Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-13 / 9. (2526.) szám
4 ^^gai-MacAaphirmp A verpelétiuti Carmen nyomában Irta: KARINTHY FRIGYES Ugyan kérem. Kovács ur, hagyjuk az oksó viccet. Igenis, dohánygyár, dohánygyár, olyan gyár, ahol dohányból szivarokat készítenek, színi való portorikót és havannát és nem a Pénzverdéről, ahol az igazi, nem átvitt értelemben vett dohányt csinálják ... vagy hogy is van ez a dolog? Rémes egy ilyen szegény, szomorú humorista, röviden komorista élete, ha ő nem is akar viccelni, vele mindenki viccel és a végén már maga se tudja az égi és földi, az égő és leégő dohány közti különbségek Éppen azért erélyesen hangsúlyoznom kell, hogy ami jelen riportom zenei aláfestését illeti, korántsem holmi bajazzói hangulat fűti át, sokkal inkább Bizet mester regényes muzsikája.. Mint riporter, ha nem is egészen szokott módon, ez a kitűnő kollégám irta az első dohányipari szakt-udósitást, Carmen címen, háromföivoná- sos opera formájában ... Ő bizony és nem Leon- cavallo és nem Rossini, aki pedig* neve után ítélve, dohányügyekbon kényesebb Ízlést képviseli. * De úgy va.gyok ezzel az operával, mint az a bizonyos mérnök barátom az Ohnet „Vasgyá- ros“-ával, amit (egyébként nem szokott regényt olvasni) azért vett a kezébe, mert vasgyártási szak műnek gondolta s már jócskán túl volt a közepén, amikor föltűnt neki, hogy Derb- lay Fíilöp ur csak nem akar rátérni foglalkozásának technikai részére. Mint szenvedélyes doháhyos, hallván, hogy Carmen egy dohánygyár alkalmazottainak életéből meríti tárgyát, folyton vártam, melyik fölvonásban lá.t'uk majd a gyár belsejét, ahol a hősnő, bánom is én. énekelve, ha máéképp nem megy, de mégis csak elmagyarázza és bemutatja végre nekünk, laikusoknak, hogy készül a szivar és cigaretta. Azonban önök tudják, erre nem kerül sor. Bár sok szó esik benne az emberszivrőh arról, amit az ember szív. egy kukkot se hallani. Ezen a hiányon óhajtottam segíteni, amikor Raaics Bertalan é-s Uzoni Zoltán urak szives meghívására és kalauzolása mellett megtekintettem a Verpeléti-úti dohánygyárat (egyébként kedves szomszédomat, aminek tetejét — már mint a gyárét — innen, szobám erkélyéről láthatom), hogy nyájas olvasóimnak fogalmat nyújtsak róla, milyen tervek alapján készül az az árucikk, arai, ellentétben más tervekkel, akkor éri el célját, ha füstfoemegy. * Ami a füstöt illeti, a végső cél. mint termék. száműzött fogalom a gyár területén. A vágó-, szeletelő- és csomagológépeket villany hajtja 6 az első fölirat. ami a telepen szembeötük. a legelső bejárat oldalán a szokványos figyelmeztetés, itt először hangzik számomra stilszerütle- niil: „tilos a dohányzás41. No persze, úgy kell érteni, hogy a műhelyekben, ami természetei is. De azért furcsa. Mintha a tengerre ki volna írva/. „Tilos a fürdés44. Vagy a sörgyárban holmi plakát, mely szerint az alkohol öl ée butit. Vagy a dinamitgyárban, hogy ... nem, ez nem jó példa. De tréfán kivül, tant alti si dolog. Ingerlő, gusztusos dohányszag csan meg. rögtön az első udvaron s kísér majd végig a hosszú termoken — önkéntelenül ezüsttárcád után tapogatsz. No majd megszokod. * Ez hát a raktár. Elől a méríe ghivat ab csempészett- áruk átvétele. A dohány csempészet mindenfelé virágzik még, modern technikával dolgoznak, de a finánc se maradt el a kortól, amint az ábra mutatja. A jó kis szűz-dohány most ott szégyenkezik a polcon, puttonybarak- va s várja a sorsot, mely a szüzocskét éppúgy utoléri, mint az állam hites, törvényes, beszol- gáTatott kincsét, a széles dohánylevelet. A csempészeket egyelőre nem látom, pedig valami homályos képzeletem van róluk: egysor- ban szoktak állni, tarka ruháiban és ,.Mi vágjunk a csempészek44 kezdetű dalt- éneklik karban. Lehet, hogy most ebédelnek éppen. Beláthatatlan, hosszú deszkaállvánvon, végesvégig, négy sorban, kerek és szögletes gyékény-kosarak. Az egyik terem csupa pipadohány. Aztán a szivarnak való. Itt a külföldi áru kezdődik: e kosarakat Jávában és Brazíliában fonták és töltötték szinültig színes kezek, egzotikus pálmák tövében, miközben az Őserdő mélyén gorilla agyara csattog s a fű közt alattomosan kúszik feléd a kajmán, kobra s öldöklő, villamos rája (megjegyzem, az itt is megeshet, hogy villamos megy rája)... Minő hangulatos kép!... Dohányszedő brazil ée javán leányok kardala. De most jön a java. * Következő kép: a pipadohány fölkerül az Úgynevezett vagdalóba. Rettenetes tömeg dohány. Ezek a mindenféle ijesztő statisztikai grafikonok jutnak eszembe, hogy aszóngya, menynyi dohányt, szí az ember életében. Ólyan kicsinek éreztem magam, mint ezeken a képeken az emberfigura a képzeletemben egy kéménynagy- eágu pipa jelenik meg. Itt már láthatók a munkáslányok. Kicsit zavarba jövök, hogy függönylebbe- nésre, illetve ajtónyitásra nem sorakoznak föl, hogy egy takaró# kis nyitányt, énekeljenek tiszteletemre, ülve maradnak biz ők s őszintén szólva az a gyanúm, hogy még csak föl oe néznek nmnkájfuldM, .............. Carm en egyelőre nincsen köztük s nem is egészen olyan pirosak, mint ahogy utoljára láttam őket, a színpadon. Hosszú asztalok mellett az egyik sor • „csutáz“, azaz „koceányoz44. Ez abból áll, hogy a kiteregetett dohánylevélből kiszedik a középső, vastag eret. Odébb „pácol- nak“, vagyis nedvesítik a dohányt — attól lesz szép, selymes a levél, amivel majd a szivart borítják. S a kikészített anyagot izmos gépek vagdalják. Előbb keresztbe, aztán hosszúiba. Kész a vágott dohány. Az igazgató ur szívélyesen kínál, markoljak bele. Köszönöm, nekem elég van. Majd protezsáIom néhány barátomat, Minden asztallapon s a gépek oldalán is, szi- vógépek szedik össze a port. Aránylag tiszta is a levegő. Egészséges. Gsakhát. mondom, a kardal nagyon hiányzik. Pedig milyen szép volna. Vagdaló lányok, dala. Röviden vagdala. * A kővetkező teremben csomagolás. A jóféle „hetes44 cigarettadohány kerül előbb „acskóbau (ezt gép csinálja), a zacskók, ötvené- vel, csomagba (ezt már emberkéz), az ötvenes csomagok ládába. Hogy mennyit dolgoznak föl naponta? Kérdésemre a gép zihálva és lelkendezve mond valamit, nem értem, nagyon tüzes. Az asszonyság, mint kézimunka, némileg gépiesen ennyit felel: öt százszor nyolcvan. Értsd: ennyi a napi teljesítménye. Innen kezdve azonban már kezdődik az egyéniség. Közeledünk a magasabb és differenciáltabb mlkotinkultura szféráiba, a polgári igények világába — jön a ez ivar készítő üzem. Lám, ennek a derék leánynak, itt a sor végén. már felelősségteljesebb szerep jutott: a dohánylevelek színe, jellege és állapota alapján impresszió szerint kel! osztályoznia az anyagot s a rekeszek fölött ismerős szavak jelennek meg, jelezve, hogy utunk vége felé közeledünk, a nyersanyag csakhamar eléri lét-célját! „Por- torico", „Regalitas11, „Britanica44, „Delicias44: igy hirdetik a rekeszek, hogy itt már kezdődik a magasabb, darwini kiválogatódás. a szivarfa- jok létért való küzdelme, a legjobb esély nevében. Szivart kiválás. ♦ (Közben, mi tagadás, jőizüeket tüssz-cntek, erről eszembejut megkérdezni s értesülök róla. hogy igenis, burnót is készül a gyárban, ma már inkább csak keletre küldik.) * íme, a legmagasalib osztály — világos. óriási terem. Szébts asztalok mellett három-száz munkáin ő. (Összesen ezren túl vannak.) Szivart készítenek. Hát ezt egész másképp képzeltem. Semmi gépiesség. Kézimunka, finom, gyakorlott ujjakkal, valóságos művészet. A kiváloga tett jávalevélhez tépnek egy megfelelő adag belet. Most összesodorják, tokba teszik, vagdalják, egyenesítik, ragasztják — legalább két percig eltart, mig egy darab elkészül — kéz és szem keli hozzá és érzék. Nagyon érdekes. Ehhez igazán női ösztön való. Csodáik ózva, szinte irigyen álldogálok, mint gyermekkoromban, mikor kézimunkázó, horgoló leányokat figyeltem. És most, végre, bátortalanul megszólítok néhányat. * — Mennyit készít egy nap? — Kétszázat. Akkordra megy. Szünet. — Izé ... hogy hívják magát... ? — B au mamié. Szünet. Torkomat köszörülöm. — Hm... Kedves Baumanné asszony... mondja csak ... volt- valaha az Operában? — Oporáhan? Ott nem. Színházba . ..okok járni, néha. Meg moziba. ♦ Másik. — Nini... virzsinia... amit az apám szívott ... ezt. maga csinálja? Mosolyog. — Én, egyedül. Az egész országnak. Szünet. — Látott már virzsiniát színi? Egyszer. — Jutott eszébe, hogy ezt maga csinálja? — Igen. — Szereti, ha a férfi dohányzik? — Igen. — Hm ... volt az Op ... különben semmi. * Fojtott nevetés a hátam mögött. Megfordulok. Oldalt az asztal végében piros, hátrakötött kendő alatt piros arc, novető, fekete szemek ... de már el is fordult kuncogva, abban a pilla natban, ahogy odanézek. Zavartan tovább akarok menni mellette és ekkor... mi ez? ... állítódom? ... Vagy mégis... ? Tehát mégis... ? Igen... nincs kétség... jól hallottam ... dúdol ... azt dúdolja ... „Hiába könny... hiába átok ... Ez jól beszél... az hállgatag... A szív szerelme oly csalárd .. A Visszafordulok. Alig hallhatóan hebegem: — Carmen.,,* , Becs, január 12. ja A budapesti református püspök, Ravasz e László dr„ Bécsiben a GoHegium Hungaricum- r bán nagysikerű előadást tartott Ambrózy Lajos gróf, bécsi magyar követ e felesége és a Bécsben élő magyar kolónia előtt. ^ Előadásában többek közt a következőket , mondotta: ^ — Ez a nemzedék látja a magyar müve- lődés legnagyobb válságát. \ A magyar múlt válságok sorozata, mert lég- i nagyobb kérdésünk mindig a létnek és nem f létnek kérdése volt. Először az a veszede- 1 leim fenyegette, hogy vagy nem érti meg i Nyugatot, vagy megtagadja önmagát. Egyik i sem történt. Újabb válsággal fenyegetett a török hódoltság, azután a germanizáció. t — Mindezekhez a válságokhoz képest a í mostani sokkal nagyobb- A régi válságokat 1 az jellemezte, hogy egészükben érdekelve volt az ország, a nemzet és a lélek és a probléma az volt, hogy az országot betöltse a ) nemzet s a nemzetet betöltse a lélek. Most | más a helyzet. Az országnak az a része ma- < radt meg, amely török hódoltság alatt nyö- ■ göit, legnagyobbrészt éppen az Alföld, ahol • a magyar művelődésnek csak homokba ta- ] kart emlékei és intézményei vannak és az a része veszett el — Erdély és Sztovenszkó — : ahol a magyar nemzeti művelődés tulajdonképpen a maga nagy müvét hajtotta végre. A nemzet képe is más e válságban, mint a régiekben. A tizenkét millió magyarból hét millió alkotja a nemzetet. Megtörtént az a tragikus eset, hogy a legkisebb és légár- ' vább népek egyike, a magyar, szinte fele létszámáig kénytelen szétszórtságban lenni. ' Idegen kultúrák között tetemes magyarság 1 él, amely magából termeli kultúráját. Ezáltal az exilium- vagy diaszpora-kulturán&k veszedelme fenyeget Éppen ezért a magyar probléma most máT nem Magyarországnak a problémája, nem is a magyar nemzet problémája, hanem a magyar lólctí problémája. — A magyar lélek szemmel láthatóan több és nagyobb, mint a nemzet A* az ország. Annyira több, hogy a magyar lélek pótolja * & nviin iimuihilir iwmmmamaamBmmm—mmmmmmmmm'y j a nemzetet és pótolja az országot. Ezért ennek a nemzedéknek a legnagyobb problémáját igy jelölöm meg: a magyar művelődés lelki művelődé* legyen. Tehát más állama megengedheti magának azt, hogy a technikai, gazdasági, irodalmi, vagy esztétikai művelődésben bízzék. Ezt a specializálódást a magyar művelődés nem bírja el, a magyar művelődésnek lelki művelődésnek kell lenni, azaz nekünk legnagyobb kérdésünk és feladatunk a magyar lélek látása, fejlesztése és tisztítása. Amit más nagy nemzetek öntudatlanul tesznek, nekünk azt öntudatosan kell megtenni. — A magyar lélek uj, felfokozott, öntudatos magyar éthosz. A borús és fellobbanó, sirvavigadó magyar típus helyett a magyar karakternek az átalakult és megtisztult magyaT jellemnek példáit koU mutatni. Éppen az volt a magyar átok, hogy a pá- thosz elnyelte az éthoszt, most arra van szükség, hogy az éthosz élje a páfhoszt és a ^ magyar jellem nemessége, szépsége, tisztasága ragyogja. Az egyetemes tudományokban kell újat hozni, újat adni. Ez tulajdonképpen a Széchenyi programja — a magyar tudomány programjára átvive. Széchenyi mondotta, hogy a magyar legyen „az ok népe“ és a magyar legyen az önismeret népe. A magyar ezer esztendő óta Nyugatra tart, onnan jött, ahol a nap kél és napszállat felé siet minden magyar, ezért égnek a magyar arcok a naplemente fényében, ilyen volt Juliánusz barát, ilyen Körösi Csorna Sándor, Bessenyei György, mindenekfelett Széchenyi István. Mindegyik elindult egyszer Nyugatra é« annak nagy gazdagságában felfedezte, hogy 5 magyar, megtelt a szive különös szeretettel s elhatározta, hogy visszamegy élni és halni egy népért. Tulajdonképpen ez a gondolat az, mely nagy és drága és ez adja meg a létjogosultságát ennek az Intézetnek is — fejezte bd előadását Ravasz László dr. Bűnök rekordesztendeje a „szolid“ Angliában London, Január 12. Az 1930-ae esztendői a nagy- britanniai évkönyekben mint a bűnök évét fogják megjelölni. Feltűnően sok gyilkosság történt ugyanis ebben az észten tőben és ezek közül igen sokat miég mindig nem derítettek ki. Igen elszaporodtak az autós banditák is, akik úgyszólván az egész szigetországot nyugtalanították. Az elmúlt esztendő gyilkoesági ügyed közül a legszenzáoi csabb & Fox-eset, egy anyagyilkossági ügy. A fiú nagy összegű életbiztosítást kötött édesanyja nevére és azután anyját megölte. Foxot a bíróság ha'álra í télte. Ugyanilyen nagy feltűnést keltett egy Messiter nevű kereskedő meggyilkolása. Me^eitert egy soutihomptoni garázsban találták megölve. A bűntett sokáig kádert tetten maradt, miig végül a véletlen vezetett a tettes nyomára. A szenzációs gyilkosságok sorába tartozik Mr*. Hearn esete is, akit barátnője hivott meg limesre és szendvicseibe arzént kevert, úgyhogy Mrs. Hearn rettenetes kínok között meghalt. A barátnő azonban megszökött és még máig sem tudták elfogni. Felderítetlen maradt annak a pineómőnek a meggyitfkoláeo is, akit az egyik versenynapon az epsomi tóversenypályán talállak megfojtva. Nevetve, vidáman szemembe néz. — Nem ismer meg, Don Jósé? — Bocsánat... — Csodálom. Pedig már találkoztunk. A színházi társalgóban. Z. vagyok, volt szininövendék. Az uram együtt érettségizett magával a Markéban. * Nagyon köszönöm, kedves Igazgató ur, nagyon érdekes és tanulságos. Igen, itt préselik skatulyába. Itt ragasztják rá a gyűrűt. Igen, innen kerül az elosztóira. És ez egy uj fajta. Hát köszönöm, örülök, ezentúl nagyobb áhítattal veszek szivart & kezembe... apropó, rágyújtAz 1930-as esztendő büntetésed közötti beszámolóban szerepel Halry óriási összegű csalás*. Hatry 13.5 millió fontos csaiást követett eL A szélhámost 14 évi fegyházre rtélfók. Az 1930. esztendőben rekordod ért el Nagybriüra- niában az eltűnt és mai napig meg nem került emberek száma i*. Kiemelkedik liíokzafosságávail az az autószerencsétlenség, melyre ma se derüld fény. Az országúton egy felrobbant autót s az elégelt roncsok alatt egy embert hullái találtak, de hogy kicsoda volt ennek az autónak a szerencsétlenül járt utasa, még máig em tudták meg* állapítani. Az eltűntek között szerepeli a bristoli volt rendőrfőnök, Jolin Henderson Wotson is. aki a mull óv október 7-én tűni el édesanyjának eastbournei lakásáról és még ma sem tudtak nyomára akadni. Kejiélyes az epvkori magasrangu orosz tiszt. Alexander Seumisohiu eltűnése is. Seimuschim Kuliban lakott és azt hiszik, hogy bolsevikiek rabollak el. Ugyancsak az eltűntek között szerepel Lee mar- eeiited angol alkonzuf is, aki július 5-én sétálni ment a marséiMei kikötőbe és ifit nyomtalanul eltűnt. Azt hiszik, hogy Lee! k á bit ősze rcsem p őszek r a botfák él és ölitek meg, mert Lee ezek ellen folytatott éles harcot. hatok? Köszönöm, nagyon örültem... és gratulálok, remek munkát végeznek itt önök. Hogy a legközelebbi müvem?... Készül, készül... majd meghívom a gyáramba... pardon, majd küldök egy példányt... Kritikai tanulmány lesz ... a szivarokról... meg a gyárakról... meg a színdarabokról... meg az ó.étről... araik egymást utánozzák ... úgyhogy az ember a végén nem tudja, melyik volt előbb... * Hát nem mindegy? Életben, művészetben ... itt is, ott ie, bagóért táncolunk valamennyien. , A magyar lélek válsága »A magyar mindig Keletről Nyugatnak tartott« - Ravasz László református püspök előadása a bécsi Coltegium Hungaricumban 103^anuá^3^kedd.
