Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-05 / 228. (2449.) szám
ttot) elrtftH* 5, Tjsáraagi. ^MGAI-.MACífcAI^HTra^ 15 UWUVÜJW. MBIHHWBBW Valamit — sajátmagamrót Irta: Komáromi János Csehszlovák Légióbank Prága Banka éeskoslovensk^ch légii Alaptőke KI 70,000.000.— Távirati dm Legiobaaka Tartalékok Ké M.S50.00C'.— 4 kirendeltség Prágában és II Hék Cseh- és Morvaországban, Szlovenazkón és Podkarpatská Kosban F i 6 k o ki Beréhovo Bratialava, KoSice, Noré Mesto a. V„ Pleátan?, Popratl, Zvolen. AffIlláit Intéaetoki Bardicrv, Chuat, Cjynoraoy, Cop, Giraltovce, Holic, Hronsky Sv. Krii, Humenné, irsava, jaains Kezmarok, Komárno, Kosino, Král. Chlumec, Krompachy, Lucenec^ Malscky, Michoiovcc, Modry KsmenMoldava, Mukacevo, Nitra, Nővé Záraky, Oslany, Parkén, Plciivec, Poprad, Prcsov, Radów, Rim. Sobota, Roznava, Snhy, Saitin, Secovcs, Sevlus, Sajna, Spiíská Nova Ven, Spisské Podbradie, Spisské Vlachy, Svaljavs, Tséovo, Topolőany, Tornala, Tiebiiov Túrna, Ub, Skaliea, Uíhorod, Veiké Kapusany, Veiké Lévára. Velky Meder, Vráble, Vranov, Zlstc Moravce, íeliexovce és Zilina. Idénybeli válté&zletek: Popréá-SUomA*, Sliac fürdő, Stary Smokovec, Sírbeké Plaee, 1 atr. Lomoice. Külföldi affillélt intésetek : Jugoszláviában: Kemercrjalna Banka d. d. Zagreb és fiókja Ljubljana. A balti államokban: LavijaLa Privalbanka, Ríja. Mmdesmemti bankttzlet gyors és pontos lebonyolítása. Budapest, október eleje. Néhány nappal ezelőtt azzal a szokatlan kérdéséé! fordult hozzám a kiadóm, hány esztendeje lehet, hogy első munkámat megírtam? Megjelent-e akkor nyomtatásban, vagy sem: mellékes. Annyit mondtam rá szerényen: — Harmadgimnázi&ta-koromban egy kéténe- kes époszt szereztem az ősmagyarokról,.. Volt pedig ez 1905 őszén s tizenötödik esztendőmben ceetlettom-botlottam akkor... — Akkor ön — s itt az asztalra csapott le a kiadó —- éppen huszonötesztendős iró! Ezt viszont azzal fogjuk megünnepelni, hogy kiadjuk összes munkáit! Disz ki adásban pedig! Szokásom szerint szabódni szerettem volna, hogy igazság szerint csak harmadfél esztendővel később léptem ki azzal az útleírásommal, amely nyomtatásban is megjelent (bárom számban egymásután és honorárium nélkül), ám a kiadói elhatározás ellen nem volt helye többé semminemű f öli ebbe zésnek. Úgy Illenék azonban, hogy a legelején kezdjem. A lehetőség szerint kurtán végzek magammal, mert tudom, hogy ma kevés embernek van ráérő-ideje. 1890 december 22-én születtem a középzempléni Máleán, azon a vidéken, hol az öt nevezetes folyó: a Laboré, Latorca, Ung, Ondava és Tapoly ölelkezéséből támad életre a Bodrog. Az a táj tele van babonákkal, hiedelmekkel, hősi hagyományokkal, amelyeket mindmáig megőriztem magamban. Egyéb örökségem úgysem akadt, inért nagyon szegény emberek voltak a szüleim .Összes őseim között, amennyire fönntartota az emlékezet, egyetlenegy nem alvadt, akinek több vagyonkája lett volna öthat holdacökánál. Két nagyapám s édesapám küzködő életét a ..Régi ház az országúinak4 cimü munkámból ismerheti meg kiki. Ez a regényem valóságos önéletrajz. ötesztendőeske voltam, mikor az ugyancsak zeniplémnegyei Legényére költöztünk át. Itt éltem le voltaképpeni gyermekkoromat: ez az én igazi falum. Ujhelytől észak felé alig nyolc kilométerre, dombon nyúlik el a község, a tetőn a régi kálvinista templommal, melynek toronyablakából belátni a Bodrogköz (legmélyéig, köröskörül erdők és hegyek, messzi északkeletről pedig fogazott hátával idáig mereng a Vitorlát. Északnyugati irányban látni a szalánei várat, amelynek düledékfalai félig kihajolva figyelnek a hegyoldalból. A falu alatt a Ronyva-patak ballagdál szelíden: ez a patak ma országhatárt húz meg... Tizenkét esztendő óta nem jártam odahaza... Itt, Legényén, tanultam végig »t öt elemi oeztályt. Jó föííogásu fiúcska lehettem, mert KTátfár János nagy tiszteletű nr és Sikolya Antal tanító ur ax ötödik iskolai esztendő vége felé íRUthTsürübben mondogatta az apámnak: — Be kéne vinni a gyereket Patakra... Patakra? De miből, Istenem-Uram! Hatvan forint kellett volna az egész évi konviktusi díjra. tizenkilenc tandíjra.s húsz forint kvártélyra, hogy a tankönyvek árát ne is emiitsem. S mégis meglett a pénz! Előteremtette az édesanyám. Végigjárta a falubeli ismerősöket, komákat, egyéb jóembereket: úgy koldulta ő»ssze a szükséges összeget. Huszonnyolc esztendeje már ennek s én ma is csak a legnagyobb megindult- ságira! tudok visszagondolni szép. fehérarcu anyámra, aki rég a túlvilágról néz vissza reám szeliden. Mig nem szakadtak rá a gondok egész tömegeikkel, sokszor dudolgatott ismeretlen dalocskákat, amelyeket sem azelőtt, sem azóta nem hallottam. Talán maga töltögette őket, saját vigasztalására. 1902 szeptemberében Patakon voltam már ... De micsoda körülmények között! Miután édesanyám kifizette volna a tápintézeti dijat egész évre, a tandijat, a kvártély- pénzt s megvette a könyveket, csak huszonöt krajcárja maradt a zsebkendője csücskébe kötve. Ebből tizenötöt nekem adott át, tiz krajcáron megváltotta az Ujhelyig szóló harmadosztályú vasúti jegyét, Ujhelyböl aztán gyalog bukdácsolt el hazáig, sürü srrdogálás között. Én pedig Patakon maradtam vissza tizenöt krajcárral, meg teméntelen búmmal. Nagy volt akkor a diákélet a bodrogparti Athénben! Véndiákok méltóságon testtartásban jártak föd és alá a kollégium folyosóin, amelyeket Kossuth Lajos, Szemere Bertalan és Tompa Mihály is koptatott már, az egyletekben nagy volt a zaigás és a hangulat — mint mindig — túlfűtött az átkos Ausztria ellenében. (Akkortájt történt-, hogy egy Séra nevű diák két szafa- ládéba fogadván, át akart bújni a kollégium előtti hetonhidacska alatt, ám fejjel odadagadván, csak alig tudták lábánál fogva vissza-rán- cigálni a többiek.) Mi, földből alig kiütköző raendurok, száj-lesve néztünk föl a méteres&zá- tu pipából pöfékelgető teológus, meg jogász urakra és ha valamelyikük annyira ereszkedett volna le nagyritkán, hogy észrevett bennünket, brugófogyasztó lencséseket s hajlandósága jeléül szives volt fogadni alázatos süvegelésünket, hát a megrendültségtől könny szökött a szemünkbe. Ezt az utolsó mohikánvilágot írtam meg részben a „Régi ház az országúinál44 cimü regényemben. Itt kezdtem meg árva életemet nagy egyedül- valóságornban, ámde nem maradtam sokáig elhagyatott. Mert hamarosan belesodródtam a diákvilágba, mely a nevezetes városkában ina is külön éli a maga életét s nagy önállóságra s még több önérzetre tanított meg mindnyájunkat ... Röviddel ezután meghalt az édesanyám, négy apró testvérkémet a nagyanyánk vette magához, édesapám továbbkiizködött az élettel, én pedig olyan egyedül maradtam vissza Patakon, mint az ember kisujja. De nem feledkeztek meg rólam. Mert az Alma Mater, amely ma is a szegények nevelőanyja, fölkarolt önzetlenül s nem hagyott összeesni, aki tizenhárom esztendős voltam akkor s a gimnázium második osztályába jártam. Fölvettek a kollégium egyik alapítványára, enni adtak s mivel eminens diák voltam, elengedték a tandijamat, a kvártélypénzt viszont olyanformán fizettem ki, hogy a satnyább előmenetelü osztálytársaimnak segítettem s kaptam ezért havi három-négy forintokat. Mint a legelején említettem, harmadik osztályba jártam, mikor megittam első époszomat az ázsiai magyarokról. Címe volt: „Elődeink Indulása44. Csak a két élső sorára emlékszem már: Messze Napkeleten, messze Ázsiában Harsog Lehel kiirtje, nagy készülődés van ... Szánandó értelmemmel abból a fölfogásból indultam ki nevezetesen, hogy őseink Lehel vezér tragikus kürtjének szavára indulnak meg, egyenest a Verockebszoxosnak. Az époszt sokan olvasták s komoly tűnődésre késztetett mindenkit. Hatása persze nem terjedt túl a harmadik osztályon. Harmadfélesztendővel rá azonban már nyomtatásban is napvilágot láttam. Negyedgimnazista-koromban ugyanis egy volt osztálytársammal turistautra indultam az Alföldre s ennek leírását, miután az ötödik osztályt is elvégeztem volna, békükltem a Magyar Turista Egyesület országos pályázatára. Cim gyanánt ezt írtam föléje: „Gyalog az Alföldön, vagy: 400 kilométer az apostolok lovain44. Az első dij felét vittem el vele s micsoda zsibongás volt a kollégiumban, mikor megérkeztek a pá- iyauij-aranyak! Jobb arról nem is beszólni.. . Mint heted- és nyolcadgimnazista tagja voltam az Erdélyi Önképzőkörnek és a Főgimnáziumi Gyorsirókörnek, az utolsó esztendő alatt ifjúsági elnöke mind a kettőnek. Mert mint sztenografus, nevezetes sikereket értem el akkoriban az országos versenyeken. Mint gimnáziumi költőt viszont föltétlenül elismertek s lelkesedtek értem. Költeményeim három csoportra tagozódtak abban az időben, úgymint: „Pi- roska-dalok44, ,Bohém-dalok44 és „Halál-dalok44. Azt hiszem, fölösleges a bővebb magyarázat. Zsebemben jeles érettségi bizonyítványommal, 1910 szeptember elején kerültem föl a esti egyetemre joghallgatónak a első néhány ónapom olyan nélkülözések kora volt, hogy ma eem értőm, mint tudtok kiállni ama riasztó koplalásainkat E fantasztikus életünknek igyekeztem emléket állítani „Az ősdiák44 cimü regényemben. Azonban • csak az első esztendő volt annyira keserves. Mert már 1911 novemberében belső dolgozótársa lettem a Budapesti Hírlapnak s ugyaninnét vonultam be egyéves önkéntesnek is a tiroü császárvadászok 2-ik számú ezredéhez, Bo zenbe. Volt pedig ez az 1912—13-iki ka- tonai esztendőben. Tirolt azóta is második hazámnak tartom. S ugyancsak a Budapesti Hírlap kötelékéből, mint a szerkesztőség legfiatalabb munkatársa, indultam el a háborúba,"mindjárt az első napon. S a császár vad ászok második zászlóaljával nyomban vittek is az északi harctérre. 1914 augusztus 16-án éjjel, nagy sötétségben, már galíciai földön nyomultunk előre, Lemberg irányában. Istenem, az az első háborús nyárvége e az az első háborús ősz! Szóval ki nem fejezhető hatással voltak reám a csaták és ütközetek. Alighogy beléptem volna első fiatalságomba, máris ötvonesztendős embernek éreztem magamat a lelkemben... Nap- palonkint ágyuzengésben dörgött az ég, füst és korom volt a viliág, éjszakának idején pedig köröskörül tüzözönben recsegtek a falvak és az őszi erdőik. Végigverekedtem a tomasovi, ko- marovi, ravaruszkai, szanmenti és a krakói dühöngő csatákat s ezalatt a három hónap alatt mindössze egyszer tudtam hirt adni magamról, amikor — október legutolsó napjainak egyikén — megírtam levelemet a Budapesti Hírlap szerkesztőségéhez, ezt biggyesztvén főMje: „Észa^ kon ősz van...“ A levél tárcaalakban jelent meg, külön napihirt is Írtak róla s mint később hallottam, sokan, igen sokan föl sírtak olvasása közben. Addig tudniillik, csak haditudósítók győzelmi riportjaihoz volt szokva a magyar közönség 8 az én szerény levelemből rezzentek rá először, hogy a győzelmen kirvii! olykor egyéb epizódok is előfordulnak a csatatereken. Pedig alig volt valami abban az apró tárcában: szólt mindössze arról, hogy fölöttem haragosan zugnak a lengyel erdők fái s az őszi eső csapkodja a fákat. És hogy alig van már életben két-há- roin önkéntespajtásom. Mert a többieket nem látom többé ... Krakó erődöveinek védelmében, 1914 november 23-án sebesültem meg, szuronyrohamban. Oly súlyosan pedig, hogy tizenhárom hónapig hevertem különböző kórházakban. Utána négy esztendeig maradtam sántán. Rokkant állapotomban — mint tartalékos hadnagy — közel két esztendeig voltam magyar előadója a cs. és kir. hadügyminisztérium sajtóosztályának, ahol életem legfantasztikusabb körülményei közé keveredtem. E világ emlékeit őrzi a „Cs. és kir. szép napok44 cimü szatirikus könyvein. A „Mit búsulsz, kenyeres?...44 volt legelső munkám s azóta negyedik kiadása előtt áll. A közeli napokban szeretnék nekiülni huszonnegyedik könyvemnek. Az „Ordasok44 lenne ez, a VVesselényi-féle összeesküvés utáni borzalmas busz esztendővel. Még annyit, hogy munkáim német kiadása tavaly indult meg a „Zug a fenyves4 4-sel (német címe: „Teri44) s meglepő sikere volt. Legutóbb jelenik meg Berlinben a „Hé, kozákok!44 diszkiadá<sa g ezt követi majd „A régi szerető44. Az utolsó két hónap alatt a „Zug a fenyves“-t lengyelre, az „Esze Tamás“-t pedig franciára foglalták le. Mit mondhatnék még egyebet? Talán annyit, hogy visszavonultan élek. Van jóságos feleségem, van egy kisleányom, Ágnes, aki most fejezte be a gimnázium első osztályát kiváló eredménnyel s van egy fiam, János, aki két hónappal ezelőtt állt ki az elemi iskola első osztályának vizsgáira. Bizonyítvány: mindenből egyes! Ami ezen túl következnék, az már — magánügy! (*) Móric* Zrigmoa 1 uj darabja. Budapestről jelentik: Móricz Zgigmomd befejezte uj, egész estét betöltő darabját, amely a Nemzeti Színházban lóg színire kerülni. Ajz uj Móricz-bemmtató minden valószínűség szerint januárban lesz és a darab szerepeiben a nemzeti színházi gárda legjobbjai lépnek fel. — A Nemzeti Színház idei évadjának egyébként még egy Móricz-premiérje lesz: az Elektra, amelyet Bornemissza Péter XVI. századbeli tragédiájából dolgozott át a kitűnő iró. Nem lehetetlen, hogy ez az átdolgozott görög tragédia megelőzi ax eredeti Móricz-ujdonság bemutatóját, de ax la lehet, hogy csak az eredeti Móricz-darab után, a tavaszi hónapokban kerül sorra. (*) Komáromi képzőművészeti lriállítások. Komáromból jelentik: A komáromi kuiturnapipal kapcsolatban a kultúrpalota emeleti termeiben három művész kiállítása nyílt meg. Ezek közül Harmoe Károly kiállítása két termet tölt meg és annak bizonyos retrospektív jellege is van, mivel a képeknek nagy része magántulajdon. Harmoe Károlyt már feleiseges bemutatni, mert Sxloven- sskóoak reprezentáns művésze különösen a fantázia és a mesék csodálatos birodalma területén, ahol kibonthatja képzeletének szárnyait. A finom és halk tónusoknak híve, a vonal és forma költője, melyekbe sokszor súlyos gondolatokat foglal. Harmoe ma Szlovenszkó első könyvillusztrátora és — sajnos — apró alkotásokban éli ki művészi erejét. Nagy kompozíciókat ritkán készít, a múlt éviben befejezett Szent Erzsébet triptükona volt ezekben ax utolsó. De a tol és ax akvaretl birodalmában szinte korlátlan megoldási lehetőségek nyílnak meg előtte, szédületes álmok és mélységek, az életnek nagy talanyai. Friss termése a nyáron Szlovenszkó érdhegy eég ének regényes tájain készült, a természet nagy élményei ezek és reprodukcióban is elevenen és frissen hatnak a szemlélőre. A kiállítást sokan tekintették meg a hét folyamán és gyönyörűséggel szemlélték ennek a talpig művészembernek művészi sokoldalúságát, ötletgazdagságát és a szép iránt való rendkívüli nagy megérzéseit. — Berecz Gyula müte- remkiállitásában a portréknak egész sorozatát látjuk (Komáromban többet készített félszáznál), emellett nagyobb kompozíciók kötik le figyelműnket, mint a komáromi hősök emlékműve, mely a Szent András templom nagyszerű miliőjébe kerül. Berecz a reliefeken kezdte a plasztikai munkáit és már első darabjaival magára vonta a közfigyelmet. Komáromban sokat fejlődött ,a portrékészi- tée manirjait elleste és ma már régen túl van ezen is. Nagyobb témákkal persze kisvárosi környezetben nem foglalkozhat megrendelés hiányában, de művészi elgondolásait — ha műterme számára is — ritka realisztikus formában tudta kifejezni (Édesanyám, Csűggedés, Médium stfo.). Ki kell emelni legújabb alkotásai közül Jókai szobor pályatervét, mely Magyar-Komárom részére készült és több pompás, művészi erőt és kifejezési készséget tanúsító szobrát és plakettjét. A művész ez idő szerint a hősök emlékének barokkos architektúrájába illeszkedő figurális kompozíció megmintázásán dolgozik. .— Nagy Márton müteremkiálli- tása az expressz ion izmus uj formanyelve hirdeti a holnap művészi irányát. A teljesen leegyszerűsített és inkább a színfoltokkal ható jelenetek közt egy-egy régi emlék bukkan fel: Attila temetése, a művész pályájának elejéről. Ezek a képek a nagy szociális konvulzióknak a lesztirődései, amelyekben benne vagyunk, de azokat nem érzékeljük. A művész szeme biztosabban lát a ma életének káoszában és megtalálja a jellegzetest, amellyel kifejezi a körülöttünk folyó harcos életnek egyes állomásait. Ebhez a festészethez éppen úgy hozzá kell szoknunk, mint a szabad vershez és a jazz muzsikájához, amely visszafejlődést mutat a régi versek zengő muzsikájához képest és nem olyan fülbemászó, mint a csupamelódia bécsi keringők voltak. Az életformák megváltoztak és mi nem vesszük erről tudomást. Nagy Márton, művészi iránya mellett kitart, jeléül annak, hogy elvei vannak, amelyekből elalkudni semmit eesn hajlandó. A műteremkiállitáenak sok látogatója volt és többen nagy elismeréssel emelték ki ennek az uj művészeti iránynak a belső igazságait, amelyekben a művész benne él. (agy.) (•) Újabb bemutató özön Londonban. A Sbaftm- ibury-szintiázban Jó lesz Pami-th-nek cimü dramatizált Wod ebouse-regéoy, a Vaudeville -ben Somereet Maugiham uj vigjátéka A kenyérfkereső, Rohand S.uire-rel és Mara L5hr-rel a főszerepekben, két történelmi dráma; Királynő és apród, amely 1725- ben játszódik és ax Ambossadors-bán kerül színre, továbbá „Az Emlnusok", George Moore uj darabja az e heti londoni bemutatók. (*) Vojtech dr. pozsonyi előadása Byrd délsarki expedíciójáról. Pozsonyból jelentik: Október 16-in este fél 8 órakor tartja meg Vojtech dr., a Byrd- expedíciónak csehszlovákiai tagja németnyelvű, vetített képes előadását „Byrd admirálissal & déli sark felé44 oknen a sáncuti YMCA nagytermében. Vojtech dr. ax egyetlen európai tudós, aki ezen az expedíción résztvett. Kétéves tapasztalatait fogja elbeszélni AntarkikróL, a „Nagy Fehér Cseo- deeség44 misztikus birodalmiról. Előadását körülbelül 200 vetített kép fogja illusztrálni. Előadása iránt máris élénk érdeklődés mutatkozik. (*) Barta Lajos müveinek jublJáris kiadása. Huszonötödik éve annak, hogy Barta Lajos első irodalmi alkotásai a nyilvánosság előtt megjelenni kezdtek. Akkoriban Barta Lajos egyetemi hallgató volt Budapesten, ügyvéd, majd tanár akart lenni, de újságírónak került a vidékre, szerkesztő lett. így került 1907-ben Pécsről Kassára, onnan 1910-ben Budapestre. 1917. tavaszán mutatja be a budapesti Magyar Színház Barta Lajos első drámáját, a „Parasztok“-at és a tüneményes siker után az uj iró számára nyitva van Magyarországon minden ut és minden legnagyszerűbb lehetőség. Egymás után játsszák drámáit a Nemzeti Színház, Uj Szinpad, Vígszínház. Egymásután jelennek meg könyvei ax AnthenaeumnM, TevannáL, a Nyugatnál, Táltosnál, Panasznál, 8inger és Wolf- nernél. író, akinek sohasem volt bukása, mindig csak sikere, akinek útja mindig csak fölfelé ment. Ahány darabját játsszák Budapest nagy színházai, annyi színházi éa irodalmi siker, ahány könyve jelenik meg, annyi irodalmi szenzáció. Csak 1921- ben irta meg Barta Lajos első regényét, de azóta egymást érik nagy regényalkotásai: Múlt, A Mars- repülő, A sötét ujjj. Külön világot nyit meg ezeknek a regényeknek mindegyike, most pedig befejezte ex a semmiféle irodalmi szektához nem tartozó, mindig a maga útjait járó iró, negyedik é« legnagyobb regényét, a Hattyúdalt. Ez a hatalmas irodalmi alkotás Barta Lajos válogatott munkáinak tíz kötetes gyűjteményében fog megjelenni, mely már sajtó alatt is van. Ady Endre abban a nyilatkozatában, melyet 1917-ben a Nyugatban tett és melyben olyan tüneményes szavakkal beszél Barta Lajosról, tőle várta a Duna- Tiez* világának proíétikus nagy regényét. Semmivel sem lehetne jobban jellemezni Barta Lajosnak ezt az uj regényét, minthogy a szerző megírta a Hattyúdalban azt a nagy magyar regényt, melyet tőle Ady Endre várt. — A magyar világ most egybegyűjtve kapja meg Barta Lajos irodalmi munkásságának egész gazdaságát. Tk kötetben jelennek meg Barta Lajos müvei, ixói munkásságának huszonötéves fordulója alkalmából: minden kötet nagy irodalmi és nagy lelki szenzáció. Ez a tiz nagyszerű könyv Barta Lajos írói jubileuma, ez a jubiláris kiadás Barta Lajos ajándéka a magyarságnak, melyből nyelvének és szellemének annyi kínosét hozta. (*) Megjelent a Magyar Minerva 8. száma. A (x-ehBolovákáai magyarság egy etted szépirodalmi, tudományos és társadalmi folyóiratának saeptean- beri száma Reinel János dr. 6zarkeszbésébe<n a napokban látott napvilágot. A 36 oldalas és nagy oktáv alakiban megjelent szám tairttaitaa a köveí- 3te®ő: Reményi József (Cleveland): Modem amerikai kritikusok. — Reményik Sándor (Kolozsvár): Viszont látásra. — Kristály István (Padieg): Egy gyermek születik... I. — Mancoranay Tibor (Budapest) : Fiunk, a remény. — Hatos Burghairdt (Bócs): Kiszakított liapok a „Sasfiók" naplójából. — Mezei Gábor (Pozsony): Liszt ", Pozsony. — Mihály László (Budapest): Régi magyar poéta verse. — Farkas Geiza (Elemiir): Káin az ítélet napján. — Reményűik Sándor: Kiadom a részed. — Joíles Guide (Páris): Andrée észak sarki expedíciója. — Govorkovich Jámoo (Eszék): A romok virágoznak. — Urr Ida (Budapest): Éjiféfl.utáni vers. — Az Erdélyi Helikon íro<Momtörténeti pályázata. — A július és augusztus kivételiével havonta megjelenő folyóirat előfizetési áira az 1930. évre 18 korona. Egyes szám ára 3 korona, mely bélyegben is beküldhető. Az előfizetési összeg ugyancsak a Magyar Minerva kiadóhivatal- címére (Pozsony- Bratislava, Kértesz-uoca 1.) küldendő, amely kívánságra készséggel küld csokik!apót is. i
