Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-26 / 270. (2491.) szám
1930 november 20, szerda. 5 li'Wl III—HWBILlff ....,"*,"M"l"pl™M,"M^l,1BT"¥Ti111^riri,lTlw*”"wa*f»gMMSSMMB^MaAmilWUÍlWi ihl\hi\ llMKgaBHMMMBMMMMWWWWMWBi A Hlinka-lnterju óriási föltttnést keltett a sajtóban H félhivatalos, a szocialista és a cseh néppárti lapok koraimén' tárja ifiinka András és Darányi László rózsahegyi párbeszédéről m Ne féljen a víztől! A tüdőnek levegőre, a bőrnek vízre van szüksége, Pozsonyi gőzfürdő és i* szó eh Cxjrössiing- ucca ■—Tinim mii l M sssaraL,iJ«í5flt,we5íiíwi A szociáldemokrata Robotnické Noviny szintén két hasábos cikkben írja, hogy „Hlinka beismeri, hogy a néppárt korrumpálta és demoralizálta Szlovenszkói.” Prága, szeptember 25. Dzurányi Lászlóinak lapunk vasárnapi számában megjelent Iliin- ka-inlerjuja óriási feltűnést keltett az egész csehszlovák sajtóban. Csaknem kivétel nélkül raj amennyi lap idézi, kommentárokat fűz hozzá és követhez leté- seket von le Hlinka szavaiból. A félhivatalos P;ager Presse három hasábon ismerteti a szlovénszkói pofii- titet szenzációjává nőtt beszélgetést és a következőket jegyzi meg: Hlinka politikájának egyetlen kritikusa sem rajzolhatna sötétebb képet, mint amilyet a beszélgetésben maga Hlinka adott. Már aforisztikus jellege is bizonyltja, hogy Dzurányi valóban híven adta vissza Hlinka szavait és hangulatát. A párbeszéd tartalma élénk bizonyítéka a szlovák néppárti politika abszolút bukásának. A tiz eszelndős demagóg uszítás, program ta- •ianaág, olcsó, ál nem gondolt jelszavak, a raf- f.inált ;>oliiikai ügynökök hálójába való jutás, mindez most megbosszulja magát és a leszámoláshoz vezet. A szlovák élet, amely az államért való munkára pozitív hajlandóságot mutat, szilárd alapokon nő(?), inig a negáció és a demagógia összezúzza hőseit. A rezignált, fáradt, övéitől elhagyott Hlinka ma igazán szomorú képet, mutat — fejezi be a német nyelvű, félhivatalos „Elvesztett illúziók4' cimü cikkét. A Prager Tagblatt hosszabban ismerteti az interjút, de kommentárt nem fűz hozzá. A Ceské Sleve a nemzeti szocialisták lapja rezércifekében a 'következőképp méltatja Hlinka szavait: — A szlovák néppárt vezére a Prágai Magyar hírlapban — hol másutt? — kiöntötte szivét egy magyar újságírónak s Hlinka ebben olyan dolgokat mondott el intimusá- uab, amelyek igen érdekelni fogják a csehszlovák közvéleményt. Ez a kis kapituláoióféle, kiáltó szava a politikától való elundorodásnak, a kétségbeesés nyilván ilása afölött, amit eddig Szlovenszkón pöli iiká nak mondotlak. A nemzeti szocialista orgánum cikkírója ismerteti Hl inka téziseit, majd igy folytatja: — Tudjuk, hogy Hlinka sohasem mérlegeli nagyon szavait, akárhol s akárkivel beszél is, de az alap tónus, amelyből ezek a szavak kiemelkednek, mégis bizonyosnak vehető. Ilyen tónusban a hadvezérek az elvesztett csaták után szoktak beszélni. S ez nem csoda, mert hiszen, a néppárt úgynevezett auíonomijsta politikája sohasem nyugodott reális, pozitív alapon, ami a népnek s az országrésznek hasznára lehetett volna. Csak fantazmagóriákat kergetett és embereinek érdeklődését kimerítette igazságtalan és tárgyilagosságot nélkülöző harcával minden ellen ami cseh, vagy cseh-gyanus s ezért a harcért Hlinka keresztény lelkiismerete képes volt sokáig szemet hunyni ama sok rútság és erkölcsi hiba fölött, mely pártja soraiban jelentkezett. Az egyszerű, politikailag iskolázatlan szlovák népet nagy szavakkal etették, amelyek mögött a Sz'oveuszkó „cseh kiszipo!yoaói“ elleni gyűlöleten kívül nem volt semmi reális tartalom és világos cél. Mindennemű ürügyet kerestek arra, hogy lehetne Szlovenszkón a nyugtalanságot szítani még azon az áron is, ogy ezzel a volt magyar kormányzat embereinek reményeit is élesztették. Most Hlinka úgy tűnik föl, mint utolsó mohikánja ennek a csődpolitikának, mely csődnek előbb-utóbb be kellett következnie. Kár azért a tiz-tizeűkét esztendőért — menny* nyi erő veszett kárba, amely sóikkal több hasznot kozhatott volna Szlovenszkónaík, mint az az éretlen poliiizálgatás volt, mely fölött ma maga Hlinka is bánkódik és meakulpázik, de amelynek történetében az ő vezérsége is su- iys váddal lesz megterhelve. Az agrárpárt szlovenszkói orgánuma, a Slovensky Bénáik „Hlinka hallatlan nyilatkozata a P. M. Hírlapba n“ címen ir az interjúról. — Bizonyos magyar körök — írja az egyoldalú párt'boállitottságáról híres agráriap — folytatják romboló munkájukat^?), melyet, évek óta a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője, Dzurányi László végez a legügyesebb módon. A múlt vasárnap Tiso volt miniszterrel való beszélgetését tette közzé, minek megjelenése után Hlinka elítélte az őslakosblok tárgyában a magyarokkal való tárgyalásokat. Dzurányi erre fölkereste magát Hlinkát és most közzétett tőle egy kétoldalas interjút, mely nagyobb csorbát ejt Hlinka nemzeti és emberi tekintélyén, mint 30 év óta ellenfeleinek összes ellene intézett támadásai. Olyan kíméletlenül még senkii sem sújtott Hlin- kára, mint Dzurányi. Ismeretes, hogy egv ebhez hasonló, a pesti Magyarságban közölt nyilatkozatát Hlinka nemrég koholtnak minősítette. Lehet, hogy ebben a nyilatkozatban is sok van, amit Dzurányi maga talált ki{?), de a mondottak lényegét Hlinka mégis csak elmondhatta és szomorú, hogy elmondotta. A lap ezután két hasábon idézi az interjút s cikkét ezzel fejezi be: —. Hlinka nyilatkozatának biztosan visszhangja és következményei lesznek Hlinka saját táborában. Valószínűleg vissza kell majd még egyszer térnünk az esetre. A Bzlováknyelvü agrárlap kommentárjára már most le kell szögeznünk, hogy Hlinka nyilatkozata, melyet Dzurányi László közreadott, teljesen hiteles és hitelessége annál bi- zonyithatóbb, mert nem négyszemközt hangzott el. A szociai ista-légiottista Narotiní Osvobození a következőket mondja: — Hlinka nyilatkozatában vau például olyan megjegyzés is, hogy Pilsudski módszere a legjobb. Nem nagyon lep meg bennünket, mert csak kiegészítője ez annak a csalódottságnak és bidefáradtságnak, amely fölmutatja Hlinka ama vágyát, hogy mindent abbahagyjon, mert már öreg és jóllakott mindennel. Talán egyúttal beismeri ezzel demagóg és nem tárgyilagos politikájának csődjét is és beismeri azt, hogy a pártvezér szükségét érzi az irányváltoztatásnak. Nemrég idéztük Tiso nyilatkozatát, azét, akit Hlinka utódjának jelölt meg. Tiso pozitivabb, nyugodtabb, tár- gyilagosabb politikát képvisel a pártban: vájjon Hlinka rezignáltsága, hogy véglegesen lemond politikájáról, azt jelenti-e, hogy Tiso politikája fogja fölváltani? A. cseh néppárt lapjai különös elevenséggel vetik rá magukat Hlinkára. A Lidové Lísty a következőket írja: Ez az interjú arról tanúskodik, hogy Hlinka módfölött el van keseredve pártja autonómista politikájának balsikere és pártjának belső viszonyai miatt. A lelkek megoszlása a szlovák néppártban eredménnyel zárulna., ha a vezető helyekre olyan emberek kerülnének, akik nem hangulatemberek, de tudják, hogy mit akarnak s eszközeiket, melyekkel céljaikért küzdenek, kizárólag az állam iránti szeretet és keresztény igazság szelleme szabja meg. Egyébként Hlinka interjúja igazán eredeti és őszinteségével valóban szlovák jellegű. A cseh néppárt szlováknyelvü lapja, a a Lidová Politika ennyit fűz a cikkéhez: Hlinka idézett szavaiból akármelyiket is emeli ki az olvasó, mindegyikből olyan csalódott „vezér“ rezignáló ja tör elő, aki a maga hibáit másokra tolja át és Pilátusként mossa kezeit, hogy ő tiszta és minden túlkapás, meg rossz, amit Hlinka pártja Szlovenszkóval szemben az államfordulat óta elkövetett ,nem őtőle, hanem az ő anyagiaslelkii talpnyalóitól ered. A cseh néppárt- harmadik orgánuma, a Praisky Veíernsk „Hlinka nem vesz részt a szlovenszkói biokban” címen számol be az interjúról. A Ceskoslovenská Repubtiika, a kormány cseimyclvii félhivatalosa, regisztrálja az esetet és megjegyzi, hogy előbb bevárja, amíg a Slovák is leközli a Hlinka-intcrjnt, mely oly nagy port vert föl a politikai életben. Amint látjuk, egyelőre csak a Hlinkáva! és a szlovák néppárttal ellenséges viszonyban álló sajtó szögezte le véleményét a szlovák néppárt ősz vezérének nyilatkozatáról. i A félhivatalos cseh sajtó, továbbá a. cseh nép- i párti és szocialista lapok kommentárjaira alku f lomadtán visszatérünk. Bethlen elutazott Berlinből Búcsúztatásánál a pályaudvaron ismét megjelent Brünlng kancellár és Curtlus külügyminiszter - Mi sem áll útjában a német-magyar kereskedelmi szerződés megkötésének Berlin, november 25. Bethlen tegnap este 6 óra 48 perckor utazott el Berlinből. Búcsúztatásánál az anhalti pályaudvaron megjelent Brünlng kancellár, Curtius külügyminiszter, Hindenburg képviselője, továbbá Kánya Kálmán berlini magyar követ és a magyar kolónia számos tagja. Hindenburg egy dedikált fényképét ajándékozta a magyar miniszterelnöknek. Be ük len elutazása elölt nyilatkozott a Wolff- iroda tudósítója előtt. Kijelentette, hogy barátságos boriim fogadtatása biztosíték arra, hogy a két ország közti jóviszony, mint a múltban, úgy a jövőben is a hagyományoknak megfelelően bensőséges lesz. Teljesen meg van elégedve tárgyalásainak eredményeivel, és bizonyos, hogy az elkedvetlene- dés, amely a magyar gazdasági körökben megvolt a németekkel való tárgyalások során, minthogy egy időben felfüggesztették ezeket a tárgyalásokat, meg fog szűnni, miután a problémákat megbeszélték nagyjából olymódon, amely mindkét állam érdekeinek megfelel. A sajtóban elterjedt ama hírek, mintha utján a’k titokzatos célzata volna, esetileg revíziós blokkot akarna alakítani, a mesék birodalmába tartozik. Végül a miniszterelnök köszönetét mondott a ©ajtónak értékes támogatásáért. Bethlen berlini tárgyalásairól hivatalosan annyit jelenteitek, hogy a legfontosabb kérdéseket két oldalról megvitatták és megállapították a kölcsönös harmóniát. A kereskedelmi szerződésre vonatkozó tanácskozások a jövő év február végén vagy március elején kezdődnek meg. Bécs, november 25. A Neue Freae Presse mai számában interjút közöl Bethlentől, aki berlini tárgyalásairól a következőket jelentette ki: „Megegyeztem a német államférfiakkal azokban az elvekben, amelyek alapján a német-magyar vámtarifáiig szer-* ződés felépülhet. A magyar-jugoszláv-román gazdasági együttműködésről szólva a mi- nisKterelnök kijelentette, hogy ez európai' kérdés, mert bármilyen kívánatosnak látszanák számunkra a preferenciáiig vámok, azokat egyedül mégsem vezethetjük be és európai tárgyalások, esetleg európai értekezlet kell hogy erről döntsön.” „Ausztriával a legszorosabb gazdasági viszonyt kívánjuk fenntartani. Magyarországnak Ausztriához való politikai viszonya •semmit sem változott és nem is fog változni/* Bethlen végül az újságíró kérdésére kijelentette, hogy Magyarország mostani kor- mányformá'jában belátható időn belül változás nem várható. Bécs, november 25. Bethlen Berlinből jövet ma délelőtt fél 10 órakor Becsbe érkezett, alhol Ambrózy Lajos bécsi magyar követ látta villás reggelin. 11 óra 20 perckor a1 magyar miniszterelnök tovább utazott Budapestre, ahová délután 4 órakoi érkezik meg. Jól informált helyen nyert értesülés szerint holnap már összehívják a 12 tagn vámpolitikai bizottságot, amely megkezdi a Németországgal való ke rés ke de le nrp öli tikai tárgyalás előkészítését. ifthSera politikai tendenciát lát egyes külföldi lapok Mokk-meséllieti Budapest, november 25. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Bethlen a bécs—budapesti gyorsvonaton nyilatkozott a „8 Órai Újság” munkatársának. — Két dolgot kell megkülönböztetni, — mondotta — utam céljának politikai és gazdasági részét. Nekem az a benyomásom a politikai részt illetőleg, hogy a német kormánypolitikusok és a sajtó Magyarország iránt olyan melegséget érez, amely megfelel az évszázados tradícióknak. Úgy Németország, mint Magyarország kül- és belpolitikájának olyan konszolidációs fokáig jutott el, hogy megnyílt részükre a lehetőség a régi tradícióknak megfelelő baráti kapcsolatokat és közös érdekeket kimélyiteni._ Itt elsősorban tekintetbe jön a leszerelés és a kisebbségi kérdés. Mindkét kérdésben teljes összhang van közöttünk. A gazdasági kérdésekkel kapcsolatban a vezető tényezők előtt előadtam, milyen elkedvetlene- dést okozott magyar gazdasági körökben az a ! körülmény, hogy a német birodalom gazdasági politikájában nincs azzal a tekintettel a magyar érdekekrp, amelyeket elvárhatunk egyrészt a régi kapcsolatok alapján, másrészt a két állam földrajzi helyzeténél fogva. Sikerült is elérni, hogy az 1928. óta szünetelő kereskedelmi és gazdasági tárgyalásokat a jövő év februárjában, vagy márciusában fölvesszük. Megvan bennem a remény, hogy ezek a tárgyalások kielégítő eredménnyel zárulnak le. Hindenburg maradandó mély benyomást gyakorolt rám. Hindenburg szimbóluma a német nemzeti élet folytatólagosságának, aki magas kora ellenére csodálatos rugalmassággal tudott a jelen viszonyokhoz alkalmazkodni. Nagy örömömre szolgált, hogy megismerkedhettem Brüning kancellárral, akinek súlya a német nép előtt folyton emelkedik. Meglepő, hogy a szélső jobb- és baloldali lapok a légA tizenőtös rovat felirata: nemzetiség, anyanyelvi Maifar nemzetiségűek! Magfar anyanyelviek! Figyeljelek, hogy a biztos ebbe a rovatba vallomásotokat irja-e bel
