Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-14 / 285. (2506.) szám

10

TO«<S»MACfc\RHIRLa»

ÍOO december 14, T&aáTiwp.

V. NAGYIDA

Sürgés-forgás, tisztogatás, nagy izgalom járta a nagyidai várban az 1538. év tavaszán. -Perén yi V. Péter koronaőr és erdélyi vajda, a vár ura. hozza nagy s fényes kísérettel Krakkóból Zsigmondi lengyel király szépséges leányát, hogy vele itt megpihenjen és hogy Szapolyai János királynak karjai közé vezesse majd. A tavaszi szellő vígan lengette a magyar s lengyel nemzet, a Szapolyai- s Perényi-családok színeiben ' pompázó zászlód iszeket, az ünnepi köntösben járó-kelő várnépség izgatottan tárgyalta a küszöbön álló nagy eseményt és az Ida-patak is csörgedezve tört elő a tátraaljai hegyekből a hirret: Már jönnek... jönnek.

Azonban nem jó hírnöknek bizonyult a patak, mert Íme, habzó lovon vágtat'be a várba egy csatlós:

— Nosza, emberek! bérfát, kötelet, rudat szedjetek ö&sze, mert a királyné karrétá kocsijának tengelye tört-. Itt éppen a Szálhegy alatt.

Mire azonban a várnagy összeszedte a szükséges kellékeket és elindult a Szálhegy irányában: onnan, meg már a yárt vendég kísérete léptetett elő. Sőt maga Izabella, a királyi ara is jött velők, nem ugyan a dágványba rekedt diszes és kényelmes hatosf.ogatu karrétában, hanem poroszka lovon, mig balján Perényi táncoltatta főlovát. Mindkét ló akkori szokás szerint törökösen volt szerszámozva: párducbőr- kápával és szügyellővel, bagariabőr farmatring- gal, toveszőrhevederrel és kékszinü, széles kengyel-vassal. Izabella tüzes fekete szeme élénken járt körül és az ifjúság kitörő örömével olvezte a hangos üdvrivalgást, amellyel őt a nép fogadta Most nem ért reá, hogy a várba való fényes bevonulását megzavaró kocsitöréssel bajlódjék, mert csak a magyar nép spontán szeretetmeg- nvilvánnlásával volt tele egész valója, mely népnek ő — a csűri leányka — lesz királynéja. b gondolatnak oly jó volt örülni és oly szép volt a kép: a bájosan s boldogan mosolygó szépséges királyleány és az öt máris szivébe fogadó s előtte hódoló néptömeg. Annál komo- rabban lovagolt Izabella mellett Perényi uram,

' aki nagyon restelte a kocsitörést és folyton azon törte fejét, hogyan reparálja azt ki. Csak midőn pár napja pihent már Nagyida várában Izabella, akkor hozta elő:

— Tulajdonképpen rossz ómennek is vehet- ném, hogy akkor tört el alattam a karréta, midőn első ízben készültem hosszabb pihenőt tartani uj hazámban.

De viszont most Perényi vette könnyebben a dolgot, mert már megszületett agyában a kocsikudarc jóvátételének terve. Felelte hát:

— Jelekre és sejtésekre nem szabad adniok semmit a koronás főknek, mert akkor az oktalan remegés lenne nappali csatlósuk és éjjeli hálótársuk. Eltört ám a kocsi tengelye, hogy felséges asszonyom személyét annál közvetlenebb érintkezéssel üdvözölje a mi magyar anyaföldünk. Eltört a tengely és sárba ragadt a kocsi, akár a pártviszály dúlta Magyarhon, de nem tört el a rúd! Ezt a rudat — az ország rud- ját — felséges asszonyom fogja Istentől nyert erővel és dicsőséges cselekedetekkel igazgatni. Elmerengett Izabella éjszeme és lassan mondta:

—- Igen, Perényi uram, sic fata tulerunt...

Egy hónapig pihent meg Izabella Nagyida várában, mikor is folytatta útját Percnyi Péter sárospataki s teljesen újonnan épitett várába. : Itt aztán fejedelmi pompával és minden kala- ‘ mitás nélkül köszörülte ki a szálhegyi koositö- 1 rés csorbáját. Izabella további sorsa s útja az 1 ország sorsába és útjaiba kapcsolódott be, mi ' hát maradjunk Nagyida várában. <

Mintha urának rendszertelenségét és nyugta- I lan vérét viselte volna magán e vár. oly össze- 1 vissza stílusban épültek volt hozzá az egyes < újabb részek és oly elhanyagoltan nézett ki i külsőleg is. Nem csoda. Hiszen Perényi Péter I maga nyakig ült a hivatalokban: az abauji főis- \ pánság, majd a kancellárság, ritkán engedték 1 meg neki. hogy otthonába térjen. De ezenkívül , is mindenütt ott volt, ahol úgy gondolta, hogy f hazájának használhat: fontos küldetésekkel

bízták meg és bizalmukkal tüntették ki őt Szapolyai János, I. Ferdinánd és Szolimán egy- , aránt. de viszont tagjain csörgette úgy Szapo- ‘ lyai János, mint Szolimán szultán és I. Ferdi- . nánd rabláncait. Végre is ez utóbbi fogságában ' halt el. mert az akkori rossz nyelvek malmo- zása ezerint a török segélyével akarta maga 1 számára megszerezni Szent István koronáját. ( Ferdinánd király hát olyan helyre tette és haláláig ott is felejtette őt. ahová nem hatol be a i szent korona megóhajtásának lehetősége sem... ( Fia, Ferenc, sem igen ért rá Nagyidán tartóz- 1 kodni, mert ő meg sokáig lakta még Sztambult, ( ahol önként tuszoskodott apja helyett. Rab, , vagy túsz. mindegy. Csakhogy éppen talán egv i érdem vonásai többet pingálnak be a túsz ré- ( szére fönn a mennyei hatalmak abba a nagy , könyvbe. Do hát hazavergődött mégis és Nagy- ( Ida várában húzta meg magát, Ferdinánd ugyan üzengetett neki, hogy igy, meg amúgy, szép , hivatalok vannak Üresedésben, de ő kellő reve- renoiával üzente vissza: |

— Csöndes pihenésre adám immár fejem.

Hagyjon engem ő nagy majesztása cigány népeim között, akik is ime velem együtt nem ártanak Férd inán dúsnak és nem használnak Izabellának. |

Hiszen maga Ferdinánd talán nyugton hagy- ' ta volna őt, cigányai között Nagyidán, de vi- ' szent a hadak stratégiája mást követelt. Pu- '

chaim Farkas generális Kassát meg akarván '

erősíteni Ferdinánd kezén, az azt környező várakat Is mind sorra elfoglalta. Abuujvár, Torna, Füzér már Ferdinánd lobogóját lenget í

I

ték, most Nagyidéra került a sor. Perényi Ferenc nem rendelkezett rendes katonasággal ée

várőrséggel. igy hát csüggedt lélekkel várta Puchaian fölvonulását. De lelket öntött belé a cigányok nagyvajdája, Káíus:

— Mán minek az a töméntelen ezomorkodás, nagy jó uram? Amíg cigányai vannak Nagyidénak, ne ijed ezzék a mi nagy patrónusunk.

— Ijed ezik ám keresztanyád ángyának nagyapja ott a purgatérium tüzóben. Hanem, jön a német! hát nem érted ezt meg boglyas agyaddal, te Káíus?

— Hadd gyüjjön, hadd gyüjjön. De csak a. vár kapujáig fogja rihes pofáját ide tóink Ott szembe találja magát Kálus népével. Ná ugyan: ha, egyet közülök szembe serein tök, a többi mind meg se áll ijedtében a tengerig, ott is még anyja imegje alá búvik.

És Perényi Ferenc cigányai helyt is álltak: ott szorgoskodott a vár fokain az egész ezred. Ezredet mondok, mert a krónikások mintegy ezerre teszik a vár védelmében résztvett cigá- nyokat. Ezek száma és ügyessége talán hát pótolta a rendes katonaságot, do nem pótolhatták ők a lőszerek hiányát. Ez sem hozta zavarba Kálust, mert kiállt a főbáetya fokára és szavával onnan kisebbítette az ostromlókat, védte a vár helyzetét:

— Jáj. te girhes nimet! a fuvue szellemekkel barátkoznál mán a föld alatt és a n i v e s i karjai húztak volna le abba a nagy Dunába,

mielőtt ide gyüttéJ. Takarodjál innen, takarodjál! mert ha mán puskaporunk nincs is, ez nem baj. De Nagyidéból nem eszek Majd a Bundáé kutyám eszik a te húsodból, girhes nímetje!

Kálusnak többször megismételt ilyféle önérzetés szónoklataiból kivette hát a német, hogy elfogyott a váriban minden lőszer és igy rövidesen végzett: husznapi ostrom után 1557 augusztus 17-éu Puohaira bevonult a várba, Perényit foglyul ejtvén, Sáros várába vitette, a várat magát pedig lerombolta.

Még egyszer tűnt föl Nagyida a minclennapi- ság homályából akkor, midőn a vár pusztulása után pár évre Európa zsidó hitsorsosai itt gyűltek össze, hogy a Messiás-kérdésben egyöntetű határozatra jussanak. De mert annyiféle volt a talmud értelmezése, mint amennyi a fej: e kérdésben akkor s azóta sem tudtak megállapodásra jutni.

Nagyida várának ma már csak egyes árko- lásai láthatók az Ida-patak északi hajtásában. De midőn a földműves ekéje nagy, sima kövekbe ütközik: e köveken taíán a világszép Izabella lengyel 'királykisasszony és magyar királyné kicsi cipellője tipegett és e köveket talán Perényi Ferenc hős cigányainak vére áztatta.

A cigány ezredből. Nagyida hires-nevee cigánydinasztiáiból sem maradt egyéb, mint egy- pár vályogvető család, kik a temető s helység szélén szel les vityilók'ban tengetik sovány életüket és apáról fiúra adják a nagy Kálus vitézi cselekedeteit.

(A kővetkező közlemény karácsonyi számunkban jelenik meg.)

A rakétatechnika uj, jelentőségű korszakára virradunk

Rakéta és »visszahatásu fogalmaknak váratlan fontosságúvá vált szerepe a gyakorlati éleiben — Egy tudós kutató úttörő eredményei — A rakéta elmélete és praxisa

I.

Rakéta és visszahatás oly fogalmak, melyek a technikai tudományok mindennapos életében eddig kevés szerepet játszottak, de most. egy tudós, fizikus úttörő és föltünéstkeltő munkássága nyomán hirtelen egészen uj, sokszerü és hatalmas technikai lehetőségeket vetítenek a már közeljövőbe. Ez a fizikus: az erdélyi származású Hermann Oberth tanár. Mostanáig a rakéták csak tűzijátékoknál és fényjelzések adására lettek fölhasználva. A robbanó anyagok technikájának ezt az eddig tisztán tapasztalati ágát nem tartották érdemesnek arra, hogy itt is alkalmazzák a modern kisérleti fizika mérési és megfigyelési rendszerességét, sem a modern elméleti fizika nagyszerű matematikai kutató módszereit, mert nem vártak e téren ettől semmi különösebb hasznot.

Oberth tanár életraunkásságának egyik eredménye a rakétaszerkezetek exákt matematikai elmélete, mely eddig egyáltalában nem létezett. Ez elmélet alapján Oberth azokat a szerkesztési elveket dolgozta ki, melyek következő készülékek építéséhez vezethetnek majd:

Regisztráló rakéták, melyek felszerelve önműködő mérőszerekkel é6 ejtőernyővel többszáz kilométer magasságba juthatnak el és ezáltal a meteorológiának, meg az egész légköri kutatásnak megbecsülhetetlen segédeszközeivé válhatnak. Azután: postarakéták, melyek ha- szonterhüket félóra .alatt Európából Amerikába juttatják el. Totábbbá: rakétalövegek, melyek robbanóanyagokat vagy mérges gázokat többezer kilométer távolságba röpítenek, (e lövegek megvalósulását Oberth tanár a.... béke tartóssága érdekében kivánja.) A végcél azonban egy világürhajónak a megalkotása a nagyrakéta alakjában, mely képes lesz elhagyni a Föld vonzókörét, hogy idegen világtesteket látogasson majd meg.

Lehetetlen?

E szócskával ma már óvatosan bánunk, mert az elmúlt idők fantasztikus regényeinek egész sereg „technikai álma44 lépett az utolsó évtizedekben „technikai kérdéssé*4 elő, melyet szakemberek a modern tudás fegyvereivel józanul mérlegelve vettek munkába és végül meg is oldottak.

Oberthnek 1923-ban megjelent kónyve: „Az űrhajózás felé“, mely azóta már hágóin kiadást ért meg, a szakkörökben igen nagy föltiinóst keltett.*) Alaposság, műnkafölosztás, fegyelem és céltudatosság vaunak itt tudással párosulva. Évtizedes ,fáradhatatlan kutató munka eredménye e könyv, mely az eszme iránti érdeklődést és gyakorlati kísérleteket szervező erőket váltott ki. Az amerikai Goddard tanár az Ottani tudományos szervezetek óriási anyagi támogatásával 1925-ben fokozatos előkisérletek után egy rakétát egészen a holdig akart eljuttatni, — azóta nem lehetett felőle hallani, aminek valószínű oka az, hogy az amerikai kormány Goddard munkásságának nagy hadi jelentőségét {elismervén titoktartásra készteti őt.

Rakétának olyan szerkezetet neveznek, melynek mozgási energiáját hevesien kipuffogó robbanási gázok visszahatás! taszítása hozza létre. E gázok a rakéta belsejében elhelyezett expto- ziós anyagok elégése utján keletkeznek. Azt lehet tehát mondani, hogy a rakéta olyan löveg.

*) lbrmann Oberth: ,,Wege zűr Raumtchiiffahrt44, 8. Auílage. R. Öldenbourg, Berlin.

melyet nem fegyver indít útjára, hanem mely önönmagát lövi ki és hajtja a további pályán is magát előre.

Mi a visszahatás? A mindennapi életben mil- liószor találkozunk vele. Mert minden mozgás keletkezésénél szükségszerűen fellép egy ellenmozgás. Ha hevesen ellökök magamtól egy hordót ,akkor ez utóbbi engem pontosan hasonló erővel lök vissza és ha nem én röpülök hátrafelé, mert a talajba vetettem meg a lábam, akkor ez a talaj (az egész földgömb) kapja meg az ellenlökést, (a Föld azonban az ő óriási tömege miatt csak észrevehetetlenül jelentéktelen mozgást kap). A lőfegyvereknél a lőporgázok nemcsak a öveget hajítják ki, hanem fellép a fegyver „visszalökése“ is, — a robbanómotoroknál a benzin — vagy olajgázok nemcsak az üzemhenger dugattyúját hajtják, hanem a géprészek nagymérvű rázkódását is termelik. Mindenféle jármű tovamozgá&a is csak valamilyen ellenmozgás árán tartható fenn: a gőzhajó csavarjai vagy lapátjai szüntelenül víztömegeket hajítanak hátra, a repülőgép csavarjainak ferdén álló felületei hatalmas erővel a levegőt dob ják hátra és ezzel önmagukat az egész géppel együtt előre. Szárazföldi jármüveknél meg a talaj (földrétegek, földgömb) lesz a kerekek forgásának gördülő súrlódása révén hátrataszitva. Látjuk tehát, hogy minden mozgástkeltő energia, sajnos, némcsak a kívánt irányban, hanem kényszerű módon az avval ellenkezőében is hat, tudniillik arra a valamire, testre, vagy közegre (viz. levegő, föld), melytől az eLlökődés történik. Az energiának ez a megoszlása annál kedvezőbben üt ki, mennél nagyobb tömegű a hátrataszitott test, ezért a szárazföLi jármüveknél tényleg a jármű kapja az energia legnagyobb részét. így van ez a gőzgépnél, robbanómotoroknál és a lőfegyvereknél is, mert az üzemdugattyu sokkal könnyebb magánál az erőgépnél és a löveg magánál a fegyvernél.

Az, ami ezeknél g, szerkezeteknél kényszerűen rpegtürt hátrány, az a rakétánál tulajdonképpeni hajtóerővé válik: a visszahatás.

Sajnos, itt azonban a fent említett energiamegoszlás igen kedvezőtlen! A termelt robbanási erő nagyrészét az üzemgázok hatalmas kipuffogó sebessége viszi t-ova és maga a rakéta- jármű, vagy a rakétalöveg — tehát a ..haszon- teher“ — ellentétben az előbbi esetekkel sokkal nehezebb lóvén az eltávozó gázoknál, az energiának bizony csak igen kicsiny hányadát kftpja., Gőzgépnél, motoroknál és lőfegyvereknél a robbanógázok — mielőtt ki pu {fognának — átadják a sebességüknek és ezzel az energiájuknak a legnagyobb részét az üzemd.igattyunak, illetőleg a lövegnek, — ellenben rakétáknál szabadon lövőinek kifelé és sebességük eléri a má- sodpefeenkinti többezer métert. Hogy ezt a nagy energiát oly kevéssé vesszük észre, az azon múlik, hogy a gázok már néhány méternyire a kipuffogó fuvókáktól a külső levegőben való, súrlódás miatt megállnak és szétszóródnak, A rakétáknál tehát rendszerint, igen nagy az üzemanyagnak a pocsékolása.

Szerencsére azonban elméleti megfontolások azt. mutatják, hogy a rakétamotor gazdaságossága és inunk aha táe fóka kielégítővé kezd válni az olyán rp on e ts ebese ég ok n é 1, melyek vetekesz- nék az üzemgázók kipuffogáei gyorsaságával. Do ez bizony —■ mint mondottuk — 2—3000 métert jelent, roásodpercenkint, azaz: óránkénti B--1Ó egér kilométert!

Szerencséé találkozása a körülményeknek, hogy éppen a rakétamotor — ée csakis ex — vau hivatva ezeket a ezükeégee, bár fantasztikusnak látszó, sebességeket tényleg meg is valósítani. Hogyan lehetséges ez?

A rakétajármü és minden más jármű közötti különbség az, hogy az előbbinek nincsen szüksége őt környező közegre, mert hiszen nem ezen, hanem saját tömegének hátrabajitott részein (a gázokon) löki magát el előre. Ezért az üres, levegőnélküli világtérben is tud mozogni, ahol aztán súrlódásnak ée külső ellenállásnak minden hiánya folytán igen nagy hatályosságot ér el.

Ez a nagy hatályosság egyúttal alkalmas annak a másik körülménynek a megvalósítására is, mely szerint üzemanyagmegtakaritás céljából a fent említett magas menetsebességet, melynél a rakéta már gazdaságosan működik, igyekezni kell gyorsan érni el. Ugyanis közönséges szárazföldi-, vizi- és légijármüvek csak bizonyos maximális sebességet bírnak kifejteni, mert a további fokozást éppen a tníhatalmassá növekvő közeg- ellenállások (föld, viz, levegő) gátolják meg. Ellenben az üres térben minden mozgatóerő az ő működésének egész tartalma aíatt, 'egyen az bármily 6okátartó, folytonos gyorsulást okoz, miáltal a fent említett magas sebességek nemcsak, hogy egyáltalában elérhetők, hanem tényleg igen hamar elérhetők, — a folytonos gyorsulás következtében már néhány percen belül.

A kedvező körülmények legfontosabbika azonban az, hogy most már a fnvókák tevékenysége egyáltalában beszüntethető, — az elért hatalmas gyorsaság foiytán a rakéta immár kilőtt löveg gyanánt, önmagától, üzemanyagfogyasztás nélkül röpül tova és pedig a rendkívüli sebesség, mely az ágyúgolyóét többszörösen múlja felül, az ilyen rakétát többezer kilométer messzire viszi el. Ezen óriási távolság befutását azonfelül lehetővé teszi az is, hogy utjának legnagyobb részét a föld légkörén kívül teszi meg. A híres 42-es mozsárnak a lövege sem emelkedik 80 kilométernél magasabbra. Ebben a magasságban a levegő sűrűsége — bár már nagyon csekély, de — még mindig elég nagy ahhoz, hogy — amint megfigyelték — a meteorok izzóvá váljanak a súrlódás folytán — és egy rakéta számára, melynek sebessége a 42-es lövegét messze fölülmúlhatja, a leküzdendő légellenállás még mindig mérhetetlenül nagy lenne. A rakéta hatalmas teljesítőképességének a titka éppen abban rejlik, hogy idelent az alsó rétegekben egészen lassan halad és felfelé gyorsuló mozgása folytán teljes menetsebességét csak magasan fönt az ellentállásra képtelen levegőtlen űrben fejti ki.

Ha egy rakétakészüléknek valaha sikerülni fog sebességét egészen másodpercenkinti 12 kilométerre felfokozni, akkor űrhajóvá válik, mert a csillagászat törvényei szerint ennél a gyorsaságnál kiröpül. a Föld vonzóköréből. Már Verne Gyula, is megemlíti ezt a gyorsaságot^ ^ mint a. kozmikus utazás feltételét. T

Nos... sok idő fog még addig eltelni.

De a feladatnak a megoldása ma már nem annyira technikai-elvi nehézségek leküzdésének, mint inkább rendszeres munkának, kisérietezés- nek, kitartó részletkidclgozásoknak, — vagyis: az időnek és főképpen ... a pénznek a kérdése. Ma már igen sok államban dolgoznak e téren, természetesen sajnos, különösen e problémák nagy hadászati jelentősége miatt. Oberth tanár {elköltötte az érdeklődést és megmutatta az utat és a lehetőségeket.

(Folytatása következik.)

Egy amerikai kutatónő

szerint kipusztulnak az eszkimók

Newyork. december 12. Megrázó részleteket mond ed az eszkimók tömeges elhalálozásáról egy amerikai kutat ónő, Radford-Worren Maud asszony, aki Kanada legészaknyugabibb vidékeim való há- romhónapos tartózkodása után most tért vissza Newyorkba. Warren asszony az arktikus zóna átkutatásának szentelte munkáját és Aktavik eszkimófalut választotta kiindulási pontul. A hátér kutatónó — ha nem repülőgépet használt — néhány eszkimó és indián kíséretében egymagáiban vágott, neki az ismeretlen területelmek. Nagyon megszerette az eszkimókat, akik mindig derűsek, megbízhatóak és szorgalmasak. Annál jobban sajnálja, hogy ötven év óta egyre erősebben csokikén a számuk. A fehérek által közéjük hurcolt betegségek, mint például influenza, tömegesen pusztítják ki a járványokhoz nem szokott eszkimóikat. Persze, járványokon kívül mást ds kaptak a fehérektől: igényeket és (kultúrát. Az eszkimók, akiknek tápláléka eddig nem állott másból, mint rónszarvashueból és halból, tudni sem akarnak többé étrendjükről; annál kapósabb közöltük a sütemény és a mindenfajta édesség. Ha elvégezték napi munkájukat, fáradhatatlanul olvasnak. Nyáron összegyűjtik az újságokat és a sötét téli nappalokon azokat olvasgatják. Mint az ősi cseregnzdálkodás (kedves hatását mondotta Warner asszony, hogy Akikivikben egy amerikai nőnek vendéglője van, ahol az eszkimók két bi/áinpatikány-ezőnméórt kaphatnak egy ebélet. Az elmúlt, évben egészen szokatlan természeti •ünerrú)yt észlellek az eszkimók. Melegük volt \ nyári felmelegedés ugyanis kissé túllépett a «uo- <ott határon és ez azután 6ck zavart akozott. A castag prémbun dákba varrt eszk'ionógyerekeknek *orra vérezul kezdett az orra és a jógházak e!ol- / adtaik. Eszti ntóoi-szágbon „melegözilnetet" kellett drendelni az iskolában.

REGÉLŐ ROMOK DIENES ADORJÁN