Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-06 / 253. (2474.) szám
4 'H^CMíMAGfcAR-HIKhAP 1930 november 6, ogüTörtük. Allitták vifiza a rozinyói magyar főgimnáziumot a premontrei rend vezetése alatt! A katonaság végre kiürítette a tizenegy év éta kaszárnyának használt gimnáziumi épületet Ebbél az alkalomból szlovák katolikus részről méltatlan támadás érte a premontrei rend nagyérdemű és kéztiszteletben állé prelátusát Sriovenszkó, november 5. (Saját tudósitónktól.) Abból az alkalomból, hogy a katonaság kiürítette és visszaadta a rozsnyói premontrei főgimnázium épületét, élénk mozgalom indult meg a városban a magyar katolikus főgimnázium visszaáLlitása iránt a premontrei rend vezetése alatt. A rozsnyóiak joggal hivatkoznak arra, hogy a város lakossága 82 százalékban színin agyar; hogy a rozsnyói egyházmegyéhez tartozó katolikus hitközségeknek legalább is a fele magyar s hogy Rozsnyód már van egy szlovák tannyelvű állami főgimnázium, jogos és méltányos tehát, hogy a visszaállítandó katolikus főgimnázium magyar legyen, A Rozsnyón megjelenő „Sajóvidék" nyílt felhívást intézett a premontrei rendhez a magyar katolikus főgimnázium megnyitása érdekében. Természetesen a legteljesebb mértékben helyeseljük és jogosnak tartjuk ezt a lelkesedést a magyar kultúráért s a legmesszebbmenőeu magunkévá tesszük a rozsnyói magyarság s egyben az egész szlo- venszkói magyarság tízé négyéves követelését, azonban azt be- kell látnunk, hogy sem a premontrei rend, sem annak tiszteletreméltó prelátusa nem teheti meg e tekintetben a kezdeményező lépést, .melyet csak a csehszlovák kormány politikai belátása és igazságszéretete képes megnyugtató módon megoldani. A magunk részéről, csuk azt állapítjuk meg, hogy Szlovenszkónak mintegy 600,000 magyar katolikus lakója van Ez a nagy lélekszám magában véve is hangosan követel magyar tannyelvű középiskolákat, aminő ezideig csak egyetlenegy van. a komáromi bencés főgimnázium. Meg vagyunk győződve, hogy a magyarság parlamenti pártjai — amint politikai programjukba vetr ték annakidején a rozsnyói magyar katolikus főgimnáziumnak az ügyét, — egyesült erővel el is fognak mindent követni ennek a jövő iskolai évvel kezdődő helyreállítása érdekében. A magyarság pártjainak együttes akciójára annál nagyobb szükség van, mivel szlovák részről megtörtént már a kezdeményező lépés, hogy a 250 esztendős múltra visszatekintő rozsnyói magyar katolikus főgimnáziumot is lefoglalhassák a szlovákság részére és belőle a magyar kultúrát teljesen kizárják. A Hlinka-ipárti Slovák október 25-iki számában ugyanis egy épp oly elfogult, mint tendenciózus valótlanságokkal bővített cikk jelent meg, amely szirénhangokon fordul a premontrei rend tagjaihoz; dicséri pedagógiai munkásságuk érdemeit és megállapítja, hogy egyedül ők képesek a rozsnyó' katolikus szlovák főgimnáziumot életre kelteni; de kilóg a lóláb is. A cikkíró —• aki magát néppárti képviselőnek mondja, de teljes politikai tájékozatlansága elárulja, hogy nem az — észrevehetőleg attól fél, hogy Takács Menyhért dr. prépost-iprelátus esetleg nem fogja a rend nevében elvállalhatni a rozsnyói szlovák tannyelvű főgimnázium vezetését, azért tágít lellkiismeretén és már előzetesen méltatlan támadást intéz a premontrei kanonokrend nagytekintélyű és köztiszteletben áüó prelátusa ellen, clhalmozván őt szemen szedett és bírói megtorlást provokáló politikai rágalmakkal. Példátlan merészséggel megállapítja, hogy Jászón magyar rendkormányzat folyik; hogy Talkács Menyhért d-r. prelátu-s tagja „a magyar mágnások házának", amely rosszhiszemű beállításával csak a saját tudatlanságát hirdeti; továbbá, hogy a szlovák egyházi és világi körökben is tisztelt és becsült jászóvára prépost egyházi javadalmából „magyar- országi rendi intézményeket tarí fönn" Nyilvánvaló, hogy ezzel a dnrva valótlansággal csak a csehszlovák kormány előtt akarná befeketíteni a minden tekintetben megfontolt és korrekt gondolkodású pre- látust, aki .sohasem tett olyat, ami a köztársaságban politikai kifogás tárgyát képezhetné. Mindenki tudja, hogy a premontrei rend ma Mdyos gazdasági gondok között él, mint minden földbirtokos a mai gazdasági válságban. Jövedelmei a közterhek viselésére <V, itteni egyházi intézményei fönntartására em elégségeseik, nem hogy a UBe olfáhn tott külföldi rendi tagozatok segítségére gondolhatna. Azt is tudja mindenki, aki a rend egyházi szervezetét ismeri, hogy a pre- látus se nem kezelője, se nem haszonélvezője a gondjaira bízott egyházi javadalomnak; hogy a premontrei rend vagyoni ügyeinek gondos kezelése a külső és belső gazdaságot vezető rendi tényezőkre van bízva a gazdasági tanács ellenőrzése mellett és a prelá- tusnak tartozó szigorú felelősséggel, s hogy maga a prelátus minden kiadást és minden kiutalást házi káptalanjának javaslatai alapján rendi tanácsban eszközöl a leggondosabb takarékossággal. Olyan kiadások, amelyekkel a cikkíró a prelátust meggyanúsítani merészkedik, csak az ö elfogultságtól lázas agyában léteznek. A leg'bántóbb .azonban ebben az egész orvtámadásban az, bogy a katolicizmus köpenyébe burkoltan követtetett el, sőt nyíltan bevallott ártó szándékkal. Egy közönséges denunciációvaj állunk szemben, melynek motívumai szembeszökők. Vagy mi másnak minősítsük azt a lelkiismeretlanséget, hogy a hamis vádló a maga rágalmaira a „Mo- űus vivendi“-bizottság figyelmét is fölhívja és hozzá panaszolja a maga keserveit afölött, hogy a jászói préposti székben nem szlovák ember ül? Azt hitte a jámbor, hogy ez a bizottság főképp a magyar nemzetiségű főpapok elüld özése céljából alakíttatott meg! <rr.-vr.i « mft-wiMLuiu Ezzel azután levizsgázott a szlovák katolikusok előtt is, akik minden bizonnyal oda fogják sorozni, ahová való: a messziről elkerülendő „szykofanták" közé. A katolikus Slovák nem tett jo szolgálatot a katolikus testvériségnek, amikor ezt az inkriminált cikket kiadta. Kár ilyen politikai sületlenségek közrebocsátásával a kato- Jikusság lelki egységét megzavarni, mert tudvalévő dolog, hogy itt nemcsak a jászóvári prépost-prelátus főpapi személye van méltatlanul megbántva, nemcsak a premontrei rend van fölhá- boritva, de meg van sértve az egész katolikus közvélemény is, amely nem engedheti meg, hogy egyházi intézményeinek vezetői minden ok nélkül, tisztán nemzetiségi sovinizmusból politikai rágalmaknak és méltatlan meggyanusitásnafe legyenek kiszolgáltatva. A jászóvári prépost-prelátust pedig biztosítani kívánjuk, hogy az ő nemes és önzetlen 'egyénisége osztatlan tiszteletnek és bizalomnak örvend a sok százezrek előtt, akik egyházi érdemeit, alkotó munkásságát, tudományos és irodalmi sikereit ismerik, akik meghajolnak szenvedésekkel megpróbált nagy lelke előtt, akik csendes elvonultságában szereteíükkel kisérik és őt megvédeni készek minden bánfalom ellen, mellyel őt „a megismert igazság ellen való vakmerő tusakodás" hiábavaló módon megkeseríteni próbálkozik. Miért bocsátották el lölmondás nélkül Persián Adámot a pozsonyi A Naptól? A bíróság etrende*ie a valódiság bizonyítását s a tárgyalást elnapolta Pozsony, november 5. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Persián Ádám budapesti újságírót, a Károlyi-kormány volt vallásügyi kormánybiztosát a Nap cimü pozsonyi napilap ez év elején leszerződ tette munkatársául. Persián mindössze három-négy hónapig volt a Nap munkatársa. Ekkor összekiilönbözöít kiadójával, aki felmondás nélkül rögtöni hatállyal elbocsátotta azzal az indokkal, hogy megtagadta az engedelmességet. Persián mintegy hatvanezer korona erejéig polgári keresetet indított Zay Károly dr., a Nap kiadója ellen. Ezt a keresetet tegnap tárgyalta folytatólagosan Subák dr. járás bíró. Persián Ádámot, aki Becsben él s aki személyesen megjelent, Roth dr., a Nap kiadóját pedig Rudas Simon dr. képviselte. A bíró elrendelte a bizonyítást és elsőnek Báró Lajost, a Nap helyettes szerkesztőjét hallgatta ki. A biró: Felperes Persián azt állítja keresetében, hogy a szerződésről szóló levél, amit ide becsatolt az alperes A Nap, csak amolyan szinle- ges levél, amit azért írtak, hogy a betegsegélyzőt és a nyugdíjintézetet A Napnak ne kelljen fizetnie utána. Igaz ez? Tanú: Azt én nem tudom, mert nem voltam jelen a szerződés megkötésénél. Biró: Mit tud az egész ügyről, mondja el. Tanú: Én régebb idő óta ismertem Persián urat, aki Budapestről tudósításokat küldött nekünk. Miután Budapesten nehezek a viszonyok és arról is panaszkodott, hogy a rendőrség politikai cikkei miatt üldözi, Írtam neki, hogy talán Pozsonyba jöhetne állandó munkatársnak. Biró: ön szerződtethet szerkesztőt? Tanú: Nem, én csak közvetítettem. Megírtam azt is, hogy két, két és félezer koronát kereshet havonta. Persián erre egy ízben telefonált, hogy Savanyukutnál át akarja lépni a határt, mert nincs útlevele, legyünk segítségére. Mi Köpésényig eléje küldtük az egyik szerkesztőségi tagot, de nem találkoztak. Egyszer csak telefonált, hogy megjött. Biró: Erről ne beszéljen, miért ez tulajdonképpen büntetendő cselekmény és nekem jelentést kéne tennem a határrendőrségnek. Tanú és Persián (egyszerre): Ez a dolog már elintéződött szabályszerű tartózkodási engedéllyel. Tanú (egyedül folytatja): Pemánt örömmel fogadtuk. A kiadóhivatal részéről Klein mr fArnynlt i*e&e. Biró: ön milyen minőségben működik a lapnál? ’ rt Tanú: Úgynevezett „Sitzaedakteiur" vagyok. Biró: Mi az, hogy Sitzredakteur? Talán, aki ülni szokott? (Derültség.) Tanú: Aki a szerkesztőségben ülve végzi a munkát, átnézi a kéziratokat ?tb. Biró: Persián felperes ur milyen működést fejtett ki a lapnál? Tanú: Először egy színházi kritikát irt. Miután nem ismerte a helyi viszonyokat, én informáltam, hogy milyen irányban dolgozzék. Biró: Ezt. már neki is kellett tudni. Tanú: Én informáltam és mindig én szignáltam a cikkeit. Átolvastam és ami nem tetszett, kihúztam, javítottam. Persián: De mindig? Tanú: Nem mindig. Roth dr.: De lényeges javítást csinált-e rajta? Szóval megváltozott ezáltal a cikk lényege? Tanu: Nem. Persián: A Berchtold-féle cikkemről van főként szó, amelyben a volt monarchia elleni támadást láttak és nem engedték úgy közölni, ahogy akartam. Tanu: Mikor Persián már pár ilyen cikket irt, a szerkesztőség és a kiadóhivatal azt az utasítást adta, hogy Persián csak cikkíró, aki ötven cikket irhát egy hónapban és ha nincs elég témája, én adjak neki. Biró: Ki volt a lapnál a főszerkesztő? Mert Persián azt állítja, hogy ő volt az. Tanu: Kifejezetten nincs nálunk főszerkesztő. Antal Sándor a vezető szerkesztő. Bíró: Mint legfőbb szuverén ő állapítja meg a cikk tartalmát? Tanu: Igen. Biró: Igaz-e az, hogy Persián utasítást kapott, hogy Magyarország ellen írjon cikkeket? Tanu: ő legtöbbször a magyarországi rezsim ellen irt. Emiatt olvasóinktól több panasz érkezett hozzánk, hogy ezek a cikkek tuierősek. Erre a kiadómtól Írásos utasítást kaptunk, hogy ilyen erős cikkeket nem szabad leadni Magyar- ország ellen. Biró: Magyarország ellen, vagy a magyar rezsim ellen? Mert ezt nehéz kettéválasztani... Das ist sehr schwere Distmktion ... Hosszas eszmecsere után a biró úgy dönt, hogy szlovák fordításban bekéri Persián cikkeit, vájjon azok tényleg csak a magyrr rezsim, vagy egyáltalán Magyarország ellen Íródtak-e? Biró: Kire vonatkozott az írásos utasítás, hogy ne írjanak Magyarország ellen? Mindenkire, vagy csak Persián urra? Tanu: Csak Persiánra. Kizárólag az ö személyére. 1 Bíró: És hogy történt a tndomáeáraadá'S? Tana: Antal Sándor adta tudtára. Biró: Proteetált-e ez ellen Persián? Tanu: Másnap azt mondta, hogy csak írásban veszi ezt tudomásul, azaz, ha a kiadó ezt neki Írásban adja. Biró: írásbeliieg megkapta-e? Tanu: Nem. Biró: Ennek dacára adott-e Persián ezután is cikkeket? Tanu: Igen, de azok nagy változtatáson mentek át és csak azután közöltük le azokat. Ezt már Antal csinálta. Báró Lajos tanúvallomása után Katona Nándor dr.-t, Klein kiadóhivatali igazgatót, majd Antal Sándort hallgatták ki. Antal Sándor kir. hallgatását a biró félbeszakította és a tárgyalás folytatását 1931 február 7-ére halasztotta. A Kneipp-hura, mint legjobb előkészület a télhez Köbölkút, november eleje. E lap ezévi január 3-iki számában „Kneipp-ku* rám“ cároméi megjelent cikkemre az eljárásom iránt behatóbban érdeklődők szép száma keresett fel levélbe]ileg, részben személyesen, hogy megadjam a további felvilágosításokat. Természetesen, mindenkinek az egészségi állapota szerint adtain meg a követendő instrukciót a Wőrishofenben 1910-ben tanultak alapján. Az én eljárásom azonban nem annyira a Wö- rishofenben 1910-ben látottak és • elsajátítottak utánzásában nyilvánul, hanem annak mindenki által könnyen és eredményesen keresztülvihető pótlásában áll. Mert az- az eljárás, amiben ott ró* szesül az ember, otthon hacsak nincs helyben hi- degvizgyógyintézet, nem teljesíthető. De még ha volna is. dolgozó ember idő hiánya miatt nem vehetné hasznát. Mert a tulajdonképpeni Kueipp- kurához a napnak két legfőbb szakaszára van szükség, a délelőtti 9—10 óra és a délutáni 3—-1 óra közötti időre, vagyis a nagyobb étkezések közötti időpontokra, amellyel dolgozó ember, kivé- vén a nyári háromheti kis szabadság idejét, nem rendelkezik. Jóllehet éppen a dolgozó emberek nagy hányada szorul rá legjobban egy kis felfrissülésre, idegeinek megerősítésére, munkaképességének stabilizálására. Minthogy nekem sem állott módomban a wö- rishofeni kúrát a boldogult Kneipp atya által előirt módon folytatni, addig-addig próbáltam annak mindenféleképp való pótlását, mígnem rájöttem a legegyszerűbb és legkönnyebben keresztülvihető kneippolás módozatára, amelyben úgy* szólván kivétel nélkül minden embernek van ide* je és lehetséges is, csak — erős akarata legyen. A sok és különféle módon alkalmazott öntése* két ugyanis leegyszerűsítettem egy mosdótál, fi* iekre, hogy teljes legyen a kúra, egy kis féldézsa ▼ízig. Még pedig akként, mint azt a fentebb em* Mtett ezám'ban részletesen tárgyaltam, hogy reg* gél 5 érakor kiugro-m a* ágyból, lehetőleg ru* ha nélküli tornát végzek, testemet elől-hátul puszta kézzel végigdörzsölöm, hogy kimelegedjók, amelynek azonban nem kei öt percnél tovább tartania, de már elégséges ahhoz, hogy az előtte való estén mosdóedénybe bekészitett vizet hideg* nek ne erezzem. Neki is esem s előbb karjaimat, majd mellemet, aztán fejemet mosom, locsolom öt- ször-tizszer, amint jól esik, majd a mosdótá;hoz állva alapos hasmosást végzek, végül beleállok e akkor gumiszivaccsal mosom le lábaimat, hasamat s a hátamról, majd a fejem tetejéről csurgatom le a vizet. Mindez azonban nem tart tovább 1—2 percnél. Most csupán a talpamat és fejem búbját törlőm le, mig a többi részt törletlenül hagyom, az alsó ruhát magamra öltöm s be az ágyba, ahol dunyhába burkoltan a rajtam maradt kevé6 víz gőzkamrát idéz elő, amely a legkellemesebb érzésbe ringatja testemet. A kneipp* kúra-pótlásnak teljessége okából, ha van időm, megteszem, hogy este félhatkor félóráig mezítláb* ra húzott szandálban sétálok, amely után a dé* zsában előkészített állott vízben egy percig taposok. Utána úgy mint előtte, ismét félórai sétát teszek, amely elmaradhatlan feltétele a vizta- posásnak. A miértjét itt nem ismételhetem. Aki közben legalább háromheti szabadsághoz jut, az megteheti, hogy valódi Kneipp-kurát végezzen, esek legyen, aki leönti, öntés előtt és után okvet* lenül fél órát sétáljon .Az öntés kezdetben térd-, majd comböntés lehet, olyképpen, hogy egy öntö- zőkannánvi állott vízzel másodperces tempóban sugárban föl-le hordozva önti, majd ugyanazt teszi hátulról is szintén egy kannányi vízzel. De aztán, aki ezeket teszi, annak nem kell télhez való készületre holmi alsó trikóingeket és nadrágokat, Bálokat, bélelt cipőket, meleg ka- máslikat beszereznie és viselnie, mert az már feí van vértezve a tél hidege s az azzal járó nátha, influenza, köhögés és mindenféle huzat, főleg pedig az idegek kimerülése, munkabírásának meg* fogyatkozása ellen. De megőrzi ifjúságát is. Október, november pedig a legalkalmasabb idő a kneippolásra, épp úgy, mint a március a tavaszi átmenetre. Ismétlem, nem szükséges, hogy valaki egész éven át kneippoljon. Elegendő abból évenként két hónap is, hogy meghűlések ellen vértezve legyen. Csak azt ne feledje el senki, hogy izzadt állapotban soha ne vegyen vizet. Aztán ami jó nekünk, az okkal-móddal jó a gyermekeknek is. Sőt! Hogy ne mondjak többet, fél órával fölkelésük előtt állott vízbe mártott ruhával az ágyban derekukat és karjaikat csak egyszer lemosni s törletlenül visszafektetni, ki sem mondható áldás a gyermekek egészségére. . . Én már négy hét óta végzem az edzőkurái. 1>q miattam aztán jöhet a tél. Télen hóban fürdőm, Stampay János, j
