Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-05 / 228. (2449.) szám
8 1930 október 5, TMÁrem9 ———■■■■mi MMIHIMII miinn Októbernek elsején ... — Egy beruhholás története — írfa.- SZÓMÉ AT HY VIKTOR Az állomás, a vonat egyetlen kurjongatá.s. A homályos perronon testvérek, anyák, apák, fekete tömeg, izgő-mozgó fejek; biztató orditások szá’üonganak még a levegőben, a bucsuzás minden részlete fénykörbe kerül, a vonat igy indul ki az állomásról. Lábak, fejek, karok, ládák, ezuszogás és bűz. Csökönyösen tartanak még együvé az ismerősök, kibontják a csomagokat, kártya, kerül elő s a roppant tolongásban valaki szilvóxiumot kortyogtat. Egy fekete láda zuhan az ülésre. Kattog a vonat a sötétben. Sötét bizonytalanság szárnyai terülnek a gömöri tájakra, másféléves idegenség szomorú igéxete leng körül, szikrázik a vonat kéménye, meg-megáll némely állomásokon, apró paraszt-falvak népe tolong eirva-kurjongatva a türelmetlen gőzös körül, cigánybandák szomorú bőgője brummog és fuvolája sikkant panaszosan a sötét pailocmezők fölött, ősz van. — Jaj, édesanyá-á-ám! — csuklik meg egy fölvirágozott legény hangja, a lépcsőn állva görcsösen "kapaszkodik egy vörösszalagos fiú kabátjába a kisirtszemü lány, az ablakokon vigyorgó fejek, hangos biztatások lógnak ki, megy-megy, egész Gömörmegye indul, úgy tetszik, föil, messze Csehországba. Megtelik a vonat. Irgalmatlan hosszú egy szerelvény, egyikünk se tudja, meddig visz, hol áll meg. Csak fúrja magát az éjszakába, hidakon és alagutakon keresztül, füttyent, szikrázik, rohan. Ládák, ládák, fekete ládikák végtelen sora. a polcokon. Zöldpaprika, kenyér, szilvórium térden, ölben és kemény markokban. Egy vékony gyerek észrevétlenül berúgott, rosszul lesz s elterül. Harmadik kocsiból is átjönnek megnézni a nevezetes eseményt, a kalauz tíz koronát vasal be irgalmatlanul s a berukkoiá* első betege lefekszik a pad alá. Hörög. Egyik pádon kártyáznak. Suttogva szól va- j laki: száz koronát veszített a koma. A koma kihúzza a bugyellárisát s az utolsó huszkoronást csapja be a bankba. Elveszti. Nem érti a dolgot. Sokáig bámul a fekete kalap belsejébe, bárgyún és mélán, aztán kitör belőle a bánat: —Jaj, anyá-óm, anyá-óm, minek is hoztál a TÜógra... Mélán zőtyög a vonat. Ruttka. Visszhangzik * perron, Kassa. Pozsony, Prága, Zólyom felé viszik szét a legényeket. Mire a vonat megindul, összekeverednek az utasok, van, aki idegen vonatban, idegen tájak felé evez s csak reggel fogja észrevenni, hogy Kassa helyett Pozsonyban tették le. Zsolnától minden csöndes, akár egy Veres- esagin-ábrázolaí. A naey kurjongatásba, ajtó- csapkodásba, borkortyogtatásba kifáradt legények fáradtam dőlnek egymás ölébe-váillára s alusznak csöndesen. Egyhangúan kattog a vonat. Ismeretlen hegyek, patakok képe szomor- kodik az ablakban, alagutak és hidak labirintusán át idegen földre jutunk. Megv-megy a vonat. fuTja magát a sziléziai éjszakába s mire hainallik, uj földön vagyunk. UjfoTma házak, újfajta nép, különös tájak, gyárkéméuyck suhanó képeire vetődik az álmos tekintet. ' Ébrednek a rekruták. De hová tűnt a tegnapesti vigság. kurjongatás, zene... Álmos, szomorú, egykedvű arcok bámulnak az ablakon keresztül, éhes gyomor korog s egy cigány halkan kéregetni kezd. Nyugtalan mindenki. A vonat meg-megáll, vizet iszik, fütyül, sistereg s türelmetlen alakok ugrálnak le a lépcsőkön. Még mindig nem tudjuk, hová-merre. Egy losonci legény azzal mulat, hogy nagy káposztafejeket szakit le apró állomások mögött, hatalmas rakást gyűjt a vonat lépcsőjén s mikor a gőzös száguld, e káposztafejekkeí dobálja a gyanútlan gyalogosokat. Zuhé, most egy legelésző tehén orrán pattant szét a káposztafej, a tehén nagyot ugrik s vad vágtatás- sail rohan el. Később társa akad a legénynek, aki kővel rakja tele a zsebeit e valahányszor a vonat kimegy egy állomáson, ügyes kézzel veri be a szines jelzőlámpákat. Fényes mulatság! Prerauban vagyunk. Békésen dohog a vonat, mint a sáskahad, zúdul le egy percre a rengeteg ember, hogy a következő pillanatban üvegekkel, sörökkel, poharakkal térjen meg. Fizetség nélkül. Tehetetlenül állnak a pincérek, poharak törnek, csörömpölnek s valaki széles kedvében benyom egy üvegablakot. Mindig több és több rekruta .száll már kifelé. Ládák sorakoznánk a perronon, átveszik őket karszalagos katonák, óbégatással búcsúznak egymástól s biztató kiáltások röpködnek a levegőben. Van, aki ládáját fönt felejtette a vonalún s elkeseredetten kiáltoz utána. Sokan rossz állomáson szállnak le és kétségbeesetten vergődnek az idegen, érthetetlen nyelvű városban. Nincs, aki segítene rajtuk. Most érzik először, milyen árvák. Az elhagya- toftság érzése szúr beléjük s némán, riadt <■/.( mm el állnak az állomáson, ahol már senkise érti rneg őket. A nagy vonat szétosztja a rekrutákat. • Hosszú, lapos moTva és cseh tájakon szalad a vonat, unja már nézni mindenki, fájadtak és megtörtek, vagyunk. Egyre kevesebb a rekruta, már üres vagonokat kapcsolnak le, Kolinban összébbszorulunk, Prágában végképp kicsomagolnak bennünket. Zug a pályaudvar, karszala- p . katonák fogadják és osztják szét. a társa- .'i'eot. riadtan s a közeli veszedelem érzésétől megrettenve borulnak egymás nyakába utoljára a legények. Kőbányán megszökünk. Járjuk az esti Prágát- s végül is az YMCA portása enged be éjjeli szállásra. Székekre dűlünk. Reggel van. Újra váliunkon a kis katonaláda. aztán tovább ballag velünk a vonat az Élbe partja felé. Cseh fiuk szállanak be, egyre többen. A jövendő kollégák. Lármásak, jókedvüek. Méla elbeparti ősz. Idegen arcok, Idegen tájak, furcsa állomások,, minden olyan árva, szomorú. Borongós felhők lógnak az égen, még tart az otthoni étel, de nem ízlik itt most sehogy, már egyre nyugtalanabbak vagyunk, egyre több az idegen, egyre kevesebbre fogytunk, akik messzi palóc-tájakról jöttünk. Egymáshoz húzódunk, összetartunk, busán, csökönyösen, ameddig lehet. Halkan búcsúzik, aki útközben leszáll, kezet szorít, és megy az ismeretlen kaszárnyába. Már csak négyen maradtunk. Egymásba karolunk és hálkan dúdolni kezdünk. Idegenül hangzik a rimaparti nóta. Szélesen csillog az Élbe s komlókarók nyújtóznak az ég felé. Leitmeritz. Hauptbahnhof. Egyedül maradtam. Tábla mutatja az ezre- dem számát, egy káplár, revolverrel, karszalaggal, tekintélyesen mutogat, vigyorgó katonák rakják szekérre a ládáinkat s mustrálnak bennünket. —• No, te lemóm, megjöttél! — sóhajt föl egy feketeszemü, nagycsizmás csallóközi tüzér s közibecsa-p a. lovaknak. II. A villanyvonat. Az első, amihez az idegen a mai Svájccal találkozik: a villany vonat Ez ma már éppen úgy hozzá tartozik a helvét konfederáció arculatához, mint a hófödte hagy csúcsok és a nagy tengerszemek. Svájc összes forgalmasabb vonalain már évek óta kizárólag villany- erő vontatja a vonatokat s a pöfékelő gőzmozdonyt az ember itt már néhány nap múlva ugyanazzal a régi időkre emlékeztető derültséggel üdvözli, mint a világvárosok uocáin a kocsi elé fogott lovat. A szerepe is körülbelül. ugyanaz: busán-lassan tologatja a vagonokat a pályaudvarokon s élénken emlékeztet a vénasszonyokra, kik a világon mindenütt a várótermeket sepr égetik. Az ember a jót, a szépet és a kényelmeset sajnos nagyon is hamar megszokja. Innen van az, hogy a villanyvonatot, mely elsőnek fogadja Svájc táján az utast a nyugat örömeivel, nehéz elfelejteni. Azt írtam, hogy Svájc táján, mert akár Ausztria, akár Olaszország, akár Bajorország felől közelíti meg az ember fővonalakon a helvét köztársaságot, néhány száz kilométerrel a svájci határok előtt már a gőzt villanyerő váltja fel s a pályatest mellett megjelennek az áram vezető drótot tartó jellegzetes! karcsú vas vagy betonoszlopok. Tulajdonképp azonban az ember már ezeken a vonalakon is nagyrészt Svájc ható körében van: ezeket a vonalakat többnyire svájci erőtelepekről exportált villanyáram tartja részben vagy egészben üzemben. Ez a kis ország ugyanis rengeteget veszített a háború és az azt követő zilált világgazdasági viszonyok következtében. Szállodás ipara szinte máról- holnapra megállt s amint látni fogjuk, máig som heverte ki a nagy megrázkódtatást. Arról is leszokom Európa, hogy sajt és csemegecsokoládé szükségétét innen szerezze be: mindkét mesterséget kiegyenlíthetetlen valutakülönbségi k ide.iéber ,s utóbb a kíméletlen vámvédelmek támogatásával már majdnem mindenütt kitanulták. Legutóbb az amerikai véri 5 vám be ren r! ezk e dée, a Mon roe-do ktr i n ű ti a k ez a legfrissebb kövér hajtása suhintott reá kegyetlenül n harmadik svájci nemzeti iparra- az óragyártásra. A villa nyerőtermelés Irt 1 igv egyike azoknak .1 mennyiségeknek, melyet n megbilleni, külkereskedelmi már jog régi egyensúlyának helyreállítására a séipenyőliC dobtak, Elől mennek a szekerek. Szekereken ládák. Utána megy a káplár, komoran, megközelíthetetlen ül. Aztán mi, csöndesen, riadtan, lehajtott fejjel, hármas sorban, végig az ismeretlen városon. Álmosak, megviseltek, éheseik, törődöttek vagyunk. Harminchatórás ut a hátunk mögött, másfél év az Élbe partján előttünk. Istenem, segits! Csizmás, bekeoses legények ballagnak mellettem. Csallóközből, Nyitrából, Abaujból. Hát ezek mikor kerültek hozzánk? Ruszinszkói zsi- dófiu sodorint utolsókat, a pájeszén. Civilemberek, németek fordulnak utánunk egy pillanatig. Kiilönö9, uj város. Másfél évre az otthonunk. Gyerekek jönnek iskolából. Halk, szótalan menet ez. Idegen, ismeretlen városba most lép be először Gömör, Nyitra, Komárom mennyi fia. Egyikünk se szól, csak ismergeti a másikat, próbálunk egymás arcából mindent kiolvasni és semmi sem sikerül. A káplár elől dobog a csizmájával s mérgesen szól hátra valakire. Az ordítás végigcsattan a szűk, kis uccán. Mindenki megrezzen -s ezzel az orditáfisal vége a boldog civiléletnek. Káplán ur átveszi az uralmát és egyéniségünk most röppent föl a levegőbe, szétfoszlik, elfoszlik, miként a buborék ... Már itt a kaszárnya kapuja. Épülettömbök. kapuk, vigyorgó fejek az ablakokban, kurjonga fások, a lovarda homokján egy magános őrmester idomítja lovát s a féezeTek mögött ágyút mos két legény. A káplár ur int, a kapu megnyílik s az emberek, ládák, szekereik, civilgondok eltűnnek a rácsos, nagy kapu mögött. Az istállók felől fölhangzik §gy őrmester kegyetlen ordítása. Lovak dobognak. Szél fuj. Ma már a rvájci vasuthálóaat szinte teljes egészben — a kévéséé forgalmas mellékvonalaktól olt hintve — villanyerőre épült át. Mindazonáltal egyre építik az újabb óriási erőtelepeket, mindenütt,, ahol a természet alkalmat kínál. Ez az óriási villanymennyiség egyfelől az ország ipari termelésének és magángazdálkodásának elekitrifikálását célozza. Sehol a világon nem olyan olcsó a háztartási villanyáram, mint Svájc városaiban. Másfelől pedig a fölösleges áramot hatalmas vezetékek viszik ki a szomszéd államokba a legkülönbözőbb ipari s közlekedési célok olgála- tára. Svájc alaposan kihasználja különleges természeti és politikai helyzetét. Egyfelől azt a természeti adottságot, hogy a glecserek és tavak óriási vizerő tartaléka a legolcsóbb é& legbiztosabb. Minden módon gondoskodik a vizimüvek hajtóerőjének folytonosságáról. Másfelől pedig, hogy a helvéit konfede rációnak kipróbált, természetté vált semlegessége eloszlat a szomszédokban minden aggodalmat, mit éltebe vágóan fontos közüzemek hajtóerejének külföldről való ilyen beszerzése egyebütt támszathatna. Ennek a villanygazdálkodásnak legjobban látható és tapasztalható gyümölcse a villanyvonat. Kevésbé szerencsés országok robofolő utasa tudod-e mi után sírsz, amikor a szemedbe szűrődő szén szí Iánk fájdalmas könypatakok forrásává teszi a szemed s könyörögve nyújtod ismeretlen utitársaidnak zsebkendőd csücskéjét, hogv szabadítsa meg végre vérben- for|ó szemgolyódat a gonosz kis fekete pout- lól, mely már órák hossza óta kinoz és minden gyönyörűségedet megmérgezi? A villanyvonatot siratod, ha nem is ismered talán még azt a gyönyörűséget, amit rajta az utazás jelent. A tisztaság, a gyorsaság, a simaság, a világosság, az egyenletes kellemes fűtés, mind csiak egyes tényezői ennek a gyönyörűségnek. Bizonyos, hogy a tisztaság páratlan ajándéka az elektromosságnak, amit sehol sem érezni annyira, általánosan és közvetlenül, mit éppen a vonaton. Nem különös az számunkra, hogy az ember órákon és napokon keresztül utazhat, anélkül, hogy a végén kezdő kéményseprő formájában hagyja el a vonatot? Azt a keli emel len őrzési, amit az emberben az ut hosszával egyenes arányban vastagodó korom és piszok réteg a íuMjas®tó kénszaggal szövetkezve kelt, a villanyvonaton a győzedelmesen szárnyaló ember gyönyörűsége váltja tel. Nagyszerű dolog a repülés s nem utolsó érzés Zürichben reggelizni, Prágában ebédelni Bécsiben uzsonázni ugyanazon a napon: a repülőgép kajütje azoban egyelőre mégis csak szűk kis ketrec, ahol az ember alig-aiig mozoghat, az alatta folyó életből semmit lát g inkább c&ak térkép tanulmányokat folytathat, miközben az egyik szeme állandóan a titokzatos papírzacskót keresi, melyre minden pillanatban szüksége lehet. Eltekintve a még kellemetlenebb képzetektől’ melyek ilyenkoir előszeretettel foglalkoztatják a fantáziát. Az a nehány tucat kilométer, mellyel a villanyvonat a repülőgépnél lassabban jár, bőven kárpótol azokkal az örömökkel, melyeket a tájnak, az embereknek, az egész környékező életnek zavartalan élvezetével nyújt. Az a százkilométer körül járó sebesség, mellyel ezek a villanyvonatok mindenütt haladnak, ahol csak lehet, elég ahhoz, hogy állandóan ébren tartsa az emberben a győzedelmes « amellett egészen biztonságos szárnyalás nagyszerű érzését. Ezt a káprázatos gyorsaságot egyszerűen és érdekesen érzékelteti az az utas is, aki nem szakember s nincs is ellátva kronométerrel. Erre mifelénk, ha a táj rohanásán akarja az ember érzékelni a vonat gyorsaságát, legfeljebb a vasúti töltés kavicsa s a mellette kanyargó ösvény folyik össze a szem számára. Ezeknél a vonatoknál ez a sáv megsokszorozódik: a pályatest egész szélessége egyetlen zöldes szürke keretté válik, melyen túl a táj annál jobban bontakozik ki Az sem utolsó szempont, hogy az a teljes villamos üzem a hőmérséklet dolgában menynyire kellemessé teszi az utazást: nyárom a szellőztetésnek nincs semmi akadálya- az alagutaknál sem kell örökké az ablakok fel és lehuzogatásával tornázni, — télen pedig foknyi pontossággal szabályozható a kocsik hőmérséklete s mindennemű zavar, befagyás stb. az ismeretlen dolgok közé tartozik. Nem is szólva a nappali fényről, melyben az ilyen vasút kocsijai éjszaka úsznak. Legfeljebb a vonatban való közlekedés int némi óvatosságra: a rohanó vonat kanyargásai könnyen úgy falhoz vágják a tapasztalatlan utast, hogy hetekig őrizhet kék foltokat utána. Mindez azonban, mint már modtam, csak részletérzés. Csak egy1 egy tényezője annak az általános, uj sajátságos érzésnek, amit a villanyvonaton való közlekedés abban az utasban kelt, kit a megszokás még nem tompától! el a benyomásokkal szemben. Ez az érzés egészen uj, más világképet fest változatos tiszta színeivel az ember számára mindarról, amit lát. Megszűnik az éles különbség város és falu, a tanya az egész ország egyetlen szerves, összefüggő emberi telephellyé válik a szemedbe. Az állomások elvesztik elzárt, kormos műhely jellegüket. A n&gí ország-ucca egyszerű villamos megállóivá válnak s csodálatosképpen a legtöbb helyen igy is vannak megépítve: a kisebb városok uccá egyszerűen, minden korlát és szertartás nélkül botorkálnak az állomásépületek széle--, középső átjá"óiba, mo yeket semmiféle kapu kerités, akadékoskodó vasúti személyzet nen zár el. Sétabottal, irattáskávab kis munkás- csomaggal szállnak fel. és le egyre az emberek minden állomáson, mint nagyvárosok-' bán az uocasarkokon. Nem kell neki öltözködni, nem kell felkészülődni az utazásnak: minden percben jönnek-mennek a vonatok, a kocsik rajta olyan tiszták, mint a szanatóriumi szobák, a réz csillog, az üveg ragyog, a fa tükrös. Éppen csak nem olyag drágák, különösen nem az állandó lakos számára, kinek ezer mindenféle bérlet, jegyfüzet, menettérti jegy áll a rendelkezésére. S ha hozzá vesz- sztük ehhez azt is, hogy a vasút mentén a legmagányosabb házban is villanyfény csillog, nem egyszer országutak mentén is villany- lámpák vezetik éjijei a forgalmait az utakon, melyeken a por ismeretlen fogalom és minduntalan hatat más gyárt elepek rohanna k szembe, melyeknek derűs vonalait nem öltöz teti gyászba a korom — aligha fog csodálkozni valaki azon az érzésen, hogy a villany s mindaz, amit megteremt: több mint csupán a technika egyik vívmánya, hanem uj csodálatos erő, mely Átgyurja, könnyebbé, szebbé teszi az egész emberi életet. Egész országokat kertvárosokká alakit. A természet friss leheletét mérgezett énül juttatja el az emberhez a technika legmagasabb fokán is. Megold magától, "'természetes fokozatossággal kérdéseket, melyekkel hiába bajlódnak évszázadok óta. Hiszen csak arra kell gondolni, hogy ezek az óriási erőtelepek rövid emberöltő alatt amortizálódnak s ha az Állam, a köz kezében vannak, úgy nehány röpke évtized múlva a szociális alkotás és kiegyenlítődés kimerithetetlen forrásaivá válnak. Éppen olyan kimorithclcllcnckké, mint a gleose<rek 01vadasa és a tavak, meg folyók vize. Stdyok Irtáé* SKnEnrananararu Tamás Lajos: (Laurana.) OLASZ ESTE A tücsök itt is ciripel, csak a füge és a pálma Trónol furcsa szünetként az olasz éjszakába. Otthon talán harang szól, Pozsonyban most van este. itt az örök tengerre néz a Karszt esővájt teste. Valami zsongó nyugalom, hogyha fejem lehajtom. Már nem tudom, hogy hányadszor borit itt el az alkony. Tegnap, talán tegnapelőtt, lehet, hogy ezer éve Hull belém ez a sürü csönd, mint egy római edénybe. Fölfogom, őrzöm, elviszem és kincseiből élek. A fele könny, a fele méz, orvosság lesz, vagy méreg. A rend és csend országában
