Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-17 / 287. (2508.) szám

|\l \ Mai uánmk 12 oFdal 6Vf'287'(2S06) S*éni * ****** ’ 1930 december 17 Előfizetési ír> évente 300, félévre 150, negyed- évre 76. havonta 26 Kő; külföldre évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£ fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 K£. vasárnap 2. —Ki A szlovenszkói és ruszinszlcói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikcá UCLpilcLpjCL felelős szerkesztő: DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség: Prága II. Panska ulice 12. 0. emelet. — Telefon-. 30311. — Kiadóhivatal; Prága UL Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon; 34184. SŰROÓNYCIM: HÍRLAP PRftHfi Kedd hajnal óta szerződés nélküli állapot van Magyarország és Csehszlovákia között A kereskedelmi tárgyalások ma délben eredménytelenül befejeződtek A magyar dele­gáció délután fél kettőkor visszautazott Budapestre — Az 1927-ben kötött kereskedelmi szerződésnek csupán a határszéli forgalomra vonatkozó záradéka marad érvényben üikl Alfréd dr. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter nyilatkozata Árva kis magyarok irta: ALAPY GYULA dr. taüománygyüSési képviselő A szemhatár szürkeségéből végeláthatat­lan felhők gomolyognak és vigasztalanul cso­rog a decemberi hideg eső. Az áldott Kisalföld rónasága ilyenkor keserű ábrázatot ölt ma­gára: \i/ és víz mindenfelé. Az utakat felszán­tották a kocsikerekek és a pusztáról apró kis karavánok odúinak el még jóval virradat előtt, iázós, ánnos gyereksereg. Az utat el­kerülik, meit azon élő lény most nem tud közlekedni ás keresik a nyomot a barázdák mentén, mennek szegények koravén ösztö­nük után, a falu irányába. Mennek, amikor öiár rájuk virrad és hat-hét kilométernyi gyaloglás után kilenc óra körül ^beérkeznek a falusi iskolába. Itt meg kell tisztálkod­niuk, mielőtt az iskolaterem jótékony me­legét élvezhetnék elgémberedett, fáradt tag­jaik. Azután beülnek a padokba, olyikukat mindjárt el is nyomja a fáradtság ég bóbis­kolva dől a szomszédjára. Szegény árva kis magyaron ti! Az uj íöldesurnak kötelessége volna a kis tanulókat az iskolába beszállítani, de a taní­tó urnák ez nem jut az eszébe, a jegyző ur sem követek, a béres meg hogyan is merné azt, még a szájára is venni. Azután egy szép napon a kis magyaroknak felmondják a fa­lusi iskolában a szállást, mert az uj földesur nem akar hozzájárulni a iskolabővítés költ­ségei lez. ,,Egy fillért, de annyit sem adok, mert nem vagyok köteles!'4 Következménye­képpen a falusi iskola, melyet szegény embe­rek tartanak fenn, \értekezik: negyven kis iskolakötelest kitessékel, még igy is marad száz, akiknek elegendő két tanterem. Az uj földesur, aki a népszámláláskor, nem tudjuk, minek is vallhatta magát, nem habozik. Az árva kis magyarkákat betereli a másik község állami iskolájába, igaz, hogy ez szlováknyelvü iskola, de hát van benne hely és ez a fő. Ez sincsen hét kilométernél mesz- szebb és a kis magyaroknak csak annyi kü­lönbség, hogy eddig északnak mentek és most délnek fordulva gyúrhatják a sarat. Azután jön az állami tanfelügyelő iskolát látogatni és meglátja a szlovák iskolában a sok kis ma­gyart, akik egy kukkot se értenek a tanító magyarázatából, kiparancsolja őket az állami iskolából és most már sehol sincsenek, se a magyar iskolában, se a szlovák iskolában. Maradjanak analfabéták. Ezen még a járási fő­nök és a harminc korona birság sem segíthet. A színhely ugyanaz, alig pár kilométernyire egy réti iskolában, egy iskolateremben száz­harminc gyerek szorong. Ki hét kilométerről, ki négyről gyalogol ide reggel, délután pedig a többiek érkeznek igy messziről és ismét száznál többen izzadnak a teremben. A szülők pedig füihöz, fához futkároznak, járá­si hivatalhoz, tanfelügyelőhöz, mert iskolát akarnak építeni. Nyolc esztendő óta sürgetik az építést, a telkét is megvették, ráíratták az állam nevére. Iskola még sincsen, mert több község van érdekelve, azok az építési költ­ségarányban nem tudnak megegyezni. A sze­gény kis árva magyarok pedig a forró iskolá­ból kisietnék a nyirkos, párázatoe levegőre, bele a lucskos sárba és haza vánszorognak, az arcuk vánnyadt és a szájuk be nem áll a kö­högéstől. Nagyvárosban mind a kórházba ke­rülne, itt hordozzák a bacillusokat hazulról az iskoláig és vissza. Az érdekeltség, a szülők szívesen adnák össze a pénzt az állami iskola felépítésére, pedig állami iskolát az állam lenne köteles építeni, ami egészen természetes. Hiszen az állami költségvetésben sok millió van felvé­ve a kisebbségi iskolák építésére. Igaz, hogy Prága, december 16. A szombat óta folyó magyar-csehszlo­vák kereskedelmi tárgyalások ma dél­ben eredménytelenül értek véget és Csehszlovákia, valamint Magyarország között ma hajnali 0 óra óta szerződésen kívüli állapot lépett életbe, ügy a cseh­szlovák, mint a magyar vámhatóságok távirati utasítást kaptak, hogy a vámke­zelés során az autonóm vámtarifa téte­leit alkalmazzák. A magyar-csehszlovák kereskedelmi szer­ződést a csehszlovák kormány tuvalevően jú­nius 15-én fölmondta. A fölmondás határ­ideje december 15-én 24 órakor járt le. A fölmondási idő alatt mindkét fél kísérletet tett a szerződésnélküli állapot elkerülésére. Legutóbb a magyar kormány december 9-én közölte a csehszlovák kormánnyal azokat a feltételeket, amelyek teljesítésétől teszi füg­gővé a változott viszonyoknak megfelelő uj szerződés megkötését. A magyar kormány jegyzékére csak 12-én érkezett Budapestre válasz egy meghívás formájában, hogy a ma­gyar delegáció jöjjön Prágába és itt tárgyalja le a kereskedelmi szerződés ügyét. A ma­gyar delegáció Niki Alfréd dr. meghatalma­zott miniszter és rendkívüli követ vezetésé­vel szombaton reggel Prágába érkezett és azonnal érintkezésbe lépett a Friedmium Gyula dr. külügyminisztériumi miniszteri ta­nácsos vezetése alatt álló csehszlovák dele­gációval. A két delegáció szombattól hétfő estig sza­kadatlanul tárgyalt, de nem tudott meg­egyezni egymással. A tárgyalások során felmerült nehézségek eliminálása céljából a csehszlovák delegáció újabb instrukciókat kért a kormánytól, mely tegnap délután rendkívüli minisztertanácsot tartott. A minisztertanácsot a késő esti órák­ban megszakították, hogy a sebtiben össze­ült pártvezetőségi tanácskozásokon kialakult ezek az iskolák cseh kisebbségi iskolák. Ott jártam a Garam völgyében és láttam ilyen kis iskolapalotákat, a kormány építtette öt iskola- köteles számára, olyikba tíz is jár. Odalenn a Csallóközben pedig már nem jut állami isko­la építésre pénz, ott már a magyar lakosság köteles az épületet felépíteni. Nagyon könnyű lenne ezekből a párhuza­mokból és összehasonlításokból, amelyeket fölösleges lenne tovább színezni, megrajzol­ni a kisebbségi kultúra képét, megrajzolni a képet, hogy itt a kisebbségi magyaroknak milyen „jó" dolguk van. Nem szándékozom ilyen könnyű győzelmet aratni; az igazság fegyvereit nagyobb harcok megvívására kö­szörüljük. De kötelességünk ezt a kultúrkör véleményeik alapján hozzák meg a csehszlo­vák kormány határozatait. A magyar delegáció, mely a tárgyalások folyamán teljes mértékben respektálta a csehszlovák agrártörvények által előállott uj helyzetet s kívánságait ehhez a helyzethez alkalmazta, minden előkészületet megtett arra, hogy a tegnap este indult budapesti gyorsvonattal visszatérjen '-.agyeiOrsöágba. Este kilenc órakor azonban megjeleni Niki dr. Julis-szállóbeli lakásán Friedmann dr. s arra kérte a magyar minisztert, hogy várja be a minisztertanács végét. A minisztertanács esti fél tizenegy óráig tartott s azt a határozatot hozta, hogy a magyar követeléseket nem tartja teljesít­hetőnek. A kormány határozatát azonnal közölték a magyar delegációval, melynek nevében Niki dr. őszinte sajnálatának adott kifejezést s egyben közölte, hogy ma délig még a csehszlovák fővárosban marad. A csehszlovák delegáció vezetője erre egy újabb értekezletre hívta meg a magyar ki­küldötteket. Ez az értekezlet ma déli egy óráig tartott s ugyancsak eredménytelenül ért véget, mire a magyar delegáció délután fél kettőkor elhagyta Prágát. Niki Alfréd dr. meghatalmazott minisz­ter közvetlenül az elutazás előtt a követke­zőket mondotta: — A magyar kormány mindent megtett, hogy elkerülje a szerződés nélküli álla­pot bekövetkezését. A csehszlovák kor­mánynak legutóbb már december 9-én tu­domására adtuk kívánságainkat. Előzé­kenységünknek további bizonyítéka, hogy a csehszlovák kormány meghívásának hala­déktalanul eleget tettünk és szombat óta Prágában tárgyalunk. — Tekintettel arra, hogy a rendelkezé­sünkre álló idő túlságosan rövid volt ahhoz, hogy uj kereskedelmi szerződést köthessünk, azon voltunk, hogy legalább pet bemutatni a magyar kisebbségi világnak, hogy megmozduljon bennünk a lelkiismeret. Hogy megértse mindenki annak a bűvös szó­nak jelentését, amit állandóan demokrácia névén kapunk reggelinkhöz és estebédünk­höz. Hát ezt míveli a „demokrácia", amely­nek nevében ártatlan emberi életek egészsége forog kockán anélkül, hogy ezért egy hiva­tali lelkiismeret is megmozdulna. Az aktákat gyártják es azok szünetlen vasta­godnak, mert a bürokrácia molochja tintát, papirost és emberi boldogságot fogyaszt. Ezeknek a kis árva magyaroknak nem lesz boldog ifjúkoruk, mikor gyermekségükben ilyen 6ulyos terhekkel járták az élet uta.it, ezeket a kimondhatatlanul szén ved éses^ rette­ideiglenes megállapodást létesítsünk egy­mással. A provizórium alapja a legtöbb kedvezményt biztositó elv lett lett volna. Erre vonatkozóan csehszlovák részről tet­tek indítványt, melyet a magyar delegáció elvben el is fogadott és a csehszlovák kor­mánynak az agrártörvények alkalmazására szabad kezet is biztosított. Azonban tekin­tettel arra, hogy a legtöbb kedvezmény el­vének alkalmazása esetleg hátrányos lehet­ne Magyarországra, azt követeltük, hogy szabályozzák, illetve helyezzék hatályon kívül az engedélyezési eljárást; azaz az engedélyezési eljárás során a magyar árut ne részesítsék mostohább elbánásban, mint amilyent az 1927-ben kötött kereskedelmi szerződés részünkre biztosit. — További követelésünk az állatváru­egyezmény fönntartása az uj állatvámok akceptálása mellett. Követeléseink legfon­tosabb pontja a búza- és a lisztkeverési tör­vény módosítása, illetve hatályon kiviili helyezése volt, mert a jelenlegi törvény ren­delkezései majdnem lehetetlenné teszik a búzaimportot és megbénítják a külföldi liszttel való kereskedelmet. — Továbbá követeljük, hogy a hízott sertések vámját ugyancsak ugyanazon vám­tarifa szerint állapítsák meg, melyet az 1927-es szerződés biztosit számunkra. — E lényeges követeléseinket a cseh­szlovák delegáció nem fogadta el s ezzel véget értek a tárgyalások. Az 1927-ben kö­tött kereskedelmi szerződésből csupán a határszéli forgalomra vonatkozó egyezmény maradt meg. Természetesen még mindig meg van a remény arra, hogy esetleg né­hány napi szerződésnélküli állapot után kötünk egy provizóriumot egymással. Min­den esetre leszögezem, hogy elmentünk a legvégső határig, de a minimumra csök­kentett követeléseinket sem voltak hailan­netee utakat. Ezt csak a magyar gyermekek számára tartogatta a balsors. hogy megtize­delje őket, akik senkinek nem vétettek, senkit nem bántottak a maguk ártatlan kis életével. Az aktagyárak pedig munkában vannak. Luca. székei esztendők alatt készülnek és még sem lesznek készen sohasem. Ha pedig felemel­jük a szavunkat a magyar kultúra érdekében, a féktelen sovinizmus visszaüvölt reánk: „Mindent megkaptatok, többet kaptatok, mint amennyit a kisebbségi jogok értelmében kap­notok kellett volna!" Miniszteri székek fe­lelős tulajdonosai is ezt hangoztatják, mert nem hallatszik fel hozzájuk a szerencsétlen árva kis magyarok jajszava.

Next

/
Thumbnails
Contents