Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-28 / 294. (2515.) szám
W30 3<*>«TnfoCT 26, vasárnap. 9 A TENGER TITKAI írja: VÉCSEY ZOLTÁN Óriási vagyonok pihennek századok óta a tengerek mélyében Csupán töredékrészét mentették meg az etsütyedt kincseknek — Hajóknak íömegtemeiöi . 'A Lutine históriájában kiragadtunk egy epizódot a tenger fenekén heverő kincsek gazdag történetéből. Ám nemcsak, a Lutine kincséért folytatott harc volt az egyetlen, an:síivel az ember vissza akarta hódítani a víz alá 9ülyedt aranyat. Éppen az elmúlt vé- tizedekben nagyon síimen ismétlődtek meg a küLönböző tengerpartokon azok a kísérletek, amelyek kincseket szállító elsülyedit hajók kiemelésére irányultak. Egyes esetekben a fáradságos munka eredményre vezetett, a legtöbben azonban sikertelein maradt. Kiszámító bták, hogy békés időben is évenként legalább ezer hajó pusztul el a tengeren. Hogy imályen kincsek merülnek igy viz alá, azt alig lehet megbecsülni, hiszen tucatjai vannak az aranyhajóknak is, amelyek — mint a Lutine — sohasem jutottak célba. A hajótörések története is vérrel, meg könnyel Íródott. Csaknem minden elsülyed hajón nagyobb meny- myiségrü pénz és pénzérték volt, ami mind a hideg huUámsirba került. Korinihus kincsei a mélyben A régi Róma történetírói elmondják, hogy két aranyedényekkel, ékszerekkel, drágakövekkel szinültig megtöltött állami gálya 200- ban Krisztus előtt elsülyedt a nápolyi öbölben. ötvennégy évvel később Mummius konzul kizsákmányolta a gazdag Korinthust és a görög szobrászművészét legértékesebb kincseit a polgárok pénzével, arany és ezüstedényekkel, drágakövekkel, értékes szövetekkel hajóira hurcolta, hogy a nagyszerű zsákmányt Rómába vigye. A hazatérő utón nagy viharba került a flotta, amelyből csak kevés hajó me- mekedett meg. A legtöbbje kincseivel együtt a tengerbe sülyedt és még ma is ott pihen. Más jelentések is rengeteg elsülyedt kincsről számolnak be és ha a Földiközi Tengerből kiemelhetnek a mélységben heverő vagyont, elképzelhetetlen érték kerülne napvilágra. Spanyolország vizbehullott milliói Amerika, meghódításának idejében, a tizenhatodik és tizenhetedik századiban a spanyol jelentések is sűrűn emlékeznek meg elsü- iyedt aranyhajókról, amelyek az újonnan felfedezett országokból mesés kincseket hoztak az óvilágba. így 1502-ben több spanyol hajó sülyedt el azzal az aranypor-száHitmánnyal, amelyet Haitiből kellett volna Spanyolországiba hozni. Még ima is ott feküsznek a mélységben kincsükkel együtt. És óriáei kincs pihen a tenger mélyén Tobermory öblében, Skótország nyugati partján, ahol három és fél századdal ezelőtt a Duque de Florencia, a spanyol Armada vezérhajója 600 millió arany és csévél tért haza és 1702-ben angol ém hollandi flottával folytatott küzdelemben sülyedt el. Néhány órával a támadás megkezdése előtt a spanyolok beszaladtak ft kikötőbe, de még nem rakták ki szállítmányukat, amikor az ellenség feltűnt a láthatáron. Újból kiszaladtak, egyenesen neki az ellenségnek. Bátorságuk azonban nem használt, mert az ellenség erősebb volt. As angolok egy-két kincses hajót hatalmaikba kerítettek s ezen husz- müliónyi ezüstöt találtak. A hajók többségét azonban a spanyolok elsül yeezterttek. Hatvan - milliónyi eesüstéirték sülyedt a mélységbe. Az elsülyedt hajók pontos helyét ina sem ismerik. A tengervíz itt 130 méter mélységű. Hüdihajók elsülyedt pénztárai Szerencsésebbek voltak a kutatók egy más esetben, amikor szántén egy tengeri csata álI megakadályozza a gyakori rosszullétet, fejleszti | a magzat csontképződését, nélkülözhetetlen terhes és szoptató nőknél* doz&tául esett kincseshajók értékeinek kiemeléseiről volt iszó. Néhány évvel a világháború előtt a törölt kormány a Ohios szigettel szembenfekvő Csesme-öböl alját búvárokkal kutatta végig, mert ebben az öbölben folyt le 1770 július 5-én az orosz és a török flotta nagy harca. Az ütközetben a többi 'között elsülyedt az orosz admirális hajója, amire az oroszok a következő éjszakán as öbölben horgonyzó török hajókat 'felgyújtották. Ott, ahol az admirálishajó elsülyedt, a búvárok harminc méter mélységben 12.000 aranydukátat rejtő szekrényt találtak. A Balaklava-öböl bejáratéban, Sebastopol- előtt fekszik angol sovereingsben kétszázmillió, hetven méternyi mélységiben a Feketetenger tükre alatt. Ez a kincs egy elsülyedt angol fregiatte-tal került a mélységbe, amely a Krim-há ború bán harcoló angol katonák zsoldját hozta magával. Már többször kísérleteztek a kincs féteri nr©hozásával, újabban a ízovjetkormány is többször próbálkozott a tenger mélységébe került hatalmas értéket felszinnehozni, az eddigi költséges és fáradminit ötvenezer főnyi legénységgel kihajózott Lisszabonból, hogy a csatornán át elérje az angol partot. Ha ennek a hadseregnek sikerül Angliában partra szállania, akkor Anglia függetlensége mindörökre megsemmisül. A sors azonban másképp határozott. Fél évvel későbben Erzsébet, Anglia királynője emlékérmet veretett, amelynek felirata elárulja az Armada sorsát: „Deus aff tavit et di-ssipati mnt“, fújt egyet az Isten és szétszóratta. Borzalmas, több napig tartó vihar szétszórta a büszke flottát és csak néhány hajó térhetett visza a hazájába. A többi a csatornán, Skót- ország és Írország partjain pusztult el. A büszke flottával az emberek tízezrei és vert éremben, aranyiporban, meg rúdaranyban megszámlálhatatlan milliók sülyedtek a tenger fenekére. A Tobermory-öböl kincse csak kis része ennek a hatalmas vagyonnak. 1641 óta ismételten kísérleteztek a kincsnek fel- szinrethozásával, de a kísérletek mindmáig sikertelenek maradtak. Pontosan ismerik a roncs helyzetért és a búvárok arannyal telt szekrényeket és ágyucsőveket láttak a roncs rozsdás részei között a homokban heverni. Idáig azonban mindenki, aki a kincshez akart közeledni, életével fizetett vakmerőségéért, mert a Tobermory-öbölben rendkívül heves tengerár omlások járnak. — Az Armada más hajóinak helyzetét szintén elég pontosan ismerik s még ma is régi spanyol aranyérmeket sodornak Id a habok az ír és skót partokra. Azonban a kincsnek kiemelése sehol sem sikerült, sőt még nem is kísérleteztek vele, mert meglehetős mélységiben pihennek a tenger fenekén. A spanyol parton fekvő vigoi öbölben kétszáz érv óta pihen az a spanyol ezüsbílotta, amely Peru és Mexikó ezüistMnyálnak kinézetet értékkel a fedélzetén a mélységbe sülyedt. Az Armada története ismeretes. 1586 május 29-én 160 súlyos fegyverzetű hajó több I SALVATOR I I FORRÁS I ságos kísérletek azonban eredménytelenül végződtek. A Csendee óceán Kopos-szigeteáneik sziklás útvesztőiben nyugszik egy angol kalóz- hajó nagy zsákmánya .amelyet a 19-ik század első negyedében számos rabló utján szerzett össze, arány, ezüst és ékszereit, amelynek értékért többmillió dollárra becsülik. A kalóz- hajót a spanyolok sülyesztették el, amikor éppen utolsó útjára indult, hogy zsákmányolásának eredményét biztos helyre szállítsa. Már több expedíció i? kísérletezett a kincí megtalálásával, azonban a hajó pusztulásának a helyét nem ismerik pontosan és idáig a roncsot nem sikerült megtalálni. Mudern haj óóriások pusztulása A régmúlt idők elsülyedt kincseihez azSlő történeteket a mi korunk is kiegészíti. Több mint huez millióval aülyedrt ed a Titánig amely négyezer méternyi mélységiben nyugszik és innen már semmiféle emberi hatalom fel nem hozhatja. Egy évvel később az Em- press of India fedélzetén négymillió sülyedt I el ezüstrudakban. A Pisaqua-vaJ történt szeütközós következtében a csatornában el- sülyedt Oceana roncsából még 1912-ben három hónappal a katasztrófa után tízmillió márka ezüstöt hoztak fel a búvárok. A világháborúiban megtorpedózott hajók közül említésre méltó kinoseshajó volt a Laureutie, amely a hivatalos megállapátások szerint 100 millió márkányi rudaranyat vitt magával. Ebből 1921-ig tizenkét milliót emeltek ki, de a legnagyobb nehézségek árán, mert a roncs teljesen összetört és a nehéz aranyszekrények egészen a hajó aljáig sülyedtek. így a búvároknak állandó életveszély között kellett a hajó roncsai között kutatatok negyven méternél mélyebben s egy óránál tovább nem bírták a munkát. Hajók tömegsírjai Jelentős az a kia jegyzék ia, amit itt felsoroltunk, de hát ez csak elenyésző része annak a ‘kincsnek, amely a valóságban a tenger mélyébe került. A Kap CobnáL, Newyork és Boston között, 1843—1893 években, tehát ötven esztendő alatt, nem kevesebb, mint 2131. hajó futott zátonyra, amelyekből 908 teljesen elpusztult. Ilyen hajó-tömegfirok a föld más pontjain is vannak. New Foudland déli részén a nyílt tengerben fekszik Sable Island, amelynek alattomos homokpadjai húsz mér- földnyi körzetben fogják körül a szigetet és a szó szoros értelmében temetkező helyei a hajóknak. Csak néha szakad meg a sűrű köd, amely New Foudland homokpadjainak egész környékért áthatolhatatlan fátyollal borítja és igy eltakarja a fenyegető veszély egyetlen figyelmeztető jelét, a fehéren tajtékzó, mérföl- dies törési hullámokat. Minden hajó, amely a bullám törésnek a birodalmába jut, elveszti. Bár két világítótorony van a szigeten, rendkívüli gyakori a hajótörés és csaknem minden nap hullákat és hajóroncsokat sodor a hullám a partokra s ezeknek eredetét soha nem tudja meg senki. Hajó-tömegsír az Ausztrália és Uj^Guinea közötti Torres-ut a maga sziklaszirtjeinek űrtEvelin kisasszony találkozása a fiatalsággal Irta: Molnár Kata A szanatórium igazgatósági szobáiba nyitó nagy szárnyasajtót alaposan becsapta valaki és a váratlan zaj nyers, visszbamgos zúgással szaladt végiig a fehéren csillogó folyosón. .Az első emeletről Málrtka nővér hatalmas alakija kapaszkodott fölfelé a pirosszőnyeges lépcsőkön, a második emeletről Evelin kisasszony halk, de fölöttébb határozott tépésekkel jött lefelé. A váratlan Bajra mind a kelten megálltaik és Mártiba nővér miig lihegve íámoga/ta magáit a korlát melllett, tiszte le Ítéltjéé el- ezözTnyedóssel mondta: — Istemteteneég, amit ezek a kopogó fruskák müveinek 1 A tizenhatos fiatal báró éppen tegnap mondta, hogy itt túlsók az egészséges ember. Evelin kisasszony halkam, szigorúan és választékosán felelt: — Meg fogom róni, aki a zajt okozta. Evelin kisasszony ezefcuitán visszament a második emeletre és benyitott az igazgatósági szobák nagy szárnyasai táján, amelyen belül « kopogó fruskáik — számszerinit hárman — gyönyörködtettek írógépeiket. Evelin kisasszony szétnézett közöttük és nem rótt meg senkit Mert Evelin kisasszony igazságos volt •és nagyon jól tudta, hogy az ajtót eenkiisem szokta becsapni olyankor, anulkor a szobáiban nem volt huzat. Most pedig nyitva volt az együk aJblaik és ezt éppen ő feledte nyitva az imént, amikor kihajolt a park fölé, hogy e későőszá napsütésben figyelemmel kisérjen valakit. Hogyan, Evelin kisasszony tehát... Nem, Evelin kisaszony nem volt Mvámosi. Evelin kisasszony szépjárásu. határozott hangú, hoeezu- iteetü, elegáns és szigorú hölgy volt, akinek már a ikora sem" eengedhette meg, hogy kiváncsi legyen. Erről *, korról ugyan senikisem tudta, hogy hol tartózkodik, — mert Evelin kisasszony ez ő korát eem az arcán, sem a termetién nem viselte — mégis. Evelin kisasszonynak megvoltak a maga óvei, de valahogy olyanformán, bógy a külvilág ezeket számokban meghatározni semmiesetire sem tiudta volna. Ugyanilyen titokzatos módom, senikisem érezte Evelin kisasszonynak a hölgy-nemhez vailó tartozását. Aiká Evelin kisasszonyra gondolt, sohasem érezte, hogy nőre gondol. De erre a különösségre még senkiisem jött rá; e ez annál az egyszerű oknál fogva történt, hogy nem volt 6enki, aki Evelin kisasszonyra gondolt volna. Evelin kisasszonyra nem gondolt senki, vele csak értekeztek az emberek, legalább is azok, akik rangban mellette vagy fölötte álltak; akik pedig alatta álltak, azok meglaipurttak előtte anélkül, hogy túlságosan komolyan vették volna létezését. Mert Evelin kisasszonynak az alantasaival szemben megnyilvánuló szigorúsága is olyan volt, mint az egész lénye: határozott, hasik, igazságos és elegáns. Evelin kisasszony tellát szétnézett a szobában, azután becsukta az ablakot és ismét kilépett a folyósára. Ezúttal senki sem áliMitotita meg a lépcsőn és Evelin kisasszony, aki szerette a fegyelmet és a dolgok rendlben-ifolyását, a nyugodtság jóérzésével lépett ki a parkba. Az utakat szegő platánok körűi aranyba rozsdásodott őszi levelek feküdtek a földön s ezek között a csillogó és sápadt levelek között egy guggoló gyermek kotaráezott Evelin kisasszony egyenesen 'feléje tartott. A meg-meglebhem 5 fáradt szél elkapott egy-egy levelet, tovasodorta a gyermek elől, de a kicsiny kezek fáradhatatlan u követték a széli útját és gyűjtögették nagy, ezerteszétálló csokorba a levetkőzött pampái Éppen egy furcsa kis mozdulattal húzta odébb guggoló lábacskáit egy lassan tovaká- riikázó. szép tárttenyerü levél után- amikor észrevette Evelin kisasszonyt, aki megállít mellette. A nyugodt^ pillantásban, amellyel Evelin kisasszony a gyermekre nézett, volt egy kis csodálkozás is. Egész életében nem sok dolga volt gyermekekkel, de ez a guggoló kicsike határozottan tetszett neki. Szép szőke leányka volt, nagyramyilt viilágossinirke szemekkel, amelyek most fölnéztek rá és várták, hogy mit fog mondani. Amikor Evelin kisasszony lejött a pariiba és a fák között megindult a gyermek felé, nagyon jól tudta, hogy mit akar. De most, e nagyranyi.lt világosszürke szemek előtt valahogyan nehéz volt elkezdeni a mondanivalót. — A parkba nenn szabad ........ide nem jönnek id egenek. Ez a betegek kertje, kicsike. A kislány, miután igy mecszólitották. szénen .föTéJSt, de szemeit tó nem veáte Evelin kisasszony arcáról Evelin kisasszony majdnem zavarba jött. — Nem kell megijedni és nem kell haragudni, kicsike. De ebben a kertiben őseik betegek járnák. A gyermek szeméből komoly érdeklődés nézett Evelin kisasszonyra éte ez a« érdeklődés moert meg is szólaiíL | — A néni is beteg? Evelin kisasszony hamarjában. magdnfem dadogni kezdett. Hogyan is ...? Néni ... no lám. Mtffizág ezt mógegyszer hadlaná. — Mit kérdeztél, kicöíloe? — Én azt kérdeztem, — mondta utast már azonnal belekapcsolódva a mondanivalóba a gyermek — hogy a néni is beteg? Mert a néni is a kertben jár. Mert a nagymasmi is beteg és ő a szobában van, bem a házban. Nagymamin bent van a szanatóriumiban, — tétbe hozzá nagyon komolyan. — Úgy — mondta Evelin kisasszony egy kis határozatlan meglepődéssél. — Akkor te neon ős egyedül vagy Üt? Valaki van benn a nagymamu szobájában, nem? — Anyu van berni, hozott nagymamimnak virágod. De nem ilyen tevelekert, amilyen nekem van, hanem virágot. — Igazán! — mondta Evein kisasszony olyan szakértő érdeklődéssel, mintha a délelőtt folyamán magánórákat vett volna a gyermekkel való társalgásból. — És hogy hi mák béged anyu, meg nagymama, meg az emberek, mi a te neved, kicsike? — Az ón nevem úgy van, hogy Ledkioe. De még úgy is kell mondani ha kérdezik, hogy Krámer Lenikice. Evelin kisasszony ebből most már azt ús megtudta, hogy Iri a Lenikice nagymamája, özvegy Krámedaé, első emelet keltő. Nemrégen hozták be és néhány nap múlva haza is viszik, gyógyiitihatat- iliaip nagybeteg és amellett.........mintha a szanatóri umi számlákat csak nagy erőfeszítéssel tudna rendezni a család. Evelin kisasszony most már arra a fiatal asszonyra is kezdett emlékezni, aki özvegy Krémemét illető dolgok miatt járt egyszer az igazgatósági szobákban. — És mondd csak, Lenikice, tudod te, hogy hány éves vagy? — Én? Négy és fél éves. Nemsokára leszek húsz éves. De itt van az ujjammal égy igazi aranygyűrű, ezt akkor kaptam, amikor még nem voltam négy éves. Evelin kisatcsjanm/ az HtaarrJm ióliitiMWWViW? »*ők közé tartozott. Komoly, értelmes, sőt intel'Mgeas eleganciája szerves összefüggésben, volt egész elegáns egyéniségével. De azon a hajszálvékony, hosszú ezüsblánoon kiviül, amelyet kért évvel ezelőtt egy megm agyarázhatatrtamul fele lőtten percében ajándékozott önmagának ékszere nem volt soha életében. Valami, bágyadt, szomorú és meleg mosoly húzódott a szája szögletébe; és amit ekkor mondott, azt nem is ő mondta, azt a kisgyenekshéz aranygyűrűje mondta Evelin kisasszony ajkáról — Gyönyörű... Ilyen szépet én még nem is láttam, Lenkice... De ha neked ilyen gyönyörű, igazi aranygyűrűd van, akkor a te édesapád nagyon gazdag ember. A gyermek egy tnindenrttudó elme komolyságával! nézett rá. — De én ezt a gyűrűt nem ie aputól kaptam, hanem anyutól. Apunak soha sincs pénze, mert •pezsgőiket iszik, — Tessék...! —- Evelin kisasszony riadtam én értelmetlenül nézett a kislányra — milyen pezsgőket mondasz, Lemkice! — Pezsgőket, én nem tudom, milyeneket. Csak apu megissza, azután anyu sir és nagymamu haragszik, mert anyunak hivatalba kell járni és gépem kell iimd és a pezsgő nem apunak való, mert anyu még fiatal és a háta hamar kerek les®, ha sókat jár hivatalba gépen inni. Evelin kisasszony tehetetlenül neműit e3. A kislány több titokra tanította meg most egy pillanat alatt, mint összes eddigi, számokban ki neon fejezhető ével Evelin kisasszony környezetiéiben nem volt soha senki, aíki pezsgőt ivott volna. De olyan valaki sem volt soha, aki azt mondta volna neki, hogy a fiatalsága csak addig tant, miig az írógép fölött hamarosan. kerek nem lesz a háta. Evelin kisasszonynak még mindig egyenes volt a háta, de most egyszerre egészen biztos volt abban, hogy igy, a szép egyenes tartásával sem fiatal többé s hogy akkor, amikor még ennél is egyenesebb volt, akkor sem volt fiatal. Evelin kisasszony ebben a pillanatban megtudta, hogy sohasem volt fiatal, mert még sohasem gondolt arra, hogy a élethez az ifjúkor is hozzá tart ozik. Az ö rend élt elése az volt, hogy az írógép fölé hajoljon egészen addig, mígnem vezetője lett a szanatórium úgynevezett adminisztratív ügyeinek. Az úgynevezett adminisztratív ügyelőnek egészen mindegy volt, hogy Evelin kisasszony masa sem tudóit v-aImm arról, hogy'
