Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-12 / 258. (2479.) szám
4 TOW<M-Ma.gE*R.H1RIiAJ? 1930 november 12, sgerda. Oszs zarándok Karolt Gáspártól Kazinczyig Falust presbiterek a marosvécsi „irodalmi“ báró kisfiának keresz Széphalom, november eleje. A város fölött ólomezinü felhők lógnak, az eső csöndesen szitál. A kis tán&aeág bizonytalanul tekint az éjszakánál is sötétebb hajnalba, visz- szafordulni azonban nem akar senkisem. Indulunk. Három pár kerék merül a cuppogó, szürke folyadékba, három diák jókedvű elszántsággal tapos a pedálra. A faivak gyorsan maradóinak, csak az eső tart ki mellettük hűségesen. Az ut sötét és kihalt, sehol egy lélek. Még az alina- csöezök ig behúzódtak szalmakunyhóikba. A határon egy angol globetrotter család sárral borított autója ér utói bennünket. Igazi, hamisítatlan angolok, térképpel, útikalauzzal, látcsővel, tört németséggel és kötetnyi irat-csomóval felszerelve. Szerencsésen átesünk az útlevélvizsgálaton, gépeinket címeres óiompitykével diszitik fel. Kétszáz méterrel odébb már egy magyar baka j forsriftos „állj. ki vagy ?44 kiáltása fogad. Nagyobb hatás kedvéért még a puskát is leveszi a válláról. Göncre érve az idő mind vigasztalanabbra fordul Agyagos sártengereu keresztül vergődünk el a templom kertig, Károli Gáspár szobrához. A bibliaforditó bronzarca elmélyedve hajol a vaskos inkunábulum fölé. A monumentális szép szobor szinte kikivánkozik ebből a sárfó- szekből, bár a templom, a pázsit és a cirádáé vaskerítés azt az illúziót keltik, hogy egy nagy város közepén vagyunk. Egyik társam szorgalmasan jegyzi az adatokat: Mintázta Mátray, 1890. „Amelyek régen tneg- irattak, a mi tanulságunkra Írattak meg. Róm. XIV. 15.“ Megyünk tovább a párás ködöt, lehelő szántóföldek között, át- a legendáshírű Telkibányán, melynek fantasztikus alakú hegyei állítólag i aranyat rejtenek magukban. Az arany azonban j csak legenda, a falu valójában más kincseket | rejteget: a házak ablakaiban gyönyörű népies i festésű kőedénykorsók, a szobák falai tele kézi festésű tányérokkal. Valóságos kis muzeum egy- egy ház 6 az asszonynép féltve őrzi értékes darabjait. Valaha keresett árucikk volt a bányai edény, ma a falu közepén romokban heverő gyárépület szomorúan hirdeti, hogy az aranynál többet érő kincsek kohója már évtizedek óta megszűnt izzani Elhagyjuk a Hernád völgyét, meredek szerpentineken rohanunk lefelé. A homályos reggeli világításban előtűnnek a fűz éri vár romjai Félóra múlva már a Sátorhegy szabályos kúpja küldi felénk üdvözletét fehér ködfoszlányokra írva. Aztán, mintegy vezényszóra megállunk mindannyian. Az ut mellett egy tábla, rajta egyszerűen hivatalosan mint a többin: Szépha’om község. Kassa, Brünn, Széphalom. Egy magyar lángész életének három nagy állomása. Szülőföldünk az első, láttuk a másodikat s most elzarándokoltunk a harmadikhoz. Hatalmas, eléggé gondozott park közepén, eltakarva egy fiatal nyirfaerdő lombjaitól alusz- sza örök álmát. Kazinczy Ferenc és felesége Török Zsófia grófnő. A közös sir igen egyszerű, j Alacsony vaskerítés övezte örökzöld négyzet, j közepén márványtábla. Kivül a kerítésen kőoszlop. tele írva kissé ügyetlen, de ezeretetet lehelő betűkkel: Itt nyugszik Kazinczy Ferenc magyar író. Széphalom sirva gyászol Tégedet... Széphalmi sírva gyászolt és vele együtt gyászolt Téged az egész magyar nemzet, mely elvesztette Benned irányítóját, vezérceillagát. Széphalom gyászolta Benned aranykorát, melynek folyamán a magyar irodalom középpontja gyanánt tündökölt. Akkor szimbólum volt e kis falu. magyar Helikon, fiatal irók álma — ma őszi unalom s a. határmenti falvak kihaltsága üli meg az alacsony házacskákat. Kazinczy ereklyéit gyönyörű kis görög templom őrzi. Jón oszlopokkal alátámasztott márvány i i u m 1 ok án f el irat: Kazinczy Ferenc emlékének a hálás magyar nemzet. Belépünk. Az apezisz középpontjában a költő márvány mellszobra, körülötte a szekrények és falak tele kedves és értékes emlékekkel. Hajfürtök, levelek, koszorúk, Kazinczy müveinek különböző korú kiadásai. Szemünk valamilyen jelt keres, ha mást nem, egy koszorút, mely mutatná, hogy városunkban, Kassán egy irodalmi társaság működik a költőről elnevezve. Talán erre is sor kerül valaha. Tavaszra majd elhozza egy diákstaféta! A kis muzeum legértékesebb darabja Orlai Petrics -Soma hatalmas olajfestménye: Kazinczy -A Kisfaludy Károly találkozása. Az öregedő Kazinczy kezéből lassanként átvándorolt a vezér! pálca Kisfaludy Károly kezébe. Ö azonban még Kazinczy liive, tiszteleg az ősz mester előtt, de távozásakor már magával vitte a széphalmi Helikon múzsáit Pestre, az Auróra-körbe. Nem tudom, a kép szebb-e, vagy a, gondolat, mely ;,i t/» jón ok kezébe adti az ecsetet. mfÚH'.ázunk. Szeműink még egyszer a képre bébauz ősz költő homlokára halvány, de foly- H íny.ódo fénylőit esik, mig végül aranyfényAz egyszerű keresztapákat a keresztelő lakomán a főúri hölgyek szolgálták ki Kolozsvár, november 11. Kedves. Megható cikkekben számol be a magyar sajtó Erdély .irodai- mii" bárójának ímairoevécsi várában most lefolyt keresztelőről : Kemény János báró. az erdélyi iifju főur neve legendás név túl a Királyhágón. Erdély ifjú irodalmának egyik részese és támogatója lett. • Kastélyában időről-időre maga köré gyűjti a magyar Írókat, akik a román uralom alatt nagy, merész etaárnya- Mert adtak a magyar betűnek. Világi részről, hogy a fiatal báró egyházának is megértő vezére lehessen, elvégezte a református teológiái felszentelt református pap lett... Misiden magyar művészetet, nragvar mozgalmat pártol és emellett valóságos mintagazda. Falujának, Marosvécsitteik egyszerű, őszinte magyar kálvinista népe rajong érte. Bár az adót minden vasárnap' dobolják, szörnyű kértelhetettemBéggel behajtják, lritiik és nyelvük megtartásáért a nyáron is gyönyörű iskolát szentéit Maroevóos kálvinista népe. ők nemcsak az autón látják bárójukat, az együtt jár velük a templomba. Együtt tanakodnak, együtt terveznek és együtt cselekednek a faj fentartásáért. Kemény János báró, ki szivét, .telkét, pénzét, szoigálatát, mindenét adja egyházáért és 'népéért, most m-ég jobban elmélyítette ezt a közötte és a népe közötti szeretetek Újszülött kisfia keresztapáiul a marosvécsi református egyházközség egyszerű presbitereit kérte fel. Az ura&tta'láhoe a maros vécéi szép barokkle inptomban, melyet; az ünnepi alkalomból Bethlen Balázsaié grófné szül Kemény Berry bárónő. Kemény Gizella és Erzsébet báró kisasszonyok díszítettek fel az erdélyi ősz virágaival, Bornemissza Elememé bárónő állott a kisí bicskával, mint keresztanya. A boldog szülők és a preebáter- keresztapák, a lelkészek, a tanítók vették körül test őrser egk-égd a keresztanyát és a kis gyermeket; de ugyanekkor a boldog Kemény János bárói keresztapasága mellett egyik falusi menyecske is j keresztvízre tartott egy leié falusi magyar fiú-; gyermeket. A keresztelést Makkai Sándor dr. erdélyi református püspök végezte. Azután a „váriban" a magyaroknál szokásos keresztelőd ebédre gyűltek össze. Az egyszerű falusi magyarok, a presbiterek sort ültek a fehérasztalnál a bárók, grófok, főnri asszonyok és egyéb értelmiség között. Az egyszerű falusi magyarokat a főúri hölgyek szolgálták ki. Őszintén folyt mindvégig a beszélgetés. Az ebéd alatt a presbitérium ée a falu népe nevében a helyi lelkipásztor szótárt fel és nyújtóba át a kiis báród fin kereezUnpáiinfifk, a marosvécsi presbitereknek keresztelőd ajándékát: a bőrbekötött bibliát és a diiszee egyházi énekeskönyvet. A keresztelői áldomáson ott votttak a többek között. Makkai Sándor dr. református püspök, Bornemissza Elememé bárónő, mint a kis Kemény János Ákos báró keresztanyja, továbbá id. és i>£j. Kemény G ize lila, Kemény Anna, Kemény Etelka. Kemény Erzsébet bárónők, özv. Kemény Akosné báróné, Bethlen Balázsaié grófné, Teleki Arvédné grófné, Teleki Károly gróf és neje, G. Faion, Mrs. Tliet'is Pálon, Zeyk Mária. Kemény Béla báró. Fráter Bélámé dr.-né és még sokan mások a kedves falusi keresztikcrnákk'al együtt. Vér és eszme — fo tett irta: Neubauer Pál Kordács prágai érsek irt a minap a vér és az eszme, a forradalom és a tett .kapcsolatáról. Döbbenetesen irt. Újszerűén, izgatóan állapított meg összefüggéseket, amelyeket mások százszor, ezerszer megtárgyaltak, de amelyek más alakot nyernek az ő szájában, amelyen át Róma beszól. Első pillanatra úgy látszik, hogy a bol- sevizmus pártját fogja, amikor egyr&zt beismeri, hogy Oroszország a propaganda terén túltett a katolicizmuson,^másrészt pedig igy kiált föl: „Az idő megérett a forradalomra!*' Kordács a történelmi tetemreidézéstől nem riad vissza és néhány erős vonással megrajzolja a vér és az eszme históriai összefüggéseit. De nem vérről beszél, hanem vérfürdőről. Többször, határozottan, félreérthetetlenül: vérfürdőről, amely elkerülhetetlen, mert a vérfürdő hullámaiból kel ki az uj venus anadioména, a szépség és igazság uj istenasszonya. A szavak mögött Róma áll, az évszázados vatikán, a szellemi világ mindenkori ura. Szellem és vér? Szellemi megújhodás és vérfürdő? Igaz-e, hogy vérfürdőre van szüksége a szellemnek, ha gyökeret akar verni az emberiségben? Igaz. Kordács érsek kimondta (szint-e érsekhez, főpaphoz nem méltó primitív százszázalé- kossággal), amit eddig igy. ilyen meztelenül senki sem mondott ki: ahhoz, hogy az emberiség a Szellem utján járjon, ahhoz, hogy a Szellem egy-egy uj formáját megértse és befogadja, vérfürdőre van szükség. Borzalmas, elrettentő perspektíva? Azoknak, akik szentimentális pacifizmussal szemet hunynak a múlt előtt és olyan jövőről álmodoznak, amely nem áll szerves összefüggésben mindazzal, ami eddig történt. A gyáváknak és gondolatezegényeknek, akik a Szellem fejlődését a földön a saját emberi mintájukra képzelik el. Kordács érsek nem tartozik ezek közé és nem áll szóba Romain Rolland eszteticizmusával. ö tudja, hogyha No- bel-békedij Is a dinamitból került ki. A dinamit meg tudta teremteni a Nobel-dijat, de vájjon mit teremtett eddig a békodijasok tengernyi írása, fölhívása, konferenciája? Azt a dina/mitot, amely fölrobbantaná a háborús ösztönt és szándékot: a vérfürdőt? ... Szükséges rossz? Nincs rossz és nincs jó és nem is a gondolkozás teszi azzá. Shakespeare- nak sincs igaza, Nietzschenek sem, a „túl a jón é* a rosszon** filozófusának. Van: okszerűség. Van: anyag. Az anyag örök törvénye az okszerűség. Az okszerűség szemben áll az igazsággal a Szellem törvényével Törvény törvénnyel, anyag szellemmel. A szembenállás eredménye — vérfürdő. Ijesztő a logika rövidsége, ijesztő, hogy e rövid logikai megállapitás mögött ott állnak a háborúk és a békekötések ezrei, máglyák és hitek, a Galileik és Kopernlkusok. az apostolok, a szentek és őrültek. Vérfürdő, ami ellen a Szellem és a szellemi fejlődés küzd, amit a Szellem nevében mindenki meg akar akadályozni, aki a Szellem nevében él és cselekszik és mégis épp a Szellem viszi az emberiséget I>ele ben fürdik egész alakja. Felvillanyozva lépünk a, szabadba: odakünn végre hmütött a nap! —ichla— a vérfürdőbe, a mindig megújuló vérfürdők ezreibe. A Szellem, az Eszme. Mért nem igaz és sarkalatos tévedése a történelmi materializmusnak a megállapítása, hogy a Szellem csak álcáz, rejti, elrejti az igazi, az anyagi okot. Az anyag hegemóniája a nagy tévedés: a filozófia materialistái a legalaposabb koponyák. A nagy, a legnagyobb összefüggések rendszerint ismeretlen dimenziói között ismerhető csak föd minden eszme, gondolkodás és cselekvés igazsága: Szellem a vérfürdő előidézője. Ok és okozat, logikai összefüggés. Szellem, mint ok, vérfürdő, mint okozat, amely egyben uj ok, olyan, amely okozatot szül. A prágai érsek szembenézett a vérfürdőt okozó Szellemmel és nem riadt vissza. Róma bölcsesége cseng ki szavaiból, és ami a pacifisták szemében talán a passzivitás rezignációja (vagy elvetendő eti- kátlanság), az valóság és, mint a nyelv igen helyes pszihológiával mondja —: véres valóság. Véres valóság — vérfürdő. Más valóság nincs, mert nem is lehet. Parancsolat a „Ne ölj!44 és mi mégis vérfürdőről vagyunk kénytelenek beszélni. Ellentmondás, a logika harakirije; középkori egyházbölcsek megoldatlan problémája. Parancsolat áll szemben a parancsolattal: való és igaz, történelmi beidegzettség, hogy vérfürdő termeli ki. az emberiségben az eszmét. Kordács érsek is ismeri ezt az ellentmondást, de mint bölcs filozófus tudja, hogy minden emberi gondolkodás kiindulópontja egy ellentmondás: a gondolkodás determinánsa a vég esség; mégis csak végtelennek tudja elgondolni térben és időben egyaránt a világegyetemet. Ez az ellentmondás a kiindulópont, ellentmondásból, antinómiából sarjad ki a logika. Ebből a logikából a Ne ölj — Vérfürdő kettős tétele. És valamint az anyag okszerüségi világában az ,,élet“ a paláiból*4 fakad, úgy a Szellem is csak a vérfürdőből nőhet ki és nőhet bele a lelkek be: a testeken át, rajtuk keresztül. Ami nem igy történt, az meg sem született. Kordács érsek maga mutat rá arra, hogy a kereszténység is vérben, vérfürdőben fogam zott. Ezért ért el óriásit a „valóságban*4. A filozófia végtelen messzeségben maradt el mögötte: logika és érvek, antinómiák és a gondolkozás kategóriái hatástalan Ságba Süllyedtek. Kant, aki „Az örök békéről44 irt könyvet, a béke érdekében nem tett semmit. Mert az anyag okszerűen törvényes élete bizonyítja, ho^y nem frázis, hanem kegyetlen igazság: Si vis pacom, para hélium. Nincs fórum, amely előtt felelőségre lehetne vonni ezt a törvényszerűséget. Nincs rendszer, .amely a Szellem és az Anyag ilyen összefüggését meg tudná változtatni. Mert ésszel föl nem érhető az, amiből az ész táplálkozik: a vér. Része csak a vérnek az az ész. amely a vér misztikumát föl akarná fogni. A rósz nem tudott megbirkózni az egésszel, az értelem a vérrel. Igv értette Goethe a Faustban: „Blut ist ein besonderer Saft‘‘. így válunk néma szemlélőivé saját vérkeringésünk csodáinak; az emberiség vérkeringésének: a vérfürdők végeláthatatlan egymásutániságának. És csodálkozással állapítjuk meg, hogy i minden logika ellenére vérfürdőből születnek az j eszmék és a tettek. Mert ilyen törpe és ilyen óriás az ember: a vér szolgája és ura. ' FÉLHOMÁLY Irta: Márai Sándor Ahová megy az ember, homályosak a szó búk. Csak annyira, mi/ntha kiégtek volna a körték. De nem a körték éytek ki, legtöbbször a háziasszony az, aki titokban, néha a háziak s mindig a vendégek tudomása nélkül, kicsavart a taszterből egy-két égőt. Valószínűleg akkor csinálta ezt, mikor egyedül volt a szobában, nem kell senkinek tudni róla, a cselédnek se. Fel se tűnik. Jnkábfb kellemes a szemnek. Első este. mikor a háziak hazajönnek? idegesen néztek maguk elé, valami hiányzott nekik, maguk se tudták, .micsoda? Megvacspráztak s közben önkéntelenül pisloglak egyet köriU a szobába. A tárgyak árnyéka elfolyt, homályosabb lett. A pohár szürke foltot vetett az asztalon. Azzal arz idegességgel, mely az otthon hőfokának m n- den árnyalati változását észreveszi, bámultak körül, de minden bútor helyén állott, a lámpák égtek. Tizenhat helyett tizenhárom. Egy hét múlva csak tizenkettő. Nyolc hét múlva csak tiz. A hat lángról lassan szoktak le, észrevétlenül, már fel se tűnt. nekik, ahogy az einber hidegvizkuránál harminc fokkal kezdi, de nyolc hét rrmlva jól bírja már a tizenhat fokot is. Félhomályban éltek, senki nem beszélt róla, h hat láng különbözeié, villanykörtében s áramfogyasztásban, a háziasz- szony retiküljébe vándorolt, ahol, ne kéidi- kedjünk benne, a család érdekében jó és hasznos célokra fordították. A lakás homályosabb lett. Nem beszélt róla senki. A férfi már régen észrevette, de nem mert szólni, mert félt, hogy kiégtek a körték, minden szoba elhomályosodott, a körtéknek az a tulajdonságuk, hogy összebeszélés nélkül, egyidejűleg égnek ki az egész lakásban. Negyven égő. gondolta, az halvon pengő, vagy meg több s egy egyszerre fáj. Havonta három pengővel több villanyszámla, a kiégeti körték többletfogyasztása, nem fáj. Ezért nem szólt semmit, megette a félhomályban vacsoráját és hallgatott. íz a félt*omdly nem volt hangulatos. Hideg volt, szürke. Más az, ha leoltják hangulat céljaira a lámpákat és más, ha takarékossági okokból kicsavarnak néhány égőt. Félhomály volt, de kemény, s.vár. A család nem beszélt erről. De mikor vendég jött, mindannyian megérezték a kicsavart körték hiányát, nyugtalanul beszéltek, szavakkal iparkodtak pótolni azt a ki$ fényhiányt, mely már régen borzongatta idegeiket, A vendég is észrevett valamit. Úgy tűnt fel neki, hogy már régen járt ittváltozást érzett az ismerős lakásban^ néhányszor feszengve körül is pillantott, mintha bútorokat eltoltak volna helyükről, vagy képeket máskép akasztottak volna. De nem veti észre semmi különöset. Korábban ment el, mint máskor. Aztán éltek a félhomályban tovább. Néha vizitbe mentek s a háziasszonynak rögtön feltűnt, hogy a tizenhat lámpa közül hal nem ég, de erről diszkréten s ártatlan arccal hallgatott. Néha azt mondta: „Az ember ott spórol, ahol tud.“ Sóhajtottak. Titokban arra gondol- takf hogy az „idők komolyak“, s az élet frontján, végesvégig, féllángra kell megint srófolni a fényeket. így kezdődik. Nem lehet pazarolni. Az ember olt és úgy kezd meghalni, ahol tud.-. rwrrr -n------------íinir Ru szin vagy ruszinszkói autonómia lesz? Ungvár, november 11. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Alig hogy megindult a ko* molynak (?) látszó akció a ruszinszkói autonómia életbeléptetése felé, máris gondoskodnak a ruszinszkói kormánykörök arról, hogy az egyöntetű követelés tárgya körül zavarokat támasszanak. Arról van szó, hogy egyes kormáuyorgánumok nyíltan hangoztatják, mintha a ruszinszkói autonómia nem területi, de kifejezetten ruszin autonómia lenne. Ez azt jelentené, hogy az autonóm jogokból úgy a magyarságot, mint a zsidóságot kizárnák. ICMMBMBBBWBMBaanUI I 11 IMI 11*1— I Vérszegény gyermekek! ijíyák a Csizi-vizet, Csizfürdő! Egyes sajtóorgánumok ezzel kapcsolatban azt állítják, hogy ez nem is a kormány szánd1'ka, hanem egyenesen a ruszin blokk törekvése. A ruszin blokknak e törekvéséről ugyan eddig még csak tendenciózus .sajtóközleményekből é: testűt a ruszinszkói közvélemény, de már ez is oly idegességet keltett, hogy a legmesszebbmenő polémiára van kilátás, ijiellyot aztán isme4 csak a kormánypolitika martnára hajtanák a vizet s az autonómia életbeléptetésének el halasz rácára okol adnának.
