Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-14 / 285. (2506.) szám
1980 íwwriKcIr 14, Twfcrnarp. Á spielbergi kazamaták A castrum brunense szöiík bejáratánál, nehéz lépcsők fölött, őrség. Komor, mogorva kapunyi- lás, folyosónak is bei! lene. Szemben mered a dobos belvár, híd, alatta tizenhat méter mély sáncárok. A falakon lőrés, rácsos ablak. Lenn alszik a város, köd borul a szemére. Megvan az engedély, ilyen időben, déltájt, kivételesen. Szorongva belépünk. Lefelé vezetnek, lefelé, lefelé. Ott vagyunk a sáncárok szintjén. Fö'lnyitják a nehéz, fontos lakatot. A kisérő katonák szurokfáklyát gyújtanak, maró, izgató füst csap az arcomba, kinyílt a börtön aj tó. Becsapódik mögöttünk. Hosszú, végelátbatlan folyosó. Messziről egy vöröses esik imbolyog: a folyosó túlsó végén álló őrség. Nedves hideg van. A föld alatt vagyunk, a boltozatos folyosó faláról csöpög a talajvíz. Balra egy lánc a falban. Fölötte lyuk. A láncon nincs ember. Ajtók és ajtók. Az egyiknél megállunk. Az őr fölnyitja. A falban karvastag nyílás. Belőle lánc lég ki, azon vaskarika. Az őr megrántja a láncot. EllentálL •— Ott van. A* ablaktalan, levegőtlen, földalatti kazamatákban, a vakságra Ítélt rabokat így tartják számon. Ha a lánc enged, valahogy megszökött. A lánc másik vége a rab lábára van laíkato'va. — öt óve van itt, évente egyezer egy órára mehet a kápolnába. Különben nem lát napot. Ez tavaly megvakult, még egy félévig kibírja, aztán elpusztul. Berntről, a lyukon át, nyög, nyöszörög valaki a vaksötétből. Misiik ajtó. Belépünk. A fáklyáiénynél tíz piszkos, összetört emberroncs. Kezük-lábuk a falhoz láncolva. — Ez a száraz szoba. Akik itt vannak, nem kapnak enni. Megőrülnek és éhen halnak. A borzalom azonban csak a nedves szobánál vár reánk. A fal mellett, sorban lábukon, kezükön szorosan a falhoz, kis bemélyedésekbe kötözött nyomorultak. Vagy heten. A nyakukon vasörv, nem mozdulhatnak. Irtózatos jajgatás, orditás, állati üvöltés. A fejük fölött féknéter magasan kis fa-, vagy vaevályu, ebből lassú osöppekiben zuhannak a vizcsöppek a kikötözöttek fejére. Egy-két óráig bírják, aztán előveszi őket ennek a barbár, primitív kinzéeszlköznek, a koponyára hullajtott vizcsöppnek kimondhatatlan kínja, őrjöngeni kezdenék. Ki tovább, ki kevesebbig bírja, a vég az, hogy megörülnek a kíntól s ott fetrengenek a láncon, míg ki nem száll belőlük a pára. Az ember rutai szeretne. —1 A legszelídebb epielbergi halálmód, —• szól a magyarázat. —• A rabok napközben kinn dolgoznak, árkot ásnaJk, követ hordanak, estére kenyeret és vizet kapnak. Este a lábukat vékony lánccal kötik össze, a láncokat ideer ősi tik ehhez a vasrudhoz —■ megfogja a rudat, a falon fúrt nyíláson kivezet a folyosóra —, a végén lévő vaskampót egész éjszakán át minden negyedórában megrántja az őr, a láncok megfeszülnek r azoknál fogva egy percig rángatja a rabokat. Nappal nehéz robot, éjszaka ne<m lehet elaludni. Akiket erre ítéltek, nem bírják soká. Ez itt a legszelídebb halálnem, de annál biztosabb. Az „előkészítő" kamrában vagyunk. Jobbra a feszitő létra, baba az emelő kerék kamrái. Üresek. A feszítő létra a kínzások magasabb foka már. Fej fölé emelt karral a felső fokára kötik ki az elítélteket, meztelenül. A guzsbakö- tőtt lábtól kötél vezet a csavarig. Ezzel feszi- tik, feszítik, izmok pattannak s a szerencsétlen combját éfl karját késekkel vagdalják. Az emelő kerék kamrájából sem jön ki ékve ember. A menyezetről lógó csigához hátracsavart gézzel kerül az elitéit s úgy húzzák föl a levegőbe. A lábára súly jön. Ott van mind a kettő a földön. Egy 25 fontos ée egy 44 fontos. Előbb Ö 25 fontost kötik rá. Akkor aztán a nagy kévékkel fölhúzzák a magasba s hirtelen leejtik, de hogy főidet ne érjen. A. bőr fölszakad a testén. Ha vall, kegyelem: a lenyakazás. Ha nem, jön a 44 fontos lásuly és a rángatás, ejtés, amíg a szó szoros értelmében két darabra nem szakad a teste. Az ajtó bepattan, a, fáklyák félig> égtek. A másik folyosón igyekszünk vissza a föld felszínére. Már nem borjuk a borzaJImat. Muszáj. A hűtlen asszonyok szobája, öten a „nedves" sarokba állítva őrjöngenek, kikötve, megtébo- lyodva, a többinek nézni kell, amíg reájuk kerül a sor. Csak a hullákról oldják le a láncot » uj nő kerül a nyakörvbe, a viz halálos, őrjítő csöpögése alá. Sokan megőrülnek a látványról, mielőtt reájuk kerülne a sor. Azokat már té- ■bölyodottan kötik a falhoz. Szemközt a ^boszorkányok" ordítanak. Ezeket egyszerűen bedobják a vaksötét hatalmae verembe, s étien-szomjan egymást marcangolhatják. Ha minden csönde« fe»z, egy-két hét és máris, az össz erőn csőif-, egymástól összerágott tetemeket kidobják a patkányoknak. Már mindjárt vége. A folyosó kijáratánál vagyunk. De még itt ordít egy nyomorult. A folyosó közepén, a wennycaatorna fölött egy Imszmé- tere*, löderéfc. vastag árok, téglából. A végén \ függőleges rács. Ez zárja el a szűk aknától. Az aknában, derékig bebocsátva egy. meztelen férfi. Már bekötözték, körülötte eltömik a nyílást deszkával. A függőleges rács mögött az árok teltetnie ezer és ezer patkánnyal. A szerencsétlen ott kínlódik, míg el nem ájul, de addigra a lábáról, combjáról az éhes dögök elevenen rágják le a húst. Hányinger fog el. Szerencsére a másik őr szobához érünk. Két borzalmas óra után kinn vagyunk a szabad levegőn. Lenn a kazamatákban csöpög a viz, dühöngnek az őrültek, folyik a vér, ordítanak az asszonyok és egymást rágják a kiéheztetett rabok. * Ezeket látta volna egy-két századdal ezelőtt az ujságiró, ha ellátogat a brünmi Spielberg földalatti börtöneibe, riportért. így csak az őr mesél a kínzásokról, a dohos termekről 6 csiak a hallomástól is undort és bor- zadályt reszkető irtózat látja a múlt drasztikus barbárságát: a kazamaták elítéltjeit. (Alfa.) I Ilii ifi községi választásokra minim magyar biztosítsa választójogát! A múlt évben lezajlott nemzetgyűlési választás alkalmával Szlovenszkóban és Ruszinszkón az őslakosság soraiból ezer meg ezer választó neve maradt ki a választói névjegyzékekből s igy nem kaptak szavazó lapokat, amiért nem Is szavazhattak. Ennek lőoka az volt, hogy választó polgárainak legtöbbje nem tartotta érdemesnek a betekintésre kiállított választói névjegyzékekben utána nézni, hogy neve benne van-e a lajstromban g igy természetesen elmulasztotta a törvényes határidőt is az esetleges föllebbezés- re. Aki tehát a multévi szavazásnál ezen okok következtében nem szavazhatott, azt saját hibájának tudhatja be. Hogy ez újra meg ne ismétlődjék, felhívjuk az őslakosság figyelmét arra, hogy az állandó választói névjegyzékeket most állítják össze és december 15-től 22-ig bezárólag közszemlére fogják kitenni a városokban a házak kapui alatt, vidéken pedig a községi elöljáróság helyiségében. Mindenkinek kötelessége, hogy utána nézzen, vájjon benne van-e a neve a választói névjegyzékben, mert az 1931. évben megtartandó községi választásokon csak az szavazhat, akinek nevét a választói névjegyzék föltüntetL Választói joga van minden csehszlovák állampolgárnak, aki életének 21, évét 1930. december 31-ig betölti és legalább bárom hónap óta, azaz legalább 1930. szeptember 15-ike óta tartózkodik a községben. Tartomány gyűlési és járási képviselőtestületi választásoknál a 24-ik, szenátusi választásoknál pedig a 26-ik életévtől van választói jogosultság. Minthogy a választói jog igazolásához az állampolgársági bizonyítványnak és ott, ahol bejelentő hivatal van, a bejelentő lapnak előmuta- tása kötelező, mindenki haladéktalanul szerezze be ezeket az okmányokat. Főképpen a lakásváltozás jelentendő be. Gyakran előfordul, hogy a választói névjegyzékben szereplő név és születési évszárn hibás, amit szintén ki kell javittatni. Fölvilágositással készségesen szolgálnak pártjaink szervek Feszty Árpáé Látogatás Feliemé-Feszty Editnél, a „happy end wómennél", aki maga is festőmiivésznő Egy nemes, paritás kúria finom eWkiélŐséggtal berendezett lakásában, nagy park közepén. Szlo- vensakó talán 'legszebb falujában él Feszty Árpád unokahuga, Pederné—Feszty Edith. Ez igy, bevezetőül, majdnem szárazán éa háva- teloean hangzik, de meg keli vaiLahogy adná a bevezetést, a miliőt, hogy ebben az egyszerre európai és egyszerre vidéki magyar úri oouteur locaLban megfelelő módon helyezhessük el a ház úrnőjét, aki most, ahogy a haliban megjelenik, az érdekes, a nem mindennapi asszony mozdulataival, gesztusával, tea-toalettjében, emlékeztet ama társasági hölgyekre, akik a Die Danié cimii német folyóirat oiim!lápjain ez olvasóra néznek. Az őszi lombok mér lehullottak a park fáiról s a nem messze fekvő Konkoly-Thego park thuja- íái között raillagviaagálő szerszámok húzódnak meg s a meteorológiiaii intézet ezéllapátkáit forgatja a decemberi szél. Itt, a Feszty-parkban miniden csendes mér és téli illatú; kis kutya húzódik be ijedten a melegre, csak néhány fenyőfa állja a vértét türelmesen. Bent a szobákban egy kulturált nő kezenyoma mindenütt, a bútorokon, a képeken, a lámpa- ernyőkön és az áitt-bt elszórt szövetbabákon. A sokrétű női lélek egyik arca mutatkozik 'be itt, először a vendégfogadó háziasszony és nagyvilági hölgy formájában, hogy a másak pillanatban az ipanmüvósznő, banmadtikban a festőmiivésznő, az agilis ezin inendező és koreográfus, a karácsony jótékonysági vásárjának szervezője, a Kulibur Egylet tagjainak verbuválója szerepében mutatkozzon be, egy uj pillanatig, amikor az írónő kerül elő, aztán a sport-lady. A nagyon érdekes modern asszony megtestesítője, aki benne él a művészetekben s a művészetek ő benne lüktetnek viszont. Lelkes és agilis, ógyalla kulturóletének vezető egyénisége, fáradhatatlan a munkában, találékony q m egold fisokban, szerepet visz a nyilvánosságban és elmélyedő, magánakvaló órákat áldoz a művészetnek otthonában e amit nyári utazásain magábasziv, impresszióit a télifi. időkben dolgozza fel. Nagykultúráin fiatal magyar hölgy, reprezentáns jelenség, nem típus, hanem egyén. Alakijában, mozdulataiban, arokltejezésóben van valami Josephine Bakerből. A huszadik század asszonya e ahogy a zöldernyős, hatalmas állólámpa alatt beszélgetünk, hirtelen meg kell mondanom: — Olyan az egész, Asszonyom, min/t egy francia társalgási színdarab második felvonásában a páros dialógus. —■ Vigjá'bók, — Javítja ki, — vígjátékot mondjon, happy-end-dél. — Ez a bappy-eud jéltemzi az egész asszonyt. Lelki struktúráját a tartalmas és alkotó akarat képezi, a kedvező megoldás felé viszi minden vágya. Ast mondják ilyenkor, egy fórifi veszett ed benne. Dehogy pedig. Igazi nő. Tanulmány, írónak. S ezt, azt hiszem, tudja is. Rácé. Mint teelőniüvésznőneik, legelső mestere nagybátyja, Feszty Árpád volt. A művész-vér benne van a waládbnn, hisz a másik Feszty-lény, Masa, Perien araija a d iadat-okaít. De Feszty Edit tanítványa vo&t Szabija—Friedhaiui Ferencnek, Komáromi—Kacz Endrének, Rétttiy Istvánnak, Iványi- Grümwaddnak is, csupa eJeő mestereknek. Az akadémikus hatásokat levetve azonban egyre inkább megtalálta a maga útját, most a kiforrott művész útjához fut egyre közelebb. Kiállított Pozsonyban, ismételten Komáromiban, Pesten az Ipar csarnokban és a Lipótvárosi Kaszinóban, nyert Állami Ezüstérmet ipairosarmoki kiállításával, most pedig a tavaszon Komáromban állit ki, később ismét Pesten. Lakásában és műtermiében rengeteg 'kép. Hittel és kedvvel alkotott akvanelltek, olajfestmények és pasztellek. Mindegyikben más-más értékek ugyan, de ami összeköti őket s ami a művész egyéniségét revellálja; az a szin. Mindent színben és tónusban lát, a rajzok is e szintek függvényei, noha a rajz törvényeit különben rutinnal ismeri AikvaireHjeá dúsak, nedveseik, szinpompásak. Viiiágcsendéletefiben a nagyszilrmu virágok plasztikusan válnak el a papírtól, különös, csak odadobott, részlelteién hátterűktől, élnek a rózsák és virágzanak a dáliák. Balatoni akvarétijeiből egész sorozat van falakon, mappában, műteremben- A Balatont, melynek szerelmese, minden hangulatában lefesti: szeszélyesen, haragosan, békésen, naposán, viharosan. De csak vizét és egét. Viz és ég, pára, nedvesség, felhő kergeti egymást. A Balaton hálás rekviri tárnáit, a pillangós vitorlákat, a etramdodó- kot, a kabinokat és a badacsonyi hegyeket művészi ökonómiával még csak etaffázsként sem használja, hogy annál inkább adni tudja magát, a Balaton ezeri'lilatu levegőjét. Szinte újból felfedezte a Balatont. Portréiban ismét más cédáiról mutatkozik be: markáns és erős. Peíller Sándornak, vagy édesapjának portréjában a meglátásnak és a jellemző erőnek kvalitásaival dolgozik, egy műtermi képe a cigányról határozottan kitűnő munka, karakterisztikus. Poszt elijed ben is feltűnik ez a karaik Ionizáló erő, a lágyságnak és a határozottságnak különös keveréke, reprezentálván magát a művésznő egyéniségét is öntudatlanul. A lágy pasztellfejek, finoman aláhúzott kon túrjaival egy pillanatra Kőröefői Kriiesch Aladárra emlékeztettek, de nem volt szerencsém a megemlítésével, mert a művésznő kedvesen, de határozottam jelentette ki, hogy a maga útjait szeretné járni és senki hatására nem pályázik. Nagyon művésziek téli tájakat ábrázoló olaj- képei is: mindegyiken a természeteit szerető, annak különböző hangulatait kereső művészi lélek jegye. Tájképein bizonyos borús, komoly és férfias látás húzódik meg s a technika is pompásan idomul kezében a kifejezni szándékolt hangulatokhoz, mertlhiszen nemcsak balatoni képein, — e nagy magyar tó levegőjét a szobába varázsolva, — nemcsak virág és gyűniöles-cseudíáleteim, hanem miég portréd® is hangulatok tükröződnek vissza: a kép hangulata a meglátó és reprodukáló művész 'telkében. Igazi impresszionista. Ez a meg- i határozás nem skatulyázó értelmű. Ülünk a tootnpafényü toáaósarokban a beszélgetünk. Nem interjú, ment a kérdések éa feleletek esek a pütamat hangutataiíból következnek. Ebbe® a lakásban, ahol még a lámpaemyőtre applikált madarak is a háziasszony művészi kezétől illatosak, a hangulat halk szárnyainak van elsősorban röpködési joguk. Szól a rádió, a teáihoz ütő délutáni jazz, valahonnan Németországból, most írásokról beszélgetünk, mert a Nagyságos Asszonyban egyidejűleg kollégámat is üdvözölhetem, lírásait a finom megfigyeld készség jellemzi. Elmeséli a Markoviira Rodion -interjút, aztán hirtelen áttérünk a Sztovenszkód Magyar Kuteur Egylet ógyalítai fiókjára. A szervező-megbeszélés előtt, agilisén annyi tagot gyűjtött, hogy elvben máris megalakult a SZMKE helyiceoportja. Később kopogtatnak és egy ógyaJlai leány csomagot hoz be. Ftamell-ruha van a csomagban, karácsonyra készült, szegény gyermekek ajándékának. Sok-sok Mcoflásgyermeket ellátnaik ruhaneművel b mindezt P. Feszty Edit agilitása tervezi, rendezi Tizennegyedikén kiállítás less a karácsonyi holmikból, majd szétosztják a gyermekek között, az egész kAáfUiiás anyagát. „Nagyon kedvező kiállítás*4, — mondom. Mosolyog. „Heppy- end karácsonyra", — feleld. „The happy-end vromen, vrith se* appeait.*4 Ezt kell mondanom, ha a ház úrnője nem is mozi- ezinésznő. De van annyira sokrétű, mint egy szám- patikus modem asszony a filmen. Hátranézek, a zöngő rádió felé és várom, hogy az egészet fitmreforgassáík. Képek és lámpaernyők, zöld ernyő, zöld párna, zöld terítő, zöld szőnyeg. Szereti a remény színét, a finom hangulatokat és azt a szót: Európa. Családi bútorok vannak itt és családi hagyományok. Európai zug ez, bizony fcis sarok csak, mert néhány kilométerrel odébb kis híja, hogy bele nem fuFfldtuiník multikor ALapy Gyula Bátyámmal a feneketlen sárba, kocsistul, lovastul. Ezek az ellentétek adják igazában a magyar életet s Szioven- szkót Jól esik az liílyen oázis s egy produktivitásában örökké aktív magyar asszonyi lélek megismerése. Künn sár és küzdelem, itt harmónia és művészet. szociális érzés. Valaki szélesen nyit ajtót. Benevet, bemoeolyog egy fürtös kis fiufej, köszön, végigtáncol a szobán, apának puszit ad, aki az irodából jött, aztán nagyon fontos kérdést ad föl: Rövid mássalhangzóin szót kell iroi, tizet, mert m a feladat. Segítünk a rövidimássalhangzóju szavak tengerében zátonyra jutni, ez mindnégyűn- ket nagy megelégedéssel tölt eb „A művésznő egyik legkiválóbb alkotása", — mint Feszty Masa mondta Pubira, — vissza vonul s később a német kisasszonnyal küzd, eiká átviszi a nagymamához, aludni Pubiit, mert az ne- nyon mulatságos, a nagymamánál, aki a szomszéd traktusban lakik. A rádió németje Hitlerről beszél már, vataM, paraszfclegény, dalol ez ablak alatt s a Mmpa- eroyő zöld reflexei között csak ülünk csendesen, kiszakadva egy pillanatra a mindennap szomorúságaiból, minit, mondom, ama társalgási vígjáték, vagy leözépfaju dráma szereplői, telvemásvég előtt. Happy-end. Függöny^ Szombathy Viktor. A csehszlovákiai cserkészszövetség magyar osztályának ülése Léva, deoember 1»). (Saját tudósítónktól.) A csehszlovákiai cserkészszövetség magyar alosztálya e napokban tartotta Léván tanácskozását Mrenna József tainá-r-parancsnok, országos magyar titkár vezetésével. A gyűlésen a kibocsátott összehívó levélre minden magyar csapat képviseltette magát.. a rimaszombatit kivéve, amely csapat működése elé még most is akadályokat gördítenek hivatalos kezek, dacára annak, hogy elvben működése már engedélyezve van s a csapat rehabilitációja a rendőrigaz- gatőság részéről is teijes mértékben megtörtént. A cserkész vezetők lévai tanácskozása fényes dokumentuma volt a cserkészvezetők teljes egyetértésének minden kérdésben s bizonysága egyszersmind a oserkészkörök régen óhajtotl békéjének is, amely viszont záloga az ideális cserkAszmunkánaik. A gyűlésen megjelentek: Marczell Zoltán, Weisz István^ B. K. K., ifj. Aixinger László, Forray Tibor, dr. Frühwirth Gyulámé Pozsonyból; Biró Lucián, Palenyik Lajos Komáromból; Mrenna Jós^f, Hangos Aladár, Tatamiik Emil Érsekújvárról; Proeohin- ger Jóffief Rozsnyóról; Havas Vilmos, Rakottyay Győző Losoncról; cserkészparancsnokok. Az ipoly- sági vezető betegsége miatt mentette ki magát. iA tárgysorozat pontjain elsőnek a ttitkáni beszámolót tartotta meg Mrenna József orsz. títikár, jie - lentést téve az egyes csapatok működéséről e a titkárság mmkájárób Majd az egyes parancsnokok jelentették csapataik létszámát és átlipotát. Az összegezésből kiderült, hogy ez évben Sslovenszkón e*er magyar eserkésrfin van. Az egyenruházat kérdésében elfogadták a aserkés*- kalap mellé tűzött áiTvalányhajat, mint a osehszlo- vákdad magyar cserkészek közös jelvényét. Elhatározta a gyűlés, hogy hivatalosan kiadja a másodra eleőoeztáílyu cserkészpróbák anyagát, könyvben. Slzó volt az uj regisztrációról és egységes tőrraia- pokról. Elhatározták továbbá, hogy meghívásra részt vesznek a szláv eserkéss-jamboreen, melyet jövő évben tartanak Prágában. Egyszersmind nyári közös tábor felépítését fa elhatározták. A tábor vagy ugyanakkor Prága mellett lenne, vagy’ pedig a Vág völgyén. Iüdítvényok kerültek még sorra s a ceerkiészvezotők a Jót végaett mimika tudatában tértek vissza csap aljaikhoz. A Lévai Kaszinó látta o vezetőd tanácsot vendégül helyiségeiben. Remélhető, hogy n csehszlovákiai egységes magyar ceerlcészmunka miinél s®élesebb rétegekben szoroz baníít.o(lcat s egyra inkább tőrt hódit eszméje az llltjueág között is, nagy segítségére a pedacó^á- noJk b g BBOKHoaek. s
