Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-05 / 228. (2449.) szám
10 'PRXGM-MagVaR-HIULAP 1930 oiktáber 5, vasárnap. ! ! Mese — nagyoknak Ahogy ez a párszáz ember itt ül a moziban, a konyakos bonbon és otkolonszag felhőiben* az induló szezon restaurált arany cirádái alatt, egy kicsit regényhő&nek érzi magát. Igaza is van, ha meggondoljuk, hogy a közönség háromnegyed részének néhány évtizeddel idősebb elődjei legszebb álmaikban is legfeljebb annyi jóizét kóstolták az életnek, amennyit egy-egy családi körben megrendezett lakodalom okozott, vagy egy szüreti mulatság, a tágas és örvényes világot kezdetleges hírlapi tudósításokból ismerték és a női szépséget, gráciát és kellemet egy pincérlány festett hajtincsein tudták legfeljebb lemérné. Ugyanez a publikum, ez a jobbára kishiva- tainokokból, kereskedőkből és igénytelen lateinerekből regrutálódott társaság, — amelyiknek ötven évvel ezelőtti hozzátartozói cgy-két színházi est, vagy egy sörszagu majális emlékénél melegedtek egy életen ioerésztül, — most otthon szépen meg vacsorázott, végighallgatta a rádión a külföldi híreket’ a Lohengrim első felvonását, aztán villamoson bejött a perifériákról a moziba, pár koronáért jegyet váltott, a hangos híradóban csak úgy mellesleg végighallgatja a Mussolini beszédét, megtekint egy amerikai, jéghockey- meccset és a Keleti-tenger fürdőéletét és a pár percnyi szünet világosságában minden izgalom nélkül készül neki gigantikus attrakciónak, amit írók, filmfejedehnek, zeneszerzők, &nekesek, operatőrök és táncosok hónapokon keresztül, milliárdok árán írtak’ rendeztek daloltak, kovácsoltak, alkottak és leheltek össze. . A Jazzkirályt adják, Paul Withemann zenés révűjét és a fénysugár, amely a századok nagy találmányainak glóriájából az egykorú! emberiség fejére is ráhull, avatja regényhős- \ sé, a Jövő század regényének hus-vérré ele-! venedett alakjoává ezt a szórakozó publikumot. Mindnyájam egy kis eltitkolható (lan | büszkeséggel ülünk itt, egy kis fontoskodó, nagyképűséggel és valami hálás ellágyul áss a',' ami részint a találmánynak szól, amit „a mi korunk“ termelt ki, részint a gyönyörűségnek, amit kisvárosi szárukivetettségünk dacára is elérhetünk. Az ember minden nagy dologgal szereti azonosítani magát és mondhatnám' úgy ülünk itt, mint a nagy alkotók feleségei, akik — úgy érzik — öntudatlanul sugalmazták és ösztökélték a nagyszerű produkciót. Én is, a szomszédom is úgy érezzük, a mi igényünk, vágyunk, türelmetlen láza- dozásimk, vidéki mellözöltségünk, szín- és fényszomjúságunk forszírozta ki ezt a sok színes és bódult kacsalábon forgó mesebeli gyönyörűséget: a hivatalnok, akinek a rádió és a televizor fellátásával párhuzamoson ötven év óta még nem javultak a viszonyai, az orvosok légiója és a rosszülfizető kliensek igájában vergődő ügyvéd, aki egy évi munkás készenlét, ágSás, szónoklat és bajlódás utáni egyszer sem engedheti meg magának, hogy a Keleti-tengert a valóságban is lássa, a rádióügynök, aki a milánói stadion nyüzsgését és a lipcsei kiállítást csak a 150-ák, vagy 760-ik hullámhosszon foghatja, de soha meg nem láthatja, a diák, aki szünidőn nem mehet körülnézni Angliába, hanem falura megy instruktornak, a nevelőnö, aki kéthetenként egyszer szabadulhat ki az angyali kisdedek bűvköréből, a katona, az iparos és az élet többi számtalan kis megnyomorított ja> akinek úgyszólván a cuclisüveggel eqyidöben lopták el az illúzióit és megtagadták tőle a tündérmeséket, amiket pedig oly jólesett hallgatnia. Nos, ebben a filmben most ujraébrednek a mesék; Witheman, a holdatcu, modern varázsló odaáll a hatalmas orchester elé> meg- lóbálja a varázspálcáját és egy intésére forogni kezd a gyémántkastély a görlök rózsa- j szín sziromteste alatt, a parkban fü, fa, virág, pad’ illat, alkonyat, széplány és madárcsicsergés, mint a kispolgár legkomplettebb álmaiban,, ókori kastély, jegyespár, fátyol és csipke, uszály és boldogság, Lolli Loff és a G. sistersek> mint az utóbbi évek Tündér Ilonái j és John Boles énekel az egészséges, nagy fehérfogu szájával, izmaival, tipikus ameri- i kai bonviván orcával a kispolgári élet elvarázsolt Csipkerózsikáinak, akik az írógép, a varrótű’ vagy családi civakodások mellől sza-: ladtak ebbe a feledtető varázslatba. A hangulat meleg és hálás, mint mese- •, mondáskor egy gyerekszoba hangulata, a közönség gyerekes mozdulattal a szemeit dörzsöli az édes bódulatban és túlzásnak told-! lenn., hogy a szomszédom m,ég csokoládét is1 harap emellé a hakastejizü, tejszínhabom díszes és üdítő ünnepi tortához, amit fásult és kiéhezett felnőtteknek osztogat CJa/rl Laerrwn- j le, a huszadik század raj fin ált, mvsemondA \ Andersenje. Az előadás, amit a közönség pór koronáért I kap felér egy karácsonyi, kakaós, nőegyleti j Ludikarnak Ruszin szkis vannak magyar rokonai Drámai találkozás a cseh reprezentációs ház koncerttermének miivészszobájáhan Pavel Ludihar és Bertalan Margit között — A nagy cseh baritonista unokahaga nem kapott állampolgársági bizonylatot Ruszinszkóban — A 103 év előtt született Ludihar-nagyapa illetőségére kiváncsi a hatóság Prága,, október 4. Megírta a Prágai Magyar Hírlap* hogy Pavel Ludikar* a kiváló cseh baritonista, a newyorki Metropolitan opera tagja magyar származású. Nagyapja Marton.vásárt élt és ott is halt meg. A Ludikar-nagy- apa Csehországból költözött Magyarországiba, Martonvásárt telepedett le, ott műikért ósze- tet alapított s az idők folyamán egészen elma- gyarosedott. Két fia volt. Ezek közül ez egyik Budapestre költözött, mig a másik visszatért Csehországba. Az előbbinek leszármazottjai Magyarországon élnek még ma is, mig az utóbbi Prágában alapított családot. Ennek a fia Pavel Ludiikar, a világhírű cseh énekes- aki legutóbb olyan nagy sikerrel hangversenyzett Szlovenszkó városaiban is. A P. M. H. c-ikke nyomán most Ruszinszköból is jelentkezett a Ludikar-famiüának egy magyar tagja, Bertalan Margit asszony, ki néhány évvel ezelőtt vált el földbirtokos urától. Bertalan Margit lapunkból tudta meg, hogy Lu- dikar szlovensakói hangversenykörutja során Ungvárra is ellátogat s minden előkészületet megtett arra, hogy Ungvárott felkeresse nagyhiili unokabátyját. A viszontlátásnak annál is inkább örült- mert még a háború kitörése előtt igen meleg rokoni kapcsolatban állott Ludikarral, akkor még csak a bécsi Volksoper tagjával. Ez a rokoni kapocs a nagynevű énekes amerikai szerződtetése következtében meglazult s a háború kitörése után úgyszólván teljesen . megszűnt. Bertalan Margit időközben férjhez ment egy magyarországi földbirtokoshoz, magyar állampolgár maradt az államfordulat után is, később elvált az urától, visszanyerte ruszin- szkói illetőségét és ezzel csehszlovák állampolgárságra tett szert. Az állampolgárság komi az utóbbi időben némi bajok keletkeztek, amennyiben a hatóság nem akarta kiállítani Bertalan Margit részére az állampolgár- sági bizonylatot- melyet útlevelének kiállításához, illetve meghosszabbításához kértek tőle, s amint az már lassan bevett szokás kezd nálunk lenni, az illetőség megállapítása körül folyó eljárás során firtatni kezdték Bertalan Margit nagyapjának illetőségét is. azonos Pavel Ludikar nagyapjával, aki 103 év előtt bebizonyitottan Csehországban született s noha Magyarországon élte le életét, nem szerzett magyar állampolgárságot, hanem megtartotta csehországi illetőségét és — akkor még osztrák — államipolgárságát. Ludikar ungvári hangversenye elmaradt s Bertalan Margit Prágába jött, hogy itt találkozzék uuokabátyjával. A találkozás rendkívül érdekes körülmények között folyt le. Pavel Ludikar a cseh reprezentációs ház koncerttermében tegnap tartotta egyetlen prágai hangversenyét, melyre hetekkel ezelőtt minden jegy elkelt. A cseh művész reportoirját úgyszólván csak cseh szerzők müveiből állította össze. Hallatlanul nagy sikere volt. A koucert befejeztével szűnni nem akaró tapsviharnak engedve egyik ráadást a másik után énekelte, az utolsót már sötétben, mert a rendezőség a nagyterem lámpáit kénytelen volt eloltani, hogy az eksztázisban levő közönséget távozásra birja. A hangverseny befejeztével Bertalan Margittal nagynehezen áttörtük magunkat az autogrammkérő bakfisok tömegén és bejutottunk a mű vészszobába- melyet teljesen elborított az a rengeteg csokor* koszorú és virág, mellyel tisztelői elhalmoz- ták Ludikar Pavelt. A művész az első pillanatban nem ismerte meg a bugát, de amikör Bertalan Margit megnevezte magát, öröm csillant meg a szemében,- gyengéden magához ölelte. — Ach, Du bist das reizende blonde Madchen aus Wien — mondotta és már alig törődve az egyre követelőbben felhangzó tapsviharral, egy csöndes sarokba vonult vele és ezer kérdéssel ostromolta meg rég nem látott húgát. A beszélgetés során Bertalan Margit természetesen elmondotta, hogy a nagyapa illetőségi adataira van sürgő-s szüksége s a rokoni szeretetlen kívül első sorban ezért tette meg ezt a kezel ezer kilométeres utat Riiszin- szkóból Prágába. Ludikar tüstént kijelentette, hogy a legnagyobb készséggel adja meg neki a kívánt adatokat és ő maga is e| fog járni aziránt hogy ki ne rekesszék jogaiból A ruszinszkói uriasszony nagyapja viszont Á férfi sorsa — a házasság?... Irta: Neufeld Béla dr. Nemrég írtak róla a lapok, hogy H. L. Ménekén, a kitűnő amerikai kritikus meghá- zasodott, miután évtizedekig kritizálta a házasságot é? házasulást. Volt, aki részvéttel, más, aki kajánsággal regisztrálta a hirt, de abban mindenki egyetértett, hogy sorsát — a házasságot! — senki el nem kerülheti... Csakugyan, a Ménekén esete elgondolkoztató. Hogyan? Évtizedek programmatiku? állásfoglalása után máról-holnapra sutba dobhatja valaki elveit — egy nő miatt? A Ménekén esete minden házasságkerülőt óvatosságra intett. Ménekén ötvenéves fejjel megadta magát... Tényleg nincs menekvés? Könnyű a filozófusnak! Nietzsche például szinte patétikusan kérdi, (ami annyira szokatlan nála), hogy volt-e komoly filozófus, aki egyúttal házas is volt? Plató, Descartes, Spinoza, Kant, Schopenhauer (és Nietzsche) senki közülök! Maga a gondolat is abszurd, a házas filozófus komédiába illő alak — írja tovább. Csak a maliciózus Sokrates nősült meg ironizáló szándékkal, hogy a maga esetével (Xantip- pe!) példázza a tétel igazságát. így a filozófus. De mit kezdjen a hétköznapok embere? Ménekén igazán nem volt tucatember és mégis megadta magát — saját életelvei ellenére. Elgondolkoztató eset. Férfi és nő együtt alkotnak egészet, ilyesmit hirdettek, — ha nem tévedek, — már az egyházatyák is. És ebben egyetértenek ma is, a teológia és költészet. Ám valami jövevény, a friss sütetü lélekben felforgatta itt is a megszokott, kényelmes rendet. Ez az uj tuuzsonna jótékonyságával, egy heti fürdökurá- vab egy elbliccelt számtan órával és egy hétre kárpótolja a tehetetlen polgári, aki vergődve ül egy életen rádiója melleit, mert any- nyí-t még csők tud, hogy a hang a Róma hangja' de az arcát nem láthatja meg soha... Sz Nagy Mici. domány nem hiába nyúl vissza gyermekségünk gyökereihez — mintha lelki alkatában maga is infantil volna (ami ezúttal nem lekicsinylés.) Akárcsak a serkedő gyermek szüntelen „miért?“-ezik. A modern lélekelemzés visszacevelálja a gyermek ősi, szenvedélyes kíváncsiságát, amelyet lassanként elzsibbaszt és elaltat a nevelési konvenció. Nos, ez a jövevény, amely nem elégszik meg a tények észleletével, hanem örök gyermek módjára kíváncsiskodik, — a nemek relációjában is meglepő, sőt felzaklató felvilágosításokkal szolgált. Biztosan sokaknak feltűnhetett, hogy bizonyos események változha- tatlan adottsággal ismétlődnek meg életünkben. Konkrété, a téma körében: például vannak egyének, akiknek minden gyöngédségi relációja a másik nemhez előbb-utóbb disz- szonanciával végződik, vannak, akik mindenkit, akik közelükbe jutnak, tartósan kötnek, vannak családok, ahol a férfi és nőtagok m i -n d e házasságon kívül maradnak, vannak férfiak, akik — noha minden előfeltétel adva volna — sohasem nősülnek s viszonyt vannak olyanok, akik egyre válnak és egyre nősülnek stb. Egy szóval: valami sorserejü, szinte kényszerjellegü megismétlődés! célzat ágál életünkben, amely szüntelen önönmagát variálja. Különös véletlen: — igy vélekedtünk valamikor — ma, a lélekelemzés tükrében, a véletlen helyén szigorú meghatározottságot látunk. (Érdekes, hogy tolódik el a véletlen és a szabály határa megismeréseink nyomán.) Minden visszatérő történés az egyén életében, szükségképpi következménye a változatlanul ható, éppen az adott individuumban lecsapódott erőknek. Nem elvont teoretizálás, ha-j nem gonosz, aprólékos, bíbelődő, a gyér-; mekség derengő emlékeihez visszanyúló ku-l tafómunka adta a kezünkbe a rejtély kulcsát.I A lélekelemzés felfedte az első gyermekévek sorsai aki tó jelentőségét és sok minden, amit! előbb biológiai végzetnek hittünk, későbbi csupán másodlagos lelki visszahatásnak bizonyult. A gyermekség első évei a családiban zajlanak le. A gyermek számára a szülők reprezentálják az első felsőbbséget. Nem túlzás, hogy a gyermekszobában dől el a későbbi felnőtt sorsa. A szülői példaadás, a szülő és gyermek reláció szövödései mintázzák ki a gyer meki élek alkatát. Ebben a láthatatlan finom,. belső kristályosodásban, kiválóan az anya és gyermek viszonya játszik döntő szerepet. A fiúgyermekre alkalmazva: a kép, amelyet a gyermek anyjáról alkotott, a felnőtt magatartásaiban is visszatükrözik s választásait a másik nemmel szemben titkos végzetekkel árnyalja. Röviden: a képet, amelyet anyánkról alkottunk, minden nőben keressük, amit az egyetlen anyáról kialakítottunk, azt az egész női nemre ráruháztuk. Nagy egyéniségek példáján: miért maradt például Schopenhauer egész életén át nőtlen, miért ragaszkodott Goethe annyi évig Frau von Steinhoz, miért vívott Stríndberg önemésztő harcokat Máriával; minderre feleletet ad gyermekségük. Schopenhauer — nőgyülölő! De miért? Feljegyzései s húga, Adélé Schopenhauer naplója felelnek erre. A gyermek Schopenhauer sohesem tudott szabadulni attól a képzettől, hogy anyja tekintetnélküli élete kergette ön- gyilkosságba hitvestársát, s sohasem tudta elfelejteni anyjának, hogy férje halála után Weimarban valami gáláns úrral élt közelségben s hozzávágyó fiát távol tartotta magától. így érlelődött ki benne a gyűlölet, — az önön anyján keresztül. Avagy Stríndberg — a másik pólus. Felületesen őt is nőgyülölőnek deklarálják, holott számára elementáris szükséglet volt a nő. Minden harca és csalódása onnan származott, hogy a nőben nem találta meg azt, amint életén át betegül keresett: az * « j ■■ljmi——f——MMWemmmm— Otthoni-Jódkurák Kérje az otthoni csizi ivó és íürdökurák használati utasitását. Csízfürdő Anyát, a Madonnát. Vallomásaiban egyre visszatér a Madonna kultusz. Mária nyitott, tiszta homlokával, arauyszőke hajával, szemérmes gráciájával, — szegény Stríndberg úgy néz fel rá, mint a Madonnára. De Mária nem az volt s ez a Stríndberg végzete. A szituáció, — természetesen — a valóságban ösz- szetettebb. A Stríndberg nőrelációja tipikusan antivalens volt; ugyanakkor szerelte és gyűlölte a nőt. Innen a harc — a nővel. És a költő gyermekévei, — en miniatűré, — ezt a szituációt revelálják, a gyermek heves vonzalmát anyja iránt, aki viszont az idősebb fiúgyermekét favorizálja. Innen a költő an- tivale-nciája a nővel szemben. ^bwii A példákat halmozhatnék. Minden analízis azt illusztrálja, hogy magatartásunkat a má-^pT!-' sík nemhez az ősi anya-gyermek reláció karaktere irányítja. Hányán nem nősülnek, mert belsőleg nem váltak le az anyai köldökzsinórról, hányán változtatják házastársukat, mert egyikben sem találták meg az anyát. Hányán kötődnek évekig, évtizedekig egyetlen nőhöz (Goethe!), aki számukra — tudat alatt — az anyát jelenti. Klasszikus eset a J. J. Rous- seau-é, aki gyöngéd együtt léteiben Madame de Warens-el, azt suttogja: „Maman, ma petité Maman...“ Hány házasság marad torzó — lelki rolconszenvek ellenére —, mert egyik vagy másik partner valamelyik szülőhez van fixálva. Mindez talán általánosságnak hangzik, de a személyes átélés közvetlenségében, emberi sorsok feleszmélésében mélyen meggyőző. Tényleg: férfi és nő együtt alkotnak egészet. De a régi, fatalista biológizmus helyén ma akárhányszor földalatti lelki erők munkáját látjuk. Felnőtt korunkban csak azt tesz- szük, amihez már gyermekségünkben kaptuk a nyersanyagot és impulzust. Hogy H. L. Ménekén, — hogy ide visszatérjünk, — miért adta meg magát 50 éves fejjel, erre nem tudott felelni. De az ő esete memento a készülő agglegényeknek, hogy solise tudni, mikor veszti el az ember a fejét. Meghívó A magyar nemzeti párt és az országos keresztény szocialista párt érsekujvári körzetei 1130 október 5-én (vasárnap) délelőtt Mórakor Érsekujvárott az Arany Oroszlán szállé nagytermében nagy gazdagywtést. tartanak, melynek egyetlen tárgya a katasztrófális mező gazdasági válság. A rendezőség Délszlovenszkó minden gazdáját szívesen látja. Beszélni fognak: FüsSy Kálmán szenátor, Böhm Rudolf szenátor, Uolota János dr. nemzetgyűlési képviselő, Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képv.’ Jaross Andor tartománygyülési képviselő- 'Furchányi Imre dr. körzeti elnök, Kwrucz Ferenc körzeti elnök- ifj. Koczor Gyida körzeti elnök.
