őrmester uH — felel Tjaden kihívóan. A kocsmáros szeme megszámlál bennünket. — Hét — mondja Willy. — Hét — ismétli Seelig és Ferdinandra néz. — Hal meg Kosole, tény. és való. Ferdinand a pulthoz tolakszik, öklével az asztal párkányára dől. — Mondd csak, Seelig, van nálad rum is? A kocsmáros tesz-vesz a nikkel-rudak mögött. — Rum? Persze hogy van. — Kosole ránéz, alulról. — Azt szereted nyakalni, ugy-e? Seelig megtölt egy sor konyakos poharat. — Persze, hogy szeretem. — Tudod még, mikor ittál iljret utoljára? Á * » » j — De én tudom! — bömböli Kosole és úgy áll ott, mint bika a sövény előtt. — Emlék* szel a Schröder névre? — Schröder nagyon sok van — mondja a kocsmáros odavetve. Ez több, mint amennyit Kosole elbir. Már- már uekiugrik Seelignek. Willy megfogja és lenyomja egy székre. — Előbb iszunk! Hét világos! — «zól t pult mögé. Kosole hallgat. Letelepszünk egy asztalhoz. A gazda maga teszi elénk a félliteres poharakat. — Proszt — mondja. — Proszt — felel Tjaden és iszunk. Aztán hátradől: — Na, mit mondtam? Ferdinand a kocsmárost nézi, aki visszamegy a helyére. — Te, ha csak rá gondolok, •— csikorog a fogai közt a szó — hogy hogyan büzlött ez a disznó a rumtól, amikor Schrödert temettük!... — Csak meg nem puhulni — mondja Tjaden. Akkoriban egy szétlőtt árok részben feküdtünk a front mögött és egész éjszaka egy tömegsíron kellett dolgoznunk. Nem áshattuk tulmélyre, mert a ialajviz hamar feltört. Végül már sűrű iszapban dolgoztunk. Beíhke, Wessling és Kosole az oldalfala- kát döngölték keményre és szilárdra, a többiek az előtérben heverő hullákat szedték össze és hosszú sorban egymás mellé fektették őket, amíg a sir készült. Albert Trosske. az altisztünk, elszedte tőlük a dögcédulát és a zsoldkönyvüket, már amennyiben még' megvolt. Néhány halottnak fekete, rothadt volt az arca, mert a testi bomlás az esős hónapokban hamar bekövetkezik. Viszont égjük sem volt olyan büdös, mint a nyári hullák. Némelyik levedzetí és megdagadt a víztől, mintha szivacs volna. Az egyik, mikor megtaláltuk. ezéUárt jMupral feküdt 4 Jöldöru 2
