Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-03 / 276. (2497.) szám

6 T>RXGAI-A\mAaRH1 RliAfr 1980 december 8, szerde. Máról-holnapra • Berlin leit a demokratikus női divat Gazdasági krízis ellenére nagy a luxus — Páris és Berlin divateltentélie — A türkizkék szin tündöklése és nyomorúsága — Bethlen grófnő ruhájának sikere — A heztyü, mint a gazdagság jele Berlin, december 1. (A P. M. H. berlini mun­katársából.) Nehezen, nehezen, de mégis csak megindul a berlini szezon. A férjeik még csak hajlandók volnának követni a kormányt a fényes báloktól, nagy estélyektől való tartózkodás utján, de az asszonyokból olyan hatalmas ellenzék alakult ki, hogy lassanként ismét ragyogni kezde­nek Berlin éjszakái. Sőt. A német főváros nagy elánnál folytatja offenziváját a francia divatr hegemónia ellen és mint minden Berlinben járt Briitföidi megállapíthatja, nem eredménytelenül. Berlin ma már nemcsak kopiroz, hanem divatot kreál. Ennek ellenére nagy a különbség Berlin és Páris, vagy nyugodtan mondhatjuk, Berlin és Prága között. Az uj modell, a szenzációs ruhakre- őció Póriéban, Prágában. Budapesten előkelő divatházak két lakattal őrzött monopóliuma. Berlinben minden ujitást huszonnégy óra alatt konfekcionálnak. Hiába veszi fel a dúsgazdag bankvezér felesége az alig egy héttel ezelőtt elkészült ruhaikölte- ményt a fi ve o’ clockro, a szembeniévé áruház­ban már tucatnyi példányban ékíti a íabábokat a toüettnek „megszólalásig hü“ olcsó másolata. Apropos divatbábok: a berlini kirakatdiszitőlc — és ez a foglalkozás egv egyre fejlődő művészi szakma —nem elégszenek meg e szokásos figurák­kal; hanem egy orosz szobrász kezdeményezésére egyre divatosabbá válnak a teljesen individuális, kifejezésteljes bábok. Sőt legeslcgnjabban drága pénzért egyes mű­vészektől és művésznőktől vásárolják meg a jogot, hogy szoborképmásukra aggassák a különböző ruhákat és prémeket. De térjünk vissza a divat demokráciájára. Az úgynevezett díva'szia Berlinben egy-két hót alatt lejárja magár. Alig, hogy bevonult a türkizkék, a ddvatkíráiynőlí máris menekülnek tőle. Minden külvárosi táncmulatság ma már türkiz­kék tenger. És ha a berlini társaság valamelyik előkelő hölgy- tagja o türkizkék ruhához a türkizkék cipőt is felveszi, egy héttel később valamelyik arisztokra­tikus bálon már csupa türkizkék cipő látható, tizennégy nappal később pedig a nagy cipő- áruházak ezerszámra szórják vevőik közé a 12—15 márkás türkizkék topánt. Mindennek következtében a divat tempója is gyorsabb Berlinben, mint másutt. De azért még vannak uj dolgok. Ilyen újdonság például a koz­metikai cocktaii]. Nem telezett még róla hallani? Egy hét előtt még mii sem. Egy nagy amerikai kozmetikai vállalat be akarja vezetni uj készít­ményeit. Ezért coektaiilpartira meghívja a legelő­kelőbb berlini hotelbe Berlin nyolcszáz legismer­tebb hölgy tagját. A nyolcszáz közül négyszáz tényleg eljön. Hogy csak néhány nevet említsünk: Frau von Hindenburg, a birodalmi elnök menye, Reuss hercegnő, von Raőe grófnő, Rita Georg operett- díva Vera von Schmitterlöf operaénckesnő, Bter professzor felesége és hasonló előkelőségek. Egy conferencier szellemesen bekonferálja az újítást. Közben pedig cocktaiit isznak, szendvicset esznek és nézik egymást Fölösleges mondani, hogy mindannyian a parly-t rendező cég vendé­gei. így kezdi a conferencier: — Régente Otelló így szólt feleségéhez. Deede- monához lefekvés előtt: „Imádkoztál-e már, Desde-mona?“ A mai férj mást kérdez. Ezt: ..Felken.ted-e már a cleansing-creamet, Deede- mona?“ A ©onférencier mondókája után a lő-clon követ­kezik: előáll a kozmetikai mannequin. Szürkén, sápadtan, last nőt least gusztustalanul. Melléje lép a kozmetika egyik kiváló mesternője, tégelyekkel és pamacsokkal, kenőcsökkel és rúzsokkal és megszámlálhatatlan más rejtélyes instrumentummal. Mialatt a zene szól, a hamupi­pőkéből tiindérkirálynő lesz. Szemei villognak, arca csábítóan, rózsásain ragyog, ajkai démonosabban izzanak, mint Greta Garbó és szabadalmazott utánzatainak, Brigitta Hőim­nek és Mar lene Dietiriehnek ajkai, szemöldökei szebben iveinek, mint a Lánchíd, karjai — hadd mondjunk valami újat — és foga! oilaibáetromként fehérítenek. Már ez is lelkesedést kelt, de a hatás tetőfokára emelkedik, amikor előáll az e célrá szerződtetett neves színpadi sztár és megcsókolja a szépeég- kiirálynővé varázsolt mainnequin ruzsos aijikaat. Aztán diadalmasan mosolyog: a rúzs nem fog, a csók veszélytelen. Zene ... A nagy áruházak más, szintén csábító trükkök­kel dolgoznak. Ingyen tea, ingyen limonádé, és — ó hölgyek Kánaánja: — ingyen automata­telefonálás jár minden vevőnek. De folytassuk, amit még nem kezdtünk el: a divat újdonságait. Először valami egészen uj: rendkívül energi­kus kísérletek irányulnak a mnff bevezetésére. Miután a szőrme egyre jobban diadailme^kodik, a muff reneszánszra nem maradhat el. — A nagy estélyi ruháihoz is nélkülözhetetlen keilék a mjőt­mokabát. Minél kisebb és minél rövidebb, annál jobb. A ■zakéríők hallatlanul pittoreszknek mondják a bolerós c ipkediszes, lengő ruhákhoz a testhez­álló, rövid berinelínkabátot. És ha hermelinre nem telnék, ar. utánawnta i» megteszi. Kimondott divataim nincsen, épp úgy, mint egy anyag sem dominálja a berlini divat nagy szín­terét. Az egyszínű, zölid. liilásvörös, burgundi piros, világoskék, rózsásain tónusokhoz a speciá­lisabb színek járulnak. így szil vasain, és patouzöld, asztrachán-beige és dernier cri-ként — lásd Bethlen grófnőt a nagy fogadócstélyen — elefántcsont. Prága, december 2. Pfeiffer Miklós dr. kassai kanonok prágai tartózkodása alkalmával a prágai Magyar Akadémikusok Köre történelmi szeminá­riumában is előadott. Előadása témájául a régi ázsiai magjar kapcsolatok ismertetését választot­ta. A páratlanu. felkészült tudós rengeteg oly for­rást ismertetett, melyet a magyar történelemtudo­mány még nem dolgozott fel eléggé. Az előadáson a prágai magyar kolónia több elő­kelősége is részt vett, élén Masirevich Szilárd meg­hatalmazott miniszterrel, mogyar királyi követtel. A hallgatóság soraiban ott láttuk a magyar királyi követség részéről Gbiozy Jenő követség! titkárt, Hoffmanu Sándor követségi titkárt, Blaskovi'ts kö­vetség! attasét, a magyar törvényhozók közül Dobránszky János képviselőt és Böhm Rudolf sze­nátort, továbbá Hunganicus Vüator írót, Mágocsy- Dietz Sándor dr.-t, a P. M. H. részéről Vécsey Zol­tán dr.-t, Szakait Hajnalkát és Irmain Klára dr.-t, a magyar leányotthon vezetőit, Szakmán,7 Magda operaénekesnőt és még másokat. Az első magyar-ázsiai kapcsolat, melyről Pfeiffer dr. beszámolt, nagyon messzire vezet vissza a múlt­ba. Chang-Hsing-Lang. a pekingi katolikus egye­tem tanára é6 történelmi osztályának elnöke most adta ki nyolc kötetben a Kínának a különböző kül­földi népekkel való érintkezéséről szóié régi ki- I nai okmányokat. E kiinai okmányok nyomán is megállapítja, hogy a magyarok a hunok leszárma­zottai, hogy7 továbbá a népvándorlásra az ekő lö­kést az adta, hogy a kinadak nyugatira szorították a hunokat. Utána az előadó átfért azon részben missziós, részben diplomáciai kapcsolatra, melyet a XIII. század közepe táján a pápák a mongol-tatár feje­delmekkel kezdtek. E küldetésekkel leginkább do­monkos- és feTencrendiek lettek megbízva: ama kor két legaktívabb szerzetesrendje. így jutott el 1245-ben Johanne6 de Piano Carpino ferencrendi Gajuk tatár vezérhez, a domonkosrendi Ascellinus pedig egy perzsa fejedelemhez. Ama kor történél* me számos ily útról számol be, egészen Kínáig is. Ez utakra első lökést magyar domonkosrendiek adták meg: Julián és társai, kik a Volga alsó fo­Róma, december 2. Amióta Mussolini vé­get vetett a Vatikán és az olasz királyság között dúló régi harcnak, az addig olyan csöndes viszonyok között élő vatikáni állam uj életre ébredt. Ez az állam, amelynek területe csupán négy négyzetkilométert tesz ki, most egy­szeriben végigcsinálja a modern élet tempóját, alaposan renoválják intézményeit és a tech­nika nagyszerű vívmányai egyszeriben utat törnek a miniatűr kis államba. Külö­nösen a hírszolgálat modern alapokon való megszervezésére helyezitek nagy súlyt. Azonnal nagy postahivatalt létesítettek, amelyben táviró-/és telefonközpont van és azonkívül pompás szikratóviró-állomást rendeztek be. Amint már röviden megírtuk, az elmúlt hé­ten a pápa ünnepélyes szertartással szentelte fel a saját nagy távbeszélő-hivatalát. Az egyházi állam telefonközpontja a világ legsajátosabb ilynemű intézménye. Először is az az érdekes jelenség merült fel körü­lötte, hogy a világ összes nagy tolefoneégoi verseng­ve küzdöttek azért, hogy melyikük épít­hesse meg díjtalanul a telefonközpontot ót ópiffaMtt meg a háló tatot. De a mintázott selymek is tartják pozíciójukat. Mindez — persze a megfelelő változtatásokkal — egész sereg anyagból készülhet. Bársony, geor- gette, szatén, tüű és Iámé között lehef válogatni. De semmi esetre sem szabad elmulasztani a ruhá­hoz illő nyakláncot, amelyet legalább annyiszor kell változtatni, mint a ruhát. A délelőtt divatos, plisszészoknyáiboz és jumperhez ugyanolyan vagy hozzáillő szinü — filclónoocskókat hordanak a lyása, és az Ural közt visszamaradt pogány ma­gyarokat 1232 és 1237 közt négyszer keresték fel! Erről nem csak egy, hanem több egykorú okmány tesz tanúságot. Ezen Ázsia határán élő magyarok­kal az érintkezés ezután száz évig fennállt- A tatárjárás után, 1245 körül a ferenorendiek tesz­nek ezen magyarokról említést, IV. Ince pápa 1253-ban ismét említi az ezen magyarok közt mű­ködő domonkosrendieket. Úgyszintén beszél e ma­gyarokról, kik a tatárjárás után bizonyos fokú tatár fennhatóság alatt maradtak, Thomas Canti- paratanus történetíró, 1266 körül az angol ferenc­rendi Roger Bacon. A ferencrendieknek „Maje- riá“-ban 1314 kolostoruk volt. Egy 1291. évi pápai bullában ismét előfordulnak e ( magyarok, úgyszintén egy 1320. évi okmányban. 1329-ben pe­dig újból kapnak domonkos rendi hithirdetőket. Az­után e kapcsolat lassanként feledésbe ment. Má­tyás király korában volt ismét szó felújításáról. Egy krakói orvos 1517-ben Írott müvében említi őket. Azután — a török korszak hosszú idején — pihen minden kapcsolat. Újabban a régi magyarok vidéke felé nagylaki Jaksios Gergely tett 1804-ben expedícióé kísérletet. A ferencrendi Szabó Nazárius pedig 1818-ban az örmények közt utazva találkozott olyanokkal, kik­nek nyelve nagyon hasonlít a magyarhoz. Körösi Csorna Sándor, a nagy néprajzi utazó Indiában működött. Zichy Jenő gróf expedíciója a múlt szá­zad nyolcvanas éveiben járt a régi magyarok te­rületein, már előbb pedig Vámbéry Ármin. A világháború kapcsán egyrészt több a Volga- Ural vidékére került magyar hadifogoly talált igen7 nagyfokú nyelvi rokonságot, részben azonosságot; másrészt az esztergom-kenvérmezei fogolytáborban végeztek tudósaink nyelvi kutatásokat a magyar­ral közeli rokon népek közt. E kapcsolatok továb­bi ápolása világtörténelmi feladata a magyarság­nak. A magyar-ázsiai kapcsolatok tekintetében még fontos, hogy egy Eecandeli Péter nevű budai szerzetes 1399 körül mint hithirdető működött Nanking kínai várostól északra. Az érdekes elő­adást a közönség nagy érdeklődéssel hallgatta. A nagy versengésben végűi is egy amerikai világcég győzött, ám a dicsőség nőm valami olcsó mulatságot jelent a számára. Annak ellenére, hogy ed­dig osuipán 300 telefonkészülék működik, a telefonhálózatnak, amely 800 kapcsolat fel­vételére alkalmas, eddigi költsége csaknem kilenc millió csehszlovák koro­nát tesz ki. A telefonhálózat megépítése az amerikai cég mérnökeinek, a legkiválóbb szakembe­reknek is igen nagy gondokat okozott. A Vatikán egész komplexuma ugyanis úgy van megépítve, hogy a hatalmas tömb szin­te átláthatatlan, úgy hogy rendszeres tervet nem lehetett készíteni. Sok esetben öt méter vastagsága falakat kellett áttör­ni, hogy a vezetéket az egyik helyiségből a másikba vezethessék és a 450 kilométer hosszúságú kábelnek utat törjenek. Kiifejezhetetlen értékű és mübeosü galériá­kon kellett a kábelt keresztülvezetni, ame­lyeket felbecsülhetetlen értékű freskók dí­szítenek, márványoszlopok és márványfalak tömkelegében kellett a vezetéket úgy elhe­lyezni, hogy semmiben kár ne esisen és az esztétikai hatást sehol se rontsa. Nem volt szabad semmin sem változtatni, mindennek úgy kellett maradnia, amint volt. Rafael nagyszerű freskói mentén húzód­nak a vezetékek lel egészen a Szet-Péter-1 Pfeiifer Miklós dr, prágai előadása a régi magyar-ázsiai kapcsolatokról „Halló, Nagysád!" „Vatikán 10í“ A pápa 34 millió telefonelőfizetővel beszélhet, a telefon- előfizetők azonban nem beszélhetnek a pápával hölgyeik, az estélyi ruháihoz a legújabb divat a zseni lia-támc, etrasezal díszítve. Szerényebb igé­nyek számára a legkívánatosabb fagyöngy-kompo­zícióikat az uooán árulják egy-két márkáért Miután, mindezt eredetiben6 vagy utánzatban, drágában vagy7 olcsóbban málíliárdosnő és gépiró- ikieasszony egyformában megszerezheti magának, ki kellett valamit találni, ami a leggazdagabbak monopóliuma marad. Sokáig kereshettek, amíg rábukkantak a ke*- tyüre. Hallatlan keztyü-kultnsz fejlődött ki. Tessék elképzelni a következő keztyükötteményt: hosszú rózsaszín svéd-keztyübe fekete osipke- motávumokat applikálnak, és a csuklótól a könyö­kig ezenfelül különböző nagyságú strasszdcövekkel diszítik. Az egész mérték után csekély száz márkó'ba kerül. Egyszerűbb, de szigorúan mérték után késéül!, könyökön felül érő keztyük, melye­ket az estélyi ruhákhoz ugyanabban, vagy érde­kesen elütő színben ülik hordám, ötven márká­val könnyebbítik meg a férj pénztárcáját. Ráskay László. templom lénylő rézgömbjéig, amelyben tudvalevőleg tizenkét személy fér el kényelmesen. Egy éven át tartottak a nehéz munkák, mig a telefonhálózat elké­szülhetett és át lehetett adni rendelteté­sének. Az uj telelőnkönyvben, amely a vatikáni állam mintegy 300 telefonállomását foglalja magában és amelynek első kiadását, mint különleges ritkaságot, a könyvgyüjtők vásá­rolták már nagy részben össze, a vatikáni állam minden telefonállomását meg lehet találni, csupán a pápáét nem. Pacelli biros-áUamtitkár telefonjának szá­ma 109. A pápa telefonjának száma azon­ban titkos. Jobban mondva titkos volt idáig. A telefon- szakértők azonban addig számítottak, addig kalkulálgattak, mig rájöttek arra, hogy a pápa t^lefonszáma 101. Ám nem sokat használ, hogy ennek a tudo­mására jutottak, mert ezt az aranyból készített remekmívű ap­parátust csak bizonyos készülékeik hívhat­ják fel egy technikai müfogás alkalmazá­sával. Bárki beavatatlan kapcsolja a 101- et, más számot fog kapni, ahol azután kí­méletlenül visszautasítják. Ezzel szemben a pápa a vatikáni államnak mind a 300 állomásával beszélhet, beszél­het minden római telefonelőíize bővel is. Erre a célra harminc vezetéket kellett fel­szerelni. Hat vezeték a római telefonközpontba visz, ahonnan a pápa a világnak mind a 84 millió telefonelőfizetőjével kapcsolatot kaphat. A Képes Hét elmúlt vasárnapi száma be­mutatta a pápa gyönyörű teleio o készülékét, amelyről valóban elmondhatjuk, hogy a vi­lág legértékesebb telefonmasinája. A készülék négy sarkán az evangélisták relief-alakja van kiverve. Elülső oldalán a pápa családi címere, hátsó oldalán pe­dig a vatikáni állam címere van, a címe­rek pompás email-munkák, természetes színnel készültek. Ez az első telefonkészülék, amely egy pápa Íróasztalán állott. Pacelli államtitkár ké­szüléke is aranytól és ©mailtől tündöklő « ugyancsak az evangeisták reliefje és a pá­pai állam címere van rajta. — Érdekes örökségi kérdés a Magyar Tu­dományos Akadémia és Zombor városa kö­zött. Zomborból jelentik: Fogadott leányá­nak meglátogatására Grácba utazott özvegy Szemző Istvánná, aki ott váratlanul 72 éves korában meghalt. Az özvegy halálával érde­kes örököségi kérdés vetődik fel. Szemző István 1910-betn bekövetkezett halálakor 1400 holdas birtokának felét a Magyar Tudo­mányos Akadémiára, másik felét Zombor vá­rosára hagyta, azzal a határozott kikötéssel, hogy Zombor abból egy kórházat létesít. Zombor városa ezt nem tudta teljesíteni, mert a birtok agrárreform alá került, ám a végrendelet szerint, ha a város a baszbn- élvező özvegy halála után három év alatt a kórházat fel nem építi, az egész vagyon a Magyar Tudományos Akadémiára száll. Zom­bor városa most az előtt a nagy feladat előtt áll, hogy miképpen hajtsa végre a szóban- forgó végrendeletet. Vidám rovat mBmmmmmmmmmmtamnmmmmmmammn A vezérigazgatóhoz bekopogtat a bank egyik öreg könyvelője. — Vezérigazgató ur, — mondja — holnap van az ezüstlakodalmam. Alázattal kérek erre az egy napra szabadságot. — Jól van, — válaszolja kegyesen a vezér- igazgató — az egy napi szabadságot megadom. De nehogy ez precedens legyen és minden hu­szonöt évben ilyen kéréssel álljon elő.

Next

/
Thumbnails
Contents