Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-26 / 270. (2491.) szám

^I^GAiAW^AR-HIRIjAT* _______________s HO GYAN ÉL ÉS KÜZKÖDIK SZLOVENSZKÖ A SZLOVÁKSÁG LELKÉBEN A ZIMANKÓ LEPTE ÁRVÁBAN Grebáé-örlov Ignác az árvái problémákról — Svájci kultúrára lenne szükség a mai magárahagyatottság helyett — Az árvái gyolcsosok elcsendesedett városában mezőgazdasági, ipari, kereskedelmikultu­rális stb. viszonya i n k és az ebbő! akadó érdekeink, mint a köztársaság többi orszá­gainak s egészen természetes, hogy ennek megfelelően kell berendezkednünk. Ezért kell nekünk a legmesszebbmenő autonómia, melyet semmi esetre som sa­játíthatnak ki maguknak a ruszinok, mint ahogy azt egyes kormánylapok elége­detlenségszitás céljából hangoztatja’;. Az önkormányzati jog a békeszerződés idevo­natkozó rendelkezéseinek helyes magyará­zata szerint számarányuknak és kulturális fejlettségüknek megfelelően illek meg az Összes ittlakó nemzetiségeket. Az autonómiát nem a kárpátoroszoiknák, hanem Kárpátaljának biztosították. Határozati javaslat R. Vozáry Aladár határozati javaslatot terjesztett elő, melyben Nedeczey beszédé­nek tartalmát foglalta össze. Az egyhangú­lag elfogadott határozati javaslatban a nép- gyülési követeli a munkácsi házbéradó mér­séklését, a- városi erdőségek kitermelésével kapcsolatos törzsvagyon-átalakitásnak, illet­ve a kitermelendő erdők pótlása céljából a Latoricától 5000 holdnyi erdőség megvéte­lének engedélyezését és végül a két év óta ígért s a műnk a nélküliséggel szemben haté­kony Latorica-szabályozás megkezdését. Ez­után Vozáry rendkívül ötletes előadásban mutatta ki, mennyire érdeke Munkács min­den magyarajku lakosának, hogy a város­iján a népszámláláskor a magyarság meg­üsse a 20 százalékot. Végül pedig rámuta­tott arra, hogy 1895-ben a zsidó vallás egyenjogúsítását betetőző magyar javaslatot a budapesti parlamentben ugyanez a Ne­deczey János terjesztette elő. aki ma a vá­ros nolarár sásának bizalmából Munkács polgármestere. Ennek a tisztelettel, bee sütéssel övezett, nagy múltú aggastyánnak ne keserítse el öreg' napjait a munkácsi zsidóság azzal, hogy most magyar anyanyelvét hálátlanul megtagadja. A három óra hosszat tartott lelkes gyű­lést Egry Ferenc záróbeszéde fejezte be. ...—»■■■ i—BMillMI Min ...... Le mondott a német birodalmi igazságügpminiszter Berlin, november 25. Bredt dr. birodalmi igaz- ságügyrainiszter ma délelőtt Brüning kancellár­nak benyújtotta lemondásit. A birodalmi igaz- ságügymlniszter elhatározása arra vezethető vise- sza, hogy a gazdasági párt, amelynek a minisz­ter is tagja, tiltakozott a kormány és a szociál­demokraták együttműködése ellen s mikor e» a kapcsolat mégis perfektté vált, a helyzetből le­vonta a konzekvenciákat és kivonult a kormány­ból. Bredt dr. lemondását Brüning elfogadja. Egyelőre nem lehet tndni, hogy kit neveznek ki a távozó igazságügyminiszter helyébe. Pilsndski kétharmad többsége a szenátusban Varsó, november 25. Az nj lengyel szenátus Összetétele a legújabb jelentések szerint még a tegnapi híreknél is kedvezőbb Pilsndski számá­ra. A Pilsudski-blok 76 szenátori mandátumot kapott, a baloldali biok 14, a nemzeti demokra­ták 2, ki ukránok 4, a németek 8 mandátumot. A zsidók egyáltalán nem jutottak mandátumhoz. Ez adatokból kitűnik, hogy Pilsndski a szenátus­ban kétharmad többség fölött rendelkezik. Divenezer setaiiüng kaució ellenében szabadlábra helyezték levinét Becs, november 25. Bécsből jelentik: A bécsi országos főtörvényszék bírói tanácsa ma délelőtt foglalkozott Levinének, a pénzhamisítással gya­núsított oceánrepülőnek szabadlábra helyezési kérelmével. A tanács úgy döntött, hogy 50.000 schilling kaució ellenében szabadlábra helyezi Levinét azzal a kikötéssel, hogy az ellene folyó bűnvádi eljárás befejezéséig nem hagyja el Bé­cset és rendelkezésére áll a bíróságnak. Mint­hogy Levine tüstént alávetette magát a bíróság fel­tételeinek, szabadlábra helyezése még m délután folyamán megtörtént. Száz rendőr ezer kommunista ellen Ncwyork, november 25. Newyortoban, a Pensyl- vnmia állomás közelében a 34. uccáiban tegnap eu- ilyog kommunista zavargásokra kerűit sor. Ezer kommunista megtámadott egy vendéglőt, amelynek tulajdonosa állítólag megígérte, hogy nem alkal­mazza a szakszer vezetek tagjait s később mégis al­kalmazta őket. A kommunisták emiatt tüntettek a vendéglő előtt e akkor 6em akartak szétoszlani, amikor száz rendőr jelent m§g a helyszínén. A rendőrök gom ibotjaífokal megtámadták a tömeget g csaknem egy óráig tartott, amíg az uccát megtisz­tították. Az összeütközésnek mindkét részen több eebeeültje van. Xrsztena-Námesztó. november. Antiikor búcsút mondunk Liptóinak, sok bajának és problémájának, keserű mosoly- lyal gondolunk a kegyetlenül szatirikus bon-mot-ra, amely Bella doktort vallja gaz­dájának és úgy szól: Minek ide ipar és mi­ért a sok probléma. A liptói kérdés nagyon egyszerű. Egyszerűen be kell ültetni az egé­szet erdővel és teleereszteni farkasokkal... Nem a královámi kapun, hanem a krama- riszkói völgyön át s a Bresztova szédítő lej­tésein és emelkedésein kerültünk be Árvá­ba. A váltakozó s itt-ott már erősen alpesi jellegű tájon friss hó szállongott Itt volt. a közelgő téllel stílszerűen első találkozá­sunk. Az ut szalagja csakhamar Jaszenován futott keresztül s egy pillanatra láttuk a fa­lusi faházon Kukucin emléktábláját. Oldalt Lestin, a Zmeskálok fészke s máris Felső- ku'binban vágjunk, a Kubinyi-nemzetség ősi falujában, ahol Hviezdoslav született. Pár perc alatt elérjük a régi megyeszék­helyt, Alsókubint, amely Turócszentmárton mellett kétségkívül a legszlovákabb város. Az árvanagyfalusii költő-papot, Grebác- Orlov Ignác néppárti képviselőt nem talál­juk otthon. Trsztenán van, a Márton-napi búcsún. Föleredünk hát a csodálatos aöld ■színekben villanó Árva folyó mentén, egyre kom omlóbb tájak között Felsőárvába. Valóban micsoda árvasága a természet­nek, de az árvaságban mégis mennyi szép­ség. Mintegy hatvanezer ember lakja ezt a területet kemény Mlzködésben a természet mostohaeágával, de ezek száma is egyre csökken, mert egyre sűrűbben ragadják föl a vándorbotot, Az agrikultura itt nem is kultúra, hanem a legtöbbször csak meddő próbálkozás. S hogy az életnívó nem csök­ken, az abban a szomorú negatívumban ta­lálja magyarázatát, hogy egy kevés krumpli' és káposzta mindig megterem és ez a lehe­tetlenül szerény nép más egyebet nem is igényel, sőt még ebből is eladja azt, amit el­adhat. Eladja a tojását, baromfiát, tejét és vaját a városnak s csak azon tengeti életét, ami eladatlan maradt. Nagy kincs lenne a nagyszerű alpesi legelő, de ehhez arra len­ne szükség, mint arról alább is - szó lesz, hogy svájci mintára alapozzák meg az állat- tenyésztést és a tejtermelést. Másik kincs a kipusztithatatlan őserdő lenne, de a fa mai dekonjunktúrájában ma ez sem ád elegendő kenyeret. Harmadik örökös kincse Árvának csodálatos természeti szépsége, amely vonz­za is a turistákat, mert minden esztendőben elpusztul a Rohácsok csúcsain néhány élet, a mozgalmasabb turisztikának azonban má­éig sincsenek meg az egészséges előfeltéte­lei. Változatlanul áll itt ősi primitivségében minden: legelő, ,erdőtermel és, turisztika s a meglévő kevés ipar és kereskedelem is in­kább visszahullő tendenciát mutat, mert hi­szen lassan sorra kipusztultak Árva hajdani apró nábobjai, a „piáiénik“-ok. És ki törő­dik vele, hogy valami uj kereset jöjjön a nyomukba, Nagy-nagy és szomorú árvaság. Ehelyett az „Oravá“-ban türelmetlen ma­gyarbántó cikkeket olvashatunk, ügy látszik, még mindig ez az ír minden bajok meggyó- gyútására. Pedig mi bajuk lehet a magyarok­kal? Hiszen olyan szépen, engedelmesen el­vonultak csaknem mindannyian, akik voltaik, És nem voltak sokan, mert a legutóbbi nép- számlálás talán mindössze százihatván ma­gyart talált Árvában. A két öregebb Csillaghy meghalt, elment Csaplovics Simon is, a Zmes- kálokban is nagy a fogyatkozás, Felsőkubin­ban is már csak egy a Kubinyi, az Abaffyakat, Szmrecsán yiafcat szántén messze sodorta a szél és a magyarrá lett Zierotin grófokból ugyancsak nem maradt hírmondó sem. A ré­gi főispánok utolsója, Bulla György is ott fekszik már a hant alatt Ami megmaradt, az már nem is magyar sziget, hanem csak egy zsombék. Föltűnik előttünk Árvaváralja felejthetet­len panorámája s egy gondolattal mi is kö- szőntjük Kubinyi Miklóst, aki november 7-én töltötte be kilencvenedik évét friss, jó egész­ségben, mint törhetetlen szimbóluma a szlo­vák-magyar testvériségnek és eggyéolvadás­nak. Jól esett hallanunk, hogy a nagyszerű öregurat még a köztársasági elnök is üdvö­zölte s nála járt a Matíca küldöttsége is. Hosszu-hosszu, faházas falvakon át csakha­mar elérjük Turdossint, majd a Márton-napi búcsú áhítatában ünneplő Trsztenát. Színes, megragadó kép, ahogy a falu népe romlatlan népviseletében elhagyja a templomot s haza­felé indul a szegény árvái „lakomádra. A plébánián együtt a klérus. Eljött Hlinka is s egy kis diák csakhamar elő keríti nekünk Grebác-Orlov Ignácot, akivel beszélgetésbe kezdünk az árvái állapotokról, meg a politi­káról. Árva menedéke: a svájcerizilfis ^Képviselő ur, milyennek látja ma Árva helyzetét? — Itt is érezhető az általános krízis, bár a nép igénytelen. Az életstandard valamivel emelkedett, kul­turális tekintetben is. Az árvái uradalom az állam kezében van, ötvenkét rész az övé, egyébként bizottság ve­zeti, mint részvénytársaságot. Az állam ha­talma dönt ügyemben s lassaakint egészen államosítják. Itt csak hegyek és erdők van­nak, a jövedelem most kicsi. De két évvel ezelőtt, amikor a fa ára jó volt, huszonkét millió korona értékű fa ment ki Árvából s akkor — úgy mondták nekem — tíz millió korona itt maradt munka fe­jében. — Külön árvái probléma nincs. Gazda­ságilag kell nevelni magasabb nívóra a vidé­ket, az utakat rendezni, a vasúthálózatot ki­építeni. Innen Trsztenáról már a magyar ál­lam projektált vasutat Turdossin és Zakopa­ne felé. Egész Árvát svájcerizálni kell, kifejleszteni svájci mintára a tej- és sajt-termelést, az állattenyésztést, turisztikát kel! teremteni. Vannak fürdőink: Zakopane közelében az oravicei hőforrás fürdőnek igen alkalmas, csak ki kell építeni és utat vezetni hozzá. Itt van Polhora kiváló jódfurdője, ez viszont az államfordulatkor ment tönkre. Utánajártam, építsék ki a vasutat és Oravicéra az utat, mert most csak mezei ut vezet oda. Az árvái helyőrség is a terv mellett van, Koukly ezre­des is serényen dolgozik megvalósításán, nyári és téli üdülő-otthont szeretne Oravicén létesíteni katonái részére. Az országos hiva­talban van is hajlandóság segítség nyújtá­sára, de két év óta, amióta a jóakaratu ígé­retet kaptam, még semmi sem történt. Egyéb probléma: Ustie, Bohré és Námesztó között háromszáz holdnyi területen mocsár terpeszkedik, Hét (fvvel Azelőtt a mártoni zsupagyülés el­határozta, hogy ezt a területet alagcsövezni fogja, azóta én mint képviselő is számtalan­szor urgiroztam ezt, de hasztalan. ™ Miiben nyilvánul meg a gazdasági vál­ság? — Az állatokat eladni nem tudják, viszont ruhára, adóra csak ebből tudnak előterem­teni. A termés itt kevés, tisztára ebből nem lehet megélni. = Van-e még Árvában gyolosos-ipar? — Ustie és Námesztó, Zubrohlava és Blat- nica vidékén valamikor virágzó volt a gyol- csos-ipar. ' A „plátenik“-ok egészen Jugoszláviába, a Balkánra mentek áruikkal, télire vissza­jöttek k ét-három hónapra, aztán folytak a dáridók s gazdagok is voltak: kuriaszerii házaikat ma is látni. A régi jólét nyomai tma is megvannak, most mindez megszűnt. Mariin volt a leghatalma­sabb a plátenik-ok között. Serédi magyar hercegprímásnak az apja itt született Osza- dán, a Szapucsekék- gyolosos-nemzetségéből. A gyolcsos-háziipart megölte az ipari fejlő­dés és a határok. Iparosítani kellene Árvát, mezőgazdasági, fa- és cellulőzeipart terem­teni a lakosság keresetforrásául Csak ha az összes szlovenszköf párt szlovenszköi politikát csinálna.,, = Mit tart képviselő ur a nagy-politi­káról? — A helyzet Szlovenszkő szempontjából válságos a nagy világpolitika keretében, — A centralizmus hátrányait nem őrzik? — Ezt mindenki érzi. = Hogyan lehetne leküzdeni? — Nehéz erre felelni. Sokait gondolkoztam a kérdés fölött s nem tudok találni kivezető utat. Igen nagy nehézségek állanak a meg­oldás útjában. A helyzetet sötéten látom. = Tiso miniszter azt mondta, nem volna akadálya a megoldásnak. — Egy remény van: ha az összes szloven­szkói párt szlovenszkói politikát csinálna, = Hogyan tehetnék ezt a centralisták? — Például az agráriusoknak vissza kelle­ne jönni Szlovenszkóra. = Az ellenzéki pártok összefogásáról mit tart képviselő ur? — Nem volna ennek politikai súlya. = A kérdés most felette aktuális. A nép hajlamos az uj kurzusra, amely egyedül tör­hetné meg a centralizmust — Csak az összes szlovenszkói párt öss­zefogása segíthet. De a pártok partikuláris dolgokkal vannak elfoglalva, szlovenszkói pártpolitikai tekintetben nincs egyetértés. — Az autonomista mozgalom is meg­gyöngült újabban és általában nagy lehan- goltság tapasztalható. — Nem gyöngült meg. Sőt az agráriusok között is terjed, de ők félnek. = Mindez a gyengeség jele. Ha Prágával szemben erőre kapnának, huszonnégy óra alatt megváltozna a helyzet. — Ezt én is mondtam. És végül az árvái nép leikületének jellem­zésére: — Mindamellett, hogy olya® borzalmai gazdasági válság van, a kis Árvában jelen­leg hét templomot építenek egyidöbon. Még Hlinka páterre! váltunk néhány szót, ág­úién megindulunk a gyolceosok hazája, Né* mesztó felé. A városkáról még nem koptak le a régi jólét nyomai, pedig régen volt az, amikor in­nen indultak útnak százszámra a megrakott szekerek. Skyéák Ferencet, & gyolcsosok tár- társulatának elnökét keressük, aM még t magyar világban mandátumot viselt, de ninct szerencsénk, mert Námesztó eloő polgára Varsóban jár s igy vejét, Kubiea Románt, * Eudová Banka igazgatóját keressük fel, aki a következőkben tájékoztat a námesztói vidék helyzetéről: Árvái specialitás: a mezőgazdasági válság Kedves az árvái népnek — Az agráikulturáli® válság tulajdonkép­pen kedvez az árvái népnek. Valamikor zab- és árpakenyeret evetig ma — mikor olcsóbb — jobb kenyeret. A legnagyobb baj, hogy a fának nincsen ér­téke és kelendősége. A nép sokat keresett mindig a fa fuvarozásán. A gazdasági vál­ság ma a betétállomány apadásában is mutat­kozik. Julius 1-től 300.000 koronával apadt a be­tétállományunk. A zsolnai Hitelbanknak -szintén van itt fiókja, de az ebben a bank­ban lejátszódott események óta a nép min­den bank iránt bizalmatlan lett. Aztán pe­dig: nincs kereset, az emberek a betétjük­höz nyúlnak. Az erdőmunkások, fafuvaro- zők ma egyáltalán nincsenek foglalkoztatva, A híres gyolcsosoknak csak hírűk maradt = A gyolososiparről mit tud nekünk mon­dani igazgató ur? — A gyolcsosoknak még Mária Teréziá­tól volt pátensük, amely védte őket 1911— 12-ben a textilkereskedők fölléptek ellenük,, akkoriban Lengyel Zoltán védelmezte őket a pesti parlamentben és más nyilvánosság előtt ás. A gyoícsosiparTal együtt virágzott a kék festő-ipar is. Szlonicán, Bohrén és másutt is voltak híres kékfestők. Vászonkereskedő, plátenik, pe­dig úgyszólván mindenki volt A gyolcsosok decemberben hazajöttek, Jőzsef-napkor pe­dig újból elindultak. Tulajdonképpen a nagy gyolcsosoknak bizományosai voltak, Murinnak például hatvan-nyolcvan kocsija is járta a világot. A gyolcsosoknak nem volt szabad máskitől venni, csak egy-egy ilyen nagykereskedőtől. Kocsijaikon bejárták egész a Balkánt és Kis- Ázsiát is. Beszéltek mindenféle nyelven, ma­gyarul, szerbül, románul, kiki aszerint, hogy 1980 november 26, se«tő*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents