Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-13 / 259. (2480.) szám

4 TIW<ÍAI-.Ma.GÍ£ARH1RLAI> 1930 november 13, csütörtök. Á gerlachfaivi hegyivasut s obszervatórium grandiózus terve a megvalósulás utján (Copyrighí by Prágái Magyar Hírlap.) Az emberi te-rméÉKjetiben rejlik, hegy lehetetlen­nek látszó feladatok megoldására törekszik. Metá­néi nagyobbak az akadályok, auná. inkább feszül a tetterő és addig nem is nyugszik, inig célját diadalmasan el nem éri. A technika rohamos fej- lődése megadja az eszközöket és a lehetőségeket a tegleh életlenebbeknek látszó feladatok megol­dására is. Egyiptom faráéi p!raanisofcat emeltek. Asszíria királyai óriási csatornákkal kötötték össze Mezopotámia földjét a tengerrel és amióta a gép az emberiség szolgálatába állott, egy re-más­ra sikerülnek a legvakmerőbb technikai bravú­rok. Az utolsó évtizedek csodálatos eredményei ma már olyan lelki hangulatot teremtettek az emberiségben, hogy j semmiféle technikai feladat megoldását nemi tartjuk lehetetlennek. A hegyóriások tövében régebben visszarettenve j vert gyökeret az emberi, láb. Livius Anna lesei a legnagyobb bámulat és elismerés hangján számol­nak be Róma legnagyobb ellenségének. HaniuátrJl- nak átkeléséről az A Veséken. Lassan haladt elére a világ legnagyobb hegységeinek turisztikai és kartográfiái felderi'ése s éppen a Prágai Magyar Hírlap néhány hónappa-l ezelőtt cikksorozatéba.n ismertette azokat a heroikus erőfesz?téseket. aane- lyeket az utolsó tiz esztendő folyamán vakmerő exoediciék bnjtottoik végre, hogy a föM legmaga­sabb pontjait, a Mount Everest és a Kaözsenjunga csúcsát rnegihőd'tsák. A késmárki Georg Buchholfz t664d)en elsőnek mászott meg egy tátrai csúcsot, a szál oki csúcsot, amit akkor hihetetlen bravúr­nak tartottak és az akkori időben az is vo’it, ma azonban a könnyebb hegymáozé‘urák sorába tar­tozik. Amint a turisztika mind nagyobb és na­gyobb területeken, ni híd nagyobb és nagyobb magasságokban veszi birtokba a magas .hegységek i régióit, úgy nyomulnak felfelé a technika pionír­jai. a mén házak is, amelyek ma már a hegycsú­csok közvetlen tövéhez lapulnak és amelyeknek megközelítése nagyobb megerőltetést sok esetben nem is kíván. Erőfeszálésre. hegymászó ügyesség­re tulajdonképpen csak a végső szakaszon, a meu- ház és a csúcs közö'ti utón van már a legtöbb helyen szükség. Sokaik e’ől örökre elzárva is marad az a nagyszerű lehetőség, hogy egy” magas csúcsra feljusson és onnan kilométerek százáig tekintse át mindazt a pompát, amit a természet a magas hegységben és annak környékén ö^szehal­mozott. Sok embernek gyenge ehhez a testi konsti- tuoiója. a fárasztó túrát nem bírja el a szive és az idegrendszeré és igy ezrek elől mindörökre elzáródik a turisztika igazi lényege, a magas hegycsncsok elérése. A Tátra-láiogat óknak alig öt-tiz százaléka tartozik azok közé, akik turisztikai képességeik révén nregmászhatják a hegység legmagasabb csúcsait. De a természet rajongó híveinek most segítségül siet a technika és hegyi vas utaknak épitésével lehetővé teszi, hogy mindenki eljusson a magas csúcsokra, amelyek­re kívánkozik. Az utóbbi évtizedekben különösen az amerikai KordiHerák és az And esek hegy rendszerében, azután az európai A’pesekben egyre-másra készül­nek a hegyi vasutak, amelyek tömegével szállítják a hegyek látogatóit a magas csúcsokra. A külföldi hegyi vasutak eredményei s az a körülmény, hogy ezeknek a vasútoknak baleset-, szerencsétlenség- statisztikája elenyésző, igazolja a hegyi vasutak féfcjogcsuHságái. így' természetesnek kell tarta­nunk. hogy a Tátra barátainak elméjében is megszületett az a gondo'at, hosry Középeuró^ a eme legmagasabb hegyrendszerében, amely turisztikai tekintet­ben a legnagyobb gyönyörűséget nyújtja, szintén hegyi vasutat létesítsenek a legmagasabb csúcs­ra, a tenger színe felett 2663 méter magasság­ban hivalkodó gerlachfaivi csúcsra. A hegy! vasút tervével ka sotaliban egy másik gondolat is felvetődött, amelynek nem anyára a turisztika, mint inkább a tudományos kutatás i szempontjából van óriási jelentősége. Ez az eszme a gerlachfaivi csúcson létesítendő meteorológiai obszervatórium terve, amely talán a magaslati csillagvizsgáló tervével is kibővülhet, mielőtt a megvalósításra kerül a sor. A magaslati meteorológiai állomások létesítésé­nek jelentőségét a meteorológia már régen felis­merte. Bár manapság már a meteorológiai állomá­sok sűrű hálózata borítja a föld tömböt, azonban ezek az állomások többnyire 500 méter tengersziu feletti magasságig helyezkednek el. Azok a me­teorológiai, jelenségek, amelyeknek alapján a meteorológiai szolgálat tapasztalatai, megadják a légkör tüneményeinek törvényeit, nemcsak a köz­vetlenül felettünk elterülő levegőrét egekben ját­szódnak le, hanem egy 14 kilométer magasságú övben, amelynek meteorológiai átkutatása tehát szükségszerű következmény. Az egyes meteoroló­giai állomások naponként piléiaballonoikaf bocsáta­nak fel. amelyek automatikusam működő mtisze i rekkel vannak felszerelve és ezek azután jelenté­seket hoznak a légikör magasabb rétegeinek viszonyairól. Nagyobb állomásokon ma már na- ponként pilóták is szál'urnáik fel megfigyelő repülő­gépekkel. hogy n légkör viszonyait tanul­mányozzák. A repülés egyre általánosabb elterjedésével, a légi közlekedés vonalainak kiterjesztésével kap- cso’atban azonban nélkülözhetetlenné válik an­nak a szüksége, hogy azokat a rétegeket is tel­jesen átkutassa a meteorológia, amelyek 1000 3000 méter magasságban vaunak, i mert hiszen a gépek útja a legtöbbször ilyen ma­gasságban vis-z és a gépeknek gyakran kell át­szelniük a magas hegységeket, amelyek felett uralkodó légviszonyokat tökéletesen nem ismerjük és ezeknek felderítésére magaslati obszervató r iuanok szükségesek. A magaslati obszervatóriumok létesítése szem­pontjából elsősorban azt kelt figyeleimbe venni, vájjon hol szükséges egy ilyen állomás felállítása? Ha erre a kérdésre köaépeurópai viszonylatban akarunk feleletet adui. akkor a választásnak első­sorban a Magas Tátrára és a gerlachfaivi csúcsra kell esnie. Guhr Mihály dr., Tátraszóplak tudós főorvosa, aki a magaslati obszervatórium és a hegyi vasút eszméjének leglelkesebb propagálóra, helyesen mutat rá arra, hogy a gerlachfaivi csúcs Középeurópáuak legmaga­sabb és legimpozánsabb kiemelkedése, kontinen­tális fekvésű, 500—1000 kilométer távolságban fekszik az Európát szegélyező tengerektől, geográfiai helye ott van, ahol tőle keletre az óriási szarmata-tábla helyezkedik el, nyugatra pedig Középeurónának és Nyugateurópának hegyvomilatokkal borított régiója. Tudvalevő, hogy azon a szélességen, amelyben Középeurópának legnagyobb része éterül, az ég­hajlat kialakulását két tényező befolyásolja: az Atlanti óceán és az óriási szarmata-síkság. A szar­mata síkság klímája kontinentális jellegű, az Atlanti Óceán pedig a maga légáramlásaival be­folyásolja Nyugateurópa éghajlatát és ez a hatás mélyen benvu'ík Európa szivébe is. Már most a Magas Tátra ott fekszik az őzdai kontinentáhs légnyomási centrumok és az Atlanti Óceánnak még kevéssé megfigyelt ciklonjai és anticiklon­jai között, ezek a különböző klimatikus terüle­tek érintkeznek a Tátra lába körül, úgy hogy a meteorológia szempontjából a magaslati Tátra-obszervatórium felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat végezhet. A gerlachfaivi csúcson építendő obszervatórium kikutatja majd a 2000- 3000 méteres levegőréte- gek klimatológiai sajátságait ée ezeknek ismereté­ben a Nyugateur óráiból Keleten répába irányuló aviatikád forgalom biztos tájékozódást nyerhet A magaslati obszervatórium munkájának azon­ban nemcsak az aviatika, hanem — amint ugyan­csak Guhr Mihály dr. találóan fejti kd — az orvos- tudomány is mérhetetlen hasznát veszi. Berlinben nemrégiben létesítettek egy eugárviasgáló intéze tét, mert az orvostudomány ma már felismerte a, nap sugárzásában, különösen az ultraviolett suga­rakban rejlő gyógyító erőt, amelyek vegyi átalakítás utján a szervezetben a vitaminokat produkálják. Éppen az ultravio’ett sugárzás intenzitásában rejlik a Tátra fürdőhelyeinek, mint magaslati gyógy­helyeknek jelentősége. A tenger szitne felett nem nagy magasságban fek­szenek, többnyire 0—400 méter között helyezked­nek el a nagyobb városi települések, amelyek az emberek százezreit egyesítik magukban. A váró sok felett a levegő nem tiszta, s ez a süni légréteg elnyeli a gyógyító erejű ultraviolett sugarakat. Az orvosi műtermek kvarclámpái ugyan bejuttatják a gyógyító sugarakat a bete°’ szervezetbe, de nem pótolják a magaslati gyógyhelyek fenyő erdőit, ózonos levegőjét. Az ultraviolett sugárzáson kívül egyéb kozmikus sugarak is lejutnák a magas hegységek légkörébe, ezeknek a sugaraknak te- mészetéről és gyógyító erejéről azonban éppen elegendő magaslati megfigyelőhely hiányában a tudománynak még nincs elég ismerete. A gerlachfaivi csúcson létesítendő obszervató­rium egyik főfetedaita lenne éppen a sugárzás­nak a tanulmányozása. A Mount Wh'tney-i obszervatórium, amely Kali­forniában 4420 méter magasságban fekszik, a fi­zika tudományának klasszikus helyévé vált, ahol kimerítő tanulmányokat folytatnak a napsugárzás intenzitásáról ée az atmoszférának a sugárzással szemben tanusitott viselkedésére vonatkozóig. Egészen bizonyos, hogy a gerlachfaivi obezervató- rium mimikája is világraszóló jelentőségre fog emelkedni. A levegő tisztasága és a közvetlen megfigyelés lehetősége teszi indokolttá az obszervatórium­ban a csillagászati műszerek elhelyezését Is. A Mount Wilscrn és a .Tungír&ujooh obszervató­riumának csillagászati munkája nagyszerű ered­ményekre vezetett és e modem csillagászat leg­jelentősebb tényét, a kilencedik bolygónak fel­fedezését. amelyről újabban annyit irtuk a lapok, éppen magaslati obszervatórium hajthatta végre. Nagyszerű perspektívákat nyújt tehát úgy tudo­mányos, mint idegenforgalmi szempontból a gerlachfaivi csúcson létesítendő obszervatórium­hoz vezető függővasut. Nem csoda, ha a Tátra lelkes vezető embereit már évek óta hevíti ez a terv. amely ma már olyan stá­diumban van. hogy a közelii megvalósulásról be­szélhetünk. 1922 októberében Tátraszéptakon volt az első. a Karpathenverein által rendezett tudo­mányos ankét, amely megállapította az obszervató­rium és hegyi vasút létesítésének lehetőségét és rentabilitását. Mivel ekkoriban a két intézményt az állami feladatok körébe tartozónak minősítet­ték, a Zubnr Oszkár késmárki mérnök által készí­tett, nagyszabású tervek a nemzetvédelmi minisz­tériumba jutottak, ahonnan Roseuauer Ottó pozso­nyi közigazgatást főtanácsosinak, a terv lelkes ba­rátjának sürgetésére a pozsonyi országos hivatal ba tették át.. A K arpatlhen.véréin tovább tanul- mányozta a kérdést és sikerült úgy angol, mim német konzorciumok érdeklődését felkelteni, amelyek az elmúlt évek­ben több ízben foglalkoztak a riiggővasut meg­építésével. Ezek a konzorciumok néhány évtizedre szóló kon. oesszió és 10—12 százalékos állami hozzájárulás fejében hajlandóak a 26—30 millió korona építési költséggel járó függő vasutat létesíteni, az obszer­vatórium építésével pedig az egcszégüigyi miimiez- tériurn foglalkozik. A gyakori kormányváHozás a terv keresztülviteléi mindeddig lehetetlenné tette, azonban a Karpatlienverein prágai és pozsonyi illetékes köröknél történt informálódás után ismét napi­rendre hozta a kérdést, amel}- rövidesen egy nagyszabású ankét tanácskozási tárgya. Ie9z. A Karpatibenverein egyik ülésének határozatából folyólag érintkezésbe lépett a külföldi konzor­ciumokkal és értesülésünk szerint a kormányban megvan « hajlandóság e konzorciumok feltételei­nek telj esi fcésére. Zuber Oszkár mérnök há~ m változatban dol­gozta ki a függővasut építésének tervét. Az első változat Tátraszéplakról egyenes vonalban vezet a sziléziai ház mellett a Kanliger—Hübel-re és onnan 1100 méter hosszú ívben a csúcsra. A Szépiáktól a Hiibel-ig terjedő hat kitométeres rész különösebb technikai nehézséget nem okoz, miig innen a csúcsig 500 méter magaslati különbség van 45 foikos légion. Ezen a szava zon a függővasut mintegy 300 mé­ter magasságban lebegne a Hosszú tó felett és bár technikailag ez a rész a legnehezebb, egyút­tal azonban a legszebb is és éppen ezért idegen- forga'mi jelentősége igen nagy, mivel ilyen hosszú fiiggővasut-ivet még sehol se létesítettek, Ez az első változat a három között a leghosszabb vonalú, de meg valóó'Hasa a legjövedelmezőbb is lenne, mivel a sziléziai házhoz, a Hübel-bez és a lengyel nyereghez irányuló forgalmat is lebonyo­líthatná és télen négy és fé’ kilométer hosszúság­ban a ród'Mik szállítását is lehetővé tenné. Ez a téli sport óriási fejlődését idézné elő. A második változat iránya Tátrascaéplak-sziilé- ziai ház - ördögnyereg - virágoskerti torony - kis gerlachfaivi csúcs s onnan a nagy csúcsra. Ez a vonal egyenesen, vezetne a gerlachfaivi csúcs keleti nyergére, nagyobbszabáeu áthidalásra nincs szük­ség, mert a nyergen megfelelő támaszpontok van­nak. lavimaveszed etem nem fen veget és az utasok a nyereg romantikus, két oldalra meredeken zu­hanó falai között csodaszép kilátást élveznének. Ez a változat azonban a sziléziai ház és a lengyel nyereg felé irányuto forgalmat kizárná. Ennek a vonalnak a hosszúsága csaknem hét k!iik>m>éter. A harmadik változat légegyenes irányban tör e csúcsra s Tátra-szépiáikon túl a Stósz patsaik hidfá- tól indulna ki s igy közvetlen csatlakozása lenne a tátrai villamos vasúthoz. Szintén a kis gerlacb- falvi csúcson át vinne a nagy csúcsra. Ez a vonal 5.4 kilométer hosszú, tehát a legrövidebb és leg­olcsóbb, azonban semmiféle egyéb turistacélpont­hoz nem volna csatlakozása és így jövedelmező­sége is a legkisebb lenne. A függővasutat erős, feszesen kihúzott vezeté­kek alkotnák, amelyek az egyes támpontokon ha­talmas vas-, vagy vasbetoakoiietrukcáóju oszlopo­kon nyugodnának. A sodronyon fiiggenének görgő szerkezettel az utasok szállítására szánt kabinok, amelyeket a gépállomásokról külön vonalhuzalok utján tartanának mozgásban. A függővasut erőszükséglete 100 lóerőt tenne ki, amelyet a tátrai villamos vasút elektromos köz­pontja minden különösebb ujaibb befektetés nélkül könnyen szolgáltathatna. Amikor a függővasut elkészül, akkor megkez­dődhet az obszervatórium . építése. Az obszervató­rium eddigi terve talán még ki is bővül. A jelen­legi terv szerint a 2663 méter magasságban, az időjárás viszontagságainak erősen kitett ponton felállítandó épület egyrészt a tudományos kutatás célját szolgálná, másrészt turistaszállóval bővülne ki. Éppeu ezért hideg, nedvesség és villámcsapás ellen keli biztosítani. A magaslati obszervatórium tervét már 1907-ben elkészítette Gabrinyi Sámuel építész. Az obszervatórium helyéül legalkalmasabb a csúcs nyugati lejtője. Itt 8—-10 méterre! a tetőpont alatt, a batizfalvi völgy felé fekvő sziklatorok felső végén 75 négy­zetméter terjedelmű térséget volt robbantani a szikla gránitjában. Építési anyagot a kirobbantóit szildák adnának. Belülről a falakat két centiméter vastag izoláló aszfaltréteggel és 5—6 centiméter vastag parafa- kőlemezekkel kell befedni s ez az izolálás védel­met nyújtana a nedvesség és hideg ellen. Az épü­let kétemeletes lenne, földszinten volnának az étkezőtermek, az első emeleten az obszervatórium állandó lakóinak lakása, a második emeleten pe­dig turistaszobák. ' A tudományos műszereket az épület tornyában helyeznék el. A toronyban terraszt is terveznék, amelyet a má­sodik emelet feletti forrasszal aoélfolyosó kap­csolna egybe. Az egyes emeleteket vasbeton- tetőzet választaná el egymástól, amelyet szintén paraiakőlemezek izolálnának. A villám elleni vé­dekezés céljából az épület sarkain és a torony­ban öt, villáim vezetőt kapcsolnak majd egybe vil­lámhárító hálóvá s a földi vezeték 1200 méteres kábel'el a Hosszu-tóig nyúlna. Az obszervatóriumot természetesen telefon kapcsolná egybe a tátrai fürdőikkel és igy a nagyvilággal. Olyan technikai terv lehetőségei előtt állunk tehát, amely nemcsak a Magas Tátrára lenne nagyjelentőségű, amelynek forgalmát óriási arányokban fejlesztené, hanem az egyetemes tudo­mányos élet szem,pontjából is felmérhetetlen be­csű volna. Annyi bizonyos, hogy a terv megvaló­sítása nem csupán a középeurópai idegenforgatom., turisztika, hanem a meteorológia és csillagászat centrumává 'is fejlesztené a Magas Tátrát, ahol egymást követnék a tudományos kongresszusok e ahová a világ összes meteorológiai állomásai fel- figyelnének, ahonnan a« aviatika is tájékozódást és uj fejlődési lehetőségeket nyerne. Hisszük, hogy az uj évtizedben a megvalóeu’és lehetősége elő került terv néhány éven belül tetté is válik e nemsokára mindnyájan elláthatunk napos idő­ben Középeurópe tetejéről le egészen a magyar síkság szivébe, el a távoli Vág völgyébe, a ruszin- szkói havasokra é 6 a Visztula szélesen hömpölygő medrére. 0 HANGOS HÍRADÓ irta: KARINTHY FRIGYES Jó közönség vagyok. Jó olvasó is. Az újságo­kat minden reggel elolvasom. A képes lapokat is, külföldieket, mindent. A tudományt- népszeriisitő mindenféle könyveket is szere­tem, megteszem a , ,Je sais tout“-t és a „Wissenscbaft“-ot, szeretek a jour lenni, tudni, mi történik a világban, mivel foglalkoz­nak éppen az irók, tudósok, politikusok, fel fa­lók, sportférfiak, betörők, kéjgyilkosok, mozi- szinészek. Nekem találtak ki mindent, ami a hírszer­zés és hirterjesztés technikájában újítás, fejlő­dés, én mindennek bedülök és mindenkiért lelkesedem. A reklámoknak is hiszek és ha nekem azt mondják plakáton, önnek ezt meg kell nézni, akkor én elmegyek ée megnézem. Az eleven újságot, a mozihiradókat már akkor is imádtam, mikor még némák voltak, hát még most, ezekkel a mindenféle zörejek­kel, berregésekkel és kukorékolásokkal spé- kelve. Világért nem késném le az előadást, ott vagyok az elején, hogy el ne mulasszam a Hangos Híradót. Ezt előre kellett bocsátanom, nehogy a mű­faj ellen való elfogultságnak tessék, ha szeré­nyen megjegyzem, hogy ezen a héten nagyon nem tetszett valami. Valami, ami nagyon akart tetszeni. Amit a tulbuzgalom, a közönséget minden­áron és minden eszközzel kiszolgálni akaró tulbuzgalom főzött ki, abban a feltevésben, hogy a közönség kedvéért semmi se' drága — a kibicnek, Az aacheni bányakatasztrófáról szóló mozi­jelentésről van szó. Hangos híradó. Az összeomlott tárnabejára- lot látni, füstölgő romokat, recsegd hangit járkáló menőket. Aztán kétszáz koporsót, amint a pap beszenteli őket. Eddig rendben van, katasztrófa történt, szó- j moru esetj de ha már megtörtént, a nyilvános-1 Ságnak joga van látni a részleteket — a mo­dern hírszolgálat. De aztán jön egy kis felvétel, aféle „epizód“, amit valami német rendező zsenialitása eszelt ki a helyszínen: Három megmenekült bányászt látunk és hallunk. Beszélgetnek a szerencsétlenségről. Milyen borzasztó volt a detonáció. És a sok ha­lott bajtárs. Az egyiknek a sógora odaveszett. „Dér Sckwager“ mondja a bányász és eltakar­ja az arcát, könnyezve ölelik meg egymást, Egészen természetink. Bár ne volna az. Mert e „természetbüség" mögött, tekintve, hogy nem regényről, hanem véres valóságról van szó, valami utálatos, szégyenletes mester­kéltség bűzlik és hozza kellemetlen zavarba a nézőt, akinek (ezt elfelejtette a rendező ur) képzelete is van és nagyon jól látja lelki sze­meivel, hogy ezt a jelentet nem lehetett, „vé- letlenül“ ellesni az életből, itt nehéz, berregő fény- és hangfelvevő gépek dolgoztak, amiket fel kellett állítani, szemben a három bánvász- szal és a három bányász nem kerülhetett vé­letlenül oda. Ezeket odaállitották, ezekkel „megjátszat- ták“ a valóságot: ezeknek „egyszerű, durva bányászhangoiT* el kellett mondani a Borzal­mat ée Poklot néhány szóban és a rendező utasítása szerint könnyezve egymásra kellett borulni a „Schwager" említésénél és akkor rá­juk kiabáltak, most elég. Itt a hirszo'gáló készség tiillött a célon. Én erre nem vagyok kiváncsi, én errö: le mondok és nem akarom látni ezt a közvetlen­séget. Ez nekem nem tetszik. És biztosíthatom a derék újságírót, filmren­dezőt, aki csinálta, a közönségnek se tetszett. Nem tudta maga se miért, de nem tetszett. Hogy is mondja Goethe? „Mán merkt den Absicht, und wird ver- stiinmU“ SZEPESSÉGI KIS TÜKÖR

Next

/
Thumbnails
Contents