Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-09 / 256. (2477.) szám

8

rPIWGM/V\\GtoRHIRMr>

19W BTembor t, rásárnap.

Keczer András, az eperfesi vértanú családfája

I2Í2—I687.

A Tóth Sándor tortecekm író áfttafl

gondos kutatások nyomén, nagy tudás- cáJ szerkesztett, s Beraeviczy Albert drn a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Sáros-megye nagy fia éltei előszóval bevezetett, & megerősített Sároa- vánmegye monográfiája alapján kivonatosan közöljük a vértanú Kecser András érdekes osenLádi leszármazására vooat- kazó történelmi adatokat.

Eperjes, november 8. (Saját tudósítónktól)

Az Aba nemaetsógbő! származó lipöai Keczer csalód Magyarország egyik legrégibb törasököB asaládga. A osoilód székhelye Li<póc (Kecaenlipócx) íéiig Sáros megyéből nyúlt át Zemplén megyébe. Volt temploma, rezidenciája és vára: Lipóovár

vagy fcleskő-vár.

A csalód első okiményüag ldmutathaitó őse, Demeter (1234), mint Kálmán királyi herceg főasztal- nok mestere Péd, Pata, Bírta és Szurdok birtokokat kapja. Volt urát, mint már Hallos királyát védi a testvéreivel, de elfogják, _> Vladimír várban fogságra jutnák. Fogság után Demeter, mint étekfogó kiséri II. Endrét a Szeivtiföldre. Ott a enaraoénok hadsorát megbontja, s a bubi oni szultán öccsét leszúrja, fajét pedig a kirááy elé viscsi. A tatárjáráskor is védi a királyt, eká „talán ott végezte volna w éSetét-, majd Dr lmáciéba kiséri, a Vutó tatár vezért lenyilazza.

Keczer Sándor (II.) Baranyáiban és a Pooeega megyei Nekcsén birtokos: Róbert Károly párti

Demeter bátyjával együtt. Mindketten a rozgonyi csatában véreik, az Omodék ellen küzdenek. Sándor „a hatalmas karu“. Majd Kassán harcolnak, hol Sándor megsebesüli, e ezért 1312-ben aa Abctuj megyei Gorádnál kapja.

1383-ban Keczer Demeter tárnokmester a Lypo leh -várhoz tartozó Aghagus-pataika birtokot népesitá be a a telepeseknek kiváltságait megszabja.

Keczer Sandrinus V. Lászlótól dooácdőba kapja a £anónd-megyei részt, Lipócvárt, Pekinnt és Mis- két Tóle ssármazik a miskei Drigy-család, amint Kecser János De Radványtól a Radvánssky család.

1427-sk évben kapják: VöröovágóoL Pa tojt, Pa tacskót 1466-ban Lipóoot, Peküéat, Bonyitál és Turinát. 1484-ben Rostokát. 1496-ban Lipóc-váré*.

Keczer Ambrust 1543-ben a Szapolyay pért megölette, amiért Martinuzzá aajnálkozását fejezi ki Sérosanegye rended előtt, « az árvának, Andrásnak visszaad*!tja Lipóoot Későbbi bártoknik: Bogdán, Bunyóta, Zeegnye, Lapispatek, Keoertópóc, ófalu, Tuhnina, Keoerpeddény és Vátkooy.

A iefeeai kotrvetó 1237-től őriz családi iratokat. 1337-ben „Johannes De Kezzer", 1564-ben pedig Keczer András cimerbővitést kap.

1631-ben újabb oíenerbővitést nyer András, a flbsteueok és kunok kapitánya. A Üpócá Kecser nevet olykép magyarázták, hogy a csatád a másik (Szinye) Lipócot is megkapta, s ágy „kéts*er“ Li pórinak nevezték. Keczer Ambrus Thőkölinek leghívebb embere volt: „Pulit mirácukum vcihmiia- rk>n*n servorum", írja róla Bethlen Miklós.

Keczer Andrást II. FenKoénd camerlevele <M- oyöitL ősei közt Ambrus Lipóc védelmében János ikúrály ellen elesett, atyja András pedig a 15 éves török háborúban vitézkedett, a Fülek vissza vétőiénél vezér vök, Sáros megyében kilenc évig abs- pánkodott i ö is réeztvett Pest elfoglaláséiban 1602-ben, Buda ostromában 1903-ban, Bocekay ellen 1004-ben Thurró György oldalán harcolt majd tizennyolc évi hadi pályája után 1616-ban prágai követ volt, s 1622-ben a soproni országgyüléeen SArosmegye követeként szerepelt. Ebbéli érdemedért történik az 6 öoceének, Jánosunk 1631-ben a dúnerujitáea. A pajzs köldökben fekete pajzs, melyben-kiváló kegy jeléül — nagy F. betű, s fölötte császári korona látható. 1639-ben Sároetnegye igazolja, hogy Keczer István B' áa táborában járt a Bethlen todkedéskor, s pek&ényi kastélyában ölték meg.

1088-flc évből voáó Keczer Sándor drezdai élet-i nagysága képe, aki 1609-ben Peklényben született, íkülfoldre került a a szász fejedelem dragonyoe •hadnagya veit Bajviváefean esett el, testét a radvá- nyi kertben temették el „Bátyja urának" irt utolsó levele jattá, hogy hatókra készül atyja mellé temessék a véres zászlajára írassa fel búcsú versét.

A régebbiek közül II. Keczer Sándor, Gyula, sdavónnaá bánnekceei birtokát szerzi meg királyi donáoiöol Felváltva használják ezóta a osaláditagdk a De Lipóe és De Nekcse előnevet.

III. Keczer Demeter ,^iagymüvelits>égü férfiú, tiszta jeliem". Drugeth Fülöp az atyjának fogadja. 1316-ben tárnokmesternek nevezi ki a király. A lélszázadcn át elhairácsotó korona javakat alatta foglalják vissza. A királyi bírón székinek tagja, alki mini „itiarteeaógea én becsületes férfin" magánügyben la nem egyszer tett telikérésre igazságot. Utóbb a kunok bírája is, sőt maga a pápai udvar is közbenjáróul kéri fel a főpapok pápaii tized adója tárgyában. Főtiszteóge az ország pénzének rendezése. Az ország gazdasági állapota a XIV. század elején a leggyarlóbb: három pártkiirály nem kap

jövedelmet, mert a tóurak mindent eliharácsoltalk. Az egyház véged ínség küszöbén All A kisebb ne- mes»óg már szo’gasorbam leng. A jobbágy otthagyja a földjét Hallatlan földáraik vannak: egy ekónyi tér, k. b. 120—150 hold 3 márka, vagyi* tizenkettő arany forint.

E viszonyok javulása az ő érdeme, s az övé: a k/irályi udvar fénye, pénaíbőwégie, és Visegrád pompája. Rendszere, melyet sajnos nem ismerünk, későbbre Is meghozta az eredményt.

8 a oéjítelen földöké® is segít: szüntelen telepít, fgy Lipoovárnak Haltesrfg óriási erdeje volt, ennék

nagy réearét kivágatta, ■ fcöraégefcet szervezett rajta. Haousflalva az ó müve, e övé az is hogy a község Eperjeshez hasonló jogokat kapott. Bárt/fa 1320-ban adatta vett meg aiz alapot, sőt Eperjes és Kis Szeben az ő befolyásával nyerik ikiválteiágiaikut. S tüneményes a hatása Nagy Lajos idejében a városok fejlődésében is.

Kiváló családtagok m/ég: Keczer Sándor (1657), II. Rákóczy Ftrene gazdaságii tanácsának szenátora. Keczer István makar&i püspök, az eperjesi Kar- melhegyi Boldogasszonyról cimü templom (maii görögkato&5kr») felépítője, mit a templom kapu felett ma la látható ékes Keczer címer bizonyít. II. András fia Ambrus Késmárkon Thőkőlá István hűséges „ureraolgája", ki érdekes emJékiratiaiiibain sok kedves kxtisnJLáaokaft ir le uránról * a kor- társakrróL

Keczer András (III.) és fia Gábor: KaraXfa- éldozatok. Amaz a vejével: Zimmermnim Zeig- monddal De Cselfailva, oszlopos embere az. eperjesi evangélikus hiifcközsógnék. ök álüiatnatk a külvárosban templomot és M<olát a hitsorsosöknaik. Együtt jutnak a hóhér bárdja alá 1687 mároius

5-én fiávall G áborral s két vej ével Ziimmermnnn Zeigimonddal és Saárossy Mártonnal. Vagyonálsg íb

— A nörtöl ncan ige® lendül nagy kedvre

az ember, — panaszkodott Sós Feri a hosszú kantinasztal mellett. Vógignyult a széken és dallam próbált, de nem ment a dolog sehogy- sem, csak a káplár taszigálta meg égy cigaré- ta erejéig.

— Persze, — mondom, — maguk mindjárt verekedni szeretnének!

— Nem vagyunk mi olyan verekedések, — tiltakozott Sós Feri, — sose voltunk. Igggen szelíd emberek vagyunk mi. Egyszer majd, ha eljön, megláthatja saját szemiveL

Kétkedve néztem rá.

— Hiszen az újság mindig a maguk dolgaival van teli! Nem múlik vasárnap íejbeverés nélkül. Maguk a legvirtusosabb emberek. Félnék maguk közé bemenni.

— Urfélét nem ütünk, — vallotta mindjárt Sós Feri, — csak azt, aki avatkozik.

— Mit tudom én, hogy én avatkozom-e, ránézek egy lány arcára és már maguk ütnek!

— Hát ne nézzen!

így évődtünk, mert csak évödés volt, kényé respajtások között.

Ez az évödés jutott eszembe, mikor most nemrégiben újból Sós Ferivel ültem szemben a lócán, de most már mindketten civilben. Nagyon örvendjünk egymásnak annyi hónap után, Sós Feri mindjárt Sport-cigarétát hozott, a pincéből egy kis, átkozottul savanyu bort, igen kedvesen elbeszélgettünk.

Vasárnap délután volt, most nemrégen, ősz felé. A templomból már húztak kifelé a népek, csizmásán a férfije, tarkán a leánya, feketén az asszonya. Egy-egy kapuban meg- megálltak, beszélgettek, mert a vasárnapot arra teremtette az Úristen.

A legénység ott állott a hősök emléktáblája mellett, mert az van közepén a falunak s onnan minden látszódik. Aki már katona volt, az igazi legény, az vitte a szót. Aki nem volt egyszer sem itthon szabadságon messzi Csehországból, annak a szava többnyire csak hallgass még.

A lányok ott sétáltak előttünk, kézenfogva, selymes városi ruhában, sárgaselyem harisnyában, némelyiknek haja is rövid már. At- átszóltak a legények a lányoknak, azok visz- sza, de együttes korzózás nem fejlődött ki.

Sós Feri bemutogatott egymásnak a legényekkel. Van néhány, akivel ismerjük egymást személyesen. Félszegen adnak kezet. Elmúlt a katonaság, már nem vagyunk kollégák a a társadalmi különbségek kereked őrölnek tsmét bennünket. Próbálom a hangulatot menteni, egyelőre azonban gyengén indul a barátság úgynevezett fonalainak összekötözé- se, én, az ur, ők a parasztok: magyar nyelvünk nem elég ahhoz, hogy valamely eszme kapcsán találkozzunk.

Dialektusuk © vidékre jellemző. Nem adom tovább azonban e dialektust, érthető okok miatt, amint az a következőkben kiderül.

— Fél a verekedéstől, — mutatott felém Sós Feri.

— Nem félek, csak nem szoktam kocsmában verekedni.

— No, attul ma ne féljen, mi is csak évő- deni szoktunk, — rántja meg a vállát Bognár Rudi, a kovács-legény s két .sarkán ingatja magát.

Ilyen kedvesen elbeszélgettünk. A házak előtt, padokon emberék és asszonyok vetették meg a világ folyását. Gyerekek futkároz- tak a sáros uccákon és libák gágogtak n pa- tak:parton, csendes vasárnap délután.- No, egy Márkásra, — indítványoz Rudi s az eszmét mindenki elfogadja.

sújtják őket: *. kincstár lefoglalja a Mpóed ás pák- tónyi uradalmakat, s a dtibofki bányáit, mely a majádnak 1289-óte birtoka. Egyedül haromdák vege, Dobay Zeigmood kerülte el a hőhóribárdkrf. Kecser András testvére: Klára (Sunyei-Merse

Mikléené) efelkkasstja ki véglett bátyjának fejét • a stónyei templomban temetted el.

A vértanú Kecae" Andaás iwől-inre ofcmányilag kimutatott egyenes lieraármantttjsá részben Sároa- megyóbeo, réenfceo Béosben és Magyerorazágoc ma is nagyenácnbon élnek. Budapesten fipóci Kecwr Gyula nyug. kuiriad tanácselnök, Récében Kecser Béla volt császári és kiír. kamarás, nyug. huazárőimagy, a bécsi magyar gárda kapitányának voll paramcGőr tisstje és Ha Imrei, — Stoócoéaybe® Veildce Antalnó szül Keczer Ida, Eperjesen ötv. Keczer Imréné szül, Dobay Gizella, özv. Egereir Feremcné sz. Keczer Kornélia, özv. Tahy Boldiasár- né í«. Keczer Irén, özv. Flórián Annbrusoé mu. Keczer Margitt és Féketéaé Keraer Gitta élnek.

Keczer András három veje kőéül a Zimmermann és a Saároasy családok kihaltok, harmadik leányát Keczer Aratóit dobói Dobay Zsigmond bírta feleségül Ezek egyenes leszármazottjai: Dobay Zsig- mood alispán és kerületi táblái elnök (neje: csernek! és tarkeöi Dessewffy Mária), azoktól Dobay Zsigonond huszárkapitány, föstrázsameeter (neje: báró pal'Mni Lrikey Ioooencia), ezektől: Dobay

Zsigmond (neje: nagybegányi Klára), ezektől:

Dobay Eduard Sároevánmegye főügyésze (neje: csernek! és tarkeöi Dessewffy Anionná), ezektől: Dobay Sándor kir. közjegyző (neje: beHhlomfalvi

Betihlepfa'lfvy Irén), ezekéül: Keczer Imrémé ez.

Dobay Gizella és fivérei származtok.

Beljebb kerülünk a kocsmába. Eoetszag, sörszag, bornak illata keveredik a kenyér 9 kolbász szagával. Széleslábu asztal mentén megviselt lócák. Jön a kocsmáros ur, aki a léli orvvadászatok alkalmával a nyulbőrt is beváltja pénzre a legénységtől, vagy tartozás fejében fogadja el. Jön, kérdez s már hoz is. Balog Sanyi nadrágzsebéből előkerül egy csomag rettenetesen piszkos kártya, már nyáiaz is és a legénység csillogó szemmel nézi a fil- kókat meg a királyokat, akiknek bejelentése rögtön húsz vagy negyven pontot hoz, aszerint, mi a tromf. Egyideig a Máriás járja és a sör. Sós Feri azonban vendéget hozott és evégből bort rendel, egy liter tavalyit s a bor mellé csak huszonegyest lehet játszani. Eleinte gyufában. Széttört skatulya, gyújtók jelentik a szerencse forgását. Egyszer azonban Kun Dezső gyufája kifogy és gavalléré# mozdulattal dob az asztalra egy hatost. Eltűnik erre a gyufa, elfoglalja helyét ax ötvenfillé- res, meg a koronás. A bankban tíz korona van s az asztalon a második liter. Tetszik nekik, hogy az úri kolléga már az ötödik koronát veszti. Kipirul az arcuk, dülled a szemük, ahogy a lapokat egymásra rakva, roppant figyelemmel csúsztatják és gusztálják a kártyákat

Félhomály. Az este lassan ereszkedik.

E pillanatban nyílik az ajtó r belép négy legény. Hogy nem a faluból valók, az rögtön meglátszik. Csendesen jönnek, köszönnek, még a kalapot is leteszik, tehát az ittartózko- dás ideje hosszabb lesz nyilván.

Mi fogadjuk a köszönést. Aztán újból a kártyába merülünk. Azok sört rendelnek és oi- ga rétát. Eggyiptomit.

— Hencegések, — morogja Sós Feri dühösen, mert közben vészit is.

Azok tudják az illemet és egyideig nagyon csendesen diskurálgatnak.

Bognár Rudi töri meg a csendet. Átszól hozzájuk:

— Jányoknál vótatok?

— Megnéztük őket.

— Majd mi is visszanézzük a tieteket!

— Lehet is, szabad is, — voanja meg a vállát egy szélesfejü, gubancoshaju legény — virágzanak nektek is!

Hogy ilyen engedékenyek, Rudi is lejjebb száll a hanggal.

— Jöhettek közelébb is ...

Ezt visszautasítani illetlenség. Komótosan kelnek föl, közelébb húzódnak s nagy tenyerükkel félszegen, gyakorlatiam]], mereven fognak kezet. Megmondjuk nevünket.

Kártyát kapnak rögtön ők is. Egy-egy koronát ura.san tesznek az asztalra, az egyik idegen legénynek azonnal sikerűi huszonegyet fogni.

Sós Feri nem állja szó nélkül:

— Nem nagy lehetett a jányoknál való eredmény ...

Az nem válaszol. Hunyorgat e lámpát kér. Jön a korcsmáros ur, ágaskodik a fejünk fölött, elszór néhány gyufát e gyújtja a kanócot. Lebeg a lámpa ide-oda, fényt és árnyat doh reánk.

Egyre több a bor az asztalon s az idegen legénység nyerőben. A hangulat izgatottabb lesz. Fészkelődik mindahány, nézegetni kezdik egy- má°t.

Balog Sanyi leteszi egyszerre a kártyát és átkönyököl az asztalon:

— Aztán hogy kitilt js kértetek engedélyt, hogy a mi lányinkho járjatok?

—<: Nem hivatal a leány mondja egy körte- képű idegen legény —, hogy engedélyt kérjünk ril

NAGY KORCSMAI VEREKEDÉS...

Vendégképen a hármentő melleit, kutatván az ősi leiket Irtat SZOMBATHY VIKTOR

— Ceodilkozok, hogy erre nem gondoltatok otthon...

—• Én meg esőd átkozok, hogy ezt még kór

dezed ie.

Megrántom a Sanyi kabátját:

— Hallja, ne ingerkedjen, játszunk tovább!

Egyelőre belenyugszik. Az idegen legénységnek azonban ige® kedvez a szerencse és mosolyognak te. Ezt aztán vendéglátóm, Sóé Feri nem állja.

— Azt mondó vagyok, hogy ne járjon az

lányho, akinek ennyi pénzt hoz a kártya.

A széleefejü leteszi a kártyát:

— Mondd inkább, hogy belénk akarsz kötni. Nem tetszik a képünk, mondd ezt inkább!

— Nem formázza megfelelően a gusztusunkat — feleli Feri nagy helyeslés közben —, és jó volna tőletek, ha mostan szépen hazamennétek s majd, ha engedélyt adunk rá, jöjjetek el újból.

A szélesfejflnek fejébeszalad a vér.

— Itt én is úgy fizetek, mint tik! A pénzemért ur vagyok.

— De nem itt, — válaszol szelíden Só* Feri, hiába rángatom már a kabátját, nem hallgat, elfogta az indulat, csak széles válla ráng ée homloka izzad.

— No, szépen haza... — tanácsolja utoljáira.

Ennyi volt az utolsó szelíd hang. Mert arai

most történt, az nagyon különös volt, ámbár várható.

A szélesfejü fölkapott egy üveget s megcélozta vele a szembenfilőt. Az félrekapta a fejét s az üveg hangos csörömpölé-seel vágódott a falhoz.

— A lámpát! — ordította Balog Sanyi és már verte is le a világosságot. Egyszeribe sötét lett minden. Hangos dobogás, szuszogás, káromkodás verte föl a korcsmaszoba méla csöndjét. A korcsmáros berohant s rimánkodni kezdett.

Nem volt biztonságos a dolog. A sötétben a távolabbülők is egyszeribe beleavatkoztak a dologba s parázs verekedés fejlődött ki. Valamelyik az ajtóhoz ugrott ée rárántotta a zárat. Se ki, se be.

— Feri! — kiáltom, de Feri se lát. se hafl. Roppant kellemetlen. Sose voltam még korcsmái verekedés részese, csak hallottam róla, hogy megtörténik s most akaratlanul belekeveredtem. Odahuzódora a kármentőhöz s azon igyekszem, hogy fejem ütés ne érje, mert már botok is suhognak és üvegek törnek. Kivül asszonyok sikoltoznak, jajonganak, akarnának befelé, de nem lehet, az ajtó csukva mindaddig, mig a pör be nem fejeződik. Egy üvegszilánk nekem repül, érzem, az ujjam véres. Azok meg csak szuszognak, hörögnek, egymáson fetrenf

enek, elfojtott szavak röpködnek a levegőben.

Italában meglepő csöndben megy az egész, inkább a munka minőségére fektetik a fősulyt — Já-aj! Gyilkolnak, — kiált végre az egyik, hogy megborsódzik a hátam. Próbálnék odamenni, de a sötétben nem látok b valaki megüt. Megrántok a sötétben egy kart.

— Feri — kiáltom —, hát ne bolonduljanak! Hál’ Istennek, Feri még él, mert visszaszól szuszogva a túlsó sarokból:

—• Maga csak maradjon a söntésben, mig végzünk.

Egyik se tudja, barátot üt-e, vagy ellenséget. A virtus tör ki belőlük boldogan. A falu kicsi, nincs benne csendőr e mig azokat értesítik, úgyis régen kész a munka. Az ilyen dolgot nem szokták csendörkézre adni, ez „belháboru“, igy hívják és senkinek semmi köze hozzá. Azért csak ütik-verik, püfölik egymást. Már kés is dolgozik, vakon, vadul turkálnak a levegőben, néha föl-följajdul egy-egy. Nagyon kényelmetlenül érzem magam, ittas legények a sötétben, bicska,'üveg, husáng. Fölfordul az asztal hangos csörömpöléssel, reped a lóca b botok kopognak.

Kívülről végre benyomják az ajtót. Két idősebb ember villanylámpákat vesz elő a zsebéből és bevilágít a harctérre. Virtusos magyarok! Némelyik a földön fekszik, meghúzva magát, mások még mindig hadakoznak bicskával, lócavéggel. Vérosöppek. Balog Sanyi a fejét kötözi egy zsebkendővel, a ezélesképünek a combjába, szúrtak. Szétválasztják a marakodókat, engedik magukat most már. Ide-oda dől a legénység, kötözzük őket ronggyal, zsebkendővel, ami kéznél. Gyorsan, mig csendőr, orvos nem jön, mert azok rögtön látleleteket vesznek föl s ha a dolog eddig kellemes volt, azután kellemetlen lehet, mert bíróság, ügyvéd és kártérítés következik utána. így pedig nem éri meg a vasárnapi mulatság, ha költséges.

Az idegen falusiaknak szekér kerül, ami őket gyorsan hazaviszi. Nem átkozódna* azok. Nagyon is csöndesek. Csupán a szélesfejü hajük ki a kocsiból s elpilledt hangon szól:

—i Búcsúra visszavárunk, ax apátok mindenül

S megy el az ellencsapat. Az asszonyok, leányok siránkoznak. Rudi dühös te emiatt:

— Ne sírjatok, a mindenit a bőgőtöknek, csak játszottunk, hátha még gyilkoltuk róna

egymást.

Mossák a vért. rendezik a# aextalt, eöprik a*

üvegeket. A korcsmáro# ur mentegeti magát: — így van ez, kérem, majd minden hónapba. Nem bírnak magukkal, mindig keresnek valami ürügyet, hogy összecsatázhassanak, aztán kereshetem rajtuk a káromat. Csak, nagyon kérem, az újságba ne tessék kiírni...

Sós Feri jön, kötözött kezekkel, bcldogan- —• No, ugy-e, hogy látott verekedést, ha csak ezt akart,

S békéltetőén teszi hozzá:

— Urat nem TerÜTvk> °**k egymás-