Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-14 / 260. (2481.) szám
1930 november 14, péntek. ^RWÍAlMAfifeARHlRLA? FELJEGYZÉS Irta: MÁRAl SÁNDOR LEWIS Lewis olyan irő, akit vitatni lehet. Elsősorban művészetét. Ha egy irót azzal mérünk, hogy milyen hatással volt kortársaira, ő a legelsők egyike ma. Irodalmi szempontból az ilyen nagy siker, hirtelen siker mindig alkalmat ad a kétkedésre. A műremek ritkán napi kenyere a tömegnek, mely főként lassan szokik rá. Olyan zsenik, mint Shakespeare, kit egyformán tapsol meg s élvez a tömeg, s szobája magányában az irodalmi Ínyenc, kivételesek. Az igazi műremek, ha el is jut a populáris halhatatlanságba, sokáig csak az a ko- té s rokonizlésti alkotók magánügye marad. Ami Lewisben hat, nem annyira művészete, mint inkább világszemlélete. Nem értékelés ez, hanem megállapítás. Ez a közé1 kom amerikai irt féltucat jó könyvet, nem többet. Igaz, többet Mózes se irt. Lewis irt néhány csapnivalóan rossz könyvet is. Oeuvre-je mindenestől egyenlőtlen, egy-két remekmű mellett sok benne a közepes. A svéd akadémia tehát nem író mii vészt jutalmazott most az irodalmi Nobel-dijjal, hanem józan téritőt, fanyar kritikust. Thomas Manttól, aki a dijat legutoljára kapta, s akinek csaknem lezárt életemiive elsősorban irásnüivészet s csak másodsorban kritika s politika, Sinclair Lewisig a Nobel-dij Ítészei megjárták az irodalmi szemlélet két végletét. Lewis izgalmas lélek, elsőrangú koponya, felelősségérzettel teljes, kritikai szándéktól hevített lelkiismeret, akinek azonban fontosabb, hogy irodalmi formában kritikát mondjon kora s kortársai, fölött, mint az, hogy mondanivalóját abszolút művészi eszközökkel adja elő. Semmiesetre sem oly fontos neki, mint Thomas Maiinak. Valószínűleg meg is veti a formát. minden jelentkezésében. Fanyar próféta, aki azzal ítél, hogy orvosi szárazsággal bemutat. Valószínűleg a dijat is megveti, ahogy megvetette a Pullitzer-dijat, azzal a magyarázattal, hogy az ilyen dijak engedelmessé s polgári szempontból szobatisztává szelídítik az írót. Lewis kérlelhetetlen ellensége a polgári világnak, a polgári szemléletnek, erkölcsnek, művészetnek is. Olvasom, hogy a dijat szét óhajtja osztani fiatal amerikai regényíróié ke ts égek között. p S mert ilyen ember s ilyen író, — ezért nagyjelentőségű a svéd Akadémia döntése ebben az esztendőben. Mintha a független, jól orientált s véleményükben ha nem is csalhatatlan, de nem is befolyásolható ítészek Ítéletet mondtak volna abban a perben, mely az „abszolút irodalom*4 körül a kor pódiumán zajlik. Nem, Lewis uem csinál „abszolút iro dalmat**. Lewis a kor írója, a kor kritikusa, ba úgy tetszik, a kor prófétája, bár nem leírni elég ővaosan kezelni a profét asá^ot, — ő a kor irodalmi orvosanalitikusa, eszményi riportere, kérlelhetetlen bírája s így tovább. Az .„abszolút irodalom** nem tartozik céljai közé. Nevemi akar, bemutatni, befolyásolni, javítani, leleplezni. Megannyi cél, melyeket könnyebb megközelíteni a politikai arénán, mint regényeken át. A „Babbitt“-et egymillió ember olvasta Amerikában, Fran asszony körül táborok alakultak, az irót bojkottal fenyegették meg. Mindez gyanús. De alka'mas-e az idő arra, bőgj7 a művészetet az „abszolút** mérlegén mérjük? Erre felelt a svéd Akadémia. Az ítéletet meg lehet szívlelni. Csak, No- bel-dij-jelöltek, megtántorodni nem szabad miatta. Menjen mindenki tovább a maga utján: az egyik a lenézett abszolutum felé, melyről oly megvetően szokás ma beszélni, mint vénkisasszonyokról, kik kanárit tenyésztenek, a másik az egymilliópéldányos propagandairo- dalom felé. Lewis szempontjából szinte veszedelmes és gyanúiké1 tő, hogy megnyerte a No- bel-dijat. Vagy őt értettük eddig félre, vág}7 a dijat. H Z1 IS ti G. Darling. az angol Midland Bank igazgatója az angol birodalmi konferenciához intézed feltűnést ke’tő em1 ékiratában a világgazda :ági válságot az ezüst elértéktelenedésére vezeti vissza. Ez az értékíéenedési folyamat megbontotta a két nemesfém, az arany és az ezüst értékviszonyát és tönkretette az ezüstben gazdag országok, különösen Kína, India és a délamerikai államok vásárlóképességét. Az ezüst-termelés ma már csak tizenháromszorosán múlja felül az aranyét s az arany értéke mégis ötvennyolcszor nagyobb az ezüstnél. Az angol birodalom, Írja Darling ur, a világ legnagyobb aranytermelője, megmenthetné a gazdasági világot, ha a két fém közötti értékegyensulyt visszaállítaná. Ma az egész világ aranyai gyűjt. A válságot elsősorban a fizetési eszközök hiánya okozza, az az esztelen tezaurálás, mely Amerikát, Franciaországot s Angliát mániákus arany-gyűjtésre ösztönzi. Darling emlékirata azt tanácsolja, hogy teremtsenek nj birodalmi pénzegységet Az uj angol birodalmi jegybankban egyesítenék a biroda1 ómnak 250 millió font értékű arany- készletét s bank részvényesei a birodalom államainak jegybankja lennének, melyek a központi birodalmi bank aranykészletének fedezetére „Rex“ nevű pénzt bocsátanának ki. A birodalmi bank meghatározott minimális áron aranyat és ezüstöt vásárolna a „Rex“- hankjegyek ellenében s ezek a bankjegyek az aranyat helyettesítenék a forgalomban. Darling kijelentette még, ha javaslatát nem valósítják meg, a gyengevalutáju országok le fogják hengerelni olcsó munkaerejükkel a magasabb valutájú országok iparát. Egyszóval visszatérés a bimeta 11 izmushoz: ez az egyetlen orvosság, melyet a kitűnő angol a világválság enyhítésére ajánl. Első tekintetre tetszetős és valószínű az egész. „Rex“ lenne az uj pénz neve, szemérmetlen őszinteséggel. S ha az arany-fikcióból lehet ezüst-arany-fikciót csinálni, ha csakugyan ez az egyetlen oka a nyavalyának, ugyan miért ne lehetne eztist-arany-réz-fikciót teremteni, valamilyen különös, reális inflációval, mely imaginárius fizetőeszközökhöz juttatja a fizetőeszközök hiányában sinylődő világot. Ez a szakemberi elgondolás, melynek szakkörökben nagy a sikere, egyik legérdekesebb tünete annak a tipikusan nagytőkés-gondolkozásnak, mely az életet hajlandó a végtelenségig egy gazdasági fikció — például az arany — függvényének tekinteni s a produkció értékét uein a cserelehetőségekben, hanem az imaginfárius közvetítő, értékjelző eszközben látja. Az értékmérő tehát ne az arany legyen, hanem az arany és ezüst — s akkor rögtön el tudjuk „adui**, amit a föld terem, a gyár produkál? Minden elmélet körbe megy itt, a zárt ideológián belül — fikciók körében zajlik le a válság, oly messze az élettől s amit az élet értéKnek felismer, mint Morgan lehet felfogásban Assisi Szeut Ferenctől. Ez a szellemes ideológia az, melyet bírálva, még Prágában is, legalább érseknek kellett lenni Kordács egyházfejedelemnek, hogy a fennálló törvényekkel összeütközésbe rfe jusson. A prágai érsek, aki „tüztengert** jósol ennek a világnak, legutóbb egy cikkében kijelentette, hogy „a züllés, melyben élünk, az erkölcstelen tőke következménye, amelyet ki- zsákmányolók és spekulánsok, egyesek ás testületek, bankok, és trösztök halmoznak fel. Ez az ugaron heverő tőke (akár ezüst, akár arany) ahelyett, bog}7 a haladást szolgálná, az általános szegénység eredendő oka. Az idő megéret egy világfoiradalomra** — fejezte be — „s ha a hatalmasok és a tőkések nem ismerik el a katolicizmus törvényeit, akkor tüz- tenger fogja elperzselni az egész világot." Ha egy katolikus egyházfejedelem 1930-ban ilyen kritikával illeti a nagytőkét, amilyennél félre nem érthetőbbet Marx se engedett meg magának — mit szóljunk egy ideológiához, mely minden baj okát még hajlandó abban látni, hogy a fizetési eszköz nem ezüst is, hanem csak arany? Englís beismeri az adóreform hibáit s azok egyrészének kiküszöbölését ígéri A költségvetési bizottság megszavazta a lövő évi költségvetési — A söradó emelése, a bankalapok visszamenőleges megadóztatása a bizottságban Prága, november 13. A költségvetési bizottság tegnap este befejezte a jövő költségvetési előirányzat fölötti vitát s ma délután a büdzsét meg is szavazta. A vita befejezése előtt fölszólalt még Englis pénzügyminiszter. Arra az észrevételre, hogy a költségvetési év kezdete julius elsejére volna átteendő, azt jegyezte meg Englis, hogy éz tisztán technikai kérdés volna, ennek azonban pszichológiai akadályai vannak. A. költségvetést ugyanis a nyári hónapokban kellene tárgyalni, oly időben tehát, amikor az érdeklődés sokkal kisebb, mint ősszel. Az állami költségvetés nagy terjedelme ellen fölhozott panaszra Englis azt jegyzi meg, hogy a gazdasági helyzet nem engedi meg a köz- igazgatási beruházások csökkentését, mert ezeknek kell kiegészíteniük a gyér magán- vállalkozást. Nagyobb megtakarítások a közműn Icáknál nem érhetők el, mert azok háromnegyed részben már ki vannak adva s a hátralevő, kiadandó munkákon legfeljebb tízmilliót lehetne megtakarítani, mint azt az átszámítások igazolják. Tovább?? is lesznek remuneráciAk Nem állja lég a helyét az a kifogás, hogy a j pénzügyminisztérium nem elég takarékos a \ remunerációk osztogatásában és hogy azok I most is szerepelnek a költségvetésben, noha j megvan már a tizenharmadik havi fizetés. A \ miniszter szerint a remunerációkról teljesen lemondani nem lehet, mert a rendkívüli teljesítményeket és rendkívüli munkákat díjazni kell. A továbbiakban a miniszter hangsaiyözía, hogy az adórendszertől ö í. .iga sincsen elragadtatva. Gazdasági sí r pontból fájdalmasan hatnak a keresked< ".mi adók, szociális szempontból fájdalmasa *.i közszükségleti cikkeket terhelő adót Az adórendszerben nőm valósítható meg mindig az eszményi állapot s gyakran csak az teljesíthető, amit a politikai helyzet megenged. Az adókivető hatóságok befejezték a restanciáik feldolgozását s azokon most a felebbezési hatóságok dolgoznak. Az egyenesadóhátralékok örvendetesen csökkennek. 1926-ban 4978 millió, 1929-ben már csak 2725 millió régi adótartozás volt. Az 1929. évi forgalmi adókban ismét nagyobb hátralékok gyűltek össze, ami a gazdasági válsággal és az adófizetők késedelmével magyarázható. fölösen kimutatás a protekciós leírásokról A pénzügyminisztériumnak nem áll módjában pontos kimutatást adni arról, hogy mennyi rendkívüli adóengedményt tettek az 1924—255. számú törvény alapján, mert csak 1930 elejétől vezetnek külön nyilvántartást a rendkívüli és a rendes jogorvoslati eszközök alapján nyújtott adóleirásokról. K ét ségtelen, hogy az adólei Fásokban első he- I lyen állnak azok, amelyeket fellebbezések alapján engedélyeztek, A jövedelmi és a keresetiadó-leirásot azért szerepelnek nagy számokkal, mert ezekben az adónemekben még a háborús, sőt háboruelő'tti évele tartozásai simcsernlk rendezve. A magánalkalmazot- talk és munkások jövedelmi adóijából 1 mil- liárdot meghaladó összeget írtak le az adóhivatalok. Ámbár a hadi adótartozások összege 439 millió koronát tesz kp a költségvetés ennek ellenére nem vesz előirányzatba semmi bevételt és pedig azért, mert a folyamatban levő fellebbezések s a közigazgatási bíróság előtt elfekvő panaszok alapján ebben az adónemben újabb, igen nagy leírások várhatók. A miniszter beismeri, hogy az adóreformot elégséges statisztikai adat ismerete nélkül valósították meg, de ha a statisztikára kellett volna várni, úgy a reform máig sem volna meg. Természetes, hogy javítani kell ott, ahol hiba történt s habozás nélkül megmondja, hogy a hiba beismerése és megjavítása nem szégyen. A miniszter ezt a hibát a különös kereseti adót illetőleg beismeri s kijelenti, hogy azt az önkormányzati testületekről szóló tör- vényesoportnál a törvényhozás részben helyre is fogja hozni. A pénzügyminisztérium most készíti a pénzügyigazgatás átszervezésére vonatkozó törvényjavaslatot. A lefontösabb az, hogy a pénzügyi adminisztráció jól működjék s hogy gazdaságosan dolgozzon. Ma, nyolcmillió darab adóakta elintézése után már könnyebb a helyzet, ennek ellenére a közalkalmazottaknak 1925-ben bekövetkezett létszámapasztása miatt 800 nj munkaerőt kellett fölvenni. Ezenkívül a közelmúltban megvalósított re- sziszteniatizáció alkalmával is a személyzet számának növelésére törkediett a pénzügyi igazgatás. A jövő Évben véglegesen rendezik a szeszkéróóst A szeszgazdálkodás kérdése kapcsán En- glis kijelentette, hogy a szesz és benzin keverését meg fogják valósítani. Ezt a kérdést most műszakilag tanulmányozzák. A pénzügyminisztérium lehetővé alkarja tenni a szesznek még nagyobb mértékben való gyártását, ba ezzel a külföldről jövő' anyagok helyettesíthetők. A szeszgazdálkodás problémájával a parlament a jövő évben fog foglalkozni. A gazdasági miniszterek nyomban karácsony után hozzálátnak a szeszgazdálkodás végleges rendezéséről szóló törvényjavaslat megszövegezéséhez. A bizottság megszavazza a kóltsÉgveiÉst Ma délelőtt szavazásra került a sor, amely | előtt Hnidek főelőadó rövid záróbeszédében • kiemelte, hogy az ezidei költségvetési vita j igen tárgyilagos és magasnivóju volt. Az t egyes tételek fölötti szavazás másfél óra hosz- I szat tartott. .Az ellenzék módosító indibvá- ! nya.it elutasította a többség. Az uj adótörvénynovellék bizottsági tárgyalása Prága, november 13. A költségvetési bizottság ma délután megkezdte az önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásáról szóló törvény novellájának, továbbá a söradó és a különös kereseti adótörvény novellájának tárgyalását. A bizottsági tárgyalás valószínűleg holnap már befejezést is nyer, miután mind a bárom javaslat tekintetében megegyezés jött létre a koalíció berkeiben. Igv a söradóra vonatkozólag megállapodtak abban, hogy a visszamenőleges különös kereseti adót a sör után nem 1930 julius elsejétől fogják behajtani, hanem csak október elsejétől és pedig ezt az adót pausalirozzák az előállított sör mennyisége szerint. Az átalányösszeg csapolt sörnél literenként 42 fillér, raktársörnél 48 fillér és speciális sörnél 60 fillér. Ezt az adót október elsejétől a törvény élet- beléptetéséig kell fizetni a gyárakban közvetlenül eladott, vagy más módon elfogyasztott, például saját használatra fölhasznált sör után is. Ez az adó hat egyenlő havi részletben is fizethető a törvény életbeléptetése napjától kezdve. A pénzügyminisztérium ezt az adót egészben vagy részben elengedheti olyan sörgyáraknál, amelyek kimutatják, hogy ennek megfizetése üzemük fennállását veszélyeztetné. A különös kereseti söradó levonható az általános és különös kereseti adók kivetésénél. A törvény december elsején lép életbe. Ajs önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásáról szóló törvény novellájában ugyancsak történt módosítás, ami a járási és községi pótadók engedélyezése és ugyanezen testületek költségvetéseinek jóváhagyására vonatkozik. A módosítás főleg arra irányul, hogy a felsőbb hatóságok az előirt határidőt betartsák és ha valamely hivatalnok hibájából a járási vagy országos választmány a községek, vagy valamely járás erre vonatkozó kérvényét hat héttel a határidő előtt le nem tárgyalja, úgy az olybá tekintendő, mintha a választmány a pótadót engedélyezné és a költség- vetést jóváhagyná. Az a hivatalnok pedig, aki nem tartja be a határidőt, fegyelmi eljárás utján üldözendő. A négy tartomány fővárosának, amelyeknek legkevesebb 210 százalékos a községi pót- adója, a pénzügyminiszter a belügyminiszter beleegyezésével a forgalmi és fénylizési adóból maximálisan évente tízmillió koronát utalhat ki, amely összeget a négy főváros lakosságának számaránya szerint osztják el. Végül a különös kereseti adónál megváltoztatták a kormány eredeti javaslatát, ami a veszteségi tartalékalapok visszamenőleges megadózta that óságát illeti és pedig az eredeti tervtől eltérően visszamenőleg nem adóztatják meg mindazokat a veszteségi tartalék- alapokat, amelyeket 1.930 év előtt létesítettek. A bizottsági ülés elején fölszólalt Englis pénzügyminiszter, aki megindokolta a bárom törvény növel lóri s változtatásának szükségéi, majd utána megindult a vita.
