Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-14 / 10. (2527.) szám

1931 január 14, szerda. mám,attasét :maK!m^t»^aaamrm nwmmii ^m^i-A^ag^ar-hirlap «^awn^B?Rife»aBBgW3aP5BiaraD^^^.ajB^jíMi-,TOwa g.aaararatgBcg:. uww.' 'vias8Esm)Bmax!nic&z!T. S U| limisf s botrány Fraitdaor$zágbait I Mini nafta társaság ügye — 690 malii© frankksi kirosotHak a batevili Paris, január 13. Az Ousíric-botrány után, amely — mint ismeretes — Perei volt igazságügyminiszter és Besnard volt római francia nagykövet vád alá helyezé­sével végződött, a parlamenti vizsgáló- bizottságnak azonnal uj munkája akadt, amennyiben a bakui naitaszindikátus piszkos ügyével kellett foglalkoznia. A vállalatot 1917-ben a lan ii Gálák Páris székhellyel. A szovjelforradalom diadaíia után a vállalkozók természetesen elvesz­tették oroszországi vagyonukat. Ilyen kö­rülmények között a vállalat nem adhatott Rimaszombat, január 13. A Prágai Magyar Hírlap nov-stmber 28-iki számában közölt in-érjünk nemcsak a szlo­vák-kálvinista kérdéssel foglalkozó politiku­sok köréh-;n keltett nagy feltűnést, hanem felhívta a külföld figyelmét is a szlovénsz- kói református egyház nagy problémájára és ami különös hangsúllyal bir ebben az ügyben, Péter Mihály püspök nyilatkozatát egész sereg külföldi sajtóorgánum ismertet­te, rámutatva a magyar református egyház­nak a szl-ovákajku egyházközségekkel szem­ben mindenkor tanúsított korrekt magatar­tásira. Péter Mihály püspök az említett cikkben részletesen nyilatkozott a szlovák egyház­megye lé lesi lésének különös történetéről, a lenmes szebbmenő t á rgyi-1 ago s sággal vi lági - tót1 rá az uj egyházi törvénykönyv megszö­vegezésének körülményeire és nyilatkozatá­ban sajnálattal szögezte le, hogy a politika csápjait már a református egyház életébe is behvrlálk a mindenben politikumot kereső fényezők. Az egvházfejedelem nyilatkozatának meg­jelenése óta több mint egy hónap telt el, azonban ezen idő alatt senki nem kísérelte meg, hogy állításaival vitába szálljon, mert minden állítása maga a megcáfolhatatlan ténymegállapítás volt. Annál nagyobb feltűnést és megütközést kelteit, hogy egy hónap elmúltával a Kassai Újság január 3-iki számában egy szlovák lelkész állt ki a síkra és olyan hangnemben tartott választ eresztett meg a püspök nyi­latkozatára, armi még a szlovenszkóí sajló- viszonvok mellett is szokatlanul fülsértő és tradic iáellenes. A nemcsak hangneménél, hanem tartal­mánál fogva is megütközésre méltán szá­molt ártó újságcikk megjelenése uián felke­restük hivatalában Péter Mihály püspököt és véleményét kérve az után érdeklődtünk, hogy tulajdonképpen ki az a magát To-másó­vá Istvánnak nevező szlovák kálvinista lel­kész. aki ily feltűnő vehemenciával száll po­lémiáiba s érvek helyett a hangerősség szem­beszökően szokatlan fokozásával igyekszik olcsó hírlapi sikerhez jutni. Kérdésünkre a püspök a következő vá­laszt adta: — Nem Tomasova István ő, hanem Toma- sula János, az én egyházkerületemben az egyik szlovák gyülekezetnek, a bánódnak a lelkésze. Amerikában végezte az iskoláit és onnan jött ide az államfordulal után. Annak az irányzatnak egyik exponense ő, amelyik a magyar és a szlovák egyházak közötti év­százados, békés és áldásos együttműködést mindenáron zavarni akarja és akiket azután meg is szoktak jutalmazni. Tomasula ezt a szerepét idáig, az ő szem pontijukból, jól be­töltötte. M:óta a felsőzempléni egyház­megyében van, felettes hatóságaival és az egyházi törvénnyel állandóan hadilábon áll. Szabotálja az egyházi bírósági határozatokat és ítéleteiket és az esperese intézkedéseit; érért egy Ízben fegyelmi lég már meg is volt büntetve. De neki a püspök is semmi, csak hogy megbízását mennél jobban betölthesse s megbízói tói még több kedvezményt nyer­jen. A mutt év folyamán egy beadvánnyal for­dult hozzám, hogy rögtön állitsam fel a •zlovák egyházmegyét, mert igy, mert úgy. ki szabályos mérleget és üzleti jelentést, s az első felügyelő bizottság mindmáig hiva­talban maradt, mert sohasem bocsátották el szabályosan. Mindazonáltal a vállalat értette a módját, hogy 1924-ig tőkéjét há­rom millió frankra emelje. A következő években újabb részvénykibocsátásról és tőkeemelésről volt szó s a bakui nafta- társaságot, amely csak fiktív részvénytár­saság vo’t, bevezették a párisi tőzsdén is és részvényeit jegyezték. Mautel szocialista képviselő járta ki a társaságnak, hogy a részvényeket a tözs­Papi ember lévén Tomasula és egyházunk fegyelmezése alatt ál Iván, débb igyekeztem vele megértetni, hogy én a törvényi respek­táló és eskü alatt szolgáló ember vagyok, kérésének tehát nemi tehetek eleget, hiszen a szlovák egyházmegyéről szóló törvénycikk abban az uj egyházi- \törvénykönyvben van ! befoglalva, amely még nincsen megerősítve. Várjunk tehát a megerősítéséig, sőt ha olyan nagy és befolyásos szlovák ember, in­kább járjon közbe, hogy a törvénykönyvün­ket megerősítsék. Természetesen az Egyete­mes Koravént is igazat adóit nekem. Be To­masula János nem azért kötötte fel e kar­dot, hogy a jó szét és az igazságot megértse, hanem „csak azért is“. És mivel abszurd kérésének nem tettem eleget, tovább hada­kozott. Szlovák lapot indított és legelső dol­ga volt engem az előbbi intézkedésemért megtámadni. Világos, hogy eljárását az egy­házi hatóság nem tűrhette és most már má­sodízben került fegyelmi eljárás alá. Hogy büntetését el fogja venni, az kétségtelen, de az is bizonyos, hogy a büntetés után igy fog felkiáltani: ^Mártír vagyok, a szlovák kálvinista ügy mártírja, íme itt vannak a sebeim. De mi meg azt kérdezzük, fennállhat-e egy egyház, amely eltűri a fegyelmet len séget, a zabolátlanságot, a tiszteletlenséget a felsőbb hatóságokkal szemben. Mi nem mérhetünk kétféle mértékkel és ha magyar papjainkat esetleges kihágásukért felelősségre szoktuk vonni, szemet hunyhatunk-e egy szlovák pap izgágaságával szemben, ha százszázalé­kos szlovák is, ha kegyelt is, ha már olyan érdemeket szerzett is, hogy esetleg mara­dék-birtokkal kellett jutalmazni? — Mit szól Püspök ur Tomasula történeti fejtegetésedhez? kérdeztük ezután az egy­házfejedelem tol ? — Mit szólanák? Nem ő irta azokat. To­masula egy magyar mondatot sem tud leír­ni, a magyarországi református egyház tör­ténetéről pedig halvány sejtelme sincs, ami­ért annak idején erős hangok emelkedtek is fel aziránt, hogy különbözeti vizsgát tegyen. Csak a hang az övé, de a kéz az Ézsau keze. Különben a való igazság ennyi: A magyar református egyházzal szemben az államfor­dulat óta mindig azt hangoztatták, hogy a szlovákokat elnyomta. Mi ez állítássá] szem­ben való tényeket állilottunk oda, rámutat­tunk arra, hogy a szlovák kálvinisták épp- ugy beszélik a nyelvüket ma is, mint a re­formáció előtt, még többet is tettünk, köny­veket mutattunk fel. Egy 1752-ben Debrecenben nyomtatott szlovák Énekes könyvet, egy 1812-ben és 1862-ben, Sárospatakon, a tiszáninneni egyházkerület által kiadott Énekcsköny- vet, katekizmusokat. Ezeket a könyveket annak idején Ruiman zsupánnak és Dididneonnak is megmutat­tam, mikor ezt a kérdést Kassán, a volt vár- megyeházán, tárgyalták. És ugyanott, mikor egy szlovák egyház küldöttségét az­ért rendelték he, hogy elmondják, hogy ők szlovák létökre a múltban soha, sőt ma sem részesülnek szlovák istentiszteletben: szlovákul megkérdeztem, begy mernek ilyen vakmerőséget mondani, mikor min­dig é« ma is szlovák istentiszteletben ré­tién bevezessék és Caillaux volt a pénz­ügyminiszter akkor, amikor ennek a kí­vánságnak a kormány eleget tett. Mandcl képviselő a parlamenti vizsgálóbizottság előtt kijelentette, hogy Mautel képviselőt egy Ízben már felelősségre vonták a par­lamenti vizsgáló bizottság előtt a naftatár­saságban váló szerepléséért. A társaság részvényei ma abszolút értéktelenek s igy a vállalkozók 600 millió frankkal ká­rosították meg a francia takarékos kispol­gárokat. 1 , szesülnek; mire megnémultak de maga a bizottság is, mert erre nem számito-tíak. ők nélkülünk akarták a küldöttséget kihall­gatni, mi azonban, mint az egyház képvise­lői, erről értesülvén, bátrak voltunk az ülésre felmenni. — Ami engem illet, e rendbontók jól tud­ják, ká vagyok én és milyen a múltam, de a pszichéjükhöz hozzátartozik zavart kelteni. Jól tudják, hogy én 28 évig voltam lelki­pásztor egy vegyes nyelvű gyülekezetben, ahol az évszázados rendszer szerint: magya­rul és szlovákul prédikáltam. Azt Is meg­tudhatják, ha kiváncsiak rá, hogy több mint 30 éve én voltam az, akii egyházunk akkori hivatalos lapjában: a Sárospataki Lapok­ban egy szlovák nyelvű innád ságoskönyv ki­adását sürgettem, mert a régi már elfogyott, aminek eredménye is lett: a Szakai István Newyork, január 13. A Missouri állambeli Mnryvil'e városkában tegnap hátborzongató körülmények között hajtottak végre lincsité- letet egy gyilkossággal vádolt négeren. A cépilélet áldozata, Raymorad Guna néger egy­szer már bíróság előtt állott egy fehér asz- szony ellen elkövetett erőszakos merényié­iért, bűnösnek mondták ki é= hosszabb bün­tetést töltött a börtönben. Nemrég bocsátot­ták szabadlábra, de az elmúlt nap ismét letartóztatták egy újabb bűncselekmény gyanúja alatt A nyo­mozóhatóságok őt vádolták a 19 éves Col- ter Vilma tanítónő meggyilkolásával. A sherif maga elé vezettette a gyilkossággal gyanúsított négert, aki közönyös bányavctiséggel vallotta be, hogy Ő gyilkolta meg a tanítónőt. A néger bűnének hire futótűzként terjedt el a városban s a lakosság, különösen az asz- szonyok körében óriáisi felzúdulást keltett. De nemsokára , ötezer főnyi, főleg asszonyokból álló tömeg verődött össze, a sherif háza elé vonultak s a rend őrei hiábavaló crőfcsziíésckeí tet­tek a tömeg dühének megfékezésére. A végsőkig felizgatott tömeg megrohanta a sherif házát, foglyul ejtette és magával hurcolta a négert az iskolaépülethez, mely­ben a gyilkosság történt. A lincselő tömeg vezetői ördögi tervet eszel tek ki a gyilkos néger megfenyitésére. A tömeg a feketebörü halálát követelte s a vórbiróság elhatározta, hogy ősi szokáshoz hiven máglyán égetik el a négert, aki fe­hér embertársa ellen gyilkosságot köve­tett el. A terv kivitele azonban szokatlan, mondhat­ni hajmeresztő módon történi meg. A négert felhurcolták az iskolaépület tető­zetére s a kéményhez kötözték, közvetlenül ama hely fölé. ahol a gyilkosság végbe­ment. A lincselő tömeg azután kordont vont a ház elé. majd az iskola tetőzetét lángbaboritotíák. fci iszonytató a utódaié I tteumát, kasa vényt, idegességet | legkénye mes< bl>en és szakszerűén ( g y ó_g y t .ti Pozsonyi gőzfürdő !bf«2egviz-! rtyó«-y:?».*éze'e, í'WVtssVn™ utca ( UB®B^U8Eí^r.^ia!SIS15S3BS!ga!KVW»Jlt3BBi5EE5:. r2i3V»ZraEEfflKaHH!M fordításában megjeleni imádőágoskűnyv. Azt is tudhatnák, hogy az 1923-ban tartott egy- házkerületi közgyűlésen én tettem indít­ványt a már elfogyott szlovák Énekeskönyv és katekizmusok kiadása ügyében, amely in­dítvány om»n a k is eredménye lett: a szlovák Énekesikönyv és katekizmusoknak az egy­házkerület általi kiadása. Végül, mikor ezt az Énekeskönyvet az iskolából kitiltották, én voltam az, a/k.i megengedtem, hogy Ame­rikából hozzanak be református szlovák zsoltárokat, amint ezt a legközelebbi egy­házkerületi közgyűlésén be is jelentettem. — Ami végül a szlovák egyházmegyét illeti, akármennyire alkotmányos felfogá­sunkkal ellenkező módon jött is az léire, számtalanszor kijelentettem és most is kije­lentem, hogy én alkotmányos lelkű ember vagyok és a bevégzett lények előtt meg szoktam hajolni. Ha vannak aggodalmam, azok onnan származnak — s ez volt az in­terjúmnak is a célja — hogy éppen az a rendszer, amelyről az eléhb beszéltem, azt akarja elérni, hegy a szlo­vák egyházmegye határai mindjobban ki­terjeszkedjenek és hogy mennél több magyar gyülekezetei kebelezzenek bele s aggodalmaim máris kezdenek igazolódni, mert mindenfelől hal­lom, hogy a népszámlálás alkalmával temérdek sziz- magyar hívemet Írtak be szlováknak. — Nos hát, kérem, mi a különbség köz­tem és ennek a rendszernek a hívei közt? Ez: Én egyenlő mértékkel mérek szlováknak: és magyarnak, ők azonban nem igv tesz­nek, mert a mi számunkra más mértékük van. Ezért vagvok szálka a szemükben, do erről nem tehetek. Én nem világi haszonért dolgozom, hanem lelkiismeretem szerint és híven az esküm- höz. Ennyi a mondanivalóm. Bőnkovits Gyula­firmánth mii r unnnmiit mi'iiriTTTii ■ ii iiiinirrn i in » iwniiin közepén a kéményhez kötözött néger bor­zalmas kiáltásokat hallatott és szabaddá tett kezét könyörögve nyújtotta ki kínzói felé. De siránkozása nem talált meghall­gatásra. A lincsítélkezők könyörtelenül állották körül a háztetőmáglyát, amely negyedóra leforgása alatt teljesen elhamvadt. Romjaiból azután előkeresték a néger megszencsedett holt­testét. rgv láda fenekére főttek és diadal­menetben vittek végig a város uccáján. A katonai készültség már csak elkésve ér­kezett a li nos ítélet színhelyére s mindössze, annvi szerepe maradt, hogy segített a rend­őrségnek összeírni a szörnyű Ítélkezésben résztvett egyének neveit. I fegbözeletMii nagokfeaa meslütü! a jircoszfóv kereskedelmi szerződést Prága, január 13. A csehszlovák—jugoszláv kereskedelmi szerződést illetően — jelenleg informatív jelleggel — már napok óta tárgya­lásokat folytatnak. A cseh lapok véleménye szerint, a tárgyalások rövidesen döntő stádium­ba jutnak. A jugoszláv delegáció vasárnap ér­kezett Prágába. Illetékes helyen ren é'ik. jogy a hátralévő tárgyalások gyorsan bejeződnek, miután a tárgyalásokat a csehszlovák külügy­minisztérium kellően clőkészitottm Kizárva n'n- eren az sem. hogy a megegyezés a két állam kereskedelmi delegációja között a legköz^Vdii napokban megtörténik. Ha ez sikerük a cseh­szlovák politikai körök ezt nngv ered mén vn-'k tekintik, mert eddig Jugoszláviává' esik provi­zórikus egyezmény alapján tartót'ák fönn a ke­reskedelmi kapcsolatokat, a nemzetközi f<.-u- mok pedig mindig csodálkoztak azon. ho^v a kisantant két egymáshoz legköz'^ehb á’i’ó aa- ta'ma nem tudott, tizenkét év alatt végleges ke­reskedelmi egyezményt kölni. S református-szlovák egyházmegye létesítésének különös története az igazság tükrében Péter NMy püspök nyilatkozata Tomasula János szlovák református lelkész cikkével kapcsolatban Borzalmas módon hafíoííah végre lincsitéletet egy gyilkos négeren Az iskola tetőzetére kötözték a delikvenst és meggyilkolták a ház fedelét — 5000 asszony és gyermek örömuj$ongva nézte végig a néger tűzhalálát

Next

/
Thumbnails
Contents