Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-12 / 258. (2479.) szám

6 <k^<^-Mag^ar.-htrlai> 1930 november 12, sgerda. A nyitrai 3, repülőezred főhadnagyaként végigcsaitaegész Csehországot Koala János, Kőpenick kapitány méltó utóda Szoborleíeplezéseken, banketteken képviselte ezredét az álfőhadnagy — Még saját szüleivel és menyasszonyának szüleivel is elhitette katonai rangját — Mulatságos csínyek sorozata Csehország falvaiban és városaiban Gmiind, november 11. Hálásabb és ügye­sebb tanítványa nem akadt még az egykori Kőpenick kapitánynak, mint a huszoniha téves trautenaui illetőségű Koula János, aki repü- lőfőhadnagyi egyenruháiban kalózkodott egész Csehországban, a csalások és csínyek komi­kus sorozatát követte el és szélhámos! pálya­futása minden tekintetben méltó „nagynevű11 elődjeihez. Koula olyan kifogástalan sliffel alakította repülöföhadnagyi szerepét, hogy a saját fe­lesége és annak szülei is hittek és bíztak benne. Aznap, amikor a csendőrség véget vetett az álfőhadnagy üzelmeinek, Koula felesége Po- esatek községbe, jelenlegi tartózkodási helyé­re levelezőlapot kapott férjétől, aki Örömtel- jes sorokban tudatta: „Kedves Máriácskáni, ujjongó örömmel közlöm veled, hogy kineveztek repülőkapi­tánynak. A te örökké hü férjed.44 A károsultak hosszú sorában az első két he­lyet Koula János felesége és annak édesapja, egy érdemes Pocsatek községbeli kőműves­mester foglalja el. Koula tisztviselője volt a prulionitzi Dendrologiai Társaságnak és ott ismerkedett meg jelenlegi feleségével, aki ugyanebben a községben a postahivataliban volt alkalmazva. A fiatalember hivatalaiban különböző sza-í bálytalanságokat követett el, amiért elbo­csátották, de ezt nem árulta el akkori je­gyesének, hanem elhitette vele, hogy re­pülőtisztté nevezték ki, hogy most már biz­tos exisztenciája van és feleségül veheti őt. A szerelmes leány vakon hitt udvarlójának, otthagyta állását és követte szerelmeséit, még mielőtt formálisan is házasságot kötöttek vol­na. Koula megtartotta szavát, legalább is, ami a házasságkötést illeti, nőül vette a volt pos­takisasszonyt és a második gyermekűk már a törvényes házasságban született. Az asszony szentül hitte, hogy férje repülő­tiszt és ő tiszti feleség. Sokat adott társadalmi rangjára, büszke volt férjére, a csinos főhadnagyra. Az első idők- i ben a Prága .melletti Neraitowitzban laktak,! később Délosehországba költöztek át. hogy képviselje a nyitrai repülőezredet és beszédet tartson a leleplezésnél. Sikerült meggyőznie a gyárost, hogy egyenruhája nincsen olyan állapotban, hogy egy ilyen díszes ünnepségen reprezentál­hasson benne. Hruza gyáros autóján Neu- hausba vitte az álrepiilöföhadnagyot és az ottani Solpera cégnél egy minden repre­zentációs igényt kielégítő ragyogó tiszti uniformist csináltatott neki. A hozzávaló lakkcipőt a Bat£a-üzletben szerezték be. „Az ezredem majd kifizet mindent" — vigasz­talta a gyárost az állítólagos repülőfőhadnagy. Végül még koszorút is rendelt a Stefanik szoborra, természetesen a gyáros számlájára s még természetesebben: soha vissza nem fizetés­re. Vetés után aratás Az ünnepség után Koula leszüretelte nép­szerűségének gyümölcseit, alig győzött eleget tenni a meghívásoknak, vógigevett egy sor diszebédet, gyta magát ünnepelni és ahol szerét ejt­hette, egy pár koronái is kölcsönzött tiszte­lőitől. Büszkén, emelt fővel és feledhetetlen kulináris élvezetek emlékével távozott el a 'vendégszerető városból. A következő ka’and színhelye Beneschau v-olt. A fess „reptfőtiszt" ott egy fanatikus hódo­lóm akadt egy kis pikkelő személyében, aki­nek szive hevesen dobogott a díszes unifor­mis láttára. A pikko’o szavakkal kifejezést Í3 adott lelkesedésének, amivel az aviatika és a hadsereg iránt viseltetik. Egyúttal ama óhajának adott kifejezést, hegy ő is tag­ja lehessen ennek a diszes testületnek. A fő­hadnagy protekcióját erie, tolón ö hozzáse- ritheti ahhoz, hogy felvegyék a rév ütő is kólá­ba. Esetleges bélyegköUségekre húsz koro­nái adott a kis pikkedo­Érdekes, hogy a gyerek most sem érzi magát megkárositottnak. Amit kapott, hadd legyen az övé, vélekedett a pikkolo a rendőrségen. A aharriéru vége Hónapokon át vígan élt az egyenruha presz­tízsének fényében az ál repülőfőhadnagy, mint a nyitrai 3. számú repülőezred tisztje. Senki sem jelentette fel, akivel csak érintkezésbe került, az kész örömmel állott mindenben rendelkezésére. De a korsó addig jár a kútra, míg el nem törik. Ez a közmondás beteljese­dett az uj kiadású Kőpenick repülőfőhadna­gyon is, aki végül is bewnakadt a csendőrség hálójában. Koula csinyjeire a gmündeni csendőrség fi­gyelt fel először. Nem tetszett nekik a repü­lőfőhadnagy viselkedése és k.lönösen szembetűnő volt, hogy a főhadnagy nem szalutált előírás szerűen, alacsonyabb- rangu katonákat sokszor előbb köszöntött, ami sehogysem sem volt összeegyeztethető a katonai reglamával. Azután volt még egy momentum, mely gya­nússá tette a főhadnagy urat. Egy gmündeni leánynak telte a szépet, de viselkedése itt sem volt méltó tiszti rangjá­hoz. A csendőre ég az elmúlt napok egyikén bizal­mas beszélgetés ürügyével a csendőrlaktanyá­ba hívta a főhandnagyot és ott a parancsnok Koula szemeláttára leemelte a telefonkagylót, hogy érdeklődjön utánna a nyitrai 3. repülő­ezrednél. De idáig már nem hagyta jutni a dolgot a köpenicki főhadngy. Kérte, hogy mellőzzék a telefonbeszélgetést, úgy is megmondja az igazat, ö n&m volt so­ha katona, még kevésbé repülőföhadamgy és a nyitrai 3. számú repülőezredet csak hírből ismeri. Letartóztatták és a budweisi törvényszék fog­házába szállították. i Egy német író a düsseldorfi gyermekotthon impozáns légvárát építette lel német és amerikai előkelőségek összecsalt pénzéből Páratlan csalási botrány pállani hí Düsseldorfban Wilhelm Pieper német írót letartóztatták Megjelenik a uparancsnoku ur Egy napon Koula egy repülőkapitány tár­saságában állított be apósához és a kapitányt mint felettesét mutatta be. Hogy ki ez az állítólagos Mrazek kapitány, annak kipuhatolásával serényen foglalkoznak a hatóságok. Tény az, hogy amikor Koula el­hitette családjával, hogy ragyogó katonai kar- riér előtt áll, megnyíltak az apák és apósok pénzszekré­nyei, röpültek az ezresek, a fiatalember annyi pénzt kapott, amennyit csak akart. De a szülői támogatás sem volt kimeríthetet­len és amikor a fiatalember látta, hogy a ka­tonatiszti egyenruha ilyen nagyszerű anyagi sikerrel kamatoztatható, ndegenekhez fordult és két marokkal nyúlt bele a bizalommal felkínált pénztárcákba. Egy szép napon ellátogatott Kardasch-Reb sohitzbe és azzal ültette fel az embereket, hogy ő részt vesz a kisantant katonai körrepiilésén és megbízást kapott, hogy a községebn egy rádióleadóállomást állíttasson föl a katonai hírszolgálat részére. A jelek arra mutatnak, hogy a községben bol­dog-boldogtalantól pénzt vett föl, de hogy ki­től és mennyit, csak a további nyomozás fog­ja megállapítani. Bár a tiszti egyenruha úgy festett a merész legényen, mintha rá öntötték volna, a való­ságban Koula soha sem volt a katonaságnál, mit sem értett az aeronautikához. Sokkal prózaibb foglalkozást űzött. Egy féléven át a gablonzi államrendőrség tisztviselője volt, majd ugyanott a pénzügy­igazgatóságnál működött praktikánsi minő­ségben. Koula ufőhadnagy ur« szoboríe leplezései Koula ihadnagy ur" szoborleleplezésen Mestercsj.ny 'mek színhelye Neu-Oetting volt, A község ez év julius 6-án lázasan készült a nagy leleplezési ünnepségre, amikor Stefánik tábornok szobrát állítják majd fel a főtéren. Az ünépség hivatalos jellegű volt. Pár napal a leleplezés előtt megjelent a lá­tók; (érőn Koula repülőfőhadnagy és beko­pogta tóit Hriiza gyároshoz, akirő! köztudomású volt, hogy a saját költsé­gén készítette el a St e fáni k - e miék müveit. A fiatal tiszt a nyitrai 3-as számú repülő­ezred főhadnagyának mondotta magát és azt állította hogy ezredie megbízásából jött el. Düsseldorf, november Ifi. Georg Kaiser és Péter Martin Lampel után most Wilhelm Pieper német iró kap helyet ama művészek sorában, akik tultették magukat a „jó és rossz" hatá­rain és összeütközésbe kerültek a büntetőtör­vényekkel. Piepert tegnap a düsseldorfi rend­őrség letartóztatta, mert rábizonyult, hogy több mint gyanús üzleteket bonyolított le egy olyan vállalat levélpapírján, amely már három évvel ezelőtt megszűnt. Ezek a levelek most. a ható­ság kezébe kerültek és nemcsak Pieper; hanem a likvidált részvénytársaság űzőiméiről is le­rántották a leplet. Az egész affér erősen emlé­keztet Harry Domela hírhedtté vált „hőstet­teidre. A nagystílű bűnügyi affér kiindulópontja egy véletlen vasúti találkozás. Pieper Vilmos 1925 őszén a vasúti kocsiban megismerkedett egy bi- 1 zonyos Dungern báróval. Pieper elbeszélte uti- társának, hogy jelenleg éppen azon fáradozik, hogy kétezer gyermek számára egy német-amerikai gyermekotthont létesítsen Düsseldorfban. A vállalkozás 30 millió költségelőirányzással indul. Dungern báró figyemmeeen hallgatta végig az iró lebilincselő előadását és rögtön késznek is nyilatkozott arra, hogy összeköttetései révén segédkezet nyújtson Piepernek. Ez olyan for­mában történt, hogy a báró összehozta őt Frigyes Adolf mecklen- burgi herceg kamarásával, majd audienciát eszközölt ki számára a hercegnél. Frigyes Adolf Doberan-fürdőben, akkori tartóz­kodási helyén fogadta az irót, aki részletekbe menően tárta eléje a nagyszabású tervet. Az iró ékesszólása, szavainak szuggesztiv ereje nem maradt hatás nélkül. A herceg szerepet vállalt az akcióban, tagja lett a tiszteletbeli bizottságnak. Ezek után Pieper nyugodtan hozzáláthatott az akció legszélesebb körű megszervezéséhez. Ügyesen kihasználta -a mecklenburgi herceg ne­vének presztízsét és nemsokára a német közélet legismertebb és legdíszesebb nevei ékeskedtek a mozgalom cégérén. Nagyiparosok, pénzemberek, az arisztokrácia kiemelkedő tagjai egyképpen felültek a szélhá­mosnak. A felügyelőbizottság tagjai lettek a Hohenzollem hercegek, Wied Paula hercegnő, Arenberg herceg, Hohenlohe-Sohilligsfürst gróf, a pénzkapacitások közül: Louis Hagen, Emil von Strauss, Berbert Gutmaun, Cuino volt bi­rodalmi kancellár, Engelmann vezérigazgató, Kruse dr., a Rajnai Kőszén-tői és mások. Igaz, az adományok csak lassan gyűltek, de így is ösezecsurrant-cseppent negyvenezer márka. Ek­korára elkészültek a gyermekotthon tervei is, melyeket Peter Behrens, a világhírű német építész alkotott meg. Pieper pedig tovább szőtte terveit. Kiutazott Amerikába, felolvasott, előadott, agitált és el is érte, hogy 1927-ben Hard sze­nátor vezetése alatt egy amerikai bizottság érkezett Düsseldorfba. A bizottság hivatalos cime igen szépen hang­zott: Cenfcrál Reliew Komission. A kalauzuk Pieper volt, aki Berlinben bankettet adott az amerikai vendégek tiszteletére és ez alkalom­mal összehozta az amerikaiakat a mecklenburgi herceggel. A diszebédet vógigettók, meghall­gatták az ünnepi szónoklatokat, majd hajóra ültek a jenkik és hazatértek Amerikába. Már minden együtt volt: külső disz, ragyogó nevek és habzó agilitás, csak éppen a pénz hiányzott. Az előkelőségek a sok huza-vona után gyanút fogtak. Egyesek még csak sejtet­ték, mások már bizonyosan tudták, hogy a Pie- per-féle vállalkozásnak nincsen reális alapja. Megszólalni azonban senki sem merészkedett. Még emlékeztek a Domela-a.fférre, senki sem mert véget vetni a merész szélhámos manőveré­nek. Közben múlt, az idő és Piepernek más ke­nyér után kellett néznie. A gyermekotthon-akciót elaltatta és áttért a mükereskedésre. Itt som az egyenes utat választotta. Hamisítvá­nyokkal kereskedett és a feltűnés nélkül kimúlt részvómrtársaság levélpapírján, folytatta üzleti levelezését. A rendőrség figyelmes lett tevé­kenységére, felfedte a képhamisitásokat és ér­deklődni kezdett az egykori gyermekotthon- akció sorsa után. Ekkor tárult eléjük Pieper nagyvonalú szél­hámossága a maga egészében. Nagy elánnal kezdték meg a nyomozást és már most bizonyosra veszik, hogy Pieper „iróu Domelát is megszégyenítő csalafintasággal fon­ta be a német ég az amerikai közélet előkelősé­geit. A fejlemények elé érthető érdeklődéssel tekint a közvélemény. Amikor Edisont hét iiilénél lógva húzták let a vasúti kocsiba Ford különös adatai a nagy feltalálóról London, november 11 Henry ^ord „Edison barátom" cimü uj Könyvében érdekes adató kát közöl a nagy feltaláló életéből. így pél­dául megtudjuk, hogy Edison süketsége annak tulajdonítható, hogy egyszer induló vonatra akart fölkapaszkodni s miután egyensúlyát el­vesztette, a kalauz két fülénél fogva húzta fel a kocsiba. Edison saját bevallása szerint egy éven át naponta húsz órát dolgozott, hogy kezdetle­ges gramonfónját annyira tökéletesítse, hogy helyesen tudja visszaadni a „spécié" szót, mert — úgymond — amely gép ezt a szót vissza tudja adni, a többi kiejtési nehézséget legyőzi. Más alkalommal viszont 24 órai szakadatlan munka után óriási cementkeverőgép tervrajzát vetette papírra, amelyet évizedeken át nem kellett javítani. Pihenési szükséglete nagyon csekély: a feltaláló legfeljebb 9 órát alszik* gyakran azonban csak négy órát s inkább csak akkor tér pihenőre, ha agyműködése fáradtság jeleit mutatja. Ford egyébként saját költségén rekonstruál tatta a Smith's Creek régi vasúti állomást ugyanolyan alakban, ahogy eredetileg 1858* bán építették. Ezen az állomáson dobták ki ugyanis az ifjú Edisont laboratóriumával együtt egy üres vasúti kocsiból. Legutolsó alkalommal Edison az Egyes ül t- Álllamok elnökének és kormányának feltalá­lói jubileum alkalmával szállt ki ezen az állomáson s Ford erre az alka­lomra korhű régi mozdony és régi személyko­csiikat konstruált, hogy a jelenet hiven tükröz­ze vissza a szegény rikkancs pályájának kez­detét. A történelem tündér- menete London uccáin London, november 11. Hétfő reggel 10 órakor indult meg a londoni Guildhalltól Sir William Phené Neal, London uj lordmajorja, a hagyomá­nyos ünnepi menettel, hogy a törvényszéknél letegye a hivatali esküt. A köraenet 1215 óta minden évben London legnevezetesebb látvá­nyossága. Az idén a közel egy mérföld hosszú menetet a City haderejének képviselői nyitot­ták meg: iovasrendőrcsapatok, gyalogos- és 15- vészezredek, tengerészkatonák. Utánuk jöttek a város díszpolgárai diszhintó- kon, majd a „lordmajor gyennekszinészei" tar­ka selyemköntösökben a Shakespeare-korabeli szokás megelevenitéseként. Az állatvédőegyesü­let hosszabb allegorikus menete következett ez­után, amelynek csoportjai az állatok szerepét ábrázolták a történelemben, a Szentirásban, a világháborúban és a mesében. Ezt a szakaszt Hamupipőke zárta be négy fehér lótól vont ara­nyos tünderhintóban. Az utána jövő szakaszt a Szent Bertalan-kórház rendezte, őket követték a City céheinek képviselői. A régi kivándorlók emlékének eredeti százéves e.khósszekeret, szen­teltek, amelyet vörösrézbőrii indiánok csoportja vett körül. Ezt a jelenetet a Fox-filmtársaság rendezte. Ezután négy szürke lótól vont szekéren Bri­tannia alakja következett. Indiát négy pompá­san fölszerszámozott elefánt képviselte, hátukon hindu templom, illetve mohamedán mecset, vagy régi paloták modelljeivel. Ausztrália kocsiját hét láb magas óriási karácsonyi pudding díszí­tette. Dólafrika szekerét — amelyen főként az aranytermelést mutatták be — pompás strucc­tollak ékesítették. A következő menet. London vízszolgáltatását illusztrálta a 14. századbeli vizhordóktól kezdve a modern vízvezetékig. Ezután következett a menet tulajdonképpeni hivatalos része: a sheriffek és helyetteseik, egy szakasz királyi lovastestőr szénfekete paripá­kon, egy szakasz lovas herold. majd a lordmajor ■szolgái és apródjai. Utánuk gördült a hat pej- paripától vont és gazdagon aranyozott óriási diszhintó, a lovak szerszámja aranyhímzésű bí­borból van, a bakot is bibortakaró borítja, A hintóbán ült a lordmajor hermelines bíbor palást­jában, fején a háromszögletű hivatalos kalap, nyakán az aranylánc, A körmenetet mintegy 150.000 -kolásgyer- mek nézte végig. . Az este a Guildfaallban adott beavatási lakó mát különös dísszel ünnepelték meg s arra. a bi­rodalmi konferencia tagjak és az indiai fejedel­meket is meghívták.

Next

/
Thumbnails
Contents