Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-13 / 259. (2480.) szám

6 TMGAíMaG^ARHITUiXP 1930 november 13, csütörtök. JllREK-x. VÍZUMOT Magyarországba, Romániába. Olaszor­szágba, Lengyelországba még ugyanaznap megszerez a „Prágai Magyar Hírlap*' pozso­nyi kiadóhivatala, Pozsony, Lőrinckapu-u. 17 II. (Central-passage). Nem szükséges a pénzt előre beküldeni, az összeget utánvéte- lezzük. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága U„ Panská uL 12, IH. em, eszközöl. * POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 27-87. Lőrinckapu-ucca 17. (Central-passage) KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 495. Fő-ucca 69., I. em. Jobbra. NYITRAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Pavlovlcs ncca 2. UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal: Metbod-tér 3. — Móricz Zsigmond csütörtökön Possonyba érkezik. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonál­ja: Móricz Zsigmond, az illusztris iró csütör­tökön Pozsonyba érkezik, ahol este 8 órakor a Primáspalota tükörtermében a Nemzetközi Kultúrát Terjesztő Egyesület rendezésében előadást tart. — Kossuth Lajos arcképe lesz az uj ma­gyar huszpengős bankjegyeken. Budapesti szerkeszt ősegünk telefonálja: A Magyar Nem­zeti Bank 1931 január 2-ával uj huszpengős bankjegyeket bocsát ki. A bankjegy színe zöl­desbarna lesz, egyik oldalán Kossuth Lajos arcképe, a másik oldalán pedig a Magyar Nemzeti Bank budapesti szókháza lesz lát­ható. — A magyar igazságügy gyásza. Budapest­ről jelentik: A magyar bírói kar egyik legré­gibb kimagasló tagja, nagyváradi, kibédi és kisasszonyfalvi Istvánífy József ny. kir. kú­riai tanácselnök életének 90-ik 'évében hosz- ft-zes szenvedés után meghalt. Nevéhez sok döntvény és elvi jelentőségű határozat fűző­dik. Tagja volt az Osztrák-Magyar Bank és az osztrák és magyar kormány között felmerült válás kérdésekben ítélkező választott bíróság­nak, továbbá a szabadalmi tanácsnak. Egész életét a nemei? puritánság jellemzi, saját ere­jéből küzdötte fel magát a magas polcra. A Kerepesi úti temető halottásházából a szé­kes: öváros által fölajánlott díszsírhelyen he­lyezték örök nyugalomra. — A prágai MAK szociológiai szemináriumának illése. Kedden este a Magyar Menza helyiségében a prágai MÁK szociológiai ezemináriuiina rendes gyűlést tartott. Horváth Ferenc ifjúságii vezető meg­nyitó szavai után Mágócsy-Dietz Sándor dr. tartott nagyértékíü előadást, amely a gazdasági élet belső törvényeit tárta fel. Az érdekes tanulmányt a P. M. II. részletesen ismertein! fogja. Mint diákelőadó Csécsi Pál orvostanhallgató egy kelelszfovenszkéi magyar falu szociográfiáját mutatta be, különös te­kintettel a társadalmi rétegezödésre. Az előadást a Magyar DiákszenPe fogta közölni. A két előadás után érdekfeezKő és tanulságos vita támadt, amely­ben Mágócsy-Dietz Sándor dr. az individualista materializmust, Horváth Ferenc, Dobossy László és Adriányi László pedig a kollektív társadalmi •materializmust tartotta Mvánatesnaik a nemzetvé­delem szem pon tjából. A nagyszámú érdeklődő diákközönség elhatározta, hogy hetenként rendez szociológiai szemináriumi gyűlést. A további prog­ramon egyrészt a mezőgazdasági és .ipari árak és keresetviszonyok pontos statisztikai megfigyelése, másrészt a kisebbségi magyar falusi viszonyok tár­sadalom tudományi feldolgozása szerepel. Mágócsy- Dietz Sándor dr. előadássorozatot indát .Széchenyi István ismertetésére, amely a többi ezemináiriumólc tagjait is érdekelni lógja. A legközelebbi diák- előadó Horváth Ferenc, aki Bosnyák Bélának 1911- ben Oros községről megjelent szociográfiai mimiká­ját hasculitja össze az egyetemi hallgatóság ezidei pzlovenszkói és ruszinszkói néptanu'lirnánj'ozáeámk adataival. — Meghalt egy híres magyar pedagógus. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Az országszerte híres I)óczy-leánynevelőintézet mega 1 api tója, Dóczy Imre kiváló pedagógus tegnap 81 éves korában meghalt. Dóczy 1891 óta tagja volt az országos közoktatásügyi ta­nácsnak éi? pedagógiai működésével kiváló eredményeket ért el. — Iskolaavatás Fürön. Kürtről jelentik: Szép ünnepség keretében adták át a haszná­latnak vasárnap a fü.ri rém. lkat. hívek által két uj tanteremmel bővített római kát. isko­lát. Az ünnepi szentmisét, valamint az isko­la. felszentelését Ripper István helybeli- plé­bános segédlete mellett Okánik Lajos dr. pozsonyi kanonok végezte, aki e napon — mint a füri búcsú napján — gyönyörű be­szédben emlékezett meg a templom védő- szentiéről, Szent Imre hercegről, az ifjúság példaképéről. A templomot a helybeli, vala­mint a búcsúra átrándult szomszéd közsé­gek lakossága zsúfolásig megtöltötte. A szertartások után az iskolás-gyermekek sza­valatai következtek, végezetül pedig Urbán József kántortanitó mondott köszönését Oká­nik dr. kanonoknak szives megjelenéséért, továbbá a község vezetőségének, valamint a lakosságnak az iskola fejlesztése körül tanú­it tett áldozatkóbSiégéérfc, Szomorú lemezetek egy halódó magyar város éleiéből Ipolyság, novemibar 12. Ab ipoiyisági kátváriaihegy mögötti szíkiiaipár- kányzaton á-lloik s az alattam elterülő kóp bámula­tos ezópeégóben gyönyörködöm. Habár november van, a hangulat koraőszi: lanyhán úszó fehér szálaik a levegőben, hulló eárgu-Ilt levetek, kelte- mas bágyadt napfény, osond ... A eaikiliQpárkány alatt a ihánee sági „hegyoldal", ahol a legnemesebb gyümölcs: a szőlő terem A tökék kobzottak, üresek, az l6itená)ldás mór a •hordókban érik. Kóstoltuk: kitűnő! ... Lenit a szőlők alján kocsi-uit fehérllk, amely a tesmagé dombnál derékba törik és toron yirámybau a faluba vezet. Ez a szik la párkány ez ipolyeágiak kedvenc kiránduló helye, ahonnan a vidék páratlan pano­rámáját élvezik. Nem csoda: a kép elragadó. A koo&iutou túl egy óriási kiterjedésű rét smaragd­zöld látványa ragadja meg a szemlélőt. Ez a ha­talmas zöld tábla a kékeszöld magyar hegyek al­jáiig húzódik e Ipolyság, Teernag és Hornt községek háromszögében teljesen eák területet von be bár­sonyos gyepével. Ezen a bárson ygyepen a tesmagi határból ki­indulva a szőke Ipoly szeszélyesen kanyargó vize. mint egy óriási eaiistldgyó húzódik keresztüli, amely talán egész folyásán nem olyan kanyargó, mint ezen a gyönyörű pázsiton. Mintha a folyó is érezué a rét és a vidék páratlan szépségét, mintha nehezen hagyná ©1, ide-oda kanyarog, hol te, hol fél, sokszor merész ívben ugyanarra a helyre vissza, amerre már járt. Hatalmas félszigeteket zár be egy-egy ilyen öleléssel, amelyen viaimada- rok élik paradicsomi életűiket Igaz, ásók a természetrajongó nézi gyönyörködve ezt a szeszélyes kanyargást, mert bizony az. ipoiy- völgyi gazéba nem igen örül ennek. Sőt! Évente milliós kórok okozója ez a sok kanyarulat, mert meglassítja az Ipoly folyását, meggátolja az ár­vizek gyors lefutását annyira, hogy évente mégy- ötször is kilép a folyó szűk medréből. Egy félnap alatt tengerré változik az egész vidék és sok ezer hold földön végzi pusztító munkáját. Sajnos, az Ipoly határfolyó, így nincs gazdája, tehált szabá­lyozására semmi kilátás. A sdkitapárkány jobboldalán a kálváróahegyet átölelő két kilométer bosszú sűrű háztömeg: Ipolyság. Régi megyeszékhely, hajdan, virágzó város, most: háláira van ítélve és várja sorsát, vájjon beteljesedik-e ? ★ A mai nehéz viszonyok súlyát és a imnidennapi kenyér gondját mindenki saját bőrén órai, s így már szinte közhely ezzel a témával egy napilap hasábjain foglalkozni. Sajnos, Ipolyság és környéke a város lakosságával szemben tanúsított mostoha •bánásmód folytán olyan rendkívüli kedvezőtlen helyzetben van, hogy az országszerte dúló rossz gazdasági viszonyok itt sokkal kataszfcrőíáM&abb méretűek, mint talán 'bárhol másutt. Ha más vidék, más város polgára kesereg is rossz sora felett, valami csekély vigaszt mégis ta­lál abban a reményben', hogy amint országosan enyhül a helyzet, úgy az ő sora is annak arányá­ban javulni fog. Az Ipolysági és az ipolyvölgyi polgárt még ilyen remények sem táplálják, s két­ségbeesetten néz a semirai jót, semmi vigasztalót nem ígérő jövő ©lé. Pedig ha mesterségesen meg nem akasztják ennek a városnak a fejlődését., úgy a mai nehéz viszonyokat is sokkal könnyebben lábbűlná át és a lakosság bfeakodóbban. viselné ©1 a válságos idők terheit. * A háború előtti utolsó évtized korszakában műiden törekvés a város és vidék gazdasági és kulturális fejlesztésére irányult. Nagyban elősegii- tette a fejlődés menetét Ipolyság rmdldvűli sze­rencsés, kedvező föHdirajzi fekvése is. Három orszá­gút. ugyanannyi vesutvoimai fut itt össze, imaga a város egy gazdag vidék, az egész Ipolyvölgy min­den oldaliról könnyen megközelíthető gazdasági, ipari, kereskedelmi és kulturális gócpontja. Ennek a kedvező fekvésnek köszönhette a város, hogy járási, megyei, törvényszéki, járásbirósági, adó­hivatali ée pénzügyi gazgatóeági székhely volt, amely hivatalokat naponta nagyszámú látogató, az ügyes-bajos dolgát járó ember kereste fel, ami óriási mértékben emeli le a város forgalmát, élénk­ké tette az ipaint, a kereskedelmet, fokozta a vállal­kozási kedveit, amiből viszont munkaalkalom és jólét fakadt A város egyre épült lakói polgári jólétnek örvendtek és az állam kitűnő adófizető- polgárságot. talált bennük. * Ezzel szemben mit látunk ma? A legnagyobb szegénységet, a 'legnagyobb nyomort: régi híres iparosok, kereskedők, akik egy ételen át tisztes- elégben, dolgozták, akik becsületes névét szereztek maguknak, egyre-miáera a tönk széliére jutnak és kétségbeesve nézik egy étet szorgalmas munkájá­nak miieden eredményeit összeomlana. A munkanélküliség egyre nő, de nőm csoda, hiszen megszűnt minden vállalkozási kedv, min­den tehetőség, nincs munkaalkalom, így megyünk egy borzalmas tél ©lé... Mit vétett ez a város, hogy ennyire büntetik ? Miiért vittek el innen az összes hivatalokat,' miért ily mostoha a bánásmód? Ha idegen, jön a városba és azt hallja, hogy még adóhivatalunk sincs, nem hiszi ed, kétségbe vonja, állításunkat, hogyan: ilyen nagy vidéknek iitit ne lennie adóhivatala? Pedig igy van! Hiába jártak deputációk, a különféle érdekellt- sógek kükülldötteil az egyes minisztériumokban, hiába szerkesztettek különféle memorandumokat n legmagasabb helyekre is, nem használt semmi: ©Tviilitók m összes hwatafWkal és ezzel a várost a pusztulás útjára lökték. MriMk mámbmáf cmk « járt*birónág maradt meg és egy nagyon korlátozott hatáskörű járási expozitura. A munikásbetegBegélyziőpénztár is jogilag már régien Korponán van, hiszen a pecsétjében már évek óta ez áll: „Korponai betegsegélyzőpánztár, Ipolyság 6zékihellly©L“ Ha már készen tett volna Korponán az uj „Munkiáspénztári Palota**, — mert az lesz, a legnagyobb komforttal és fénnyel be­rendezve, minit ahogy egy szociális intézményhez illik, parkettel és ez ajtókon 30 cm. magas uj ezüst borítással, — úgy már ez az intézmény is rég itthagyta völa a sági kapufánkat. Jövőre készen lesz az uj palota és búcsúzunk ettől a hivatalitól is. Igaz, kevesen fognak sírni... Az intézet széfcbázát az Ipolysági és közel vidéki munkaadók és munkások pénzén kb. nyolc évvel ezelőtt vásárolták. Ebben az időben a pénztár •még nem volt olyan pénzbőségben mint ma, annyi­ra nem, hogy a vételár nagy részét csak úgy tudta a pénztár előteremteni, hogy az Ipolysági munkaadóktól kamatmentes kölcsönt volt kény­telen felvenni így szerelték fel minden kényelem­mel és renoválták az épületet. Ez ez épület az or­vosi rendelővel együtt közel félmillióba került, amelyhez sem Korpoma, sem annak vidéke egy fülért sem adott. Most elviszik innét Korpomára, holott a kb. 5000 tagot számláló intézmény jófor­mán kizárólag Ipolyságról és vidékéről nyeri tag­jait. Ezekkel nem törődnek; ha valami ügyes bajos dolguk lesz a pénztárban, kénytelenek lesznek egy napi járásnyira elmenni munkahelyükről. A korponai uj palotában hiába fog ragyogni az uj or­vosi rendelő, a betegek azt aligha fogják fel­keresni ... Az adóhivatal elhelyezésével is igy vagyunk. Hogy mi szükség volt arra, hogy az adóhivatalt innét részben Korponára, részben a csak madár­járta Kékkőbe vigyék, amelynek legközelebbi vasúti állomása a 45 kilométer távolságban fekvő Ipolyság, józan ember ma sem érti. Maguk a kor­ponai adóhatóságok beismerik, hogy forgalmuk nagy részét Ipolyság és vidékéről kapják, sőt ke- reseiti adóban Ipolyság városa egyedül többet fizet, .mint a régi koiponai politikai járás Korpona vá­rosával együtt. Ez az egy tény is elegendő ahhoz, hogy kellően indokolja azon törekvést, amely az adóhivaialmiaik Ipolyságra való visszatelepítésére irányuk * Ipolyságnak a járási székhely jellegétől való megfosztása is értheletlenNUgyanaz a logikátlan­ság, amely az adóhivatal, pénzügyigazgatóság és munkáspénztár elhelyezésénél szinte leveri lábá­ról e gyakorlati gondolkozásu józan embert, az Ipolyság önálló járás megszüntetésénél is feltűnik. A Balassagyarmattal szemben fekvő Kővár község­től egy 90 kilométer széles területet Ipolysággal együtt a jáirás legészakibb szélién fekvő Korponá- hoz csatoltak, halott Ipolyság központi fekvésénél ■fogva százalékokban ki sem fejezhető mértékben alkalmasabb volna erre a célra. Ez az áthelyezés azt jelenti, hogy, ha valakinek a lég."sekélyebb dolga is van a járási hivataliban, úgy egy teljes napot, vagy hosszabb ügyben másfél napot kény­telen feláldozni munkaidejéből, meri. Korpona másként meg nem járható. Hogy Ipolyságon tényleg nagy szükség van ön­álló és teljes hatáskörű járás-i hivatal felállítására, ezt a szükségszerűséget a mai belügyminiszter is elismerte, akinek zólyomi zsupánsága alatt hozták meg ezt a nagyzsnpai határozati javaslatot, amely szerint a megyei képviselőtestület szükségesnek tartja, hogy Ipolyságon járási hivatal állíttassák fel, illetve a régi állittassék vissza. Sajnos, ez a határozati javaslat a különböző politikai retorták- ban elsülyedt és mai napig is Korponán maradt a járási székhely. Pedig tavaly a belügyminiszter a nála tisztelgő Ipolysági küldöttségnek határozott Ígéretet, tett. az önálló járás visszaállítására. * Korponát a kormányzat szinte agyondédeigétl. íme egy példa: Ez év tavaszán a pozsonyi vezér- pénzügyiigazgaitőeág felhívta Ipolyságot aura, hogy tegyen ajánlatot a pénzügyi expozitura elhelyezé­sére, mert kedvező ajánlat esetén Korponáiról Ipolyságra hozzák a pénzügyi expoziturát. A vezérpénzügyiigazgatóság ajánlata úgy Ipolyságon, mint Korponán nagy izgalmat váltott ki. Ipolysá­gon örültek az emberek, nó, végre talán a jobb belátás uralomra került, Korponán pedig felhördü­lés támadt, hogyan, a magyar Ipolyság kedvesebb, mint mi vagyunk? Deputációk indultak innét is, onnét is. Végül kisült, hogy ez illetékes uraknak eszük ágában sem volt Ipolyságra helyezni a pénzügyi expoziturát, csupán ezzel a kegyetlen' trükkel a korponai nyulat akarlak kiugratni a bokorból, mondván: ha ti nem építetek az expo- zituránafc megfelelő helyiséget, úgy Ipolyságra megyünk, mert, ott kész helyiségek államaik rendel - •kezésüníkire. És a koiponai nyúl ki is ugrott Kor­ponán, megijeditek Ipolyság kedvező ajánlatától és a veterpénzügyigiazgatóság fenyegetésétől, s meg­szavazták az uj épület költéseit. Mi pedig, mint akik kötelességüket jól végeztük, (íömcllben álmod­hatunk a jobb jövőről. * Több minit egy évtizede tart Ipolyság kálváriája. Minden évben jön egy rémhír; megint elvisznek egy hivatalt. Minden évben szegényebbek leszünk, miden évben kisebbedik a mindennapi kenyerünk. A hivatalok lassan elfogynak, nincs mit elvinni. Az Ipolyságiak önmagukat ironizálva mondják: milyen szerencsénk van, a postaládáinkat nem vihetik Korponára! Szomorú vigasz, akasztófa­humor ... Ezt a mostoha bánásmódot ez a város nem érde­melte meg. Lakói békés polgárok, jó adófizetők, fiai elsőrendű katonák és valamennyi lojális állampolgárok. t Még azt nem tehet mond ami, hogy az uj Mekka, Korpona talán kormánypárti mentalitása miatt van benn a mézeskannában. Nem, Korpona a minden­kori kormányoknak a H Unka-párti szavazatok nagy tömegévé] nem okozhat sok örömet. Ezzel szemben a tiszta magyar lakosságú Ipoly­ságon aránylag elóg sok voksol kap a kormány, mert szép számmá] akadnak mindig naiv lelkek, akik hisznek a kormánypárti ágensek Ígéreteinek, akik választáskor, mint egy régi verkli egv régi dalt daloknak: szavazzatok reánk visszahozzuk a hivatalokat. De mindhiába!... A választás után elhalkulnak az ígéretek, s marad minden a régiben. * Sötét jelen, kétségbeejtő- sivár jövő, lehorgasz- tobt fejek, Ipolyság, anno 1930... Jambrikus István. Felemelik is boüelta érát Hagyarországoa Budapest, november 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelenté se.) Az egységes párt kedd esti értekezletén fog­lalkozott az agrárblokk kívánságával. Hosszas vita* után, amelyben Bethlen mi­niszterelnök is résztvett, a párt szótöbb­séggel a boletta ellenértékének felemelé­se mellett foglalt állást. Az emelés nagy­sága tekintetében a párt a kormánynak teljesen szabad kezet biztosított. — Budapesten Zeilleis-intézetet nyitott Tóth Pál dr. képviselő. Budapesti szerkesztő- génünk telefonálja: Tóth Pál dr. orvos, or­szággyűlési képviselő ina megnyitotta a Jó- zef-köruton az első magyarországi Zeilieis-in- tézetet, amelynek létesülése elé orvosi körök különféle akadályokat próbáltak gördíteni. Hír szerint az orvos szövet ség tudományos szempontból meg fogja vizsgálni a Zeilleis- féle villamossági gyógymódot. Vidám rovat irwmir,~-"-r,*-'itrr— ....-TT-rrr-*-"-...... ■—r Bir minghamban most zajlott le a világ leg­izgalmasabb sakkpártija. Két sportember ját­szotta az ötletes pártit. A sakktábla egy nagy terem kockás linóleummal bevont padlója volt. Az egyes sakkfigurák: palackok voltak, még hozzá igen értékes tartalmú palackok, A parasz­tokban sör volt, a futárokban sherry. r> *•"'4 burgundi vörös borral voltak tele, a bástyák rajnai borral, a király és a királyné nemes tar­talma pedig pezsgő volt. Óriási nézőközönség jelenlétében kezdődött meg ez a „nedves*- sakk­párti. A viadal feltételei igen kemények voltak. Minden játékosnak azonnal meg kellett Innia az általa kiütött bábu tartalmát A világos kezdte. Második lépésnél kiütötte az egyik sötét parasz-i toí megivott egy üveg sört. Nagyon vehemens játékos volt ez, percek alatt három üveg sört ivott, mig a másik csak egyet A párti 15=ik percében lovával sekket adott a sötét királyné­nak és ugyanez a ló ugyanekkor az egyik futárt is veszélyeztette. A világos játékos tudta, hogy ha a futárt (sherryt) üti ki, megtarthatja lovát, ha viszont a királynét (pezsgőt) veszi el, egy­részt jobb helyzetet ér el, másrészt pezsgőt ihat — viszont utána az ellenfél rögtön leüti az ő lovát (burgundi vörös bor). Rövid habozás után feláldozta a vörös bort a pezsgőért és jóízűen kiitta a királyné tartalmát. Este féltizenegye kor kezdődött a játszma, amely egyre viűaim.ub és tüzesebb hangulatban folytatódott A játéko­sok éjfél felé kissé bizonytalanul álltak a lábu­kon és minden sakkhuzást vidám kurjongatással kisértek. Éjfél után egy óra tájban a párti el­döntetlenül véget ért. Addigra a világos meg­itta az ellenfélnek csaknem valamennyi paraszt­ját, királynéját, egyik futárját, mindkét lovát — tovább nem bírta, szépen elterült a földön és mély álomba merült. A párti tehát eldöntetlenül végződött: a másik fél azonban: aki jobban birta az érdekes játszmát, megnyerte a zsűri által kitűzött 50 font pályadijat. ❖ A newyorki skót az alkoholcsempésztől egy üveg whiskyt vásárolt. Egy barátja meglátja ná­la az üveget és figyelmezteti: — Az Istenért, ne igyál ebből, hiszen ez methylalkohol, ettől megvakul az ember. Másnap Ismét találkoznak. A barát megkér­dezi: — Mit csináltál a methylalkohollal? — Eladtam a nagybátyámnak, aki vak — Bélyeghamisítás miatt letartóztatták Nagy­váradon Boros Jenőt, a Nagyváradi Napló egyik tu­lajdonosát. Nagyváradról jelentik: A Budapesten nemrégiben leleplezett román bélyeghamisítás ügyében a nagyváradi rendőrség ma hajnali három óraikor letartóztatta Boros Jenőt, a Nagyváradi Napló egyik kiadótulajdonosát, továbbá Illyés -K asef nagyváradi és Friedmann Sándor énmiiiháity- falvad kereskedőket. A gyanúsítottak mindegyike állítólag beismerte, hogy Budapesten valóban meg­kísérelték nagyobb mennyiségű román poetabé’.yo- gek hanta 1 fását. — Zalaegerszegen leégett egy ház és a tűznek három halottja volt. Zalaegerszegről jelentik: Az elmúlt éjszaka kigyulladt Pus Lajos'76 eves földműves lakóháza. Á ház lakói valamennyien aludtak és mikorára a tűzoltók megérkeztek, addig Pus Lajos, leánya, Varga Kálmáimé, vala­mint unokája már szénné égtek. Pus Lajos fe­leségét kimentették, do kitört rajta, az elmebaj. A ház egyik lakóját. Morvát Lajost ,,os égé si sebekkel szállították a kórházba, A burzalmas katasztrófát kémény tűz okozta.

Next

/
Thumbnails
Contents