Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-07 / 254. (2475.) szám

1930 november 7, péntek. 'PRKGAI■AAagAaR- Hl Rli AI> 7 Holttestek hekatombája egy felrobbant amerikai bányában A bányalég exploziója isméi szörnyű katasztrófát idézett elő — A bánya- társaság elnöke is életét vesztette - Ma délig ÍÍO holttestet találtak meg Newyork, november 6. A bányászok réme: a bányalég ismét egy sereg ember életét semmisí­tette meg. Az egymást követő németországi bányakataszt.rófák után most egy amerikai bá­nyában történt hasonló szerencsétlenség. Az Ohicban lévő Creek Coal Co. bányában tegnap eddig ismeretlen okból bányalég-ex- plozió történt, amelynek a jelek szerint száz­hatvan ember áldozata van, köztük a bánya- társaság elnöke is. Az első jelentések szerint nyomban a robbanát- bekövetkezése után hozzáláttak a menté.-hez és már az első órákban hetven halottat hoztak felszínre, mig kilencven bánya­munkást a beomlott folyosók elzártak a külvilágtól. Ezeknek a sorsa is meg van pe­csételve, mert a robbanás tüzet támasztott, usrvhogy két tárna e pillanatban lángokban áll. A robbanás irtózatos erővel'történt. ny mában tűz támadt és mérges gázok fejlődtek, amelyek a bányát bejárhatatlanná tették és elzárták a men tő 1 e őrén vs ég útját. A robbanás a szerencsétlenül járt bányászok holttestét szétszakította és a felismerhetetlen­ségig szétmorzsolta. Kezdetbem lehetetlen volt átjutni a romhalmazon s ha a tüzet el is tudták volna hárítani, a gázok ellen még a gázálarc sem védte meg a mentőexpediciókat Az esti órákban sziveza-ggató jelenetek zajlot­tak le a bánya bejárata előtt A megsemmisült tárnában összesen mintegy 360 ember dolgozott, de közülük kétszáz még idejében megneszelte a veszedelmet, az utolsó pillanatban menekült és ezek minden különösebb baj nélkül feljutottak a föld fel­színére. Némelyük könnyebben megsérült, de nagyjában ép bőrrel menekült ki az omladozó bányából. Pár perccel a robbanási katasztrófa után a kormányzó mozgósította a nemzeti gárdát és hivatali hatáskörében mindent megtett, hogy a mentőakció mennél eredményesebb legyen. Ezirányban emberfeletti erőfeszítés történt é6 nem a mentők magatartásán múlott, hogy nem sikerült több bányászt élve kimenteni a mérges ráz-ak és a lángok poklából. Newyork, november 6. Csak a késő éjszakai órákban tudott a mentők csapata utat törni a beomlott Creek-bányába. A bennszorult bányászoknak egyik kis cso­portját, huszonhat bányamunkást még élet­ben találták, ezeket kimentették a veszedel­mes helyzetükből és a fölszinre hozták. A többieknek tragikus sorsa felől nem lehet két­ség. Mint megállapították, nemcsak a társulat igazgatója, hanem úgyszólván az egész igaz­gatósága ott veszett a bánya fenekén. Az igazgatóság a kritikus időpontban inspekciós körúton volt és éppen abban a szakaszban tartózkodott ,ahol a robbanás történt. Columbus, november 6. A beomlott bányá-bó! újabb tizenkilenc súlyosan sebesült bányászt ástak ki. Állapotuk nagyon komoly, legtöbbjük súlyos gázmérgezést szenvedett. Eddig 110 holttest került elő és a mentőex- pedició vezetői most már nem hiszik, hogy si­kerül a következő órákban még életben lévő bányászokra találniok. A mentők különítményével együtt a bánya or­vosai is leszálltak a mélybe, hogy kéznél legye­nek, ha gyors élesztési kísérletekre lenne szük­ség. Azontúl az őrségen két emuer teljesített szol­gálatot. Kerek egy hónapig. Az egy hónap a legnagyobb csendben telt el. Semmi különös esemény. A két titokzatos halál emléke las­san teljesen kikopott a katonák emlékéből. Elvégre két halott? Nem olyan nagy esemény az idegenlégióban. A hónap végén visszaállították a régi szol­gálati rendet. Elég egy ember a posztra. A következő éjjel ismét halva találták az őrszemet, aki elsőnek vállalkozott egyes őrséget állni. aem arab a gy.lkos Ez már töbD volt annál, mint amennyit ide­genlégiós KiogeKKei is lehet viselni. Szigorú nyomozás indult meg a gyilkos után. teljes eredménytelenség. Az egy konkrétum, amit K. ezredorvos ha­tározottsággal állapi tolt meg, hogy a gyilkos nem arab, nanern európai. Az arab yo borul nana metszi el a fejet a törzsiéi. Ez a vágás miiről üaiadt jobb ieié. Az ereomenyleien nyomozás után K. ezred­orvos es Z. hadnagy szabadságra utazott. Leg­alább is a garuizon így tudta. Valójában azonoan a két ember megfelelő mennyiség eleiemmel látta el magát és bebuzouott az állomással szemaözt fekvő ösvaciouba. a Kilátás innen pont a kapura nyilt. Hosszú trópusi nappalok és vég leien éjsza- .•.aa vonultak el a kei ember fölön így a csen­des várásba, azonban minden hiábavaló volt. Két hét telt el és semmi sem történt. A második hét végén már azon tanakodott a két tiszt, hogy feladja megfigyelőhelyét, amikor az utolsó éjszaka alkalmával mégis csak si­került világosságot deríteni a rejtélyre. A negyedik áldozat K. ezredorvos jelentése igy irta le az emlé­kezetes éjszakát: — Már hosszú ideig hiába figyeltünk ezen .az éjszakán is, mikor egyszerre megnyílt az állomás kapuja és Benun őrmester lépett ki azon. Az őrmester egyenesen az őrhöz ment, aki sza­bályszerűen tisztelgett előtte és jelentést tett neki. Az őrmester ezután pihenjt vezé­nyelt az őrnek és egy cigarettát vett elő. Az őrszem szolgá.atkészen nyúlt zsebébe és rán­tott elő egy csomag gyufát, de meggyujtani már nem volt ideje. A következő másodpercben megvillant Be­nun kezében egy élesre jent, széles pengéjű arab kés. - ' Azonnal előugro ttunk re j tökünkből és lövésre emelt fegyverekkel, üvöltözve rohantunk fe­léjük, de már késő volt. Az őrmester végzett negyedik, utolsó áldo­zatával is. Mikor lefogtuk Benunt, egyáltalában nem bánta tettét. Apatikusan hagyta, hogy megbi­lincseljék az el ők iá hozott legionisták és egyetlen szót sem hozott fel mentségére. * Az őrült őrmester A titokzatos eset okát később nem a ka­tonai törvényszék, hanem egy idegorvos de­rítette fel. Benun a trópusi hőségben megőrült, de má- , niája csak idönkint tört ki rajta. Napközben semmi sem látszott rajta, normá­lisan beszélgetett és teljesítette kötelességét, sőt kiváló katona hírében állott. A? eltűnt holttestek rejtélyének pedig az a magyarázata: Az őrmester áldozatainak te­temét ledobta egyik szikláról és ott a vad­állatok falták fel azokat. Három szolgálati re­volver, meg egy pár derékszíj cafat maradt mindössze a bárom légionáriusból. Benes Athénben meglátogatja Venizeioszi Athén, november 6. Benes csehszlovák kül­ügyminiszter és felesége decemberben a. görög fővárosban meglátogatják Venizelos miniszterelnököt s visszaadják azt a látogatást amelyet a görög államférfiu tavaly Prágában tett. Benes és felesége a görög kormány ven­dégei lesznek. Jólinformált körök értesülése szerint a látogatás alatt komoly po’itikai tárgyalások fognak folyni Athénben és foly­tatják azt a megbeszélést, amelyet Benes Michalakopulus-szal kezdett meg Genfben. Afhlrek Prágában egy koleragyanus hafáleiefről Prága, november 6. Több prágai lapban ma az a hir látott napvilágot, hogy Prága környékéről egy földmüvesasszonyt hoztak be a prágai klinikára, ahol az asszony meg is halt. Az orvosok eleinte azt hitték, hogy az asszony ázsiai kolerában balálozott eí, azonban a bakteriológiai vizsgálat megálla- piitása szerint nincsen szó koleraesetről. Arviz fenyegeti K Kassa és a vidéki hatóságok nagyszabása óvintézkedéseket Settek — Rohamosan emelkedik a Bodrog, a Latorca és a Hernád vizá lása 1 bsrsii református ! egyházmegye közgyűlése Beregszász, november 6. (Saját tudósítónk-, tói.) A beregi református egyházmegye most tartotta rendes évi közgyűlését, amely két na­pig tartott. A gyűlés megkezdése előtt Molnár , Ferenc esperes mondott imát,, majd Székely' Benedek egyházmegyei világi gondnok nyitot­ta meg a gyűlést, melyen úgy az egyházi, mint világi tagok csaknem teljes számban megjelentek. Ezután megtörtént az egyházme­gyei tisztikar kiegészítése s ez alkalommal egyházmegyei főjegyzővé Tornyai János bü­kéi lelkészt, egyházmegyei aljegyzővé Korláih Gyula fornosi lelkészt, vüági aljegy­zővé pedig Nagy Károlyt választották meg. Úgy a megválasztottak, mint Papp János dr. egyházmegyei vi ági tanácsbiró az esküt le­tették. Molnár Ferenc alaposan kidolgozott espere- si jelentését Tornyai le kész o.vasía fel. A je­lentés többek között beszámolt arról, hogy még ma is igen sok lelkész van, aki állam­polgárság hiányában nem részesül kongruá­ban. Az egyházmegye Pap János bulcsui lelkész­nek öreg korára való hivatkozással az egyházi tanáesbirói állásról történt lemondását őszinte sajoá'aítal vette tudomásul. A derceni Iel- készválasztást a közgyűlés tudomásul vette és Vacsi István lelkészt állásában megerősítette. A közgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy a nagy- borzsovai templom renoválására az egyház- község 25.000 korona kölcsönt vegyen fel. Tu­domásul vették, hogy Csonkapapi egyházköz­ség iskolájában egy második tanítói állást rendszeresít. Az egyházmegyei közgyűlés Fekésházy Zol­tán világi tanácsbiró indítványára egyhangú­lag elhatározta, hogy az egyházközségek épü­leteibe a villanyvilágítást bevezetik. A vil­lany bevezetését az egyházközségek fizetik, az áramfogyasztást pedig a lelkész, illetve tanító. A tanügyi bizottság jelentését Süttő József tanügyi bizottsági elnök olvasta fel, aki rámu taíoít arra, hogy az egyházmegyében Sok iskola renoválásra szorul és a tanítókép­zés hiányában nagy a tanitóhiány. Süttö József az elnöki tisztségről lemondott s helyette Fekésházi Zoltán indítványára egy­hangúlag Molnár Ferenc esperest választották meg, aki az iskolai ügyekben amúgy is köz­vetlen érintkezésben van a politikai hatósá­gokká]. Az egyházkerületi képviselők megválasztá­sa ugyancsak egyhangúlag történt: egyházi részről Tóth József és Süttö József (póttagnak Csa-fordi Ferenc )Ielkészeket, világi részről pe­dig Vass Kálmán dr.-t és Keresztúri Béla dr.t, (póttagnak Fekésházy Zoltánt) választották meg. A közgyűlés után az egyházmegyei biróság a mező kán zonyi lelkészt választással foglalko­zott és a Fóris Endre volt barkaszói lelkész megválasztása ellen beadott fellebbezést, mint alaptalant egyhangúlag elutasította. Kassa, november 6. (Kassai szerkessbőségümk te­let önje eniése.) A két hét óta tartó esőzés Kefet- szővensakó folyó inak vizét, is meg duzzasztotta és akuttá tette az árvizveszedeómet. A Iíornád vízállása állandóan emelkedőben van. Tegnap Kassa és Szcplakapáti között a tíz egv- hclyiitt kicsapott medréből é a part mentén több száz négyzetméternyi terül tet elöntött. A kassai kisállomás mellett egy bolgár kertész csa­tornát ásott és azon át csapolta le földjéről a vizet olyképpen, hogy a víz a földjével szomszédos neeákra folyt Ez valóságos kis árvizet idézett elő. Az U'Ceák lakói értesítették a rendőrséget, amely helyszíni vizsgálódás alapján megtalálta az árvíz elő déző okát és eltorlaszol­ták a bolgár kertész csatornáját. A kertész ellen megindították ez eljárást. Kijutott Algier, november eleje. Borzalmas és hihetetlen részletekben bő­ven rendelkező események tartották izgalom­ban az utóbbi hónapokban az idegenlégió egyik kis garnizonját, az ain-sefralit. Nem messze az algieri Ain Sefraltól húzó­dik két hatalmas hegy: az 1200 méter magas Rasclierki és a 800 méter magas Aissa. A két hegy között mintegy harminc kilométer hosszú völgy fekszik, amelyen keresztül vo­nul a franciák egyik legfontosabb táviróvo- nala. A vadregényes és rendezetlen tájon azonban a' ben szülöttek nem egyszer rongál­ják meg a vezetékeket. Emiatt aztán a két hegy legmagasabb csú­csán két fényjelző-állomás van. A két állomás arra szolgál, hogy a hiba kija­vításáig fényjelekkel tudják közvetíteni a fontos táviratokat, részint pedig arra is jó, hogy az állomásokat őrző kisszámú katona­ság némi félelmet ébresszen a benszülötlek­ben. A két fényjelző A két fényjelző állomás valóságos erőd- számba megy a vidéken, mert hatalamas, vastag falai megóvják az afrikaiak támadá­sától. Mivel igy a szolgálat bennük veszély­telen, amellett nagyon könnyű és kellemes is, hisz egy kis őrségkiálláson kívül semmi tennivaló sincs, azonkívül a vidék csodaszép, valóságos kitüntetésszámba megy, ha az ain-sefrali garnizonból valakit ebbe a két állomásba osztanak be őrségre. Az őrséget az idegenlégió katonái látják el, akik kéfchetenkint váltják egymást. .Minden második hét végén megjelenik egy hatfőnyi szakasz egy tiszt vezetésével a Rascherkin és Aissán és átveszi az addig szolgálatot teljesítő sza­kasztól az őrséget a „kisebb foku“ árvíziből a kassai Atmássy-luxának is, ahol bedugultak a csatornák, de itt pár óra alatt kijavították a hibát s a vizet leve­zették. A Hernád erős emelkedése akcióra serkentette a kassai és a vidéki hatóságokat. Kassán a rendőrség, a katonaság és a hidrográ- f*iai intézet állandó permanenciában van s min­den eshetőségre felkészülten várja a fejleménye­ket. A járási hivatal rendkívüli ankétre hivta össze a vidéki jegyzőket és megbeszélte velük az árvíz elhárítására fteendő óvintézkedéseket. Kelét felől különösen a Bodrog és a Latorca ára­dása idézi fel az árvíz komoly veszedelmét. A Bodrog vízállása öt méterrel nőtt s főképpen Bodrogszerdahelv környékén vált kritikussá a helyzet. A Latorea két méterrel növekedett és Csap környékén fenyegeti elöntéssel a vidéket. Levágott fej az őr helyett Pontosan augusztus 10-én történt. A Rascherki-állomáson. Mikor hajnali két órakor az egyik légioná­rius kiment az állomá-s kapuja előtt levő őr­helyre, hogy leváltsa társát, senkit sem talált az őrhelyen. Egy kicsit csodálkozott a dolgon, de a vak- sötétben úgysem tudott volna semmit sem tenni, ezért egyszerűen elfoglalta az üres őr­helyet és gondolkozni kezdett azon, hogy az előbbi őr vájjon hová tűnt el. Reggel megoldódott a rejtély. Megtalálták az őrszemet. Azazhogy csak a fejét. Ott feküdt a törzstől lekanyaritott, vértö szépen megtisztított fej, szolgálati sapkában, nyitott szemmel egyik közeli sziklafokon. Szemben a kapuval, mint­ha farkasszemet nézne vele. De a légionárius teste, az nem volt sehol. Az eset kicsit felizgatta a kedélyeket, de mivel a rejtélyt megoldani senki sem tudta és mivel a katonaélet Afrikában amugyis elég bizonytalan, rövidesen beletörődtek, hogy egy légionistával kevesebb lett a földön. A második halott A második eset pontosan két héttel később történt. Mikor az éjjel két órakor szolgálatra menő őrszem nem találta bajtársát a poszton, egye­nesen ahhoz a sziklafokhoz ment, ahol az első levágott fejet megtalálták. A sziklán ott ült, kicsit vigyorogva, kicsit torz arccal a második koponya. A holttestnek megint semmi nyoma. A harmadik egyesőr is elpusztul A második eset már nagyobb megrökönyö­dést keltett. Az ain-sefrali parancsnok, L. őr­nagy, akinek jelentették a dolgot, azonnal el­rendelte, hogy esentul a „halálőrségen“ két ember telje­sítsen szolgálatot Az idegenlégió titkaiból Négy légionista meghal a poszton... — Borzalmas és hihe télién Sejezet az idegenlégió történetéből - A halálőrség titka

Next

/
Thumbnails
Contents