Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-30 / 295. (2516.) szám

1930 deeenniber 30, kedd. 7 A Segszélesebbkörü önkormányzatot követelte Szlovenszkó számára a magyar nemzeti munkáspárt lévai kongresszusa A határozati javaslat kívánja a hátralékos adók elengedését, a földreform revízióját és a magyar munkások egyenjogúsítását hoz tartozónak vallja magát, melynek ér­dekében minden áldozatra kész, Léva, december 29. A magyar nemzeti mun­káspárt tegnap tartotta meg Léván első orszá­gos kongresszusát. Szlovenszkó legfiatalabb munkáspártja az alakulástól eltelt öt rövid év óta a számbeli gyarapodás és fejlődés állandó jeleit mutatja s ma már ezen a kongresszuson 157 vidéki pártszervezet kiküldötteinek egy­hangú hozzájárulásával kérik és követelik a „Szlovenszkó harmadik magyar pártja" jelzőt s az ebből folyó elismertetést és meghallgatta- tást Szlovenszkó politikai és gazdasági életé­ben. A lévai református egyház tanácstermében •tartott kongresszusról alábbi részletes tudósí­tásban számolunk be: Mónár Jenő elnöki megnyitó beszédében utalt arra, hogy az államfordulat utáni években az itteni magyar munkásság azt gondolta- hogy biztosítani fogják itt a kisebbségek jogi és gaz­dasági életét. A magyar munkásság ma már látja, hogy csalatkozott. Rámutat a konkoly- hintésre, amit a magyarok között végeznek, hogy érzelmeit és érdekeit ki nem fejező pár­tokba csábítsák őket. A lévai kongresszus hangját messzire kell meghallani, amidőn ki­mondja, hogy a magyar a magyarnak nem le­het ellensége! Megállapítjuk — mondja a szóló —, hogy a magyar nemzeti munkáspárt mint a harmadik szlovenszkói magyar párt küzd itt a magyarság jogaiért s azok a munkások, akik nem feledkeznek meg arról, hogy ők elsősor­ban is magyarok, azoknak ebben a pártban van a helyük. Az elnöki megnyitó után a beérkezett, üdvöz­lő táviratok 'sokaságát olvasták föl. Varecha József főtitkár beszámolójában rá­mutatott a pártalakitás munkájára. Azóta a magyar munkásság elvesztette már hitét a csehszlovák szociáldemokrata párt­ban, elvesztette hitét a nagyhangú kommu­nistákban is, s így a maghíntés nem volt hiábavaló, a ma­gyar munkásság egy részét sikerült fölrázni a letargiából. A kongresszuson már 157 pártszer­vezet képviselői jelentek meg. Hogy a párt rnég nem nagyobb, ennek oka abban rejlik, hogy a párt szegény, mint maguk a munkanélküli ma­gyar munkások. A magyar munkásság nem várhatja érdekei­nek érvényesítését a csehszlovák pártoktól, csupán a maga erejétől, de vannak a magyar munkáspártnak a magyar polgári pártokkal kö­zös érdekei is, a kisebbségi jogok kiharcolásá-- ban s a magyar kultúra kérdésében. Szeretet­tel gondolnak a magyarság ama rétegeire, amelyek a polgári pártokban vannak elhelyez­kedve, de ennek a szeretetnek a viszonzását kérik a maguk részére is. A magyar munkások erről a helyről hívják föl a szlovák munkássá­got, hogy ők is állítsák föl a szlovák nemzeti munkás­pártot. A magyar és a szlovák munkás a múltban min­dig megértette egymást, a mai gazdasági krízis egyaránt nehezedik mindkettőre, meg kell csi­nálni azt, amit a magyar és szlovák polgári pártok eddig még nem tudtak megvalósítani, a testvéri összefogást Szlovenszkó pusztuló gaz­dasági életének megmentésére. Matyó Imre (Érsekújvár) fölszól adásában le­rántja a leplet a rózsahegyi textilgyár leépíté­sének kulisszatitkairól, mint játszották ki az ott dolgozó szlovák és magyar munkásokat. Szakáll Balázs (Dunaszerdahely) után Gaál József (Palást) követelte a közutak javításának sürgős megindítását. Cserba József (Ipolyság) az aggkori segélyek kiutalása körüli nehézségeket panaszolja s a jogi képviselet kiépítését sürgeti. Schmid a munkanélküli segélyek körüli sérelmeket pana-1 szolja el. A kongresszus ezután elfogadta a határozati javaslatot, melyben megállapítja, hogy a kormánytöbbség politikája Szlovenszkó népére nézve káros, mert erkölcsi és anyagi romlásba viszi. A földreform törvény végrehajtása, nem jut­tatta földhöz az arra rászoruló mezőgazdasági népességet, különösen a magyar mezőgazda­sági nincsteleneket. A nagybirtokok felapró- zása következtében azok a magyar mezőgaz­dasági munkástömegek is kenyér nélkül ma­radtak, kiknek megélhetése — bár szűkösen — eddig biztosítva volt. A szlovenszkói gyár­ipar leépítése következtében az ipari mun­kások nagy tömegei maradtak kenyér nélkül. Szlovenszkó gazdasági életének romlása meg­döbbentő módon nyilvánul meg a nép er­kölcsi, gazdasági és szellemi életében. A nép kivándorlása egyre növekszik ős katasztro- teJiaoá válik. Ezzel izemben a történelmi. szágrészek lakosságának kivándorlása meg sem közelíti a szlovenszkói kivándorlás meg­döbbentő nagy számát. Az ipari és mezőgaz­dasági téren sem kínálkozik elhelyezkedési lehetőség. Az állami üzemeknél, vasútnál, postánál, csendőrségnél és rendőrségnél, úgy­szintén a pénzügyőrségnél stb. a magyar munkásság számára az elhelyezkedés le­küzdhetetlen akadályokba ütközik. A párt- gyíilós követeli a kormánytól: a népek önrendelkezési jogának szellemé­ben Sziiorenszkó népe számára a legszéle­sebb körű autonómiát törvényhozással és felelős kormányzattal. Gazdasági téren kí­vánja a kisbirtokos osztály adójának leszál­lítását, vaJJaimint a hátralékos adók elenge­dését Az intenzív és kertgazdálkodás fejlesztés© céljából magyarnyelvű mezőgazdasági szak­iskolák sürgős felállítását. A magyar mezőgazdasági nincstelenek meg­élhetésének előmozdítása és biztosítása cél­jából követeli a pártgyülés a kormánytól: a íöldreformtörvény végrehajtásának hala­déktalan revízióját, a maradékbirtokok azonnali megszüntetését és magyarlakta részen magyar nincstelenek között vaüó fel- parcellázását és a telepítések megszünteté­sét. Mindazoktól, kik a földreformhiivatal által földhöz jutottak azonban állami alkalmazá­suk révén megélhetésük biztosítva van, vala­mint azoktól, kik a kapott földet nem ma­guk munkálják meg vagy léífentartásuk más módon van biztosítva, a kapott föld azonnali visszavételét és az arra szorulók között való felosztását az előbb említett elv szigorú szem- előtt tartása mellett. Erkölcsi és államérdek­ből meg nem engedhető, hogy állami tiszt­viselők, kiknek léífen tartása és nyugdija az állam által biztosítva van, az államtól kapott föld jövedelme révén maguknak fölös jöve­delmet szerezzenek, míg a magyar munká­sok nagy tömegei munka és kenyér nélkül nyomorognak. Követeli továbbá a pártgyülés a kormány­tól ' a szlovenszkói ipar számára mindazon elő­nyök biztosítását, amelyet a történelmi or­szágok ipara élvez, valamint oly kormányintézkedések sürgős fo­ganatosítását, amelyek a szlovenszkói ipar életképességét biztosítják. Követeli a vasúti szállítás haladéktalan leszállítását, úgyszintén a közszálitásokban Szlovenszkói megillető kvóta arányában való részesedését, valamint a szociális terhek leszállítását. Végül követeli a pártgyülés a kormánytól szlovenszkói állami állásokban kizáróBag szlovenszkói őslakosok alkalmazását, vegyes szlovák-magyarlakta részen magyar ajkú munkásoknak számuknak megfelelő, tisztán vagy tulnyomórészben magyarlakta részen, túlnyomó számban magyar nemzeti kisebb­séghez tartozó munkásoknak alkalmazását. A magyar nemzeti kisebbség által lakott területen a közigazgatási hivatalokban csu­pán oly tisztviselők alkalmazását, akik a magyar nyelvet szóban és Írásban bírják és magukat magyar nemzetiségüeknek vall­ják. Az igazság és a népek jogérzetével, va­lamint a demokrácia szellemével össze nem egyeztethető, hogy a háromnegyed milliónyi maevar kisebbség számához mérten nin­csen képviseÖve az állami intézményekben a közszolgálatban. Ezen viszás állapot meg­szüntetése eminens államérdek. A szlovenszkói magyar dolgozó nép, amely elválaszthatatlan, integráns részét képezi a szlovenszkói magyar nemzeti kisebbségnek, az államnak épp oly értékes részét képezi, mint bármely más nemzetiségű munkás, en­nélfogva nemcsak a kötelességek ,hanem az élvezetek terén is egyenlő jog illeti meg. Amidőn a pártgyülés nyíltan hitvallást tesz magyarsága mellett és a magyarság egészé­ugyanakkor azonban kijelenti azt is. hogy a magyar munkásság a jövőben csak oly mér­tékben hajlandó a magyar polgári osztály küzdelmét támogatni, amely mértékben fog­ja az a magyar munkássággal szemben köte­lességét teljesíteni. Mauks Sándor szerkesztő a pártsajtóról tar­tott ezután érdeklődéssel kisért előadást, majd megválasztották az uj országos pártve­zetőséget és végrehajtóbizottságot, megalakí­tották a párt irodalmi és kulturcsoportját, Szakáll Balázs elszavaltá egy munkásversét, Ágoston Gusztáv (Miksi) mezőgazdasági kér­désekkel foglalkozott s indítványára kimondta a kongresszus, hogy a párt ciméhez a földműves jelzőt is fel­veszi, végül belső adminisztrációs ügyeket tárgyal­tak ^Tihj^cUn^ jobb szabóságból bapÁalo, ^py%ftan» a beszólt" oéa/agyrz / Fényes ünnepségekkel felavatták a rimaszombati jáipariármiai uj székházát Rimaszombat, december 29. (Saját tudósi tónktól.) Karácsony másod- napján lélekemelőén szép ünnepély kereté­ben avatták fel a rimaszombati járási ipar­társulat Rimaszombatban emelt monumen­tális uj székházát, mellyel a körzet iparossá­gának és kereskedőtársadalmának évtize­dek óta kísértő álma valósult meg. A szék­házavatás ünnepélyére a megye minden ré­széből összese reg lettek a társulati ügyek eszmeharcosai és a járási tagok köréiből is igen számosán. Az avató ünnepélyt bevezető díszközgyű­lést tiz óra tájban Valaszkay Rezső elnök nyitotta meg zsúfolt terem előtt, üdvözölve az egyházifelekezetek papjait, a társtestüle­tek kiküldötteit, Rimaszombat város, vala­mint a rimaszombati társadalmi egyesületek képviselőit. Majd röviden vázolta a rima- szombati iparosfáreadalom öt évtizedes küz­delmeit, melyeket a társulati székház meg­valósításáért folytatnia kellett. A testület vándormadárként költözött úgyszólván évről évre helyiségből helyiségbe és évi közgyű­léseit mindig más egyesületek szívességéből átengedett) helyiségekben volt kénytelen megtartani, mert saját otthonhoz sehogy sem tudott hozzájutni. Az építkezés lefolyásának ismertetése után az elnök azok érdemeit méltatta, akik az építkezési terv valőraválíá- sálban és kivitelében segítségére voltak a ve­zetőségnek, és különösen Siposs József bádo- gosmester érdemeit emelte ki, aki a bádo­gosmunkák díjtalan végzésével az ipartársu- lat örök hálájára tette érdemessé magát. Az elnöki megnyitó után Gabonás János dr. városi titkár Rimaszombat város nevében mondott ürvözlő beszédet és a társulat veze­Meggyilkolta feleségét egy vasúti pályaőr, mert a korcsmában tréfásan figyelmeztették, hogy az asszony sokat van egyedül otthon Szelnek, december 29. A szolnoki rendőr­ségen ma megjelent Fekete Lajos vasúti pá­lyaőr és azt kérte, hogy tartóztassák 1©, mert megölt© feleségét. A rendőrségen nem akar­ták hinni neki, mivel részeg volt és ezért a lakására mentek. A szoba dulakodás nyomait mutatta és a padlón hatalmas vértócsa volt, az asszonyt azonban nem találták sehol. Kutatni kezd­tek utána és a 35. számú vasúti őrház mel­lett megtalálták Jhiaflva. Az asszonynak ugyanis a gyilkos merénylet után még volt annyi ereje, hogy elfusson, de közben összeesett. A bestiális férj a csend- őrségen minden kérdésre megtagadta a vá­laszt. Mikor kijózanodott, azt felelte: — Megöltem a feleségem, vállalom érte a felelősséget. Hogy máért tettem, ahhoz seniki­A nyomozás eddigi adatai szerint Fekete szombaton délben korcsmába akart menni és nem kapott pénzt a feleségétől. Dühösen hagyta ott az asszonyt, elment a korcsmába, ahol hitelre ivott. Mikor illuminált állapot­ban volt, egyik társa figyelmeztette, hogy jó lenne kevesebb éjjeli szolgálat, mert sokat unat­kozik az asszony. Senki sem tudja, hogy volt-e komoly alapja a tréfás figyelmeztetésnek, tény az, hogy Fekete nem sokkal a gyanúsítás után haza­ment és félóra múlva megtörtént a gyilkosság. A gyilkos férjet átadták a szolnoki ügyész­ségnek. tőségének közérdekű munkássát méltatva Va>lcbszkay Rezső elnök és Szöllőssy István titkár önfeláldozó tevékenységét állította be dicsérő szavai köz, pofjába, miután a testület e két agilis vezetőemberének nevéhez fűző­dik a ezékházépitkezés megvalósiulása. Nagy Sándor asztalosmester miint a losonci járási járási ipartársulat elnöke a losonciak tetsvéri üdvözletét tolmácsolta és. lelkes sza­vakkal az iparosság templomaként aposztro­fálta a 'rimaszombati társulat uj székhazát. Schlossz Lajos ipariskolai igazgató a ta­nonciskola felügyelő bizottságának szerencs©- kivánatait fejezte ki. Az üdvözlőbeszédek alhangzása után került sót a felavatási aktus egyházi részére. A ri­maszombati négy egyház e célra felkért lelké­szei közül elsőnek Péter Mihály református püspök mondott avató beszédet. Költői szép­ségű szónoklatában aratóünnephez hasonlítot­ta a székházavató ünnepélyt és Isten kezéből valónak minden épületet, melyet a munka di­csérete hoz létre. Az apostoli szavakat ma- gasszárnyalásu imával fejezte be az ősz püs­pök, áldást kérve az iparos-ok és kereskedők uj székházra és a társulat további működé-, sőre. A római katolikus egyház nevében Sándor János dr. esperes-plébános szlovák és ma­gyar nyelven avatta fel az épületet. Tartal­mas, szeretettől sugárzó beszédében összetar­tásra buzdította .az egyesület tagjait, amire ebben a súlyos gazdasági válságban kettőzött mértékben van szükség. A kölcsönös szeretet és megértés jelszavainak hangoztatása mel­lett Isten áldását kérte a testület uj ottho­nára és az uj otthonra talált egyesület felvi- rágó zásáh oz. Baráth Károly ev. lelkész avatóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy a székház megvalósu­lásában az Ige .megtestesülését látja és to­vábbi áldást kért az egyesület működésére. Az avatóbeszédek sorát Singer Rezső rima­szombati főrabbi zárta le, aki biblia idéze­tekkel átszőtt szép felszólalásában a munka magasztosságát emelte ki, aminek egyik hir­detője a most felavatott uj épület is s melyre hitközsége nevében is az Isten áldását kérte. Az elhangzott beszédek tartalmát Gálát And­rás testületi alelnök tolmácsolta szlovák nyel­ven, majd magyarnyelvű felszólalásában mél­tatta a testület előző vezetőségének érdemeit és összetartásra buzdítva a társulat tagjait, ar­ra kérte őket, hogy minden időkön át tisztán őrizzék meg a közéleti tisztaság jegyében meg­született uj középületet. A mindvégig emelke­dett hangulatú díszközgyűlést a beérkezett üd­vözlő táviratok és levelek fölolvasásával zár­ták le. Az üdvözlések közül különösen a besz­tercebányai kereskedelmi és iparkamara, a tu- rócszentmártoni szövetség, a tornaijai járási ipartársulat és a rimaszombati járási főnökség’ meleghangú átiratait kell kiemelnünk. A dísz- közgyűlés végeztével egy órakor százötventeri- tékes közebéd volt a társulati székház nagy termében, ahol számos pohárfölköszöutő hang­zott el. A járás iparos- és kereskedötársadal- tmának lélekemelőén szép ünnepét este tánc- mulatság zárta le, amelyen a rimaszombati •ár- sadalom minden rétege osztály- és nemzetiségi ■különbség nélkül impozáns számban képvisel- tette inasát. Jelek A. Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents