Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-27 / 271. (2492.) szám
i t>ra:gai-A\\o^ar-hirlap 1831) november 27, csütörtök. Viiaurzik a sajtó-orkán a Hlinka-interju nyomán Hlfnfce üsfifmiifa még mindig lénkén foglalkoztatja i cseiisziovákiai sajtót — fi Slovák Simányira szeretné áthárítani az ódiumot Hiinka könyörtelen őszinteségéért Prága, november 26. Lapunk vasárnapi interjúja — mint az egyetemes csehszlovák sajtó méltatásából kitűnik — a legutóbbi napok legnagyobb belpolitikai szenzációjának bizonyult. Tegnap tiz lapvéleményt mutattunk be, ma már a többi összes számottevő cseh és szlovák lap is messzemenő következtetéseket von le a nyilatkozatból. Újabban a Slovák, a Lidové Listy és a Siovenská Politika vezércikkben foglal állást a szókimondó szlovák pártvezér nyilatkozatához, de a legmeglepőbbek azok a. megállapítások, melyeket a félhivatalos Ce&kosiovenská Kepubirka fűz az esethez. Több lap azt várta., hogy Hlinka, illetve a Slovák kategorikusan kétségbe fogja vonni az interjú hitelességét s ezért általánosan nagy érdeklődéssel várták a Slovák mai vezércikkét. A néppárt hivatalos lapja, azonban a dementi helyett csak az interjú kerete és Dzurányi bevezető sorainak tendenciája ellen emel óvást és bűnéül tudja be Dzurányi- nak hogy véleményt i« nyilvánít s nem pasz- sziv krónikása, és helyeslője a néppárti politikának. A Hlinka-interju mai sajtóvisszhangjáról az alábbiakban számolunk be n Cssksslovsnská fteeublika a következőket Írja: Ismeretes, hogy Hím kának a Prágai Magyar Űrlap szerkesztője előtt feti ■nyilatkozatával leír vannak az újságok- s ahhoz, miatt rendkívüli szenzációhoz, sok glo-sszát fűznek. Azok számára azonban, akik a szlovenszkói viszonyokat s nevezetesen a szlovák néppárt viszonyait ismerik, ez nem szenzáció, hanem egyrészt Hlinkának néhány magánvéleménye, amit ő ismert önérzettel per traktál (én nem engedem, én nem akarom, etb.), másrészt csak utólagos kos találása a szlovák néppártban régen uralkodó állapotoknak. Egyedül a mi lapunk méltatta a múlt esztendőben a szlovák néppárt kis forradalmát — a pártkongresz- szust és a vele kapcsolatos eseményeket,, — oly mértékben, amint megérdemelték. HUnka már ma is csak mintegy tiszteletbeli vezére a pártnak. A néppárt valóságos vezére Tiso képviselő. Drobny országos elnök is ténylegesen már rég nem hivataloskodott és regen el volt határozva, hogy távozik állásából. Hogy az őslakosok Lakjából, ahogy azt a magyarok képzelték, semmi sem lesz, tudott dolog volt már akkor, amikor Tiso a nyáron lemondta a magyarokkal való közös tanácskozást, stb. Tehát csupa ismeretes dolgok. Az egyetleu dolog, ami meglep bennünket, az, hogy Hl inka nyilván és méltán elkeseredve afölött, hogy a sz’ovák néppárt politikája már rég az ő mellőzésévé! ha’ad utján, most eléggé könyörtelenül kimondja azt, amit még rövid idővel ezelőtt szenvedélyesen cáfolt mindenkivel szemben, még a legobjektivebb kritikával szemben is. A szlovák néppárt megkapja a 'magáét volt vezérétől és ennek valószinüleg utójátéka lesz a párt kebelében. Meg kell ismételnünk, amit a szlovák néppárt utolsó kongresszusa után tavaly a párt vezető helyén történt személyi átcsoportosítás alkalmával mondottunk: újabb, modernebb szellem uralkodik ebben a pártban azóta, amióta HUnka tiszteletbeli elnök-e lelt. Lidové Moviny: — Hlinka passzív álláspontja az autonó- mista blokk kérdésében lényegében már ismeretes s mostani nyilatkozata csak újabb és pedig igeü szelíd reprodukciója annak, amit már mondott, vagy máshol megírt. Sokkal fontosabb és tendenciájával jelentősebb Hlinkának az a beismerése, hogy már nem reméli, miszerint Szlovenszkó autonómiája, a szlovák néppárti politika eme főkövetelése belátható időn belül megvalósulhatna. HUnka interjúja, mini várható- volt, jelentékeny kavarodást kellett, mert tartahna tulajdonképpen HUnka részéről a teljes politikai bukás beismerését jelenti. Még kérdés, hogy Hlinka valóban olyan formában telte-e nyilatkozatát, ahogy ezt a Prágai Magyar Hírlap közli. Azért a végső szó kimondásáig ki kell várni Hlinka nyilatkozatit, mely a napokban fog megjelenni a ölő* rákban. Azonban már ma is csaknem bizonyos, hogy Hlinka el fogja utasítani néhány passzusát az állítólagos interjúnak, mely inkább politikai szenzáció akart lenni, sem mint a ténylegesen elhangzott szavak hü reprodukciója — gondolja a Lidové Noviny. I Slovák vezércikkében a következőképpen igyekszik gyengíteni Hlinka szavainak hatását: — Dzurányi László, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője — írja a. Slovák — kétség kívül a legkiválóbb magyar újságírók közé tartozik. Mestere az interjúknak s nem tagadható, hogy ebben még a Kassai Naplónál való működése idején vitte tökélyre éppen a Hlinka Andrással folytatott interjúival. Az 1922—23-as évekre gondolunk, amikor az autonómia iránti hangulat hulláma egész Szlo- venszkót elárasztotta s a népnek szüksége volt erős szavakra és gesztusokra, melyek hatása alatt azonban pozitív munka, is folyt a népíélek átorieutálasa céljából. Olyannyira, pozitív munka, hogy ezekre az esztendőkre visszatekintve az autonómiáin mozgalom legnagyobb ellensége, Srobár Lőrinc/ őr. is azt a tanulságot kellett hogy levonja, hogy: „a néppártot szlovák nacionalizmus élteti." Abban az időben Dzurányi krónikása volt az eseményeknek és ézt a munkát jól végezte. Sőt azt mondhatnék, az ügy iránti szeretette! végezte. Azóta azonban sok minden megváltozott. Az idő mégtette a magáét, felelős tényezőink a kormányba va’.ó belépésükkel, a szlovák elemmel gazdagítani akarták az ország életét. És itt szétváltak a nézetek. Dzurányi ból, a müveit glósszá torból és kiváló krónikásból egy szép napon olyan ember lett, aki speciális recepteket gyártott a szlovenszkói kérdés megoldására. Míg azelőtt a .maga virágos beszédével csak igenlő megjegyzéseket tett az auto- uómista harc margójára, most tollának szinte tebirkátatlan erejével tanácsokat, irányításokat szeretne adni, sőt az egyetemes szloven- szkói érdek színe alatt parancsokat is szeretne osztogatni azoknak, akiknek vezéri erejében és képességeiben bízott és azt csodálni tudta. Mivel ez nem sikerült neki és életünk, törekvéseink sehogy sem akarnak azon az utón megindulni, amelyet ő a maga szerkesztői asztalánál kijelölt, elégedetlenséggel és dühvei kezd nézni azokra a személyekre, akik előbb csodálatának és ékes tollának tárgyai voltak. Ilyen lelkiállapotban látogatott el Dzurányi László Rózsahegyre, ahol a knltur- házban fölkereste Hlinka András elnökünket. Külön teremben beszélgetett vele, egy sereg kérdést adott föl neki és a válaszokat állítólag szóról-szóra közzétette a Prágai Magyar Hírlap vasárnapi számában. Igaz, már maga a keret is, amelybe Hliníj^a Andrással való beszélgetését beállítja, óvatosságira inti a szlovák olvasót: Vigyázat, mérgezve! Úgy ir Hl inkáról, mint töröttszárnyu sasról, s azután szó szerint ezt. mondja: Vezér, aki csalódott saját táborában s akinek megfogyatkozott a hite az ideáljaiban. Hunyó Iáiig, amely már nem keresi a nyílt csatamezőt, hanem odabuvik a városának tiz millió költséggel megépített kultúrpalotájába, öreges preferansz-partijához. Szlovákérezágot kellett volna felépítenie s felépített egy kultúrpalotát. — Azt hisszük ez is elég Dzurányi rosszakaratának bemutatásához. Nem az volt tehát neki a fontos, mint mond. Hlinka, hanem az, hogy a magyar és részben a szlovák közvéleménynyel azt közölje, amit ő, Dzurányi gondol Hliukáról. A töröttszámyu sas, aki csalatkozo- zott a saját táborában, aki nem hisz a saját ideáljaiban, aki nem hisz a legközelebbi munkatársaiban és mindenkit s mindent büntetni akar maga körül. Nem! Ez nem Hlinka András! Dzurányi László nem szép szolgálatra kölcsönözte oda a tollát, amikor HUnka András politikai és személyi profilját ekképp rajzolta meg. Igazságtalanság és a valóság tudatos elrajzólása ez. Hiszen Dzurányi is olyannak kell, hogy ismerje Hl inkát, aki az idealizmus alapjain áll. Az ilyen ember, még ha Szegeden vagy Mirovban bebörtönözték is, még ha egész népbankját a rombadöntöttélk is. akinek a pártját is aláaknázták: az ilyen ember nem vesztette el önbizalmát, nem lett törö-!foz;irnyu saa s a saját emberei iránt sem veszi ette ei hitét. Hol vaunak tehát az okok, amelyek az annyira idealista lelkületű Hlin- kából sötét pesszimistát faragnának, aki nv.tr nem J&t semmi szépet és jót a maga ideáljaiban ás a maga munkatársaiban? Hlinkábau, aki ma is a régi, nincsenek ilyen okok. Ezek az okok Dzurányi tollában vannak és szülő anyjuk az, hogy Dzurányi nincs megelégedve Hlinka vezérségével és azzal, hogy a szlovák politika nem oly irányban fejlődik, ahogy azt Dzurányi képzeli el. Egyébként nem történt semmi szörnyűség. Hlinka interjúja kétségkívül nagy visszhangot fog kiváltani a sajtóban, mint ahogy már ki is váltott. De minden szenzáció legfeljebb három napig tart. írhat a Slovensky Donjaik „Hlinka hallatlan nyilatkozatáról a Prágai Magyar Hírlapban*', továbbá „saját párthiveinek szörnyű megvádolásáról", a Ludová Politika is állíthatja, hogy „Hlinka korholja munkatársait és nagy tisztogatást helyez kilátásba", a Robotmické Noviny is mondhatja, hogy: „Hlinka András beismeri, hogy a szlovák néppárt korrumpálta és demoralizálta Szlovenszkót". Valameny- uyi újság irhát igy, de ez nem szolgál sem azoknak az újságoknak, sem Dzurányinak a dicsőségére, aki az elkészített interjút nem nyújtotta be hitelesítés végett Hlinkának. Meg vagyunk győződve afelől, hogy Hlinka sohasem egyezett, volna bele abba, hogy az interjú a mai formájában lásson napvilágot. S ez-a körülmény szintén sokat mond Dzurányi interjuvolásának tulajdonképpeni céljáról. Különben végül kijelenthetjük, hogy ebben az ügyben maga Hlinka fog megnyilatkozni és akkor a DzLírányitól félrevezetett közvélemény majd abból megalkothatja a saját véleményét. Az objektív véleményt . A Slovák Cilikéhez egyelőre csak annyit jegyzünk meg, hogy cáfolatot nem tartalmaz s valójában a Hlinka könyörtelen őszinteségéért való ódiumot Dzurányira kiváuná áthárítani. A cikkre Hlinka bejelentett újabb megnyilatkozása után visszatérünk. A Nirodní Osvobozenf jelenti Pozsonyból: Hlinkának tegnapi interjúja az őslakos blokkról és az autonómiáról, melyben a szlovák néppárt vezére kifejezésre juttatta, hogy jóllakott a politikával és mindenből elege van, itt nagy feltűnést keltett ? a néppár iák eddig egy szóval sem tudnak hozzászólni. Arra vonatkozólag, hogy mint nyilatkozzanak, tegnap Nagyszombatban tanácskoztak. Álláspontjuk közzétételét nagy érdeklődéssel várják. A Slovenská Politika „A tört szárnyú sas" címen vezércikkben foglalkozik az interjúval. Hlinka szavaiból — írja a lap — érezhetően kicseng a csalódott politikus és letört ember tragikus hangja. Az idézetek világosan mutatják azt a válasz- utat, amelyre Hlinka eljutott. A végsőkigelé- gedetlen mindennel, nem bizik senkiben, nem hisz senkinek, csalódott a saját embereiben és uj tisztogatásra készül a saját pártjában. Megreked-e a törött szárnyú sas pózában, amiben pártja is osztályos vele, vagy uj tevékenységbe kezd? És ha magához tér, vájjon ténykedése nem fog-e újból egy sereg nyaktörő politikai kalandba torkolni, melyek most a végleges összeomlást s a szárnyak ki- gyógyithatatlan összetörését fogják eredményezni? A Venkov „Nem sikerült háztüznéző" címen a következőket írja: 4 — A magyar ellenzéknek az utóbbi időben semmi sem akar sikerülni. Az utolsó időben más egyéb sikerek hiányában a ludákokkal együtt Szlovenszkó őslakosainak blokkját akarták megalkotni. A ludákok azonban ezt a tervet Tiso volt miniszter alelnök szavaival el utasították. A magyar ellen zékiek azonban nem késtek a bosszúval. Amikor most az őslakosok egységes blokkja lehetetlenné vált, Hl inkán állnak bosz- szut (?). A Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője, Dzurányi, Szlovenszkót járja és a szlovenszkói gyárosoktól nyilatkozatokat hajszol a krízisről. A nyilatkozatok közzétételének célja nagyon is átlátszó. Dzurányi eme turnéján rávetette magát Hl inkára is és az őslakosok blokkjáról nyilatkozatot akart kiiprovokálui belőle. Hlinka azonban nem állt kötélnek, hanem nyíltan kijelentette: Hlinka András sohasem egyezik bele olyan autonómiába, amely Pest és a volt Magyar- ország integritása felé vezet. Azonkívül szemére hányta magyarjainknak, hogy tétlenek s filozofált egy kissé a mai generáció materializmusáról és a szlovák^ autonóm izmus válságáról. Dzurányi azonban Hűnkén ak olyan kérdéseket adott fel és Hliníkfl. válaszaihoz olyan rosszindulatú megjegyzéseket fűzött, hogy azokból kijátszik a magyar ellenzékieknek tehetetlen dühe, amiatt, hogy Hlinka nem akar velük együttműködni és az ő politikai „akciójuknak" a saját neve odaadásával a külföld előtt nem akar olyan szint adni, mintha az egész Szlovenszkó akciója lenne. Az ingerült magyar újságíró karikiroz- ni akarta Hlinkát, amikor törött szárnyú sasnak, a saját táborában is csalatkozott és az autonómista harc sikerében is hitevesztett rezignált vezérnek, ellobbanó lángnak stb. stb. nevezte. Az interjú azonban nem Hlinka karrikaturájának sikerült, inkább a magyar ellenzék karrikaturájává, akik újabb i liáztüz- nézőjükkel ismét kosarat kaptak a ludákok- nál. A Lidové Listy, a cseh néppárt hivatalos lapja Jan Söheinost tollából „A fáradt Hlinka" címen vezércikket közöl a következő tartalommal: — Hlinka András, a szlovák népárt vezére a Prágai MagyaT Hírlap hasábjait megtöltötte a jelenlegi szlovenszkói helyzet fölötti személyi pesszimizmusának keserű fűszereivel. Ha el is hisszük, hogy ez az öreg harcos élete 67. évében már régen túl van a rózsaszínű román ticizmus korán, mégis meglephet bennünket, hogy törekvéseinek és céljainak kudarca letörte tempera mén tu inát’, melynek politikai életünkben alig volt párja. De az utolsó évek tapasztalatai olyanok, hogy Hlinka András maga tör pálcát a saját feje fölött, nincs megelégedve és teljes apátiával viseltetik minden iránt, ami programjának valamikor legszebb ékeit jelentette. Hlinkának be kell ismernie, hogy pártja, mely ereje megfeszítésével valamelyes autonómiát vívott ki Szlovenszkó számára, ma nem tudja, hogyan folytassa tovább s eszközei sincsenek erre. Hlinkának a saját emberei iránti bizalmatlansága mutatja, hói kell keresni ennek a helyzetnek a kulcsát: az autonomista mozgalom vezérei nem állták meg helyüket, mondja 5 s a cseh politikai történelemben nehéz találni hasonló példát a politikai őszinteség ilyen fokára, amely még a saját személyét sem kíméli. Az autonómiában, a szlovák néppárt fáta morgánájában, mély valamikor Szlovenszkót az ígéret földjévé Ígérte átvarázsolni, a saját prófétái » megcsalatkoztak. Ez természetes is. Az egyszerű köz- igazgatási önkormányzat, még ha bizonyos törvényhozási lehetőségei is vannak, nem oldhatta meg Szlovenszkó bajait, éppúgy, ahogy a csehországi és morvaországi bajokat sem. Hyen romanticizmus talán helyénvaló lett volna a háború előtt, de ma a főleg gazdasági és szociális harcok és válságok éveiben az országos önkormányzat eszközei túlságosan gyöngék ahhoz, hogy bármit is segíthessenek. A modern államok centralisitikusan konstruált gazdasági apparátusok, amelyek a világgazdaság centralizáció törekvéseihez alkalmazkodnak. Ép azért csak egy központosított államhatalom képes, — anieny- uyiben eléggé intelligens és szilárd, — beavatkozni egész országra szóló eszközökkel a válságba, tekintet nélkül a kisebb egységek politikai autonómiájára. A politikai autonómia tehát nem segített Szlovén- szkon, mert nent is volt hatalmában segíteni. Itt-ott halljuk a szlovákoktól, hogy ezt a kis autonómiát gazdasági önkormányzattal is kellene kiegészíteni. De ez is tévedés. A gazdasági autonómia a valóságban vámhatárokat jelent és piacvédelmet. Ma azonban, amikor az egész világ ilyen intézkedések túlzottsága alatt nyög, ma. amikor a nemzetközi gazdasági tendencia egy- től-egyig ezen megkötések kisebbítésére, vagy korlátozására törekszik, semmiféle felelős politikus nem akarhatja azt, bogv újabb ilyen megkötések létesüljenek, ráadásul egy államnak a keretén belül. A szlovenszkói gazdasági krízisre ugyanazok az elvek és orvosságok érvényesek, mint általában az egész csehszlovákiai válságra, s ineunél hamarább érti meg ezt Szlovenszkó. annál jobb neki. Hlinka, amikor tiszteletreméltó őszinteséggel beismeri politikája csődjét, nemcsak földijei számára, hanem nekünk is például szolgálhat, Mi egyebet mond nyilatkozata, mini azt, hogy a szlovák néppártnak revideálni kell nemcsak a goudölkozásniődját, hanem politikai módszereit is. Hányszor hangoztatta a párt vezére a csehszlovák egysége! kölcsönös együttélésünk alapjaként? Ezen az alapon keli kiépíteni a Hlinka-párt uj viszonyát po- IfkáU'k többi erőihez és főleg n katolikus tényezőkhöz. Végül megjegyezzük, hogy a SAvenská Krajiua és a Siovensky Veoernik is foglalkozott a Hl inka-interjúval.
