Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-02 / 250. (2471.) szám
7 »i«<M-MArá^-H!raapr DIÁKSORSOK A MOLDVAPARTON I Riport a kisebbségi diákélet mélységeiből Irta: GYÖRY DEZSŐ Atpt wIiwmiAiAI jnagyar feifcertkl PrágábíL, t more patrio az esbét a „aaáztorayu és aranyos*4 város éjjeli lokáljaiban fejezi be, kissé csodálkozva eszmél rá, hogy a villanyfénnyel egyidejűleg a magyar szó is többet gyűl ki A csehszlovák fővárosban. Természetes: ahol száz és száz egyetemi polgár él s ahol az üzleti ügyekben felkerülő vidékiek a hasznavehetetlen estét akarják agyonütni, ott telik az estéből, meg a fiatalságból. De téved az, aiki a főleg idegen városok után elkeresztelt „akilep “-ekben pohártörés és hejehuja közt kbkirobbanó diákmuisk után ítélne a fővárosi magyar diákélet igazi képéről, amelyiknek most — riportnyi időre — a sötétebbik, a szomorúbb, az általánosabb arcáról emeljük föl a fátyol!. Az igazabb arcáról. Mert ennek a diákéletnek az arca többször és többeknél — csak szomorú és csak beárnyalt. A müncheninek vagy tokajinak nevezett pincékben csak a szerencsésebb és könnyelműbb kivétel aranyfüstje takarja a rideg, nehéz valót. A másik véglet dzsungelében ugyanakkor a legmegrendi több néma tragédiák játszódnak le a diákmenedékhelyek és a tömegót- kezdék közelében. Fátumok, amiket a nyomdafesték 9e tud feketébbé tenni. Behúzott kalappal, kutató szemmel nézzünk szét ebben a dzsungelben. Gyors egymásutánban, egy este alatt, a következőket láttuk és hallottuk: A reklám szalámis Diákokkal ülök és beszélgetünk. Miről beszélgetnek? Hát miről: a megélhetésről. így számolgatják: a beiratás átlag 2—300 korona egy szemeszterre, egy-egy vizsgára vagy szigorlatra átlag 200-téí 800—1000 K kell, ez szakonként változik, egy szemeszterre ebből is a negyede esik. A gyakorlatok átlag 100 korona, a vizsgadijak átlag 100, szigorlatok átlag 300 koronáig mennek fel, a kollokviumok 50 fillértől 50 koronáig. A lakás? Ha többen laknak, hárman-négyen, reggeli nélkül akkor is elfizetnek átlag 180—250 koronát. A reggelit 1.50, az ebédet 5.—, a vacsorát 5.— koronába számítva könnyű megmondani, mennyi az a minimum, ami a normális viszonyok közt mint legalacsonyabb havi szükséglet kell Azaz hogy: kellene. A négy, még inkább a három utolsó tétel az, amivel a szegény diák operál. Ezzel operál a diákság nagyobbik, jóval nagyobbik fele. Mert a nagyobbik felének ez a minimum se áll rendelkezésére. A szomszéd asztaltól egy filozopter kelt föl. Nem ceehelik A fiuk összenéznek. A filozopter eltűnt, könnyű, kopott kabátját felgyürve kilépett a zimankós éjszakába. — Megy a barakkba. — ? — Kinn lakik, Prága végén, barakkban. 72 koronát fizet érte. A filozopter órákig fog bandukolni a hideg estben, mig hazaér. Még a negyed utat se tette meg, már tudom a históriáját. — Ez az, aki hetekig csak reklám szalámit eszik. A rekláimszalámi lóhus és főleg kása. (Egyszer megkóstoltam: nem Írhatom le az őszinte véleményt.) Amig Hz deka jó szalámi itt 5—6 korona, a reklámszalámá tázdekája 1.20. Vesz hozzá egy negyed „odkolek^-et (prágai kenyéraütóde, a jobb, ^aanozitni4 kenyér drágább) » hetekig mindennap, ezt eszi. — Az anyját kiskorában elvesztette, pár éve meghalt az apja is. Senkije, semmije. Barátai s társai révén mintegy 400 koronát kap havonta, mindenre, iskolára, könyvre, ruhára, lakásra, élelemre. Otthonról egy „grand“-ot se. így a hónap végén már a reklám szalámi sincs biztosítva. Tanulmányaival nagyszerűen áll. Ezidén időre végez. Aki fogadásból — él A fiuk elhallgatnak. Egy jogász megy el az asztal mellett. — Ki az? — Egy a 90k közül, ez is. — Pontosan így mondták: ez is egy „olyan". Olyan? Milyen? Egy a fátumosok közül, a diákélet másik arcáról. Az apja igazgató volt, a Hu jobb napokat látott. Az apját megették a küzdelmes évek, elpusztult. A fin idegen városban lett prema- fcurus: instruktoréskodásbói tartotta fönn magát. Azok közül való, akiknek a magyar társadalom megcsappant áldozatkészsége, illetve a kérelmezők számának megnövekedése miatt ezidén nem tellett teljes segélyre. (Mivel a kérvényezők megszaporodtak, az adakozás meg nem hogy növekedett volna, de csökkent, a sok érdemes rászoruló között meg kellett osztani a segély lehetőségét: félkedvezményes helyekre.) Három koronáért kaphat most teljes ebédet a menzán. De a hónap második felében már erre sem futja. A jobbmódu diákok összerakták a pénzt: a napi három koronákat. — És a fogadás... — kotnyeleskedik az egyik. — Csend, — intik le. — Miféle fogadás? — kérdem. — Semmi, kérlek. Most egy időre biztosítva van, hogy ki tudja váltani a jegyét. Két diák fogadott, nagy Összegbe, vagy kétszáz koronába. A pénzt lefoglaltuk: ebből vesszük meg. a jegyét. Nemrég vizsgázott. A vizsgát kitüntetéssel tette le. A mérnök, aki öt nyelven beszél és — jogász Ilyen is van. Előveszem, faggatom. Minap hallottam egy előadását, elsőrendű ember. Már 27 éves. Kész mérnök. 22-ben maturált, premalurus lett. 27-ben kitünően elvégezte a budapesti technikát, nagy nehézségekkel, mert tanárapja nem kapott nyugdijat. A nehéz viszonyok miatt haza kellett jönnie. A diplomáját nem ismerték el s megkezdődött a kálvária. Beszél a magyaron kívül per- fekt németül, franciául, angolul s csehül. — Nyelvismeretei révén megismerkedett egy belga polgármesterrel. Ez a tehetséges mérnököt kivitte Antwerpenbe. Másfélévig ott dolgozott. Először mint munkás. Vasoszlopokat festett, traverzeket cipelt hónapszámba. Napi tiz órás munkaidő mellett. Egyszer felfedezték képességeit s mérnöki munkát kapott. 1600 frank fizetéssel már megkezdhette volna a karrierjét, mikor az állampo1 gór sá gát kezdték firtatná s elbocsátották. Haza jött. Nem kapott elhelyezkedést. Közben nevel őrködött s megtakarított pénzén jött föl az egyetemre. Jelenleg jogász. Az apját azóta megölte a szenvedés. Otthon három testvére árva. Azt mondják, nagyszerű szakember. BeÖRÖK BU Irta: KOMÁROMI JÁNOS Jókor-délelőtt ezerettek volna indulná, hogy idejében ottleti essenek a vaosá erdőben. öt szekér állt elő a katolikus templom előtti luxában., mert többen készültek M a Vadászi - Társaság tagjai közül. Mint rendesen. Kurta dolmányban szállingóztak elő, szürke vagy sötétkék nadrágjaik feszültek a combjaikon, fekete bárány- bőrbétesü, farkaeprémes koosibumdát cipelitek elő a balvál lükön, mert a másik vállon a kovás puska legott. A kulacsokról sem feledkeztek meg. Harsány kedvben köszöntötték egymást, mert mind összejöttek a meghívottak. Ott volt a nagy erőijeit mutogató Deák János, azután Drégely István, aki dióverő-puekávai nyomozta a farkast; a Vadászi-Társaság kán!óra: ^"möri László, úgyszintén Gyenes János, akinek szokása volt, hogy rendre lelövő! dözte a kétgarasoeokat, azonfelül a mindenben pontos Ladányi Gergely s a Társaság orvosa: Nagy József, akiit azzal bosszantottak legtöbbször, hogy jelenléte nem kívánatos, végül Végh Péter, akii ritkán találta el a vadat és a fiatal Dömötör Lajos. Az utóbbiról tudták vatameny- nyien, hogy a legtisztább szívvel van a Vad ászi- Társaság nótáriusa, Katona Józsi személye iránt. Ámde a Társasági nótárius érthetetlen módon késett ezúttal. Róla beszélgettek éppen s Deák János vitte a szót: — Nem tudom, mi baja lehet... Talán a régi bu kezdte ki Ismételten ... A többiek fölfigyelitek, ő pedig folytatta: — Három nap óta alig vehetni szavát .......Járkál, m int az élőhalott... — Tatám valami egyéb gond emészti, — szólt közbe Gyeoes János. — Hisz jókedvűnek látszik közönségesen! * Itt már beleavatkozott a beszédbe Dömötör Lajos is, a teghübb barát: — Az az érzés nyugtalanít, hogy Józsi csak mulatja a kedvét Ée mialatt félkanéljbao fogta : körüli Dömötör Lajos igy beszélt: — Három nappal ezelőtt láttam nála a „Hazai és Külföldi Tudósítások*4 melléklapját, a „Hasznos Mulaiteágok‘‘-a/t. Magam is átlapoztam később s olvastam benne, hogy a Beleznay-kerti Magyar Társulat november hó 11-ik napján eljátszotta KáflMudy Károly „Kérők** cimü játékát... Hát ezért van mtaden! Dömötör Lajos elhallgatott, a Vadászi-Társaság tagjai is hallgattak. Megérezték e pillanatban, hogy flőfiskátis-'bairátjulcnak alighanem szörnyű oka tehet a mellében dúló háborgásra. Hiszen tagadhatatlan, hogy részt vett minden mutatságaiktben. de ha Rt-ott mutatta ® a kedvet, sejtették, hogy csak másoknak áltatása az. Megesett olykor, hogy a társaságban fte&arsaut népinótákba ő is bcledörmögött Tatamii, ám vwlaháoy- saar azt hitfa, hogy senki nem Útyft, feltámasztott tenyerébe osdküött a feje. Egy-e-mást hajtattak csapán léASQftel: hogy Déryné iQasBejomy emléke keseríti koronfckut, azt viszont székiben beszélték az uriirenden-tévők, hogy a fő fiskális egy bizonyos színjáték miatt jár tahorgadt fejjel as netán, valahányszor szüléd háza felé tart estefáit. Ám tő'e- magátói egyetlen zokszót nem bafiott soha senki A főifiskális ur hallgatott. Akkorára azonban sudár alakja föl » bukkant már a református templom felől bekanyarodó keskeny uccábam. Jött....... Kurta dolmányban, mely saétíeszült kemé ny nyaka alatt e vtitézkötéses szürke nadrágban. Vadászkalapja alól messziről feltűnt fél- rövidre-nydrt szöghaja s kerek szemeiről és tömpe orráról mindenki jól ismerte a városiban a hallgatag főfiskálist. Most is szóttiamkodva ért a társasághoz. Sorba kezeit fogott uri-barátaival. — Már azt hittük, hűtlen lettél hozzánk a mai napra, — törte meg a feszült csöndet Végh Péter, akit azzal ugrattak sokszor a többiek, hogy csak vaktából szokta eltalálni a vadat. A Vadászi-Társaság nótáriusa kedvetlenül szólt vissza: — El találtam aludni keveset... S lefektetvén a legutolsó szekérbe kovás puskáját, a sörétes zacskót meg a lőportartó tülköt, felkapaszkodott a hátsó-ülésbe. Oldalán Dömötör Lajos, a legkitartőbb barát foglalt helyet. Abban a pillanatban már meg is indultaik, 6ürü ostorpat- togás közt. Darab ideig a 6zük uccákban kanyarogtak s akkor — váratlan fordulóval — elhagyták a váro6 szélső házait. Előttük-állít a puszta. Késő-őszidő volt. November közepe. Hideg felhők vonták be az eget s élet allig látszott közeli és távoli vidéken. Mintha az elszállt darvakkal minden madár elment volna a tájiról. Mindössze egyszer surrant el fölöttük néhány varnyu. Lengő csapkodással. A kerekek helyenkiet mélyen süllyedtek a homokba s olyankor lépési húztak a lovait. Máskor ügetőre kaptak, ha sima útrész következett s ilyenkor zörgés verte föl az enyészeti hangulatot. S azalatt mintha látszott volna már a vacsi rengeteg. De haimuszinben csak, az égbolt legmélyén. Mlint egy terhes felhő. Az elől-zörgő .szekerekről nagy nevetés veit át egypárezor. Dömötör Lajos hallgatagon ült az utolsó szekerén, de akkor meglökte könyökével a társasági nótárius: — Barátom, megrémültünk? .. . Tudod-é, hogy az elmúlt héten összeállítottam a Vadászi-Társaság protökoltanámalk feliratát! Itt van az ujjasomban ... — Hadd halom! — biztatta a hű barát, «ká örült titokban, hogy az ófcestollu főfiskális beszélni kezdett végüL A fű&skália w eWkotort egy nyufoadrét-papiniet e olvasni kezdett, a séma homokon futó szekérben: ,yA Vaccd YaxMezi-TárnBBBég reöbörtököthetetten Protokolluana, melyben találtatnak a Vadászi- Társaeág Kezdete, Folyta és mindazon nevezetes Vadászoknak, kük ebbe beteárattattak, jeles tetteik, sót még neveik na, és hogy hány nyűd fog elpusztulni, ennek jövendőben való Följegyzése és módja. Hihetetlen Fonásokból öszvesaedte e Társaság Nótáriussá, a Vadászi-Társaság — tudja a Guta! — hányadik esztendejében.*4 A főfiskátiie, úgyis, mint Társasági nótárius, olyat kacagott, hogy bikanyaka beleremegetit: — Ez lesz felirata a protokollumnak!! Dömöitör Lajo6 velekacagotrt. S a főfiskálds személye iránt érzett tiszta indulattal mondta, hogy, a protokolluim felirata jói van összeszedve. Jobban nem is lehetne. Messze jártak máT, a félúton is tatán. S ekkor történt, hogy valami igazitani-való akadt az első szekéren, amire minden fogat megállt, ők leugrál- tek az ülésből s kinyújtóztatták keveset zsibbadt tagjaikat. Hamarosan előkerült e körbejárt a kulacs. Dömötör Lajos ugyanakkor elővouta s felolvasta hangosan a nótárius ur által összeszedett protokollnm feliratát, amin felhahotáztak mind a nyolcán. Maga a főfiskális szintén mosolyogni kezdett BttöMogva szakadatlan maradt a jókedv, mert a fŐfiiskátis ur mosolya mindenkit jóhangulatra fakasztott. Mintha nehéz kő esett volna le a nyakukról... S ilyen kedvben fogyott el az ut hátralevő része. Azalatt sebessen jött feléjük a vacsi erdő. A homokut most buckák tömegeibe fűlt él, melyeket — vihar idején — minden pillanatban .más alakba dobált a szél. Most azonban csönd volt s szakadásig feszültek az istrángok. A hátukban ailig-alig látszott csak Mízsj közs'ég. Egyszer aztán végleg megtorpantak a lovak. Helyben voltak. Déliidő lehetett s ők kilencen lekászálódtak a szele erekről. Ottáilitiak az őstölgyes szélén, melynek szálfád nesztelenül hallgaté-tak az enyészet fölött. Néhol koronás rezgőnyár terpeszkedett a tölgy őr iások tetején is túl. De a nyárfák is hallgattak. Azalatt pedig, a késő-novemberi magányon át, messzi -balkézről a szabályos időközben tompa csalta,mások estek. Drégely István, akiről a nótárius ur elmés kedvében főijegyezte a protokollum- ba, hogy dióverő-puskával szokott nyomozni farkasok után, fölemelte az orrát s abba az. irányba szimatolt: — Mi lehet-e? — Fát irtanak arra messzebb. — adta meg a felvilágosítást o fiatal Dömötör Lajos. S akkor felálltak; az erdő szélén, melyet az utolsó Koháry özvegyétől bérelt Kecskemét városa s egymástól jó távolságra helyezkedvén el, megindultak befelé. Óvatosan és földnek-tor tott puskákkal. Aztán eltűntek az erdőben. őse volt, késő ősz....... Vailahoonét észak fedői va dludafc kiáltoztak a felhők alól, amint hanyatt- homlok déli iránj'ba. Talán az Alibumári-mocsarak- nők. Csönd állt 'be utána, temetői csönd. Valamivel később puskaszó csattant ki a fák mögül. Aztán egy második fegyver puffant, de távolabbról. Ismét két puskalövés, de oly messziről, hogy inkább csak rámlett talán. A vadászok befelé-törtek ezalatt. Ée amire, úgy egy óra múlva, ismét összeverődtek volna az erdő tuLsó szegélyén, egy róka meg öt nyúl lelt a zsákmány. De ugyanakkor rossz sejtelmektől néztek össze: a Társaság nótáriusa hiányzott a soraikból. Deák János maga elé szóit: — Csak nem esett; valami baja ... ? Egy darabig vártak még, majd kiáltozni kezdtek, mások a begörbített mutatóujjukon füttyentettek keserves-hosszút avagy a vadásztü’ökbe fújtak bele. Válasz, nász — semmi. Nyugtalanul fordultak meg s fölcsatolvác a zsákmányt, gyors lépésben indultak vissza, az elhagyott szekerek felé. A köziben gyönge szél kerekedett s megmozdult rá az erdő. A tölgyfákon csörögni kezdtek a száradt levetek s halk zúgásba fogtak a nyárfák. ők nyolcán az egymás sarkában csörtettek. Mert sejtették már, hogy komoly baja lehet a fő- fiskális urnák. F élóra múlva elérték a vadon elindulási -szegé - lyét, de ott meg is torpantak. Mert észrevették a Vadászi-Társaság nótáriusát. Ott üldögélt Kecskemét város főfiskáliea, alig száz lépésre tőlük, egy fatönkön. Kovás puskája melléje volt fektetve, bálköryökével a baltérdé- nek dőlt meg s fálarcát a tenyerébe temette. Fedetlen hajába bete-belekapott az ereszkedő szél s felffodirozta egy-két hajfürtjét. De a főfiekális ur nem látott, nem hallott semmit. Csak ült a fatönkön s a földet nézte, eiőregör- bedt nyakkal, mintha húzta volna a malomkő-bú terhe. Jobblcarja élettelenül hullt alá. A nyolc vadász megrendülve állt egy csoportban. Mert megérezték abban a pillanatban, hogy a főfiskális ur mellében egy elesett nemzet keserűsége káborog. Megérezték, hogy nincs szörnyűbb bu, minit nótárius-barátjuké. .. Hiába itt minden önúmiiMs, erőszakolt kedv ... Soha-soha királyi alakjait nem fogja látni, színpadom! Ott üldögélt a fatönkön, csaknem roskadozva. Ők nyolcán álltak az erdő szélén, visszafogott iélekzettel... Nem merlek közeledni hozzá. ItW —ranibcf «, T&sáraip. Idegbaloknál Kérj® a csizi jód-bróm ivó- éa fürdokurák használati utasítását. Csszf&rdő. A ok a 2 m jrn || ssBisb ESew-T®rte, ősidőn, Paris ftáKcsas<E3«>nsá£a$S SanaSfa a legelem 4ÉH Wk C i ip M 1 gánsabib, világvárosi s^iSüisban és a legkönnyebb metódussal
