Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-21 / 291. (2512.) szám
10 T'MGAI/'AaG^ARHÍRIiAP 1980 dfrc«reb»r 21, ▼—Anmpi pi megélhetés gondtalanságában már nem paraszt a bátyúi vasutas, ha kívánja is még a földet. De kispolgár sem. mert sokkal közönségesebbek, alacsonyabbak még az igényei. Mun- kásöntudata pedig nincs. Irány, biztos alap, eél nélkül leng ez a réteg osztályok és pártok, sorsok és tendenciák között és nem íb érkezhet máshová, csakis a korcsma poharai és kártyapaklijai közé. Ugyanoda, ahol az egykori jólét utolsó bölényei, a tehetősebb kisgazdák is sáromolják a pusztulásukat. A fuvar, a napszám és a vasúti munka, tehát az alkalom és a függés bizonytalansága nyújt már csak kenyeret az őslakónak ott, ahol az európaiasodás önálló parasztegzisztenciákat teremthetett volna. Évszázados jobbágytörekvések és zsellérvágyak tárgya: a község határában húzódó hatalmas nagybirtok, amelyért Bátyú a forradalmak idején kommunista lett s elszenvedte a román katonák fehér terrorját, az európaiasodás helyett Európa előnyomulása vonalán a kolonisták birtoka lett. A bátyúi magyar nem kapott földet a bátyúi határban. hanem egy szép napon szembetalálta magát a láthatáron leselkedő betonistállók fehér falaival. Csak temetőre kapott a község két. holdat súlyos pénzért, nagynehezen. A hatóság már eltiltotta a régi temető használatát. A csontokba ástak ott. nem földbe. Ezen az alapon lehetett kicsikarni legalább azt a két holdat. Hires a 'bátyúi temető. Akit Szegény ország érdekel, ezt szokás megmutatni neki. Az elsodort polarána sodás, a gyarmati prolotarizálódás megdöbben tő dokumentuma. Akik közösen tartják a fafut Sáfáry Laciék Bátyú legtekintélyesebb gazdáját- keresték föl. 45 holdja van. — „Sose tudom, hogy állok az adókkal/* — mondja a fiuknak. A termésnek csak húsz százaléka marad aneg neki, mert az aratók tizenegy, a cséplők tiz százalékot kapnak, a malomé tizennégy százalék, a többi meg adóba megy. A cseh és ruszin nyelvű hivatalos iratok miatt is panaszkodik. Egészen összezavarják, nem érti. — „Szövetkezeti alapon villám-malmot akarunk csinálni, hogy legalább a malmot kissé megtakarítsuk/* — mondja Bátyú legtekintélyesebb kisgazdája, aki azonban műtrágyát nem használ, mert egyszer vett. akkor is becsapták. Dohány földje felét műtrágyával trágyázta egyszer, de rajtavesztett, mert dohányának ez a része kiégett. Nem volt, aki tanácsot adjon neki, s * S — sehol sem látszott rés, hogy meg lehetett volna mögötte sejteni az igazi indulatokat. Béla mégis ellenkezni próbált, mint akitől váratlanul veszik el a legdrágább kincsét: — Nincs igazad! Márta még csak nem is köhögi Az orvos legyintett. — Nem köhög, fiam, mert nem a tüdejében van a baj! — Lázt sem mér soha... — Én nem engedem. Minek ijesztenénk halálra szegényt? Az ő esetében az izgalom még a láznál is veszélyesebb. — De olyan erősnek, egészségesnek látszik! Éppen ma lepett meg, hogy mennyire más, mint itt a többiek ... Zoltánt végsőkig izgatta a sok ellentmondás. Gépiesen nyúlt a Márta fekvőszéke mellett álló asztalra. Egy tányéron almák várakoztak ott. A betegeknek szokott Márta há- mozgatni, — ott volt a gyümölcshámozó kés is a tányéron. Az egyik alma különösen gyönyörű volt. Aranysárga héjjának felét vérvörösre csókolta a nap Mindössze egy parányi levélke árnyéka maradt aranysárga azon az oldalon, öntudatlan mozdulattal fogta meg a doktor. Kettévágta. És hátrahőkölt: a gyümölcs ragyogó külseje rothadt bensőt rejtegetett. Megoldást találva odatartotta a kettészelt almát a beteg elébe. Magának is idegen volt a hangja, mikor megszólalt: —. Látod, ez is egészségesnek látszott! És néad meg: milyen valójában! A beteg hátradőlt. Lehunyta a szeméi Felzaklatott szenvedélye még lázongott, de a leg- betégebb szervezetben is dolgozó életösztön rendre megfojtogatta a vágyait. Az orvos befigyelt a maga leikébe. Ott mintha azt súgta volna valami, hogy aljas önzésből eredően cselekedett. De elliallgattatta a halk hangot. Ez volt a kötelessége! Mint orvosnak, mint embernek, — igen, mint tulajdonát féltő férfinak is csak ez! Csak az a kérdés: hogyan viseli majd el a reámért csapást a szegény beteg?! S a kegyetlenségének ellentmondó szánalommal nézte a küzdő arcot. A terrasz túlsó oldalán Márta sietett lefelé a szabad lépcsőn. Nem szívesen zaklatta soron kívül Zoltánt, hiszen a könnyebb betegek úgyis túlságosan igénybe vették a jóságát. De a kis Lucy olyan különös most! A láza magasra ugrott. S meg sem ismerte. Először nem ismerte meg életében! Béla felnyitotta a szemét. Meglátta a spanyolfal felett a lefelé siető leány felsőtestét. Megragadta az orvos kezét. S az iszonyattól elrekedve súgta a fillélje: — Ne engedd, hogy visszafeküdjék mellém! Vidd el innen a húgával együtt a túlsó oldalra! Ide meg hadd jöjjön inkább az öreg Agaiba. Azt mondják, az már nem fertőz, — el van meszesedve a tüdeje... Ne engedd vi szaza azt a leányt, Zoltán! Beesett arccsontjának üregébe kiült az élet- ösztön riadozása. Az örök, a szent önzés. most igy okul kárán: úri huncutság a műtrágya. Szegényország 1930. Éppen az uccán siet a borotválatlam, mogorva, elkeseredett arcú bíró. ácsmester a romló kisiparos ezer gondjával, szegényember, a kommunisták tették meg községi birónak. Amikor megszólítom, a községházára siet éppen. végrehajtási ügyben menteni a szegények ügyét. Szófukar, sötéten lobban egy-egy szó, mondat az ajkáról, nem néz rám, siet s maga elé beszél. Panasz és düh szól belőle. Legalább annyit szeretnék megtudni tőle, milyen a községi politika. „A kisgazdapártiak és mi tartjuk már csak a falut** — veti oda és újból hallgat. Valami forr ebben aiz emberben. Nem zavarom, hamar elválunk. Bátyú 1920-ban szociáldemokrata volt. Azt hallottam, hogy csehek hozták ide a szociáldemokráciát. De megjárták, mert a falu rájött, hogy kormánypárt és átpártolt a kommunistákhoz. Amikor majd az orvosok éken kainak Ott belotwályu, Európa, kultúra, itt kiégett dohányföld. Fáj ez az összehasonlítás. Hát nincs itt magyar értelmiség? Nincsenek szakszerű tanácsok, nincsen irányítás? A beözönlő nyugati fölénnyel szemben proletártragédiába rpskad a Tiszaiját ősegyszerű népe. Sokai jár az eszünkben vándorlás közben a pró- tétlkns Ady-sikollás: Nyugat ellen Nyugatot hozz! Talán már késő. Meglátogattuk az orvost. Nehéz a megélhetése, éppen azért gazdálkodik is. Éppen az ólaknál találom. Bevezet bennünket a rendelőbe és hamarosan folyik a bő beszélgetés. Elmondja a jellegzetes falusi eseteket, de minket leginkább a lakossághoz való viszonya érdekel. Megtudjuk, hogy a parasztok, a munkások nem tisztelik eléggé a tanult embert. Egyenesen tanítani kell őket illemre, mintha az utóbbi évtized alatt beléjük ütött volna valami. Kár, hogy ilyen nagy az ellentét. Pedig az orvos telve van modern szociálrefor- mok gondolatával. Megszervezte a helyi vöröskeresztegyesületet és rá akarta venni, hogy vegyen két holdat. Gyermekjátszótér és sporttelep épülne rajta. A terv fent is, leüt is meghiúsult. A nép nem mutal nagy érdeklődést és a felsőbb köröknek sem tetszik, hogy miért kezdje az iiyeu intézményeket éppen a magyar Bátyú. Az orvos másik terve: vegyen az egyház tiz hold földet, ingyenes közmunkával műveljék meg, a jövedelmet tegyék félre és neveljenek belőle egyetemi hallgatót a falunak. De nem lehet a néppel beszélni. Hiszen még a papnak is előre kell köszönnie, ha meg akarja tartani a híveit. Cselédei keres az orvos, jól megfizetné havi 130 koronával és nincs. Nem jelentkezik. Megmutatjuk, átadjuk a Sarló népegészségügyi kérdői vét. Újból praktikus tervet hallunk: menjenek ki nyaranta az orvostanhallgatók a falusi orvosokhoz praktizálni. Elmondjuk a kisebbségi magyar értelmiségi munka koncepcióját és kifejtjük nagyjában az uj orvosgeneráció programját: profilaktikus népegészségügyi munka kell, hogy kevesebb legyen a betegség lehetősége és egészségesebb a dolgozó ember. Szkeptikusan feleli a házigazda: — „Hiszen akkor mi orvosok éhen halnánk!“ Talán már nem is kell a tanács, a szakszerű utasítás. Inkább égjen ki a dohányföld és maradjon el a műtrágya. Mély árok húzódik itt a tanult ember és a paraszt között. Az elmaradottság összeütközött a hóditó haladással s a csatavesztés, a proletarizálódás esztelen káoszában elvész a sok későn jött, jámbor reformterv. Nagyon mély gyökerekből kellene itt mindent újból kezdeni. Vége, vége, vége mindennek Jó darabig elkísér az a csöndes beregszászi diák, akit egy parasztház konyhájából huztunk elő. Aztán megint magunkra maradunk. A magyar alföldi táj jellegzetes képe: fehér- szőrű, nagyszarvu magyar ökrök szekeret vontatnak lassan Bótrágy felől a hídon keresztül. Nem megyünk át a Szernye-c.sator- nán, de fel megyünk a hidra és egy percre lerakjuk a hátizsákot. Szótlanul lejegyezzük a messzire szóló nagybetűs felírást: PRO TÉ2KÉ NÁKLADY UZAVftENO D0V0LEN0 4000 KGR. A gáton ka nyurgánk, tarlón, kerteken vágunk át, mire Rafajna Újfaluba érünk. Vihar a hátunk mögött. Amikor először itt jártam, egy öreg gazda ősi népjátékokat magyarázott el nekünk. Különös tekejátékokat és azt is, hogy hogyan kell farkasnyakot huzni. Valamikor régen a legények mind, de még családos férfiak is résztvettek ezekben a játékokban. Regösdiák társaim örömmel fedezték fel akkor, hogy Bartók Béla járt erre népdalokat gyűjteni s az egyik falusi öreg énekelt neki. Most megtaláljuk azl a sajátságos paticsházat, amelyről már útközben meséltem. A magas szalmatető fölött nyitott tűzhely széles kéménye. Faragott csillagok. Az uf szélén kislányok játszanak. Nógatjuk őkel komáromi gyermeklapocskával és elő is adják, ineg is éneklik a szetredáli kisleány balladáját; , Felsütött a holdvilág, Elmehetsz már, gyöngyvirág. Elmehetsz már utad-utadra, A diófa kapuba. A kapuból jöjj vissza, Jegygyűrűmet add vissza. Én a gyűrűt vissza nem adom, Maradjon az iijjadon. Vége, vége, vége mindennek, Vége a szerelemnek. Egyszerre megered az eső és besötétedik. Szaladnak szét a gyerekek, mi meg behúzódunk egy gazda félszerébe. A gazda lent alszik a kutyájával, mi meg felhágunk a széna- padra, esőköpenyegeinkbe burkolódzunk és a kopogó eső zenéje mellett hamarosan mély álomba esünk. Mintha álom lett volna az is: kora reggel talpon vagyunk, hallgat a gazda, csöndes az I udvar, csöndes a falu, pára szán Delöle. Máo félórás nagyszerű menetben tócsákon, ereken* csatornákon, táncoló pallón, csúszós aártenge- ren keresztül elérjük Rafajna Újfaluból a somi állomást és pontosan a reggeli vonatot Egy bibliaügynökkel utazunk, Szegényországban ez a foglalkozás kifizeti magát. Furcsa a vonatablakból nézni a tájat, fájón ismerős itt most már minden. Arrafelé van jó messze Izsnyéte, milyen rég voltunk ott, a bólogató krumplievőknél. A barkaszói napszámos most is ott áll a papiakkal szemben és lesi a munkát, a kenyeret. Szörnyei kis pajtások, munka mártírjai a nagydobronyi zsúfolt udvarokon, mogorva bátyúi bíró! Vége, vége. vége a mesevilágnak. Csak ne volna olyan megdöbbentően szomorú ez az ősszerogvá?, koldussá válás az uj, racionális világ, az egészséges ée jól kimért betonházak küszöbén. Nyüzsöghet körülöttünk Beregszász. Le verten megyünk, szöges bakancsainktól idegenül : visszhangzik a kövezet. Milliókat kapnak a „Sweeptakes“ szerencsés nyertesei Az előre való lóversenyfogadás szenvedélye kilógott a lutri- titaimon — Mit csinál az angol, ha megüti a főnyereményt? London, december. Angliában és Írországban tiioe a lutri. E helyett azonban megengedett dolog az úgynevezett „Sweepstakes". Ez a Sweepstakes végeredményben mégis csak afféle tömeglutri és semmi egyébb, mint előre való lóversenyfogadás, amelynél a nyeremények a fogadók tétjeiből kerülnek ki. Teszem valami közintézmény vagy a tőzsde, vagy valamelyik kórház kibocsát néhány százezer, sőt esetleg egynéhány millió sorsjegyet, melyek darabja egy fontba kerül. Ekkor azután bizonyos lóversenyek előtt egy héttel ejtik meg e sorsjátékok húzását, me.y alkalommal csak annyi sorsjegy ütheti meg a nagyobb nyereményeket, ahány lovat neveztek az elkövetkező lóversenyre. Tehát liozzá- vetően ötven-nyocvan sorsjegy. Játék milliókba Hogy ebből az ötven-nyolcvan sorsjegyből hányat húznak ki első, második, avagy harmadik nyereménnyel, az csak a lóverseny napján dől el és pedig aszerint, hogy a benevezett lovak közűi, melyik fut be első, második avagy harmadik helyre. Ámde ez csak a nagyobb nyereményekre vonatkozik, mert a többi sorsjegynek nagy része is elég jelentékeny summákat hoz a gazdájának. Szóval a m<i pénzünk szerint milliókba megy itt a játék. így például nemrégiben folyt le az ír Kórház Egyesület Sweepstakeje, mint afféle előrelő gadás a nagy őszi Manchester-handicapre. A handicapre benevezett lovak és igy a főnyeremények száma mindössze hetvennyolc volt, ellenben a sorsjegyek száma hatszázezer. Az első nyeremény, amely az elsőnek befutó lótól függött, kerek 32 millió ceshszlovák koronát tett ki. A második nyeremény 12 millió kos volt s harmadik 3 millió Kos. Meg kell jegyezni, hogy minden sorsjegy valamely, a lóversenyre benevezett lónak a nevét viseli és ezért minden sorsjegy tulajdonosa abban a kellemes helyzetben van, hogy sorsjegyét még akkor is, ha nem valamely favorit-lónak a ne vét viseli, könnyen el tudja adni 10.000, 20.000 vagy még ennél is több fontsterlintért. Kisemberek a nyerők Az elmúlt kedden azután megvolt a húzás és kitűnt, hogy a favorit-lovakról elnevezett sors jegyek tulajdonosa, tehát a sorsjáték főnyereményeinek a nyerői, egy- töl-egyik Londonban és más angol városokban élő kisember. Természetesen a nagy lapok nyomban riporterseregeket küldtek szét a szélrózsa minden irányában, hogy a szerencsés nyerőket meg^ interjúvolják és a megnyilatkozásokban aztán jellemző módon tükröződött vissza az általános angol karaklerisztikum, a minden angolba belenevelt valami, hogy „a világért sem szabad az embernek érze.meit elárulni.14 Más szóval, hogy adott esetekben úgy kell viselkedni, „mintha semmi sem történt volna". Ezt a nemzet, erényt az angol felsőtizezer ültette et, azonban meg kell állapítani, hogy a k.rímberek mindent elkövetnek, hogy ennek az erénynek a gyakorlásában mivel sem maradjanak el a nagyuraktói. Mit mondanak a nyerők? — Mit Kezd majd ön a sok pénzzel. — kérdezte a Daily Ex présé Mr. Alabester sörfözőt, ak.t az a c-zerencse ért, hogy 8 millió koronát nyert soisjegyen. Mr. Aiabaster természeteden közömbös arcot vágott és igy felelt: — Ah, azt hiszem, hogy most abban a hely-3!j zetben .eszek, hogy nőmnek és gyermekeimnek kar. cconyra tatami egészen különleges w ajándékot vehessek . . . Hasonló kérdéssel környékezték meg Mr. WalLace ügyvédjelöltet. Ez az ur pedig igy felelt- ? — Nyereségein egészen hidegen hagy . . . Mise Stmcbombe üzleti alkalmazott igy nyilatkozott: — Most azután remélem, hogy elmehetek egy kurta szabadságra. Végül Mr. Mahbod kisgazda ezt mondta; — Nem csiná'ok biz én semmi különöset. Tovább dolgozom — ennyi az egész. Ilyenformán tiyilalkozlak szerencsés nyerői a milliós vagyonoknak. „Kellemes meglepetés, amelyet azonban meglehetős önuralommal kell fogadni11, — ez volt a jelszó. Aki nem volt btazirt A nyerők között csak egyetlen egyszerű ember akadt, akinek eszébe sem jött, hogy a brit nemzeti erényt gyakorolja és a blazirtság minden nyoma nélkül, őszinte közvetlenséggel nyilatkozott. John Forkiu nevű szénbányász volt ez a derék ember, aki, amikor a riporter a váratlan szerencse hírével beállított hozzá és obi igát körkérdéssel elébe állt, éppen szenet lapátolt. Forkin örömében hangosan felorditott és messzire hajította a kezében tarlott lapátot. Aztán két vállán fogta az újságírót és alaposan megrázta. — Ember — úgymond — minő kérdés! Hogy mit fogok most csinálni? Ebben, a minutumban abbahagyom ezt a szennyes munkát és még ma feleségül veszem a legszebb lányt aki elibém kerül. Vasmegyében 1600 magyar holdas birtok 250.000 pengőért kedvező fizetési feltételek mellett eladó A birtokból cca 700 hold iizemtervszerüen kezelt erdő, a többi mezőgazdasági művelés alatt áll két majorral. Nagyon szép és jó vadászterület. Kitűnő alkalmi vétel. Tizkilométernyire a megye székhelyétől Érdeklődök forduljanak Horváth Jenő dr., ügyvédhez Szombathelyen.
