Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-05 / 228. (2449.) szám

^m^-MAGton-HinLar

lf30 október ö, vasárnap.

Fiatalok, előre... Irta: Schöpflin Aladár

Úgy látszik, kezdődik, aminek előfob-utóbb meg kellett kezdődni. A fiatalok, a háború utáni nemzedék, amelyről annyit beszéltek és írtak s amely nem látszott sehol, legföljebb malomalatti megbeszéléseken, ábrándozó program- osinálás közben, most előretörnek itt is, ott is, a kezükbe ragadják a volánt, hogy most már ők fogják vezetni a gépet jobb utakon, szebb távolokba. Németországban mégis csak a fiatalság fordította át a közélet útirányát, a német példa kezd átragadni Ausztriára, s ki tudja, hol fognak a fiatalok legközelebb az asztalra csapni: félre, öregek, most mi következünk. Ma .ez a legérdekesebb jelensége a világnak: van-e

csakugyan olyan ifjúság, amely mást akar és mást csinál, mint az öregek, amelynek megvannak a maga uj eszméi és programjai, uj alkotómódszerei a közéleti munkára s ha van ilyen ifjúság, miben más az öregeknél, mit tud jobbat a nemzetek, a világ számára? Csakugyan megvan-e az a nagy cezúra a háború előttiek és háború utániak között, megáll-e az a generá- c.ióelmélet, melyet az ifjak velünk, öregekkel szemben és ellenünk fölállítottak?

Olaszország a maga módja szerint már rég megfelelt a kérdésre. Ott a programokkal és módszerekkel félreháritották azokat is, akik a programokat és módszereket fölállították és csaknem teljesen uj személyzettel töltötték be a közéletet. Giovinezza... ez ma az olasz ideál. Ez a példa mindenütt izgatta a fiatalságot, amely türelmetlenebb, nyugtalanabb és követeli őbb, mint a régi ifjúságok voltak, mert nagyobb nyomás alatt van, kevesebb a levegője, nehezebben — majdnem mondhatni, sehogyan sem — tud érvényesülni, mert ketrecben érzi magát, amelyben hiába jár türelmetlen idegességgel föl és alá, nem talál belőle kivezető ajtót. Az a fiatal ember, aki itt nem tud egy nyomorúságos álilást sem kapni, akinek mindenfelé elzárja a boldogulás útját a szegénység, emberekkel telítettség, kilátástal&nság, aki harmincéves korában sincs tovább egy lépéssel sem, mint hu&zonkétéves korában volt, — ez a fiatal ember hogyne nézne sóvárogva az olasz határon át, ahol kortársai a vezető réteg, amelyen az uj államrendszer föiépüi! Hogvne gondolna. arra, hogy a régiek diktálta rend, módszer, élettempó a hibás, hogy uj világot kell teremteni, amely uj embereket tesz szükségessé, uj életfilozófiát, amelyet csak uj lelkek tudnak átérteni! Ha csakugyan át kell fogalmaznia az egész életet, akkor ezt a fogalmazói munkát nem az öregek dolga elvégezni, akik ■még nyakig benne ülnek a légiben, agyuk még a háborúéi#tti ideológiákban mohosodik. S ha uj tempó kell, nem az öregek fogják diktálni, nem az ő dolguk rákapcsolni az uj sebességre, akik még a konflis-tempót hordják idegeikben * nem érzik az autó, sőt a repülőgép tempóját.

Az idő mintha kezükre játszana ezeknek a fiataloknak. Nem lehet tagadni, a mai világ mintha a csőd felé menne. A háború után fölvetődött politikai, gazdasági, társadalmi problémák egyikét sem tudták megoldani. A legégetőbbeket bekaparták hamuval, hogy ne lehessen látni a parázslásnkat. A többit hagyták tovább égni, hátha megint elhamvadnak maguktól. A világ egy soha nem látott gazdasági válság felé rohan. A társadalom ide-oda billeg, sohase tudni, mikor dől el a ibolsevizmus, vagy a reakció felé, a háború okai közül egy sem szűnik, a nemzetek most is zsebükbe rejtett revolverrel állnak szemben egymással, az emberek létbiztonsága folytonos ingásban van, mindenütt elégedetlenség, elégedetlenség, elégedetlenség, az atmoszféra tele nyugtalansággal. És sehol remény arra, hogy ez másképp is lesz, sehol egy megváltó, vagy legalább biztató gondolat, sehol egy ember — csak a reménytelenség. Jön hát most a fiatalság: én majd megun utalom, hogy lehet- másképp is, én jobban tudom. én akarom intézni a magam és a világ sorsát.

Mi. öregek többé-kevésbé kételkedve, többé- kevésbé ijedten nézzük ezt az előretörést. Lehet, hogy aggodalmaskodók vagyunk, hogy kelleténél többet hoztunk át magunkkal háború előttről a szkepszisből, a nagy szavak és nagy gesztuso-k elleni gyanakvásból, lehet, hogy túlságosan analitikusok vagyunk s meglátjuk az energikus feleletek alatt rejtőző, felelet nélkül maradt kérdéseket is. Lehet, hogy van bennünk valami ösztönös huzódozás a fiatalságtól, amely annyira más, mint mi. De egyben alighanem biztosak vagyunk: nem látjuk az uj mozgalom fölött a megváltó eszmék boltozatát. Csak a nagy akarást látjuk, de nem a nagy tartalmat.

Menjünk Németországba, mert most az az aktuális. Ott a fiatal, úgynevezett szélsőség két részre van szakadva. Az egyik az agresz- ftziv nacionalizmus, a másik a kommunizmus. Nyilvánvaló: mindegyik a meglévő, az öregek által megkonstruált gondolatvilág túlzása egy bizonyos irányban. Az egyik a háboruelőtti és alatti német nacionalista-militarista szenemből leíkezett, a másik a szociáldemokrata, marxista eszmemenetet fűzi tovább. A német polgárság nagy része, a katonatisztek és hivatalnokok nag) többsége már a háború előtt is volt olyan nacionalista és militarista, mint ma Hitler, a mai kommunista fiatalság nincs sokkal több forradalmi vággyal eltöltve, mint a ez o cl ál demokrata ifjúság volt bismarcki hőskorában. Akármelyik akarná megvalósítani terveit, szemben találná magát egy át nem törhetően erős fallal: a nacionalisták a szociáldemokrata munkássággal, a kommunisták az erősen megszervezett, polgársággal . Mi lehet ebből? Polgár hábórn? Az' aligha lesz, egyelőre egyik fél wm, elég erős. Kompromisszum Tesz?. Kompromisszumokat az öregek is tudtak kötni s nekik legalább rutinjuk is volt hozzá. Az egész német fordulat egy kérdésre megy vissza: a német nép nyakát egyre jobban sebesiti a rettenetes hadisarc járma s ezért mindenkiért hajlandó lelkesedni, aki azt ígéri, hogy ettől megszabadítja. Hitlerék és kommunistáók egyaránt ígérik, de hogy tudják, az Ígéretet megtartani? Á hogyan kérdésére nincs felelet. Csak egyet lehet gondolni: a munka tempójában és stílusában lesz változás és munka közben fog kialakulni a pozitív program. A fiatalok meg fogják tanulni, hogy más a légüres térben kieszelt program és más a megvalósítható program. De mire megtanulják, nem lesznek-e olyanokká, mint a lebecsmérelt és háttéréeszoTitott öregek.

Olyan ma a világ, hogy csak kérdezni lehet benne, felelni nem, csak problémák vannak, megoldások nélkül. A mai nap is bizonytalan, hogy ne volna bizonytalan a holnap? Akik 8 amik vannak, azokban már nem tudunk bízni. Várunk és nem tudjuk, mire. Mozgunk és nem tudjuk, hova. A legnagyobb bajunk, hogy nincs már hitünk. A fiataloknak legalább ez van. ők

r—*---------------------------í

S A&ftpitva 18*3. feMoa fOL

! ti S >

* _ *

jj iOSICE, Fffi-saf ©m

Hagy vsílasat&h. AdAatpím krafc.

■mim.*v*mxKxr**.*ww*- —"“—***"*"**——*■—«T' ’i -írr r n ■■■Mmmi iwhimii i

még tudnak hinni önmagukban, céljaikban, akarásukban. Hát üljenek a volánhoz, hátha

csakugyan ki tudnak vezetni a végtelen, sík szabad mezőre?

MÉCS LÁSZLÓ:

BŰNBEESÉS ELŐTT

Zárdista lány. Mieggiöltt. Szivárvány áll a ház fölött.

Kész Éva már s még nagy szeles kölyök, *

A materek mannával etetik.

Arany kanári. Édesen énekel nekik.

Fehér, átlátszó e 1 etfántcson11orony, nem tapadt még rá földi por, korom, átlátszik szive, a piros üveghAratng, ha szól, megioonpaen körülötte átok ég harag.

Aliabásirom kancsó: karámosomyíák gyümölcse öröm-izét vérezte, hogy beléje íölose, csak szent-olajok voltak benne: ima, kacagás, öröm, méregbogyót nem sajtolt még belé ördög-köröm.

A fceste-lelke jóízű varázslatos hamvas gyümölcs, ha ránéz, a paradicsomra gondol az ostoba s a bök ily hamvason járt Éva édes sejtésektől égve, mielőtt Ádáin belemart szép ízes gyümölcsébe.

Most húsvét van. De valahol, mint hetyke Mágus, duhaj kalappal, kalandor-arccal jön a Május, egyik zsebében majálisok, másik Gebében bálok.

A Szent-Szűz óvjom tégedet, maradnál ilyen áldott.

ó tiszta ka/ncsó! A Május mögött lépeget a Sátán, a nyál szájéban összefut, szűz imás lelked láttán » izgul, hogy teletöltséfeí mámorral, szerelemmel, tudás borával, unalommal, átokkal, könnyel, gyötrelemmel.

■mwwa.yí!Pi;a8atjHwi

PESTI N

trfa Mérni Sándor

Egy ismerősöm megdöbbenve meséli, hogy az egyik budapesti könyvesboltban, ahová belépett és egy újonnan megjelent magyar könyvet kért, ezt a választ adták: „Még nem hozták be." Nem értem — felelte —, tessék talán meghozatni? A segéd végigmérte s oktató hangon felelte: „Csak három példányban tartjuk, uraságod kedvéért nem vásárolhatunk negyedik példányt." A félreértés már operette-szi- tuációkra emlékeztetett s végre a megoldás: a könyvkereskedés kölosönkönyvtá.rat is tart és a segéd föl sem tételezte, hogy valaki meg akar vásárolni egy könyvet... Eszébe sem jutott, hogy valaki bejöhet az uocáról a könyv- kereskedésbe, s készpénzért, négy vagy öt pengőért, meg akar vásárolni egy magyar regényt.

Aminthogy nem is fordul ez gyakran elő, s az a meghatározása a helyzetnek, hogy „könyvet már nem vesznek, csak eladnak", odamó- dosult, hogy már el sem adnak. Hivatalok, üzletek, irodák ajtain méteres figyelmeztető táblák óvják a könyvügynököket a belépéstől, mérges kutyák és szigorú tilalmak űzik' el a magyar könyv szegény vigéoét*-.A közönség szaturálva van a könyvvel — éppen az a réteg közönség. ímely vásárolt, még egy-két év előtt, intelligens hivatalnokok, latéin erek. akik „vigye ördög, nyolc pengő havonta" kiáltással megrendeltek részletre egy sorozat könyvet, szóval nem az a néhány könyvbarát, akinek életszükséglet, nem a néhány sznob, akinek divatszükséglet, hogy egy uj könyvet elolvasson, hanem „az" olvasó van tele könyvvel, részlettel, melyen keresztül megutálja minden elsején nemcsak a könyvei, aki eladta, hanem azt is, aki irta. Határozottan könyvügynökei lenes ma a hangulat, s az ügynökön keresztül könyvellenes is. Nem igaz, hogy a könyv drága, mert köztudomású, hogy a könyv általánosan nem drágább egy közepes színház-; vagy egy elsőrangú mozijegynél, nem igaz az sem, hogy a publikum, az igazi, a nagy tömeg, szegénységből nem vásárol könyvet, mert a ..Zwei Herzen im %, Takt," című beszélőfilmet kétszázezer ember nézte meg Budapesten, tehát

200.000 embernek volt átlagosan egy pengője, hogy megnézzen egy filmet, de arra még nem volt példa, hogy 50.000 embernek akadt volna négy pengője megvenni ugyanúgy könyvet. De igaz. hogy a „részlet", ez a veszedelmes találmány. tuietette a publikumot, legtöbbször nem is elsőrangú táplálékkal, « most. itt van a csömöre. A magámhivatalíuok csöndes undorral nézi könyvespolcán azt a négy-öt sorozat könyvet, melyek megrendelését három év előtt irta alá, egy nyáron át elolvasta, s azóta fizeti és szurkolja még egy-két éven át, minden elsején. Magamról tudom, aki soha könyvre még pénzt nem sajnáltam, hogy lelkiismeretfurda- íással nézem néha a könyvespolcon a méregdrága, Ízléstelenül kötött „sorozatok"-at, melyeket egy-egy hajdani barát „ezúttal mint könyvügynök jövök hozzád “-kiáltással vásároltatott velem.

S még mindig a „diszmü" a kiadók kedvence — a legalább 40 pengős áru, melyet, harapós kutyák s figyelmeztető táblák dacára, nyolc havi részletre, hivatkozással baráti ösz- szeköttetésekre, rokonságokra és az ügynök éhező gyermekeire, hamarább lebet ma i« eladni. mint a négypengős könyvet „az uccán át". Valahogy eldöcög ez az üzlet is, a könyvkiadó, mert az élet erős és a kiadó szívós. Csak éppen az az ember veszett ki. akinek talán egyedül volt érdemes könyvet írni. 8 aki beállított a kereskedőhöz és szólt: „Láttam a kirakatban egy könyvet. Szeretném megvenni."

A

Nem titok, hogv a favorit — még mindig — Jókai. A „teljes Jókai" még ma is a közönség kegyemre. s ennek örülni, ezen vigasztalódni lehet. Mikszáth — egv kissé — meghalt. Gárdonyinak múló posthumuis sikere volt, aztán s azóta talpal vele az ügynök. Tömörkényi, Lövik. — mily finom, nemes művészeti! irók voltak ezek, igaz, hogv keveset. írtak —• elkallódtak nyomtalanul. Nagyon keresettek és alisr kaphatók az Akadémia, résrébhi kiadványai. Mily különös csakugyan, a könyvek sorsa! Évtizedeken át. pihennek antikvárium-sírokban egyes könyvek, s egvszerre érthetetlenül, busz. harminc év távolságából odafordul az érdeklődés egy-egy könyv-múmia félé, elfelejtett könyvek újra élni kezdenek. Jókai magvobb „forgalmat. csinál" ma. mint akármelyik élő ma- gvar iró.

Fa már erről a furcsa börzéről beszélünk, ahol a. halhatatlanság értékeit jegyzik, egy-két ponttal magasabban, vasrv alacsonyabban, ahogy egv különös divat diktálja, jegyezzük

föl, hogy „keresetiek" Arany é* Petőfi is —» csak a teljes kiadások —< s nekeren kaphatók. Petőfi még akad, de a telje* Arany ma ritkaság, — talán, mert halálának közeledő harmincadik évfordulójakor szabadulnak csak föl a szerzői jogok.

Emlékeznek a „Magyar remekírók" arany- iiiiomoB, violaszinkötéses köteteire? Ezek is kiveszőben és kézről-kézre járnak, naiv s pató- tikus illusztrációikkal, finom papíron nyomva, a béke rossz polgári ízlésével, g mégis gazdagon, jómóduan állítva ki... Észlelhetjük, mily nyugtalan a modem könyv külsejében is, mily „sachlich" és reklámszerüen felöltöztetett:, mintha szerző, kiadó se számitana arra, hogy könyvtárban fog porosodni. Lassan a könyv is konfekció lett, s trustök diktálják tartalmát, külsejét, árát.

*

Kétórás példányban, a legnagyobb csöndben, kétszáz barát részére jelent meg Osváth Ernő hagyatéka, Ignotus előszavával: az „Elégedetlenség könyve*. Egy élet tartalma, benne, terjedelme néhány, talán hetven oldal. „Van az irodalom" — irta Osváth s idézi Ignotus — „s vannak a nagy irók ..." A kettő nem ugyanaz. Ezt senki nem tudta olyan mély égés meggyőződéssel, mint Osváth. Egy sorát idézem: „Hányszor álmodtam, hogy egy egészséges sima meggyógyított egy kosárravaió rotha- dót..." A magyar irodalomnak ő volt ez as egészséges egyetüene, de a rothadással, mely körülötte áradt, az ő szívós életereje se búrt megbirkózni

Ez a könyv csak szimbólum: Osváth hagyatéka más, sokkal több kötet, mint a finom és nemes kiállítású néhány könyvoldal. Hány könyvet eugallt, javított, akart, kénysseritett ki Osváth. Az ő igazi hagyatéka az, amit nem ő irt meg, de nélküle soseszületett volna.

A könyv egyébként a pusztuló magyar könyvnyomtatómüvé szét egyik ritka és utolsó dokumentuma. A gyű mai Kn er-testvérek nyomtatták, a magyar könyvnek ezek a középkori áhitatu kézművesei. A betűk, a papir, a kötés, szinte ájtatos és magasztos hangulatot adnak. Csöndesen tartjuk a kézben, érezzük, hogy több, mint anyag: a lélek formája ez a könyv.

Korláth szeiii!@r;

„titkosan eröic a filisfsster

rendeSkezésénsfc végrehajtasd! issag- aka<3S!#@ssdkM

Prága, október 4. Különös fényt vet Ru- szinszkó közigazgatására Korláih Endre dr. szenátornak az igazságügyi miniszterhez beadott, alább szószé cint közölt mterpellációjá- bam ismertetett eset. Az interpelláció a következőképpen hangzik:

Miniszter Ur! A sztovenszíkói és rusxinszkói állami erdők, bányák és kohók telepeseinek jogviszonyát rendező 1925. évi 224. számú törvénynek Aknász! at ina és Kereishegy községekben való végrehajtása tárgyában ismételten adott' Miniszter Ur rendeletét az illetékes igazságügyi hatóságoknak arra.’ hogy a nevezett községek lakói által benyújtott igényeket szabályszerűen tárgyalja le és érdemileg döntse el. Ez az évek óta húzódó nagy- fontosságú kérdés végérvényes elintézése érdekében Miniszter Ur intézkedett akkor, amikor Pulovec Vacláv dr. téosői járásbirót ez ügyek kizárólagos elintézésére delegálta ® e célból öt állandó rendes bécsői munkakörétől hat hónap tartamára beibe!yetteeitéssel felmentette.

Miniszter Ur ezen intézkedése fenére * te&epesüg&ek letér gratása Akmt**laHna

községben még mindig leégik, mert titkosan működő erők Miniszter Ur rendelkezést* rvek végrehajtásét mindeddig sikerrel meg*

akadályozták. »

Kérdem a Miniszter Urait: Hajlandód sürgősen intézkedni, hogy a telepeeügyek Akrwt- szlatin.a és Kerekihegy községekben sürgősen biróilag elintéztessenek ? Hajlandó-e intéskedni, hogy egy tételes törvény végrehajtását alantas hatósági szerveik nemcsak évekig, de a központi kormány rendelkezésével ellentétben talán évtizedekig ne szabotálhassák.

i