Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-07 / 280. (2501.) szám
1960 dMMníber 7, ▼*eárnap. foglaltak volna az ellen, amit különben okosan és bölcsen elítéltek és helytelenítettek. íme, ez is egyik árnyalata ama Janus-arcnak, amelyre beszédem elejém alJmdáltam. Az arak nagyszerűen érveltek az éppen tárgyalás alatt lévő forgalmi és fényűzőéi adó ellen, de mi baszna, ha közülük egyik sem jutott el odáig, hogy a döntő pilalnatban benső meggyőződésének érvényt szerezzen. Nekik elég, ha odakint a páröhivek lapjaik utján megtudják azt, hogy úgy a forgalmi, mint a fényü&ési adókat pokolra kívánták ők is. A forgalmi adónak már az év folyamán lomtárba kellett volna jutni. Ahelyett a legnagyobb meglepetésünkre ezeket a legodiózusabb, a fogyasztókat többszörösen terhelő forgalmi adókat egész 1932. év végéig tolták ki. Milyen arccal mernek majd az urak választóik elé lépni, ha egyszer számon kérik Önöktől ezt a hallatlan hipokrizmust? A luxusadóval sem vagyunk különben. Hiszen a luxusadó alá olyan közszükségleti cikkek vannak véve, amelyek nélkül fáradt fejünket puha párnára hajtani, lankadt testünket pamlagon pihentetni, lábunkat zsinóroe cipőbe fűzni, szájunkat finomabb » kevésbé oxidáló evőeszközökkel megközelíteni nem tudjuk. így azután á fényűzéstől távolálló szegény emberek is sújtva vannak olyan közszükségleti tárgyak és ipari cikkek révén, amelyeket a legszegényebb háztartás sem nélkülözhet A közszükségletet különösebben nem szolgáló cikkek megadóztatása ellen nekem sem volna érdemlegesebb kifogásom. De amint az adólajstromiban fölvett cikkek sorozatából látom, azt úgy a kézi, gyári é« müiparra, mint a kereseti viszonyokra, valamint magára a fogyasztó közönségre való tekintetből szó nélkül nem hagyhatom. A mai civilizáció, akár az öltözködés, akár a testedzés, akár az élelmezés, akár másnemű életberendezési és szellemi kielégülés szempontjából, sok olyan ipari cikket meghonosított, ami még nem régi,ben a kiváltságokat megillető csodának tekintetett. Apáink ifjú éveiben az egyszerű takarékkonyha is bámulatot váltott ki még úri házaknál is. S amidőn Sárosban az első ilyen takarékkonyha napvilágot látott, hihetetlenül hangzott akkor nagyanyáink fülében, akik csak há- romlábhoz voltak szokva, hogy immár van olyan csudamasina, amely melegít, süt, éget, de tüze nem látható. A mai ipari pangásban, amikor ipari termékeinknek megfelelő kQÍfökH piacot teremteni nem tudunk s így ipartermékeinket nagyok bár a magunknak keli fölhasználnunk, valóságos ipargyllkos politika mindent és mindent súlyos forgalmi és fényűzés! adóbunkóval többszörösen letaglózni. Ezzel a belföldi fogyasztás csak a legszükségesebb határok között mozoghat. Ez az adópolitika egyúttal a munkaaikaam&kat is csökkenti, az ipari műhelyeket U sorban agyonüti, a kereskedelmei ie még nagyobb, még általánosabb ősödbe eülyesztL A mai adórendszer mellett nem jölhei más, mint a vízözön és rombadŐh ipari és gyári gócpontok, bukófélben lévő kereskedések. »tb. A megcsappant fogyasztással minden redukálódik, sőt tönkremegy. Ne legyen tehát maga az állam a saját gyermekeit íölfaió mitoozi szörny, hiszen az államháztartás eoan a saját erejére, hanem csak as adózó polgárok teherviselöképessógére támasz- kodba tik. Mihelyst ez a tehenkópes&ég agóniába esik, eo ipso maga az állam la ősödbe jut. Eszméljenek már egyszer önök ifi, uraim, közgazdaságilag és politikailag egyaránt, ha már oly szépen és oly okosan tudott föleszmélní nemrégiben Cserny képviselő ur, azután a tizennégy karátos szlovák kollégák közül egy Ivánka és egy Stefánek, akiket külföldi távlatból mint a legnagyobb magyargyülölőket ismernek, <s mégis több belátásról és a kisebbségi kérdés osufondáros kezelésének a megismeréséről adtak életjelt, mint maga a felelős kultuszminiszter ur, aki eddig egy szemrebbenéssel sem reagált a magyar kisebbség kulturális és iskolai sérelmei nyomán fakadt följajdulásokra. Hasonlóik éppen föijajdult a már minísz'ter- ®éget viselt Stefánek is, a régi héroszok módjára, Szlovenszkó sebeit tárja föl a fórum szine ; előtt a rámutat azokra a vér- és anyagi áldoza- \ tokra ^melyeket a szlovák nemzet fölszabadításáért hozott, jutalma pedig: nyomor s olyan j köztehervioelés, aminőre képtelen. Rázus, ez a kifinomult ezlovák író, nem habozott ki jelen- , teni hogy j a szlovákok gazdaságilag ösezehasonlltbatat- < lanut Jobb helyzetben voltak a régi magyar j impérium alatt, mint vannak jelenleg. | V a tton ezek után is tisztán okvetetl eulkedéen ek , tudják be az urak a mi panaszainkat, amiket ( tizenkét esztendő óta hiába teregetünk itt elő. ] De ha nem reagálnak reánk, majd jobban főifi- ] gyeinek akkor, ha az egész közvélemény ogy . táborban zudul föl a mai politikai kurzus ellen. ] Mert ez a szlovák közvélemény tárgyi igazságok tekintetében ma már sokkal közelebb ju- , tott a mi politikai evangéliumunkhoz, mint . aliogy azt önök gondolnák. j Egyelőre bizony csak a túltengő párbkeretek tartják vissza a szlovákokat attól, hogy egész , általánosságban velünk együtt nem léptek ki I 1 eddig még a porondra az autonómiáért való , iközös harciban. i GYÖfiY DEZSŐ: ÁT A JAVORINÁN Ugv alszom PuHmann-kocsimon Még vagyok, élek, utazom, mint királyfi anyja ölén, ide-oda vetődik vélem szent vágtatás borul fölém, a* an,b nem Is éltem, szinte érzem az izmaimon fölszedtem az utamon az elmaradozó napok ' éa mennem kell, mert Itten-ottan megőrzött, gyűlt erőit éa ' mintha még dolgom volna tán, csókolt hegyek erdőit és - magam se tudom igazán, magam mögött mosolyt hagyok, inkább érzem, jól-fáradottan, pedig már roncs vagyok, bizony, de szép így s nem rossz... néha már megeít az élet, kilométer megbomlik szivem, mint az orsó, messzire érződik, az éther [ a végén egy nagy koporsó: tudja: bűz ez már és iszony, nyitott ablakom dala vár, gyümölcs beléhez hasonlóan * a titkok anyás csókjai vagyok már csak Íz, szín, betéltség, az ablakon beszállanak de tudom, kell ez a betegség, j a rajtam szerelmet játszanak én mag körül rothadtam, jól van. ! a világ örök dolgai. ..............................................................................................................................................................■■■■ kell látnunk, hogy a roham katona Dános máséból és nem törhetetlen, i a hajasbatoa, mikor becsukja a szemét, közben gondol Is valamit. Húsból se rossz. De máséból biztosabb to& Csökönyös játékok Irta: Mátrai Sándor TurancSot Bar Prá^a I., Na Mustku 3. Magyarok találkozóhelye. Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar és külföldi borok. „Kérem, én imég nem játszottam." Szép Ernő. I. Délután azt játszottam, amit tegnap és már néhány éve állandóan: hogy felnőtt vagyok. Egyszer olvastam egy bűbájos mesét, nem tudom, ki irta, a kisfiáról, aki azt álmodja, hogy estéről reggelre felnőtt, a papa kemény kalapjában és bundájában és sétabotjával indul el reggel hazulról, ő a papa, & a mama ezt mondja neki: „Délre keli pénz, Lajos, mert Geisinger már kétezer itt volt a számlával.*, s a házmee-. tér azt mondja: „Kérem* nagyságos ur, mikor kapom máj meg a ézemétpénzt“, » mindenki azt mondja, hogy kérem, nagyságos ur. mi lesz a húsz pengőmmel, mire a férfiú földhöz vágja a papa kalapját és botját, s éktelenül bőgni kezd, hogy ő nemi akar felnőttet játszani. Ezt a mesét nagyon régen olvastam, s néha álmodom vele. Délután is felnőttet kellett játszanom, s eszembe jutott a mese, s már éppen földhöz akartaim vágni kalapomat és eétabotomat és fölébrednk mikor eszembe jutott, hogy ébren vagyok. Erre rosszkedvű lettem. Egyszerre honvágyat éreztem s elmentem a nagy játékosboltba. Miután kitanultam, hogy mit játszanak manapság a felnőttek, kíváncsiság és honvágy lepett meg a gyermekek játékai után. Mit játszanak ma & gyerekek? Én nem tudok róluk semmit. Félek, hogv más se tud róluk semmit, de ezt nem szokás bevallani. Lehet, hogy a gyerekek már régeü atom rombolást és relativitást játszanak, s én még mindig azt hiszem, hogy índiánuet. Lehet, hogy már nincs is ólomkatona. Ebben bíztam. En nem akarok többé ólomkatonát látni. II. De volt még ólomkatona, sajnos, «5t egészen modem adjusztirungban, rohaméi sakkal g miniatűr tankok is voltak s parányi drótsövények. Ott álltam a nagy játékosbolt közepén s a tulajdonos szakszerűen magyarázott. Csak bátortalanul mertem körülnézni; káprár zott a szemem, mint annak az újságírónak, akit a minap beengedtek a Francia Bank aranyrud- jai közé a páncél tere mbe. Óvatosan, izgatottan menteim a tulajdonos után, aki ilyen szavakat mondott: „Ezek itt szabadalmazott, törhetetlen állatok máséból, méregmelitesen festve.** Az utóbbi körülmény azért, fontos, amennyiben ha megveszem az állatokat, nyugodtan szájba is vehetem például a zsiráfot, nem mérgez. Vagy azt mondta: „Ez a legújabb, táncoló Chaplin, posztóruihában, szokásához hiven botját forgat- ja.“ Ez uj volt. Törhetetlen állatok máséból voltak ezelőtt is, de a táncoló Chaplin már a kor jele volt. Irigyen figyeltem. A polcok roskadoztak a legmodernebb játékoktól. Ezek a legmodernebb játékok, melyekkel a gyermekek ma játszanak, a, meg szó támlásig hasonlítanak azokra, amelyekkel mi szeret-, tünk volna játszani, cáak nem kaptuk meg. A különbség csak ,a kivitelben vám; az ötlet a régi a az elérhetetlenség kétség-beesése is, .mely körülöttük tapadt. Ahová néztem, megannyi olyan tárgy, melyekről, titokzatos okokból, lemaradtam. Talán volt más helyette, de erről a szorgalmas molnárról, mely az ólom zsákot lehozza és ismét fölmászik érte s az ostrom-játékról, mely, mint a katalógusban olvastam: „ostrom-, vagy várjáték, régi kedvelt játék**, erről is lepi aradtam. Nekem már legföljebb Przemy&l jutott, ha ambicionáltam volna. S mikor lesz nekem egyszer az életben gőzgépem, álló kazánal, fémtalapzaton, a kéményen villanyi Ampával? óvatosan jártam, mint aki fél, hogy lármát csap, s egyszerre zűrzavar és zenebona tör ki. a játékok észreveszik, hogy felnőtt figyeli ölcet s megijednek és elrepülnek. Jelenthetem, hogy ma eem játszanak mást, mint amit mi szerettünk volna. A ló, az persze kiveszett, nem csak uccáinkról, hanem a gyerekszobából te. Helyét a lendkorek-es autók foglalták el, fényezve. Baba vaui még, több, mint valaha, a japánok s a németek versenyezve árasztják el a magyar piacot is olcsó és törhetetlen celluloid-babákkal. A hajas baba kiveszett. mint a ló. Tűzoltóruha, kis csákánnyal és trombitával, divatban van. Keresett cikk a vil- ' Iáid ósdién őri sapka is, jegyekkel és jegyi yu- kasz tóval. —i Nekem mondja? — feleltem halkan a tulajdonosnaik. — Tudja ön, milyen keresett cikk a villamos-ellenőri sapka, jegyekkel és jegy lyukasztók kai? Államtitkári protekció kell hozzá... Bólogattunk, hallgattunk. Itt volt a ezőrős., eelyeunszálú plüsamedve, « az orangután, roas- da vörös plüss, mozgó tagokkal Kutyák minden fajtája. Az építőkockát fölváltotta a vas- szerkezet. Rie-senrad épifchető egy óra alatt egy méter átmérőben, vasból. Korunk a technika kora. A gyengeáramú, villanymotorral hajtott vasút előtt.el,sápadtam és elforditotam a fejem. A vasúti állomásról csinos kivitelben, * sorompó között sin van, jelzőcsengővel, nem le merek beszélni. Az orvos jutott eszembe, aki harminchatéves korában rendelt újszülött, kéthónapos fiának egy teljes, villany erő vei hajtott vasutat, állomással alagúttal, híddal, sorompóval és jegylyukasztóval, 90 jegyből álló jegy- füzettel, Leipzigből, nyolcszáz pengőért, ötven méter ginnél e mikor karácsonyeste fölmentem hozzá, ott térdelt fölváltva az ebédlőben a a szalonban, ahol a ginektől lépni nem lehetett, s járatta a vasutat, csöngetett, gápolt éa jegyet lyukasztott, miközben & csecsemő, akinek számára mindezt hozatta, a harmadik szobában bölcsőjében aludt, összefont karokkal megálltam fölötte s lenéztem reá, mert éppen guggolt. Alázatosan nézett vissza, szégyenkezve, s halkan mondta: —• Harminc éve szerettem volna... De érettségi után, doktorátus után igazán nem vehettem magamnak... Most végre itt a gyerek, hát gondoltam... Aztán én la leguggoltam, • néhány egyszerű fogással sikerült elrontanom a mozdonyt. Ezen összevesztünk. S a francia őrnagy jutott eszembe, aki, a becsületrend szalagjával mellén, ősz- hajú an ott guggolt a Galerios La-fayette játék- . osztályában a terem közepén, e egy nikkelo- zett zenélő csigát járatott, változó hanggal, kivörösödve, nem lehetett el csalni onnan. Azért ilyen bársonyegerem vofit, mely a „csalódásig hü, londitőkerékhajtással gumikerekeken szalad**. És színház is volt, forgatható kulisszákkal, persze, villany nélkül. „Ma már minden villanyra megy**, — mondta a tulajdonos és a levegőbe bámult. III. Hát lemarad az ember. A játékok festéksza- gát vittem el emlékbe s egy prospektust. Nem tudom egészen biztosan, hogy a mai gyerek örül-e mindannak, amit a játékgyárosok kitalálnak számára, — de hogy én soha nem fogom kiheverni azt a nagy épitőszekrényt, melyet nem én kaptam meg, hanem a szomszéd lakásban a szemorvos fia, azt tudom biztosan. Igaz, hogy ém kaptam ugyanakkor egy szerszámládát, melyet a szemorvos fia mai napig sem tud megbocsátani. Egyszer találkoztam vele Berlinben, elfordult, bement egy mellékuccába. Kedvelt cikkek még a „tréfás tárgyak, felnőtteknek to“. A tréfás ceruza, mely szétesik, ha Imi akarunk vele, a „popofón, eredeti hangot utánzó készülék**, ára 1.60. Ez olcsó. A labda, melyből nyomásra szamárfej ugrik ki, A tintásüveg, mely „igen eredeti módon feldöntött és kifolyt tintát mutat**. S a karikagyűrű, „a teli vér old álon tükör vau, belenézve megfigyelhetjük a háltunk mögött.állókat**. Ez jó Íróknak és detektiveknek. Kitűnő az óriási orrosiptotő is, celluloidból Sóik uj nincsen. Valami halvány nyoma van a játékpolcon annak, hogy az élet a kereslet hajszálcsövein lassan átpumpálja a gyermekek játékaiba is a felnőttek hétköznapi csodáit, például a drót-sövényt, vagy a rohamsisakot. De, s ez a vigasztaló, az ösjátókok ma se mások, mint amilyennel mi játszottunk, tegnap s kétezer év előtt: a gyermek bizonyos makacs csökönyösséggel ragaszkodik ma is, mint kétezer év előtt, ugyanahhoz az illúzióhoz, az állatnak, embernek s emberi foglalkozások eszközeinek néhány együgyű s kedves kópiájához, melyekben az izgalmas az, hogy hasonlatos a felnőttek játékimin- t álhoz, s fájdalmasan izgató elő izét adja az igazi hajashabának, az igazi elefántnak, az igazi vár- és ostromjátéknak, s az igazi villamos- HilonŐri sapkának és jegylyukasztónak. Az ember az élete elé játszik, s nemi is vft&zi észre, mikor már komolyan 'csinálja, a hajasbabávaí és az ostrom-játékkal Nehéz észrevenni az átmenetet ... Például azt a pillanatot, mikor be KABATOM Irta: KARINTHY FRIGYES „Sodfr-mod fid él* o pfftmw habit qu« j'ofan* Bneemvble noo* devemoos ■rte»ux ,..“ (Béracger) Én szeretem őt, a kabátomat ő egy vastag lódén átmeneti kabát volt, dohánybarna színű és ő is szeretett engem. Pillanat műve volt ott a kabátosnál, hogy megtetszettünk egymásnak. — ott lógott szerényen és halkan a többi közt és ahogy elmentem mellette, egy árnyalattal pirosabb lett és talán ez volt az, ami megfogott... meg hogy mingyárt fölismertem rajta az alakomat. Megvettem fit és már az első naptól fogva otthonosan éreztük magunk, mind a ketten, egymáson és egymásban, — nem tudom, észrevették-e, mindnyájunknak van egyetlen ruhadarabja, amit valami rejtelmes oknál fogva, közelállónak és rokonszenvesnek és hozzáillőnek érez, akivel mintegy monogámiában él, valami csöndes és bü megértés árad az Ilyen ruhából, odaadás és Önzetlen szeretet, amit a világ legelőkelőbb szabócége nem tud Delevarr- nl a többibe, az ilyenhez rendesen véletlenül jut az ember és csodálkozva szokta mondani, furcsa, egyetlen csináltatott kabátom nem lUett. úgy rám, mint ez, amit készen vettem. Ilyen volt fi. az én dohány&zinü, kicsit biedermeiere® lódenKabátom és egymáson és egymásban öregedtünk volna meg és koptunk volna él, ha az Irigység és hozzánemértés konkolyt nem hint közénk, ostoba hiúságomon keresztül — De furcsa színe van ennek a kabátnak, — kezdték mondogatni az ismerőseim. — Hogy lehet dohányszlnü kabátban járni? — csóválták fejüket a piperkőcök, divatmajmok. — Senki nem jár dohányszlnü kabátban. Már most, ha walesi herceg lennék, a hiúságom abban jönne ki, hogy csakazértls, járjon a többi is ilyenbe, ha eddig nem volt, ezentúl ez , lesz a divat. A walesi herceg megengedheti ma* i gának, hogy törvényesítse és elismertesse a kabátjával kötött morganatikus házasságot. Én nem. Ez a különbség köztünk, ő járhat olyan kacabajkában, ami neki tetszik, én csak olyat vehetek magamra, amilyent, az ő kezdeményezésére, mások hordanak. Ezért elegáns ember Ő, míg én ... Egy évig hősiesen kitartottam a kabátom mellett Titokban azt vártam, hogy a walesi herceg meggondolja magát s ő is csináltat egy dohány szín üt. Tegnap aztán, hogy már a családom se hagyott békén, megadtam magam. Megígértem otthon, hogy túladok rajta, elajándékozom, vagy eladom, vagy kicserélem. Neki nem szóltam, a kabátnak. Fölvettem utoljára és megindultam a kabátoshoz, hogy másik kabátot vegyek, ö hűségesen és melegen simult rám, fogta a szelei előlem, óvott a hidegtől, hogy meg ne fázzam ezen az utón, amelyen azért indultam el, hogy eladjam és eláruljam őt. Emlékeznek Kiss József „Anyasziv“ cimii versére? ügy aggódott érteni a kabát, mint a kitépett anyasziv, a rossz fiúért, aki megbotlott Nem, nem bírtam, mégse... Közvetlenül a kabátos előtt egy tisztiíóbolt állított meg... A cégtáblán nagy betűk: „Fest és tÍ9ZÍÍt“. Hirtelen ötlettel benyitottam. — Be tudnák festeni ezt a kabátot feketére? — Hogyne. Tessék itthagyni, vagy beküldeni, három nap alatt meglesz. * fis most ott van a kabát és ő még nem tudja, mi fog vele történni. Nem kérdeztem meg, beie- egyezik-e az átfestésbe, hajlandó-e megtagadni egyéniségét, elveit, riohányszin meggyőződését, cserébe azért, hogy együtt maradhassunk — hajlandó-e hűtlen lenni önmagához, hogy hozzám hü maradhasson? Holnap megkapom. Feketén, mintegy önmagát gyászolva, — gyászolva illúzióit, gyászolva elvesztett énjét. Hogy fogok a szemébe nézni? Ő naivan, gyermeki hittel bízta rám magát, bejött velem a tisztitóba, kíváncsian nézett körűi, aztán csodálkozó pillantást vetett rám, látván, hogy otthagyom — a két karja blzonyta: lanul libbent egvet a fogason. Azóta már túl is van az egzekuclón. Idegen, durva kezek ragadták meg. Komor, bűzös helyiségbe vitték — fekete üstben bugyborékolva fortyogott és forrt valami sötét, sűrű pocsolya; forró, fekete festék, mint a kátrány — ha csak egy csöppje fröccsent volna rá, mikor még rajtam volt, összeborzongott és elájult volna az én finom, érzékeny kabátom! Az üstből gőzgomoly emelkedik, úgy érzi, elégne, —« ekkor megfogják és fejestül belehajitják a festékbe, alányomják, födelet tesznek rá s kilencven ördög kezdi főzni és kavarni a pokolbeli üstöt... Mikor ájulatából magáhoztér § a falon száradva meglátja képét egy szembcnlévő tükörben — nem ismer többé magára... Fekete kjbát... S mint fekete könnyek, lassan csorogni kezd belőle a fekete festék, a földre... de még most sem, még e könnyekkel sem önmagát siratja ... Arra gondol, hogy nem fogom megismerni őt, ha a szemem elé kerül, ennyi szenvedés után ... Nem, nem bírom ki a gondolatot... Bár inkább festettek volna engem tetőtől talpig vörösre! Most már késő... 6
