Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-07 / 280. (2501.) szám

4

<pmcmMa&^arhiklsp

1980 december 7, vaȇrnap.

kia érdekében valónak tartanám, ha államunk és a magyar állam között létrejöhetne egy tisztességes modus vivendi. Elvégre is szomszédok vagyunk és valóban egymásra , vagyunk utalva.

Végtelenül rosszul eisík nekem, — mert tudom, hogy ennek is Szlovenszkó lógja leginkább meginni a levét, — hogy a viszonyok oda alakulnak, hogy Magyarország Németországgal keresi a szorosabb gazdasági kapcsolatot,

onnan akarván azon iparcikkeit i* beszerezni, amelyeket eddigeló oda Csehszlovákia importált s Németországba exportálja mező- gazdasági termékeit, amelyek eddig nagyrészben nálunk találtak piacot. Cui prodest? Szlovenszkónak seoimiesotre sem, mert ha kenyerét a csehországi vasútvonalakon át kapja, ez miudenkép megdrágul, s az iparcikkeket is drágábban leszünk kénytelenek •vásárolni a csehországi ipartóL

Egy tanúvallomás epilógusa: a legkíméletlenebb egyházi hajsza

— Mi inditóttá arra, hogy visszavonuljon

az egyházi élettől? I

<— Felette érdekes és jellegzetes esemény. A pozsonyi kerületi bíróság a Tuka-perben beidézett engem tanúnak. Ott nemcsak tényeket kérdeztek tőlem, hanem véleményemet is egyik-másik kérdésben. Eskü alatt vallottam s a bíróság az esküt is kivette tőlem vallomásomra. Az én Vallomásom és vé- .. leményem köztudomás szerint Tukára nézővé kedvező volt. Ennek a következménye egy ellenem folyamatba tett szörnyűséges kampány lett, amely végül is abban csúcsosodott ki, hogy a szlovák ágostai hitvallású evangélikus egyház egyetemes gyűlése alkalmából az ugyanakkor megtartott papi gyűlésen annak elnöke, az e napokban elhunyt Drobny János lelkész-barátom megtámadott engem, nem is azért, mert én a „magyaron1' Tukával vállaltam közösséget, hanem, mert én ág. h. ev. esperességi felügyelő létemre a római katolicizmusnak egy oly előkelő exponensét vettem védelmembe mint amilyen Tuka egyetemi tanár.

Azt mondotta Drobny Jámos, (hogy nekem ily körülmények között nincs helyem a lute- ránus egyházban és abban semmiféle tisztséget nem tölthetek be. Mivel láttám később, hogy a szlovák Lutherániának ez hivatalos véleménye volt, lemondottam esperességi felügyelői tisztségemről. Mert azonban az uj jelölő gyűlésen a többség ismét csak mellettem foglalt állást, beleszólt a hivatalos egyházi és közigazgatási, sőt a párt-politika, működésbe lépett a különféle terror s hiába voltunk sokan azon az állásponton, hogy engem eskü alatt tett vallomáson miatt üldözni nagyon erkölcstelen dolog s nem méltó bármely egyházhoz is, a terror győzedelmeskedett é8

győzött a két kerületi főnök, öifmanec Iván Losoncom és Maliarik Pál Kékkőn.

Megjegyzem, hogy én az uj választásba egyáltalán nem folytam bele és csak csendesen szemléltem a közigazgatási közegek, körjegyzők, kerületi főnökök stb. „egyházi14 munkáját, aminek eredmények épen azután még a hivatalos egyház is igyekezett engem megalázni és megköpködni.

Azután és ennek folytán összes egyházi tisztségemről lemondottam s bár ez ügyben az evangélikus nép körében is sűrűn találok rokonszenvre, távol tartom magam az egyházi dolgoktól.

Egy speciális rákfenéről

— Rá kell mutatnom a szlovén szikói, inkább a szlovák politikai élet egy érdekes rákfenéjére, tudniillik az úgynevezett rágalmazás! kampányokra. *

A centralizmusnak és az általános pana- misztikus klikkeknek n cm tetsző,' az igazságot nyíltan kimondó egyesek ellen mintegy központi parancsra megindult a sajtó rágalmazás! hadjárata.

Akár harminc lapban is egyszerre Írják meg az illetőről, hogy szadista, hogy magyarén, megbízhatatlan, panamázik stb. A tolvajok kiabálnak óe lesi puskások módjára lövöldöznek az illetőre, megtámadják a családját is, az exisztenciáját is. A védekezés a 1 centrális hatalommal és az ennek millióival 1 támogatott„sajió“ ellenében érthető módon 1 teljesen lehetetlen, kivált az oly embernek, 1 akiinek nincsenek anyagi eszközei és ener-; giájára a mindennapi kenyér megszerzése céljából van szüksége- A rágalmazás rendszere nálunk valóságos orgiáit üli.

— Egy szörnyű fejezete a szlovák közéletnek a történelemcsinál ás művészete. Az igaz, hogy a történelmet mindenütt az uralj kodó rezsim a maga javára igyekszik kovácsolni, de hogy etekintet.ben nálunk mi folyik, az igazán külön fejezetet igényel, — s erről majd máskor.

Bazovskf és Tisza

— Mi igaz abból, hogy zsupán ur a háború alatt a nemzetiségi kérdés megoldásáról tárgyalt Tiszával?

— Való igaz, hogy az 1915. év elején Tisza István gróf magyar miniszterelnök egyszer sürgősen felhivatott magához s közölte volt velem, hogy uj nemzetiségi politikát akar inaugurálni, aminél nekem — úgymond — szerepet szánt.

Én Tisza gróffal szemben teljesen a szlovák nemzet autonómiájának alapjára helyezkedtem s ai ö kívánságára memorandumban terjesztettem elő Duia Mátéval való megbeszélésem után (amire élő tanú is raji) szlovák nemzeti álláspontunkat.

Ezen memorandumainknak vagy a magyar miniszterelnökségen vagy a Tisza-család levéltárában meg kell lenniük. Hogy megvannak, onnan is tudom, mert csehszlovák rész-1

!■■■ 1 Wl*

... 'Ilii"............ '...... ■l'MHIHIjgjUljP^ljPí.tJl "■ ' r" ..........

%}

s ^

/% Iftf, fwoeíUbi

Mph«mh« •

v ' ' •' -J

KOSICE, FíS~ttfca 19*

Hagy váhwwöék. Mányst árai*.

■ ■ ( .

ről ezen memorandumok publikálásával is megfenyegettek mér. Állok elébe. Csak publikálják bárhonnan is; ezek engem nem fognak semmiféle irányban dehonesztálni. Tisza gróffal a háború alatt összesen hétszer volt megbeszélésem; azonban ezek részletes- zése sehogy sem illik bele egy interjú keretébe. Annyi tény, hogy Tisza István gróf a nemzetiségi kérdéssel akkoriban elfogultság nélkül akart foglalkozni.

KSzSs nevezó — kfilcsSnós barátsággal

— Befejezésül mondjak még valamit? Szerkesztő uram, én nagyon áldásos dolognak tartom, hogy a Prágai Magyar Hírlap annyi ncmzeítársiamat szólaltatta meg mostanában hasábjain. Hadd ismerje meg az itteni magyarság is azokat a gondolatokat, amelyek az igazi — hogy ugymond- jiam — hiíhü szlovákokat foglalkoztatják

6a azokat a fájdalmakat, arradyek sziveinkből sarjadjanak, Hogy ezekben a magyarok részére is talán keserűeknek látszó nyilatkozatok estek, az csak természetes folyománya az igazi szlovák ember nyíltságának. Az ilyen érdeklődésnek kölcsönösnek és gyakoribbnak kellene lennie.

— Ez caak közelebb hozhat bennünket. És ez csak igazán nem baj, sőt kívánatos! Sok vonatkozásban socii modorúin vagyunk és úgy kezdem látni, hogy az érintkezési pontok hovatovább számosabbak. Ha pedig — amint felteszem és bizton rémeiéin, sőt tudom, — mindnyájan a csehszlovák köztársaság egységes talaján állunk^ akkor az egymáshoz való közeledésünk ki- mélyítésétől semmiképen sem szabad félnünk, hanem annak a bizonyo© közös nevezőnek a megvalósításához kölcsönös bátorságra vám szükségünk.

DZURANYI LÁSZLÓ.

Az elefántvadász

Irta: Schöpflin Aladár

Alacsony termetű, zömök ember, életkora 40 és 50 között, de a szelíd, okos szeme nem több huszonöt évesnél. A teste csupa izom, ha ránéz az ember, az az érzése, hogy olyan lehet, mint a töltött gumilabda. A külseje, viselkedése egyszerű és közvetlen, nyoma sincs benne annak az emberi fogyatékosságnak, amely többnek akar látszani, .mint amennyi. Sőt inkább, mintha kevesebbnek akarna látszani. Reggel megbuvik a kávéház félhomályos sarkában, megissza kár véját, unottan átlapoz néhány ujwágot, kézirat- papírt tesz maga elé és sűrű sóhajtó zás-ok között ir valamit. A világon a legegyszerűbb polgárember a megjelenése szerint, leheliete sincs rajta a romantikának, kalandnak, fantasztikumnak. Foglalkozása pedig az, hogy időnkint kimegy Afrikába ,hónapokig, néha évekig a vadonban bujkál, fekete bennszülöttek társaságában és vadászik, oroszlánra, vízilóra, rinoce- roszra, de legez Ívesebben elefántra. Közben lepkét, madarat, miegyebet is gyűjt és küldi a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A neve Kittenberger Kálmán, lévai fiú, egyszer már irtaim, róla eg veim ást e hasábokon.

Az exotikus világnak (kell, hogy legyen valami különös varázsa, amit nem értünk mi, akik sohase jártunk ott s csak könyvekből tudunk róla egyetmást. Veszedelmes világ, nemcsak mert betegségeik, bennszülöttek, vadállatok, éghajlati vesaedelinek leskelődnek az emberre, hanem azért i>s, mert nagyon bele lehet szeretni. Észrevették, hogy minden utazó, aki exotikum- ró! beszél, vagy ir, föl van lelkestilvei, szereti ezt a nekünk oly idegen világot, szereti vadon ólő embereit, az állatait. Egytől egyig mind visszakivánkozik. Afrikának vakmi különös varázsereje van, olyan, mint az örvény, magához vonzza az európai embert 8 akit magához vont, azt nem ereszti el többé. Ennek az Afrika- sze retemnek köszönhetjük a Livingetonokat, Stanleyeket, a negyven-öt ven év előtt még nagyrészt „legsötétebb14 földrész teljes megismerését. Afrik a-utazó még aligha tért vissza anélkül, hogy ne gondolna vissza vágyakozva, azzal az érzéssel, hogy: még egyszer oda keld menni.

Kitteriberger is ilyen Afrika-imádó, de nem Igen szeret imi. Az ő filozófiája ezerint vadászat és halászat az egyedüli emberhez méltó foglalkozás e a toll nehezebb fegyver, mint a Maniieher-Scbönauer-puR'ka. Évekig tartott, amig rá lehetett beszélni, hogy könyvet írjon többszörös afrikai útjainak élményeiről. Mikor végre nekifeküdt, kiderült róla, amit bizonyára maga sem sejtett magáról, hogy nagyon jó iró. Éppen azért, mert nem akart író lenni, irodalmat csinálni. Egyszerűen csak elmesélte kalandjait, úgy, ahogy átélte őket, Őszintén, cifrázat ée kérkedés nélkül. Úgy, ahogy egy szarvasvadászatról beszélne. Vadászoknak nem mindig szokás hinni, a tóditó humoruk Fliegen- do Blatter-anyag. De Kittenbergernek hinni kell, mert becsületes hangon beszél, nem dicsekszik kalandjaival, nem hangsúlyozza életveszélyeit, még fáradalmait sem. Egyszer három haragos oroszlánt lőtt egy végben b ezt. az esetet úgy mondja el, akár egy antilop vadászatot, mintha nem is tudná, milyen veszedelemben forgott. Azzal szerzi a hitelét és azzal teszi a személyét érdekessé, hogy nem beszél magáról,

mindig háttérbe® akar maradni.

Könyve, mely három év előtt jelent meg „Vadász- és gyüjtőutam Kelet-Afrikában11 címmel, rendkiviili siker volt. Nemcsak nálunk, ahol a maga nemében páratlanul áll, hanem Angol országban is. Az angol nyelvű kiadást a legkomolyabb Afrika-ismerŐk az Afrikáról ázóló standardkönyvek közé sorozták, holott az angol könyvpiacon tömege forog a hasonló könyveknek. Francia kiadása most készül. Szinte humoros az, hogy Kittembergemék ez után a siker után sem változott a véleménye az írásról. Közben Horthy Jenő és vitéz Horthy István társaságában újabb, háromnegyed évig tartó vadáezkirándulá6t csinált Ugandába és a belga Kongóiba és zsákmányban, élményben gazdagon tért vissza. De azért megint csak hosszasan és nehezen kellett kapacitálni, hogy ezt a kirándulását is megírja. Azt mondta, nincs róla elég élménye. Hogy mit ért ő élménytelen- ség alatt, azt most láthatja az olvadó, ha elkezdi lapozni uj könyvét, melyet végre megirt és kiadott „A megváltozott Afrika11 címmel. Csupa izgalmas vadászkaland, töméntelen természetrajzi és néprajzi megfigyelés, —' egészen különleges érdekességü könyv.

A főtéma most az elefánt. A magyar vadászok legfőképpen elefántra mentek vadászni s többek közt az volt a céljuk, hogy lőnek egy különös szépségű elefántbikát a Nemzeti Múzeum számára. Ez a tervük sikerült is, az elefánt, amelyet Horthy Jenő lőtt, ritka szép, óriásagyáru példány. A könyvnek az elefánt a hőse és Kittenbergemek, mikor róla beszél, sikerül az Afrika közelében sem járt olvasóval tökéletese® megéreztetni az afrikai ősvadont, ahol csapatosan, nyájszámra járnak az elefántok, magányosan, komor egyed ül valóságban törtetnek a hatalmas bikák, zsivajgó bennszülöttek civakodnak a lelőtt óriás húsán s éjjel a hiénák dézsmálják meg a jó falatot. A magas és metszőén éles exotikus fülben, bozótban az elefántok tapossák ki az utat, amelyen a vadászok folytonos vesződséggel, kínosan, minden kis neszre figyelve, csörtetnek előre, a buja növényzet és fantasztikusan Minős állatvilág között. Nem olvastam még könyvet, amely ezt a számunkra elképzelhetetlen világot igy el tudja képzeltet®!. Kittenberger nemcsak az élményeket hozta magával, hanem az élmények levegőjét is. Bizonyos, hogyha magában van és magába néz, mindig Afrikáiban érzi magát.

Nekem, aki soha vadászember nem voltam, egy dolog tűnik föl furcsának. Minden vadász- ember szereti a vadat, amire vadászik. Kittenberger egyenesen szerelmes az elefántba. A nagyagyam elefántbikáról, melyet üldöz, a ro- konszenvnél melegebb érzéssel beszól. És mégis lelövi! Micsoda furcsa lélektana lehet a vadász- szenvedélynek: azt lőni a legnagyobb passzióval, amit szeret! Az emberi természet legfurcsább ellentmondásai közé tartozik ez: mennél szenvedély esőbb vadász, annál jobban szereti a vadát, amit nagy passzióval lelő. őszintén megmondom, én az elefánt pártján vagyok, Kittenberger annyira megszerettette velem ezt I a derék és okos állatot, hogy mindig örülök, j ha az üldözőbe vett óriásbikának sikerül elme- j nekiülni. I>o hogy a vadász is tud gyöngéd len-1 ni, arra Kittenberger egy nagyon kedves példát ad. Egyszer akkor bukkant egy szép. ele- fán (bikára, mikor az éppen udvar ölt egy fiatal tehénnek. Groteszk, komikus mozdulatokkal ugrált körülötte, simogatta az orrmányávai, furcsa hangokat hallatott. A vadász a legnagyobb intimitás pillanatában kapta rajta — és nem lőtt rá. Nem volt szive lelőni, pedig szép zsákmány lett volna belőle.

Nagy ünnepségekkel iilíéh meg a kormányzó névnapiái Magyar- országon

Budapest, december 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeieníése.) A kormányzó nevenapját a főváros ünnepélyes hangulatban ülte meg. Az esti órákban a helyőrség küldöttségei, egyetemi hallgatók és a társadalmi egyesületek tagjai fáklyásmenet' ben, zenekarok kíséretében mentek föl a várba. Festői képet nyújtott a Lánchídon és a Hunyadi János utón felkigyózó fáklyásmenet, amely Buda vára felé haladt, hogy Magyarország kormányzójának bemutassa hódolatát. Az ifjúsági, valamint a társadalmi egyesületek rövid üdvözlése után a kormányzó meghatott köszönetét mondott a megjelenteknek s utána a nagy tömeg a kormányzót éltetve csendben szétoszlott. Hasonló fáklyásrnenetes felvonulások voltak valamennyi egyetemi városban.

Tarján Min elégtételt kapott a Slovsnská Politikától i

Pozsony, december 6. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: A S'lovenská Politika 1930 április 2-iki számában cikk jelent meg „Végrehajtás a losonci magyarok főoszlopá- nál“ címmel, melynek tartalmát Tarján Ödön vezérigazgató magára nézve sértőnek találta és Szilárd Marcell dr. pozsonyi ügyvéd utján feljelentéssel élt a cikk írója ellen. A sajtóper most azzal végződött a pozsonyi kerületi bíróság előtt, hogy a Slo- venská Politika elégtételt adott Tarján Ödönnek és december 6-iki számában a kővetkező nyilatkozatot adta közre:

„Nyilatkozat. Ai ezévi április 2-iki számunkban leközöltünk a Léván megjelenő Garamvidék cimii lapból egy hirt „Végrehajtás a losonci magyarok MosilopánAl1* clmunel, mely cikkel Tarján Ödön mérnök ur becsületében sértve érezte magát. Miután meggyőződtünk arról, hogy ezen | közlésünk téves információn alapult, sajnáljuk, hogy azt megjelentettük és ait egész terjedelmében visszavonjuk. - A szorko8ítőség,“