Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-31 / 296. (2517.) szám
HOGYAN ELES KÜZKODIKSZLOVENSZKÓ SZLOVÁKSÁG LELKÉBEN XXV JII. A szepességi szlovákság a régi tradíció, a régi harmónia, a régi konlior- dia jegyében kívánja a szlovenszkél Összefogást Batsányi József volt iglói polgármester pedagógusi pályája uj viszontagságairól, városairól működéséről és a szlovenszkói autonómista front ósszekovácso'ásáról Bobuia ide volt szenátor a szepességi szlovákság gazdasági helyzetét kritikusnak mondja - A nép zokon veszi, hogy a Hlinka-párt 25,000 szavazatra egy mandátumot sem juttatott a Ssepességnek, holott Liptő 9.000-re ötöt kapott 1930 december 31, szerda. Munkács megmaradt magyarnak! Irta: R. Vozáry Aladár Munkács, december 30. A népszámlálás nálunk tartott a legtovább, de ennek ellenére is a városoknak meghagyott szlovenszkói és íru- szinszkói városok között, mint hírlik, Munkács az egyedüli, melyben nem volt eltüntethető a magyarság 20-as százalékszáma, Pozsony, Kassa, Ungvár elvesztek, megszűntek kvalifikált magyar kisebbségi városok lenni. Az egyiik legjobban veszélyeztetett maradt meg magyarnak. És ez — a most már igazán végvár—- Munkács! Hogy Munkács most is megtartotta a magyarság 20 százalékos létszámát, jelentős azért is, mert hiszen 1921 óta Munkács lakosainak száma közel hatezerrel, 21 százalékkal szaporodott, 1921-ben 20.682 lakosa volt Munkácsnak és abban 24.4 százalékos volt a magyarság (42 százalékos a zsidó nemzetiség), ma több, mint 26.000 lakosa van Munkácsnak és a magyarság száma még mindig a 20 százalékon felüli. Ezek a számok bizonyítják azt, hogy Munkács magyar anyanyelvű lakossága hogy készült fel a népszámlálásra s abban milyen hitvallást tett. December 2.-án kezdődött a népszámlálás nálunk is, de az az uccán csak 19.-én fejeződött be, a biztosok, revizorok és a főreferens pedig 24.-ig dolgoztak, a nemzetiséget meg- áWapitó kihallgatások 22.-én értek véget. December 2.-ának mindjárt kora reggelén megkezdődött a munkácsi magyar 20 százalék ellen az ostrom, minid járt aznap megkezdődtek a tömeges beidézések is, (melyek 16., 17., 18., 19-én érték el a maximális számukat, e napokon a jegyzői hivatalnak már két tisztviselője vette fel a nemzetiséget kutató jegyzőkönyveket), harmadnapra már kiadtak egy két és egy egyezer K-ás büntetést, „hamis, illetve tudatosan valótlan" nemzetiségi vallomás miatt, 4.-étől a revizorok végeztek igen intenzív munkát, némelyik egy-egy zsidó vagy gör. kath. vailásu magát magyarnak vallottat két- szer-háromszor. is felkeresett, hogy megkérdezze: biztosan magyar-e s nem határozott-e azóta, mióta a vallomását megtette, másként, közben négyszer-ötször is megállt hosszabb időre a munkácsi városháza előtt az ungvári tartományi hivatal népszámlálási főreferensé- nek autója, — de mindez nem másitotta meg felekezeti különbség nélkül Munkács minden rendű s rangú magyar anyanyelvű lakosát abban az elhatározásában, hogy nagy többségében rendületlenül tartson ki a magyarsága mellett. A biztosok, revizorok serege, de főként a népszámlálás helyi referense körülbelül 2—3 ezer magát magyarnak vallott zsidó és gör. kath. vailásu nemzetiségi vallomását találta kétesnek. Ezek beidéztettek és hosszú kihallgatásnak vettettek alá. De ők kitartottak és hitvallást tettek magyar nyelvük és érzésük mellett. A csodálat és meghatottság érzése hat át akkor, mikor arra gondolok, hogyan viselkedett Munkács magyar anyanyelvű közönsége e napokon. Százak és százak keserű panasza jött hozzám, százak és százak kérték fel, hogy hogy a nemzetiségüket megállapító kihallgatáson legyek jelen és állítom s büszke vagyok rá, hogy Munkács magyar anyanyelvű lakossága valósággal hősi magatartást tanúsított a magyar nyelv s magyarsága mellett! Mi rázta fel, mi tette ilyen szilárd elhatá- rozásuvá Munkácsot, — a felkészülés, az öntudat, jól átfon tolása, idegbe gyökérezése annak, hogy mit jelentene a 20 százalék elvesztése. A felvilágosítás élőmunkájában részt vett minden munkácsi magyar anyanyelvű felekezeti, társadalmi, osztály, pártállás, korkülönbség nélkül. Munkács értelmes magyar anyanyelvű közönsége legfontosabb és legszentebb kötelességének érezte azt, hogy elvégezze felvilágosító munkáját, hogy mindenki tudja, mit jelent az, hogy van-e, vagy nincs 20 magyar százalék! Az öntudat hozta öösze a magukat magyaroknak vallók ezreit, zsidó és görög katolikust (róluk kell szótanom először!!!), a reformátust és katolikust, a latei- ner, a kereskedő és iparos, a munkaadó, a munkás, a burzsuj s a proletár magyarral! A városvégi cigányputri lakói is azt mondták: Nem engedjük, hogy kenyerünk után a nyelvünket is elveszítsük. Illesse elismerés és értékelés minden magyar részéről Munkács és a munkácsiak öntudatát, gerincességét, tántorilhatatlánságát és lelkesedését, mely a népszámlálást sikeresen megállta. Munkács igazi karácsonyi öröme lett volna most, ha Pozsony, Kassa, Ungvár 20 százalékos magyatságának elvesztése nem keltett volna bennünk mérhetetlen fájdalmat, i Igló, november. Eperjes mellett a második keletszlovensz- kói város, amelyet minden átmenet nélkül ért a hatalom uj devizája: a szlovákká-nyil- vánitás. Az uj kurzust az 1921-es népszámlálás eredménye is támogatta, amennyiben sem a magyai.&ag, sem a németség nem érte el a húsz százalékot. A hajdan jelentős szepesi kulturoentrum- ban ma valami nagy légüresség érzik. A kiépített régi magyar kultúrát de montírozta ugyan az uj irányzat, de helyébe valami jelentősei épiteni alig tudott. És szomorú megállapítani az igazságot, hogy amig Eperjes a maga természetes élet ösztöné vei úgy, aíhogy vódékezi i tudott és ha csökkentett mértékben is, biztosította a régi élet folytonosságát, addig Iglóban már a városélet speciális ösz- szetétele miatt sem lehetett ennyi ellentál- Iás s ma törött lélekkel és meghasonlással éli napjait. Számottevő benn.szülött szlovák intelligenciája természetesen Iglónak sincsen. A gyér sorokból egyedül Bacsányi József nyugalmazott polgári iskolai igazgató, Igló volt város- birájának személye emelkedik ki, aki azonban a változott időkben is a régi polgár erényeivel igyekezik városa érdekeit szolgálni s aki valósággal megtestesíti az iglói őslakosság barmónikus lelkét « öntudatos szlováksága mellett megmaradt a Zipszerföld hű fiának, aki amellett magyar műveltségéhez sem vált hűtlenné. Negyedszázados igazgatói múlt után ideiglenes tanító Bacsányi József a következőket beszélte el nekünk pályájáról, közéleti szerepléséről s rajta keresztül a jelen politikájáról: — A prievrat Iglón talált mint az állami polgári fiúiskola igazgatóját, aki az intézet alapításában is részt vettem s már a régi rezsim alatt negyedszázadon át töltöttem be az igazgatói tisztséget, fölöttes hatóságaim elismerése és a szülők teljes bizalma mellett. Éppen a közéletünkben ma szereplő generáció serdült föl kezeim alatt és ma is hálával adózik a mi iskolánk szigorú, de amellett mindenkor humánus és mintaszerű nevelőmunkájának. Mindenki tudta rólam, hogy szlovák ember vagyok, d© ez sohasem volt akadálya előmenetelemnek és közéleti szereplésemnek, sőt annak a vezető szerepnek, amelyet úgy a városi, mint a társadalmi közéletben kivívnom sikerült. — Jött a prievrat. Az volt a fölfogásom és ennek kifejezést is adtam az állami pedagógusok sorsdöntő értekezletén, hogy nekünk ki kell tartanunk azokon a posztokon, ahová a sors rendelt. Nekem különösen azért is, mert idevaló vagyok, szlovák vagyok s a változott helyzetben is ennek a földnek a szolgálatában kell maradnom. Annak dacára, hogy szlovák vagyok s a nosztrifikációt kitüntetéssel letettem, és annak dacára, hogy hatóságaimnak s Így Ruman zsupánnak is bejelentettem, hogy a hüségeskü leiételére hajlandó vagyok és részt kívánok venni a nemzeti megújhodás müvében, mert mért távozzam én Munkács eleget tett a felszóliásnak, hogy f izesse n. Munkács, éppen Munkács fizetett! Munkács megmaradt, egyedül maradt meg magyarnak! Mikor ennek biztos híre elterjedt, egy öreg — vallásra zsidó — magyar megállított az uccán és büszkén igy szólt hozzám: — A hagymás Munkácsból —> a kuruc Munkács lett!. el, amikor hazám önállóvá lett, — mégis 1919 junius 30-án elbocsátottak állásomból azzal, hogy a hüségesküt a respublikának megtagadtam, hogy szlovákul nem tudok és hogy forduljak jogigényeimmel a magyar államhoz, amely engem a szlovák területen mint szlovákul nem tudót alkalmazott. Elbocsátó levelemnek az volt a záradéka, hogy a végzés ellen záros határidőn belül az iskolaügyi miniszterhez fellebbezhetek. A fellebbezést be is nyújtottam s ennek eredményeképpen három és negyed esztendő után reaktiváltak a csehszlovák állam szolgálatában, de nem a régi helyemen és nem a régi rangommal. így kerültem Lőcsére az állami polgári iskola ideiglenes tanítójául. Ott egy esztendeig működtem, iglói otthonomból télen-nyáron, hóban-zivatarban, biciklin, de többnyire gyalog járva be Lőcsére. Azután tudtam csak elérni, hogy visszahelyeztek Iglóra.-- Iglón alig másfél esztendő múlva megbíztak ugyanannak az intézetnek az ideiglenes vezetésével, amelyet én alapítottam és huszonöt esztendőn át én igazgattam. Miután elődöm meghalt g az igazgatói állásra kiírták a pályázatot, magam is pályáztam s az állást tizenhat pályázó köziül az igazságnak megfelelően én nyertem eL Tehát hét évi küzdelembe került, amig 1926-ban újból véglegesített igazgatója lettem annak az intézetnek, amelynek végleges igazgatója voltam már harminc évvel azelőtt Hasznos városi sáfárkodás — Természetes dolog, hogy éppen úgy, mint azelőtt, nemcsak iskolai hivatásomnak éltem, de a közügyeknek is. Nem az én érdemem, hogy Igló város közönsége 1926-ban rámruházta a városbirói tisztnek nehéz hivatását, ami ugyancsak próbára tette egy- harmadszázados közéleti működésemben szerzett tapasztalásaimat és képességeimet, azért, mert tiz párttal kellett dolgoznom a város javainak egységes védelmében és gyarapításában. Mint szlovák ember, testesfől-Jelkestői képviseltem a városházán annak az embernek az ideálját, akinek nevéhez fűződik a Szlo- venszkó jogai kivívásáért folytatott nagy küzdelem. Ez az ember Hlinka András. E törekvésem mellett föltétlenül szolgáltam Igló város közérdekeit és ha egyebet nem tudtam a négyéves rezsim alatt kivívni, mint azt, hogy majdnem öt millióval leszorítottam a vagy ondó zsm át és majdnem öt millióval kifizettem a vagyondézsma esedékes felét, hozzávéve a két millió költséggel felépített minta-közvágóhidat és városunk minden téren elért fejlesztését (utak, csatornák, vízvezeték, gyalogjárók stb.) — föltétlenül bebizonyosodott, hogy az én rezsiméin a városra vagyongyarapító volt. — Hogy koncepcióm mellett nem bírtam és nem tudtam a kispolgároknak igényeit kielégíteni, mivel előttem csak egy ideál, a közvagyon biztosítása állott, az magától értetődik. Ée ebben találja magyarázatát választóimnak pálfordulása. De kik fordultak ellenem? A könnyenhivók, a nemgondolkozók és a félrevezethetek. Mert Igló város polgárságának intelligens része mellettem volt, mellettem van és mellettem marad. Sáfárkodásomnak legfényesebb bizonyítéka, hogy csak a váróé érdekét védve, megkaptam a választók szavazatainak éppen felét. Nem irigylem ellenfelemnek sorsát, mivel egyenlő erejű ellenzékkel szemben nehéz és kilátástalan a helyzete. Ilyen erőviszonyok mellett magam sem igye- kezhetem a kormányrúdhoz. — Arra a kérdésre, hogy az úgynevezett polgári bioknak látszólagos gyöngülését mi okozta, az a válaszom, hogy nem annyira politikai okok, mint inkább egy-két akarnak érvényesülési vágya döntötte el a küzdelmet. Mert hiszen szocialista programmal választott képviselőtestületi tag mindössze 15 van, ezzel szem,ben a polgáriak száma 21. Hogy miképpen fogják a város költségvetését a szocialistákhoz érdekből pártolt városi képviselők megszavazni, azt a legközelebbi jövő fogja megmutatni. A hü szélességi szlovák krédóié — Arról mi iglóiak nem tehetünk, hogy az általános szlovenszkói áraimlat nem kedvezett a mai Hlinka-politikának és pártunk gyöngülése három városi mandátum-veszteség formájában Iglón is jelentkezett. — A gyöngülés okát abban látom, hogy pártunk nem fejt ki megfelelő aktivitási Sem a kormányban nincsen, sem a kormány elleni Pedig föltétien aktivitásra lenne szükség — Szlovenszkóérl Mindenki, aki Szlovenszkón él, fogjon össze é® dolgozzék Szlovenszkó jobb jövőjéért. Mert ha má magunk nem segítünk magunkon, az Isten sem fog megsegíteni. — Ezért félre kell tenni minden faji és vallási ellentétet s azon elv alapján, hogy Szlovenszkó minden fia számára meg kell adni az ót megillető jogot, egybe kell kovácsolni a szlovenszkói autonómista lrontot. Ha nem tudjuk megtalálni egymással az egyetértést, akik együtt élünk már ezer esztendeje, ki másra számíthatunk? Hiszen a históriánk is azt dokumentálja, hogy mi, századokkal ezelőtt itt honra talált különböző nyelvű polgárok, megértettük egymást és közös Szepeslöldünkért éltünk és haltunk. A régi tradíció, a régi harmónia, a régi kon- kordia, amely csorbítatlan erkölcsi tőkénk maradt, kell, hogy vezessen bennünket a jövőben és őseink szellemében, mert csak igy lehet jövőnk a mi ősi földünkön. Beszélgetés Bobuia volt szenátorral Szerény és igénytelen ember, de becsült és népszerű Iglón Bobuia Ede, volt HMnka- pártd szenátor, aki parlamenti mandátumát elvesztette ugyan, de megmaradt számára egy másik: a „zástupca slovenskych zelezni- éiarov", ő a szlovenszkói vasutasak vezér- embere. Sokat fáradozik a vasutasok ügyeiben, de általában meleg szívvel karolja föl a kisemberek dolgait. Sohasem nézett pártállásra, hanem mindig csak az igazságra. Amellett harcos ember, amióta megszűnt a szenátus tagja lenni, tizennégy esetben indítottak ellene eljárást népgyülési beszédek és cikkek miatt. Keserűség nélkül beszéli el kimaradása históriáját a szenátusból, ő maga legfeljebb csak megérdemelt szatisafakcióképpen szeretett volna még egy-két esztendeig törvényhozó lenni s inkább azt rója föl, amit a nép is nagyon zokon vesz, hogy a Hlinka-páTt sem a kép viselő házban, sem a szenátusban nem juttatott a Szepesség- nek egyetlenegy mandátumét sem, holott 25.000 szavazatot adott a pártnak s ezzel szemben Liptónak, amely csak 9000 vótumot juttatott HKákának, négy képviselői és egy szenátori mandátuma van. — A nép között nagy a nyomor s ha ez igy megy tovább, egész Szlovenszkó tönkremegy, A falusi uéjp már az adóját sem tudja
