Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-19 / 264. (2485.) szám

4

'PRA'OU-MAG^APLHínLAP

1030 november 10, Merd*.

Németországban az életet kilenc hét alatt 8 százalékkal olcsóbbá teszik

Az „árcsökkentési diktatúra*1 működése — Egy bérharc tanulságai — Három márka húszon dől el 60 millió német sorsa

Berlin, november közepe. (A P. M. H. berlini munkatársától.) Három márka busz ... Csekély összeg. Egy ebéd ára egy közepes berlini vendéglőben. Es mégis három márka húszon dől el Németország közgazdasági jövője. Három márka buszért a német kormány direktóriumot alakított, a Preissenkungskommissiont és a bizottságot valószínűleg — bocsánat a rosszul hangzó kifejezésért — egy árcsökkentési diktátor fogja ikö vetni.

Már évekkel ezelőtt fölismerték, hogy a Németországra sulyosodó, előre megjósolt és törvényszerűen bekövetkezett gazdasági depresszión csak az általános árleszállítás tud segíteni, mely egyrészt fokozza a német áruk versenyképességét a nemzetközi piacon, másrészt növeli a belföldi piac fölvevőképességét. Úgy a munkaadók, mint a munkásod nem vitatták ennek a tételnek jogosultságát. De mint már az egyre hevesebb bérharcok alkalmával több ízben megirtuk, nem tudtak megegyezésre jutni a legfontosabb kérdésben. Az árcsökkentés és a munkabérleszállitás elválaszthatatlan kapcsolatban állanak egymással. A circulus vitiosus- ból nem találtak kiutat. Az árcsökkentéshez a munkaadók véleménye szerint csak a munka- bérleszáMitás révén lehet eljutni, mig i munkások szerint, csupán a már megtörtént árleszállítás után következhet be a munkabérek leépítése.

E körül a kérdés körül forgott a legutóbbi nagy bérharc, a berlini fémipari munkások küzdelme a vállalkozók által elhatározott és végrehajtott bérleszállitás ellen. A mindkét tel számára áldatlan sztrájknak az egyeztető bizottság döntése vetett véget. Ebben a háromtagú bizottságban helyet foglalt a szociáldemokrácia. képviselőjeként Sinsheimef, a közgazdaságtan tanára i«?. A döntést értehtőképpen mindkét fél elégedetlenül fogadta. De épp ez a mindkét oldalról megnyilvánuló elégüJetlenség bizonyltja, hogy az immá,r megföllebbezhetet- let határozat sem az egyik, sem a másik érdek- csoport egyoldalú szempontjait nem vette figyelembe, hanem valóban azt az irányt jelölte meg, mely a közösség általános érdekének megfelel. A 8%-os munkabérleszállitást az egyeztető bizottság megítélte, de hatályé,t január

18-ig tolta ki, mig azonnali hatállyal életbeléptette a munkabérek 3%-os csökkentését. Oak meLlesleg jegyezzük meg, hogy a munkaadók azonnali érvénnyel 15%-os redukciót követeltek .Január 19-ig a német kormány, melynek megbízásából a Schlichtungsausschuss döntését meghozta, az egész vonalon olyan mértékben akarja leépíteni az árakat, hogy a munkásság 8%-os vesztesége — a fémipart a több! iparág is követni fogja — hiánytalanul megtérüljön.

Kilenc hét alatt Németországban az életnek nyolc százalékkal olcsóbbá kell lennie.

A 8%-os bérredukció egy munkás számára átlag heti három márka húsz veszteséget . jelent. Tehát három márka hússzá! kell január 18-ig a munkásvilág standardjához szükséges fogyasztási cikkek árát az egész vonalon csökkenten?.

Ennek a nagy föladatnak a végrehajtására alakították meg az árcsökkentési bizottságot, mely azonban már a benne helyet foglaló személyiségek egyéni súlyánál fogva is több, mintegy egyszerű kommisszió, hanem egyenesen diktatórikus jogokkal fölruházott direktóriumnak nevezhető. Az árleszállitási mozgalom diktatórikus jellege még csak jobban ki fog bontakozni akkor, amikor a sok oldalról megnyilvánult óhajnak megfelelően, ez a több tagból álló bizottság az alapvonalak meghatározása után a végrehajtó munkát egy személyre — Luther d.r., Schacht dr. és Treviranus neve van kombinációban — fogja ráruházni.

Már az első lépéseknél bebizonyosodott, hogy (szórványos intézkedésekkel nem lehet az óhajtott célt elérni. A hús- és kenyérárak leszállítása bár minimális mértékben sikerült, de az ipari és kereskedelmi érdekeltségek ellcntállása következtében az óhajtott mértékben nem. volt végrehajtható.

A kenyér-, a hús- és a tejárak eddig bekövetkezett leszállítása átlag heti 57 Pfennig megtakarítást jelent egy munkáscsalád számára. Tehát még 2.63 márkát kell a lakosság számára megtakarítani.

Nem volna szükség bizottságokra és diktátorokra, ha a kormány egyszerűen az egyes érdekeltségekre gyakorolna ennek megfelelő pressziót. De még ha ez a presezió eredményesnek bizonyulna is, a termelők bevételcsökken- tése a gazdasági válságnak csak újabb kiéleződését provokálná.

És Így a német kormány elhatározta, hogy

sporádikus kísérletek helyett egy általános árcsökkentési program kidolgozásába és ezt követőleg megvalósításába kezd.

Hogy ez a program végrehajtható legyen, ahhoz a drágaság elemi forrásainak fölkutatása szükséges. Messzebbmenő intézkedések nélkül nem lőhet az egész terhet a termelők vállára hárítani. A birodalmi banknak, a birodalmi postának és a Refchstagnak uj árpolitikát kell inaugurálnia. Németországban a legkonkrétabb komában gondolnak az összes áli&mi «soígili«r

tások díjtételeinek leszállítására. A drágaság páncélfalán parittyalövésekkel nem lehet rést ütni. Más fegyverekre van szükség.

A most kidolgozás alatt álló programból nem fog hiányozni a Reiehsbank kamatlábcsökkentése, a vasúti tarifák leszállítása, a postai illetékek redukciója sem. A kamatlábleszálliitás- | tói az építkezési költségek és ezzel kaposolat- ! bán a. lakásbérek upasztásának lehetőségét várják. A vasúti tarifák és postai Hété kék leszállítása viszont az egész gazdasági életben jótékonyan éreztetné hatását és posszibilissé tenné a vállalkozás számára a munkabércsökkentés révén, előálló nívóhoz való hozzáilleszkedést.

De ugyanígy számításba fogják venni a villany-, gáz- és vizárak újabb szabályozását is.

Természetesen a legtöbb helyen csak pfennigeket lehet letörni. De ezeken a pfennigeken, melyek a kiinduló ponttól kezdve végig fognak vonulni az egész gazdasági életen a Reichs- bauktól a szatócsig, múlik. Németország boldogulása.

Három márka húsz pfennigért indul meg a heroikus küzdelem, ötvenhét pfennig a győzelem első tétje.

Három márka húsz pfennigtől függ hatvanmillió német sorsa. Ráskay László.

Móricz Zsigmond után...

Négy nap prágai emlék benne, négy nap uj Móricz-emlék bennünk, igy kisértük az állomásra, amelyik mindig fájdalmas, meri mindig eszünkbe juttatja, hogy milyen inesz- sze estünk hazulról, ahol a szlovenszkói lankák közt három éve első nagy találkozásunk volt vele.

Itt is szemtanúja voltam egy ilyen átér* zeít. föl érzett találkozónak. Egy költőt, aki semmiképpen nem állítható be a szentimon- talizmus és az idill képviselőjeként, mutattam be Móricznak. Móricz szokása szerint mosolygósán, hosszan nézte. A beszélgetés megakadt. A forradalmi dalnokból egyszerre kitört a szív:

Nahát — mondta — ilyet? Mégis csak furcsa, hogy itt ülök a nagy Móricz mellett!

Az uj, fiatal művészet lelke tisztelgett ezekben a szavakban, ebben a gyermekes, bűbájos kitörésben a nagy magyar művész lelke előtt,

A. pillanat elmúlt. Villanás, de mélyről jött és tiszta volt.

A csípős novemberi szélben lassan gyula- keztek a felfctírt galléru diákok, írók, szerkesztők és persze a lelkes diáklányok. Az állomás kormos falai között izgatottan sii- rögtek, fehér selyempapirban óvott virágokat dugdostak.

A komor, nyomasztó pályaudvar hangárja

alatt eleven, didergő, lázas élet repesett.

Móricz egyszerre egy komoly gyülekezet centrumába került s egymásután léptek elő az üdvözlők és búcsúzok, s az iró keze tele lett virággal.

Be a pozsonyi kocsiba.

Fütty. A kalapok lerepülnek Közel száz inbb emelkedik a magasba s a viszontlátást kiáltó arcok előtt méltóságosan, simán, mint egy lassan forgatott film úszni kezd az iró markáns alakja, villanycsóvák legyeznek el jellegzetes magyar feje fölött, az ablakból integet a csokor... elment.

Elment?

Nem.

Ezt elfelejtettük megmondani neki. Mikor elment, éreztük, hogy akármilyen sok mindenről beszéltünk, semmit se mondtunk meg neki. II tán akiál tjük éti is, hogy nem ment el, itt maradt, a miénk maradt és hogy a sok mindent, amit mégse tudtunk neki elmondani. rövidesen, egyszer, meg kéül hallgatnia.

Lehet, megint nem sikerül megmondanunk neki.

De azért jöjjön el. Mielőbb. Megint.

Visszavárjuk. gy. ÓL

MŰSORON KÍVÜL

Ma: MÁRAJ SÁNDOR

A SIKER TITKA

Sinclair Lewisnek egy tevéiét olvastam, melyben felvilágosítást nyújt a siker tebeni- kájáról. Azt Írja, amit mindenki tud, hogy a sikernek nincsen titka. Egyetlen titka az, ami az aranycsinálásé: hogy munka közben nem szabad a fehér elefántra, illetve a sikerre gondolni. Abban a pillanatban, mikor a siker felé dolgozunk, már fel is adhatjuk a munkát. Sikere lehet valaminek, amit öntudatlanul s egyébnek is, amit hideg, absztrakt matematikai spekulációval alkot a szerző: csak annak nem lehet sikere, amit azért csinál, hogy sikere legyen.

Azt Írja Lewis, hogy magazinoknál kezdte, elhelyezhető írásművekkel, s szépen megélt, csak éppen semmi olyat nem tudott Írni, ami kielégítette volna. „Sikerei voltak11 ezekkel az n ásókkal, tudniillik megélt és pénzt szerzett. Egy napon, mikor már elmúlt harmincéves, belátta, hogy igy nem viszi semmire, legfeljebb pénzt fog keresni — s szakított a magazinokkal, nekiült í a legsötétebb bizonytalanságban megírta, koncessziók nélkül, első olyan könyvét, mely neki tetszett, nem a kiadóknak, a Main Street-et. Tudta, hogy ©sztelen- ség, amit csinál, a magazinok nélkül éhen fog halni. De a Main Street világsikert hozott neki, éppen, mert nem a siker célzatával készült, hanem én-magáért — s pénzt is hozott, amennyi a függetlenséghez keltett, e nekiláthatott igazi feladatainak.

Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy időnként olyan urak, akik hivatást éreznek az íráshoz, felkeresnek s átnyújtják kézirataikat. E számomra oly kellemes pillanatokban, egészen fiatal Íróktól, gyakran, majdnem kivéél nélkül hallottam már ezt a mentegetőző kijelentést:

— Kérem, csak azt ne higyje, hogy az elismerésért írok . . . engem az irodalom csak •'másodrendűén érdekel. Elsősorban pénzt akarok keresni. Legyen szives mentői előbb lead®^ mert szükségem van a jtenar*.

Ezt nem egyszer hallottam, hanem százszor. Ha ezt egy öreg iró-suszter mondja, megértem. De „kezdő irók" szájából sokáig megdöbbentett. Büszkén mondják, határozottan, mint olyan emberek, akik kikérik maguknak, hogy naivistáknak tartsák őket, aféle álmodozó félbolondoknak, akik önmaguknak s az öncélú alkotás kedvéért írnak. Nem, mondták félreértést nem tűrő hangon, ők pénzért írnak, nehogy összetévesszem őket olyan szamarakkal, akik az Írásért írnak.

Azt hiszik, ez szórványos?

E ..pénzért irott“ kéziratok között sokszor akad jó is, — nemcsak a „közölhető11 értelemben, ami nem jelent sokat, mert minden szamárság közölhető, hanem öntudatos felkészültségű, egyéniséget derengő s legtöbbször gyanúsan rutinos írásokat kaptam már ezzel a konferán<*?zal kézhez, öntudatos és tehetséges írásokat, melyek azzal a célzattal készültek g nehogy félreértsük őket, hogy szerzőjük pénzt akar keresni. Elsősorban azt . . .

Ne értsük félre őket: minden munka értéket képvisel, melyet valamilyen formában át kell váltat; az életre. Eddig a feltevés erkölcsös Ha a költő semmi egyebet nem tud, csak verset Írni, akkor megkövetelheti az emberektől, kik verseit élvezik, hogy az élvezetért cipőt, lakást, ruhát adjanak neki cserébe. Másnak a munkáját ellenszolgáltatás nélkül igénybe venni erkölcstelen dolog, akár kapál az illető, akár verse* ir. Az irodalmi produkcióért épen úgy jár neki bér, mint a kefekötésért. Aki ezt másképen látja, az dilettáns. De az, aki „pénzért ir“, abban az értelemben, hogy az írás eszköz neki a pénzhez, nem pedig fordítva, — nem úgy, hogy a honorárium következménye ugyan a produkciónak, de nem célja, — nos, az okos ember s lehet, hogy írással pénzt fog szerezni.

Megsúghatom neki, hogy az ő nyelvén beszéljek: ez a. rosszabb „üzlet". Nemcsak irodalomnak rosszabb, amit (011x41)1 hanem

üzletnek is.

Mindig csodálom azt a bátorságot, raeJjf lyel kijelentik: „Pénzért írok."

Minden iró elvárja, hogy munkáját honorálják. De nem tudom elképzelni, hogy tíz, húsa év előtt egv fiatalember azzal mert volna beállítani egy könyvkiadóhoz, egy kritikushoz: „Ne értsenek félre, nem vagyok én olyan szamár, hogy verseket írjak. De pénzt akarok keresni."

Néha megkérdeztem, miért nem keresi * pénzt közvetlenebbül, például bankban, vagy az olajszakmában? S ekkor azt a választ kaptam, hogy ott is keresi, de az, amit írással keres, jó lesz pótléknak.

Egy nő egyszer azt mondta: „Jó lesz week- endre.11 Egy másik: „Megkeresem vele a cigarettámat"

Régebben a dilettáns beérte azzal, ha müvét nyomtatásban látta, el se jött a, honoráriumért. A mai dilettáns gyakran mondja: „Nem fontOiS, hogy megjelenjen, de legalább utalják ki a pénzt."

Ez nem a nyomor szava. Ez az idő szava, nyiit, őszinte, szemérmetlen. Ezek azok, akik nem hagyják ott egy napon a magazinokat s nem ülnek le megirni azt a könyvet, melyet Lewis megirt, — igaz, a Nobel-dijat se nyerik meg.

„A siker" sohasem tesz az övék. — de elhihet jiik nekik, hogy „sikereik vannak."

Benes öltdicsérete

Prága, november 18. Bénes külügyminiszter a cseh nemzeti szocialista párt iparosszakosztályának kongresszusán külpolitikai tartalmú beszédet mondott. A habom előtti külpolitika céljaival és módszereivel főleg a nagyhatalmak politikáját és gazdasági ha- talmát szolgálta — mondotta a külügyminiszter. — A kis népek ebben a. rendszerben csak mint vazallusok foglaltak helyet. Ez a politika a világháború katasztrófájához vezetett. Az uj külpolitika uj eszmék és uj módszerek szerint igazodik. Főcélja a világ és Európa megszervezése. Ennek a politikának kiinduló pontja a demokrácia, amely úgy a népek, mint az államok polgárai számára egyenlő í?) feltételeket teremi Cseh* Szlovákia törekvése a gazdasági együttműködésre irányul a katonai szerződések helyett. (!) A hatalom helyett jogot és igazságot keres. A konfliktusokat megegyezéssel és nemzetközi IgazságszolgáHatásaal akarja megoldani. E* a népek együttélésének uj koncepciója. Ez a politika megfelel az állam összlakossága érdekeinek. Megfelel Csehszlovákia európai központi fekvésének, nagyságának, politikai tradíciójának, gazda^ sági, nemzeti és szociális struktúrájának. Ne«m lehet azt állítani, hogy a külpolitika uj iránya mindenütt győzött. Tanúi vagyunk a modern és a háború előtti rendszer harcának. Átmeneti időben élünk, amikor az uj korszak csak kialakulóban van, de mi harcolunk ezért az uj irányzatért, kompronrsz- szum nélkül követjük és őrt állunk Aránylag ki6 nemzet vagyunk, éppen ezért tudatában kell lennünk annak, hogy a nagv népek számbeli ereiét morális erővel kell pótolnunk. A morális erő a mi oldalunkon kfll hogy legyen. Ezzel a politikával azonban a saját erőnkbe vetett hitet és saját népünk hazafiasságát nem gyöngítettük. Szükségtelen, hogy bárki is leckéztessen bennünket a patriotizmusból. Hazánk védelméről gondoskodunk és gondoskodni fo^ gunk. Mindenkor készek vagvunk támadások ellen védekezni, de mi sohasem fogunk' sem heteié, sem pedig kifelé sovin’szta politikát űzni (??). A békenolitika nem az álmok és a fantázia politikája, hanem realitás, amely a nemzetközi politikában egvre nagyobb súlyt nyer. Arra kell törekednünk, hogy a nemzeti politikában és a békemozgalomban való pozíciónkat kihasználjuk a magunk javára. A. miniszter kijelentette, hogy mindannak dacára, amit kint a világban látunk, mégsem kell félni attól, hogy valamilyen konfliktusra sor kerülhetne. Be iameri, hogy a helyzet komoly, talán komolyabb, mint tavaly volt, de a gazdasági válság következtében komplikálódott. miért i<* megvan a remény, hogy e válság megoldása után az emberek a helyzetet kevésbé sötétnek fogják látni és kedvező politikai konzekvenciák fognak bekövetkezni A bizalmunkat nem szabad elveszíteni, hanem ki kell tartani az egészséges optimizmus mellett, amely a saját erőnkbe vetett hitből ered. Az állam az elmúlt tizenkét esztendőben megerősilette exiszteneiáját ugv befelé, mint kifelé. Ez a demokrácia és igazságosság politikájának érdeme, amellvol megszereztük önbizalmunkat és a külföld elismerését — fejezte be önelégült nyilatkozatát Benee,