Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-23 / 268. (2489.) szám
4 H80 hot ember 88, vasárnap. — Stnnda. Csömör, Oánbi... — Neon számítanak. — Még •egy kérdést: az autonomista frontra vonatkozólag. Valamit tisztázni kell a közvélemény előtt, amely úgy látja, hogy elnök ur egyik fő- akadálya a frontnak, mint aki nem tudja Szegedet elfelejteni s bennünket, mai ártatlanokat, de velünk együtt egész Szlovénekét bünteti a régi rezsim dolgaiért, Szegedet rég elfelejtette — Szegedet rég elfelejtettem, hiszen húsz esztendeje már annak. Mi közöm Szegedhez nekem és önöknek? Engem nem a magyarok, hanem szlovák renegátok, Obudovszky, Belopotoczky ítéltek el. De én csak azt mondom, hogy olyan autonómiához, amely az „integritás** és Budapest felé vezet, HJinka András nem járul hozzá. Hlinka András nem Jehlicska, nem árucikk, hanem foganom. — Amit elnök ur mond, arról szó sincsen. Itt Szlovenszkó összképeiről van sző. — Tessék a néppártba belépni. = Renegátnak nincs értéke. — Valóban nincs, de renegátakat nem is kívánok. = A szlovén szkói fronton nem találkozhatunk ? — Ki fogja vezetni? A protestánsok elpártoltak, a bankok, kultúrintézmények az ő kezükön vannak, a közjegyzői égeket is nekik fogják most adni. A huszita szellem megmételyezett bennünket. És aztán: — Elég szlovák van, csak enni adhatnánk nekik. De eltértünt a természettől, iskolákat építenek, tisztviselőket hoznak, aztán a íele- uton mindenki megáll, ma csupa proletárok vannak. Nyolc évig tanulnak, minek ennyi évig iskolába járni? Hogy megtanulják a henyélést? Mindenki azt mondja: „Én ur vagyok, nem proletár/* — Hát itt vannak a .^áovenská v^hodá“- eok ... — Itt vannak a Wróságok. Jelentkezik valaki a bírósághoz a szlovák fiatalok közül? Nem. Mindenki legalább is főispán szeretne lenn). A közjegyzői állásokra kétszáztizenöt pályázat futott be. = Hogyan végződött ezeknek a.z állásoknak a betöltése? — Mi apátiába estünk, átengedtük a ti rét. Azt mondtuk: „Nekünk ennyi százalék jár, ezt respektálni kell. Ha nem, úgy alászolgája, önök kommasszálják az országot. Mi ellenzékiek vagyunk/* „Kivel harcoljam a harcot?...'1 — Nem eléggé. Emlékszem, tiz évvel ezelőtt harcia^abb volt Hlinka András. — Most is a régi vagyok, de kivel harcoljam a harcot? Mindenki csak csupa pénz, érdek, ankét, klub. De munka sehol, senkinél. = Hlinka András még mindig jelent olyan erkölcsi erőt, hogy, ha kell, le tudjon sújtani. — Látja, én dolgozom. Nyomdát alapítottam, függetlenítettem a Slovákot s függetlenítem a titkárságot. Pilsudski és Mussolini módszere a legjobb. = Ezek mind részletek. De hol a nagyvonalú politika? — Hatvannégyen vagyunk Szlovenszkóról a parlamentben, mindenki külön-kiilön: HHn- ka, Hodzsa, Ivánka. Minden pártba ment egy korifeus. Önök és köztünk elvi ellentétek állanak fönn. Mi a köztársaság határain belül akarjuk az autonómista mozgalmat. A mi részünkről is megtörténtek erre- vonatkozólag a határozott deklarációk. — Nem. És most mindenki csak j rut, forradalmat jósol, az újságokon kívül nem dolgozik senki. Én járom a világot, végzem a Munkámat, de lázitan) nem fogok, a népbe lövetni nem engedek. A szlovenszkóí front Ha hátsó gondolat nélkül, becsületesen megvallott célokkal, az együttélés egymásrautaltsága mellett, a szlovákság íjzupremádójának elősmerésével közelednek elnök úrhoz: hajlandó-e végre leülni a zöldasztalhoz? ........................ iww^ím.i wpiim 'II ■' M — 1 Ala pítva 1*33. «fjoff » ' <5' jSb KO Sí CB, P§-vtc« f®. * Mmgj »álvtéki Jkáéu^am érnék,-------- ■ ......... ■ - ——-------------------- ----- — Ha önök a btokot úgy képzelik el, hogy ez tényleg Szlovenszkó blokja legyen, agy igen, de magam személyesen nem veszek részt benne, nekem elég volt. Nincs-e trónörökösöm? Ott van Tlso; ő fogja vezetni a politikát. Én hatvanhétéves vagyok már. A Drobny-eset — A Drobny-ügy hogy áM? — Ez nagy probléma. Van egy klikk: Hodzsa, Kállay, Medvecky, Bella, Juriga, Tömének, akik mindenáron a saját emberüket, Jesenskyt vagy Slávikot akarják az elnöki székbe. Nehéz dió ez, alig fog lehetni szétharapni. Drobny nem a világ megváltója, kis falusi birócska, fölkaptuk, nem kellett volna. Mi Mederlyhez ragaszkodtunk, aki csupa energia, teljesen a mi emberünk. A képviselőségben kapott kárpótlást, de már neki is elég volt. Aki jellemes, fut a politikától. Ma a parlamentben lenni csupa kínszenvedés, folyton hallani kell az állandó szidalmazást, a kommunisták lármáját. Az általános szavazati jog teljesen inficiálta a közéletet. Amig ez és a kötött lista érvényben van, addig nincs kiút. — Gazdasági irányban milyen tevékenységet fejt ki a néppárt? — Gazdasági irányban erősen dolgozunk, igy például minden erőnkkel azon vagyunk, hogy kiharcoljuk a vöröskő—margitfalvi vasútvonal fölépítését, mert a népet munkához akarjuk juttatni. Lesz még tSbb hullás, tisztogatás... — Mit szól elnök ur a centralisták, például Stodola Kornél legújabb „őszinteség!1* hurpeng etéséhez ? — Agrár-riadó az. Kifelé áll a rudjuk, ezért. Ma kormányon lenni nagy felelőség. Hogy Stodolának ml a privát véleménye, az senkit sem érdekel. Különös dolog, hogy ma az egyik ember kezében kétmillió összpontosul, a másikéban semmi. Bár a magyaroknál Is voltak mágnások és Lánczy Leók. Ma nincs határa a kapzsiságnak. Az én embereimet is inficiálták, példa rá Vrabec. Kubis, Juriga, de lesz még több hullás, tisztogatás. = Hogyan akarj* a néppárt megvalósítani gazdasági programját, ha mint ellenzéki párt is izolálódik? — Én a magyarok munkáját nem látom a parlamentben, bizottságokban, csak az önök újságjában. Ha önök nem lennének, az önök lapja, — nem is tudnák a világon, hogy Csehszlovákiában magyarok is vannak. = Köszönjük az elössmérést, de az igazság nem ez, elnök ur. A mi törvényhozóink péLdaadóan dolgoznak. — Én önzetlen politikus vagyok és szeretem azt, aki önzetlenül dolgozik, önzetlen embereket adjanak nekem! = Törekszik a néppárt a kormimyiba? — Csalogatnak, csalogathatnak, de nem kell nekünk a kormány, őszintén mondom: nem kívánkozunk a kormányba és örülünk, hogy nem vagyunk benne. Nem vállalok felelőséget a 9400 millióért, az adóhátrálékért. A teherviselési egyenlőség alapján állok. Csak a paritás segít: fizessék terményekben a gazdák az adót. Mégegyszer mondom: Hlinka Ondrej a kormányba bejutni nem akar, miniszter lenni nem akar és nem akart Ax önök politikusai pedig szintén dolgozzanak, se csak a lapjak. s= ők velünk együtt elnök úrral szeretnének dolgozni. —i Kérem. Elég volt... És két nappal később Treztenán, a Mártonnapi búcsún, ahol Grebáé-Orlovot kerestük, újból találkoztunk az ősz vezérrel: = Vannak-e akadályai annak, hogy meginduljanak a tárgyalások & sslovenezkói front megalakulására? —< Akadályok eddig sem voltak. Majd kiküldjük valamelyik kiváló emberünket politikai purparléra és jegyzőkönyvet veszünk föl = MáT annyi jegyzőkönyvet fölvettek ... Reméljük, ezúttal nem marad a jegyzőkönyvnél a dolog... — Tegnap is volt elnökségi ülésünk Pozsonyban, nem mentem el Elég volt. DZURANTI LÁSZLÓ. GYÖRY DEZSŐ: SZISZIFUSZI ÉNEK Mocsok súg, szenny reng, undorok cikáznak a világon. Tudom jól, hogy beteltél az élettel, a rossz se rosszabb ennél, jaj, te, virág, te, rossz ma a virágnak, úgy féltelek, hogy már magamtól féltlek, önkinzón ültem kapud elé őrnek s a vágyaim, mik seregestől nőinek, aprítom, vágom s szétszórom a szélnek, Pontosan száz évvel ezelőtt, 1830 november 21-én, a pesti Uri-ucca (ma Petőfi Sándor-ucca) és a Ferenciek-teTe sarkán álló Trattnordéle házban, 42 éves korában, hti barátai karjai között visszaadta életét a Teremtenek Kisfaludy Károly magyar iró. Halála napja előtt közvetlenül választotta meg olftő író-tagjául az akkor Pozsonyban alakulásával bajlódó Magyar Tudományos Akadémia, de ő már nem vehette tudomásul őzt a megtiszteltetést, — az elsőt, arait a magyar közélet juttatott neki. Ezek az adatok, a többivel együtt, meg vannak a lexikonban, nem akarok velük időt-tölteni. Csak egyetlen szempontból kívánom Kisfaludy emlékét fölidézni, mert ez a szempont eddig nem igen szerepelt az irodalomtörténeti könyvekben, holott nagyon fontosnak tartom a költő értékelésére és a magyar irodalomban elfoglalt helyének megállapítására. Kisfaludy Károly volt az első teljesen XIX, századi magyar iró, Kazinczy, Kisfaludy Sándor, még Csokonai is jórészt a XVIII. században gyökereztek, ennek a századnak a szelleme és atmoszférája inspirálta világiölfogásukát, az irodalomról való gondolataikat és azt a képet, melyet maguknak az iró helyzetéről alkottak. Filozófiájuk a XVTTT. századi racionalizmusból indult ki. irodalmi ideáljaik ennek a .'zázadnak a nagy szellemei: Goethe, Schiller. Voltaire, Rousseau, mintáik e kor írói, Ízlésük e ,kbr általános ízlése. Egyedül Kisfaludy Károly mentefl ettől a XVIIl. századi szellemtől. nem altatódom és nem ámitg&tlal, ez láz igy, téboly, 8 meggyógyulok egyszer, de addig nincs más, százszor és ezerszer csak te vagy és én, érted és miattad. Ma nem szokás? Jó, punktum. Mit tegyek? vessem ki szivem? iőjjem át fejem? ezen a modern Sziszifusz-hegyen vagyok elátkolt érzés-rengeteg, ö már teljesen az uj század gyermeke, aligha találni olyan gondolatát, melynek inspiráló forrása az előző század lett volna, az irodalomról való fölfogás, a műfaj-szemlélet, a stílus nála lényegesen más, mint közvetlen elődeinél. 6 a XIX. (századi romantika légkörében élt s mondhatni, modernizálta a magyar irodalmat. Kazinczyék fölfogása szerint az irodalom teljesem autonóm terület volt, amelyben minden tekintetben az iró uralkodott, figyelem nélkül a kor és közönség kívánalmaira. Irodalomelméletük akadémikus jellegű volt, mintegy légüres térben mozogtak, volt egy bizonyos iskola-ize, ami megkötötte a tehetség szabad mozgását s szűk műfaji és stílus-szabályok alkalmazójává s-zükitette az írót. Igazi tehetségek, mint Csokonai, legszerencsésebb pililana- taiikiban többé-kevésbé emancipálták magukat ez alól a teoretikus írod alom-elmélet alól, de az elmélet érvényességét nem vonták kétségbe. Ez ia egyik oka annak, hogy a Kazinozy-Jkor irodalma jórészt közönségnélküli irodalom volt. Nem volt elóg szoros kapcsolata a közönséggel, ni ért idegen volt a kor magyar atmoszférájától, nem érintkezett az aktuális élettel ée ízléssel. Az író típusa az volt, amit ma dilettánsnak mondunk. Földbirtokos nemes ember, vagy ho- noráeior, tanár, pap, ügyvéd, akinek megvan a maga tisztes anyagi és társadalmi pozíciója i aki szabad idejének meghitt óráit szentelte az irodalomnak. Az egy Csokonai próbálta meg as irodalomra alapítani exisztenciáját, — meg fe adta az árát keserves életével és korai halálával A XIX. század nagy irodalom-társadalmi eseménye az írói foglalkozásnak, mint kenyér- keresetnek « az írók társadalmi rétegének kialakulása. Amit addig csak egyesek érhettek el, hogy tisztán iró voltukból é« a közönséggél való kontaktusból éljenek, azt most minden kultumépnél egész kis kaezt tudta elérni. Ezt az olvasás szenvedélyének elterjedésén kívül a sajtó modern kifejlődése tette lehetővé. A sajtó révén az iró nem csak anyagi exieztenciát teremthetett- magának, hanem érintkezése a közönséggel folytonos lett, nemcsak alkalmi, mint azelőtt. Ennek az iró-tipusnak, a hivatásos írónak az első megjelenése a magyar irodalomban Kisfaludy Károly, ö bár földbirtokos nemes családból származott, maga nem volt földbirtokos. Fiatal korában megpróbált többféle életpályán elhelyezkedni, de egyikben sem tudót- megmaradni. Nyugtalan, bohém természet volt. nem a polgári életbe illő. A kényszerűség rávitte, hogy a tollából éljen, tehát közelebbi kapcsolatot keressen a közönséggel. Azokhoz az eszközökhöz kellett folyamodnia, amelyek e célra alkalmasak. Ott volt elsősorban a színház; a magyar (színjátszás akkor kezdett izmosodni, érdeklődést keltett a közönségben és mliBorra volt szüksége. Kisfaludy ide fordult. Az ő színdarabjai voltak az elsők a magyar irodalomban, amelyek nem könyvdrámáknak, olvasásra készültek, nem is iskolai ifjak ünnepi előadásaira, hanem egyenesen a színpadra, a színházi nézőtér kívánalmaihoz idomítva, színpadi hatásra számítva. Kisfaludy drámáinak esztétikai értékét lehet vitatni, de dráma- és szinkáztört'éneti fontosságuk tagadhatatlan. Vele kezdődik a tulajdonképpeni drámairás, a magyar szinpadi dráma. De egyúttal a drám-aárás, mint írói kereseti orrás Is. Hasonló célokat akart elérni &s Auróra megái apitásával. Itt is a közönséggel való kapcsolati eresés és ennek a kapcsolatnak az állandó ápolása vezette. Megfigyelte, hogy a németeknél nagy divatja van az irodalmi almanachok- nak. Hátha a magyar közönség is szívesen fogadna egy ilven almanachot? Az ötlet bevált, az Auróra népszerű és kelendő lett, tartalma érdekelte a közönséget, mert tehetséges fiatal irók, az aktuális atmoszférából írták. Kisfaludy Káxolyaak tisztességes jövedelme lett belőle, ezenföl’ül ö volt az első magyar szerkesztő,,aki rendszeresen fizetett honoráriumot munkatár- sainek s ezzel megkönnyítette egy sereg írónak a megélhetést, egy irói kaszt kialakulását. Hogy ezzel egyúttal diadalra juttatta as uj romantikus irodalmi etikust, es azt ledönti, h-ogy ő volt az első modern magyar ftzerkesztő. Az ő iniciativája Térén jutott érvényre a magyar irodalom alkotó tényezői közül az iró és müve mellett a harmadik: a közönség. Ezzel vált a magyar irodalom teljessé, a kulturális szervezet élő tagjáváés nincs mód futni: fátum ütlegel, s mos tan-világom fenyves feketéjén tűz jár a csúcson: én szeretlek, én, én s zuhanvást újra. zord csönd föllegel. 1930 szeptember. Kisfaludy Károlyról Irta: Schöpflin Aladár
