Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-27 / 271. (2492.) szám

2

TIW^-/V\AGfrAR-mRLAP

1980 november 27, csütörtök.

Csehország 77, Morvaország 11, Szlovenszkó 10

és Ruszinszkó 2 százalékot kapott.

Kártyák beszéde

>•- Kártyák Iván. a ruszin autónóin-szovétség kép■ viselője beszédében hangsúlyozta, hogy a kormány • nem ügyel azokra az egészséges alöpelvekrc, ame- .dyeket annak idején a pénzügyminiszter hangsúlyozott és felemeli a költségvetés összegét. A kormány óriási összegeket költ a hadseregre, a .hadügyi propagandára és a cseh iskolákitiek a kisebbségi "vidékeken való létesít ősére és fenxriártáeára. A

■ 'kiadások csökkentése helyett különösen Rttezin- . szkot terheli meg adókkal oly időben., amikor ez - az oraeágréísz borzalmas gazdasági viszonyok között él. Különösen hiányzik Ruszinszkóban a gazdasági program. Minden kormány uj beruházást]

: programiét ígér Rueainszkónak, azonban semmi sem ’ történik. > ■

Jabloniczky János dr., az országos kérész* tényszocialista párt képviselője beszélt azután,

Beszédét lapunk más helyén ismertetjük. Néhány jelentéktelen fölszólal ás után

a képviselőház befejezte az általános vitát

és áttért a. költségvetés részletes tárgyalására..

A mai vita

A mai vita első szónoka Ohobot lengyel szociáldemokrata volt, aki bejelentette, hogy ez évben is megszavazza a költségvetést az állom iránti lojalitásból, mindamellett kénytelen bejelenteni, hogy

a lengyel kisebbség követeléseit és kívánságait még a mai napig sem teljesítették

Dávid cseh nemzeti szocialista főleg a hadügyi költségvetéssel foglalkozik és

követeli, a légíflotta erős kiépítését.

A szónok tiltakozik azon állilás ellen, mintha a msziuszkói lakosság a földosztásnál és a földreform végrehajtásánál nem termőföldet kért volna, hanem tisztán mezőkre és rétekre reflektált volna. A szónok felsorol egyes községeket, amelyek a földosztástól várták életlehetőségük egyetlen föltételét.

A •munkanélküliség egyre nő és a kor aránynak kö- • teleseiig© megakadályozná a Franciaországba és - Belgiumba irányuló kivándorlástMeg kell indítani az invesztíciós munkálatokat, a vasútépítést, főleg az ungvár—-munkáós—buszt! vonalon.

Követeli a csendőreég létszámának leszállítását RuszLnsakóban, ahol aránylagosan sokkal több a csendőr, mát a történelmi országokban és Szlo- -vehszkón. Feltétlenül szükség van a ruszinszkói kormányzó hatáskörének kiszélesítésére és. tiltakozik az ellen, hogy az ügyek aztán egy kézben, az alkormányzó kezében összpontosuljanak.

: A kormánynak határozottan nyilatkoznia kell, vájjon igaz-e az, hogy rövid időn belül életbe : lépteti Ruszinszkó autonómiáját. Az a körülmény, hogy hivatalosan erről nem beszélnek, arra enged következtetni, hogy az autonómia nem lesz teljes és az inkább az ott élő cseh elemek és a ..centralista mozgalom megerősítésére irányul a ruszin nép rovására.

Panaszt eme! az ellen, hogy a Szlovenszkóu élő ruszinokat a szlovcnszkói iskola ügyi referátus arra kényszertti. hogy; gyermekeiket szlovák nyelven tani Itassák. Ezzel nemcsak a békeszerződések iu- iózkédéselt szegik meg, hanem az orosz nép tér-, mészetes jogát is. Kritizálja az 1921-es népszámlálás eredményét, amely szerint 200.000 görögkatolikust számoltak össze, akik között azonban csak 84.000 ruszin van.

Minthogy a szlovákok között egyáltalában nincsenek görögkatoükusok, ezt a népszámlálási eredményt nem tartja Jréíy'éarek.

Panaszt emel az ellen is, hogy a pozsonyi íekola- ügyi referátus az eperjesi tamiitóképezd'óben végzett ruszin tanítók kvaliíikációját nem ismerd el és azokat csak mint kisegítő tanerőket alkalmazza. A költségvetést, miután a kormánnyá! szemben bizalmatlan, nem fogadja el.

Markovics szociáldemokrata hangsúlyozza, hogy pártja a tartományi rendszer eltávolítása és a megyerendszer visszaállitása mellett foglal állást. Szerinte a megyerendszer ügyeiben 254 népképviselő vett részt az önkormányzatban, mig most a tartományi rendszer mellett ennek a. számnak csak egy hatoda. A tartományi rendszer bevezetésének katasztrofális gazdasági következményed vannak, hiszen Kassa számára- is csak a megyeszékhely pótlásaként követelik a műegyetem felállítását.' Ondercso szlovák néppárti képviselőnek tegnapi beszédére válaszolva hivatkozik Hlinka Andrásnak a Prágai Magyar Hirlap számára adott interjújára, amelyben Hlinka azt mondja, hogy Szloven- szkón már nem hisznek az autonómiában. Ez a nyilatkozat már önmagában ie beszél.

Felszólítja a belügyminisztert, aki annak idején a tartományi rendszer bevezetése ellen foglalt állást, hogy ennek a kérdésnek nagyobb figyelmet szenteljen, neki jogában áll javaslatot benyújtani a megyerendszer visszaállítására vonatkozólag.

Pártja nem foglal állást a 6zlovenszkói képviselők együttműködése ellen, különösen ha a kormánypárti szlovák képviselők, együttműködéséről van szó, azonban

a régi szlovák parlamenti klubot felújítani j ma már nem lehet.

A köztársasági elnök emlékezetes interjújával kapcsolatban Markovics megemlíti, hogy Bethlen gróf magyar miniszterelnök is nyilatkozott és a volt Magyarország területén élő nem magyar nemzetiségű lakosok hovátartozándósá- ga kérdésében népszavazást, követelt.

Bethlennek ezt a követelését a szónok frivolnak tartja,

mert szerinte épp Bethlen és az ő kormánya az, ámeiy ■elkerüli • a saját Országában a népszavazást éé nem akarja megtudni, vájjon saját népe ehitasitja-e az ő rezsimét, vagy sem.

Először Bethlen vezesse be Magyarországon az általános és titkos választójogot és akkor módjában áll majd Bethlennek az egész magyar nép nevében beszélni. Hangsúlyozza,

hogy a volt Magyarország területén lévő nem magyar nemzetiségűek már 1918-ban kifejezték akaratukat és ma hallani sem akarnak egy ilyen népszavazásról, amellyel a népakaratot meg akarják másítani.

Kramár a légíflotta kiépítését követeli

Kramár cseh némáé ti demokrata elsősorban is a gazdasági krízissel foglalkozik. Túltermelés vm mezőgazdasági és ipari termékekben, amin emk úgy lehet segíteni, ha az árakat leszállítják. Példát kgli venni Németországtól, ahol megkezdték az árdeflációt.

Majd igen részletesen foglalkozott külpolitikai kérdésekkel és hangsúlyozta, ltogy sohasem szabad szem előtt téveszteni, hogy Szov- zetorosaország álil szemben az európai államokkal. Feltéve azt, hogy a nagyhatalmak tényleg leszerelnek, még mindég 'hátra van Szovjetoroszország, amelynek leszerelését ellenőrizni nem lehet.

Franciaország nagylelkű gesztussal kiürítette idő elölt a Rajna-vidéket, ennek eredménye Hitler ék győzelme, a különböző StahThehn-üimeps égék és Curdus hivatalos nyilatkozata ötről, hogy Németország a lefegyverzés mellett van ugyan, de a békeszerződések revíziójára törekszik.

Senkit sem lephet meg tehát az, hogy ma már a pacifista francia balszárny is egészen másképp itóli meg a helyzetet, mint előbb. A németek a békeszerződésekkel kapcsolatban most azt mondják, hogy ugyanúgy kell lőszerein iök a nagyhatalmaknak, mint a legyőzött államoknak. A varseillesi békeszerződés azonban erre vonatkozólag nem tartalmaz intézkedést, és v

Jva a nagyhatalmak leszerelnek, agy ezt önként teszik, viszont Németországot kény szeritették a leszerelésre.

A mai helyzetre való tekintettel a legyőzőit államok ismételten hangsúlyozzák, hogy a .békeszerződések revízióját békés hton akarják megvalósítani, de bizonyos, hogy a békés revízió be nem kövétkezhetik és igy keresik a pezihológiai pillanatot, amikor elég erősnek érzik majd magukat arra, hogy erőszakkal kiverekedjék a revíziót.

Háborúra kell gondolni, amelyben döntő feladata lesz a légi flottának, miért is az állam szempontjából a szónok bűnnek tartja, hógy a légi flottára aránylag nagyon keveset költenek. Inkább más helyen kellene takarékoskodni, de a köztársaság légi flottáját erősre kell kiépíteni.

A szónok végül tiltakozik Ourtiusnak az álFicza József meghalt

Érsekújvár, november 26. Ismét egv érdeme?, lelkes magyarral lett szegényebb a szlovén szkói magyar közélet. Ficza József, a magyar nemzeti párt volt szenátora életének 78. évében csendesen elköltözött az élők sorából. A volt szenátort vasárnap délután temették el -nagy részvét mellett.

* "

Ficza József volt szenátor egyike volt azoknak a lelke? magyaroknak, akik az álla info r- dulat után azonnal megértették az uj helyzet parancsát ás á magyarság politikai megszervezéséhez láttak. Ott volt az országos magyar kisgazda, földműves és kisiparospárt megalapításánál és az első szervező,- munka után a leendő törvényhozók megválasztásánál, az ér- sekujvárrvidéki magyarság bizalma rögtön feléje fordult. Mint törvényhozó puritán, önzetlen munkával szolgál ta a magyarság ügyét és vívta ki a magyar társadalom szeretetek Az ősz, lelkes magyar eltávozásával egy derék tölgy dőlt ki a kisebbségi magyar élet erdejében. Emlékét szivünkben őrizzük. <

lám bel ügyeibe' ». való beavatkozása ellen. Semmi joga sincsen Cártiusnak- arra, hogy ő az itt,élő németek nevében vagy érdekében inteiveuiálj'oai és csak akkor állt volna ez jogában, a birodalmi, németeket ért . volna kár. Senkinek sem Ígérhetjük, fejezte be Kramár felszólalását, hogy ez az állam nemzetiségi állam lesz. A mi államunk nem lehet sohasem nemzetiségi, hanem mindég csak nemzeti állam. Arra kell azonbau törekedni, hagy jó viszony legyen többségi nemzet és kisebbségek közölt. • ;

Knpaf asszony, német szociáldemakrátá. az állami közigazgatást biraiúc Kopecky kommunista pedig a világ .gazdasági válságával kapcsolatban a kapitalista urámát ostorozta.

Najman cseh néppárti képviselő, volt vasutügyi miniszter erősen ellenzéki (?) hanga beszéde után .. . fölszólalt Törköly József dr. képviselő, a

magyarnemzett párt országos elnöke/ akinek beszédét legközelebb fogjuk Ismertetni. Az ülés lapunk zártakor tart. Az ülés ma este áttér a kulturális rész vitájára.

IDEGEN

EMBEREK

R E 6 É N F

IRTA: MARA! SANDOR

Cop^cigát b% Patitfieon

(72)

Már nem bir enni senki, csak a személy. A csámcsogást sóhajtások és bőiben esek váltják fel. Szinte sötétben ülünk már s nem is hallani mást, csak az elhunyt kedvesének csámcsogásáit, aki egymásután húzza maga elé és mártogatja ki az üres tálakat. Oly fa- lánkan eszik, csökönyösen, mintha az elmúlt t-iz esztendő, az elmúlt élet minden nélkülözését sietne kipótolni ezekben az órákban, így ülünk a sötétben, emésztve és némán, mintha egy különös törzsi szertartás után az elmélkedés pillanatának adnák át a résztvevők magukat. Felállók, senki nem pillant fel, a homályban észrevétlenül megyek át a szobámba s behúzom magam után az ajtót.

Szájamban émelyegve terjeng az étel. zsíros ize-, fejem nehéz a pálinkától, felnyitom az abiakot, a szél sós tajtékot vág az arcomba. So-káig állok igy, a szomszédból csak néha szűrődik át egy-egy dünnyögö hang, a gyászolók egyébként meglehetős némán emésztenek. Talán egy óra is eltelik, s még nem mozdultam az ablaktól. Soha ilyen kirekesztettnek nem éreztem még magam. — ■Kedvem lenne magyarul kiabálni, szavakat ordítani ki a sötétbe. Meg vagyok döbbenve, didergők. Félelmet érzek, ismerős hangot szeretnék hallani, világosságot látni, embereket hallgatná, akik összetett, mondatokban beszélnek elvont dolgokról A pályaudvart látom Morlaixban, ahol esőverten állok, kezemben a bőröndökkel, most érkeztünk meg, azt n sűrű izgalmat érzem, de homályosan és ért- hetetteniil elfakul, ami következik. A képek elmosód1 iák, olyan távolból látok . mindent, Tnintha <• k mesélték volna nejtem. Vissza kel] ni u Párióba, gondolom. Visszamegyünk Páriába. A JJány szagát érzem, üde ée

friss testszagát, különös, világosszürke szemeit látom, Parisban élünk. Majd megtanulok franciául, vagy megtanul ő magyarul. Ez egy nagy, fehér fajta, gondolom. Nagyon tahi ulékony.

Az ablak előtt a fekete ködben egy lámpa vándorol támolyogva, körötte lassan cammogó, távolodó alakok. A gyászolók mennek hazafelé. Megismerem a magas paraszt hangját, aki többször mondta az este: -— Szerencsétlen természete volt-neki. — A lány csendesen állt mellém a sütélbeu, ő is kihajol az ablakon. A beszélgetést egészen mással akartam kezdeni, s váratlanul mégis ezt mondom: »

— A hajad tele van zsirszaggal.

—. Igen — feleli. — Holnap reggel bemehetnél Morlaixba, a hajnali vonattal. Hozzál champoont és kölnivizet.

A tükör elé lép, egy kis üvegből parfőmöt önt arcára és kezére, s az illattal kezén megtapogatja haját.

— A fogamra is hozhatsz valamit. Egész délután nyálait. Ezek egyszerű emberek — mondja váratlanul. — Észrevetted, bogy neon beszéltek az öregasszonnyal, aki a véu Dieu- tegarde-al élt? Már az nagy tisztesség, hogy ettek a húsból, amit hozott.

S mikor hallgatok, közelebb jön. Lassan, vontatott és szóméra mozdulattal vállamra teszi mindkét kezét. Bánatosan, megállapító e összefüggéstelen modorban mondja:

— Vacsora közben néztelek. Az asztal szélén ültél és bánatosan nézted a tányért. A gigot-ből nem is ettél. S nem is érted, amit beszélnek. Olyan udvariasan ültél, türelmesen, mint egy jól nevelt gyerek, akit odnül- tettek a felnőttek asztalához, abol nem ért semmit b várja, bogy elmebesseu. Láttam, hogy minden idegen ueked: a tányér mintája, az étel é« az ital ize, s amint beszéltek, tálán az is, ahogy itt meghal valaki. Nemcsak az arcod volt szomorú, hanem a füleid is, külön. Te nem vettél észre, de ón jól megfigyeltelek, s azt gondoltam: úgy ül itt szegény, mint egy néger a fehérek között. Vagy mimt egy fehér a négerek között. Egyszerre megsajnáltalak. Azt gondoltam, igen

nagy csapás lehet idegenben élni. Meg kell vigasztalni, mert szerencsétlen. Emiile mindig azt mondta, hogy a világ egy nagy család. De ha tehette, Deuillybe cipelt s a fákat mutogatta, mintha ott különösebb lenne a növényzet, mint odalenn a rue Lepicon. S ha angolul beszéltek egy kávéházban a szomszéd asztalnál, orrát fintorgatta, fizetett és elment. De ezt csak akkor csinálta, ha kelten voltunk. Idegenek előtt azt mondta: a világ egy nagy család. Arra gondoltam, hogy nem tudok rólad semmit. Ez igen nagy dolog, ha nem tudunk semmit arról, akivel élünk. Az is olyan felfoghatatlan, hogy más nyelven beszélsz, biztos más nyelven gondolkodói is. Ha te azt mondod: „ház“, másfajta házat látsz magad előtt, mint ón. Ez nagyon szomorú. De lehet, hogy ez mindig így van, ha valaki idegenben él.

Az ablakpárkányra ül, cigarettát kér, rágyújtunk, s egymás arca mellett fújjuk el a füstöt.

— Te egy bős vagy — mondja. — Te nagyon kedves vagy. Mire gondolhatsz. Talán meg se tudod moudaui, hiányoznak a szavaid. Vaunak számrakok is, akik bizonyos színeket ei se tudnak képzelni. A különös az, bogy időről-időre meg kell néznem az arcodat. Azt mondtad, hogy beszélni akarsz velem. Én tudom, hogy ez nem jó. Talán szinvak vagyok arra, amit te mondasz. Nem értem- Félek, hogy rossz helyen nevetek... Ez majd elmúlik. Te Párisban inkább tudsz beszélni, mint itt. Ott mozik is vannak, s az opera előtt egy padra lehet Ülni s az ember olvashatja az elektromos hirdetéseket. Ez nem sok, de szegény emberek számára ez is valami.

— Hallgass ide — mondom. — Visszamegyünk Pádéba. Keresünk egy lakást. Majd írok haza. Nekem is van olyasvalamim, mint ami neked- itt a tenger és a patikus Morlaix- ban. Ha akarom, küldenek pénzt. Talán él még a?- apám. ügy érzem, hogy él. Csinálunk valamit, egy üzlelet, valamilyen mesterséget kezdünk.

Hallgat- A viz veri a mólót odalenn, valószínűleg szét akarja szakítani. Nem értem'

minden szavát.. Közelebb hajolok, elhajítja a cigarettát, összefonja karjait és sokáig néz rám:

— Még van háromszáz frankunk — mondja aztán, szinte társalogva.

— Felelj most — mondom.

— Ha a nagy dagály elmúlik, akkor jön még az almaszüret. Szeptemberben néha tiz meleg nap is akad még.

~ De ha akarod — mondja s feláll a párkányról, az ágyhoz megy s lassú mozdulatokkal vetkőzni kezd —, kérdezd meg holnap Morlaixban, mikor megy vonat Parisba. És mennyi a jegy.

Leveti ruháját, ingben áll a szoba közepén, két kezét összefonva nyakán, s igy mondja:

— Én szomorú voltam Párásban. Néha le kellett ülnöm az uccán egy padra és néztem az embereket. Egyszer láttam egy nőt, aki egy autóból szállt ki és futni kezdett egy férfi után. Ez egy liba volt. Egyszer láttam egy férfit, aki kalap nélkül feküdt a földön, rángatózott és a szájából hab jött. Egyszer láttam Cheváltért, egy autóban ült és ásított.

Leül az ágy szélére, . lehúzza harisnyáit, meztelen lábait lóbálja, ásít. Aztán lassú mozdulatokkal eltűnik az ágy homályos mélyében, s onnan hallom a hangját még, rekedten és álmosan:

— Vau égy barátnőm Morlaixban. ha felkeresed, megmondhatod neki: kisasszony, én vagyok az ön barátnéjának a-barátja. Barátnőm kéri, hogy adja vissza a tenniszütőt, amit elvitt tavaly. Most ideadhatná, ősszel lehet még tenniszezni. Lehet, hogy holnap este, mire bazajösz, jó idő lesz.

Hallom, ahogy elhelyezkedik az ágyban, a kredenc megreccsen. A hang már az elolvas távolságából jön, nagyon messziröl:

— Vigyázz, hogy el né aludd a vonatot. És csukd be az ablakot

Később ezt mondja, félálomban:

— Én itt. egészen egyedül vagyok. Fázol*

♦ .

De oiikor este hazajövök Morlaixbó]. nem találom a szóbábán; 1

(Folytatjuk.^