Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-14 / 285. (2506.) szám

^I^GM*MaG^ARHTRIí^

Áí Capone háromezer pulykába

Irtai Nestbmuer Fái

Al Capone ma olyan hires ember (tévedés leune Amerika szemkon tjéből hires s berbedt közt különbséget tenni), mint milyen néhány év előtt az aranytollu Kellogg volt. A kettő közt vtio némi kapcsolat is, mert Kellogg megcsinálta azt a békepaktumot, amely megengedi a nagyhatalmaknak, hogy fumigálva a benne foglaltakat, még erősebben készülődjenek a legközelebbi világháborúra, Al Capone pedig fumigálja az Amerika bel békéjére vonatkozó paktumot, az áliamtörvényt, eltekint az aranytollu párisi rapszódiáktól és a maga szakállára és felelősségére nyíltan bonyolítja le a maga kis szeszbáborúját.

Kellogg népe nem is száll perbe az ő Rózsa 'Sándoréval, Al Caponeval, részben mert ez reménytelen offeuziva lenne, részben azért, mert a nagy rablónak igaza van: az amerikaiaknak kell az az alkohol, amelyet ő csempész; és jobban kell, mint az, hogy Amerika bírái igazságot tegyenek egy afférban, amelyben a vádlott maga szolgáltatott igazságot. Al Capone és nagy ellenfele, Jack Diamond közt tart a háború. Ha a népek háborúja „erőszak eszközeivel folytatott politika-' (sőt: gazdaságpolitika) akkor Al Capone háborúja a tézis furfangos megfordítása. Végre is a háborúsdi nála nem öncél: ő keresni akar, gazdaságpolitikát akar csinálni.

Nagyon hiies ember. Megírták az életrajzát is és ez a könyv az amerikai könyvpiac best sallerje. Millió példányban fogy. Reklám, vagy szenzáció'' A kettő vegyül éke és: Amerika. De mégis jellegzetes és ismertetőjegye a milliók beá.luoítságának. Al Capone kell és ugv kell. mint az általa csempészett alkohol. Romantikus figura, a chicagói várossivatag brutális valóságának romantikusa, aki évente százmillió dollárt „forgat meg". Bandája, azaz szervezetei egész Amerika területén működnek, jóban van a rendőrfőkapitányokkal, a bi- rákkal. A főkapitányok nem tartóztatják le, ennélfogva a brák nem Ítélik el. Kellogg szenátor népe falja az életéről irt könyvet. Palotában lakik, ahol a művészet és az irodalom kincsei közt él elvonult életet. Azt hiszem, józan ember és nem iszik alkoholt. A romantikát és a szeszt csak csempészi — a milliók számára. Tudja, nekik kell. Neki jó a józanság és a rendezett életmód is. Az, ami nekik megvan, de Al Caponehez fordulnak, hogy szabaduljanak attól, ami már megvan, amibe beleszülettek. AT Capone az a. rendes polgár, akire a rendes polgár, aki beleszületett, ráunt. ő banditának született, romantikusnak. Nosztalgia gyötri: polgári érvényt akar szerezni önmagának. Nagyon komoly, józan ember, beosztja a? életet rablás, gyilkolás, csempészet és — polgári életfelfogás közt. Egy rész sem tesz túl a másik rovására: Al Capone komoly ember.

Al Capone vicces ember, ismeri polgárait, példán kötelezettségeit a társadalommal szemben: er kennt seine Pappenheimer, mint Nagy Frigyes. Különösképpen pedig ismeri Amerikát. Nosztalgás hazaszeretetére és a polgárok iránt érzett nagy szenvedélyére vall, amit most csinált: „Londonból jelentik: Al Capone, a csikágói banditakirály, az amerikai hálaadő nemzetközi ünnep örömére háromezer pulykát küldetett az általa fenntartott népkonyhának, hogy osszák szét a szegények között. A szállítmányból azonban csak kétezer pulyka érkezett meg — ezer pulykát az Al Caponevel ikonkurrens banditacsapatok szállítás közben elraboltak."

Mister Wilson 14 pontot küldött akkoriban az általa fenntartott antantkonyhának. A szállítmányból azonban egyetlen egy pont sem érkezett meg— mind a tizennégyet elrabolták a Wilson elnökkel konkurrens politikusok. Kelloggról ne is beszéljünk!

Mindez nem írható Al Capone rovására, ő nem romantikus lélek, nem foglalkozik politikával és ha már egyszer kedve kerekedik, a világot önrendelkezésileg megváltani, valódi, jóizü pulykákat küld azoknak, akiknek önrendelkezési joqra csak akkor érvényesül, ha önm; gukon kivül még pulykák felett is rendelkezhetnek. Mért, hogyan is mondták egyszer: „Üres gyomorral nem lehet himnuszt énekelni! . . .“

Kedves és emberi, józan és polgári gondolkodásra valló tett Al Caponetől: gondolt az amerikai szabadság hálaadó ünnepén a szegényekre. Mig az ő életét olvasó milliók hálát adtak, ő pulykákat adott, ők ugyan nem tudják, miért adnak hálát — talán azért, mert ha kedvük tartja, minden nap pulykát ehetnek. De a szegények nem ehetnek. És mert Al Capone tudta, hogy a hálaadók csak hálát adnak, de nem pulykát, legkevésbbé pedig a szegényeknek, ő, a banditakirály azonban, aki sem pardont, sem hálát nem szokott adni,

adott pulykát. Háromezer darabot annak a népkonyhának, amelyet ő tart fenn. Ennyire józan, ennyire polgári rendes ember: fenntart egy népkonyhát. Rágondol a szegények korgó gyomrára ez a szentimentális gyilkos. .Joggal kérdezheti: hol van az a népkonyha, amelyet a népszövetség tart fenn?

1930, december 13.

No ugy-e, hallom az előkelő „művésziélek" fölényes szavát, ugy-e, megmondtam. Nem kell a közönségnek. Mert néni jó, mert nem is lehet jó, mert fából vaskarika, mert ellentétben áll a művészet örök törvényeivel. Most aztán hallhatod és olvashatod, az egész világon mozi válság, a „talkie“-t visszautasítja a közönség, visszaköveteli a néma filmet. Nálunk már az a helyzet, hogy a kész hangos film szalagjáról levágják, vagy elhallgattatják az emberi beszéd hangját, mert csak zavarja a közönséget műélvezetében. Semmi értelme, K'gy a kép beszéljen, a beszéd eleven emberhez való, nem lehet a filmből színházat csinálni, mart létjogosultsága éppen, abban van, hogy nem eoinház, hanem kép.

♦

És egyelőre, mintha a közönség csakugyan igazolná ezt a szamár beszédet, aminek forrása a finnyásikodő és élők élősködő kritika részéről a legelemibb fogalomzavar, a vállalkozók részéről pedig kétségbeesett kapkodás és versengés, színházi üzlet és filmüzlet között! Tegnap láttam is egy ilyen megcsonkított „visszamüvészitett" filmet. Nem tudom, a nézőket mennyiben nyugtatta meg a nagyon egyszerű kényelmi szempont kiszolgálása, hogy nem kellett a fülét megerőltetnie a külön benis idegen nyelv kedvéért. Rám borzalmasan hatott a beszélő száj, amiből nem jön hang, különösen arra való tekintettel, hogy a többi zörejt meghagyták: az ajtócsapódás zöreje, a láb dobbanása, a viz zuhogása megmaradt : a holt tárgyak hangosak, csak az ember néma, mint a hal. Épérzékü ember, szerintem, ha tiz közepes hangos filmet látott már, a legkellemetlenebb hiány érzéssel nézi végig a legjobb néma filmet is, — egyszerűen tehonikai hiányt érez, olyat, mintha tökéletlen volna a felvétel, nyomorék volna a gép, vagy a színész. De tisztában vagyok vele, hogy ugyanígy leszünk majd az egyszínű és lapos képpel, ha egyszer az — általam legalább — várva- várt színes és plasztikus film megszületik, hogy igazolja végre, miért kellett a filmnek megszólalnia, nem a változatosság és kuriózum kedvéért, és nem is a művészet fejlődése (ebből származik a legtöbb fogalomzavar), hanem a művészet tech úkai eszközeinek természetes és fe’ tartózta thatatlan, eleven fejlődésének irányát Követve,

*

Dehát ezt nem akarják megérteni a „tnüvéA1 Capone nem kérdez. Gondolatait nem foglalja pontokba. Nevét nem írja rá arauy- tollal arra a parancsra, amely ezerint ofíenzi- va indul meg ott és ott, ezzel és ezzel a kezdettel: az alkoholcsempészet oflfenzivája.

Nem sir, ha Briand szónokol, nem boldog, ha egy kis politikai helyreigazítást ért el.

Háromezer pulykát küldött a szegényeknek. Nem baj, hogy a konkurrens banditák ezret elloptak. Erről már ő nem tehet és még mindig maradt kétezer élvezhető pulyka. Ami sem a Kellogg-szerződésrő 1, sem az ellopott tizennégy pontról nem mondható.

szí szempont" smokkjai, akik világ kezdete óta összetévesztve a művészetet annak eszközeivel, karunkban állandóan féltik az „örök : művészit" a „technikától", ami, szerintük, csak árthat az ősi, primitív ösztönnek. Mintha technika nélkül lehetne egyáltalán művészet! Mintha véső és ecset és festék nem volnának technikai eszközök, — mintha a toll, vagy ceruza, amivel ezt Írom, nem volna éppen úgy gépezet és szerszám, ahogy valamivel bonyolultabb formában, a mozifelvevőgép sem más! Szeretném tudni, mennyiben nehezíti meg számomra az „örök művészit" az „ősien egyszerű indulatok" megnyilatkozását, hogy töltőtollal, vagy akár írógépen írok. Tapasztalatom szerint nemcsak hogy nem nehezíti, de inkább megkönnyíti. Ha ludtollal Írnék, sokkal több bajom volna az iráa „technikai" részével: a lúd tollat folyton faragni kellett, minden percben kizökkentett a hangulatból, hogy be kellett mártani. Ezek a szerszámok ugyanis, éppen a cél szempontjából, tökéletlenek voltak. A tökéletlenség pedig nem azon múlik a technikában, hogy egy bizonyos célt szolgáló szerszám egyszerű vagy bonyolult, hanem azon, hogy mennyire teszi lehetővé ennek a célnak legtöbboldalu, amellett legkönnyebb elérését,, a hatás leggazdagabb kihasználását- Értsük meg végre, a mozgókép nem a művészet, hanem a művészet eszközeinek fejlődéstörténetében származott abból a szükségérzetből, hogy a létező valóság legtöbb elemét, ha lehet, száz százalékát, rekonstruálni és rögzíteni tudjuk, — hogy aztán a rögzithetőből mit válogatunk ki művészi célra, ez éppen a művészet kérdése; annyi bizonyos, hogy minél több ilyen elem áll rendelkezésünkre, annál remekebbet válogathatunk. A létező valóság azonban nemcsak fény és árnyék, hanem hang és szín és forma is. Ki merészeli azt mondani, hogy a művészet szegényedését jelenti, ha több valóságelem áll rendelkezésére, válogatás céljából? Iskolapéldája ez az állítás a hamis és terméketlen paradoxonnak. A fantáziát féltitek? A fantázia annál szabadabban, annál korlátlanabbal szárnyal, minél szélesebb sugárban ömlik beléje, minél több érzékszerv ablakán keresztül, a külvi’ág gazdag tengere, — az éjszaka tompa, sötét ájuntában soha nem oly színesek az álmok, mint egy napfényes, nyári délután.

Rosszak voltak a beszélőképek, zörögtek és recsegtek és németül beszéltek és zavar- Mk „illúziódat"? Micsoda vérszegény illúzió

Gallérját, IngétSS^SLÍíJs:

Pozsony - Bratíslava, Zemská Banka - palota

az, ami inkább lemond az élei zajáról, csakhogy az esetleges tökéletlenségektől megkímélhesse érzékenyke fülét? Ez a finnyás illúzió, ami inkább meg se' akarja ismerni a*

‘ áhlitott boldogságot, nem lévén számára 1 „olyan tökéi ebes, inánt ahogy elképzelte",

; Csakhogy a tökéletlen még mindig több, mint a semmi, márcsak azért is, mert egy lépés a tökéletes felé, — ex nikilo nihil, s aki visszariad az első lépés után, mondjon le az egészről. Vagy van mozi, vagy nincs- Arról lehet beszélni, hogy egyáltalán ne legyen, — de ha viam, akkor, következetesen tovább kell haladnia természetes utján, a százszázalékos valóság, az Eleven Tükör felé, hang és szán és forma irányában, mint tökéletesen funkcionáló eszköz, a művész kezében. Legyen meg előbb a hangszer, majd eljön, aki játszani tud rajta. A baj eddig az volt, hogy beszélő film alatt olyasvalamit értettek, ami folyton beszél, s ez ópolyan hiba, éppen olyan eltérés a való élettől, mintha egyáltalán nem beszélne. A valódi film célja az lenne, hogy hang és némaság, beszéd és hallgatás zörej és csend kontrasztjából hozza ki a legmüvészibb hatást (minden művészi 1 hatás ilyen kontrasztokon épül.) A néma film némasága nem művészi, se nem hatásos, — hatása csak annak a némaságnak lehet, ami beszélő fólmen szakítja félbe a hangot *

De hiszen nem is hoztam volna szóba ezt az egész művészi szakkérdést, ha filmen és művészeten túl nem volna annyira jellemző arra a visszafelégondalkodásra, arra a nyegle , és allék tál t hátrak acsintásr a, amiben Európa korszelleme tetszeleg magának, világnézetben, politikai és filozófiai Ízlésben, esztétikai érzékelésben, valami hamis és émelygős „történelmi" szemlélet tógáját .öltve ma- í gára. Rosszul sikerült, oktalan vagy halva- ’ született forradalomak után divatbajött egy kalap alá venni forradalmat és fejlődést, úgy , tüntetni fel a dolgot, mintha a fejlődés volna az ártalmas forradalmak oka s a felfordulást csak úgy kerülhetjük el, ha mindebben visz- , sfflatéri'mk a primitív erikölcsök keretei közé.

’ Hogy a beszélő filmmel nem lóvén első percben megelégedve, visszakivánjuk a néma filmet, ez ugyanolyan jelenség, mint az a , politikai divat, mely a beszélő parlamentek tökéletlenségén türelmét vesztve, visszaálll- tozza a néma parlamentet, vagyis a diktatúrát Holott a legtökéletlenebb parlament nyil- , ván technikai fejlődést jelent a legtökéletesebb diktatúrával szemben, ami baj tehát származik belőle, annak orvoslását nem ott kell kezdeni, ahol utóbbi végződik. Vagy ha az egész rendszer rossz, akkor nyilvánvaló, hogy valami egész mást kell kitalálni helyette, valamit, ami még nem volt, amit még neon próbáltunk ki, csak éppen a diktatúrát nem, mert azt a parlamentek előtt régen és sokszor kipróbálta már a társadalom és nyilván rossznak találta, hiszen parlamentet csinált belőle. De a tehetségtelenségre jellemző, hogy a régi tökéletesen rosszat többre becsüli a tökéletlenül jónál s nem ennek javításán töri a fejét, hanem az emlék „megszépítő messzeségén" merengve átjátssza a praktikumot esztétikummá, kompromittálva Da Vinci nagy mondását a jóról, ami szép >s a szépről, ami jó. így mentek vissza a német antiszemiták, felfedezvén a keresztény kultúra „á tikos zsidó" származását, egészen Wo tanig, inkább vállalva a teljesen hamis pogány'erkölcsöket, mintsem hegy a fejlettebb keresztény erkölcsökből próbálják kigyomlálni a pogányokénál nyúlván fejlettebb, de a keresztényekénél, mondjuk, fejletlenebb zsidó erkölcsöket. Ugyaniilyen bajok jelentkeztek akkor is, mikor a vasutat kitalálták. Az első vasút döcögött és kormozott és füstölt, — vájjon mi lenne ma a világiból, ha a haladás és fejlődés tehetséges munkásai hallgatnak az akkori „esztétákra", akik gunyo- - lódva mutogatták a különbséget egy szépen berendezett, kényelmes postakocsi s egy kormos, ziháló, zakatoló primitív vasúti kocsi között?

♦

Le kell rázni ezt az álmosságot, ezt a hajnali lidércnyomást, mely az ébredés kellemetlen vonakodásából neon az ágyból való kiugráshoz, de a paplanok, a ködös ólmok közié való vissza meneküléshez folyamodik. Európa társadalma vészéiyben van s „mint aki a sínek közé esett", most azon ábrándozik, hogy átélje, visszaidézze „egész tűnő életéi" ahelyett, hogy taipraugoma, menteni azt az életet a Sors közeledő, robogó mozdonya elől.

Legyen csak hangos, minél hangosabb az a mozdony, az a művészet, az a kép, hivatva rá, hogy fölrázzon fásult közönyünkből, ijy^.

Vasmegyeiben

1600 magyar holdas birtok 250.000 pengőért kedvező fizetési feltételek melleit

eladó

A birtokból cca 700 hold üzemi ervszerüen kezelt erdő, a többi mezőgazdasági művelés alatt áll két majorral. ! Nagyon szép és jó vadászterület. Kitűnő alkalmi vétel, j TizkilométernyirC; a megye székhelyétől. Érdeklődök for- ^ dúljanak Horváth Jenő dr., ügyvédhez Szombathelyen i

VOZÁRI DEZSŐ:

GIGOLO

Hajadból rózsaszag, szemedből bánat árad, szavaid, mint csigák, lassuak és szerények, utolsó héroszunk, olcsóra szabtad árad — és nem kapsz Nobel-dijat és nem magasztal ének és legyező a kardod és tánclokál a várad.

Úgy lépkedsz, mint gazella e finom, lenge, részeg világban, mely világod és mely lezár: kalitka; ahonnan elrepültél régen kihűlt a fészek.

Csak élsz, de nem tudod, mi életednek titka, tangózó!, sirsz, veszekszel s nem érted az egészet.

HANGOS VAGY NEM HANGOS

Újságok, óságok és lóságok a mozifronton Irta: KARINTHY FRIGYES

6

1930 december 14, vasárnap.

i——amimé—augi mii ■ «—n ihi—i m í—ra—T