Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-04 / 251. (2472.) szám
4 '»RX<M-MAGJÍL^-Hmi»A> 1930 november 4, kedd. PESTI N ltja Mdtas Sándor A mágnes nem működik A bécsi Neue Freie Pressé-ben jelent meg, 3 a hivatalos német cáfolat meglehetős óvatossággal tagadta a hírét annak, hogy az elmúlt héten a csehszlovák—német határon, a reggeli órákban, néhány autó motorja, melyek egyidejűleg iparkodtak át Csehszlovákiából Németországba, fölmondta a szolgálatot. A kocsik leálltak. Akadt közöttük teherautó is, de legtöbbje túrakocsi volt, polgári utasokkal. A soffőrök babráltak a motorral, keresték a hibát, de hasztalanul. Egy idő múlva megjelent a német határőr, s udvariasan értesítette az autók utasait, hogy délután háromkor utazhatnak tovább. Áz utasok izgatott érdeklődésére nem adott részletesebb választ, szalutált és visszament az épületbe. Délután háromkor a motorok, melyeket addig semmiféle emberi ügyeskedés nem tudott megjavítani, megindultak. Az utasok közül többén utánajártak a titoknak, s megállapították, hogy a német határon egy uj domagneti- zációs eljárással kísérleteztek, — ez alkalommal teljes sikerrel. Ennek az eljárásnak titka az, hogy bizonyom nagyon erős magnetikus sugarak kibocsátásával neutralizálják minden robbanómotor gyujtómágnesét, mely a sugárövön áthalad. Akár autó, akár repülőgép, mely keresztül akar jutni a mágneses övön, megbénul, ha a kritikus vonalat érinti, a repülőgép kénytelen siklórepüléssel leszállani, az autó ott helyben megtorpan. A motor mágneses gyújtása fölmondja a szolgálatot. A részletes beszámoló a Pressében jelent meg, mely elég komoly lap ahhoz, hogy minden ellenőrzés nélkül ne adjon le ilyen megrendítő fontosságú hírt, — s bár, ismétlem, hivatalos német helyről érkezett ugyan bizonyos cá^ 1 folat, föl kell tételeznünk, hogy a titokzatos, misztikus híradás nem teljesen légből kapott. Technikusok azt állítják, hogy a találmány nem is egészen uj, már régen kísérleteznek ezzel. A találmány természetesen hadititok, — el lehet képzelni, hogy, amennyiben német részről cáfolják, megvan a jó okuk reá. Az antantsajtó hallgatott a Presse híradásáról. Nem tudunk semmit. Lehet, hogy félreértés, idő előtti híresztelés az egész. De ha igaz, akkor egyszerűen azt jelenti, hogy a gázhábo- rut lehetetlenné tették. Ha a demagnetizálás le tudja szállítania egy város, egy országhatár- pont fölött a repülőgépeket, meg tudja állítani a tankokat, amelyeket szintén robbanómotor hajt, akkor a gázháboru kis területekre lokalizáljak tekinthető, legföljebb olyan távolságra terjedhet csak, ameddig az ágyúgolyó eljut, — de szó nem lehet arról, hogy néhány repülőgép egy-két fordulással többmilliós temetővé változtasson olyan városokat, mint Berlin. *'r" A hirt lecáfolták: s az olvasó nem tudja föladni a reményt, hogy mégis igaz, nem tud nem hinni benne. Mikor a gázháboruról beszélnek, hinni kell abban, hogy ugyanaz az emberi organizmus, mely föltalálja a gyilkos mérget, kitermeli magából az antitoxynt is. Másképp nem is lehet. „A nemzet hatottja“ Parisban, társaságban, Nemes Maróéiról beszélgetve mondta egyszer valaki, aki éppen Tutzingból jött s megnézte kincseit: ..Megmutatta a Greco-kat, képeket, szobrokat, régi bársonyokat, aztán, átmenet nélkül, egy fiókot húzott ki és drágaköveket kezdett mutogatni. Úgy állt a fiók előtt, megmártva kezeit a rubintokban, ujjai között eregetve át a drágaköveket, mint egy varázsló. Titok volt körülötte.” Csakugyan, volt e rejtett izgatottságtól fütött, köpcös, néha szertartásosan társadalmi, néha egy kereskedő nyugtalanágával sáfárkodó emberben valami egy Faust-körüli figurából. S a titoknak, ami körülötte volt, egyszerű a neve: tehetség. Egy nagyon különös fajtája a tehetségnek. Ezt az elkoptatott frázist lenne kedvünk ideírni: tipikus „magyar tehetség”. A tehetségnek egy speciális jelentkezése, zseniális villanásokkal, aki, alkotóerő nélkül, művészetiben, művészet körül az elmúlt pár évben többet produkált, mint akárhány aktiv piktor. Mert nem igaz, hogy csak műgyűjtő volt, e nem igaz az se,, hogy kereskedő volt. Mindkettő volt, de az egyszerű csereberén túl volt kereskedelmi érzéke is, hiszen nem egy nagy vagyon fölöslegeiből adta rá magát a műgyűjtésre, mint milliomos esztéták teszik, hanem névjegyiróból s szénkereskedőből lett műkereskedő, e később műgyűjtő, a tárgyak változtak keze alatt, vagyont hoztak neki, — különben nem is szedhette volna össze mindazt, amit végül fölhalmozott. Persze, hogy vett és adott: de, s ezért nem volt csak kereskedő, szívesebben vett, mint adott, s tudott ragaszkodni szép tárgyakhoz, műremekekhez, volt „szive” hozzá, eldugni évtizedeken át egy képet, egy tárgyat, csak intimusoknak mutatni meg, s nem tenni pénzzé akkor se, ha kínálták az árát. A kereskedő élelmessége, a műgyűjtő szenvedélye, s végül a zseni szimata vegyült el e tehetségben. Mint szénügynök kezdte, mint Európa leghíresebb műgyűjtője végezte. Ami közben volt, színes és néha zseniális élet. Teljes autodidakta volt. Ahhoz, ami a művészetben egyszeri, egye- dülvaló, csak ösztöne vonzotta, Mint a forrás- kutató, pálcájával kezében a vizdus területen, úgy tudott megdöbbenni, ingadozni egy tárgy előtt, melynek jelentőségét mások, „flzakórtőb- bek”, talán nem is érezték úgy, mint, ő. Csodálatos találatai voltak. Évtizedek alatt Ízlése persze biztosabb lett, művészi dolgokban tapasztaltabb, öntudatoeabb: de mégsem az „export” Nemes Mar cél volt az, aki világhírű lett, hanem a „találó”. Úgy megállani, szinte megijedni egy kopott rongydarab, elfeketedett festmény előtt, szinte delejes izgatottsággal vetni magát utána, nem tudott se müitész, se kereskedő, csak ő. Hatodik érzéke volt a szép, a ritka, az egyszeri iránt, ő maga is festett s nem is volt tehetségtelen, zsenije éppen abban volt, hogy meg tudta mérni tehetsége határait s megmaradt műkedvelőnek, ellenben engedte zsenijét hatni, kibontakozni ott, ahol igazi területe volt: a keresésben, a szimatolásban. Állandóan utón volt. Lakást tartott Velencében, Páriában a rue Scribe-on, palotát Münchenben és Tutzingban. Állandóan vásárolt, kiRimaSzombat, november 3. (Saját tudósítónktól.) A két hete tartó házkutatások teljesen elterelték a rimaszombati közvélemény figyelmét a várospolitikai kérdésekről, pedig e két hét alatt súlyos természetű tárgyalások zajlottak le a város legtöbb haszonnal dolgozó közüzemének, a villanytelepcnek sorsát illetően. A villanytelep ügye évek óta mint személyi kérdés foglalkoztatta a közvéleményt, a kormánybiztosi rezsim beültetése óta azonban a személyi ügy hirtelen gazdasági természetű üggyé avanzsált s az utóbbi napok során olyan színezetet nyert, amiből arra lehet következtetni, hogy a kormánybiztos hátamögött álló politikai tényezők és azokkal kapcsolatos pártok politikai kérdéssé léptették elő a villanytelep „problémáját”, illetve annak végleges megoldását, sőt a szituáció olyan, mintha az egész kormány- biztosi rezsim életrehdvásának egyik legnagyobb jogcíme éppen ez a kérdés lenne. A rimaszombati villanytelep megszerzésére a Középszlovemszkói villanyos sági rt az elmúlt évek során számtalanszor és különféle formák között tett kísérletet, de az autonóm képviselőtestület ellenállásán, miután ott az őslakosság túlnyomó számban van képviselve, minden direkt és indirekt kísérlet hajótörést szenvedett. A tisztán gazdasági indokok hangoztatásával a város nyakára ültetett kormánybiztosi rezsim egycsapásra a csehszlovák kisebbséget juttatta döntő szóhoz Rimaszombatban, érthető tehát, ha a helyzeti előny kihasználása céljából azonnal előtérbe tolódott a villanytelep bérbeadásának kérdése. A bérbeadást a kormánybiztos politikai okokból forszírozza, azonban gazdasági okokkal magyarázza. A bérbeadás azért sürgős állítólag, mert a villanytelep le van rongyolódva és számítani kell azzal a veszéllyel, hogy egyik napról a másikra közvilágítás nélkül marad a város, a reorganizálás a meghallgatott egyetlen egy szakértő véleménye szerint közel egymillió koronába kerülne, ezért a város szempontjából a bérbeadás mutatkozik a leghelyesebb megoldásnak, mert igy minden befektetés szükségessége elesik s a város mégis körülbelül 150.000 korona bérösszeget vághat zsebre a Sztredosztól, nem számítva mintegy 30 ezer kilowatt ingyenáramot, amit a bérösszegen felül közvilágitás címén ingyen adna Rimaszombatnak a Középszlovenszkéi. így papiroson szépen fest ez az indokolás, ha azonban tekintetbe vesszük, hogy vannak szakemberek, akik azt állítják, hogy a gépek kijavítása 250 ezer koronát sem emésztene fel, önkéntelenül tolul toliunkra a kérdés, hogy miképpen lehetséges ilyen súlyos horderejű ügyben ellenszakértőik igénybevétele nélkül tárgyalásokba bocsátkozni és hogy lo- het egyáltalában olyan ügyekben, amikben az erkölcsi normák és a demokratikus elvek az autonóm képviselőtestületnek, vagyis a város törvényes szervének, tartják fenn az egyedüli döntés jogát, ilyen évtizedekre kiható anyagi ügyekben a kormánybiztosnak, egy átmeneti, ideig- óráig tartó politikai megbízottnak döntenie? ' Ha a villany telep reorganizálására szükség van, úgy olyan megoldást kell átmenetileg találni, amely mellett a város anyagi érdekei összhangba hozhatók a politikai érdekékkel, A villanytelep ma körülbelül három millió koronát éra ezt évi öbpertoentee számithatatlanul, néha tömérdek pénze volt, néha semmi, de gyűjteménye egyre dusabb lett, egyre válogatottabb. A legnagyobb optimista volt, megszállottan hitt önmagában, szerencséjében. Utolsó időben állandóan repülőgépen utazott, mert, mint végtelen optimizmusában mondta: „az a repülőgép, melyen én ülök, nem eshet le”. Ez a prófécióája be is vált. Az élethez, a művészethez, a széphez gyermekes örömmel, féltékenységgel ragaszkodott. Apró szokásaiban, mint a legtöbb gyűjtő, különc volt. Pá- risban egyszer elmagyarázta nekem, hogy most jön Barclaytól, ahol egyszerre tiz öltözet ruhát rendelt s mind a tíznek a pantallóját selyemmel béleltette. Ez az ő találmánya volt, s legalább oly büszke volt reá, mint Grecóra, akit fölfedezett. Élete nagy coup-ja, mely világszerte ismertté tette nevét, Greco volt. Itt megint csak zsenije dolgozott: hatalmas „spekuláció” volt ez, ahogy kamatért eldobni olyan könnyelműség lenne, amire csak azok képesek, akik nincsenek tisztában azzal, hogy ezt a házi kezelésben tartott üzemet tulajdonképpen milyen fokig lehet kihasználni és hasznosítani. A közérdek azá parancsolja, hogy a kormány- biztos eHenszakértők meghallgatása után gondoskodjék a haladéktalan gépjavítások kérész tű 1 vi teléről, a negyven évre való bérbeadás fölötti tárgyalások jogát azonban engedje át a város törvényes képviseletének, amely egyedül hivatott ebben a kérdésben végérvényesen és törvényesen dönteni. A Középszlovenszkéi bevonulása Rimaszombatba egyet jelentene ugyan a villanyáraik .mérséklésével, azonban ennek velejárói lennének a Szrtredo vonalaim szinte napiPárkány, november 3. (Saját tudósítónktól.) Garamkövesd községnek tragikus szenzációja van. Sztankovics Ferenc volt katolikus káplán, aki hosszabb idő óta kedólybetegségben szenvedett és édesapjánál, Sztankovics János földművesnél volt háziápolásban, az elmúlt este rövid, heves szóváltás után revolverrel lelőtte édesapját. Az idős embernek baloldalán a szive fölött hatolt testébe a golyó s a jobb tüdőszárnyban akadt meg. Azonnal az esztergomi kórházba szállitották, ahol Göntczy dr. kórházigazgató műtétet végzett rajta, de egyelőre kérdéses, hogy életben marad-e. Az eset előzményei igen szomorúak, visszanyúlnak a világháború testet-lelket pusztító véres korszakába. Sztankovics János földműves papnak nevelte fiát, aki el is végezte tanulmányait és szorgalommal, nagy buzgalommal kezdte meg papi hivatását. De közbejött a világháború, amely mint annyi embernek, neki is végzetes élménye lett Buskomoran, súlyos kedéiybetegséggel tért haza. Lelkiegyensulyát megzavarta ez a megrázó, tragikus élmény. Nem tudott felejteni. A fiatal lelkészt a nagyszombati egyházmegyében helyezte el felettes hatósága, de a kedélybeteg káplánnak sehol sem volt hosszabb ideig maradása. Egyik p&róchi- áról a másikra helyezték és mindenütt feltűnt különcködő, furcsa viselkedése. Felettes hatóságai ekkor már láttáik, hogy a fiatalember nem képes eleget tenni papi hivatásának és bomlott idegállapota ápolást követel. Ezt maga a káplán is belátta, mire búcsút mondott a papi életnek és édesapjához ment, aki szeretettel fogadta, és mindent megtett, hogy a kedélybeteg fiút felvidítsa. Még az apai szeretet sem tudta kireparálm azt a hibát, amely a fiatal lélekben a világháború vérzivatara következtében keletkezett. Végtelen türelemmel bánt fiával, de különös szokásait ő sem tudta sző nélkül elviselni. A fiatal Sztankovics a késő esti órákban rendszerint sétára szokott menni. Grecóra vetette magát, összeállt Meyer-GrSfevel, a német mükritikussal s lassan, évek munkájával, előkészítették a hangulatot arra, hogy Grecóval előlépjenek. Ilyen óvatos, titokzatos megérzésekben, kombinációkban mutatkozott meg zseniális ösztöne. Szerette a nagy stílust, a nagy életet, királyokkal barátkozott, a Má- nyoki-fóle Rákóczi-kép megszerzésének históriáját igy adta elő: „Egyszer nálam volt Rup precht, kértem, hogy szóljon Augusztnak, csináljunk egy cserét...” Rupprecht a bajor, Auguszt a szász exkirály... Egyébként reám a nagy sietség, nagy tisztességek, nagy társsa dalmi élet, nagy utazások, nagy kincsek között egy magányos és szomorú ember benyomását tette. A legnagyobb karriért csinálta: szén ügynökből a nemzet halottjának, avanzsált. N«m egyszerű szójáték, ha azt mondom (s aki ismerte, megérti ezt): mily kár, hogy nem érhette meg. renden lévő üzemzavarok s mindezek tetejébe körülbelül 3 millió koronát fizetnének az egyes háztartások a szükséges átalakítások elvégzése óimén, ami pontosan huszévi bérösszeget tesz ki már az első évben A város ezidőszerint még 23 éves koncesszióval rendelkezik a villanyáram mono- polisztikus előállítására. Furcsa, hogy a kormánybiztos egy 23 éves koncessziót 40 évre akar a jog megcsúfolásával bérbe adni a város nevében, ■amikor a város autonóm jogaitól meg van fosztva és véleményét nem nyilváníthatja. A ráma szombati őslakosság álláspontja a villanytelep kérdésében: átmeneti intézkedés és a végleges megoldásnak fenntartása az egyetlen törvényes fórum, az autonóm •képviselőtestület részére. A kritikus napon is elindult, édesapja azonban útjába állt és kérte, hogy ilyen rossz időben ne menjen ki sétálni. A kedélybeteg fiatalember ingerülten, felcsattanó hangon válaszolt s mikor apja tovább kérlelte, előrántotta revolverét és rálőtt az öreg emberre. Az erős izgalom után a fiú apátiába esett igy várta a csendőröket, akik nemsokára megjelentek és magukkal vitték. A család tragédiája a községben és a környéken nagy részvétet váltott ki Megfojtotta béna leányát s azután öngyilkos lett Aussig, november 3. A közeli Wickwitzben mindszentek napján szörnyű tragédia történt. Holetz Miksa 56 éves gyári tiszt viselő megfojtotta 15 éves bénatestü lányát egy dézsában, amely 65 centiméter magasságig vízzel volt megtöltve. Holetz eredetileg fóvájár volt, azon bán szembaja miatt utóbb már csak az irodában foglalkoztatták s most várta elbocsátását a vállalattól. Kettős családi dráma Prágában Prága, november 3. Prága perifériáján szombaton este véres dráma játszódott le egy vendéglő előtt. Nemec Vencel asztalosmester két évvel ezelőtt nősült. A házasság azonban nem bizonyult boldognak, mert Nemec notórius alkoholista volt s felesége végül is elköltözött tőle ez év júliusában, magával vive karon ülő kisgyermekét is. Nemec a napokban üzent az asszonynak, hogy jöjjön egy bizonyos vendéglő elé, pénzt akar neki adni kisfia számára. Az asszony el is ment a randevúkéiy- re, ahol Nemec már várta. Amikor az asszony odaérkezett, a férfi előrántotta revolverét, agyonlőtte az asszonyt s aztán önmagát. Az asztalosmester hátrahagyott levelében azt írja, hogy a tragédia oka anyósa, volt, aki a két házastársat összeveszitette. A gyilkosságot és öngyilkosságot azért követte el, mért uera tudott az asszony nélkül élni. A rimaszombati kormánybiztosi rezsim a város villanytelepét 40 évi bérlet címén át akaria játszani a Középszlovenszkéi villamossági r. t. kezére „Ideiglenes" sáfárkodás a város legtöbb hasznot hajtó üzemével évtizedekre szóló hatállyal A világháború szenvedései zavarták meg a garamkövesdi vott káplán lelki egyensúlyát Buskomoran tért haza a világháborúból és azóta sehol sem találta a helyét — Az utolsó szóváltás után eldördült a legyver
