Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-28 / 294. (2515.) szám
11 1030 december 58, rasAmap. A Lengyelvér világhírű szerzőiének tragédiája Az öngyilkos Nedbalt nagyon sok csalódás és mellőzés érle és ezért nem akart hazai iőldben nyugodni Az utolsó üzenet Pozsonynak — A katasztrófához vezető idegösszeomlást a pozsonyi színház körüli anyagi gondok indították útnak Nedbalnak apja és fia is öngyilkos vei! Zágráb, december 27. Gyá«zlobogó lobog a zágrábi színházak tetején. Az egész város egy tragikus esőt hatása alatt áll: Nedbal Oszkár. a világhírű cseh zeneszerző és karmester, a pozsonyi csehszlovák színház volt igazgatója öngyilkosságot követett el. Az öngyilkosság részletei megrázóak. Szerdán. Karácsonyéért napján, Ned'bal búcsúzni jött a zágrábi opera igazgatójához. Az igazgatósági irodából a közeli próba szó báb a ment, nagy erőfeszítéssel kinyitotta az egyik ablakot, egy székre lépett és a második emeletről az uccára vetette magát, ahol összeroncsolt fejjel holtan fekve maradt. Nedbal feleslege csak két órával később tudta meg, hogy férje öngyilkosságot követett el. Idegsokkot kapott és szanatóriumba kellett szállítani. A lelkiismeret hőse Malmi Béla dr. senorjai ág. hltv. ev. lelkész halálára vSriovenöíkő, december 27. A P. M. H. ked éi száma rövid hírben beszámolt Halmi Bél dr. haláláról. E gyászhir fölött azonban nej lehet ily röviden napirendre térni. Hjsze Hakni Béla dr. halála nemcsak öttagú család jának, nemcsak a somorjai szabad ©gyhá? nak, nemcsak a szlovenszkói magyar evangé likuspbnák, de a szlovenszkói magyarság ősz szesgfegénék is fájó veszteség, mert ő itt magyar lelikiismerot hőse volt Hogy megérthessük mit jelentett az ő mii Ivödése, mit jelentett az általa proklamál „szabad egyház", idézünk alább az 1921 ja 17-én tartott közgyűlésén tett lelkészi jelen t őséből: „Amikor a szomorú politikai változás be következett, saját hi[testvéreink, elvakult na ciönalista szellemiéi fütve, a még meglévő szabadságunktól is meg akarlak fosztani, a önkormányzati elvet tövéből ki akarták tép ni, evang. egyházunk alapelveit meg akar ták semmisíteni. Ezért függesztették fel sa ját ev. hittestvéreink a katolikus miniszter rel alkotmányunkat, ezért neveztették ki j „radákat" egyházunk kormányzására- Meg ragadták az alkalmat és a katonai diktatur; alatt az állami hatóságok által kinevezőt rada egyházi törvényhozói gyűlést, zsinato hivott égybe, amelynek törvényességét épj ennélfogva ma is határozottan tagadjuk. J zsinaton oly elvek, tételek mondattak ki, me lyekre vonatkozólag az egyházközségeknél kellett volna előbb szarvukat hallatniok, mer csak így létesülhet az evangéliumi egyhá: álapelyeivel és szellemével megegyező al kotmány. De nem! — ők az egyházközségek hozzájárulása nélkül zsinaton hoznak törvényt, ami annyit jelent, hogy a tornyot felülről, a tetejénél kezdik építeni. — Példátlan eíjárás ez prot. egyháztörténelmünkben, mert még a pátens idején is a minisztérium által kezdeményezett uj szervezeti elvet előbb megvitatás végett leküldték a gyülekezetekhez és szabad választásukra bízatott, hogy elfogadják-e az uj szervezetet, vagy pedig elszakadna^ azon testületektől, melyekhez századok óta voltak kapcsolva. Ez történt 1859- beu, egy abszolutisztikus uralom által inaugu- ráli, fojtogató, elnyomó politika szomorú korszakában. Ma, egy szabad köztársaságban, a győztes nagyhatalmak által szerződisileg is biztosított polgári és vallásszabadság korszakában az egyházakra oktrojált szervezettel akarják biztosítani az erőszakkal megzavart egységet!... Békességben akartunk élni, de ez nem jelenti, hogy evangéliumi egyházunk sarkalatos igazságait megtagadjuk, vagy elhallgassuk; az ilyen békesség az élettelenség elleplező®©, halotti állapotunknak ékesen szóló bizonyítványa volna. Nem, nem e világban keressük mi a nyugalmat, békességet, de lelkiismeretünkben. Ez a lelkiismeret késztetett arra, bogv elszakadjunk a hivatalos egyházi hatóságtól, mely evangéliumi egyházunk felséges, szabad elveit megtagadta, az azokért való önfeláldozó küzdelmet törvénytelenségnek bélyegezte és a hit, a meggyőződés s a virágzást biztosító szabadság felett zsarnokoskodni kívánt, mely működésével egyetemes prot. eg vitázunk történelmét fekete folttal szeny- nyezte be. Áthatva ev. kér. nevünkkel járó hivatásunk tudatától, szemünk előtt tartva az igazi evangéliumi és történelmi alapokat, — többre becsültük a szabadsággal járó szegénységet, mint a megbunyászkodással járó gazdagságot. A szabad egyház kizárólag olyan szervezeti forma, melyben az Istennel közösségben élő emberek, minden idegen befolyástól menten élhetik a maguk fokozódó egyházi életüket. Igaz, anyagiakban nem fogunk bővelkedni, de nem baj. Egy külső, állami segítségre támaszkodó egyhá a sohasem tudja biztosan, hányadán van hívei hitéletével, mert rájuk az egyház-fenntartás gondja, kötelessége nem nehezedvén, mint a valóság mutatja, ©1 sorvad bennük a Ilit gyümölcse; az áldozatkészség. A szabad egyház, melynek fenntartása, állami segítség nélkül, az egyháztagoknak cselekedetekben' is megnyilvánuló hitére van alapítva — Dem csalihatja a világot. Vagy él benne a Jézusi keresztyén- ség, mely sziveket s ezen keresztül pénztárcákat is hódit, vagy nem. Akkor legyen vége önmagunk és a világ áltatásának." Halmi Béla nemcsak vallotta ezeket az eszméket, hanem kitartott mellettük utolsó leheletig, s feláldozta érte egész életét. Azok, akik az államfordulat után az ág. ev. egyház vezetését a kezükbe ragadták, a szabad egyházakat, a lelkészek személyében akarták megtörni. A nyugati kerület adminisztálorai Halmi Béla dr. somorjai lelkészt állásától felfüggesztették és minden hivatalos teendőjétől eltiltják, a pozsonyi zsupáni hivatal pedig családjával együtt azonnali hatállyal kiutasítja az állam területéről. A britt birodalom prágai követének közbenjárására a kiutasítás végrehajtását azonban felfüggesztik . A lelkészt ezután hazaárulás, kémkedés és lazítás vádja alapján letartóztatják és a pozsonyi katonai fogházba szállítják 1920 máa 15.-én. A vizsgálóbíró egy hét múlva gatja ki, mire a katonai vádtanács a lelkészt, bizonyítékok hiányában, szabadlábra helyezi. Rövidesen ismét lefogják, a fogházUjaibh jelentések szerint Dújsin horvát operaénekes és felesége ugyanabban a pillanatban érkezett az operaépület elé, amikor Nedbal súlyos teste a kövezetre zuhant. Dujsinné, öntudatát vesztve összeesett. Az énekesnek nem történt baja, mert két méter választotta el a zuhanó testtől. A népes téren minden oldalról emberesoportok rohantak az épület elé és a rendőrségnek nagy erőfeszítésibe került, amíg a rendet helyreállította. Nedöalné az opera foyerjában tartózkodott és csak azt látta, hogy nagy ember tömegek verődtek össze. Megkérdezte a portástól, hogy mi történt és azt a választ kapta, hogy a zenekar egyik tagja öngyilkosságot követett el. Erre az asszony elhagyta a színház épületét, anélkül, hogy a valót megtudta volna. Az Öngyilkosságról szóló hirt csak délután vitték meg neki. Az öngyilkosság oka mindeddig ismeretlen. Zágrábban. a legedentmeradóbb hírek és találgatások keltek szárnyra. Megállapítást nyert, hogy Nedbal az utóbbi napokban rendkívül izgatott és ideges volt. Anyagi helyzetét kétségbeejtőnek mondták és ez a körülmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy idegessége elfajult és katasztrófává nőtte ki magát. A zágrábi nemzeti színházban lefolyt vendég- szereplésével sehogy sem volt megelégedve és levert volt, mert a sajtó művészi produkcióját tartózkodással fogadta. Mindazonáltal a színházban elvégezte az összes bucsuTátogatáet és úgy látszik, hogy öngyilkossági szándéka hirtélenül érlelődött meg benne. Nedbal Oszkárt szombaton, december 27-én délután temették el á zágrábi temetőben óriási részvét mellett. Életrajza Táborban született 1874-ben. Már a prágai zemekonzervatóninimon tűnt fél tehetségével és mint egészen fiatal zenész ő lett a világhírű cseh vonósnégyes brácsása. Ezzel a vonósnégyessel járta be Európát és mindenütt óriási sikert aratott. Hazatérte után kivált az együttesből és karmester lett. A prágai cseh filharmóniát vezényelte páratlan sikerrel tiz éven át, 1896-tól 1904-ig. Később Bécsbe ment, ahol a Tonkünstlerorchester első dirigense lett, majd Berlinben és Párásban lépett fel. Ekkor már igen híres ember volt, Annak dacára, hogy a régi muzsikát kedvelte, ő volt az, aki Gusztáv Mahler és Riohard Strauss érdekében fáradhatatlanul sikraszállt. Ő vezényelte az C§§na(i>F.Maitell egész világon Dvorak müveit, akinek „Az újvilágból" című szimfóniáját ő tette világhírűvé. Közben}.ráért arra, hogy maga is zeneszerzéssel foglalkozzon. Több balettjének komoly zenei sikere volt és végül is kemény küzdelem után az operett terén is döntő győzelme taratott „Lengyelvér" cimü operettjét évekig játszották rengeteg színpadon. Ez az operett bécsi bemutatója után .sláger", sőt vjlágsláger lett. A „Lengyelvéri" követő operettjei azonban nem tudtak áttörni és néhány előadás után lekerülték a műsorról. A háború után elhagyta Bécset és a pozsonyi csehszlovák színház igazgatója lett. A tragédia megdöbbentő hatása Pozsonyban Pozsony, december 27. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Nedbal Oszkár zágrábi öngyilkosságának az első órákban szinte elhih etetlen hírét szerdán este a rádió hozta el Pozsonyba. A napilapok már szerdán reggel jelentették meg karácsonyi számaikat s igy az egész pozsonyi sajtó „lemaradt"1 a szomorú szenzációról. A bécsi és prágai lapok csütörtöki számaiban már öles tudósítások számoltak be a nagynevű zeneszerző tragédiájáról. Az öngyilkosság, természetesen, elsősorban a csehszlovák köröket döbbentette meg. Nedbal személyes barátait, kollégáit, ismerőseit, akikkel nap-nap után együtt volt a komponista, akik ismerték arany kedélyét és törhetetlennek látszó optimizmusát. Hogy a felszín derűje alatt mi lakozott, az csak most' derült ki: elkeseredettség, ernyedtség, bomlott idegrendszer... Nedbal szerette az életet, melynek minden izét ki tudta élvezni. Miért dobta d. most mégis magától? A tragédia hírét Pozsony őslakossága is őszinte megilletődéssel fogadta. Mert ezerették és tisztelték Nedbal Oszkárt, aki — amíg a szlovák nemzeti színház élén állott — értett hozzá, hogyan kell az őslakosságot becsábítani a csehszlovák színházba. A nyelvi nehézségek áthidalását úgy oldotta meg, hogy balletteket és pantomimeket vett föl műsorába s a tánc, a ritmus es melódia nemzetköziségét hangsúlyozta ki. De a cseh opera- előadásoknál is a közönség 30—40 százalékát magyarok és németek alkották. Nedves Salak szárazzá tétele „áramtó levegőu módszerével. Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál: Schulz-féJe épitési r. t. speciális osztálya, Bratislava, Laurinská 6. Nedbal Oszkár 1923-ban Húrt igazgató utódaként vette át a szlovák nemzeti ezinház művészi és adminisztratív vezetését. A szlovák színházi szövetkezet olyan szerző* dést kötött vele, amely az uj igazgatót a szinház prosperitásával kapcsolatban anyagi felelősségre is kötelezte. Itt keresendő Nedbal tragédiájának kiindulópontja. Az első két esztendőben bőven folyt még a szubvenció aranyfolyama, mely ugy- ahogy fedezte a szinház deficitjét. Ámde ez a deficit nőttön-mőtt, a kormány sem volt már hajlandó milliókat beleölni a vállalkozásba. És jött a gazdasági depresszió, mely áldatlan hatását nem utolsó sorban a színházi pénztárak fiókjában kezdte éreztetni. A pozsonyi szlovák színház fedezetlen deficitje ez év folyamán elérte a másfélmillió koronát. A csehszlovák sajtó, főként az Ivánka-féle Ná- rodny Dennik, egyedül Nedbait tette felelőssé a szlovák szinház kilátástalan anyagi helyzetéért. Az ujságtámadások végképp elkeserítették az amúgy is szenzibilis művészembert s az utolsó félesztendőben már csak lopva merészelt Pozsonyba jönni, félt az emberektől, saját társaságát sem kereste már föl az utóbbi időben. Egy szörnyűséges példa lebegett a tönk szélére jutott Nedbal leki szemei előtt: Novák kassai szlovák színigazgató öngyilkossága, akit szintén a vezetésére bizott színház összeroppanása kergetett a halálba, őt- követte Nedbal, amikor szerdán a zágrábi színház másodikemeleti ablakából a hideg kövezetre vetette magát. így sodort össze a pénzügyi deibacle két divergens sorsot: a névtelen vidéki színigazgatóét a világmárkát jelentő, beérkezett zeneszerzőével. Hogyan fogadták Pozsonyban az öngyilkosság kirét? A szlovák színházi szövetkezet, melyet Rosol Emáaiuel volt városatya és a kormány ellenjókoztatta magát az ügy állásáról és a teljhatalmú miniszter a kiutasítás végrehajtását felfüggesztette a legfelső közigazgatási bíróság döntéséig. Ez 1923 február 22-én kelt Ítéletében kimondotta, hogy a lelkész magyar állampolgár ugyan, de mint ilyet, csak határozott okok alapján lehet kiutasítani és mert a miniszter kiutasító rendelet© ilyet nem ismer, hanem csak általánosságokra szorítkozik, a kiutasító rendeletet megsein m i siette. 1924. május 26-án a nemzetközi bekének az egyházak által való ápolására alakult világszövetség képviselői: Sir Willogby Die- kinsou és Ramsay dr. főtitkár jelentek meg Sómorján és felháborodva értesültek az itt történt dolgokról. A szövetség pozsonyi ülésén 1924 június 1-én a lelkész ismertette sérelmeiket és memorandumot nyújtott át az elnökségnek. Ezért a hivatalos egyház espe- rességi és kerületi gy ülésein heves támadások érik. 1926 július 14-iki kerületi ülésen azt indítványozzák, hogy indítsanak ellene fegyelmit és fosszák meg hivatalától, s templomát vegyék el. Az egyházkerület azonban •hosszabb vita után kimondja, bogv a két egyház dolgát csak a békesség és megértés szellemében leijei elintézni. Azóta csendesebb idő következett reá, de a különben is már évek óta beteg szervezet ellenálló képességét a sok izgalom, ineghur- c a lás és az anyagiakkal való küzdés tegyeu ig/lette s hosszú, emberfeletti szenvedés után amikor Magyarországon tamilé gyermekét ka i'ácsonyi szünidőre izgatottan haza várta, hirtelen meghalt, gyermekei már csak a kihűlt atyai kezet csókolhatták meg. Temetése a somorjai ág. hitv. w. templomból ment végbe. A templomot Somorja egész társadalma felekezeti különbség nélkül s lelkésztársai teljesen megtöltötték. A gyászbeszédet Jánossy Lajos esperes-lelkész, a másak szabad egyház: Komárom lelkésze tairtotta, a liturgiát áz oltárnál ifj. Jánossy Lajos komáromi segéd leik ész végezte. A Szlovenszkói. Magyar Ev. Szövetség nevében annak titkára: Egyed Aladár mondott búcsúbeszédet, letéve a szövetség koszorúját, a magyar ev. lelkész- társak nevében pedig Lic. Fizély Ödön vett búcsút a nagy halottéi. Parais Zoltán helybeli ref. lelkész a Prot. Kör és Nőegylet éo a ref. egyház nevében mondott búcsúbeszédet s a sírnál Németh Pál helybeli ev, se- gécpelkész tolmácsolta a somorjai egyház utolsó Isten-hozzádját A magyar protestáns lelki ismeret hőse előtt a legnagyobb tisztelettel és csak a nagyoknak kijáró csodálattal hajiunk meg abban a biztos tudatban, hogy a protestáns egyháztörténetem az ö önfeláldozó, hősies szent harcát a halhatatlanok sorába jegyzi be s késő századokban is példányképe lesz a jogért, igazságért, eszményekért, szabadságért, nemzetért és protestáns au Ion óm iáért küzdő magyar evangélikusok előtt bői azonban védőügyvédének erélyes közbe* lépésére és Böhne alezredes hadbíró utasítására szabadon bocsátják. Majd iskoláját is j bezárják és amikor a lelkész ennek ellenére is három hónapon keresztül végzi a tanítást, j— az iskola helyiségeit a politikai hatóság közreműködésével lepecsételik. A püspöki adminisztátor Pozsonyban 1921 szeptember 20-én heves kirohanást intéz a lelkész ellen, aki hüségesküt nem tesz, fékezhetetlen j gyűlölettel viseltetik a csehszlovák állam ellen és dacol az egyház és az állam tekintélyével, — Raiffay püspököt vendégül fogadja s [izgat az állam ellen." A lelkész az egyik po- 1 asonyi. lapban közzétett nyílt levelében mulatja ki a püspöki adminisztrátor állításainak 1 valótlanságait. 1922. június 26-án a poszonyi [zsupán a somorjai lelkészt mint i 1 lőj Ali s, ál- dameltenes, alkalmatlan és veszélyes idegent, 1 az állam területéről kiutasítja azzal, hogy 14 ’ nap alatt kötetes elhagyni az állam területét, különbeu kitoloncolják. A lelkész ezt a ki- ' utasító végzést megfellebbezte a teljhatalmú | miniszterhez. A miniszter jóváhagyta a ki* ■utasítást, de az egyházközség küldöttségének közbelépésére —- tekintettel a lelkész feleségének súlyos betegségére — annak végre- j hajtását, a belég felgyógyulásáig, felfügg© sz- 1 tette. A lelkész a miniszteri határozat ellen panasszal élt a legfelső közigazgatási bÍróságnál, az egyház küldöttsége pedig a, kV* .társaság elnökénél kért igazságot a lelkész számára. A köztársasági elnök alaposan tá-
