Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-08 / 255. (2476.) szám
'raWZHMAfiÍAR-Hl'RIiAB 3 1930 november 8, szombat. Törköly: Végzetes hiba volna, ha a köztársaság nem kötne Magyarországgal kereskedelmi szerződést, hanem vámháboruba keveredne Tfirköly József képviselő a csehszlovák kereskedelmi politika Magyarország irányában való föladatairól — A megegyezéstől függ a textil ipar sorsa Prága, november 7. Törköly József dr. magyar nemzeti párti képviselő és országos pártelnök a költségvetési bizottságban éles kritika tárgyává tette a kormány mezőgazdasági politikáját. Beszédének első részét tegnapi számunkban ismertettük. A befejező részben Törköly képviselő a kormány kereskedelmi politikáját vette bonckés alá. Mi történt eddig a mezőgazdasági válság, mit tett a földművelésügyi minisztérium a válság enyihitésére, — mondotta többek között a képviselő — mit tett a mezőgazdasági hitel kiépítésére, mit tett a gazdasága organizáció kérdésében, .mit tett a munkanélküliség leküzdésének kérdésében, mit tett Szlovén szkő katasztrofális gazdasági viszonyainak megmentése érdekében, mit tett a kartellek megrendszabályozása érdekében és végül mit tett a gyümölcstermelés, az állattenyésztés és a népművelés fejlesztése érdekében? Ezekre a kérdésekre nagyon szomorú feleletet kaphatunk. Általában a mezőgazda- sági válság kérdését úgy szokták elintézni, hogy a mérlegnek csak a kiadási oldalát , nézték, de a bevételét nem. Pedig a bevételék, emelése egyik igen fontos eszköz a mezőgazdasági válság leküzdésére, illetve enyhítésére. Ezt a kérdést maga Énglis pénzügyminiszter ur úgy oldotta meg inár expozéjában, hogy kimondotta, hogy az értékesítés kérdésének jó megoldása és megszervezése képezi egyedüli eszközét a mezőgazdasági válság leküzdésének, A tekintetben azonban adós maradt a miniszter ur a felelettel, hogyan kell az értékesítést megszervezni, mik legyenek ennek utjai és eszközei. Beszélek a munkanélküliség leküzdéséről is, amihez szükséges a halaszthatatlan mezőgazdasági beruházások keresztülvitele Szlovéniákén. Szlovenszkón a mezőgazdasági munkanélküliség leküzdése csak sürgős és halaszthatatlan beruházásokkal, meliorációval, használhatatlan térülőtök termékennyé tételével lehetséges. Munkaalkalmakat kell teremteni, mert van Szlovenszkón elég sürgős és közhasznú munka és igy csökkenteni lehet a munkanélküli segélyt.. Ez egyúttal értékeket is teremt és igy a bevételi oldalon is meg lesz ennek a hatása. A termelési költségeknek csökkentése tekintetében elsősorban a kartellek visszaélései ellen kell állást foglalni, a szövetkezeteket meg kel okvetlenül szervezni, az adóloszállitástól sem lehet eltekinteni, mert az adóleszállitások révén nagy mértékben segíteni lehet a bajba jutott mezőgazdákon, viszont ezzel még fel nem bomlik a háztartás egyensúlya. Három esztendőre fel kell függeszteni az adókat a mezőgazdaságra, meg kell mindé nőse tre csinálni az agrárhiteltörvényt, meg kell szervezni a mezőgazdasági hitelt, hogy a gazdáknak rendelkezésükre álljanak hosszúlejáratú hitelek, a záloglevele? hitelek és ha a megfelelő hitel kérdése elintéződik, akkor csökkennek majd a kamattételek és igy a termelési költségek is csökkennek. Akkor azután helyre fog állani a megfelelő gazdasági menet é? nem lesz gazdasági ínség, nem lesz mezőgazdasági válság. A mezőgazdasági válságnak egyik nagy oka még a kormány kereskedelmi politikája is. A republika kereskedelmi politikája igazán nem jó és azon feltétlenül változtatni kell. A földművelésügyi tárca keretében beállított kereskedelem politikának tételei borzasztó kicsinyek, ezekkel eredményt elérni egyáltalán nem lehet. Változtatni kell a gazdasági elzárkózás politikáján, mert ez föltétlenül még nagyobb válságot kell, hogy teremtsen és ennek azután igazán szomorú eredményei lesznek. A válságból nem lehet másféleképpen kilábalni, mint hogy rá kell térni a Magyarországgal való viszonylatban a kereskedelmi kapcsolat megoldásaképpen az egyenlő értékű árucsere forgalomra, amikor búzáért és lisztért viszont ipari árut ad a csehszlovák köztársaság és az egész tranzakció behozatali jegyek utján helyesen intéződik el. Hogy ez az álláspont helyes, rá kell mutatnom arra a tényre, hogy Csehszlovákiának már évekkel ezelőtt megszűnt a cukorexportja, megszűnt a csehszlovák maláta ipar is, mert a német vámemelés ezt teljesen elzárta a német piactól és most jön azután a textiliparban elszenvedett nagy leépítés, hiszen tudvalevő, hogy a textiliparban az export az utóbbi évben 34 százalékkal csökkent és 1929 szeptember 1-től 1930 szeptember 1-ig 700 millió a csökkenés. Ez igen nagy memento a jövőre nézve. Ha nem változtatnak a kereskedelmi politikán, ha nem szüntetik meg a kereskedelmi elzárkózást és ha nem egyeznek meg a szomszédos államokkal kereskedelem-politikai szempontból, akkor természetes dolog, hogy annak nagyon végzetes következményed kell, hogy legyenek. Itt újból rá kell mutatnom Englís pénzügy- miniszter urnák már 1928-ban mondott ama beszédére, hogy ha a köztársaság magas védővámokkal veszi körül magát, akkor ennek az a sajnálatos eredménye lesz, hogy az ipari termelésnek egyhairmada a levegőben fog lógni. De ez az álláspont megtalálja a maga indokolását Tardieu francia miniszterelnöknek a mondásában, aki azt mondja: „Az óvilág jólétének nagy lehetőségei saját kezében vannak, ha tud megértő lenni és kölcsönös engedményeket tenni. Azok a belső és külső huzavonák, amelyek ezt az utat elgátolják, naponként milliókba kerülnek". Hát ezek a milliók Csehszlovákiában csak a textilexpórt csökkenésénél — amint mondottam — 700 milliót tesznek ki. Vissza kell riadni tehát attól a lehetőségtől is, hogy a köztársaság 1930 december 15-én nem köt Magyarországgal kereskedelmi szerződést és ennek folyományaképpen beáll a szerkődésenkivüli állapot, majd a vámháboru. Tessék csak rágondolni arra, hová fejlődnék a textilipar exportjának a csökkenése egy vámháboru esetén és milyen rombolást vinne e* végbe más ipari ágak exportjában is. A köztársaság ezt az elére bejósolt veszteséget nem pótolhatja azzal, hogy ipari termelésének piac nélkül maradt részét a bisan- tant országaiba irányítja, mert ez úgyszólván gazdasági képtelenség. Ennek a felfogásnak a helyességét igazolja Novák volt kereskedelemügyi miniszter urnák a napokban elhangzott nyilatkozata is. De nagy tévedés volna azt hinni, hogy a gazdasági elzárkózást inauguráló kereskedelmi politikával el lehet zárkózni a béke revíziója elől. Végzetes hiba volna, hogy ha a köztársaság december 15-én nem kötne Magyarországgal kereskedelmi szerződést, hanem belekeverednék a vámháboruba. Ennek a köztársaság szinte elviselhetetlenül nagy anyaUngvár. november 7. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ruszinszkói politikai élet pikantériájához tartozik az a hir, hogy a szo- ciáldemokr/a pártban megindult bomlási folyamat átterjedt a cseh iparospártra is. Az őslakosellenes, de főként a cseh gyár- és kisipar érdekében folytatott pártpolitika, melyet a cseh iparos párt Ruszinszkóban folytatott, előreláthatólag nem biztosított hosszú életet ennek a pártnak. Az általános ipari és kereskedelmi krízis, amely amúgy is állandóan izgatja a kedélyeket, a cseh iparospártot egyáltalán nem izgatta s azalatt, amig az őslakos iparosok és kereskedők sorra buktak s koldusbotra jutottak, a cseh ipar újabb és újabb területeket hóditott meg Ruszinszkóban. A párt ennek ellenére is egységes maratt volna, de a kegyelemdöfést az adta meg, hogy. a párt vezetősége beleavatkozott a ruszinszkói nyelvi és tanügyi dolgokba, sőt e téren odáig ment, hogy „magyar és zsidó“ szülök nevében deputációt vezetett Prágába Udrzsal miniszterelnök elé, kinek memorandumot adott át, kérve, hogy a kormány a ruszinszkói cseh iskolák felállítása elé akadályként tornyosuló különös feltételeket is törölje, hegy igy a magyar és zsidó szülők cseh iskolákhoz'jussanak. A, cseh iparospárt ruszinszkói vezetőségének | gi kárát szenvedné. Elveszítené Magyaror- ! szagot mint fogyasztót, mint értékesítési piacot. Azután jönne a termelés redukciója, a munkanélküliség emelkedése, az elviselhetetlen munkanélküli segélyek megnövekedése. A nagy válság, amely egész Európában dühöng, rákényszeríti a szomszédos államokat, sőt az összes európai állaez a merész fellépése óriási felháborodást keltett. Mindenki tisztában volt ugyanis azzal, hogy a cseh iparospárt ungvári titkársága felsőbb nyomásra rendezte meg ezt a deputációzást, hogy ezzel is dezavuálju úgy Dérer minisztert, a cseh iskolák felállítása terén Icinyi- latkoztatoü álláspontjával, valamint meghazudtolja a magyarságnak a cseh iskolák szaporítása elleni megnyilatlcozásaü. A párttal szemben megnyilvánuló emez elégedetlenség közepette bombaként hatott aztán, hogy Kreizler Géza, a ce$h iparos párt ruszinszkói országos elnöke, a párt ,JPolgár“ cimü hivatalos lapjában nyíltan állást foglalt saját pártjának „soviniszta-nacionalista“ politikája ellen. Kreizler ugyanekkor levette a „Polgár“ j fejéről azt a jelzést, mely szerint a lap a i cseh iparospárt hivatalos lapja lenne s egyben felszólítja a cseh iparospárt keletszlo- venszkói elnökét, Maxon Milán, kassai kamarai elnököt, hogy csatlakozzék akciójához és lépjen ellenzékbe, mert a jelenlegi cseh iparospártot ,,soviniszta-nacionalista“ szempontok dominálják, melyek megakadályozzák a kereskedő és iparos szolidaritás kialakulását. mókát a gazdasági együttműködésre éc «* akár tetszik, akár nem, a békeszerződések revíziójához rezet. Mi tehát, amikor egy békés utón a csehszlovák köztársaság akaratából létrejövő béke revízió után sóvá rgünk, amikor a kormányzaja politika azt kézzel-lábbal ellenzi, egy perer* sem tudjuk előmozdítani vagy megakadályozni annak létrejöttét, mert gazdasági szükségszerűség az, hogy létre* jöjjön. Nincs tehát értelme ax eddigi csehszlovák kereskedelmi politikának, amely helytelen utakon jár. Hallgatni kell az idők szavára, az együttműködés terére kell lépni, igyekezni kell azt az atmoszférát megteremteni, amely nem vezet vámhÁbortLra, hanem a békés együttműködést előmozdítja és igy a népek igazi békéjét teremtheti meg.. A földművelésügyi tárca költségvetését dacára annak, hogy a föld művelésügyi mi mester úrral szemben a legnagyobb tiszteletbe! és regarddal viseltetem, pártom nevébe® nem fogadom eL Kreizler méltó kritikában részesíti a prágai pártkongresszust, ahol a sentiek kirívóan jutottak kifejezésre. A példátlanul álló eset, hogy egy párt elnöke nyíltan forduljon saját pártja ellen, gondolkodóba ejtette egész Ritszinszkó közvéleményét. Válaszul jónak találta a cseh iparospárt központi titkára azt, hogy nyilatkozatot adjon le, melyben egyrészről késégbe vonni igyekszik, hogy a cseh iparospárt soviniszta-nacionalista párt lenne, másrészről azzal gyanúsítja Kreizlert, hogy „Korláth-párti vizekre akar átevezni." A titkári nyilatkozat e kettőn kivül súlyos és jellembevágó rágalmakkal illeti Kreizlert, akitől megtagad minden józan politikai érzéket. A kirobbant politikai szenzációnak még folytatása is lesz, mivel Kreizler bizonyára nem áll meg az első lépésnél, de főként nem hagyja magán száradni a cseh iparospárt titkárának kijelentéseit. — Masaryk elnök a munkanélkülieknek. A Národni Listy értesülése szerint Masaryk köz- társasági elnök a munkanélküliek támogatására kétmillió koronát adományozott. Ebbő! az ösz- szegből 500.000 koronát a prágai munkanélküliek közt osztanak szét. Ruszinszkóban csúfosan összeomlik a cseh iparospárt Kreizler eMfik elítéli a saját pártja sovinizmusát - A „Pa*§ir" nem hivatalos lapja ifibbé a cseh sparospártnaic
