Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-12 / 283. (2504.) szám

HlRIlAP

_______________________________________________19B0 december 12, pént*.

La

val sem tudott

Kormányt alakítani

A helyzet kulcsa Poincaré kezében van — Baloldali noliti- tikust hívnak meg a kormány élére? - Tardieu letűnése

PáriSj decimber 11. M'nt előrelátható volt, Barthou után Laval sem tudott eredményt elérni és kénytelen volt a kormány megalakítására szóló megbízatását visszaadni a köztársasági elnöknek. Az általános vélemény szerint most Doumergue egy baloldali politikust hiv meg, valószínűleg Chautemps-t, Steeg-et vagy Pain- levét. Természetesen csak abban az esetben, ha Poincaré nem fogadja el a megbízatást. Laval „kudarcát" a pártok közötti politikai konfliktussal és a parlament kedvezőtlen összetételével magyarázza. Jólinformált körök szerint Laval azért nem tudott eredményt elérni, mert kitartott Tardieu személye mellett. Viszont Tardieu az elmúlt napokban, amióta kitudódott, hogy nem teljesen ártatlan az Oustric-botrányban, elvesztette népszerűségét és nyolc olyan politikus, aki már hajlandónak mutatkozott belépni Laval kormányába, visszaadta a megbízatást, amikor megtudta, hogy Tardieu is a kormány tagja lesz. A Populaire szocialista

orgánum ma reggel joggal állapítja meg, hogy a tegnap befejeződött kalandban Láváit csak könnyebben sebesitették meg, mig Tardieut a parlament végérvényesen kivégezte.

Peret vall

Pária, december 11. Peret volt igazsóg- ügymin.iszter ma délelőtt megjelent a parlamenti vizsgáló bizottság előtt és vallomást tett az Oustric-ügybeu. A Populaire szerint Peret évi százezer frankos fizetés kapott Oustrictól, mint a vállalat jogtanácsosa. A bizottság megállapította, hogy Peret a lemondás utáni napon 83.000 frankot visszafizetett az Oustric-konszernnek. Ez a gesztus természetesen későn jött és inkább kompromittált, mint mentett.

Uíabb bankbukások

Páris, december 11. A Journal Indu- strielle jelentése szerint az Oustric-bank- hoz tartozó tizennyolc cipőgyár szanálására egy negyven millió frank alaptőkével

rendelkező társaságot alakítanak. A tökét esetleg hatvan millió frankra emelik föl. Az alapításban a Credit Lyonnais, a So- ciété Générale és a Banque de Farig etfc rh> f'ay-Bas, valamint a bőr iparosok érdekeltek.

Időközben az összeomlott vidéki bankok száma ismét gyarapodott. A hivatalos lap szerint tegnap egy viennei bank, egy nagy toolouse-i bank. Strassburg egyik lej jyobb bankja és több más kisebb bank beszüntette fizettségeit.

Kari Laemmle a Rímet néphez apellál a Refliarque-fjím ügyében

Los Angeles, december 11. Az Un 1 ver sál Film Corporation elnöke. Kari Laemmle, a Remarque-film elleni németországi uemzeti szocialista akció ügyében sürgöny utján in- zett felhívást a német néphez, kérve, hogy minden egyes német állampolgár maga- -alkossa meg véleményét a film tendenciájáról és kvalitásairól és ne hagyja magát semmilyen oldalról befolyásolni. A délnémet származású Laemmle elnök kijelenti még a sürgönyben, hogy a németek nem is. tudják, milyen nagy szolgálatot tesz ez a film a külföldi közvélemény tájékoztatásával Németország javára. Nem túloz, ha azl állítja, hogy a film hatása alatt még a külföld szélsőséges nacionalista körei is más belátásra jutnak a németek háborús magatartását illetően.

2

A legjobb a foeánalásímr^^s

a postaügyi minisztériumnak semmi kifogása nincs az ellen, hogy postatakarékpénztári fiók létesüljön Szíovenszkón is, de be kell tartani azt az elvet, hogy minden fiókpénztár létesítéséhez meg legyenek a szükséges gazdasági előfeltételek. Mihelyt ez meglesz, Pozsonyban is állítanak föl fiókot.

Ami pedig a szlovenszkói telefonhálózatot illeti, a kábelvezetéket nem lehet mindenütt kiépíteni, mert ez óriása összegeket emésztene fel. de már igy is kiépítették a kábelösszeköttetést Pozonnyal, Trencsénnel. egészen Kassáig. Ami a föld feletti telefonhálózat kiépítését illeti, ezek a munkálatok Szíovenszkón erősen haladnak előre és Szlovenszkó telefonszükséglete je'enleg már teljes mértékben ki van elégítve. Szioven- szkóval szemben is betartja a minisztérium azt, az elvet, hogy az állami szállításoknál Szlovenszkó kellő részesedést kapjon és

eddig is szlovenszkói cégek szállították az összszükségletek egy harmad részét így elsősorban szlovenszt-ói fakereskedő cégek kaptak óriási közszállitásokat egész Szlovenszkó, Ruszinszkó, sőt részben Szilézia számára is. Nem szabad elfelejteni, hogy a postaautobuszok pneumotik szállításának nagy részét is Szlo- venszkón szerzik be és pedig a pozsonyi Mata dor-sryárban. A post-iilletékeknek. különösen a levéliíletékek leszállítására ma gondolni sem lehet, mert ez semmivel sem drágább, mint más országban. Az egyes telefonbeszélgetések dij tétele is aránylag sokkal olcsóbb nálunk, mint másutt, mert amig Csehszlovákiában negyven fillér egy helyi telefonbeszélgetés. Németországban 80 fillér. Magyarországban pedig 70 fillér. Végül megmérte, hogy a pc íatakarékpénztár tőkéjének egy részét a P. arpatska Rus-i Bankban fogja elhelyezni.

Se: na beszéde

Spinű egészségügyi miniszter volt a kővetkező felszólaló. Ismét elmondotta, hogy a köztársaság tízezer lakosára átlag öO.i kórházi ágy esik és más államokkal összehasonlítva Csehszlovákia a kilencedik helyen szerepel. A halálozás arányszáma nem rosszabb, mint* más országokban, mindamellett nagy gondot fordítanak a tuberkulózis elleni küzdelemre, továbbá a legújabban erősen elterjedt reuma ellen is védekeznek. A reumatizmus csökkentése

érdekében tanulmányi bizottságot létesítettek, I amely most gyűjti össze a tudományos adató-1 kát és megindítja a propagandát a betegség ellen.

Szíovenszkón elsősorban is elmegyógyintézetet kell felállítani,

azonkívül harcolni kell a trahoma ellen, amely csökkenőiéiben van. Ruszinszkóra még nagyobb figyelmet kell szentelni és máris megkezdődött a nagy munka. így már felállították az ungvári bábaképző intézetet, most pedig vízvezeték fog létesülni Ungváron és Munkácson, s felállítják a népegészségügyi házat is. A minisztérium törvényjavaslatot dolgozott ki a szociális egészségügyi intézetről, módosítja a bábaképzésről szóló törvényt, központi egészségügyi ahpot létesít és végül rendezni kívánja a fürdő-ügyet is. minek 'kapcsán a fürdőtaksák rendezésére és a fürdők ellenőrzésére is kiterjed a figyelem. Végül

unifikáhii akarják az egészségügyi törvényt. A minisztérium nagy goDdot fordít a testnevelésre is és ennek érdekében á testnevelés támogatásának költségvetési tételét egynegyedmillió koronával emelték.

Az utolsó miniszteri felszólalás

Az utolsó miniszter, aki a költségvetési vitában felszólalt Bechyne közélelmezési miniszter volt, aki az élelmiszerárakról beszélt és hangsúlyozta, hogy

nemcsak a koncernek és trösztök tartják magas nívón az árakat, hanem a közvetítő kereskdök is,

feltétlen szükséges tehát, hogy ezen a téren is valami történjék.

A parlament ülése :

Prága, december 11. A képviselőház ismét munkába állott s az eddigi tervek szerint

karácsonyi szünetét december 17-én kezdi meg.

A képviselőház mai és holnapi ülésén letárgyalja az alimentációs törvényjavaslatot, valamint a fiatalkornak büntethetőségéről szóló javaslatot. A jövő hét első három napján a képviselő- ház letárgyalja a 150 millió korona beruházási hitelről szóló meghatalmazási törvényt és mást a parlament nem is fog elintézni. A mai ülést. Malypetr elnök délután félhégy órakor nyitotta meg. A tárgysorozat első pontja az alimentációs javaslat volt, amely szigorítja azon férjek elleni rendelkezéseket, akik elvált feleségeiktől született törvényes, vagy törvénytelen gyermekeikről kellően nem gondoskodnak.

A vitában csupa nő vett részt, a javaslat ellen azonban csak a kommunista Kodina képviselőnő foglalt állást

A szavazást későbbre halasztották, majd Win- ter dr. előadó referált a fiatalkorúak bünt-^he- ,t.ő.ségéről szóló javaslatról Az liléé lapunk zártakor még tart.

IDEGEN

EMBEREM

RE <3 É N E | IRTA.: MARÁI SÁNDOR

Cop$r tgfit b% Paniüeon

(84) |

Egymásra bámultak, de egyebet már nem ! tudott Kölnről. A nő ijedten és ellenségesen nézett farkasszemet vele, aztán megrántotta hegyes vállát és hátat fordított. Csodálkozva nézett utána, zsebretette a jegyfüzetet és kisietett az uccára. A kijárat üvegajtajával szemközt feltűnően öltözött gavallér állott, sötétzöld ruhában, kemény kalappal, fehérkamás- 1 is a ti s bambuszbotra támaszkodva ügyelt és mustrált maga körül. Mikor meg'átták egymást, könnyedén megemelte a keménykala- po, nagyvilági udvariassággal. Megállt az ajtóban és jól elcsodálkozott.

— Nézd csak, Szaiámy — mondta.

De egy fiatal és üde Szaiámy, tette rögtön hozzá. A guide csakugyan megfiata’odott, gesztenyeszin parókát viselt és halványzöld nyakkendőt. Komolyan állott előtte, ünnepélyesen, fehér kesztyűs kezével ál lát vakarta, szótanul megfordult a sarka körül, kinyújtott karokkal és libegve s teljes pompáját mutatta, mint egy ma.nnequin. Láthatóan nagy és szerencsés változások történtek a tarha-eimtár szerkesztőjének életében.

— Te utazol? — kérdezte. S miikor meghallotta a választ: •— Hazamégy, egészen? . . .

Fejcsóválva nézte végig s csendesen fütyö- részni kezdett.

— Hol jártál? — kérdezte aztán. — A Bre- tagneban? Cimeket tudsz?

Elővette noteszét, megnyálazta a ceruza begyét s várakozó pillantással állott előtte, mint egy interjúvoló riporter.

— Cimeket? — mondta és elgondolkozott, meg'ózta a fejét. — Egy két címet talán . . . De nem hiszem, hogy sokra mégy velük.

Flangáló lépésekkel, ide-oda pislogva, ahogy szokták, elindulták a napsütésben az opera felé.

— Szóval hazam égy ~ mondta Szaiámy. —

Én is utazom, de Amsterdamba. Bélyegüzlet, j nagyban. Ma este utazom Amsterdamba, háló-1 kocs bán, egy ritka gyűjteményt kell megvásárolnom, megbizáom van reá. Van itt egy kanadaim, aki vörös szász báromgarasosokat gyűjt, semmi más nem érdekli a világon. Torontóban lakik, elhozta a Rollsát is. Idenóz.

Hirtelen előkapta a pénztárcáját, felnyitotta s hencegve mutatta ezerfrankosok csücskéit.

— Holnap este Amsterdamban — mondta s szájából csepegett a gőg.

— A szezon nem indul rosszul — folytatta aztán. — A frank esik. Te, ne menj haza. Mit csinálsz otthon?

Megállt, szembefordult vele, okos, öreg, ráu- cospilláju szemeivel hunyorogva bámult reá, megérintette a vállát:

'— Mit csinálsz otthon? — mondta. — Megélsz. Hát aztán? Barátom, ki kedl tartani. Te intelligens ember vagy, az intelligenciának nagy jövője van Páriában. Gyere velem Amsterdamba. Visszaadjuk a jegyedet, tiz százalék levonással visszaváltják. Bizd rám. Ez a bélyegüzlet komoly dolog. Intelligencia kell hozzá. Te doktor vagy, igazi doktor? Annál jobb, ezt szeretik a brancheban, ha valaki doktor. Most mégy el, mikor kezdődik a szezon? A város tele van idegenekkel. Két hét múlva érkeznek az amerikai légionáriusok, öt hajó. Mindenféle történhet most. Elviszlek Amsterdamba, beveszlek ebbe a bélyegdologba. Honvágyad van? Megvertek valahol?

Karonfogta e őgyelegve elindultak a boule- vardon. Botjával hadonászott és monoton hangon magyarázta:

— A bélyeg a legkomolyobb dolog. Lehet utazni vele. Csak akkor üzlet, ha az ember sokat utazik. Most menni el, a szezon elején! Átcseréljük a jegyedet. Van egy tisztességesebb ruhád? Indulás előtt bemutatlak a kanadainak. A Meurice-ben lakik, három szobát vett ki. Te leszel a szakértő.

S igy őgyel égték vissza a Madeleine feló, nem engedte el a karját, vontatott, lépésben ténferegtok, azzal a kósza csavargó-járással, ide oda imbolyogva, ahogy az a guide megszokta. Elmosódottan hallottam a monoton hangot, félfüllel figyelt csak oda, másra gon- 1 dőli Csakugyan, most indul a szezon. A város 1 érezhetően megtelt idegenekkel, itt a boulevardon hömpölyögtek a napsütésben, idegen szavak úsztak el a füle mellett, erős parfümök csaptak el mellette, a rikkancsok kitörtek valahonnan és végzetesen hörögtek: „ . . . ri- midi.‘, Mindez ismerősnek tűnt, megszokottnak. Esíe elutazom, gondolta, s zúgni kezdett a füle. Hal’gattn a guidet, jólesett még utoljára ógyelegm a bouievardon, ezzel a csavargó járással, céltalanul, ahogy megszokta ő is, bámészkodva, semmit nem várva, mindenre felKészülve. S különösen és meglepő izgalom fogta el mintha az, hogy elutazik, végzetes elhatározás lenne s mintha az, ami felé megy, az otthon, a rév, különös, idegen és izgalmas meglepetésekkel várná, mintha az lenne csak az igazán kalandos élet, ami otthon vár reá, —- s ami itt árad körülötte, ez a tömeg, mellyel lassan hempölygött előre és hátra, alul az élete legfeljebb egy kétsoros napi- hirt ér, ez lenne az ismerős, a nyugalmas és meghitt. Kinyújtotta kezét és sűrűséget érzett, mintha anyagot tapintana, mintha meleg áramlásban úszna lassan, a város ősidőktől és örökkön hömpölygő, titokzatos áramlásában, mely ku?yct enüt és közönyösen úsztat millió sorsokat, senki nem számit, de ha elveti magái benne az ember, mégis a világ nagy sodrában úszik s közel van valamihez, amiuek nem tudta a nevét, ami nem volt se kellemes, se érdekes, se unalmas, — közelebb van az élethez, gondolta most. Aztán Gyarmatra gondolt, a kopasz emberre a követség irodájában, aki ezt diktálta: „ . . , forgópont megerősítendő", Ankerschmidt lovagra, a kartotékra, hová beiktatták nevét és címet, s arra a számtalan helyre, fiókra, emberre, szálra, összetartozásra, ahová le van horgonyozva odahaza, ő, valaki, egy ember, aki egy esztendő előtt elutazott Párisba s elejtette itt magát, ahogy az em bér eldob egy villamosjegyet. Megállt egy h.ir- detőosz’opnál, a nap melegen sütötte arcát, a tenger jutott eszébe, a lány hangja, aki a sötétben ezt mondja: „Szegény, még tengere sincs..." — s aztáu az ajtóban áll és fe’ójekö- pi: „Sale etrangér." S fájdalmat érzett és zavart. Este hazautazom, gondolla.

Megállt és körülnézett, a guide elengedte a karját. Csodálkozva Mimiit maga körűd, a csa vargó koravén, barátságos arcába bámult s átmenet nélkül az jutott eszébe: este elutazom.

nem láttam még Napóleon sorját, a Cluny* múzeumot, nem voltam színházban, nem mentem fel az Eiffel-torony tetejére, nem néztem meg a Louvre japán osztályát. Nem láttam semmit, — állapította meg elcsodálkozva. Ver- saildeeban sem voltam. S izgatottan nézett maga elé, mert úgy érezte, hogy talán még többet is mulaszt, ha elmegy innen, mint Napor leon sirja és Versailles, többet, egyszerit, behozhatatlan t. Izgatottan nézett körűi, nem múlt el az a különös izgalom, mely meglepte az elébb, a tenger két óra ide, gondolta, most kezdődik a szezon, holnap este Amsterdamban lehetnék . . . Mindenféle látnivaló akadhat még Európában, gondolta.

S egyszerre fájdalmas honvágyat érzett valamilyen haza után, melyet nem tudott geog- ráfiaiilag meghatározni s melyben benne volt a Vérmező, a budai uccák, a Louvre japán osztálya, Rainer Mária' Rilke, a gyárak Biilan- oourtban, az Engelbertus-kápolna, honvágyat s rokonságot emberekkel, kik csendesen ülnek a követségek előtt, vagy egyedüd állnak egy szobában és képet festenek, lézengenek az országutakon és a múzeumokban s eláraduak ezen a bouievardon is, ilyen kényes és céltalan sétálással töltve az időt, vagy egy közös teremben feküsznek ötvenen és üveges szemekkel, kíváncsian néznek maguk elé. Oly fájdalmas, apró ütésnek tűnt ez a honvágy, reménytelennek, el nem műd ónak. hogy mélyen sebzettnek érezte magát s valószínűnek tartotta, hogy bármit csinál is és akár- hová megy a jövőben, ezt a honvágyat érzi majd mindig e azt a rokonságérzést, Gyarmaton éppen úgy, mint Puteaux-ban. Sápadtan vette le a kalapját és segítségkérőén nézett körül. Tovább kellett menniük, az utcasarkon kigyulladt a zöld lámpa és a rendőr terelő kézmozdulattal hajtotta őket ál egy medlékucca keresztezésén. A jegyiroda előtt a guide megállót! s monoton hangján, okta- tóan folytatta:

— Nagyon kell vigyázni arra, hogy a csipkézet ne sérüljön meg. De a vörös szász há- romgarasosnál felesleges ez az edővigvázat.

Abban az időben még nem csipkééi; a bé- I lyegekét.

, VÉGŰ