Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-23 / 268. (2489.) szám
2 tu^kot-Mag^ar-hirlap1990 november 28, r«inu|, IDEGEN EMBEREK R e e É n y IRTÜ: MARA! SÁNDOR Copyrifőt by Paníótom (60) Nehéz lenn© komoly ellenvetéssel élni, én ugyan jobb szeretném a Dieutegarde-házias- pár társaságában tölteni az estét, akik már délután gyermekesen örültek az ünnepélynek, s díszes ruháikat öltötték fel, de a művész társasága ellen sem szólhatok, végre is fürdőhelyen vagyaink s a megismerkedés formáit sem lehet kifogásolni Különben is, a formák 1 gondolom, s nyájas közönnyel hajbókolok. Hosszú, nagyon hosszú ember a művész, túlzott végtagokkal, s a nagyon hosszú emberek kissé bocsánatkérő, meghajlott testtartásával áll előttünk, várakozó, komoly és, úgy tetszik, együgyű tekintettel, melyben van valami intenzív és szomorú, öreg juhok néznek igy. Minden jel szerint fiatal ember, s túlzott végtagjait járás és mozdulás közben úgy lóbálja, oly soványan és súly nélkül, egészen csontszerüen, mintha egy csontváz mozdulna meg váratlanul. Távol a hangos morlaix-i társaság tói a keritée mellett ülünk le egy asztalhoz, melyet homályosan világit csak meg egy vörös lampion. A félóra, melyet igy hármasban töltünk, az este mérlegén, a legunalmasabb félórának számit, mint később megállapítjuk — kiderül, hogy a művész szűkszavú ember, amire minden oka megvan, mert ha megszólal, kínosan dadog, LegMtünőbb rajta, renaissan- cedürtjeitől eltekintve, hosszú gunárnyakán az ádámcsutka. Ez a nervózus csontdarabka kinos ugrásokba kezd, ha a művész kinyitja száját, valóságos látványosság az ádámcsutka szökellő vándorlása, s azon veszem észre magam, hogy illetlenül bámoilom e testi különösséget. Csak annyit tudunk meg tőle, hogy a tengert festi és ismerős a parton. Említést tesz Rrestről is, hogy ott született, vagy ott él, már nem tudom. Dadogása oly kimos, hogy segítségére sietünk, különösen Éva, aki élénkem ad elő, 'Morla ix-ró], a páti Imáméról, a tengerfenék csodáiról, a primo]i időjárás-bak- terról, aki a Frou-Frou régi évfolyamait olvassa ’ és pletykál a tengerre, — oly jókedlános revíziója természetesen korainak tűnik föl, mert nem javítana a helyzeten, sőt ösx- szekuszálná a mai állapotokat. Elsősorban Európa gazdasági megszervezése szükséges. A revíziót csak akkor szabad megengedni, ha a szükség parancsolja és ha Európa általános érdeke megköveteli. A Republique-val egyidejűleg Caillaux volt miniszterelnök az Éré Nouvelle-ben ir nagy cikket a revízió kérdéséről. Caillaux több ízben kijelentette, hogy azok a szerződések, amelyek véget vetettek a világháborúnak, ugyanolyan tökéletlenek, mint a háboruelőttl szerződések voltak. A szerződések revíziója különben már régen megkezdo'dött és a jóvátételek reviziója precedens a további korrektúrákhoz, Természetesen veszedelmes volna, ha a revíziót Európa mai nehéz helyzetében kezdeményeznék. Várni kell, amíg az állapotok megnyugodnak. Ezenkívül naiv azt hinni, hogy ha Lengyelországtól, Romániától és Csehszlovákiától néhány négyzetkilométernyi földet elvesznek és Középeurópát újból felosztják, minden igazságtalanság megszűnik és nem keletkezik újabb igazságtalanság és gyűlölet A revízió előfeltétele a nemzetközi kapcsolatok teljes reformja és az európai gazdasági élet megszervezése. A diplomácia régi eszközével Versaillesben is, másutt Is sok igazságtalanságot teremtettek. Az uj európai közösségnek azonban az általános szolidaritásra kell törekednie, s nem a diplomácia eszközével kierőszakolni a döntést. Franciaország kötelessége, hogy a béke nj politikájában magához ragadja a vezető szerepet i ....... ■ „C sak puccsal fadfcian megakadályozni Japtilávia széthullását" Sándor király nyilatkozata Belgrád, november 22. Henri Baxbnsse a Pravdában beszélgetést közöl Sándor jugoszláv I királlyal, amely a belgrádi szoborle leple zé'S alkalmával folyt le. A király hosszú ideig habozott, amig a január 6-i-ki államcsínyre határozta el magát, azonban semmi más mód nem volt Jugoszlávia széthullásának megakadályozására. A király azután utalt arra, hogy Jugoszlávia hét országgal határos és ezért úgy Közép- európában, mint a Balkánou legnagyobb figyelemmel kell tekintenie minden mozgalomra. A király . elismerte Jugoszlávia fegyverkezését, azonban, fölhozta megokolásul azt a szükségességet, amely a békeszerződések által teremtett állapotok megőrzésének vágyából ered. Tungsram System, Standard Electric Praha II. Václavské nám. 33 Küldjön ingyenes prospektust, árajánlatot és részletfizetési feltételeket. Pontos cím----------------------------------------------------------------- ---------za k levezetésére. „Ha a franciák ki akarják kerülni a háborút, akkor számolniok kell a revízió lehetőségével.“ A szerződések nem örökkévalók, ötven év múlva bizonyára megváltoztatják az 1918. évi hirtelen keletkezett intézkedéseket, s miért várni, ha a bajon már most segíteni lehet A kérdés egyedül az, vájjon a revíziót egy nj háborúval hajtják-e végre, vagy békés eszközökkel. „Ha tehát a revíziót követelik tőlünk, nem szabad mereven elutasítanunk az elnyomott. népek kívánságait, hanem ki kell jelentenünk, hogy elismerjük a népszövetségi paktum 19. j cikkelyét és aki revíziót kivan, forduljon a népszövetséghez. “ Franciaország kötelessége, hogy a revíziós pörben, mint a szerződések védője szerepeljen, de a lehető legrosszabb védekezési eszköz, ha a párisi kormány a port egyszerűen meg akarja gátolni. Még veszedelmesebb a revíziót kategórikusan megtiltani, mert Franciaország könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy önmaga kiván bizonyos korrektúrákat a békeszerződésen. A Republique szerint a béke a helyzet állandó uj fölülvizsgálásából áll. A szerződések áltavüen a annyi élénkséggel, a könnyű beszédnek olyan őrömével, ahogy már régen nem hjailofcbam a szavát. Hetek Óta szűkszavúan lézengett mellettem- Nem képzelhetem el, hogy a renaissance-fürtü, ápolatlan és szomorú művész társalgási képességei villanyoz- ták igy fel, — s ahogy hallgatom, ez jut eszembe, mint valami elképesztő felfedezés: franciául beszél!... Mintha hosszú idő óta most beszélne először igazán franciául, úgy szive szerint, mikor, hosszú idő után, most megint egyszer franciához beszél, — s félre nem érthetően ez izgatja fel, berúg a szavaktól, kissé lepedékes hangon, sebesen pergeti az rr-eket, gyorsan, nagyon gyorsan beszél, sokat és mindent, ami a nyelvére tolul, mintha meg kellene győződnie róla, hogy beszédképességének még teljes birtokában van, s felszabadultan élvezi azt, hogy anyanyelvűn beszélhet valakihez, akinek francia az anyanyelve. A művész, kinek sajátos, hosszú, ijedt és szomorú lényéből könnyű elutasítás árad, mint egy természetellenes jelenségből, mint egy betegből, vagy torzszülöttből, — persze, művész! gondolom s egy pillanatra féltőin l- nak ennek a problémának régi asszociációi, a maga dadogó módján élénkíti a konverzá- ciót, s egy pillanatra, amint észre veszem, szinte kirekesztettnek érzem magam abból, amit ők kelten részben dadognak, részben sebesen megvitatnak... S hirtelen eszembe jut, hogy velem mindig másképen beszél, sokkal lassabban, hangsúlyozottabban, mint aki fél, hogy nem értik meg... Ennyi az egész. Francia Óra. A máglyák kialszanak, a jazz-band rikácsolását távoli dudaszó s dünnyögő énekhangok váltják fel. A moriaix-i társaság visz- szavonul a Hotel de la Poste kissé sivár szobáiba, hogy erőt gyűjtsön a regattára, s a szép asszony, vörös rózsával fürtjei között és csip- kekendővel vállán, fellépdel a három lépcsőfokon, melyek a hotel bejáratához vezetnek, félig visszafordul s hamvas vállán át az érett szépségek személytelen, mindenkire érvényes kacér pillantását küldi búcsúzóul a kert felé. A patikus lehorgasztott fejjel követi, s arra kell gondolnom, hogy a bolhapor, melyet eladott, nem sokat ér. Egyedül maradunk a kertben. A művész a parázsló máglyahelyek között lekisér a tengerpartig, s dadogva és félszegen vesz búcsút. Később, napok múlva találkozom még egyszer vele, mikor a faluba készülök valamiért, zavartan hajol meg, s elmenőben néhány szót dadog. Nem emlékszem, hogy később még egyszer az utamba akadna. De akkor este még beszélünk néhány szót felőle. Egyedül maradunk s végigmegyünk a tengerparton. A víz hangos ezen az estén, mert változik a hold, ezek a nagy dagály első órái. — A tengert festi — mondja, s mint egy homályos és ideges lény, előttem megy a sötétben, cipője alatt csikorog a kavics. — És franciául dadog ■— mondomA sötétben felnéz, egy fordulattal*.' — Dadog? Alig venni észre — mondja csendesen. — De franciául beszél, ez igaz. Erre nem érdemes felelni. Különben is hidegen, elutasítóan mondta ezt, mintha leintene egy problémát, melyhez nem értek, — azzal a lassú hangsúlyozásával a szavaiknak, ahogy kpz^ettől beszélt velem, mintha egy gyerekhez, vagy idegenhez intézné a szót, s mint nki nem biztos benne, hogy maradék nélkül megértik. • ... ' * Az ablak mellett olvasok, de a petróleumlámpa, melyet St. Jean du Doigt-ban vásároltam, nem sokat segít, délután négy órára már vasiágon betapasztotta az ablakot a köd, s a lámpa körül is ködfoszlányok gomolyognak. Három napja ordít a tenger, az ablak nyílásait eltömtük rongyokkal és kóccal, egy- egy házmagas hullám végigfröccsöl a házfalon, az ablakon. Dideregve ülök, Éva plaid- jébe csavarva fekszik a kredencben, mozdulatlanul, dermedten, mint. egy finom állat, mely téli álmára készül. A két szobában vándorlunk, az étkezések órái között lassan telik az idő, szinte anyagszerüen kell elfogyasztani az órákat, percről-percre. Éva a ‘gramofont nyávogtatja, vagy cigarettázik, s mozdulatlanul fekszik a kredenc-ágybau, mint egy vad macska tél i odvábán, ahová visz- szahuzódott minden probléma és viszontagság elől. Ez a ,, gr au de marée". Estefelé kabátot húzok s végigmegyek a parton. Vizi rengés ez, mely dúl a ködben, a mólón átcsap az áradás, az országutat végigsöpri a hullám, a víz robbanásszerűen esik minden félpercben a partnak, a ködön át nem látni ezt a háborodott szörnyeteget, csak hangját hallani, hörgő és si költő csattanásait. A telep üres A vendégek elhagyták Tregastelt is, a Hotel Lim- bourg verandáján az üveg mögött egy magányos angol munkanélküli ül, pipával szájában, pohár párolgó grog az asztalon, s közönyösen bámulja a felfordulást. Fázom és a magány iszonya tör ki rajtam, emberek közé vágyom, a városba, egy kávéházba, ahol lámpák égnek, franciák, japánok, svédek és magyarok jönnek szünetlenül a forgóajtón át, arcok és szemek úsznak a párás, lámpafényes levegőben, mint egy akváriumban, egy ember fehér kabátban jár az asztalok között s papagái ymódra kiáltja: „eacahouette", — a Vitatkozni lehet s hallgatná, elveszni százezer hasonló ember között, lemenni egy ínetron, hotelt változtatni, másnapi kenyérgondokon törni a fejem... „Do,me"-ho!ivágyam van. — (Folytatjuk.), A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő , Napfény Fürdő é-Mé leeícrüviia* Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drógueriában és jobb füszerüzletben.... • urát , nem lehetetlen, hogy a francia revizionisták, akik feltétlenül a nép többségét jelentik, hamarosan uralomra jutnak. Ebben az esetben az Európa-szerte megindult revíziós kampány, amely egy táborba hozza Németországot, Angliát és Olaszországot is. Franciaország támogatására is számíthat, ami körülbelül azt jelenti, hogy a népszövetség kénytelen lesz a revízió gondolatával komolyan foglalkozni kezdeni. A francia baloldali lapok abból indulnak ki, hogy Európa jelenlegi nyomorát, nyugtalanságát és sztészaggatottságát a versaillesi békeszerződés szerencsétlen határozatai okozták. Véleményük szerint a revízió végrehajtása Franciaország biztonságát növelné, mert a legyőzött közép- európai államok elkeseredése és az elkeseredésből született katasztrófapolitika megszűnne. A végrehajtott revízió után semmi sem állna Páneurópa megalakításának útjában s a gazdasági kiegyen- sulyosódás szinte automatikusan bekövetkezne. Ilyen körülmények között elsősorban Franciaország érdeke, hogy a revizionista tábor élére álljon és ne szerepeljen Európa népei előtt úgy, mint most szerepel: mint az áUig fölfegyverzett militarista állam, az elnyomó nemzet. Franciaország önmaga tradíciójának tartozik azzal, hogy a béklyót és gazdasági nyomort jelentő lehetetlen és téves haragbó! született drákói szigorú rendelkezéseket leépítse. A francia bal- és középpártok egyetlen pillanatot sem mulasztanak el, hogy támogassák a revizionistákat és abban a pillanatban, amint hatalomra kerülnek, megteszik a szükséges intézkedéseket a népszövetségnél a békés revíziós tárgyalások megkezdésére. E* az egyetlen ut, amely a békéhez vezet és amely elhessegeti Európa felől az örökké fenyegető vihariéi!egeket. Lefegyverezni csak a revízió keresztülvitele után lehet, a biztonságot csak a népek ellentéteinek kiegyenlítése hozhatja meg, lefegyverzés és biztonság nélkül pedig sohasem lesz Európában béke. A République mai számában Get radikális képviselő nagyjelentőségű nyilatkozatot közöl a revízióról. Kijelenti, hogy a népszövetségi paktum 19. cikkelye a legbiztosabb szelep az Európában felgyülemlett és robbanással fenyegető mérges gá-
