Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-16 / 286. (2507.) szám
^IWGMtMAGfeAR-HlRItAP 1930 december 16, kedd. lentés és egy ezzel szemben történt ellenkező értelmű belügyminiszteri utasítás. — A beiügyminiszter nyilatkozata az ellen védekezik, ami ellen most nem panaszkodunk. Mi elvileg ellene voltunk a kormány- rendeletnek, mert előre láttuk, mi következik ebből, lia bizalmi férfiak nélkül a járásfőnök által kinevezett biztosok írják össze a feleket, ha a rendelet négyszemközti kapaci- tálást vezet be. Módosító javaslatainkat en bloc vissza utasít tót iák. Am sérelmeink nem csupán a rendelet és a „hivatalos" instrukciók szövegében állanak. Azt sérelmezzük, hogy a tartományi elnökök, a járási főnökök, a különböző radák és ligák egyszerűen nem érvényesítették még ennek a veszedelmes kormányrendeletnek és instrukcióknnak szellemét és betűit sem. A belügyminiszter elméleti lehetőségekre hivatkozik, hogy hogyan kívánta biztosítani a megszámláltalak az ellenőrzés jogát az összeirási iv használata esetén. Nem felel azonban arra, hogy mit ér az olyan ellenőrzési jog, amikor esetleg akaratom ellenére más nemzetiségűnek írnak be, vagy a járási hivatalba citálnak be és ott vezetnek be más nemzetiségűnek^ — Okmányokkal, aktákkal igazolt jogos sérelmeink és panaszaink vannak és módunkban lesz ezeket a parlament fórumán a belügyminiszter tudomására hozni Ám azt a jogunkat sem veheti el senki, ami a belügyminiszternek a rendelkezésére áll, hogy tudniillik felvilágosítsuk a közvéleményt a mi szempontunkból, vájjon szigorúan objektiv- nek tekinthető-e az 1980 évben végrehajtott második csehszlovákiai népszámlálás. Összefoglaló helyzetjelentés az ungvári nagy ütközetről Ungvár, december 15. Az ungvári népszámlálási harc, mely izgalmasságában túltett minden eddigi választási harcon, véget ért. A harci zaj elült, Ungvárott a népszámlálás hivatalosan befejezést nyert. De csak hivatalosan, meri csupán a jó Isten tudná megmondani, hány ember maradt ki a megszámláltak sorából, akik azonban inkább hallgatnak, nehogy a hatósággal dolguk akadjon. flf a bizonyos „nemzetiségi" kulcs Már a biztosok kinevezéséné1 előre látható volt, hogy milyen szellemben kívánják Ungvárott a népszámlálást végrehajtani. Igaz ugyan, hogy szemfényvesztésül magyar nemzetiségű számláló biztosok is akadtak, de a 42 szláv biztossal szemben a 13 magyar biztos állott szemben ez ősrégi magyar városban, mely dacára a sok vér-vesztésnek, még mindig magyar! fi népszámlálási front sebes&itjei Az egyes ecetek felsorolása itt nem célom, már helyszűke miatt sem. Ahogy megindult az összeírás, egymás után jelentkeztek a magyar pártirodában a panaszosok. Megindult a reménytelen küzdelem a magyar j pártiroda é sa főjegyzői hivatal, valamint a.n- J nak szervei között. Áz esetekről jegyzőkönyvet ! vettem fel, a legkomolyabb és legkiáltóbb sé- j relmekre azonnali orvoslást követeltem e a válasz, — néhány esettől eltekintve — hitetlen fejcsóváláe, a biztosok pártatlanságának hangoztatásából állott, mert amint a főjegyző unos- un tálán hajtogatta, a biztosok alapos Instrukciókat kaptak. Hogy ezek az instrukciók a zsidó vallásu magyarokra vonatkozólag hogyan hangzottak ,arról nem nyilatkozott bővebben a főjegyző ur, ón azonban tudnék róla egyet s mást mondani. Zsdó vallásu — zsidó nemzetiségű Az első panaszok a zsidó vallásu magyarok részéről futottak be. A biztosok legtöbb helyen nem intéztek kérdést nemzetiségükre vonatkozólag. hanem vallásuknak bemondása után egyszerűen zsidó nemzetiségüeknek vették őket Ilyen esetek tömegesen fordultak elő, különösen a Munkácsy Mihály uccában, ahol a zsidók kompakt tömegben élr.ek s ahol kizárólag cseh nemzetiségű biztosok számoltak. Ezeknek nevében, valamint saját esetéből kifolyóan M. K. magántisztviselő tett panaszt. Ugyanilyen esetek fordultak elő a Bozos uccában, a Masaryk- téren. Követeltem a főjegyzőnél, hogy utasítsa a revizorokat a sérelmezett hibák kiigazítására, ez azonban egy-két esettől eltekintve, nem történt meg. A revizorok beosztásáról a közönséget egyáltalán nem tájékoztatták, azt a főjegyzői hivatal hivatalos titokként kezelte s igy a közönség nem is tudhatta, hogy melyik revizorhoz forduljon orvoslásért. Már a jegyzőkönyvezett anyag hü képét mutatja annak az eljárási elvnek, melyet egyes biztosok alkalmaztak, sok százra rúg azonban azoknak az egyszerű zsidóknak a száma, akik ugyan magyarnak érzik magukat, de nem mernek jogaik védelmében sikra szállani, nem mernek esetükről jegyzőkönyvet felvétetni. Az általános jelekből Ítélve Ungváron a zsidóknak csupán nagyon kis töredéke tudta magát. magyar nemzetiségűnek beíratni. De nem volt rózeásabb a szláv hangzású névvel bírók, valamint a gör. kát. vallásu magyarok helyzete sem. Ezeknél egye** biztosok bosz- S7/U vallatást alkalmaztak. Kivallatták a delikvenst egész családfájára nézve s bizony jaj volt annak, aki olyan helyen született, ahol a lakosság nem szinmagyar. Ami a legszomorubb, az ilyen biztosok között egy ungvári őslakos számlálóbiztos nyerte el a pálmát, ő végezte a magyarok közt a legnagyobb pusztítást. A felemelő példák A lélek szava, a becsületes meggyőződés, a sók elszomorító kép mellet, gyönyörű példákat k teremtett Annál maghatéhb OMCt ennek a becsületes magatartásnak hősei egyszerű napszámos emberek, kocsisok, üres zse- bü, korgógyomru nincstelenek, rongyos ruhájú, de szikrázó tekintetű kisemberek sorából kerültek ki. Álljon itt világitó példaként kettőnek a neve: Tisztelet adassák Weisz Hermán piaci árusnak, ki nem sajnálta otthagyni gesztenyesütő kályháját, hogy a magyar pártiroda segítségéve! megvédje féltve őrzött magyar nemzetiségét, melytől a számlálóbiztos elütötte. Le a kalappal egy Árpa István nevű, sok gyermekes, földhözragadt szegény kocsis előtt, ki munkáját hagyta abba s napokat vesztegetett el, hogy magyar nemzetiségét visszaverekedje! És adassák tisztelet á sok névtelen magyarnak, akikben 3 vér még magyarul lüktet! Az ungvári népszámlálás nem volt mentes olyan botránytól sem. mely bizonyára egyedülálló a maga nemében. A Bozos ucca 22. szám alatt lakó P. K. zenész lakásán a népszámiáló- biztos, — a családnak általam jegyzőkönyvbe vett értelmű vallomása szerint, — erőszakot akart elkövetni a ház asszonyán az alvó férj jelenlétében s csupán a férj felébredése után menekült el. A férfiúi önérzetében mélyen megsértett férj a rendőrségen is jelen tést tett az esetről, melynek súlyos bűnvádi következményei lesznek. Akiket nem számláltak meg December 10-én a biztosok befejezték munkájukat s a főjegyző jelentése szerint a népszámlálás véget ért. Ezzel szemben nem került különösebb fáradságomba másnap, tehát december 11-én kinyomozni, hogy a Munkácsy Mihály uccában körülbelül 10 házban, éppen azokban, melyekben keresztény magyarok laknak, egyáltalán nem mutatta még magát a népszámlálóbiztos. Közbelépésemre a hiányt pótolták. Ugyanez az eset forgott fenn a Pincesor ucca és a Mélyut egy részén is. Sőt ma. december 14-én még mindig jelentkeznek emberek, akiknél nem járt még a biztos. A biztos uraknak nem volt fontos egy sereg magyar család kimaradása. A megnyirbált titoktartás Ami a biztosok hivatali titoktartását illeti, arranézve is gyönyörű példát szolgáltatott az ungvári népszámlálás. Az Ungvárott megjelenő „Podkarpatské Hlaey“ című cseh lap a denun ciálásnak minden ismérvét magán viselő gonosz cikkben ront neki folyó hó 13-iki számában Gurka Ferenc és Titl Őslakos, erdőhivatali tisztviselőknek, a<zzal vádolva őket, hogy nevezettek a számlálóbiztos ejőtt kereken megtagadták az államnyelv használatát s csak magyarul voltak hajlandók beszélni. Nevezett lap szemére veti a két becsületes és inukszakadtig dolgozó tisztviselőnek a fizetést, melyet húznak, majd feellősségre vonja az erdöhivatal vezetőségét, hogy hogyan tűrhetnek ilyen embereket a hivatalban. Természetesen az egész vád koholmány, első betűtől az utolsóig hazugság, mert a két tisztviselő nem is volt odahaza, amikor a számlálóbiztos lakásukon járt és hozzátartozóik diktálták be őket. A két megrágalmazott tisztviselő eljárást indít egyrészt a lap ellen, másrészt feljelenti az illető népszámlálóbiztost a büntető bíróságon s alkalmat ad neki arra, hogy megtanulja azt, hogy az 1919. évi 49. számú törvény 8-ik §-a 1Ó.000 korona pénzbüntetéssel, vagy két évig terjedhető fogházzal bünteti azt a btü- tost, ki a hivatali titoktartást megsérti. Végnélkül lehetne folytatni ezeket az eseteket, de legyen elég belőlük. Köszörű Károly. Kassán még mindig néni fejeződött be a számlálás Kassa, december 15. (Kassai szerkesztőségünktől.) A népszamlási technika alkalmazott módja miatt már az első napokban nyilvánvalóvá lett, hogy a népszámlálást a kitűzött határidőre, december 5-re nem lehet befejezni s a három nap helyett csaknem három hétig fog tartani a népszámlálási akció. Előrelátható volt, hogy olyan népszámláláson, amelyen minden egyes családban órákig tartó nyomozást folytatnak a 15. rovat adatának meghatározása miatt, a munka csak lassan és vontatottan halad előre. így a-ztuán semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy még az elmúlt hét végén, szombaton is sorjában jelentkeznek a magyar nemzeti párt irodájában házcsoportok, sőt fél ucca- sorok lakói azzal a panasszal, hogy a harmadik hete folyó népszámlálás során őket még mindig nem számolták meg, holott hivatalosan és a legtöbb számlálóbiztos már befejezte munkáját. A pártiroda a kimaradottat személyes panasz- tétel oéljából a városi jegyzői hivatalba utalja. A rekriminálók természetesen mind magyarok s amennyiben megszámlálásukra pótló- 'ag nem kerül a sor, nyilvánvalóan a népszámlálási törvény súlyos megszegéséről vagy szabó tála sár ól lesz szőj Kassa környékéről Zsebes községből érkez( uek súlyos panaszok. Ez a község szlovák többségű, azonban a magyar kisebbség is elég jelentékeny számban van képviselve és a magyarság itten főleg református vallásu. Ezek a magyar reformátusok a népszámlálás alkalmával gerincesen ellentállottak a számlálóbiztos azon törekvésének, hogy őket szlovákoknak akarta beírni és egész reformátusokból álló uccasor nem kapitulált. Amikor már a második és harmadik ház lakói is következetesen ragaszkodtak a magyar nemzetiség beírásához s a rubrikát másként kitölteni nem engedték, a számlálóbiztos fenyegetésének záporába kerültek. Ez sem használt s erre a biztos egyszerűen abbahagyta a számlálást, napokat töltött el a csendőrökkel való megbeszéléssel és végül azt a terrorisztikus megoldást választotta, hogy ezeknél a reformátusoknál két csendőrrel folytatta a népszámlálást. A népszámlálási munka tehát a kormányrendelet legsúlyosabb sérelmével csupán december 7-én kezdődött meg Zsebes községben é? ekkor is csendőri asszisztenciával hajtották végre. A zsebesi magyarokat tízezer koronáig terjedhető pénzbírsággal fenyegették meg 6? amikor még ez sem hatott, akkor egyszerűen szlovákoknak jrták be őket. Igy igyekezett a biztos egynyelvűvé tenni Zsebes községét. Ugyancsak súlyos sérelem érte a bároai BUfyanfifot Ja. Bároa kftcaég Kassa közvetlen déli szomszédságában van, többnyire szlovák lakosságú, de jelentékeny a református vallásu magyar kisebbség is. A község három falu reformá tusságá na k a székhelye s az itteni református iskolába járnak be a szomszédos községek iskolaköteles magyar gyermekei is. Ilyenformán a számláló biztos megdöbbenve konstatálta, hogy Bárcán még akadnak magyar nemzetiségűek. Persze ezekkel szemben is a fenyegetés mindenféle eszközét igénybe vették és többeket akaratuk ellenére csehszlovák nemzetiségieknek írtak be. A mátyócl népszámlálási csokor Ungvár, december 15. Az ungmegyei Má- tyóc községben számos súlyos sérelem esett a magyarságon, amelyekről hiteles jegyzőkönyvek számolnak be. Ezekből a jegyzőkönyvekből közlünk néhány kivonatot: Hava Albert és felesége, Muszka Erzsébet a következő sérelmüket panaszolják: Pireczky Miklós igazgató-tanitó, számlálóbiztos a nemzetiségi adat megállapításánál hosszabb ideig időzött. Mivel a felek magyaroknak vallották magukat, különböző kérdéseket adott fel. Megkérdezte, hogy hol született Hava édes- atyja. Midőn Hava Albert édesatyja születése helyéül Árva megye egyik községét nevezte meg, a biztos azt a kijelentést tette, hogy ezen az alapon a fél határozott kívánsága dacára sem írhatja be magyar nemzetiségűnek, mivel az Árvamegyéből srármazó atyja csak szlovák nemzetiségű lehetett és igy a felet is csak szlováknak fogja beírni. Hava Albert ez ellen tiltakozott és kijelentette, hogy ő Vaján községben született, a magyar nyelven kivül más nyelven nem iv beszél, s úgy családjának körében, mint embertársaival való érintkezésében csakis a magyar nyelvet használja. A biztos erre kijelentette, hogy becitáltatja a járási hivatalba, ahol majd megkérdezik Havától, hogy miért akar mindenképpen magyar nemzetiségű lenni. Ezután Havát kiküldte a lakásból ér megkezdte a* asszonnyal való tárgyalást. A biztos azt kérdezte az asszonytól, hogy miért nem beszél szlovákul és miért nem vallja magát szlováknak. Azt is megkérdezte, hogy milyen nyelven beszélt vele édesatyja és édesanyja, mire az asszony azt válaszolta. hogy szüleivel mindig csak magyarul beszélt s más nyelven nem ir tud jól beszélni. Szlovákul csak néhány szót tanult meg, de nem ber^l folyékonyan. Erre a biztos követelte az asszonytól, hogy vele szlovákul tárgyaljon, amit az asszony nem volt hajlandó megtenni. Erre a biztos kijelentette, hogy ezt az esetet is bejelenti a járási főnöknek. Lébega Mihály szintén amiatt emelt panaszt, hogy Pileczky Miklós sem őt., sem két kiskorú gyermekét nem akarta magyarnak beírni* mivel — ai ő tudomása szerint —. Lebe j ga Mihálynak atyja Tibán született s igy úgy ő, mint kiskorú gyermeked szlovákok. A felek itt is a járási hivatalba kerültek. Tircsik Mihály Tireczky biztos szlovák köszöntését magyarul fogadta, mire a biztos rászólt: — Tudom, hogy maga beszél szlovákul* miért nem felel nekem ezen a nyelven? Hiszen édesatyja is szlovák volt? Tircsik áLhatatosan ragaszkodott a magyar 1 nemzetiség felvételéhez, mire ^ biztos a csa- Iádatgokat ki akarta küldeni, hogy négyszemközt kapacitálja a felet. A családtagok azonban nem mentek ki, mire a biztos az ő jelenlétükben folytatta Tircsik kapacitálását. Hasonlóképpen panaszt tett Szabó János és felesége is, akiknek magyar vallomását a biztos nem akceptálta és a járási hivatalhoz idézte be. Panaszt emelnek Pileczky ellen Barancsák János és felesége Román Hona is, akikkel a biztos szintén nem akart magyarul tárgyalni és a magyar vallomás megtétele ellenére is szlováknak irta be a feleket. Mráz Máriát a biztos szintén a járási hivatalba citálta be. Vékási Imrét Pileczky ugyan magyar nemzetiségűnek irta be, de már feleségét, Sogán Erzsébetet, azzal az indokolással, hogy édesatyja lakádi lakos volt és igy ruszinnak kellett lennie, a járási híratalha idézteti. Vancza Sándorné, született Jáger Zsófiától a biztos azt kérdezte, hogy milyen nyelven imádkozott vele az édesanyja, mert tudomása szerint az édesanyja szlovák volt Az asszony azt felelte, hogy úgy ő, mint édesanyja magyarul imádkozott. A biztos ennek az asszonynak nem engedett betekintést az összeirási Ívbe. Hasonlóképpen megtagadta az összeirási iv megmutatását Kocsis Jánosnénak. Beidézteti a járási hivatalba Gálya Péternél, született Kondor Máriát. Igen érdekes eset a Sogán Józsefé. Sogán Józsefnek 15 éves leánytesvére és 17 éves öcsse van. Mikor a biztos megtudta, hogy atyjuk szlovák volt, anyjuk azonban magyar, megkezdte a kapacitálást. Sogán azt válaszolta, hogy ő magyar és az édesanyját nem csúfolja meg. A biztos erre megint a járási hivatallal fenyegetőzött A 15 éves leányka any- hyira megijedt hogy sírva fakadt. Amikor a biztos észrevette a hatást, azt mondotta a leánykának: — Ha te szlovák nemzetiségűnek iratod be magad, nem kell majd bemenned Kapósra., A kislány, hogy a további zaklatástól megmeneküljön, belegyezett, hogy nemzetiségét szlováknak jegyezze be i biztos. Sogán József és öcsse azonban szilárdan kitartott a magyar nemzet'ségü vallomás mellett Letárgyalták a nyltrai népszámlálás során felraerQlt panaszokat Nyitru, december 15. (Saját tudósitönktől.) A nyitrai népszámlálás során a népszámláló- biztoeok ellen felmerült panaszok ügyében szombaton délben tartották meg a tárgyalást a városi jegyzői hivatalban Szmiesko János városi jegyző, népszámlálási főbiztos előtt A tárgyalásra beidézték a járási hivatalhoz beadott öt írásbeli feljelentésben szereplő 11 panaszost, úgyszintén az országos keresztényszocialista párt nyitrai csoportjának egyik vezetőemberét, aki a felek beleegyezésével vett részt a tárgyaláson A felek kívánságához képest a számlálási főbiztos betekintést engedélyezett a számlálási ivekbe, melyekből meg1- állapitást nyert, hogy a panaszosok kivánsár gukhoz képest magyar nemzetiségűnek lettek felvéve. Az egyik panaszos ügyében a számlálóbiztos hivatalból javította ki az összeíró által szlovák nemzetiségűnek felvett panaszos nemzetiségét magyarra, mig három panaszos ügyében, akik a tárgyalás során hagoztatták, hogy magyar nemzetiségüket ceruzával vezette be a számlálóbiztos — megállapitóst nyert, hogy a nemzetiség rutával van bejegyezve. A panaszosok ezután is megmaradtak azon állításuk mellett, hogy a számlálóbiztos az összeírás alkalmával ceruzával töltötte ki az ivet Tekintettel arra, hogy a számlálóivek ilyenformán nem estek kifogás alá, & panaszosok valamennyien visszavonták a járási hivatalhoz benyújtott panaszukat, illetve a számlálóbiztos ellen beadott feljelentést, minek alapján az eljárást beszüntették. A szóbeli panaszok ügyében a jegyzői hivatal szintén eljárt a felek kívánsága szerint A tárgyalás alkalmával hivatalos jegyzőkönyveket vettek fel, melyek szerint a tárgytalanná vált panaszok ügye befejezést nyert. A tárgyalásra beidézték lapunk nyitrai tudósitóját is, aki azon a felek beleegyezésével vett részt A tárgyalás befejezte után külön jegyzőkönyvet vettek fel a keresztényszocialista párt megbízottjával és lapunk tudósítójával, mely szerint tudomásul veszik, hogy az írásban beadott fenti panaszok tárgytalanokká váltak. Hivatalos helyen nyert információnk szerint Nyitrán a számlálóbiztosokat Szmiesko János városi jegyző, számlálási Helienőr indítványára, ne lupédig a szlovák liga ajánlatára nevezték ki 6
